a wolf is a wolf

[a wolf is a wolfR A V E N × H A K O N]

a wolf is a wolf
R A V E N  ×  H A K O N

[a wolf is a wolf]

a wolf is a wolf



2003. június 19.
Raven

Túl meleg volt. Az éjszakához képest is forró, izzasztó volt a levegő, a tengeren, északon nem ehhez szokott az ember… közel sem ehhez. Szerettem a csípős hideget, ahogy végig cirógat az arcomon. Szerettem, ahogy minden olyan szépségesen rideg és halott volt. London nem volt forró, de az én ízlésemhez képest meleg és zsúfolt. Bár így este legalább emberek nem mászkáltak… este, egyenesen hajnal volt, mikorra már a kocsmákból is haza tévelyegtek azok, akik részegre itták magukat.
Ezekkel a gondolatokkal nyitottam be az Annwn nevű kocsmába, ahol már egy lélek sem sem volt, csak az asztalokon megpihenő székek, takarítás illata… és egyetlen, szőke alak a pult mögött. Alak. Egy formás nő igazából, aki dacosan törölt valami koszfoltot egy poháron. Nem szólaltam meg, csak megálltam az ajtóban és megköszörültem a torkomat, hogy rám nézzen. Talán kellett neki egy kis idő, hogy felfogja, visszatértem… legutóbb, éppen egy forró éjszaka után hagytam magára. Mire felébredt, én pedig addigra már egy hajon voltam Norvégia legészakibb pontja felé Aiden Fraser megbízásából. Jó pénz volt és láthattam a lányomat, aki immáron hét esztendős volt. Ostobaság lett volna kihagyni.
Inga hét éves létére meglepően csendes volt. Sőt, amint meglátott az anyja szoknyája mögé menekülve próbálta elkerülni a tekintetem. Azt hiszem, megfeledkezett rólam az elmúlt években. Már nem láttam egy ideje… és kicsit még meg is feledkeztem arról, milyen volt apának lenni. Világ életemben távol állt tőlem a szerep, de a lányomat látni akartam felnőni. Egyszerűen csak a véremben volt a család iránti szeretet… és ezt egyetlen nőért sem dobhattam el. Még akkor sem, ha valaki úgy néz ki, mint az asszony a pult mögött. Ezt meg kellett értenie, habár elmagyarázni nem óhajtottam neki.
– Megjöttem. – Jelentettem ki a szokásos, hideg határozottságommal. Aztán megigazítottam magamon a vékony inget, majd végig simítva a szakállamon, elindultam felé. Nem sok jóra számítottam, heves asszony volt, én pedig azt hazudtam neki, ott leszek reggel az ágyában, mikor kinyitja a szemét. Nem volt közöttünk komolyabb dolog, csak valami forró vibrálás.
Így, ha nem tépte le azonnal a tökömet, beletúrtam a hajába és úgy húztam magamhoz egy forró csókra egy pulton keresztül. Hosszan, érzékein csókoltam, aztán elhúzódva, lassan engedve el őt, a kék szemekbe néztem. Raven gyönyörű nő volt, ám a lélektükreiben valami őrült, baljós fény csillant.
– Megjöttem. – ismételtem meg, azt várva, hogy reagáljon végre valamit erre az egészre. Aztán csak megtámaszkodtam a pulton. Nem beszéltem sokat, éppen csak őt figyeltem meg… hogy változott-e rajta valami, más férfi illata van-e rajta. Nem tűnt másnak, talán csak mogorvábbnak a megszokottnál.
– Na, nem is örülsz nekem, asszony? – kérdeztem és benyúlva a pult mögé, elvette megy üveg sört. Szomjas voltam, sokat gyalogoltam a kikötőből. Szinte a lábamban éreztem a távot. A hajon nem tettem meg túl sok lépést, csak pihentem vagy eveztem és a lábaim egészen elgémberedtek.

