+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Mardekár
| | | | |-+  Vivien M. Smithe (Moderátor: Vivien M. Smithe)
| | | | | |-+  Pācem facimus
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Pācem facimus  (Megtekintve 898 alkalommal)

Chikara Tetsuya
Griffendél
*


B.A.T

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2026. 03. 12. - 23:07:47 »
+1

   
                   
          I like you 'cause you're a little messed up        
   
to my brilliant Vivien M. Smithe

TW: +18, káromkodás, szexualitás, erőszakos gondolatok

Mondhatjuk, hogy addig vagyok jellemhibával, mint a Gringotts zsetonnal, de ez nem segít senkin, mert már arra sem nagyon emlékszem, hogy hol fordult le az egész emberbarátnak tűnő beszélgetésünk a józanész útjáról, és ment neki ennek a furcsa gyűlöletpornónak. Az utóbbit legalább biztosan nem én kezdtem, mert még mindig egy rendes srác vagyok, valahol a lelkem mélyén, csak nem tudom kezelni az indulataimat, mikor egy ilyen hétpróbás szivola zabálja éppen az életem.
Amúgy sem én vagyok Buddha területi helytartója, de ember legyen a talpán, aki nem kattan el, ha valaki így viselkedik vele!
Hozzá se kellene szólnom ehhez...kislányhoz, de már túl mélyen vagyok, ahhoz, hogy csak úgy visszaforduljak és kioldalazzak ebből az egész elmebajból zsebre téve a megmaradt kis emberségemet, de az van, hogy minden kurva alkalommal eléri, hogy ártani akarjak, rombolni, tönkretenni mindent magam körül. Jelenleg leginkább őt akarom tönkretenni, ezért vagyok még itt, pedig kurvára megérdemelné, hogy összeszedjem a dolgaimat és itt hagyjam a faszba.

De folytatom. Rajta vagyok, mint valami szeren, és egyszerűen nem tudok leszokni, pedig már Barcelona után látnom kellett volna, hogy bármit is akartam kezdeni vele, ez tévút bele a nagy büdös semmibe.

Annyi rosszat tudnék mondani a szituációnkról, hogy holnap estig nem lehetne a végére érni, de nem hagyhatom ki azt sem, hogy szórakoztat, ahogy sodródom vele, mint valami tengeri örvénnyel, mert nekem igenis bejön az ismeretlen és felizgat az őrülete, az, hogy valamiben nagyon is hasonlítunk. Mert Vivien bizony kurvára elmegy a falig és le is akarja bontani azt, de ezúttal nagyon rossz embert nézett madárnak. Lehet, hogy én még nála is kitartóbb és zakkantabb tudok lenni, ha igazán akarom, és ezt most ő is láthatja, miközben előadja a süket szövegét, végülis csak elismeri, hogy minden felesleges tagadás ellenére, kellek neki.
-Az van, hogy pont oda teszem magam, ahol vagyok, te pedig még el sem tudod képzelni, hogy milyen...érdekfeszítő tudok lenni-kacsintok rá pofátlanul, mert nekem aztán nem célom feleségül venni. Nem mintha most lenne magasztosabb célom annál, hogyha már a háborút talán el is vesztem, legalább ezt a csatát nyerjem meg.
A balek megnevezésre megrándul a szám, mert való igaz, jópárszor vett már hülyére, mert naiv voltam és hittem neki, csak úgy a két szép szeméért, de mit csináljak, ha egyszer ilyen ipari faltörőkos típus vagyok?!
-Azt ne felejtsd el, hogy addig vagyok a balekod, ameddig hagyom, szóval feszítsd csak a húrt!

