+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Skye Bailey (Moderátor: Skye Bailey)
| | | | |-+  White Riot
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: White Riot  (Megtekintve 1655 alkalommal)

Skye Bailey
[Topiktulaj]
*****


good liar

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 08. 22. - 19:49:23 »
+1

White riot, I want to riot
White riot, a riot of our own
White riot, I want to riot
White riot, a riot of our own


Naplózva

Skye Bailey
[Topiktulaj]
*****


good liar

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 08. 22. - 20:29:37 »
+1

WHITE RIOT





SERENA FAWLEY
1997:07:25
CUCC


A zene átjár és bizserget végig a bőrömön. Csak hagyom, hadd vigyen magával a flow, hadd járjon át teljesen az egész őrjöngő, lüktető ritmus. A tömegben csak egy ember vagyok, egy lüktető húsmassza, aki együtt tombol és pokózik a mellécsapódó, random tomboló másik emberrel, és csak elvezi a zenét. A világot pedig kizárja. Én is kizárom a világot.
Azt a világot, ahol alkoholtól tocsog a már felpuffadt járólap, ahol a cigifüst nem kellemes, ahol vagy alkoholos üvegszilánkok, vagy tányérok, csészék festik grotesz mozaikká a padlót. Azt a világot, ahol nem létezik igazság, ahol csak az ordítás van, a fájdalom, és a bőröm alatt örvénylő heves tűz. gyűlölöm azt a kinti világot. Ahol minden egyes szó csak hazugság. És én is hazudom. A koncerten hevesen lüktető tömeg közepén állok, és hirtelen abbahagyom a tombolást. Csak felemelem a tekintetem a plafonra.
A kis koncerthelyiség fából tákolt régi romkocsma, ahol midnenféle fura alakok nyúzzák a hangszereket. Most is egy noname együttes nyúzza és tépi a hangszereket, miközben az énekes diktálja  apatogó, lüktető, heves ütemet. Szeretek ilyen eldugott helyeken lenni, amikor nincsen kedvem az ismerősökkel lógni, ahol csak egy ismeretlen emberek között kiereszthetem a fáradt gőzt. Persze ráfoghatnám arra, hogy így ünnepelem meg azt, hogy felvettek a Mandragórára, de kit érdekel. Senki sincsen, akivel őszintén meg tudnám osztani az örömöm. De igazából mindegy is, legalább elkerülök egy koliba, és nem kell az otthoni fertővel foglalkoznom. pedig érzem, hogy anya megint írni fogja a leveleket, hogy rohanjak haza, mert az a rohadt mostohaapám megint szétverte. Vagy mert a mostoha öcsém ellopta az összes pénzt, amit én kerestem gürizéssel.
Nézem a plafonra felhányt fura köpeteket, és foltokat, és egyre jobban fojtogatni kezd a levegő idebent is. Mert a jelenem bűze ide is bekúszik, ez pedig rohadtul feldühít. Ingerülten kifújom a levegőt, miközben nekiindulok átverekedni magam a hülye tömegen. A zene se nyugtat meg, az egész világom megint csak vörösen izző tűzzé válik, miközben zaklatottan igyekszem kinyomakodni magam a sűrű piaszagú emberek közül. Pedig az elején annyira jól indult az egész.
De minden annak a senkiházinak a hibája. Annak a férfinak, aki az igazi apám.
Remélem felfordul valahol.
Kitörök végre a helyiségből, heves és nagy lendülettel, miközben valamiért úgy érzem egy másik alakot is sikerül magammal rántanom, mert olyan vehemenciával vetem ki magam az ajtón, mintha égne belül minden. De talán így is van. Csak azt a tüzet én látom egyedül.
- Mekkora szar - morgom, úgy nagyjából az egész világmindenségre értve,  és meggyújtom a cigim, miközben egy nálam jóval fiatalabb lányra nézek. Idegesen fújom ki a levegőt, és kissé mérgesen méregetem végig, mintha csak neki akarnék menni, pedig nem rá vagyok mérges, hanem úgy nagyjából mindenre ezen a hülye bolygón.
De főleg az igazi apámra.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 08. 23. - 08:31:23 »
+1