k i a b á l n é k
2003 • június • 19



s k i n • f l a w s

to: HåKoN

Fülledt idő volt kint, de egészen elviselhető. Alig vártam, hogy az emberek kocsmai bűze végre kiszellőzzön. Persze én maradtam utoljára, ahogy egy jó főnökhöz illik. A székeket pár pálcaintéssel felpakoltam az asztalokra, a felmosórongy végigtáncolt a padlón, ami a mindenféle szűnű sör mindenféle színű hányásait tűntette el. Igazából az ember azt hihette volna, hogy utálok itt dolgozni. Utáltam a kretén embereket, a mocskot, de valahogy egészen jó poén is volt. Elszórakoztattak, még ha ordibálnom is kellett, elterelték a figyelmemet bizonyos dolgokról. Aztán bizonyos emberekről. Egy bizonyos vikingről, akinek ha fel fog bukkanni, akkor esküszöm, hogy ki fogom tépni a szakállát. Erre a gondolatra persze erőszakosabban suvickoltam a redvát az egyik söröspohár üvegéről, és mérgesen motyogtam magam elé.
- Persze minek is kellett volna abból az éjszakából többre gondolnom? Olyan hülye vagy Raven, hogy az nem igaz - magyaráztam a pohárnak miközben kicsit odébb, a pult kijárata mellett Puncs nyújtózott egyet álmában és a hatalmas bernáthegyi teste a hátára fordult, hogy a mancsait az ég felé tartsa és tovább aludjon, groteszkül kilógó nyelvvel. Málna pedig elszántan cuppogott egy marha lábzsárín izén, amit az előbb adtam neki, hogy ne rohangáljon a felmosó után, mert szerencsétlent megijesztette, és összevissza menekülte a padlót, ahelyett hogy felmosta volna.
Valaki mintha ütemes, nehéz, határozott léptekkel bejött volna, de mivel a kutyáim se estek neki - mert tudtam, hogy álmukból felkelve is támadnának, hogy ha olyna jött volna... mondjuk az apám, akit ki akartam herélni, és megetetni vele a saját szarját és... És amúgy telejsen normális ép elmém van, köszönöm szépen, nem vagyok idegbeteg állat, csak egy kicsit heves. Szóval a kutyák továbbra is elvoltak, Málna ügetett a cipők elé őrült farkcsóválással, aminek következtében az egész testét rázta, mintha valami inga lett volna. Én persze nem reagáltam semmit, az a kosz. Komolyan mi ez. MI VAN A POHARAMON?!
Aztán persze hirtelen csak azt éreztem, hogy beletúrtak a hajamba, én pedig ellenkezés nélkül hagytam magam ilyen aljas módon lefegyverezni, miközben forrón egymásra találtak az ajkaink. Én pedig még csak bele is sóhajtottam, pedig nem akartam, de ilyne őrült hatással volt rám. Lehet mert én alapból őrült voltam, bennem volt apám őrülete, szóval csak... buktam az őrült pasikra. VAgy helyzetekre. Nem is tudom. De ahogy a szemembe nézett muszáj voltam egy pillanatra nem mérges lenni. CSak egy kicsi pillanatra.
– Megjöttem - szólalt meg a hang, mire csak lesújtó, lapos pillantásokkal illettem. Meg Málnát is. Árulóóó, hát ha én mérges vagyok rá, akkor ő se örüljön neki. Jó, az is csoda volt, hogy Málnaegyáltalán kedvelte. Mármint az nem csoda, mert jó pasi, meg minden, csak egy SEGG. Egy hazug segg, aki ezt most jött is az orrom alá dörgölni. Csak morrantam valamit, valahogy úgy, hogy mpfh, vagy hrm. A pohár a maga koszával meg egyre érdekesebbnek tűnt, és próbáltam nem zavartatni magam, hogy rákönyökölt pontosan elém. Erre csak még mogorvábban sikáltam.
– Na, nem is örülsz nekem, asszony? - kérdezte, majd amikor a sörért benyúlt a pult alá, csak mérgesen kifújtam a levegőt, és a kezemben meg elpattant az üvegpohár is. Nem robbant szét, csak kicist megrepedt. Ebből jó lenne szivatós ivóversenyt is csinálni.
Úgy tettem, mintha nem lett volna rám hatással a jelenléte. AMikor messze volt, csak azt éreztem, hogy utálom, de úúgy merlinesen utálom, most hogy az arcomba mászott... összezavart és furcsán dobogott a szívem, Pedig utálom még most is. Megerősítettem magam, nem hagytam, hogy a kellemes férfias illata, és a közelsége ennyire kikészítsen,. csak egy eset volt úgyis, úgyhogy mehetünk is tovább amerre akarunk, felőlem aztán hajolgathat be szexizve itt nekem az én területemre is. De aztán csak elkapott a düh, a csalódottság és odanyúltam a szakállához, hogy minden egyes szavamnál meghúzzam neki.
- Hogy. Tehetted. Ezt?! - mormogtam, és mérgesen belebámultan a szemeibe és igyekeztem nem ellágyulni. Nem hagyom hogy még egy férfi tönkre tegyen. Elég volt egyszer.
- Engem senki nem dobálhat el, mint egy hülye labdát! És fizesd ki a sörödet is! - kiabáltam az arcába, bár igyekeztem nem hisztérikusan, mégis csak flnőtt nő voltam, de persze erre a kutyáim is felkelt, aki bambán fülelt az eseményekre, hiszen csak a hallására és a szaglására tudott támaszkodni.

