I like you 'cause you're a little messed up
to my brilliant Vivien M. Smithe
TW: +18, káromkodás, szexualitás, erőszakos gondolatok Mondhatjuk, hogy addig vagyok jellemhibával, mint a Gringotts zsetonnal, de ez nem segít senkin, mert már arra sem nagyon emlékszem, hogy hol fordult le az egész emberbarátnak tűnő beszélgetésünk a józanész útjáról, és ment neki ennek a furcsa gyűlöletpornónak. Az utóbbit legalább biztosan nem én kezdtem, mert még mindig egy rendes srác vagyok, valahol a lelkem mélyén, csak nem tudom kezelni az indulataimat, mikor egy ilyen hétpróbás szivola zabálja éppen az életem.
Amúgy sem én vagyok Buddha területi helytartója, de ember legyen a talpán, aki nem kattan el, ha valaki így viselkedik vele!
Hozzá se kellene szólnom ehhez...kislányhoz, de már túl mélyen vagyok, ahhoz, hogy csak úgy visszaforduljak és kioldalazzak ebből az egész elmebajból zsebre téve a megmaradt kis emberségemet, de az van, hogy minden kurva alkalommal eléri, hogy ártani akarjak, rombolni, tönkretenni mindent magam körül. Jelenleg leginkább őt akarom tönkretenni, ezért vagyok még itt, pedig kurvára megérdemelné, hogy összeszedjem a dolgaimat és itt hagyjam a faszba.
De folytatom. Rajta vagyok, mint valami szeren, és egyszerűen nem tudok leszokni, pedig már Barcelona után látnom kellett volna, hogy bármit is akartam kezdeni vele, ez tévút bele a nagy büdös semmibe.
Annyi rosszat tudnék mondani a szituációnkról, hogy holnap estig nem lehetne a végére érni, de nem hagyhatom ki azt sem, hogy szórakoztat, ahogy sodródom vele, mint valami tengeri örvénnyel, mert nekem igenis bejön az ismeretlen és felizgat az őrülete, az, hogy valamiben nagyon is hasonlítunk. Mert Vivien bizony kurvára elmegy a falig és le is akarja bontani azt, de ezúttal nagyon rossz embert nézett madárnak. Lehet, hogy én még nála is kitartóbb és zakkantabb tudok lenni, ha igazán akarom, és ezt most ő is láthatja, miközben előadja a süket szövegét, végülis csak elismeri, hogy minden felesleges tagadás ellenére, kellek neki.
-Az van, hogy pont oda teszem magam, ahol vagyok, te pedig még el sem tudod képzelni, hogy milyen...érdekfeszítő tudok lenni-kacsintok rá pofátlanul, mert nekem aztán nem célom feleségül venni. Nem mintha most lenne magasztosabb célom annál, hogyha már a háborút talán el is vesztem, legalább ezt a csatát nyerjem meg.
A balek megnevezésre megrándul a szám, mert való igaz, jópárszor vett már hülyére, mert naiv voltam és hittem neki, csak úgy a két szép szeméért, de mit csináljak, ha egyszer ilyen ipari faltörőkos típus vagyok?!
-Azt ne felejtsd el, hogy addig vagyok a balekod, ameddig hagyom, szóval feszítsd csak a húrt!
Nem mintha magától nem ezen lenne, de most rajtam a sor, hogy tépjem az idegeit. Már érzem is emelkedni a pulzusát, az egyetlen dolgot, amit nem tud kénye-kedve szerint változtatni. Kurvára betaláltam! Most nem fog megtéveszteni, hagyja el bármi azokat a gondosan szájfényezett ajkait.
Nem könnyű erőltetni magam, hogy ne nyaljam be ezt a trükkjét is puszta idegből, az állkapcsom még így is akaratlanul feszül össze még a gondolatára is, hogy valaki más elérhetett nála, akár csak hasonlót is… De nem! Figyelek és tanulok tőle, mert nem ragadok le a szavak puszta értelménél, azt is figyelni próbálom, ahogy használja őket, és a tényt, hogy egy rohadt kijelentés nincs köztük. Kérdés az összes, csak engem akar megkérdőjelezni és azt, amit magamról gondolok, hogy aztán a bőröm alá másszon ez a baromság és ne hagyjon nyugodni.
A számhoz emelem a csuklóját és megcsókolom a belső felét, mielőtt elengedném.
Szeretem látni és érezni azt, hogy akarata ellenére is tudok rá hatással lenni. Nyilván tudom, hogy van rám, ennyire még én sem vagyok idióta, hogy ne lássam a jeleket, sokaknak tetszem, mert nem vagyok átlagos. A hajam a piercingek, az izmok és a tény, hogy nem úgy nézek ki, ahogyan egy ennyire japán nevű embert elképzelnek, már magában is sok mindenre elég. Aztán itt a lábam és az, hogy a hiánya semmiben sem tud megállítani, sőt...ez jelzi azt, hogy milyen erős vagyok, milyen kitartó. Nem mintha amúgy lett volna választásom! Ha nem lennék kitartó, vissza se jöttem volna tavaly, és nem mennék a bajnoki címre idén, akkor jelentéktelen lennék és sajnálatraméltó. Csupán egy nyomorék. Így viszont kaptam még egy érdekes részletet, még valamit, ami magára vonja a figyelmet, ha a többi még nem lenne elég. Vivient is ezek közül kellett, hogy megfogja valami, ha nem éppen az összes együtt. Ezért nem tud lekoptatni, mert sejtem, hogy csak félgőzzel csinálja.