WHITE RIOT

A londoni nyarak mindig izgalmasan teltek. James bácsi baromi nem foglalkozott azzal, hogy hova tűnök el esténként, azt vallotta, hogy mindenkinek jár egy kis lazítás - főleg egy húzós roxforti év után (meglepően sok RBF-et szereztem, kaptam is a szüleimtől rá egy V-t). Azt hiszem, ezt a korszakomat hívhatom a lázadó korszaknak. Baromira nem érdekelt semmi a bulikon, a londoni nyüzsgésen és a mugli fiúkon kívül.
Talán pont ezért léptem le hamar otthonról. Az eldugott kis skót sziget semmi izgalmat nem ígért, így meggyőztem a szüleimet, hogy ezt a nyarat hadd töltsem a keresztapámnál. Ő szívesen fogadott, örök agglegényként jól is jött neki, hogy kiélvezheti azt a minimális szülői szerepet, ami belé szorult. Mindenesetre megegyeztünk - az első komolyan átmulatott éjszaka után -, hogy ami Londonban történik, az itt is marad.
Így kerültem egy punk koncertre, egy Daniel nevű mugli sráccal, aki valami nagyon komolyan hangzó mugli középiskolába járt, és mindenképpen valami nagyon elit mugli egyetemre akar menni, de ahogy ő fogalmazott: Ez most kit érdekel?
Összességében rühelltem a mugli koncerteket, főleg úgy, hogy semmit nem is varázsolhattam, hogy kicsit könnyebbé tegyem magam számára, de úgy tűnt, Daniel társaságáért megéri kibírni ezt a pár órát. Hát baromira rosszul hittem...
Néhány, sötét sarokban váltott csók után a "menő mugli srác" már más lányok után nézelődött, nem voltam neki elég punk.
A pohár akkor kezdett betelni, amikor egy részeg, lila tarajos hapsi hátulról elkapott, és mindenféle, elég intim testrészeimet kezdte fogdosni, és gondolom, valami többen is reménykedett. A szájából áradó cigifüst és alkohol elegye nem győzött meg, így kitéptem magam a karjai közül, és a kijárat felé indultam. A tömegen átverekedni magam nem kis energiámba telt, még némi segítséget is kaptam a kifelé áradó embertömegtől, de végül kijutottam, és az ajtó melletti falnak támaszkodva, mélyet szippantottam a friss, éjszakai levegőből. Végre szabad voltam.
A falnak dőlve becsukott szemmel vettem pár mély levegőt, hogy a cigifüsttől, és az emberek folyamatos mozgásától kavargó gyomrom megnyugodjon - mondjuk nem sokat segített az a marihuána szag, ami a bejárat mellett kavargott -, és amikor kicsit jobban voltam, kinyitottam a szemem.
Ahogy oldalra nézek, egy ismerős arc néz rám, és mérgesen méreget. Eltart egy pár másodpercig, amíg összerakom, honnan is ismerem a lányt, aki szintén most szabadult ki a koncertről.
-Skye! - csúszik ki a számon a neve. Fogalmam sincs, hogy került ő is ide, csak az jár a fejemben, milyen kicsi a világ. Skye Bailey pár évvel járt felettem a Roxfortba, évek óta nem láttam, de elég feltűnő jelenség volt már az iskolában is ahhoz, hogy megjegyezze az ember. Párszor még beszéltünk is, amikor a bájitaltan leckékhez kértem tőle tanácsot - messze ő volt a legjobb ebből a tantárgyból, de én azért mindig is igyekeztem utolérni.
-Te jó ég! - lépek felé, és próbálok barátságos képet vágni, habár a gyomrom még mindig kavarog a bent átélt élményektől. - Hogy kerülsz te ide?
Őszintén remélem, hogy ő nagyjából tudja, merre járunk, mert én valahol az Abszol út és a Buckingham-palota között elvesztettem a fonalat, azóta csak Danielt követtem. Várakozón nézek rá, hogy egyáltalán megismer-e, és ha igen, hajlandó lesz-e velem társalogni. Elég morcosnak tűnik.
-Jól vagy? - kérdezem tőle még óvatosan.
Naplózva