[a wolf is a wolf]

a wolf is a wolf



2003. június 19.
Raven

Lepillantottam a lábam elé rohanó kutya elé. Nem hajoltam le, hogy megsimogassam, egyenesen a pult mögött álló szőke nőt figyeltem. Túl nyugodt volt, ami bizonyára csak a vihar előtti csend volt. Éreztem, hogy minimum meg fog ütni vagy elkezd üvöltözni velem. Ezért, miután megkérdeztem, örül-e nekem egy sörért nyúltam. Kelleni fog némi alkohol, ha el akarom viselni majd azt, ami történik. Nem azért jöttem ide, hogy jófejkedjek. Csak akartam.
Odanyúlt hozzám, meghúzta a szakállamat. Közel sem volt olyan erős, hogy kárt tehessen a szőrzetemben, de azért megéreztem. Gúnyos mosolyra húztam el a számat. Tetszett, ahogy keménykedik. Azt persze tudtam, hogyha magamhoz ölelném, már is elalélna a karjaim között.
– Hogy. Tehetted. Ezt?! – A szavai morgásra hasonlítottak, de egyenesen a szemeimbe nézett.
– Én? Mit tettem én? – kérdeztem és finoman a szőke tincsek közé nyomtam az ujjaimat. Végig simítottam az arcán és a nyakán. Egy pillanat és máris megadja magát, úgy ahogyan azt kellett. A másik kezemmel az ajkaimhoz emeltem a sörösüveget és nagyot kortyoltam belőle, ahelyett, hogy megcsókoltam volna.
Szívesen eljátszottam Rave-vel. Egyszerűen túl jó nő volt ahhoz, hogy ne kezeljem így… ráadásul szerencsémre még könnyen kapható is volt. Az egyetlen gond ez a fene nagy sértettség volt. De hogy is érthette volna meg? Nekem van egy gyerekem, akit látni akartam és ha volt lehetőségem, hát ki is használtam azt. Ezt egy nőért sem adtam volna fel… hiszen nem sok esélyem volt, hogy megint valakinek az apja legyek. Ingáért viszont felelősséget vállaltam, ajándékokat vittem neki, beszélgettem vele – vagyis megpróbáltam, amikor már eléggé feloldódott ahhoz, hogy kibújjon az anyja mögül.
– Engem senki nem dobálhat el, mint egy hülye labdát! És fizesd ki a sörödet is! – kiabált az arcomba. Kicsit hisztérikus volt, de nem engedtem, hogy kibillentsen a fagyos nyugalomból, amivel figyeltem őt. Megint megsimítottam az arcát és odahúztam magamhoz a pulton keresztül, hogy óvatosan csókoljam meg.
Az ajkaim sörös ízűek voltak, az övéi viszont édesek. Szerettem, hogy olyan puha… tökéletesen illett Ravenhez az illat is, ami belőle áradt. Nem csoda, hogy nem tudtam neki ellenállni legutóbb sem, amikor összebújtunk. Legszívesebben most is neki estem volna, de tudtam, nem fogja hagyni magát csak úgy.
– Majd kifizetem… – leheltem az ajkai közé. Aztán egész egyszerűen elengedtem, hogy behoppanáljak a pult mögé. Aztán megfogtam a karját, hogy magam felé fordítsam és odalapítsam egy egyszerű csípőmozdulattal a pulthoz. – Hiányzotam, asszony. – Közöltem egyszerűen és újra megcsókoltam az ajkait. Aztán végig pusziltam az arcát és a nyakát. A sört letettem a teste mellé, mikor elhúzódtam és a szemébe néztem. Alig vártam, hogy mit reagál.

