Távoli Sírkert

Távol a kastélytól, jó tízperces gyaloglás után találhatsz rá a sírkertre, mely sokak szerint erősen kísértett hely. Ide temették a Roxfort hajdani igazgatóit, nemes diákjait, az ostromban elhunyt arctalanokat, sőt, állítólag magukat az alapítókat is, Mardekár Malazárt kivéve.

[- Köszönöm, hogy eljöttetek ezen a késői órán! A többi találkozónk nem feltétlenül itt meg ilyenkor lesz, csak szerettem volna nem belefutni senkibe. Gondoltuk, hogy nem árt egy ilyen párbaj klub, mert az etika nem ment meg sem a bűnözőktől, sem a szörnyektől, sem a kiseg… a seggfejektől. Először is, készültünk bemutatóval.]

Bloody Wands

2005.04.29. Péntek késő este-éjjel
18+- káromkodás, general Nialen bullshit

   Már azóta tervezem elindítani az illegális párbaj klubot, hogy Fawcett professzor megtartotta azt az etikett órát. Tudom, szükség van ilyen faszságokra a vizsgáinkhoz, de azt gondolom, hogy talán még fontosabb, hogy mindenki top legyen, ha lesz még olyan faszszopó, akinek szét kell átkozni a fejét a gecibe.

 Nem túl felelősségteljes a találkozó az éjszaka kibaszott közepén, főleg, hogy elég sört hoztunk, hogy a párbaj klub átalakuljon piálássá. Nem bánom, ha fele-fele lesz, mert kurvára zártkörű, csak Bloody Wands meghívóval látunk itt bárkit szívesen. Ha bárki más idetolja a pofáját, leátkozzuk.

 Lehet, hogy Soffit nem kellett volna meghívnom, mert kurva nagy a tanária razzia esélye, és nem akarom bajba keverni a faszfej apja előtt, de örülök, hogy itt van. Rámosolygok, miközben nézem, hogy az első kiszökők lassan befutnak- van, aki egyenruhában, van, aki nem. Én csak egy hosszú ujjú inget vettem farmerral, minél szabadabb mozgás, annál jobb. Még ha meg is beszéltem Amyvel, hogy ez kábé koreo, nem improzunk a bemutató párbajhoz Confringot meg Levicorpust. Azt meghagyjuk a valódi párbajokra.

 Felállok a sírkert kerítésére, hogy mindenki lásson, bár nem vagyunk sokan. Csak normális embereket hívtunk, akikben én vagy Amy megbízunk, hogy nem fognak köpni.

 - Köszönöm, hogy eljöttetek ezen a késői órán! A többi találkozónk nem feltétlenül itt meg ilyenkor lesz, csak szerettem volna nem belefutni senkibe. Gondoltuk, hogy nem árt egy ilyen párbaj klub, mert az etika nem ment meg sem a bűnözőktől, sem a szörnyektől, sem a kiseg… a seggfejektől. Először is, készültünk bemutatóval.- még ha nem is minden hugrabugosra használom a szót, Holden és Ophelia kedvéért visszafogom magam. Ez ilyen házak közötti klub, mint a Crossed Wands volt száz éve. Csak ez véresen komoly.

 Leugrom a kerítésről, meghajlok Amy előtt, azután bólintok Soff felé, akit megkértem, hogy számoljon háromig, aztán kezdjük is. Látványosan, sok varázslattal, olyan ritkákkal is, mint az Arresto Momentum, a Glacius, Depulso. Túl sok a Stupor-Protego-Capitulatus spammer nyomorult a folyosókon, és annak sokszor lefagyott fasz a vége, mert ez az én kaliberem ellen kevés.

 Miután Amy a megbeszéltek szerint kivédi a drámai, verbális Petrificus Totalust, meghajlok felé, és ha kapok tapsot, a közönseég felé is. Tudom, hogy Orin szerint ez kurva kevés, de nem akarom bemutatni az összes trükköt az elején.

 - Na, most hogy a nyitó megvolt… aki akar párbajozni, az hívjon ki valakit. Az sem baj, ha valaki nézni jönne csak, ez kötetlen. Van bőven helyünk, szóval nem kell félni, hogy lenyúlják. Ja, és van sörünk.- megemelem az egyik rekeszt a pálcámmal kicsit, mielőtt óvatosan visszateszem. Örülök, hogy leszerveztük ezt.