Skye Bailey
[Topiktulaj]
*****


good liar

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 08. 29. - 20:14:12 »
0

WHITE RIOT





SERENA FAWLEY
1997:07:25
CUCC


Ahogy a zene lüktet néha eszembe jut mit is keresek én itt. Egy ilyen helyen ahova mások drogok vagy szex miatt zsúfolódnak össze. Régen is szerettem az ilyen nem túl barátságos, lerobbant koncerteket. Belógtam ezekre én már 13-14 evesen is, holott némelyik buli aztán tényleg korhataros volt. Mindig vagy bedumáltam magam, vagy belógtam. El akartam merülni a zenében, abban a pörgős zenében beleburkolózva a cigifüst es a fű illatába. De igazából nem is kell olyan sokáig a válasz után kutakodnom. Egyszerűen csak menekülök. Elmenekülok a mostohám elől, az anyám elől, és talán önmagam elől is. Mert gyáva vagyok. Gyáva voltam apám elé állni, és közölni vele, hogy bassza meg. Az egészet bassza meg. Gyáva voltam, mert menekültem el jó messzire otthonról... Otthon. A francokat volt az otthon
Csak falak és emberek és mocsok.
Ingerülten furakodok át a tomegen, mert még a szórakozásom is elrontja az a gorény,csam azzal, hogy eszembe jut. Menet közben pedig mindenkinek a halálán elgondolkodok, ahogy furakodok át rajtuk. Néha elgondolkodom miért osztott be a Süveg a sárgák közzé. Biztos berúgott, vagy valami. De igazából egyik házba se illettem bele sose.  De alapvetően nem illiel sehova.
Ahoy végre kizuhanok az ajtón, megcsap London ápolrodott, nyomasztó, késő esti, borongós nyári ege, ami menőn passzol a mögöttem lévő leharcolt, fatákolmányra hasonlíto romkocsmához. Imadom az ilyen lepukkant helyeket. Van bennük valami különleges. Az ujaimmal idegesen játszok a kezemben lévő öngyújtóval, miközben elhőhalaszok egy szál cigit. Csak akkor veszem észre a mellettem lévő csajt, amikor az megszólít.
- Skye! - lepődik meg, mire összevont szemöldökkel merem végig. Ismernem kéne, vagy mi a franc? Jobb hangulatomba biztos bejonne ez a szitu, de most csak idegesít. Mert most az a ne szóljon hozzám senki hangulatom van, de aztán csak sóhajtok egyet.
- Wow, bingo, eltalaltad a nevem! - mondom es en se tudom hogy bunkó paraszt a hanghordozásom, vagy csak ingerült vagy laza, vagy mindegyik egyszerre. Valahonnan ismernem kéne, de nem ugrik be. Közben meggyújtom a cigim, ami gyümölcsös ízű es illatú. Meg a Roxfortban találtam ki, hogy legyen valam extrája a dohányzásnak. Így legalább finom es kellemes illatú volt.
- Te jó ég! Hogy kerülsz ide? - kérdezi, mire kifujom a füstöt, ügyelve arra, hogy azért a mangós füst mégse menjen egyenesen a lány arcába. Csak megvonom a vállam.
- Csupán erre jártam - mondom. És igazából ez még egész tűrhető kis fullentes. Ennél nagyobbakat is loditok. De a hazugság már hozzám nőtt, mert csak ezt láttam otthon is. Keserű gondolatokkal mérem végig, de aztán hirtelen bevillan. - Bakker, Serena!
Tényleg, még segítettem is neki Bájitaltanbol, pedig nem voltam az a streber fajta. Sőt, igazából csak pár tárgyból voltam jó, de a kedvencem a Bájitaltan volt. Bírtam Piton fejét, szerintem vicces volt és menő.
- És te? Felfedezed az éjszakai Londont? - kérdezem. Fura volt itt, ilyen helyen látni egy aranyverut, de igazából meg tok klassz, mert ő nem az a begyepesedett vérmániás gyökér volt, mint a legtöbb aranyvérű.A hangulatom azonban nem sokat változik, mert ingerülten fújkálom ki a cigifüstöt.
- Jól vagy?
- Soha jobban! - lódítom az aggódó hangnemre,aztán egyszer csak kézen ragadom es húzni kezdem magam után. Valami őrültséget akarok csinálni és az izgalmasabb társaságban. - Unatkozom, csináljunk valami menőt - mondom, miközben megindulok a város belseje felé.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 09. 01. - 20:01:57 »
+1