k i a b á l n é k
2003 • június • 19



s k i n • f l a w s

to: HåKoN

Ha felforrt volna az agyvizem, akor egészen biztosan felrobbantam volna kocsmástól, Håkonostól. Egyszerűen nem hittem el, hogy csak úgy hagytam magam. Hagytam magam csapdába ejteni, hagytam magam megint becsapatni és hagytam magam megint áthajítani a palánkon. Nem ilyen voltam. Egy pasinak se engedtem még annyit se, hogy csak úgy random benyúlkáljon a pultom alá, és csak úgy mellesleg igya is a sörömet. Az én sörömet. Håkon persze mindezt megtehette és még annál is töbet kapott belőlem, hogy aztán jól átejtve hagyjon enem az ágyban másnap reggel. HOgy utána egy ideig még a városból is felszívódjon. Nem voltam hülye, volt fülem, és ennek a helynek köszönhetően nagyjából mindent tudtam, ami a falakon kívül, vagy Londonban történt és fontos volt. Meg nem fontos. Legutóbb például arról beszélt két félvér, hogy ez az Erzsike már megint tüsszentett a virágpor miatt, és egész Nagy-Britannia azt hitte meg fog halni. Szóval igen, tudtam, hogy nem volt itt, hanem valahol máshol, de már csak azért se írtam neki. Még a végén azt hiszi, hogy visszasírom.
Persze ettől eltekintve, hogy mennyire gyűlöltem és utáltam, tudtam, hogy mennyire menő pasinak tartom. Igazából egészen oda voltam érte, de ezt egyedül maximum a kutyái tudhatták. Még az sem zavart, hogy asszonynak hívott, pedig ezért képes ettem volna valakinek a mogyoróit a hasába is rúgni. Lehet csak kijöttem  a formámból, hogy hagytam, ilyen hatással legyen rám. Volt benne valami misztikus, különleges északi erő, ami valahogy Sorenben nem volt ennyire nyilvánvaló. Soren itt olyan volt, mintha mindenkinek a nagybácsija lett volna. De igen, sajnos vonzódtam hozzá. Ahogy a hajamba túrt, és érintette meg a nyakam, csak még inkább úgy éreztem belehabarodom, és ezért is utáltam.
– Én? Mit tettem én?  - kérdezte, én pedig kihúztam magam, és megköszörültem a torkomat.
- Nagyon sok mindent, kezdve azzal, hogy semmit - magyaráztam indulatosan, majd sóhajtottam. Ha lett volna nálam rágó esküszöm az arcába fújtam volna, hogy kipukkanjon a fejére. És még olyan rébuszokban is beszéltem, mint anyám. Miatta még a kelleténél jobban is sikerül bediliznem.
Persze utána már követte a kirohanásom de aztán megint megcsókolt hogy a következő pillanatban már velem együtt a pult mögött legyen, én pedig magatehetetlenül sodródtam csak egészen a pultom dalához. Utáltam ezt magamban,. hogy ez a jó pasi ennyire eg tudott őrjíteni.
– Hiányzotam, asszony - jelentette ki. Ennél jobban már csak fel se dühített volna. Ez már mégis csak több volt a soknál. Most kellett meghúznom a határaimat, és nagyon jól be is kellene végre tartanom őket. Az apám is jástzott velem. Az anyámmal is. Kegy saját kis birodalma volt, amit aztán szépen porig is égettem. Akkor eldöntöttem, hogy többet nem hagyom magam.
- Hiányoztam asszony?! - puff, csaptam a kezemmel a melkasára, bár kétlem, hogy érzett is volna belőle bármit is. De nekem meg ki kellett adnom magamból a mérgemet, és éppenséggel nem volt a közelemben senki, akit felgyújthattam volna. - Örülök, hogy ezt így eldöntötted! - magyarztam tovább, és minden egyes mondatom végén csaptam egyet a mellkasára. - Ahogy minden mást is. Szörnyű alak vagy, Håkon Arnesen! Soha többet nem fekszem össze veled, biztos van más nő aki ilyesmire jobban kapható!
Ahogy kiabáltam és püföltem a mellkasát érezni kezdem, hogy lassan sajog a tenyerem és fájni kezd, de nem adtam fel, nem akartam, hogy ebben is legyőzzön, szóval a drámaiság kedvéért még egy utolsót csaptam a mellkasára és zárásként még fújtam is egyet, mint egy mérges sárkány. de persze nem dobtam ki a kocsmából. MÉgis miért is tettem volna?
Mindig hülye pasikba esel bele, Raven Harvey

[a wolf is a wolf]

