levelek neked... nektek... neki... nekik...

Kedves Teddy! Te rohadék!
Mondd el, hogy mit tettél! Nem őrizheted folyton a múlt titkait és viheted magaddal az Azkabanból a sírba. Tudnom kell, ki vagyok, tudnom kell! Elraboltál... elraboltál a saját bűneidhez, ezért nem lehetett soha rendes családom?! Mondd meg, hogy kik a szüleim! Mondd meg a nevüket! Mondd meg vagy a szart is kiverem belőled, áttörve akár a dementorok védelmét is!  

A pergamen gyűrötten hever Teddy ládájának mélyén. Sosem fejeztbe be a levelet és sosem küldte el az apjának nevezett embernek. Csak néha-néha rápillant, hogy emlékeztesse: nem is tudja ki ő valójában.

Teddy!!
Tudom, hogy ott rohadsz az Azkabanban és őszintén remélem, hogy nagyon szenvedsz. Megérdemled minden percét ennek a bűntetésnek. Remélem, hogy fáj minden egyes lélegzetvétel... de ettől még tartozol nekem egy magyarázattal! Tartozol ennyivel! Te tetted tönkre azt, amim valaha volt!