Bloody Wands

- Azért én örülök, hogy Nialen ennyire a szívügyének veszi a dolgot. – összegzem a gondolataim Holdennek séta közben, mialatt a többiekkel találkozunk a megnevezett, de szigorúan titkos helyszínen és időpontban a teljesen illegális tevékenységre, amire meghívtak minket. Nem, ha most egy tanár elkapna minket, akkor a prefektusi jelvényünk sem elég arra, hogy kimagyarázzuk, mit keresünk itt ilyenkor. A járőrözés legfeljebb a környező folyosókig szokott tartani, nem pedig a temetőig.
- Úgy hallottam, hogy először Voldemort, majd rá egy évvel néhány külföldi diák kirabolta Albus Dumbledore sírját. Nem ijesztő, hogy valaki képes egyáltalán ilyesmire? – azért kicsit kiráz a hideg a gondolatra, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat. Állítólag a volt igazgató varázspálcáját lopták el, kétszer is. Azt hinnéd, két ilyen incidens után mágiával védelmezik a helyszínt az illetéktelen behatolóktól. Azonban a többiek látványából már egyértelmű, hogy szó sincs ilyesmiről.
Tisztában vagyok vele, hogy nem a legideálisabb cipőmet húztam fel. Az öt centis, vékony sarkával a vörös talpú, márkajelzés nélküli, fekete lábbeli távol áll attól, amit mind egy sírkertben, mind pedig egy párbajban praktikusnak neveznének. Másrészről azonban a hétköznapokban is gyakran ilyen cipőket viselek. Nialennek pedig igaza van – bár engem személyesen soha nem ért támadás és atrocitás a Roxfortban, nincs rá garancia, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, amikor meg kell védenem magam, vagy valaki mást. Arra pedig csak nem kérhetem a támadómat, hogy legyen szíves, várja meg, amíg átöltözök valami kényelmesebbe. A sárga szegéllyel díszített talárom alatt így valamivel hétköznapibban öltöztem a hivatalos dress code-hoz képest; fekete, fűzős selyemingem gallérja szigorúan áll rajtam, ujjaimra fekete csipkekesztyű simul, a térd alá érő szoknya pedig minden lépésemet követi. Nem akartam hivalkodni a megjelenésemmel, hanem csak egy picit jobban szerettem volna önmagam lenni, mint amit a hétköznapokban megengedhetünk magunknak az iskolai keretek között.
Nem tudom elrejteni a csodálatomat, ahogyan Holden és Annie között állva Amycus és Nialen párbaját figyelem. Olyan, mintha nem is egy párbajt néztünk volna, hanem egy modern tánctársulat koreográfiáját. Az eddigi SVK órákon, ha párbajgyakorlásra került sor, mindig ugyanazt a néhány varázslatot gyakoroltuk – lefegyverzés, kivédés, és persze kitérés. Bár egyik varázslat sem ismeretlen azok közül, amiket látunk, mégis valahogy az újdonság varázsával hat rám az egész. Kétségtelen, hogy ez Nialen fortéja, és hogy remek tanítónk akadt a személyében.
- Köszönöm, hogy leszervezted ezt! Remélem, hogy annyira nem nagy illetlenség sírok között koccintani, de azért nem jöttem én sem üres kézzel. – a táskám három üveg, minőségi, félszáraz bort rejt, csak úgy, a biztonság kedvéért. Valahogy volt egy megérzésem, hogy nem csak a támadások és védekezések gyakorlásával fog eltelni az idő.
A borokat a közösbe rakom, a táskát pedig lerakom egy kőre. Az új pálcám az ujjaim között forgatom, és érdeklődve nézek körbe a többieken. Még nem volt alkalmam „kipróbálni” ilyen helyzetben azt – bár egyébként az előzővel se párbajoztam túlzottan sokat a tanórákat leszámítva. Talán kihívhatnám Orint; biztosan le fog győzni, esélyem nem lenne ellene, de a legjobbaktól lehet a legtöbbet tanulni. Vagy kihívhatnám Skylart is – nem az övéi voltak emlékeim szerint a legjobb RBF eredmények SVK-ból, de nem mindig az erő vagy a látványos győzelem számít. A legkényelmesebb választás talán Annie vagy Holden lennének, hiszen mindkettejükkel bizalmas a kapcsolatom. De náluk valahogy a többieknél is nehezebben tudnám vizualizálni az ártó szándékot, ami a sikeres támadóvarázslatok egyik kulcsa.
A pálca ónix és rózsaarany díszítésű markolatát a kezemben forgatva nem hívok ki végül senkit, hanem azt várom, hogy engem hívjanak ki.

