IV. Üvegház – Csillagfénykert

Ebben az üvegházban nincsenek lámpások vagy mesterséges fények. Az egyetlen világítást az itt növő egzotikus, biolumineszcens növények adják, amelyek apró csillagokként szórják a fényt maguk körül. A vendégek úgy érezhetik, mintha egy éjszakai égbolt alatt sétálnának, ahol a csillagok a földön nőnek.

A bad reputation
A M Y C U S

Első saját poszt-háborús dalaim egyikét egyenesen a Carrow-testvéreknek címeztem. Nem tölt el elégedettséggel a tudat, hogy mind a ketten az Azkabanban senyvednek életük végéig, különösen úgy, hogy a Minisztérium revideálta a nézeteit a dementorok alkalmazását illetően. Nem, ez cseppet sem elég. Büntetésük nincs arányban azzal a generációs traumával és pusztítással, amit okoztak.
Ha visszamehetnék az időbe, akkor a mostani ismereteim alapján el se mentem volna a Roxfortba. Nem lehetett kevésbé kockázatos saját hazádban menekültként élni, mint mugli születésűként teret engedve arra, hogy azt csináljanak veled, amit akarnak. Nem akartam elhinni, hogy ez a valóság. Csak évekkel a szörnyűségek után kezdtem el megérteni, hogy mi is történt velem.
A dalban, amit írtam, név szerint nem említem a két Carrowt. Aki azonban ismeri a történéseket, azok számára egyértelmű, hogy pontosan kikre is céloztam.
Carrow.
A név, amit elég volt említeni, hogy összerezzenjek, mint a nyárfalevél. Gyerekkori önmagam nem gondolta volna, hogy bárkit is lehet gyűlölni. Hiszen a legádázabb Disney főgonosznak is jár a feloldozás. Az érmének általában két oldala van. De ezekre a tettekre nincs magyarázat.
Carrow.
Talán azt hiszed, hogy nem emlékszem a rokonod átnevelő óráira? Elárasztották a kastélyt a hazugságok, ahogyan arról mesélt, a koszos muglik rejtőzködésre kényszerítik őket. Holott az egyetlen mocsok Alecto Carrow szájából ömlött.
Carrow.
Az egyik átokheget a hasamon személyesen Amycus Carrowtól szereztem. Az idősebbiktől. Meg akartam kérni rá, hogy ne beszéljen ilyen általánosan, mert az én mugli rokonaim egyáltalán nem olyanok, mint ahogyan ő azt leírta. Ez volt az első az összes közül, amit szereztem.
Carrow. Amycus Carrow. A fiatalabbik.
Mert hogy ketten vannak. Néhány hónapja kaptam egy baglyot egy felajánlással, hogy a dalt személyesen ő szeretné felvezetni valamelyik koncerten. Eleinte azt hittem, az Azkabanig is eljutott a dalom, és személyesen ő maga ragadott pennát, hogy írhasson nekem. Celia karácsonykor hívta fel a figyelmem arra, hogy ketten vannak.
- Szia! Ne haragudj, tudsz segíteni? – szólítalak meg. Láttalak a tömegben a táncolók között. Nem emlékszem rád a Roxfortból, ettől pedig kicsit öregnek érzem most magam. Fejeden virágkoszorú, nyakadon és ingeden rúzsfoltok.
- Keresek valakit. Amycus Carrow. Nem tudod, hogyan ismerem fel, vagy merre találhatom? – kérdezlek. Egy korosztály lehetsz vele. Ahogyan a fények változnak, veszem észre, hogy az összes rúzsfolt különböző árnyalatú, ami ebben a gyér fényben is egyértelmű. Ez is egyfajta népszerűség jele. Ez szinte garancia arra, hogy tudsz segíteni a kérdésemben.

[to fuck around is human]

to fuck around is human

to find out is divine

─────── •●• ───────

18+! tw: káromkodás, szerhasználat, szexuális utalások
        ...miután sikerült eldöntenem, hogy most épp nyitva van-e a szemem, vagy már egészen csukva — nem túl korán, nem túl későn, mert Tündérport szívni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes. Csak az ingem egy középsúlyos testi sértést valósít meg, a vigyoromról nem beszélve.

        Annak bérelt helye, évszázadok seggmelegével bélelt helye van bizonyos hűvös cellákban — én pedig kurva fáradt vagyok, vagy fordítva. Ebben az állapotomban még a MugBlood is úgy hangzott, mintha minimum Wagner közösült volna análisan Liszttel — az már biztos, hogy a cöliákia úgy elkerül, mint a daddy szóviccek.