Nem mintha magától nem ezen lenne, de most rajtam a sor, hogy tépjem az idegeit. Már érzem is emelkedni a pulzusát, az egyetlen dolgot, amit nem tud kénye-kedve szerint változtatni. Kurvára betaláltam! Most nem fog megtéveszteni, hagyja el bármi azokat a gondosan szájfényezett ajkait.
Nem könnyű erőltetni magam, hogy ne nyaljam be ezt a trükkjét is puszta idegből, az állkapcsom még így is akaratlanul feszül össze még a gondolatára is, hogy valaki más elérhetett nála, akár csak hasonlót is… De nem! Figyelek és tanulok tőle, mert nem ragadok le a szavak puszta értelménél, azt is figyelni próbálom, ahogy használja őket, és a tényt, hogy egy rohadt kijelentés nincs köztük. Kérdés az összes, csak engem akar megkérdőjelezni és azt, amit magamról gondolok, hogy aztán a bőröm alá másszon ez a baromság és ne hagyjon nyugodni.
A számhoz emelem a csuklóját és megcsókolom a belső felét, mielőtt elengedném.
Szeretem látni és érezni azt, hogy akarata ellenére is tudok rá hatással lenni. Nyilván tudom, hogy van rám, ennyire még én sem vagyok idióta, hogy ne lássam a jeleket, sokaknak tetszem, mert nem vagyok átlagos. A hajam a piercingek, az izmok és a tény, hogy nem úgy nézek ki, ahogyan egy ennyire japán nevű embert elképzelnek, már magában is sok mindenre elég. Aztán itt a lábam és az, hogy a hiánya semmiben sem tud megállítani, sőt...ez jelzi azt, hogy milyen erős vagyok, milyen kitartó. Nem mintha amúgy lett volna választásom! Ha nem lennék kitartó, vissza se jöttem volna tavaly, és nem mennék a bajnoki címre idén, akkor jelentéktelen lennék és sajnálatraméltó. Csupán egy nyomorék. Így viszont kaptam még egy érdekes részletet, még valamit, ami magára vonja a figyelmet, ha a többi még nem lenne elég. Vivient is ezek közül kellett, hogy megfogja valami, ha nem éppen az összes együtt. Ezért nem tud lekoptatni, mert sejtem, hogy csak félgőzzel csinálja.

-Az, hogy egyszerű kérdésre nem vagy hajlandó igent, vagy nemet mondani, bőven elég. Fogalmad nincs az egészről.
Nem kellene erre elégedett félmosollyal reagálnom, de elszabadított bennem valamit és ez a valami most egy olyan erős szót ad a számba, mint, hogy gyűlölöm, aztán pedig arra késztet, hogy addig csókoljam az ajkait, ameddig csak bírom levegővel, pedig ennek a két dolognak rohadt messze kellene elhelyezkedni egymástól, időben és térben is.
Talán elkapom a momentumot, amikor válaszolni próbálna, de nem érdekel. Kurvára hidegen hagy, amit mondani akar, mert olyan őszinte élvezettel és szenvedéllyel reagál mindenre, amit csinálok, hogy szinte elhiszem, hogy ez már valódi. Most egészen más, sokkal kevesebb benne az önkontroll, és ez még jobban beindít. A körmei jóleső sajgást okozva vájnak a mellkasomba, a nyelvem a szájában és úgy húz magához, mintha sosem lenne elég, én pedig nem tudok gondolkodni. A kezeim a hajába túrnak, aztán végigsimítanak a nyakán -érzem, hogy milyen sebesen ver a szíve, hogy milyen forró és puha bőre-át a mellein, egészen a derekáig.
Más ez a csók, mint a korábbi, ott ő irányított mindent, kiszolgáltatott helyzetbe hozott és meg akart alázni, most pedig olyan szépen, olyan engedelmesen simul hozzám, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy ugyanaz az ember legyen, aki nem is olyan régen volt. Mindkettő kibaszott izgalmas, és tetszett a maga módján, de ebben most többet érzek, pedig lehet, hogy tévedek.
Erősen ragadom meg a derekát és egy hirtelen, de óvatos mozdulattal felteszem a korlátra. Reméljük, nincs tériszonya! Egy kicsit vissza szeretném adni neki, amit kaptam, de nem kényszerítem olyan helyzetbe, amiből ne tudna magától kikeveredni, és azt is érezheti, hogy erősen tartom a derekát, ha véletlen megbillenne.