WHITE RIOT

Sejthettem volna, hogy a mindig morcos, és kicsit különc Skye Bailey-től nem sok jóra számíthatok, de ezen az estén kifejezetton goromba hangulatában volt. Mikor megszólítom - te jó ég, annyira jó, hogy találtam egy ismerős arcot ebben a több milliós nagyvárosban -, először egyértelműen nem ismer meg, és csak rágyújt egy cigire. Néhány pillanatig próbálom visszafojtani a köhögésemet, végül egy kis sóhajnak álcázott levegőkifújás csak elhagyja a számat, remélem Skye nem vette észre. Igazán nem akarok bunkónak tűnni. A cigije mangó illatú. Igazából sosem értettem ennek az értelmét. Az ember vagy cigizzen valami büdös, káros anyagot, vagy inkább hagyja az egészet. De nem szólok semmit, ráhagyom Skye-ra ezt a döntést. Ismerve őt, biztosan ennek is meg van a maga Skye-os magyarázata.
Mindenesetre Skye ma igazán jól tolja a cinizmust. Próbál oltogatni, de rólam minden ilyen próbálkozás lepörög. Éppen elég időt töltöttem vele a Roxfortban, hogy az ilyen apró sértésnek szánt beszólásokat elengedjem a fülem mellett. Ha pedig két ifjú boszorkány összefut a mugli Londonnak ezen a csodás környékén, akkor már tartsunk össze, nem?
Végül, csak rájön a nevemre:
-Bakker, Serena! - mondja. - Felfedezed az éjszakai Londont?
-Igen. Meg a londoni mugli tinédzsereket. De egyelőre nem nagyon jön be, amit láttam. - húzom el a szám, és basszus, tényleg kezdek örülni, hogy összefutottam Skye-jal.
Meglepve tapasztalom, hogy a lány túl sok választ nem vár, egyszer csak megfogja a kezem, és már kezd is a város felé húzni. Igazából izgatottan várom, mi fog ebből kisülni. Szinte vakon követem a lányt, úgy tűnik, ő teljes mértékben tudja, hogy hova megyünk. Tervei vannak - az estével, most már velem is, és valami menőt készül tenni.
-Mi is pontosan a menő a te fogalmaid szerint? - kérdezem óvatosan, de ugyanakkor izgalom is csendül a hangomban. Végül is csak egyszer tizenhat éves az ember. Ki kell használni a szabadságot. Nyár van, szabadság, és bármi történik, potenciálisan nem jut el a szüleimhez.
-Tulajdonképpen hova megyünk? - kérdezem. Nem, mintha nem érnék rá egész este. Valójában Skye bárhiva megy, én követni fogom, mert rettentően kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni.
Az éjszakai London mindig lenyűgöz. A fények, a zajok, az emberek - itt még éjszaka is sokan vannak az utcán. Ha nem tudok mihez kezdeni este, akkor is szívesen sétálgatok csak úgy az utcákon, de ha még valami készülődik is - most pedig határozottan van valami a levegőben -, akkor pedig még nagyobb a lelkesedésem.
London egyik külsőbb kerületéből viszonylag hamar beérünk a belvárosba. Itt aztán tényleg zajlik az élet. Az emberek a bárok előtt egy-egy pohár itallal állnak, beszélgetnek vagy cigiznek. Néhányan az esti színház után még beültek egy italra, és a kis kosztümökben és öltönyökben most indulnak hazafelé. Hétvége van, London pedig nyüzsög. Teljesen más, mint az Abszol út. Skye pedig csak húz és húz maga után, én pedig ámulva gyönyörködök London fényeiben.
Naplózva