        — Elég nagy a baj, ha igen. — már eléggé el vagyok varázsolva hozzá, hogy emlékezzek, írtam egyszer nekik, egész pontosan az énekesnőjüknek. Egyszer csak azért rúgtam be, mert elárulták, hogy valójában nem is Chastitynek hívják — pedig az valóban punk lett volna.

        Persze, ha Őfelsége skótkockás-biztostűs esztétikáját tekintjük fokmérőnek — miután kihúztuk azt egymás angolságából, mert a segg szóra ugye gondolni is csak az ötórai tea után szabad. Megtámaszkodom egy fában — remélem, hogy tényleg az, és megpróbálom kitalálni, miben is segíthetnék valakinek, aki épp engem keres. Talán azzal, ha meg sem szólalok — jury is still out.

        — Pont Carrow, az a szellemi kútmérgezés? Carrow, akinek épp az van a seggében, ami a nevében? — csak a helyzet kedvéért, és mert méltán elfeledett művészet az undorító bölcsészhumor. Rágyújtok, de csak a mugli gyűjtómmal — az összes vonatkozó belső szervem merlini mélységekbe vagy magasságokban hágott már a megfelelő mennyiségű alkoholtól.

        Csodálatosan érzem magam — ez persze nem a hangulatnak, hanem az elfogyasztott tudatmódosítók összességének köszönhető. Szinte már arra sem emlékszem, milyen undorító ez a tavasz, különösen ocsortány, mint ez a szó, amit a Tündérpor sem tudott elűzni. Talán második nevem — talán örökség.
       


    

A bad reputation
A M Y C U S

Tudtad azt, hogy milyen furcsán csillog a szemed? Láttam már hasonlót az eufóriát hajszoló emberek között. De talán nem lehet több annál, mint amit a szokatlan fényekkel világító növények tükröznek vissza íriszeidből. Sosem láttam ezelőtt ilyen növényeket, bár nem is foglalkoztam gyógynövénytannal az RBF vizsgáim után.
- Igen, őt keresem… – erősítem meg bizonytalanul.
- Tehát ismered? – kérdezlek, bár a válaszban biztos vagyok. Egy ilyen névvel nem lehet elbújni. A név súlya örökké a Roxfort történelmén marad. Bekerül az iskola históriájának azon fejezetébe, melyet még nem írt meg senki. Egy név csupán, engem mégis jobban kísért, mint az, melyet generációk nem mernek a mai napig kiejteni. A saját magáról alkotott képről árulkodik az, hogy fiát is azonos névvel illette – ha a család neve nem lenne elég szorongató, teherként cipelheti a másikat is.
De ez még nem elég nekem.
A halálfalók sarjai maguk is halálfalók. Az évszázadokon átívelő, gonosz eszmék vagy így, vagy úgy, de átöröklődnek az utódjaikra.
- Pár hónapja küldött egy gúnyos levelet. – persze már nincs meg a levél. A bagolyposta hozott már nekem szerelmi vallomást és rivallót is, de ilyen, szarkazmustól csöpögő, aljas firkálmányt még soha. Nem tudom még persze, hogy mit fogok tenni akkor, amikor megtalálom a halálfalót. Sose voltam jó átkokból, és nem hiszem, hogy pálcát tudnék emelni rá. De azt sem gondoltam, hogy arra képes leszek, hogy haragból és kontrollból széttörjem más pálcáját. Az ügy a színfalak mögött, jókora kártérítéssel rendezve lett, de nem teszi jobbá a helyzetet, hogy akkor és ott valami olyat tettem, amit sem én, se más nem nézett ki belőlem. A halálfalók pálcájával is ezt kéne csinálni, mert nem érdemlik meg a mágiát.
- Milyen ember ő? Mit tudsz róla? – kérdezlek ismét, miután picit arrébb állok a füsttől. Nem mutatom annyira, hogy zavar, megszoktam már, hogy annyian dohányoznak körülöttem, de azért nem szeretem a szagát. Olyannak tűnsz a válaszod alapján, aki nagyon is jól ismeri Amycus Carrowt, az ifjabbikat. És akinek legalább annyi oka van gyűlölni őt, mint nekem.

[to fuck around is human]

to fuck around is human

to find out is divine

─────── •●• ───────

18+! tw: káromkodás, szerhasználat, szexuális utalások
        Bár nagyon szeretném, ha megtalálnád — de az azt jelentené, hogy neked előbb sikerült, mint nekem. Mikor elküldtem a levelet — aminek csak a tényére emlékszem leginkább, bár részegen mindig szebb a kézírásom a proffok visszajelzése alapján. Tehát már akkor sem igazán tartottam valakitől — valakitől, akit Chastitynek hívnak.

