Mrs. Norris
Maffiavezér
  

,, a T E J hatalom ,,
A kutyák kutyák, a madarak madarak, a macskák... ISTENEK.
Hozzászólások: 3 131
Jutalmak: +2741
Játéklista: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kapcsolatban:: Mr Norris
Legjobb barát: Mindenki!
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 |
« Dátum: 2025. 06. 14. - 20:43:30 » |
0
|
 A Roxforti Birtokon található a Fekete-tó. Az elsősök minden évben ezen kelnek át a csónakokkal, s közben néha bele-beleesnek a vízbe. Nagyon sok minden él ám ebben a tóban.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Orin Morgenstern
Mardekár


berlin-london-tokyo axis
Hozzászólások: 35
Jutalmak: +134
Származás: Félvér
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #1 Dátum: 2025. 09. 06. - 11:23:07 » |
+2
|
R I C H Ω M A N
imma carry my self +18! szégyenítés, társadalomkritika, feltételezés, egészségtelen maximalizmus. Nevelőanyám azzal a gondolattal adta át a táskámat a vonatra felszállás pillanatában - mert természetesen ismét késésben voltunk Revan számtalan értelmetlen petje okán - hogy fordítsam ezt az évet arra, hogy találok valakit, aki jó hozzám. Talán a pestis sokadik eljöveteléhez hasonlítható Nebelwaldra gondolt, de akkor és most is csak azt tudnám válaszolni neki, hogy nincs szükségem senkire. Nem ért váratlanul féltése, sőt, a nézőpontja még ennél is kevésbé: japán szülőként a gondolatai között bizonyára mindig ott rejtőzik a közösségből való kitűnés rémülete - vagy hogy végül mégis boldogtalannak nevel, ha nem találok egy megfelelő társat. Mostanra bizonyára csendes megelégedéssel tölti el, hogy itt az Ilvermorny és a Beauxbatons küldöttsége is - anyám, ha nevelőanyám is, mindig szívén viselte a sorsom, ha ez gyökeresen is tért el attól, amivel azonosulni kívántam volna. Mélyen tisztelem minden igyekezetét, amellyel gondunkat viseli, néha úgy érzem, erején felül, ha a húgomra nézek - de a sikert nem látom abban, amiben ő. Nincs szükségem egy férfira, aki azokon a 'magányos estéken' társaságul szegődik, vagy anyagi biztonságom teremti meg. Én vagyok az a férfi.
Az individualizmus persze egy hatalmas felmutatott vörös felkiállítójel közöttünk - és nem akarok hálátlannak tűnni, vagy erőszakkal megtörni azt, amiben hisznek. Bőven elég példával szolgál a létem minden pillanata, vagy az, hogy az exemhez hasonlókat olyan messzire kerülöm, hogy valóban akkorának tűnjenek, amennyit érnek. A férfiak egyetlen érdeme általában az, ha ez nem kerül bizonygatásra - néha a csonkolás legnagyobb bűne az, amit meghagy. A középszerűség korhangulat, elég csak arra gondolnom, hogy itt állok az első szombat hajnalán a Viadukt felőli bejáratnál, alig múlt fél hat, és mások máris kihasználják a lehetőséget arra, hogy 'sokáig aludjanak', meg 'értékes énidőt töltsenek pihenéssel'. Átmozgatom a karjaimat, míg Traverse megérkezik - bízom benne, hogy az új, egyébként különösen idegesítő barátnője mellett továbbra is prioritásként kezeli önmaga fejlesztését. Ellenkező