Not a tourist destination

[- Szia! Már kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mit találtál ki. Vacsora először?]

Not a tourist destination

Amycus&Sienna - 2005. július 14-15. éjszaka

tw: szexuális kihasználás említése

Végignézek a barcelonai tengerparton- olyan érzésem van, mintha már hónapok óta itt lennénk, és nem is érzek vágyat rá, hogy elmenjek. A két hétben, amit itt töltöttem, felmerült bennem többször, hogy talán meglátogatom a nagyszüleimet is Gibraltáron, és ki tudja- lehet, hogy az iskola után visszajövök ide, hosszabb időre. Sokat segít a döntésben, hogy mint rájöttem, nem olyan rozsdás a spanyolom, mint féltem tőle. Nem tudnám eljátszani, hogy helyi vagyok, de ahogy beszélgetek a helyiekkel, egyre többször érzem, hogy anyanyelvi szinten beszélek.

 Szívesen nekivágnék seprűháton a tengernek, vagy belevetném magam a forró vízbe minden éjszaka, nappal pedig felfedezném azokat a dolgokat, amelyekre úgy érzem, hogy a hónap sem lesz kevés: láttam már minden pavilont, és szívesen megnéznék többet újra. Terveztem is holnapra egy látogatást az óceániai pavilonok között, és lehet, hogy megkérem Amyt is, hogy kísérjen el. Nem biztos, hogy el akar majd, a hivatalos programok talán túl unalmasak számára.

 Örülök neki, hogy elhívott ma este. Kevés időnk volt a Roxfort után, és valószínűleg kevés időnk lesz a nyár hátralevő részében is- ő valószínűleg visszatér Amerikába, és csak szeptemberben fogunk ismét találkozni. Azt sem bánom igazán, hogy betartottam a hülye kérését, hogy ne egyek semmit, bár feltételezem, hogy kárpótolni fog az az étterem, amit talált. Biztos nagyon nagy adag ételeket adnak. Remélem, hogy nem öltöztem túlzottan alul, vagy túlzottan az alkalomhoz nem illőn- csak annyit mondott, hogy legyek csinos, arról nem beszéltünk, hogy pontosan mit jelent ez. Mivel Amy nem volt specifikus, arra jutottam, hogy csak simán felveszek valamit a csinosabb ruháimból- ha nem jók, legalább kipróbálhatok egy varázslatot, amelyik segít javítani rajtuk.

 Amikor meglátom a fiút közeledni, mosolyogva teszek felé néhány lépést, szinte önkéntelenül ugrok kissé oldalra, hogy kikerüljek egy vizes homokbuckát, ami vár lehetett a dagály előtt.

  - Szia! Már kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mit találtál ki. Vacsora először?- úgy érzem, hogy én is ki akarok majd találni neki valami jó programot, vagy ide, vagy máshová, mert mindig ráhagyom, hogy ő kezdeményezze a közös programjainkat- igaz, a popcorn bebizonyította, hogy ez talán nem is akkora baj. Semmiképpen nem akarnám megmérgezni újra, úgyhogy az, hogy én választok új, közös vacsora helyszínt, mindenképpen rossz ómen lenne.

 Amycus mellé fordulok, és ellenállok a késztetésnek, hogy megöleljem- nem láttuk olyan régen egymást, szinte naponta beszéltünk, és minden nap el-elkapni véltem egy pillantás erejéig a fiút. Vele persze nem alszom együtt, mint Revannal és Annievel, úgyhogy jóval kevesebb időt töltünk együtt, mint szeretném- és úgy érzem, hogy szüksége is lenne a segítségemre.

 Nem tudom pontosan, hogy mi van közte és Skylar között, de ha a pletykák legalább említés szintjén igazak, valami biztosan- az a benyomásom, hogy több, mint egyszerű egy éjszakás kaland, bár én meglehetősen tapasztalatlan vagyok ebben. Az egyetlen kapcsolatom fogadást nyert azzal, hogy az ágyába vitt, és hónapokig még csak nem is sejtettem semmit- valószínűleg még kevésbé láthatom pontosan mások kapcsolatát.

