POSY FORTESCUE
"everything you touch
becomes a garden of
f l o w e r s."
✦───༓───✦
R Ó L A M
you are the soft place the stars go to rest
Posy Fortescue nem harsány, nem éles, nem vihar. Ő az az eső, amely nesztelenül ül ki a levelek szélére. Az a pillanat, amikor a levegő melegebb az árnyéknál. Nem követel helyet magának, nem taszít, nem ránt magával. Inkább odakúszik a szíved mellé — nesztelenül, kérés nélkül —, észrevétlenül lesz szükség belőle.
Minden mozdulata óvatos; nem a félelemből, hanem a vágyból, hogy ne törjön meg semmit, amit mások talán észre sem vennének. Egy gondolatnyi késéssel mosolyodik el, mintha előbb meg akarná győződni róla, hogy szabad. Ha megérinti valaki karját vagy vállát, az nem kérdés — az áldás.
Tele van szorongó kis türelmekkel: a körmét babrálja, ha ideges, a zokniját húzkodja, ha boldog, a hajába csavar egy szál levendulát, ha hiányzik neki valaki. Könnyen elvörösödik. Nevetése halk, de makacs; ha egyszer kiszökik belőle, nem lehet visszahívni.
Érzései nincsenek szavakba szorítva. Nem nyilatkozik meg kérésre, nem áll ki magáért harsányan. De ott van a teáscsészék gondos sorolásában, a füzetlapokra préselt nefelejcsekben, a váratlan, félénk kézszorításokban.
Posy nem küzd a világ ellen. Inkább újra meg újra hinni próbál benne.
És amikor meginog, nem haragszik magára ezért sem. Csak lehajtja a fejét, összeszedi a lehullott szirmait, és másnap is elültet egy új virágot — hátha egyszer mégis virágba borul a hely, ahol áll.
Ő a csendes gyógyulás. Az a fajta törődés, amely nem akar látványos lenni. Csak lenni.
És aki mellette marad, az idővel megtanulja: van gyógyulás, ami nem harsány. Van szeretet, ami nem kér semmit cserébe. És van jóság, ami akkor is kitart, ha senki sem kéri rá.
✦───༓───✦
K A P C S O L A T O K
love is the softest form of rebellion
barátok ☾ "you stayed when i forgot how to bloom."
Posy a barátságot nem kérdezi, nem követeli ki. Mint a napfény a kerti padon, egyszerűen csak jelen van — és ha maradsz, a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy köréd fonja magát.
Ő az, aki észreveszi, ha csendesebb vagy a szokásosnál. Aki emlékszik, melyik virágot bámultad meg az üvegházban, és pár nap múlva ott találod az asztalodon. Aki nem kér magának helyet az életedben — csak akkor veszed észre, mennyire ott van, amikor már nem tudnád elképzelni nélküle.
A barátság számára nem hangos ígéretekből áll, hanem apró, csendes gesztusokból. Egy darabka levendulából, amit a tankönyved közé préselt. Egy gyűrött cetliből, amin csak annyi áll: "Láttam, hogy ma nehéz volt. Szeretlek így is."
Ő nem felejti el, ha egyszer mosolyogtál rá. Nem felejti el, ha egyszer gyengéd voltál vele. És ha egyszer megszeretted, Posy egész lelkével szeret vissza — úgy, hogy még akkor is tart, amikor már minden más eltűnt.
ellenségek ☾ "they tried to crush the flowers underfoot. i cried, but i replanted them."
Vannak, akik nem értik, miért lenne bárki ennyire szelíd ebben a világban. Akik a törékenységet kihívásnak látják. És vannak, akik úgy érzik, ha eltapossák, amit Posy szeret, akkor valahogyan ők lesznek erősebbek tőle.
Ő megérzi ezt a haragot — a gúnyos pillantásokban, a kitépett virágokban, a csúfondáros nevetésekben, amikor túl nagy reményt tesz valamibe, amit mások nevetségesnek tartanak. És bár próbálja megérteni, próbálja megbocsátani — a szíve könnyen szakad meg. Könnyen, gátlás nélkül törnek ki a könnyei.