esetben kénytelen leszek visszamenni a klubhelyiségbe, értékes perceket vesztegetni azzal, hogy berúgom a miattam megerősített ajtajukat és kihúzom a pizsamájánál fogva. Remélem, már visel ilyesmit, most már komoly felnőtt férfi. - Traverse! Már reggel 6 óra van, és te még mindig álmos vagy? Nem szégyelled magad? - a kérdés költői, vagy hogy szokták mondani: persze, hogy nem szégyelli magát. Traverse más angolokkal teljes egyetértésben, igen ritkán érzett ilyesmit - ezt bizonyítja teljes étrendjük és napbeosztásuk is általában. Vele tudok kezdeni valamit, és bár nem halmozom el bíztatással - az ugyanis a teljesítmény ellensége - ezt bizonyára tudja is abból, hogy hajlandó vagyok edzeni őt annak ellenére, hogy mennyire idegesítő. - Nem tudom, mennyire tartottad be a tervet, amit küldtem neked, de nincsenek illúzióim. Kezdjük egy körrel a tó körül, a többit meglátjuk utána. Melegíts be! Ha megsérülsz, akkor is végig fogjuk futni! - hogy jó példával járjak elől, én is nyújtani kezdek. Az idei tanév valóban más lesz, ebben anyámnak igaza van: mikor ő egy reménybeli fiúra gondolt, én arra, hogy a rúnáim már nem tartanak vissza a nagyobb célok elérésétől. Eddig is meg tudtam nyújtani a karjaimat, most azonban elérem a tőlünk nagyjából hat méterre lévő vizespalackom is - az izületek csak képzeletben hallgató csengése örömmel és elégedettséggel tölt el. Ezt persze szintén nem használhatom ki igazán: az elégedettség is a teljesítmény ellen dolgozik. - Az utolsó egy büdös kappa! - ráütök Traverse vállára, aki most nagyjából négy méterre lehet tőlem, és a rövid rajtot követően futni kezdek végig a Viadukton. Korábban gondoltam rá, hogy talán bevezethetnénk az úszást is, de mióta tudom, hogy Carrow is ilyesmit űz, jobban szeretném elkerülni, hogy összetalálkozzunk vele, és az egész egy nagy baráti összeborulásig jusson. Anyám talán örül Revan barátainak, vagy annak, hogy a szociális élete élénk - én azonban tudom, hogy a másokkal kialakított függőség megakadályoz az egyéni érvényesülés elérésében. Kinek van szüksége rá, hogy folyton a lelkéért, annak egészségéért, meg a mentális wellness okán féltsék? A minőségi idő önhazugság, az eredmények tények - és ezzel nem mindenki tud együtt élni. - Erre! Elkerüljük a hamletet! - intek a domboldalról lefelé, mikor elhagytuk már a bagolyházat és délnyugat felé haladunk a tó mellett. Látom, hogy Traverse ha vesztett is vitalitásából, ez javítható: sosem ismerném el, de örömmel tölt el, hogy nem kíméli magát ezeken az alkalmakon. Voltak kétségeim arról, mennyire komoly az elhatározása, de mindig szimpatikus számomra, aki kifogások és magyarázatok helyett, ha kell, épségét sem féltve küzd a számára fontos eredményekért - és senkit nem találok olyan hiábavaló szerencsecsomagnak, mint azokat, akik empátiára hivatkozván egyszerűen félnek a fájdalomtól. A fájdalom legjobb barátunk: nélküle valóban elvesznénk.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Nialen Travers
Mardekár