A kérdésére csak halkan nevetek, ami aztán a nyakamon való tevékenysége miatt morranásba csap át. Túl jól esik, amit csinál, pedig igyekszem mögötte keresni a szándékot, hiszen a játéknak még bőven nincs vége.
-Nem kell tudnod mit miért csinálok-válaszolom és az egyik kezem a térdére helyezem, és finoman,lassan indítom el a mozdulatot a combja felé, figyelve a reakcióját, hogy meddig találja kellemesnek. Hiába minden rossz, ami elhagyja a számat, hiába a haragom, még így sem tennék olyat, amit nem akar.
-Ez az egész akkor működik igazán, ha van benne valami plusz a kémia mellett-hagyom, hogy lecsúsztassa a karjaimról az inget, a kezem hamar visszatalál oda, ahol az előbb is volt, egészen közel a combja belső feléhez- hogy szeretet vagy gyűlölet, az nagyjából mindegy is.
Most érzem, hogy mennyire igaza volt, mikor azzal büszkélkedett, hogy más nem tudja megadni nekem azt, amit ő. Lehet, hogy nem is őt magát gyűlölöm, csak azt, amit csinál velem, a módszereit, ahogy kiforgat magamból, és végül önmagam, hogy hagyom neki. De ettől érzem, hogy igazán élek, ettől zajlik gyorsabban a vér a testemben, és ezt pontosan tudja gondolom, pont ezért mond ilyeneket. Bár a franc tudja, valahogy tényleg másnak tűnik ez az egész, mint mikor azzal a szándékkal nyúlkált kishíján a boxeremben, hogy teljesen bolondnak nézhessen utána.
-Jó-mosolyodom el elégedetten -legyél is kíváncsi, gondolj csak erre álmatlan óráidban, mert hát…van esély rá, hogy sosem fogod megtudni.
Csak annyira húzódom el tőle, hogy most nekem legyen lehetőségem a nyakához hajolni és apró csókokat lehelni rá, egészen addig, ahol már érezhetem, hogy milyen sebesen ver a szíve, végül is ez az egyetlen, ami őszinte, ami egyszerű vele kapcsolatban. Megnyalom azt a pontot és erősen rányomom a nyelvpiercingem, a kezem pedig kicsit erősebben markol a combjára. Semmit nem utálok annyira, mint a tényt, hogy rohadtul vágyom rá.
-Pedig valószínűleg imádnád…-mormogom a bőrére és mélyen beszívom az illatát.
Basszameg, le kell nyugodnom!
Naplózva

Vivien M. Smithe
[Topiktulaj]
*


Queen Bee

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2026. 04. 19. - 23:15:33 »
+1

I

like the skin on his cheek

Taste of the air when he breathes

I like the venom he leaves

Whenever he's mean to me

I like the spark on his tongue

Chase after me when I run

to my amazing Chikara Tetsuya



Figyelmeztetések: 18+ trágárság, mentális zavar, szexualitás, nemi erőszak, gyűlölködés megjelenése a szövegben. Semmilyen szinten nem tükrözi az író nézeteit.



Lehetséges, hogy azért gyűlöl vagy éppen tart tőled mindenki, vagy legalábbis jó messziről elkerül, mert Te azt így akarod? Előfordulhat, hogy alapjáraton még akár többen kedvelnének, ha nem tennél aktívan ellene? Miért teszed ezt, merülhetne fel a kérdés. A válasz igen egyszerű: ez a megszokott, ez az ismert, ebben érzed jól magad, így vagy elemedben. Érzed és tudod, milyen szörnyű ember vagy, éppen ezért teszel úgy, mintha jobb lennél mindenki másnál - vagy legalábbis ezt hinnéd. A másodlagos ok, melyet még magadnak is nehezen ismersz be az pedig az lenne, hogy ez lenne az első akadály, a vizes árok az áthatolhatatlan várfal előtt. Még ha valaki át is tud úszni a túlpartra, azt az erős, óriási falak állítják meg. A vár bevehetetlen, csak az juthat be akit beengedsz. Ez pedig egyetlen egy ember: Heranoush Fletcher.
De itt van Chikara Tetsuya, aki újra és újra fejjel megy a vár vaskos faajtajának, hátha egyszer sikerül akár csak résnyire tárnia azt az ajtót, hogy bekukkanthasson mögé. Mindegy hányszor vall csúfos kudarcot, mindig megpróbálja ismét, mintha mi sem történt volna.