a wolf is a wolf



2003. június 19.
Raven

18+
finom kis szexualitás

– Nagyon sok mindent, kezdve azzal, hogy semmit– vetette a szememre indulatosan a tényt, hogy lényegében itt hagytam, miután megkaptam egy éjszakára. Ennek persze oka volt, amit nem voltam hajlandó az orrára kötni. Talán azt ígértem, hogy ott maradok… de nem tehettem. Én a lányomat választottam, mert az embernek az életében a gyereke az egyetlen, aki maradandó. Megöregszem, rám un és félretesz, ha már nem elég jó a szex. A nőknél ez így megy, pláne, ha olyan fiatalok, mint Raven.
– Ha te azt semminek nevezed… – leheltem az ajkaira, szinte belenyögve a szavakat a csókba. Hosszú, szenvedélyes volt, pont olyan, amilyet elvártam egy olyan este után, ami közöttünk történt.
Tudtam persze minden dacosság ellenére, hogy hiányoztam neki. Ő is hiányzott nekem, az egész testemben éreztem, hogy mennyire bizsereg érte. Így hát közelebb léptem hozzá, annyira, hogy érezze, vágyom rá. Nagyon-nagyon vágytam. Egészen bizsergős lett tőle a hangulatom.
– Hiányoztam asszony?! – Csapott hirtelen a mellkasomra, ám erre el kellett vigyorodnom. Olyan volt, mint egy kismacska, aki csak játékból csapkodja az embereket, de neki még a karmai sem voltak vészesek. – Örülök, hogy ezt így eldöntötted! – persze tudtam, hogy ezek csak szavak. A korábbi csókba ő is legalább annyira belebizsergett, mint én. Így egy fél pillanatig még békésen tűrtem, hogy ütlegelje a mellkasomat.
– Ahogy minden mást is. Szörnyű alak vagy, Håkon Arnesen! Soha többet nem fekszem össze veled, biztos van más nő aki ilyesmire jobban kapható! – kiabált. Azonban a hangja erőssége ellenére, az ütései egyre gyengébbek lettek. Aztán jött a fújtatás, én pedig elkapva a csuklóját hátra nyomtam a pulthoz.
– Ideje lenne felnőni, Raven. Nem a herceg vagyok egy elcseszett tündérmeséből. Ha olyan pasas kell, aki melletted ébred, akkor menj ki az Abszolra és próbálj meg ott fogni magadnak egyet. – Finoman, szenvedélyesen haraptam meg az alsó ajkát, éppen annyira, hogy még egy sóhajjal nyomjam csípőből magam közelebb hozzá. Akartam és vágytam minden porcikáját.
– Ha viszont tetszik, amit látsz, akkor hagyd, hogy úgy élvezzem a veled töltött időt, ahogy nekem tetszik… – Magyaráztam és elengedtem a kezeit, hogy felültessem a pultra. Finoman fúrtam be a csípőmet a lábai közé. Nem érdekelt, hogy nem húztam még le róla a ruhákat, érezze csak azt, amit legutóbb is annyira élvezett.
Kicsit még jobban odasimultam és a homlokomat az övének támasztottam. Tudtam, hogy egyszerűbb lenne megnyílni az érzéseimről, meg arról, miért hagytam ott, de túlságosan élt bennem a tény, hogy egy férfi mindig legyen erős. Ezt belém verték.
– Hiányoztam neked. – Közöltem megint és kicsit átkaroltam, aztán megint csókot leheltem az ajkaira. Ezúttal még szenvedélyesebben, még forróbban. Imádtam a szája puhaságát, a nyelve sikamlósságát, így feltúrtam a felsőt a mellkasán, hogy érezzem a meleg bőrét is.
– Mondd, hogy akarsz. – Súgtam az ajkaira, ahogy a másik kezemmel kipattintottam rajta a nadrág gombját.

k i a b á l n é k
2003 • június • 19



s k i n • f l a w s

to: HåKoN

18+
forró, nagyon forró

Annyira, de anynira utáltam. Utáltam, hogy ennyire kihasznált, utáltam, hogy ennyire elvette az eszemet, utáltam, hogy lelépett, utáltam, hogy hiányzott és utáltam, amiket iránta éreztem, nem múltak el egy este után sem. Komolyan szerettem volna azt hinni, hogy elfelejtettem, hogy csak úgy megvonom a vállamat és tovább lépek, mint ahogy minden másban is ezt megtettem. Tovább léptem amikor összemosódtak előttem a képek, és olyanokat láttam a szemem előtt, amit normális emberek nem. Tudtam, hogy ez a falu miatt volt, hogy smemi köze a mágiának ezekhez a betegszagú fátyolos halucinációkhoz. A falu bennem élt tovább, a képeivel, a torz szimbólumaival, amiket a szemem előtt láttam néha elúszni. Elengedtem, és tovább léptem. Mindennap nem jöttek elő, de tudtam, hogy itt vannak. De nem érdekelt. AHgytam, hogy átfollyanak rajtam, és enniy. De ő nem tudott csak úgy átfolyni rajtam.
– Ha te azt semminek nevezed…-csókolt meg olyan szenvedélyesen, hogy szinte bele tudtam vona olvadni a karjai közzé. Utáltam, hogy gengévé tett. És mérges voltam. Bár én mikor nem voltam az? Igaz, nem várhattam el tőle magyarázatot. Csak egy éjszaka volt. Nem? Ki magyarázkodjon egy éjszaka után? És mégis mérges voltam rá. Eégszer csaptak már be, és hazudtak az arcomba. Az egész életem hazugság volt. Az egész lényem és létezésem egy hazugság.
Nem válaszoltam rá semmit, de tudtam, hogy most is legszívesebben úgy vonnám magamhoz, mintha nem is tudom... Mintha nem létezhetne a holnap. Persze, azért észbe kaptam, és elkezdtem csápolni, ő meg úgy nézett ki, mintha ez nagyon is szórakoztatta volna. Ettől persze még mérgesebb lettem, de már fájt a kezem, azt a nagy izmos és merlinre, milyen szeki mellkas ütlegelés közben.
- Ideje lenne felnőni, Raven. Nem a herceg vagyok egy elcseszett tündérmeséből. Ha olyan pasas kell, aki melletted ébred, akkor menj ki az Abszolra és próbálj meg ott fogni magadnak egyet. Ha viszont tetszik, amit látsz, akkor hagyd, hogy úgy élvezzem a veled töltött időt, ahogy nekem tetszik…  - csak morcosan morrantam egyet, de több egyebet nem tudtam csinálni, mert mindenhogyan is teljesen hozzám simult, én meg érzetem őt még a ruhánkon keresztül is, amibe meglehetősen belepirultam, miközben a kezemmel már a hajába túrtam szenvedélyesen, még a csípőm is közelebb mozdult, mintha csak hiányzott volna mindene is.
- Minden lány megérdemli a saját meséjét, nekem a gonosz varázsló kell belőle - motyogtam inkább az ajkaira. Már szinte nem is érdekelt a dühöm, csak szerettem vonla őt éreni és be akartam takarózni az illatával.
– Hiányoztam neked - jelentette ki megint, miközben dorombolva simultam bele a csókjaiba, miközben már csak egy kicsit voltam rámérges. Szenvedélyes ritmusú csókkal válaszoltam az ő hívására, megadva magamat neki, de még miatta ez sem zavart igazán. Ő az egyetlen férfi azt hiszem ezen a földön, akinek ezt még hagyom is, anélkül hogy kedvem lenne kinyírni. Őrült voltam, és ő egy kicsit mégis meg tudott szelidíteni. Csak sóhajtottam a forró csókokba, imádtam a benne duzzadó misztikus erőt és az ajkainak kellemes ízét. A szakálla is puha volt és fenyő illatú.
– Mondd, hogy akarsz – súgta az ajkaimra, miközben a keze a bőrömre simult, én pedig úgy sóhjatoztam az erős karjai között, mint egy kamaszlány, aki éppen a plátói szerelmét bámulta ezer kilóméterről.
- Akarlak, nagyon-nagyon akarlak - búgtam az ajkaira, és hagytam, hogy lehámozza rólam a nadrágot, miközben én is próbáltam őt előhívni, a lábaimmal pedig átkaroltam a derekát, hogy még közelebb vonjam magamhoz, és még jobban érezhessem őt.
A kezeimmel én is a ruhája alá túrtam, hogy megtapinthassam azokat a szexi izmokat a testén, és ha végre összeolvadt a testünk talán még a kelleténél hangosabban sóhajtottam fel. Túlságosan ki voltam rá éhezve, és talén mindig is így lesz már. De nem bántam. Hagytam, hogy magával vigyen egy olyan forró táncba, aminek a tüze nem emészt el, és amiben nicsenek torz alakú látomások. Ő volt az én forró takaróm, aki képe svolt egy pillanatra mégis lehűteni.