[Vi ska bada bastu bastu]

Vi ska bada bastu bastu

Bara bada, bara bada, bara bada bastu

─────── •●• ───────

18+! tw: szerhasználatra utalás, szexuális utalások, káromkodás
        Bár eleinte látványosan meg voltam sértődve Nilcsóra — amit csak alig párszor röhögtem el, mikor a különben is különösen életvidám arcára néztem.. Nos, ehhez képest most itt állok, épp csak nem kertésznadrágban — a sírkert közepén, jó nagy szarban.

        Utóbbi lehetne akár szó szerint is — a halottakat már nem zavarja, fizikailag engem sem igen. De képletesen — mondjuk, hogy véletlenül elfelejtettem, hogy ezt a népművelő kalákát ma akartuk megtartani. Illetve — Nilcsó akarta, én csak valahogy belekeveredtem, ahogy szoktam.

        A népi bölcsesség szerint — Amycus Carrow egy bármilyen párbajkörben rossz aratást jelez. Az arckifejezésem az új koktélom sikerét jelzi — meg az igyekezetet, hogy ne találjam el végül tényleg kedves barátomat valamivel, ami a pálcámból tör elő, és ezúttal mindkettőnket meglepne.

        Nem vagyok híve a részegen varázslásnak — vagy az igazmondásnak. Tehát nem vagyok híve a részegen párbajozásnak — legalábbis a varázspálcával történőnek, ha már képtelen vagyok kikerülni az áthallásokat, akár finnek a basztunk áthallást a magyar nyelvrokonságban.

        — Ja igen, a bemutató.. Sziasztok, Amycus Carrow vagyok, nem első e néven, de ezt csak azért tettem hozzá, hogy megelőzzem mindenkinek a feltámadó rossz benyomásokat jó előre. — biztosan a teljes angol sajtó örömmel értesülne róla, hogy Amycus Carrow ezúttal — folytatja a családi hagyományokat a népnevelés terén.

        Tudom, hogy Nilcsó számára ez az alkalom valahogy felértékelődött — az egyik utolsó állomás, mielőtt beismerné, hogy ő fog közülünk a leginkább aranyvérű, trad házasságot kötni. Hat gyerek — mind fiú, persze, és Mr. Travers lesz a szülői munkaközösség éke. Hagyományosan.

        Meghajolok ugyan — bár arra azért ügyelek, hogy mindenki megfigyelje párbajsegédem, a kordbársony nadrágom. Nyertem már meg vele néhányat — párbajsegédet is, áthallást is.

        Mindkettőnk kurva nagy szerencséjére elég sokat ittam hozzá, hogy ne rontsam el — a hetero sportokban, mint a kviddics és úgy eleve, a párbajozás, valami gyanús okból mindig fényesen teljesítettem. Most abban fényeskedem, hogy — nem lövök vissza, mert félek, hogy a lyukérzékem nem a legjobb ma éjszaka.

        — ...meg van kevésbé tradícionális hetero italunk is. Bár tapasztalatból mondom, a harmadik feles után nem javallott sem hoppanálni, sem átkokat lövöldözni, akkor fegyvernemet kell váltani, szóval csak felelősségteljesen! — felemelem az ujjam a tisztelt közönség felé. Senki nem lehet olyan jó elrettentő példa — mint a csak félig részeg Amy.

        — Mielőtt megöleted magad Morgensternnel, csak megnyugtatásul közlöm, hogy saját hallottamnak tekintelek majd, Nilcs, illetve gondoskodom a többiek hidratáltságáról. — megveregetem a vállát, aztán átadom a helyszínt.

        Az egyik üres sírnak támaszkodom — szeretném azt hinni, hogy a gyertyák között a márvány még jobban áll a kordbársonynak. Biccentek pár ember felé — illetve nekilátok az italok elkészítésének.