Először csak mosolyogsz, majd kuncogsz is azon, hogy próbálja bizonygatni a... mit is? Hogy több az Ő szerepe ebben az egészben, mint amit gondolnál? Igazán érdekfeszítő és mulatságos gondolat, ezt nem is rejted véka alá. Inkább "ráhagyod" ezt az egészet, mindketten tudjátok, hogy ez azonban csak kétségbeesett önámítás amit éppen produkál . Elvégre számtalanszor túlfeszítetted a húrt, számtalanszor lemondhatott volna rólad és kereshetett volna másik lányt, akivel el tud lenni, de... nem tud tőled szabadulni, képtelen elengedni téged. Mert nem csak ellenni szeretne, hanem érezni is... a tüzet, a szenvedélyt, a veszélyt, amelyet kettőtök játszmájából maradéktalanul megkap, még ha ezért cserében az őrület peremén is táncol.
Vitathatatlan, hogy Te is csak azért foglalkozol vele továbbra is, mert élvezed a kitartását, élvezed, hogy megmozgat benned dolgokat. Képes a lelked éktelen haragra és gyűlöletre lobbantani, máskor pedig a közelsége olyan megnyugtató, olyan kedves, van humorérzéke és a tiédet is képes értékelni. Talán egy másik valóság-síkon, ahol nem vagy ennyire elbaszott, még akár össze is jöhettetek volna, még ha a végén nem is házasodtok össze, hogy meglegyen a boldog befejezés. Minden alakulhatott volna másképp is, de ez nem történt meg és már nem is fog megtörténni. Itt csak az a kérdés, hogy ki fog tönkre tenni kit, de ha biztos befutóra akarnál fogadni, akkor magadra tennéd a voksod. Túl régóta űzöd ezeket az aljas mocskos játékokat ahhoz, hogy alul maradj vele szemben. Szóval hiába vannak pillanatok, mikor nyeregben érezheti magát, a végső győzelem akkor is a tiéd lesz, nem az övé.
Látod ahogyan megfeszül az állkapcsa, tudod, hogy a szavaid célt értek, mégis némileg meglep a reakciója. Ezért állsz le minden egyes alkalommal ismét vele, mert nem csak elképesztőmód keményfejű és konok, de fejlődőképes is, ami kifejezetten imponáló számodra. Láthatja is az őszintén elégedett mosolyodat a válaszára.

- Természetesen, Chikara Tetsuya... fogalmam sincs az egészről... - bólogatsz neki aprókat, mintha ezzel valóban igazat adnál neki, s hiába igyekszel eltűntetni a szarkazmus nyomait, az arcodról leolvasható mennyire gondolod ezt komolyan. De nem tervezed jobban boncolgatni ezt a témát, amikor ezen a szép estén annyival jobb dolgokat is tudnátok csinálni, igaz? Kár lenne az egészet egy lelkizésre eltékozolni.
Kár lenne feladni ezt a szenvedélyes csókot, ahogy az egyik keze bejárja a tested, míg a másik a hajadban talál menedéket. Érdekes módon nem befeszülsz attól, hogy a melleiden végigsimít, hanem élvezettel belesóhajtasz a csókba. Amikor felület a korlátra, egy pillanatra elakad a lélegzeted, de érzed, hogy erősen tart és Te is összekulcsolod a lábaidat a háta mögött a plusz stabilitásárt. Vitathatatlan, hogy eléggé működik köztetek a kémia, nem ráz a hideg, amikor Ő ér hozzád, nincs hányingered a csókjától, nem húzódnál el legszívesebben az ellenkezőjétől, hanem pont az ellentétje. Igazán kár, mennyire kár, hogy ebből sosem lesz semmi komolyabb. De ameddig tart, addig érdemes kihasználni a jó momentumokat. Mert a combod belső felén haladó kezének nyomán is valami eszméletlen kellemes bizsergés fut végig a gerinced mentén, mire nem tudsz parancsolni a testednek és egyik kezed a hajába markol ismét, míg a másik az immáron mezítelen hátát karmolja végig. Nem túl fájdalmasan, de nem is gyengéden, hanem határozottan és egyértelműen követelőzően.