Skye Bailey
[Topiktulaj]
*****


good liar

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 09. 14. - 19:22:15 »
0

WHITE RIOT





SERENA FAWLEY
1997:07:25
CUCC


Sosem voltam  a tervezés mestere, inkább berobbantam valami kisebb-nagyobb bajba. Volt az az eset mondjuk régen a Roxmortsban, amikor is este kilógtam a suliból és elcsente bár fánkot Mézesfalásból. Meg persze ha másnak nem is, de magamnak mindenképpen bizonygatni akartam, hogy Skye Bailey igen is menő punk csaj, aki tesz a szabályokra, mert megteheti. És igazán nem panaszkodhattak a tanárok annyira, mert egy két tárgyból kifejezetten jól teljesítettem... Ami nem Asztronómia vagy Jóslástan volt. Kiégtem tőlük, mert nem is tudom. Nem kötött le annak az égnek a bámulása, ami alatt apám megcsalta anyát. És a mostohám óta a fények is épp olyan keserűek voltak odafent, mint a cukor nélküli kávé.
Elszívom a cigit gyorsan, mert most jófej vagyok és látom, hogy Serenának nem igazán tetszett ahogy itt füstölgök. Pedig a mangós cigi életem találmánya, egészen addig, míg fel nem találom a rák ellenszerét, vagy ilyesmi.
-Igen. Meg a londoni mugli tinédzsereket. De egyelőre nem nagyon jön be, amit láttam.
- Hát igen, a punk pasik kissé kiábrándítóak, meg büdösek. De legalább nem adtad lejjebb az igényeid - kacsintok rá. Igazából nem vagyok az az összefekvős fajta... Sőt, a szüleimet látva teljesen kiábrándultam a szerelemből. Nem igzaán oktatom ki, hogy 16 évesen minek ez neki. Gondolom minden normális kamaszlány ezt csinálja, de én inkább akkor is a sörösüvegeket kerülgettem és anyám fejét védtem a szemét rohadék elől. Inkább el is zavarom ezeket a gondolatokat. - Persze, én már tudom milyenek - teszem hozzá kissé füllentve, de valamiért a hazudozás olyannyira hozzám nőtt, mint a bőröm.
Amúgy minden pasi egy hazug rohadék.
Inkább húzom elfele, át a tömeg éjjeli forrongásán. Kikerülök egy eltévedt spanyol túristáskodó nénikupacot is közben, majd hátra pillantok Serena felé.
-Mi is pontosan a menő a te fogalmaid szerint? - szélesen rávigyorgok, és kacsintok is hozzá, miközben válaszolok.
- Valami olyasmi, amit az unokáidnak is imádni fogod előadni - mondom, majd tovább húzom.
-Tulajdonképpen hova megyünk? - kérdezi kis idő elteltével, mire nem sokkal később nem lefékezek közben egy épület előtt. Igazából tényleg nem terveztem semmi nagyot csak nekiindultam, de most, ahogy a sötét, zárt kapus, klasszikusan brit iskola épületet bámulom, egyre izgatottabb leszek.
- Hát ide. Menő, mi? Tuti van benne medence is, tudtad? Ez egy mugli magánsuli - magyarázom. Tudom, hogy Serena nem igazán jártas a mugli dolgokban, de azért a többi infó róluk már unalmas és fárasztó lett volna a sulikról. - Ésmost mi be is fogunk menni, mert csobbani akarok a medencében - vigyorgok rá megint, majd előhalászom a pálcámat, és a bejárat felé lopózva egy intéssel megbuherálom a biztonsági kamerát. Azért imádtam, hogy varázsló vagyok. Mindenféle hülyeséget meg lehet így csiálni. - Na, benne vagy a buliban?  - fordulok felé izgatottan.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 09. 19. - 18:53:22 »
0

WHITE RIOT

Állítólag Skye tudja, milyenek is a mugli punk fiúk. Mondjuk kinézem belőle, hogy London fél punk világát ismeri. Ha nem az egészet. Mindegy, ráhagyom, hogy pontosan milyenek is ezek a londoni srácok. Végül is nekem is fel kell fedeznem magamnak. Arról inkább nem ejtek szót, hogy mennyire rettenetesen is haladok a felfedezésemmel, legyen az mugli vagy varázsló. Azért jó lenne már, ha valaki úgy nézne rám, mint nőre és nem mint haverra. Az évfolyamtársaim már legalább egyszer mind bepasiztak - ja, Hugrabugossal mindenki szívesen jár, mert mi barátságosak vagyunk és kedvesek - pff, tudnék mutatni pár kivételt - nekem viszont még egy pasit sem sikerült az ujjam köré csavarnom. Nem mondom, hogy nem csókolóztam már, mert az überciki lenne, de igazi pasim még soha sem volt. De Skye-t úgy tűnik, ez nem érdekli, ő csak elindul az orra után.
Kíváncsian követem Skye-t. London fényei még mindig megigéznek, leginkább arra figyelek, és nem a spanyol turistacsoportra, akik mindenféle spanyol szitkot zúdítanak rám, amikor közéjük keveredek. Skye pont ki tudta kerülni őket, de én belekerültem a spanyol idős nénik áradatába. Gyorsan kikeveredek, hogy utolérjem Skye-t, aki közben már arról magyaráz, hogy most valami olyasmit fogunk tenni, hogy még az unokáimnak is ezt fogom mesélni.
Türelmetlenül várom, Skye, türelmetlenül várom. - gondolom magamban, és már meg is érkezünk egy óriási téglaépület elé. A nagy, fa kapu egyelőre zárva van, de ahogy Skye húzza elő a pálcáját, már sejtem, hogy ez lesz éjszakai kalandunk fő helyszíne. Jobbra-balra hosszan húzódnak a tégafalak, ahol pedig véget ér az épület, látszik a magas kovácsolt vas kerítés, mögötte pedig a rendezett, tökéletes gyepű udvar.
Skye-tól megtudom, hogy ez egy mugli magániskola, és az ilyen helyeken mindig van medence. Szóval társam egy medencés éjszakai bulit tervez. Hát jó, nem hangzik rosszul.
-Persze, hogy benne vagyok a buliban! - csillan fel a szemem, amikor látom, hogy Skye a kamera felé int a pálcájával, így iktatva ki az őrző tekinteket.
-Szóval, ilyen egy mugli iskola. - nézek végig rajta. Igazából meg sem lep, mennyire hasonlít a Roxfortra, és mégis mennyiben különbözik. Amikor belépünk a Roxfortba, átjár mindenkit a varázslat bizsergése. Itt maximum az izgalom, az adrenalin bizsergeti a szívemet. Semmi varázslatos nincs ebben a helyben.
Ettől függetlenül követem Skye-t, bármerre is indul.
-Ez bentlakásos suli? Vagy senkire nem kell számítanunk? - kérdem suttogva, habár nem tudom, miért suttogok, nincs senki a közelben, aki meghallhatna minket. - Tudod egyáltalán merre kell mennünk?
Naplózva