        Bár nagyon szeretnék párbajozni egyet a jó Ser Skylar Hero Devereaux pálcájával — ma nagyon jól fogok viselkedni, és csak a könnyű testi sértéssel való fenyegetésig jutok a tekintetemmel.
       
    

Bloody wands

Vannak olyan helyek, ahová nem kifejezetten vágyom ilyen végtelen sötét péntek estéken, az egyike ezeknek, amúgy egy sírkert, a mások meg a kénköves pokol, de most az egyikben tiszteletemet kell tennem.  Senkit nem szeretnék feleslegesen kecsegtetni, a nevem nem Dante és éppen illegális párbaj körbe tartok. Ennek számszerűsítve három oka is van, az első és a legésszerűbb, hogy kaptam meghívót és ennek örülhet a fejem, mert zártkörű a party Travers barátunk szervezésében méghozzá, akire külön megjegyzem magamban, hogy nem haragszom, amiért kishíján betörte Oph orrát, mert véletlen volt. Vé-let-len. Azért mielőtt ebbe így belenyugodtam két egész napon át kellett magamnak szótagolnom a szót és visszajátszani a fejemben a történteket, de kénytelen voltam úgy dönteni, hogy nem nekünk szólt és végül is, csak egy pálca tört, amit szerencsére sikerült is pótolni.

-Bárki képes lehet bármire -nyugtázom Opheliának a véleményemet. Mellesleg ő a második oka annak, hogy itt vagyok. Mármint nyilvánvalóan nem csak és kizárólag azért jöttem, hogy vigyázó szemeim rajta tartsam, meg az is felesleges és szexista gondolat lenne, hogy nem bír magára vigyázni, meg amúgy is kitől féltsem? Traverstől, Amytől, Soffitól?! A gondolat is totál indokolatlan, de mégsem tudtam volna nyugalommal a fejemre húzni a takarót és megpróbálni kialudni magam annak teljes tudatában, hogy Ő nélkülem van itt. Óriási baromság, tulajdonképpen szüksége is csak annyira van rám, mint halnak seprűre. Az egyetlen dolog, amire szüksége lehet az egy másik cipő, mert, ami rajta van az kegyetlen kényelmetlennek tűnik, ellenben jól áll neki. Én nem aggódtam túl a dolgokat, kapucnis pulóver, fekete farmer, elnyűtt tornacipő, gondoltam szódával elmegy majd.

Karbatett kézzel hallgatom az üdvözlést a vendéglátóinktól – akik nem a halottak, mert az kicsit furcsa volna- ahogy nézem alkohol az van bőven, hogy oldottan teljen az este. Magam nem is azzal álltam elő, így csak lehelyeztem némi jóminőségű dohányt nagyapám nem annyira rejtett tartalékaiból. Ez éppen nem a bódítós fajta, legalábbis nagyon remélem, mert azt hiszem az nem lenne jó senkinek, nekem duplán.
-Szép kezdeményezés, barmok nélkül méghozzá – jegyzem meg Niallennek és Amynek, hogy ne csak álljak a temetőben, mint  Szarótulok a lakodalomban, aztán végignézek az összegyűlt társaságon, akire azt hiszem joggal mondhatjuk, hogy az iskola keménymagja.  Egyelőre csak előveszem a pálcám és szórakozottan pörgetem meg az ujjaim hegyén. Szívesen megnézném Ophelia új pálcáját,  mit tud-mit nem, de egyelőre csak pásztázom a társaságot és igyekszem jelezni, hogy abszolút felhívható vagyok keringőre. Mi lehet a legrosszabb, ami történik? Bepánikolok attól, hogy egy temetőben ácsorgom és úgy leégetem magam, mint az erdőtűz a nyugati partot.

[- Kihívlak. Ha nincs ellene kifogásod.]

Bloody Wands

  Sokáig gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e elmennem a Travers-féle párbajkörbe, és most, a kiábrándító bűbáj rejtekében a sötétben lopózva sem vagyok biztos benne, hogy nem kellett volna inkább a kandalló mellett vagy a szobánkban töltenem az estét- különösen, hogy a vékony tréning kardigán a még vékonyabb póló felett a tréning nadrággal és sportcipővel elképesztően optimista elképzelés volt, és a hűvös felföldi levegő meglehetősen durván csíp. Futáshoz és edzéshez, folyamatos párbajozáshoz elég lenne ennyi ruha, a lassú sétához viszont nagyon kevés.