[a wolf is a wolf]

a wolf is a wolf



2003. június 19.
Raven

18+
finom kis szexualitás

- Minden lány megérdemli a saját meséjét, nekem a gonosz varázsló kell belőle - súgta az ajkaimra a szavakat. A leheletétől egészen megborzongtam. Tudtam, sőt éreztem abból, ahogy hozzám simult, hogy mennyire akar engem. Nem volt kérdéses, hiányoztam neki.
Csókoltam, simítottam a testét. Szemtelenül nyúltam a póló anyaga alá, hogy a meleg tenyerem mindenhol simítsa a bőrét. Ez a szenvedély közöttünk nem csak perzselt, egyenesen lángolt. Hogy volt-e mögötte több? Legfeljebb tetszés, hiszen nem ismertük egymást eléggé... mégis erős kapocs volt.
- Akarlak, nagyon-nagyon akarlak - búgta szépséges sóhajok között. Az egyik kezemmel kicsit megemeltem közbe, hogy lehúzzam róla a nadrágot, a felesleges fehérneműt. Aztán ugyanúgy visszatettem őt a pultra, hogy a testünk összesimulhasson végre. Az ujjai érintésére kicsit megborzongtam.
- Akkor megkapsz... ma estére... - simultam be a lábai közé. A testünk forrón olvadt össze, így pedig minden mozdulat olyan volt, mintha újabb és újabb lángokat csiholnánk ezekkel a mozdulatokkal.
A mozdulataim csak még hevesebbek lettek, ahogy átkulcsolt a lábaival. Mélyebben, szenvedélyesebben táncoltam vele együtt. A csókjaim lágyan simították végig az állát a nyakát. A fogaimmal összecsíptem a fülét, mielőtt odahúzódtam csókolni őt újra az ajkain. Mély, vad csókok voltak. Ujjaim erősen túrtak közben a tincsei közé. Ez az őrült, forró tánc egészen megőrjítette a testemet.
Elvesztettem a kontrollt.
A gondolataimra forró, mámoros köd telepedett. Raven ilyen hatással volt rám, hiába én irányítottam kettőnk között ezt a táncot. Hangos sóhajjal adtam meg magam neki, két nagyobb lökés után. De még ekkor sem húzódtam el, sőt egyenesen a szemébe néztem. Nem tudtam, ő is annyira élvezte-e, mint én.
- Ha elhúzódom, megint hiányozni fogok... - közöltem szemtelenül, még két utolsó lökést megengedve magamnak, mielőtt hátrébb léptem, hogy visszaigazítsam magamra a nadrágot. Kétségtelenül élveztem húzni az agyát.
- Egy pár napig a városban leszek. - Tettem hozzá, a térdeim még remegtek a vágyaktól. Odatámaszkodtam a pulthoz, elvettem a sört, amit korábban kibontottam és nagyot kortyoltam belőle. Most még jobban esett a hűvössége.
- Köszi, hogy meghívtál erre a körre... - emeltem fel az üveget, majd rákacsintottam, mielőtt újabb kortyot vettem magamhoz. Igenis megérdemeltem.