Skye Bailey
[Topiktulaj]
*****


good liar

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 10. 01. - 12:28:18 »
0

WHITE RIOT





SERENA FAWLEY
1997:07:25
CUCC


Mindig is be akartam törni egy iskolába, és ezt a nagyszabású tervemet mindig lekorlátozta az, hogy... nos én is egy bentlakásos suliban laktam. AZ évek során már egyre kevésbé volt érdekes kilógni néhány haverral az éjszakai folyosóra, hogy az öreg Fricset kergessük az őrületbe, és lassan már minden érdekes és indokolatlanul veszélyes dolgot kipróbáltam a Roxfort falai között. Le kellett kötni a figyelmemet, hogy ne törődjek azzal, ami minden nyáriszünetben otthon vár. Hogy ne törődjek anyám leveleivel, amikben azon könyörög, hogy segítsek neki valahogy. Idegesített annyi minden idegesített, hogy már csak a dac és a felejteni akarás kedve miatt loholtam bele magam a hülyeségbe.
Nem mintha megúsztam volna mindet bűntetlenül. De ez aligha tartott vissza. Gondolom a tanárok is abban reménykedtek, hogy majd megkomolyodok, hogy majd az egyetem alatt lenyugszom, de a helyzet az volt, hogy csak rosszabbodott, és egyre gyakrabban nem jártam be ott sem az órákra, csak azokra, amikre akartam. Makacsan ragaszkodtam ahhoz, hogy azt csinálok amit akarok, akkor, amikor én jónak látom. Szóval így áll a helyzet. Most is, a húsz évemmel a hátam mögött éppen egy ártatlan, tizenhat éves lányt ragadok magammal, és török be egy állami intézménybe.
Ez pedig kibaszottul menő.
Nem igazán hat rám maga az épület, én évekig éltem annak tudatában, hogy nincsa világon olyan hókuszpókus, meg mit tudom én, de Serenát látva úgy tűnik neki igzaá érdekes látványt nyújt a mágiamentes épület ódon fala, amin meg-megcsillan néha a város fénye, és a falra vetődött emberek árnyékának sziluettje.
Ahogy megragadom a lány karját ugyan azzal a vehemenciával, amikor neki lódultam vele az éjszakának, a sötét folyosó egyre jobban izgatottá tesz. Zárt ajtók, szertárak, szekrénysorok és ódon, régi iskolaszag. Egy ideig várom, hogy a szemem hozzászokjon a sötéthez, aztán kíváncsian sétálgatni kezdek Serena mellett, izgatott vigyorral a szám sarkában.
-Ez bentlakásos suli? Vagy senkire nem kell számítanunk? - kérdezi suttogva, mire megvonom a vállam.
- Halvány gőzöm sincsen. De ha bentlakásos suli, akkor itt medencének is kell lennie. Egy hatalmas medencének. Nekünk meg muszáj benne megmártóznunk - fordulok felé lelkesen, félig suttogva, félig hangosan.
- Tudod egyáltalán merre kell mennünk? - kérdezi, mire megtorpanok megint, majd végigfuttatom a tekintetemet a sulin. A folyosókon néhol poszterek lógnak, olyan szöveggel, hogy védekezz, ne háborúzz, meg a álljunk ki a cikizés ellen. Megcsap a mugli kamaszkor szelleme, és belegondolni is vicces, hogy hogyan is nézne ki a Roxfort ilyen hülye plakátokkal. Bárcsak eszembe jutott volna régebben teleszórni ilyesmikkel a falait.
- Ha a medencét akarjuk megtalálni, csak követni kell a klóros szagot - válaszolom, majd megindulok valamerre, mintha tudnám, hogy hol is van a medence. De ha belehalok is meg kell találnom. Fürödni akarok ruhástól. - Remélem nem zavar az, hogy ha vizes leszel - kacsintok rá, majd elindulok valami lépcső felé, ahonnan klóros illat száll felénk.
Naplózva