 Ha nem Amy ajánlotta volna ezt, és nem ő hív meg, nem jönnék. Nem vagyok annyira oda Traversért, még ha különösebb problémám sincs vele, és a hidegen kívül egy rendkívül kellemetlen büntetőmunka lehetősége is ott lebeg a fejünk felett, ha valaki elárulna minket- nem tudom, hogy ezt mennyire sikerült elkerülniük. Az sem tetszik annyira, hogy nem Revannal töltöm el ezt az estét, bár tudom, ha meghívták volna, sem jönne.

 Amycuson kívül persze van más is, ami az este mellett szól. Kevés lehetőségünk van komolyan kipróbálnunk magunkat emberek ellen az elmúlt időszakban, és úgy érzem, hogy ahhoz képest, hogy már kifejezetten RAVASZ szinten tanuljuk a Sötét Varázslatok Kivédését, Fawcett professzor sokszor úgy érzem, hogy nem adja át megfelelően a tudását. A Háború, és az azt követő kaotikus időszak megmutatta, hogy szükségünk van erős önvédelmi képességekre, ehhez képest sok olyan defenzív és offenzív varázslatot könyvekből, az órán kívül kellett megtanulnom, és nem azért, mert illegálisak lennének. Bármelyikünknek könnyen képesnek kellene lennie elbánnia egy erdei trollal tizenhat éves korunkra, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem aggódnék az évfolyam több, mint feléért, ha belefutnának egybe a Rengetegben.

 Feloldom a bűbájt magamon, ahogy közelebb érek, és kicsit megdörzsölöm a karjaimat, ahogy belépek a körbe, és mosolyogva köszönök Annienek, Opheliának és Holdennek, mielőtt megnézem Amyék bemutatóját. Néhány másodperc elég hozzá, hogy biztos legyek benne, hogy nem éles harc, de így is szívesen nézem őket.

 Ma este nem érzem a szokott idegességet, ahogy a reppenő rontásokat és felvillanó bűbájokat nézem. Ma távol van a kviddics szezon vészesen közelgő vége, anyám levelei, az a szégyenteljesen béna élmény a születésnapomon azzal a fiúval, a pánik, amiért a varázslatos évekből már csak egy maradt. Az izgalom, a közelgő kihívás egyszerűsége nem hagy teret a félelemmel, és a kviddiccsel ellentétben egy párbajban nem hagy más cserben, és te sem másokat.

 Okosabb lenne felkérnem Anniet, ahogy terveztem, amikor megláttam, hogy itt van. Talán Holdent kellene, ha olyannal szeretnék harcolni, aki ellen nem fognám vissza magam, sem azért, mert nagyon közeli viszonyt ápolok vele, sem azért, mert szükséges. Talán Skyt kéne felkérnem, régen gondolkodtam rajta, hogy párbajozhatnánk, amikor egy akkori hetedéves a bátyja háborús történeteit adta elő.

 Biztosan nem Orin Morgensternhez kellene odamennem.

 - Kihívlak. Ha nincs ellene kifogásod.- emlékszem, milyen erőtlen voltam vele szemben negyedikben. Már az első, a pajzsomba csapódó átok után éreztem akkor, hogy túl erős, hogy egyszerűen nem vagyok elég jó hozzá, hogy legyőzzem. Rengeteget fejlődtem azóta, de bőven eleget láttam az órákon, vagy a távolban futni hajnalban, amikor elkapott az edzés vágya, hogy tudjam, ő sem stagnált. Kétségtelennek látom, hogy ő a legerősebb az évfolyamon, és az őszinte tiszteletemen kívül talán barátságot is szeretnék építeni vele, ha nem lenne ellenséges Revannal.

 Így marad a tiszteletem.

 Tudom, hogy ostobaság, amit csinálok, talán a legjobb módja annak, hogy visszakerüljek a Gyengélkedőre, de szeretném újra érezni azt, amit akkor: hogy mindent beleadok egy párbajba, amit tudok, és nem elég, ezért kénytelen vagyok jobbá válni, kifogások nélkül.

 Összekötöm a hajam egy egyszerű lófarokba, mielőtt szembenézek a lánnyal, meghajlok előtte, és felemelem a pálcámat az arcom elé.