Shiny fay of sorrow.
2005.04.09. | w/ Anne-Rose Mindenki másként fejezi ki a haragot – én például nemes egyszerűséggel úgy, hogy még annál is több dolgot vásároltam össze az Abszol Úton, mint amire egész tanévben szükségem volt. Anne-Rose pedig nem több, mint szerencsétlen szemtanúja annak a vergődésnek, amibe a helyzetem kevert.
Csak egy rövid, hétvégi kiruccanást terveztünk nyugalomban, kis vásárlással összekötve. Fawcett professzor örömmel megadta az engedélyt mindkettőnknek, miután híre ment annak a balesetnek a Mardekár-Hollóhát meccsen, amit az én arcom és az én pálcám bántak. Csak a szünetek alkalmával tudok otthon lenni. Hiányzik a birtok, hiányzik a húgom és hiányoznak a lovak is. És bár az éjszakát a Langley-birtokon töltjük, mert megterhelő lenne a vonatút oda-vissza, azért mindezt beárnyékolják azok a családi dolgok, amiket nem feltétlenül akartam megosztani. Anne-Rose nem csak az S-osztályú Merci nagykövetekhez méltó kényelmében osztozhatott velem (legszívesebben a több órás vonatutat is lecserélném az autóra), hanem kénytelen-kelletten végighallgathatott egy hosszú és nagyon kínos, tiltásokkal és instrukciókkal teli telefonbeszélgetést is. Ezek alapján Millicent fontosabb dolgokkal van elfoglalva, mint a bűvésztrükkjeim, még viheti valamire, tehát nem ér rám vele találkozni, gondolkozzak azon, hogyan „honosítom” a varázstalanokhoz azt a semmire se jó végzettséget, amit a Roxfortban kapok, és ha én leszek az egyetlen a családban, aki nem elég jó az Oxfordra, akkor meg fogják vonni a támogatásom, amint betöltöttem a mugli nagykorúságom.
Mérgemben tehát jóval többet költöttem, mint amennyit eredetileg terveztem. Összeállítottam egy-egy csomagot a kviddicsező barátaimnak, amikbe a legnagyobb értékű, 100 galleonos levásárolható utalvány is került. Levetettem a méretemet az utca legdrágább szabójánál, hogy az új iskolai talárok mellett pár exkluzívabb ruhadarabot is készítsen nekem a nyári szünetre tervezett programokra. Ha Annie nem tiltakozik, akkor persze ő sem marad ki a körből. Természetesen a legjobb minőségű kasmír sálak, bőr cipők és szandálok, elegáns kesztyűk és selyem köpenyek sem maradhatnak ki a körből. Lecseréltem az üstömet egy jobbra, bár az előző is tökéletes állapotban van még, legfeljebb egy picit kopott. Új pergamen szettek, amiknek a széle aranyozott, természetesen valódi arannyal, a legkülönbözőbb, olykor mágikus ékszerek, és végezetül egy új, trendi, tértágított bőrönd, ami segít majd hazavinni azt a rengeteg dolgot, amit összevásároltam. Gyakorlatilag mindent megvettem a pálcát leszámítva.
Nap végi, és eredeti célunk szerinti, pálcavásárlás előtti pihenésünkként választottam a helyet. A Galeries Absolut üzleteit sokkal jobban kedvelem, és valószínűleg már mindkettőnkre ráfér a pihenés. A negatív dolgok ellenére jól esik azért a Roxfort talárja helyett a saját ruháimat viselni.
- Na végre… – huppanok le a kávézó elegáns kanapéjára. Mr. Green, a testőröm valószínűleg azért vágta le a haját, mert már megőszült tőlem, különösen, miután decemberben elszöktem tőle, hogy megcsinálhassam a nyelvemben a piercingemet. Amíg mi a kávézó kényelmében tartunk egy kis szünetet, ő a kocsihoz viszi a telepakolt bőröndöt.
- Néha úgy érzem, mintha Mr Greent egy szürreális színházban vezetném végig. Nem értem, hogy bírja. – bár láthatóan jobban, mint a szüleim. A kiérkező pincérnek leadom a saját rendelésem egy szelet gyümölcsös süteménnyel, egy cappucinoval és egy nagy pohár vízzel. Megvárom, míg Anne-Rose rendelését is felveszi – amit természetesen állok - , majd visszatérek ahhoz a témához, amit órákkal ezelőtt szakított meg az a bizonyos telefonbeszélgetés. Látszott, hogy Annie nagyon szeretne mondani valamit.
- Szóval… hol is hagytuk abba, nem emlékszel? És ne haragudj, hogy ezeket hallanod kellett. Remélem, hogy a hétvége azért kárpótol valamelyest. – vagy ha más nem, akkor majd az este, amikor kimegyünk a lovakhoz a birtokon. Aludni ráérünk holnap a Roxfort Expresszen is.
Roxfort RPG
Szerző