        Elnézek a hátad mögött — de abszolút rossz helyen vagyok. Minden ismeremben. Értelemben.

        — Személyesen? Gods, neeem. Látásból? Sajnos, és neked is azt javaslom, hogy tartsd meg ezt a távolságot. — megdörzsölöm a szemem és megpróbálok meggyőzőbbnek tűnni, mint az lehetett, aki azt javasolta, legyél punk '05-ben ezzel az arccal.

        Megértően bólogatok — persze, hogy az a kurva küldött egy gúnyos levelet, micsoda Kant. A filozófusok egytől-egyig rohadékok, nem is lehetett semmi jóra számítani tőlük. Ezt a jó Ser Skylar Hugo Devereaux is tudhatná — lehet, hogy tudja is, azért nem találom már öt egész perce.

        — A segge jó, ezt el kell ismerni neki. De azon kívül? Egy fuckboi, egy Freud. Hogy melyik a rosszabb, arról vitatkozhatnánk. De a levélen kívül.. miért érdekes? — kollaborálni akartam vele? Néha egészen jótékonyra — vagy kreatívra iszom magam. Erről is külön pontot nyithatnánk — melyik a rosszabb?

        De neked valami nyomorult bölcsésszel kellene megfejtened az életet egy rom.. — mondanám, hogy kocsmában, de fr fr romot találni itt eleget. Bimbó, egy whole-ass sírkert, és én. Oh, értem már.
     


    

A bad reputation
A M Y C U S

Tartottam már elég távolságot. Elsőben, amikor Umbridge hetente hozott új rendeleteihez próbáltam némán igazodni. Másodévben, amikor nyíltan kijelentették, hogy háború van. Harmadévben, amikor a két Carrownak különleges titulusa volt ebben az iskolában. Harmadévben, amikor megszűnt az iskola felelőssége irántam, és a különböző kínzási módszerek céltáblájává váltam. Harmadévben, amikor dehumanizáltak, és már nem is kértek tőlem semmit, csak elvettek mindent, amit akartak. Elvették a nevem, elvették a hangom, elvették a méltósághoz fűződő jogom. A sárga szegélyű talár alatt már nem egy diák volt, hanem egy darab hús.
Nem érdekel az ifjabb Carrow hátsó fele. Nem is érteném, miért emlegeted, bár minél tovább nézlek, annál jobban látom, mennyire nem vagy teljesen józan, ez pedig nem csak a nyakadon és gallérodon lévő rúzsfoltokat árulja el. Hallom a szádból a szidalmakat, az őszinte véleményt arról a fiúról, aki bizonyára maga is halálfaló, még ha ezt nyíltan nem is vállalja. Mégis azt érzem, hogy nem elég. Többet kell tudnom róla, és többet kell hallanom a nyomoráról. Sajnos a dementorok már nem dolgoznak az Azkabanban, pedig szeretném tudni, hogy mindkét idősebb Carrow nagyon szenved. Azt is szeretném, ha a gyermekei, mert hogy Celia szerint kettő is van neki, is szenvednek a szülői hiánytól. Nagyon sokan maradtak árván a háború alatt. Úgy lenne igazságos, ha ugyanezt a terhet halálfalók elfajzott, testvérházasságokból származó ivadékai is elszenvednék.
- Az ő apja volt az első, aki használt rajtam főbenjáró átkot. – hangom dallamos és halk. Más az aznapi reggelijéről számol be így. Állítólag már béke van, és valóban nem volt miért elégedetlenkedni túlzottan az elmúlt években. De a béke nem jelenti, hogy minden helyrehozható.
- Ha lehunyom a szemem, még mindig látom, ahogy a tanterem ajtaja becsukódik mögöttem. Látom az arcát – Amycus Carrow vigyorogva néz végig rajtam, mintha csak egy törött játékszer lennék, amit újra megpróbál eltörni. – már nem is kellett mondania semmit. Mindig tudtam, hogy pontosan hova kell állni ezekhez a gyakorlásokhoz. Tudtam, hogy nem szabad nézni, és azt is, hogy milyen hang az, ami nem jöhet ki a torkomon.
- Szeretnék a szörnyeteg fiának szemébe nézni. Nem is tudom, mit mondanék neki, tényleg nem. – az egyetlen határozott elképzelésem az volt, hogy megkeresem, és számon kérem arról, hogy miért írta ezt a gúnyos levelet. Miért hitte, hogy a szenvedésünk az ő nevetségének tárgya lehet? Honnan vette a bátorságot hozzá?