Műterem és Galéria

Meglehetősen nagy terem. A mennyezet tulajdonképpen egy hatalmas freskó. A híres Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának tökéletes mása fedi, ám pont ott, ahol az Úr és Ádám keze összeérne, egy hatalmas lyuk tátong. A falakon a Roxfortba járó isteni tehetséggel megáldott diákok rajzai, vagy festményei függenek alá. Teret adva a tehetséges diákok szárnybontogatásainak, így lényegében nem csak kiállítótérként, hanem műteremként is üzemel. A teremben nem csak festmények, rajzok, de híres szobrok másai is helyet kaptak. Ilyen például a Diszkoszvető szobra, de ilyen volt Nikének, a győzelem görög istennőjének a fej nélküli, pontos, arányos mása is.

[- Szia! Neked is most lesz interjúd?]

Az első interjúk

Inès - november 3. Csütörtök- Kora este

  Legalább hatodszor nézek a kézitükörbe azóta, hogy megérkeztem a helyszínre, de nem látok semmit a sminkemen, amit anélkül megváltoztathatnék, hogy a végeredmény sokkal rosszabb lenne. Legalább három-négy évvel idősebbnek tűnök most, de a vörös rúzs kölcsönöz némi magabiztosságot, ami nem biztos, hogy a sajátom, és komolyan vehetőbbnek tűnök. Éles lesz a kontraszt, amikor kifutok mindenből, és ismét a minimalista külsőmet láthatják majd, de az első benyomások fontosabbak, mint a későbbiek. Ha mi is fogunk sárkánnyal harcolni vagy víz alá merülni, ott amúgy sem hiszem, hogy elvárják majd a mostani szintet.

 Miközben várok, megigazítom a szoknyám fodrait, és még egyszer mágikusan biztosítom, hogy minden egyes hajszálam úgy álljon, ahogyan terveztem, újra és újra elismétlem a Serleg szavait, hogy ne felejtsem el, megérdemlem a helyemet. Az összes spontán magabiztosságomra szükségem van, ha az amerikai riporter, aki felkért egy interjúra az óráim után, csak fele annyira igyekszik mélyre szúrni a késével, mint Vitrol. Miért is ne tenné? A MACUSA küldte, és emiatt jó eséllyel Yaxley szenátor bizalmasa, én pedig annak az embernek a lánya vagyok, akit a főnöke testvére elárult. Biztosan rossz képet akarnak festeni rólam, még ha a saját bajnokaik finoman szólva sem testesítik meg a tökéletes tisztavérű mágust. Különösen a lány nem- biztosan borzasztóan dühíti őket, hogy egy mugliszületésű és egy félig mugliszületésű bajnokuk van- az utóbbi rám is igaz, úgyhogy biztosan nem fognak kedves képet építeni ezért sem rólam.

 Egy pillanatra elfog az ostoba kísértés, hogy megpróbáljak megtudni valamit a riportertől, mert azóta zavar a tudat, hogy egy Yaxley itt van, de kétlem, hogy jól sülne el. Amúgy is kétlem, hogy a rezsim a nagy terveit megosztaná valakivel, akiből egy tizenhét éves ki tud csalni bármit.

 Tudom, hogy ideges vagyok, amit jól mutat, hogy összerándulok, amikor a francia lány belép a félig nyitott ajtón. Ahogy ránézek, rögtön eszembe jut: láttam az órákon Lolita mellett, láttam a Trófeateremben, láttam a Gyengélkedőn. Furcsa, hogy itt van, hogy vagy együtt interjúztatnak minket, vagy egyikünket váratni tervezi a riporter. Furcsa, hogy mire ennek az egésznek vége, mindketten mások leszünk, és egy távoli napon is emlékezni fogunk egymásra. Az a Halloween már azelőtt mélyebbre vágott, hogy igazán megtanultuk egymás nevét.
 
 - Szia! Neked is most lesz interjúd?- megállítom magam benne, hogy kezet nyújtsak, hogy formálisan is bemutatkozzak, mert csak azt mutatnám vele, hogy én nem emlékszem a neve minden hangjára tökéletesen, hiába származik talán a legrégebbi családból a jelentkezők közül. Hiába Amy jegyese- a gondolat egészen addig nem érintett meg, amíg a sorsolás utáni napon össze nem raktam.

 Ahogy nézem, az a benyomásom, hogy amúgy is átugrottuk azokat a kötelező ismerkedési köröket Halloweenkor, amelyek a kedvenc színekre vonatkoznak. Nemsokára ugyanazon a próbán fogunk sebeket szerezni.

 - Egy kicsit ideges vagyok… soha nem adtam még interjút. Bár Vitrolnál rosszabb nem lehet.- az majdnem biztos, hogy ez tényleg így van. Vitrol neve talán külföldön is ismert az éles stílusáról, arról, hogy hogyan mászik be az alanyai legféltettebb titkai közé. Persze, ettől lesz érdekes olvasmány.

  - Hogy őszinte legyek, nem számítottam erre, amikor bedobtam a nevem.