k i a b á l n é k
2003 • június • 19



s k i n • f l a w s

to: HåKoN

18+
forró, nagyon forró

A testemen idegbeteg módon szaladt végig az a bizsergetős libabőr, ahogy Håkon keze hozzámért. Nagyon úgy éreztem, mintha ő lett volna az egyetlen drog, ami nem tépi szét az elmém, és mégis olyan őrült pillanatokba lökött megint a kettőnk tánca, amiből úgy éreztem sosem lesz elég. Túl veszélyes volt a hatása rám, és még csak nem is ismertem jobban, annél, mint hogy ő is Aidenékkel dolgozik és a kedvenc sörei mindig azok voltak, amiket nem osztogattam csak úgy boldog-boldogtalannak. Ő még ennyivel kevesebbet se tudott rólam, annyira idegenek voltunk egymásnak, mégis ezekben a pillanatokban olyan volt, mintha ismerném. legalábbis azt tudtam, hogy mi volt igazán jó neki is és a testének is. Tudtam, hogy ostobaság megint ez az egész, hogy ezután fogja magát, odébb pakol a pulton és aztán megint eltűnik, hogy aztán majd esetleg ha én jövök szembe vele, megint velem csillapítsa a szomjúságát. Fogalmam sem volt, hogy mással is csinálta-e ezt, mint amit velem, de ha igen, átkozottul jól titkolta. Csak sodródtem ebben a forró tűzforró táncban, és nem érdekelt, hogy megégek.
- Akkor megkapsz... ma estére... - mormogta az ajkaimra, amire megborzontam, de azért egy kicsit sértett morcogással haraptam meg az ajkait, nemtetszésemet kifejezve, még mielőtt elvesztettem volna az eszemet. Ahogy összeért a csípőnk, csak lehunytam a szememet és hagytam, hogy ő diktálja a sebességet, én pedig csak hagytam magam elragadni, miközben közelebb vontam magamhoz és csókoltam a finom arcát, a kellemes ízű ajkait. A heves ritmusra a hangom is hangosabb lett a sóhajaimmal együtt, és még közelebb akartam érezni őt magamhoz. Ujjaim a hajába túrtak vagy éppen a mellkasát, a nyakát simítottág egsézen addig, amíg ő meg nem remegett, és én is fáradt sóhajjal bámultam vissza a szemébe amivel az én tekintetemet kereste. Nagyon szörnyen nagyon-nagyon-nagyon nagy hatással volt a testemre, és az volt a baj, hogy az én parázsló lelkemre is, amit képes volt lángra robbantani. Persze abban nem voltam biztos, hogy én milyen hatással vagyok rá, vagy más milyenhatással van rá... de a tekintete tetszett.
Håkon szeme olyan mélyen csollogott, mintha egy farkas tekinteténe néztem volna bele. Szerettem a farkaoskat. Nekem is volt egy kisnövésű meg egy nagynövésű.
- Ha elhúzódom, megint hiányozni fogok... -  mondta gonsozul, de mielőtt válaszoltam volna neki, megint csak megremegtem a mozdulataitól, és így kellett néhány pillanat, hogy összeszedjem magam.
- Nem mondtam, hogy menj innen - vágtam vissza kissé elpirultam, és megigazgattam a zilált hajamat és a ruhámat közben. A kutyámra náztem, akik tökéletes nyugalomban horkoltak a fényesre sikált padlón. Még jó, hogy nem bámultak minket végig. Az egy kicsit... ijesztő lett volna.
- Egy pár napig a városban leszek - közöéte aztán, mintha ez számított volna. Mégis mit gonodl, hogy ezután csak úgy rávetem magam, mintha csak a kolbásza érdekelne? Ó, nem Raven Harvey ellen fog állni a kísértés démonának. Szóval nem fogok neki semmiféle... Hahh hogy lehet ilyen szexi. Rábámultam, ahogy a sört megitta. Mindegyik hűvös volt, kinek milyen hidegen ízlett.
- Én meg a vársoban leszek, mint mindig. Egyedül, mint mindig, ha a kutyákat nem számolom - motyogtam aztán, miközben magamra húztam a bugyimat és a nadrágom majd a pulton ülve megint Håkonra néztem. - Gonolom már van hol aludnod - vontam meg a vállamat. Ezez Raven csak legyél közömbös.
- Köszi, hogy meghívtál erre a körre... - közölte aztán szemtelenül ismét, mire felfújtam magam, mint egy vizihal. Oké,oké, nem kéne ordibálni szex után maximum előtte, az úgy még szexi is. Magamra erőltettem egy gyilkos mosolyt.
- Nagyon szívesen, nagyfiú - dünnyögtem, aztán a vállára csaptam, csak úgy majd leugrottam a pultról, hogy újra a szokásos magasságommban ácsorogja előtte. - De most már tényleg zűrok, szóval ha nem akarsz a pulton aludni, akkor kereshetnél magadnak egy helyet, ahol alszol - magyaráztam utalgatva arra, hogy igen is menni akartam én is haza. Más kérdés hogy nem egyedül akarnék, de... deeee ellenállok!
- Én alig várom, hogy otthon ágyba bújjak, mert nálam naaaagyon kényelmes az áágy - bámultam rá megint.