Serena Fawley
Játékmester
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 10. 03. - 16:54:40 »
0

WHITE RIOT

Még igazán belegondolni sem tudok, mire már bent vagyunk az épületben. Nyilván Skye-nak ez nem okoz gondot, ő már felnőtt varázsló, őt nem figyelik. Bezzeg én... semmire nem megyek azzal, hogy tudok varázsolni. Bármit csinálok, a Minisztériumban egyből kiszúrják. Mondjuk azt nem teljesen értem, hogy Skye-nak ez miért buli, de nekem egyértelműen az. Végül is, néha kell valami őrültséget is csinálni. Mégis mit tehetnek velem a mugli iskolaigazgatók és rendőrök? Azért nagyfokú bizalomról árulkodik, hogy azt gondolom, bármi is történik, Skye ki fog húzni minket a csávából.
De Skye ilyen. A Roxfortban is mindig megúszta a bajt: ha valami lázadós dolgot tett, vagy visszaszólt a tanároknak... Sosem került nagyobb kalamajkába. Ez mondjuk rám is igaz, de a másik lánnyal ellentétben én sosem kerestem a bajt az iskolában. Megmaradtam az átlagos jó lánynak.
Az iskola belüről meglepően hasonlít a Roxfortra. Régi folyosók, sok elfeledett emlék, itt-ott néhány elhagyott cucc. Ami más, az a sok tablókép és mindenféle poszter a falakon és a szekrények a folyosón. Ezt mondjuk bevezethetnék, de talán azért nincsenek külön szekrényeink, mert mindenért el lehet futni a klubhelyiségbe és a szobákba. És a Roxfortot ismerve, lehet, hogy voltak szekrények, de már régen elvándoroltak az eredeti helyükről.
A kis fakkok előtt elhaladva nézegetem a neveket. Bill King, Oliver Standforth, James Dean... heh, ennek az utolsónak vicces neve van.
-Skye! Nézd! - mutatok James Dean nevére a szekrényen. - Biztos jófej szülei lehetnek.
Amíg Skye James Dean szekrényét veszi szemügyre, én jobban belemélyedek a plakátok általi üzenetekbe. Egy csomó sulis eseményt hirdetnek, meg van egy-kettő nemi betegségekre figyelmeztető plakát is. Az egyik különösen figyelemfelkeltő.
-Fúj - lépek tovább, és nem akarom tudni, hogy a képen látható dolog egy növény vagy egy állat. Ja meg vannak gombák is...
Végül csak elindulunk a medence felé, amit az egyre erősödő klórszag jelez. A folyosón is egyre fülledtebb a levegő, ahogy közeledünk az uszoda felé. Sejtem mi a terve Skye-nak, ha odaérünk, és remélem ismer egy gyorsan ható szárítóbűbájt. Mert akármennyire is bulisnak ígérkezik megfürdeni a medencében, nem akarok totál vizesen hazaérni.
Már éppen odaérnénk az uszoda bejáratához, már látom a feliratot, amikor egy közeli folyosóról csoszogást hallok, és hamarosan megjelenik egy zseblámpa fénye is.
-Vigyázz! - suttogom, és behúzom Skye-t a legközelebbi ajtón, és csak reménykedem, hogy a felügyelő nem látta, hogy az ajtó csukódik be. Valahogy úgy képzelem a hapsit, mint a Roxfortban Fricset. Vele pedig most valahogy nincs kedvem találkozni.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 10. 03. - 17:41:38
Az oldal 0.121 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.