 - Illetve van valami, amire már régen rá akartam kérdezni... te és Skylar... mi van veletek pontosan?- tudom, hogy ismer annyira, hogy tudja a hanglejtésemből, az arcomra erőltetett könnyed mosolyból, amely elfedi az idegességet, bizonytalanságot, hogy nem arról akarok beszélni, hogy milyen volt a szex, bármennyire az egyik utolsó témánk ez volt, amikor megbeszéltük a ma estét- a saját szerelmi és szexuális életem jelenleg meglehetősen csalódást keltő, bár tény, hogy annyira nem próbálkoztam intenzíven, és végre el kellene felejtenem a hugrabugosokat. Sok dologban jók lehetnek, ez biztosan nem tartozik közéjük.

 Nem volt olyan régen az a beszélgetés Skylarral- ahogy megölelt. Valahogy azt éreztem, hogy ő sincs rendben, és nem csak azok miatt a dolgok miatt, amelyek tönkretették a barátságunkat annak idején, és amit még mindig rengeteg kitartás lesz megjavítani. Valahogy... olyan érzésem van, hogy jóval igen érzelmi dolog ez kettejük számára, mint hittem.

 Úgy érzem, hogy ha tudok, segíteni akarok Amynek. Valahogy- bárhogy. Rengeteg tett értem, és tesz folyamatosan, azt akarom, hogy egyszer én is segíthessek rajta, segíthessek neki. Talán ebben tudok, még ha csak apróságokban is.

[sell your soul]

sell your soul

sign here: ..............

─────── •●• ───────

18+! tw: szerhasználatra utalás, szexuális utalások, káromkodás, módosult tudatállapot, megbízhatatlan narrátor
        Barcelona épp úgy megfelel annak, hogy meghaljak végre, mint bármi más — gondolom, mikor a végére érek a fiolának, a falhoz baszom és figyelem, hogy folyok le a realitáson. Vagy legalábbis pont úgy érződik — vörös folt a fehérre meszelt falon.

        Kurva büszke vagyok magamra — arra, amiről biztosan tudom, hogy hozzám tartozik. Ez a kéz, begombolja az inget — nem félre, ugyanmár, soha nem félre, nincs honnan félre. Nincs kitől félre — jobbra vagy balra, nincs mihez, kihez viszonyítani. Így egészséges — mint egy stroke az infarktusra.

        Tudom, hogy vörösek a szemeim — és hogy az emberek szerint Amycus Carrow soha nincs halálán, illetve mindig ott van, de ez így kurva rendben van. Vagy rendben — mert az embereket nem érdekli Amycus Carrow, csak az Amycus Carrow című monodráma, néha családregény.

        Meg Amycus Carrow merev pénisze — a fasz szó olyan vulgáris volna valamire, amit ennyi ember kedvel, és amit ennyi örömet okozott. Már-már személy a saját jogán — nálam biztos jobb ember lenne. A faszom.

        Hálás vagyok az embereknek, amiért nem kedvelnek — hogy azt hajlandóak elfogadni belőlem, amit adni akarok, nem többet. Kurva hálás vagyok — ahogy annak is, amit fogyasztottam, bár itt legalább 4-5 nevet fel kellene sorolnom, és örülök, hogy a sajátom sikerül hibátlanul.

        Szerencsére a nevem az egyetlen, amire szükségem lesz a faszomon kívül — hogy most meg is szegjem az iménti szabályom, ahogy átvágok a hotel indokolatlanul narancs lobbyján. Egyszerre akarok meghalni és örökké élni — és egyáltalán semmilyen ellentmondást nem látok.

        Kötelességei azért vannak az embernek akkor is, mikor épp megéli legszarabb valóját — meglepően sok ismerősömmel sikerült eredményes beszélgetéseket folytatnom, mióta meghirdettem a szellemi és erkölcsi elzüllésem nemzetközi szakaszát.