-Az, hogy egyszerű kérdésre nem vagy hajlandó igent, vagy nemet mondani, bőven elég. Fogalmad nincs az egészről.
Nem kellene erre elégedett félmosollyal reagálnom, de elszabadított bennem valamit és ez a valami most egy olyan erős szót ad a számba, mint, hogy gyűlölöm, aztán pedig arra késztet, hogy addig csókoljam az ajkait, ameddig csak bírom levegővel, pedig ennek a két dolognak rohadt messze kellene elhelyezkedni egymástól, időben és térben is.
Talán elkapom a momentumot, amikor válaszolni próbálna, de nem érdekel. Kurvára hidegen hagy, amit mondani akar, mert olyan őszinte élvezettel és szenvedéllyel reagál mindenre, amit csinálok, hogy szinte elhiszem, hogy ez már valódi. Most egészen más, sokkal kevesebb benne az önkontroll, és ez még jobban beindít. A körmei jóleső sajgást okozva vájnak a mellkasomba, a nyelvem a szájában és úgy húz magához, mintha sosem lenne elég, én pedig nem tudok gondolkodni. A kezeim a hajába túrnak, aztán végigsimítanak a nyakán -érzem, hogy milyen sebesen ver a szíve, hogy milyen forró és puha bőre-át a mellein, egészen a derekáig.
Más ez a csók, mint a korábbi, ott ő irányított mindent, kiszolgáltatott helyzetbe hozott és meg akart alázni, most pedig olyan szépen, olyan engedelmesen simul hozzám, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy ugyanaz az ember legyen, aki nem is olyan régen volt. Mindkettő kibaszott izgalmas, és tetszett a maga módján, de ebben most többet érzek, pedig lehet, hogy tévedek.
Erősen ragadom meg a derekát és egy hirtelen, de óvatos mozdulattal felteszem a korlátra. Reméljük, nincs tériszonya! Egy kicsit vissza szeretném adni neki, amit kaptam, de nem kényszerítem olyan helyzetbe, amiből ne tudna magától kikeveredni, és azt is érezheti, hogy erősen tartom a derekát, ha véletlen megbillenne.
A kérdésére csak halkan nevetek, ami aztán a nyakamon való tevékenysége miatt morranásba csap át. Túl jól esik, amit csinál, pedig igyekszem mögötte keresni a szándékot, hiszen a játéknak még bőven nincs vége.
-Nem kell tudnod mit miért csinálok-válaszolom és az egyik kezem a térdére helyezem, és finoman,lassan indítom el a mozdulatot a combja felé, figyelve a reakcióját, hogy meddig találja kellemesnek. Hiába minden rossz, ami elhagyja a számat, hiába a haragom, még így sem tennék olyat, amit nem akar.
-Ez az egész akkor működik igazán, ha van benne valami plusz a kémia mellett-hagyom, hogy lecsúsztassa a karjaimról az inget, a kezem hamar visszatalál oda, ahol az előbb is volt, egészen közel a combja belső feléhez- hogy szeretet vagy gyűlölet, az nagyjából mindegy is.
Most érzem, hogy mennyire igaza volt, mikor azzal büszkélkedett, hogy más nem tudja megadni nekem azt, amit ő. Lehet, hogy nem is őt magát gyűlölöm, csak azt, amit csinál velem, a módszereit, ahogy kiforgat magamból, és végül önmagam, hogy hagyom neki. De ettől érzem, hogy igazán élek, ettől zajlik gyorsabban a vér a testemben, és ezt pontosan tudja gondolom, pont ezért mond ilyeneket. Bár a franc tudja, valahogy tényleg másnak tűnik ez az egész, mint mikor azzal a szándékkal nyúlkált kishíján a boxeremben, hogy teljesen bolondnak nézhessen utána.
-Jó-mosolyodom el elégedetten -legyél is kíváncsi, gondolj csak erre álmatlan óráidban, mert hát…van esély rá, hogy sosem fogod megtudni.
Csak annyira húzódom el tőle, hogy most nekem legyen lehetőségem a nyakához hajolni és apró csókokat lehelni rá, egészen addig, ahol már érezhetem, hogy milyen sebesen ver a szíve, végül is ez az egyetlen, ami őszinte, ami egyszerű vele kapcsolatban. Megnyalom azt a pontot és erősen rányomom a nyelvpiercingem, a kezem pedig kicsit erősebben markol a combjára. Semmit nem utálok annyira, mint a tényt, hogy rohadtul vágyom rá.
-Pedig valószínűleg imádnád…-mormogom a bőrére és mélyen beszívom az illatát.
Basszameg, le kell nyugodnom!
Roxfort RPG
Szerző