- Be kell vallanom, igazán érdekes módon gyűlölsz Chikara Tetsuya. Bár azt igazán nem állíthatom, hogy ne lenne... vadító - súgod a fülébe, majd pedig beleharapsz a fülcimpájába. Utána ismét végigcsókolod a nyakát - természetesen a másik oldalon- egy újabb szimpatikus pont után kutatva, ahol kiszívhatod ismét a nyakát, mert ez az előbb is elnyerte a tetszését. Majd visszatérsz az ajkaihoz, mert azoknak édes ízét semmi sem képes kiváltani.
Amikor a szusszanásnyi idő közben megszólal... ó, bárcsak ne nyitotta volna ki a száját. Ha csendben marad, még akár benne lett volna a pakliban, hogy hagyod, hogy elragadjon a hév és esetlegesen a hálószobában kössetek ki. De nem. A szavai megtorlást követelnek, és ki vagy Te, hogy ellenkezz? Mégis, hagyod még neki, hogy folytassa, sőt engedelmesen felszabadítod számára a nyakad, hogy minél jobban hozzáférhessen. A hideg piercingje a nyaki verőereden, a keze ahogy a combodba markol, mind-mind kéjes sóhajokat generálnak. Majd egyszer csak felnevetsz, ahogy a nyakadba rejti az arcát. Megkérdőjelezhető, hogy az aktust kettőtök közül melyikük imádná jobban, de kénytelen-kelletlen be kell látnod, hogy ebben igazat kell adnod neki - mert az eddigi reakcióid alapján elég esélyes, hogy nem csak nem utálnád a vele való nemi együttlétet, de még élveznéd is. Ezért az élményért pedig kár, de... nem adhatod fel azt, amit biztosan élveznél valami bizonytalanért. Már pedig azt igenis élvezed, hogy szenvedni látod Őt.
Karjai közt kicsit hátrébb dőlsz, a felsőtested már teljes mértékben a sötét semmiség felett lebeg. Ha elengedne, biztosan lezuhannál, de érzed, hogy nem fog. Ha meg igen... nos a halál megváltás lenne - számodra és a világ számára is. Mélyen beszippantod az októberi éjjel hűvös, párás, tiszta levegőjét. Hagyod kitisztulni a fejed, visszaszerzed az uralmat a gondolataid felett. Csak ezután hajolsz vissza hozzá.
Ahogy ott fent ülsz a korláton, a szél belekap aranyszőke fürtjeidbe, a hajszálaidon megcsillan a Hold lopott fénye. Sápadt bőröddel, aranyszőke hajaddal, égboltkék szemeiddel olyan vagy, mint a Hold eltitkolt leánya, ki legjobban az éjszakai égbolt alatt képes ragyogni.
Lenézel rá, mint egy számkivetett istennő, miközben egy gyengéd mozdulattal megsimítod a haját.

- Szóval akkor képes lennél tőlem megtagadni egy szelet boldogságot? Mert az álláspontod szerint fogalmam sincs arról, milyen a jó szex, tehát csak a rosszat ismerem. És ennek ellenére sem adnád meg nekem, mert jobb érzés abba a hitbe ringatnod magad, hogy csak a szar maradjon és ez a bosszú? Olyan vagy, mint bármely más férfi. Addig nem számít a másik érzelmi világa, ameddig nyeregben maradhatsz, igaz? De legyen... A mai nap és ma este is Te vagy a győztes. Beismerem a vereségem. Ünnepelj, vedelj, feküdj le egy vagy több lánnyal is, add meg nekik azt a csodálatos élményt, melyet tőlem megtagadsz, míg én egyedül éjszakázom és felemészt az irigység, mely majd másnap, mikor hallom a történetfoszlányokat majd a tetőfokára hághat... - lecsúszol a korlátról és finoman, lépésről lépésre eltolod magadtól. Lágy, szelíd, már-már beletörődő mosoly ül az arcodon, ahogy a szemeibe nézel. Keresed-kutatod bennük az értetlenséget, a kétségbeesést, a vágyat, hogy többet kaphasson belőled... de ez a hajó sajnos már elúszott. - Gratulálok Chikara Tetsuya a két győztes meccsedhez is. Jobb éjszakát... - s ezzel a végszóval egyszerűen elsétálsz. Vissza sem nézel. Mit akarhat még a vesztes a győztestől, ugye...? De... ki ennek a harcnak a valódi győztese, és ki veszített a legtöbbet?
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2026. 03. 13. - 01:11:52
Az oldal 0.13 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.