[a wolf is a wolf]

a wolf is a wolf



2003. június 19.
Raven

18+
finom kis szexualitás

– Nem mondtam, hogy menj innen – közölte, mikor kicsit hátrébb léptem. Aztán persze míg magát igazgatta, én a sörrel voltam elfoglalva. Nagyokat kortyoltam belőle, hogy lehűtsem a testem minden porcikáját. Ez a csaj túl nagy hatással volt rám ahhoz képest, hogy nem akartam hozzá tartozni. Csak egy egyéjkszakás kaland volt. Nem voltam hajlandó semmit félredobni érte… csak őrülten kívántam és mikor megérintettem a bőrét a vérem egyenesen felforrt.
A válaszom mégis neki kedvezett. A városban leszek még egy darabig. Ha akarta kihasználhatta, vagy én használtam ki őt, ahogyan hozta az élet. Én nem vontam meg magamtól az élvezetet, de nem fogom neki hagyni, hogy magához láncoljon. Ezt meg kellett tanulnia. Az én életem az utazásról szólt és a lányomról. Nem maradhattam örökre Londonban. Az is lehet, hogy egyszer csak nem térek vissza.
–  Én meg a vársoban leszek, mint mindig. Egyedül, mint mindig, ha a kutyákat nem számolom – mondta halkan, ahogy a testét eltakarta a fehérnemű, majd a nadrág is. – Gonolom már van hol aludnod – vonta meg a vállát.
Egyelőre nem reagáltam a szavaira. Nem volt hol aludnom, mármint leszámítva a kikötőt, ahol a magunkfajta tengeripatkány meghúzhatta magát. Ott is akadtak formás asszonyok, de azokon az összes kalóz és matróz átment. Nem óhajtottam osztozkodni velük. Raven éppen elég szolgálatot tett és biztos voltam benne, hogy kevesebben húzták meg, mint azokat a szajhákat, akik ott illegették magukat a sirályszaros kikötőben.
– De most már tényleg zűrok, szóval ha nem akarsz a pulton aludni, akkor kereshetnél magadnak egy helyet, ahol alszol – közölte, ahogy lehuppant a pultról. A melle kellemesen mozdulat a földet érésre reagálva. Éppen elég szemtelen voltam ahhoz, hogy megbámuljam magamnak, majd végig nyalva a számon újabb korty sört vettem magamhoz. – Én alig várom, hogy otthon ágyba bújjak, mert nálam naaaagyon kényelmes az áágy – tette hozzá. Pontosan tudtam, hogy ugyanarra gondol, amire én. Nekem nem volt kedvem visszamenni a legénységhez, sem a Vakegérbe, ő meg férfit akart az ágyába és talán még le is fürödhettem nála rendesen a hosszú út után.
– Majd eldöntöm, mennyire kényelmes. – válaszoltam kissé hidegen, de átkaroltam a derekát és füttyentettem a kutyáknak. – Na gyerünk, bolhások. – Böktem a fejemmel a kijárat felé.
Megvártam, míg Raven az utolsó pálcaintésekkel elintézte a zárást. Addig is megbámulhattam magamnak… túl sokáig voltam úton a tengeren és kellett nélkülöznöm. Igenis megérdemeltem, hogy a testét úgy használjam, ahogy nekem tetszik. Talán csak ma éjszaka, talán egy hónapig minden este.
Ha befejezett mindent, úgy továbbra is átkarolva őt, hagytam, hogy vezessen az otthonához és ahhoz a bizonyos kényelmes ágyhoz. Egy kicsit engedtem, hogy út érezze, megszerzett magának. Kellett a nőknek ilyen visszajelzés, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, én pedig most éppen nagylelkű hangulatomban voltam, így hát készen álltam belevetni magam a hajnal nyújtotta gyönyörökbe.

 

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT ÉS AZ ÉJSZAKÁT!