        Még ennyire kívül önmagamon is nyilvánvaló, hogy Scrimgurlnek valami baja van — valami könnyebben megoldható, mint az enyém.

        — Vacsora, Scrimgurl? Gondolod, hogy randevúra invitállak? Nem, semmiképp. Bár azt megígértem, hogy kitöltöm az estéd valamivel, igaz? — szegény Scrimgurl mindig mélyen küzdött az önbizalom démonaival, de ő sem gondolhatja, hogy olyan ocsortány faszfej vagyok, hogy elviszem randira.

        Az ígérethez tartom magam — de egyébként sem hiszem, hogy kifejezetten kurva jó ötlet enni előtte. Persze lehet, hogy ma engem érnek majd meglepetések, és Scrimgurl valójában kifejezetten nagy rajonója a vanillának.

        Megígértem, hogy kitöltöm az estéjét — azt nem, hogy magammal.

        — Ha jól számolom, úgy 7 mérföld egészen biztosan. 7 mérföld és néhány fasz, remélem, hogy pont olyan merev az összes, mint a karó. Mehetünk? — a választ meg sem várva elindulok az utcán. Minél gyorsabban, annál jobb.

        Nem akarom hallani ezt a nevet — vagy bárki másét. Semmi mást nem akarok hallani, csak azt, ahogy miután ráélveztem valaki arcára, lenyalja onnan. Ez sokkal egyszerűbb, mint.. bármi más.

        Mint tudomásul venni, hogy tényleg erre vagyok jó — hogy tényleg az vagyok, akinek Amycus Carrow, meg a pénisze látszanak. És ki a faszt hibáztatnék érte? Felnőtt vagyok. Ha igazán nagy rohadék lennék, még szavazni is eljárnék — hogy egyszerre baszhassam el egy egész nemzet jövőjét.

        Nem vagyunk messze — még hoppanálnunk sem kell. Ez szerencsés, mert hazafelé, ha még tudunk járni — akkor valamit nem meg, hanem kurvára elbasztunk.

        — Scrimgurl, miért nem arra szeretnél gondolni, ami előttünk van még? Én úgy tűnök, mintha, de.. nézd, már mögötted is vagyok. Arra kell nézned, amerre mész. Most például azon a kapun be, ott. — a vállainál a tulajdonképpen nagyon barátságosan polgári vörös kapu felé fordítom.

        Biztosan nem gondolta, hogy ismerd meg hazádat körutazásra indulunk az éjszaka kezdetén — nem hiszem, hogy túlélnék fényes nappal egy egész gyalogtúrát ilyen állapotban. Szerencsére nem kell bölcs döntéseket hoznunk — lehetünk helyette boldogok is egy éjszakára. A többi?

        A többi csak kibaszás.
      

    

[- Ez a popcorn miatt van, ugye? Azért gyalogoltatsz végig mindenen evés nélkül.]

Not a tourist destination

Amycus&Sienna - 2005. július 14-15. éjszaka

tw: káromkodás, enyhe szexuális utalások

  Először csak pislogok, azután forgatom a szemem. Nem is kell kimondanom hangosan: jaj, Amy... Nem veszem fel, hogy húz- valahogy mindig egyértelmű volt, hogy barátok vagyunk, és ez így is marad. Nem is kellett soha egyikünknek sem kimondania, úgyhogy nem jövök zavarba- legalábbis már nem. Tudom, hogy zavarba fog hozni még vagy tízszer ma este, bármit is talált ki, de azért nem lesz ennyire könnyű dolga.

 - Ez a popcorn miatt van, ugye? Azért gyalogoltatsz végig mindenen evés nélkül.- azért szélesen mosolygok, miközben csatlakozom Amycushoz. Nem feltételezem, hogy olyan programot talált ki, amit ne élveznék- talán elmondhatom, hogy tőle tanultam meg igazán bulizni. Korábban még annyira sem tudtam elengedni magamat, mint most.