De Posy nem tud gyűlölni. Nem tud visszavágni. Ő a saját szomorúságából is kertet ültet. Minden megaláztatás után lehajtja a fejét, felveszi a letaposott szirmokat, és újraülteti őket — halkan, makacsul, szeretettel.
És a világ újra kivirágzik körülötte, akármennyiszer is próbálják letarolni.
szeretők ☾ "everyone wants to touch the angel. no one knows how to hold him."
Sokan találták már szépnek. Lányok és fiúk egyaránt. Látni akarják azt a fényt, azt a törékeny szépséget, amit magában hordoz — valamit, amit megszerezni, megérinteni, birtokolni vágynak.
De Posy... ő sosem gondolta, hogy ezek az érzések komolyak lennének. Túl gyakran hiszi, hogy a rajongás csak illúzió. Túl tiszta, túl szent dolognak érzi a szerelmet ahhoz, hogy neki is kijusson belőle. Ezért amikor valaki közeledik — valóban közel, nem csak álomban —, akkor fél. Elpirul. Félrenéz. El sem hiszi, hogy ő lehetne az, akit választanak.
Nem ismeri a flörtöt. Nem érti a finom utalásokat. Csak a nyíltságot ismeri. És titokban — mélyen — ő is vágyik valakire. Valakire, aki nem csak a mosolyát akarja, hanem az egész, fényes-szomorú, gyöngéd kis világát is.
család ☾ "they stitched me back together with love and lullabies."
A család Posy számára nem vér kérdése. Nem a név, nem a származás, hanem az a csendes, mindenre kiterjedő szeretet, amiben felnőhetett.
Michael, aki kevés szót használ, de minden mozdulatában ott a védelem. Eliot, aki a nevetést és a könnyeket egyformán magához öleli. Paul, aki néha úgy tűnik, mintha távolságot tartana — mintha a szigora páncél lenne, amit a világ kegyetlensége ellen kovácsolt magának. De aki, ha kell, mindenkit félrelökne az útból, hogy megóvja Posyt.
Az ő szeretetük nem mindig könnyű. Néha túl szoros, néha túl éles, néha túl nehéz elviselni. De Posy tudja: ők adtak neki második életet. Nem a fényes, tökéletes fajtát — hanem a valódibbat, ahol a törött dolgokat nem rejtegetik, hanem szeretettel foltozzák meg.
És minden nap, amikor virágot nyom a naplójába, amikor cetlit hagy Michael bögréjében, vagy amikor Paulnak félénken egy százszorszépből font karkötőt ad, valójában csak annyit mond: "Köszönöm, hogy vagytok nekem."
✦───༓───✦
L E H E T Ő S É G E K
maybe we can be soft together
☾ Egy fiú, akibe titokban beleszeret. Olyasvalaki, akit távolról figyel, szorongva és csodálattal — és aki talán észre sem veszi az ő törékeny rajongását. Vagy talán igen — és nem tudja, mit kezdjen vele.
☾ Egy rivális gyógynövénytanból. Valaki, aki szintén tehetséges, de teljesen más módszerekkel — talán arrogáns, talán kegyetlenebb a növényekkel, mint Posy bírná nézni. Egy csendes versengés — ahol a tét több, mint egy jó jegy.
☾ Egy védelmező típusú barát. Valaki, aki látja, mennyire könnyen összetörik, és aki hajlandó pajzsként elé állni — akkor is, ha Posy ezt sosem kérte.
☾ Valaki, aki bántotta — és aki most bocsánatot akar kérni. De vajon lehet-e egyáltalán visszafordítani a fájdalmat, amit egyszer már elvetettek?
☾ Egy barát, akivel közösen ültetnek egy titkos kertet a kastély szegletében. Egy helyet, amit csak ők ketten ismernek. Egy helyet, ahol a világ csendes marad.
ezzel a kóddal válaszolj nekem:
[center][font=times new roman][size=18pt][b][color=#d9a441]POSY [color=#f6d888]&[/color] TE
[/color][/b][/size][/font][/center]
[center][color=#f6d888]✦───༓───✦[/color][/center]
[font=georgia][color=#d9a441]milyen a kapcsolatunk?[/color][/font]