best without trying
Hozzászólások: 78
Jutalmak: +223
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 18
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Soff
Legjobb barát: Amy Carrow
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: 13 és fél hüvelyk, Sárkányszívizomhúr mag, Kökény. Majdnem teljesen merev.
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #2 Dátum: 2025. 09. 25. - 15:30:43 » |
+2
|
Rich man, Büdös Kappa

|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Orin Morgenstern
Mardekár


berlin-london-tokyo axis
Hozzászólások: 35
Jutalmak: +134
Származás: Félvér
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #3 Dátum: 2025. 09. 26. - 18:22:46 » |
+1
|
R I C H Ω M A N
imma carry my self +18! szégyenítés, társadalomkritika, feltételezés, egészségtelen maximalizmus. Bár én is osztozhatnék abban a kegyben, hogy futás közben a gondolatiam elmaradnak - de talán az állandó éberség a renyheség elkerülésére ilyenkor sem engedi, hogy felesleges pihenéssel töltsem az időm. Azt természetesen megfogadtam, hogy még a tanév előtt, legkésőbb a szünidő kezdetén, majd a Világkiállítás megnyitójáig, aztán pedig augusztus végéig önkezűleg fogom levágni a semmilyen célt nem szolgáló hajfonatom.. bosszantó a súlya a vállamon, bosszantó, hogy valami nagyobbnak tűnik számomra, mint az elhatározásom. Ez talán inspirálhatna arra - hogy egy ilyen újszerű kifejezést használjak, amely feleslegesen dallamos - hogy együtt akarjak érezni másokkal, megpróbáljam megérteni igényüket a kényelmük megőrzésével kapcsolatban.. De csak azért, mert haragszom magamra, még nem kell idáig süllyednem. Nincs rosszabb az oktrojált szociális elvárásoknál, és mások hitványsága mások problémája.
Az igazság az volna, ha Traverse éppen rákérdezne - bár ez nem lehetséges, mert az azt jelentené, hogy nem erőlteti meg magát kellően, ha jut levegője csevegni, és ebben az esetben talán mégis megfontolom az úszás bevezetését, mielőtt teadélutánra képzeli magát.. Az igazság az volna, hogy túlságosan emlékeztetne a húgom hajára. Ostobaság - gondolom, mielőtt megnyújtom a lábszáram, hogy nagyobb lendületet véve ugorjam át az egyik zsombékos részt a móló mellett közvetlenül - olyan ostobaság, amire csak Llewellyn vállalkozna, miután sosem vetette meg a hiúság nagyszerűségét szellemi javainak rovására. Én is tudom, hogy a hiúság sehová nem vezet a kárhozaton kívül, de nem vagyok tökéletes - az, hogy minden erőmmel törekszem rá, még nem kész állapot. Le kellett volna vágnom és nem törődnöm ezekkel a belső félelmekkel, főleg nem a megjegyzésekkel, melyek szerint hasonlítunk egymásra - és ugyan kit érdekel, hogy az undorító pöcegödör Nebelwald most körülötte ólálkodik valami haszon reményében? Nem tartozik rám, nem kellene, hogy foglalkoztasson.
- Több légzés, kevesebb csevegés! Aki nem tud helyesen futni, még egy kört fut! - szólok hátra, mielőtt átvetném magam a nádason a nehezítés kedvéért. Ez egyszerű, a mozgás mindig egyszerű - a kard, a naginata és a lándzsa is azok, ahogy minden más is, amelyet évek óta forgatok, sokszor már csak a fegyelem megnyugtató hidegsége miatt is. Nem akarom ezeket a kicsinyes érzéseket, amelyek egy ostoba tinédzser sajátjai, én nem vagyok a rabjuk.. így döntöttem, ehhez is fogom magam tartani. - Ezt? Igen és nem! Mindig képes lettem volna rá, de eddig nem voltam abban a helyzetben, hogy egy ponton túl teljesítsem be a képességeimet! Szolgáljon ez tanulságként, Traverse, a fejlődés nem ér véget csak azért, mert elérted a korábban legtöbbnek hittet! - szólok hátra, mielőtt a domboldalhoz érnénk, ahonnan éles kanyar következik jobbra. Csak a vállam felett hátrapillantva látom, hogy Traverse ezúttal többet foglalkozik az elhangzottakkal, mint azzal, ami a dolga lenne, de ez nem lep meg. Az angolok mindig szeretnék akkor megvitatni dolgokat, mikor épp a feladatukat kellene elvégezniük - bizonyára ezért ügyesek a diplomáciában, és épp ezért vesztették el a legfontosabb fegyveres konfliktusaikat is. - Nem, ez.. nézz már a lábad alá, Arschgeige! - még magamat is meglepem, mikor lassítani kezdek, hogy megfigyeljem, vajon elesett-e, szüksége van-e valamiféle pihenőre. Persze hatalmas szégyen volna, és az edzés további részében is emlegetném neki, de Traverse ezt talán már kiérdemelte. Már nem kell attól tartanom, hogy csak azért lesérülne, hogy pár percet nyerjen a földön szánalmas lihegésre és levegő után kapkodásra - mint korábban tette néhány másik edzőtársam. Ilyenkor mindig elmagyaráztam, hogy a fájdalom a barátunk, és ha nem érzik, akkor bizonyára valamit rosszul végeznek éppen, hiszen a küzdelemnek legfeljebb a gondolata öröm, gyakorlata az, amit a neve sejtet, de.. Nem véletlenül szoktam hozzá, hogy egyedül tegyem meg ezeket a köröket. - Ez a képességem része.. emlékszel, hogy azt mondtam, hogy a Minisztériumotok fél a nagyságtól? Már nem dolgozom nekik, végeztem ezzel! Igazából van is valami, amit meg akarok tenni, és lehetsz a szemtanúja, ha elég fegyelmezetten fejezed be a köröd és megígéred, hogy hallgatsz majd, mint kami a krízisben, Traverse! - teszek néhány futólépést hátrafelé is, hogy biztosan hallja az ajánlatom. Megzörgetem kicsit a táskát a hátamon, hogy jelezzem, abban van a valami, amit meg akarok tenni, de egyelőre nem rontom el a meglepetést.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Nialen Travers
Mardekár


best without trying
Hozzászólások: 78
Jutalmak: +223
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Barna
Szemszín: Kék
Kor: 18
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Soff
Legjobb barát: Amy Carrow
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: 13 és fél hüvelyk, Sárkányszívizomhúr mag, Kökény. Majdnem teljesen merev.
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #4 Dátum: 2025. 11. 10. - 05:51:19 » |
0
|
Rich man, Büdös Kappa

|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|