 - Ismerem ezeket a faszokat?- egy pillanatra eszembe jut, hogy egyet ismerek, akit Amy ismer, de gyorsan elvetem a lehetőséget- ha az illető Barcelonában is van, az egészen biztos, hogy soha nem töltene önszántából időt vele. Valószínűleg megint valamilyen metaforáról van szó, amit nem tudok követni, bár széles mosollyal az arcomon várom a megfejtést. Nehéz nem mosolyogni a jelenlétében- ez egy olyan igazság, amit újra és újra megállapítok azóta, hogy Amy betörte Barclay orrát.

 Még mindig lenyűgöz, hogy mennyire gyorsan, mennyire könnyen tört be az életembe, hogy azután örökre benne maradjon.

 Elfog egy pillanatnyi rossz érzés, ahogy eltereli a témát- bármennyire smooth módon tette, bármennyire méltó volt ahhoz, amit megszoktam tőle, tudom, hogy nem tetszik, amit kérdeztem. Azért mosolyt erőltetek az arcomra, és egyelőre elzavarom ezt a gondolatot, ahogy mögém kerül, és kissé értetlen, enyhén kérdő mosollyal nézek rá, csak hogy majdnem átessen egy kövön. Tudom, hogy a fiúk nagyon nehezen beszélnek az érzéseikről, a személyes dolgaikról- ebből a szempontból én sem vagyok különböző.

 Talán, ha ittunk egy kicsit- biztos fogunk, meg tudom mondani, hogy nem teljesen józan.

 - Mi vár az ajtó mögött?- valahogy van egy érzésem, hogy semmi jó, úgyhogy amikor veszek egy mély levegőt, és átlépek a kapun, a világ legvadabb bulijára számítok a túloldalon. Talán olyasmire, ami nem is létezik- nem vagyok egyáltalán csalódott, ahogy beérve azt látom, hogy nincs tánc, az emberek inkább isznak és különböző dolgokat kóstolnak- bár azt gyorsan meg tudom mondani, hogy nem töklevet isznak.

 Egy kicsit félreállok, és miközben Amy bejön utánam, gyorsan előveszem a tükrömet- szerencsére a sminkem még kitart, bár valószínűleg nem ezt a rúzst választottam volna, ha nem gondolom valamilyen bizarr oknál fogva, hogy Amycus Carrowval kedves, családbarát vacsorára megyünk csak, és nem azért mondta, hogy ne igyak, hogy gyorsabban berúgjak. Gondolom, ez volt az oka...

 - Mostanában ittam párszor, de akkor ettem előtte... nem ígérem, hogy nem kell hazavinned végül.- nem zavar túlzottan a lehetőség, és ahogy beleszívok a levegőbe, el is engedem az aggályaimat. Felnőtt vagyok, miért ne rúghatnék be olyan ocsmány módon, hogy egy olyan helyre hoppanálva ébredek, amit nem találnék meg soha többé magamtól? Annyira nem félek attól sem, hogy történik velem valami- szürreálisnak tűnik úgy, hogy Amy a közelben van.

 Egy pillanatig habozok, azután úgy döntök, hogy megpróbálom tényleg teljesen elengedni magam, és célba veszem a pultot- a tétovázásomat jelentősen visszaveszi, hogy láthatóan nem kell fizetni semmiért. Amy megint elképesztően kedves, hogy behozott valahová, ahol ingyen ihatok- és van valami enyhe, édes füst a levegőben, ami feldobja a hangulatomat.

 A kezembe veszem a poharamat, és ahogy megfordulok, egy pillanatra meglepődök, ahogy egy alig kicsit arrébb ülő, csókolózó párra téved a tekintetem- viszonylag későn jövök rá, hogy bámulom őket, és kicsit elpirulva sietek vissza Amyhez, miközben hosszan beleiszom az italomba.

  - Van még itt közös ismerősünk?- ahogy körülnézek, nem látok senkit- néhányan nem lehetnek sokkal idősebbek nálunk, de egyértelműen nem iskolás buliban vagyunk. Többen simán lehetnének a szüleim.