ROSA LUTECEKapcsolatot próbálok teremteni a szép száddal.Csak bátran. Már épp eleget vártam... - Ha nem baj… - Karolja át a lányt és már hoppanál is el a sötétből. Na, nem mintha ezért a tettért óhajtana szabadkozni. Nem, másért sem tervezte megtenni. Egyértelműen akarja. Különben nem libbent volna most ide ilyen kegyes kecsesen. Hát minek is szabadkozzon valamiért, ami két felnőtt ember döntése. És minek is kérne elnézést azért, mert egészséges felnőtt emberként vannak bizonyos kielégülésre szoruló vágyai. Valamint amiért felfedez olyan egyéneket a világban, akik képesek kielégíteni ezeket a vágyakat.
– Előkészítettek a számunkra itt egy szobát. – Mutat a Blue Velvet mágikus fényű bejáratára. Persze meglehetősen egyértelmű milyen szolgáltatásokért is jár ide a jónép. De Natot sosem igazán érdekelte, hogy épp az erkölcsi fertő legalján járkál-e. A pénzéből kitelik, hogy a gazdagok világába illően ne a legalantabb klubokban könyörögjön örömforrásért. Nos, azért persze a hely törzsvendégének sem nevezné magát. Volt már, hogy egyéb szolgáltatást kért tőlük. De leginkább az exkluzív szobáikért fordult meg errefele, olykor-olykor. Szóval az elvétve kifejezésnél kicsit sűrűbben. Bár ez leginkább partnertől függött… Volt, akit már maga az ötlet is sértett, viszont volt, aki ezt is csak egy kalandnak fogta fel. A mellette lévő szőkeség pedig épp ilyennek tűnt… Akit, ugyanúgy, mint őt vonzotta az érdekes. És az új. És talán kicsit az efféle helyeken megbúvó titkos szexualitás is.
Odabent egy tökéletes eleganciával felvértezett nagybetűs nő fogadta őket. Nem kérdezett vagy szólt semmit, csak köszönt illedelmesen, miközben futó pillantást vetett Rosára, s egy kissé lassabbat Natra. Búgó hangja mintha munkaköri leírás lenne, s ő mégsem hangoztatta sokat. Csak elvette az érmét, amit a férfi átnyújtott neki. S kezével egyszerűen jelzett, hogy kövessék.
– Egy Lutece-nek ennél több is jár. Tudom ám… De iszonyatmód izgató a karomon bevezetni téged a luxus erkölcstelenségbe… - Suttogja a férfi gyorsan, mielőtt az eddigi, erőltetett szenvtelen kifejezéssel indulna a nő nyomába.
Persze az épület belülről sokkal nagyobbnak tűnt. Kívül szinte jelentéktelennek hat a benti nagyzoló pompa mellett. S nyilván nem véletlenül. Ide jár mind a politikai, mind a társasági elit legtetejének legalja. Ők nem óhajtják magukra vonni a figyelmet. Még, ha belül bárki meg is pillanthatja rothadó létük. Odakint makulátlan fényben úszkálnak. Hisz itt mindenki bűnös. S minden bűnöst magával ránthat egy másik. Hát egyik sem szól inkább. S így a titok, ugyanúgy, ahogy a bűn is, közös.
Na, nem mintha Nathaniel Forestet igazán érdekelné mindez. Neki nem túlzottan számít hányan és hánnyal látják. Viszont kellően érdektelen is ahhoz, hogy más szennyesét kiteregesse. Ha jól érzik magukat? Hát jól érzik magukat. Éppen, mint ő is most. Ahogy magához húzza a lányt derekánál. Csak közel, éppen hogy érezhesse illatát, s érzéki alakjának körvonalát.
A nő szerencsére csak egy liftig kíséri őket. Ott visszaadja az érmét, amit kapott, s kívülről megnyomva egy gombot, irányítja vendégeit a megfelelő helyre. Nem szabad sokáig zavarniuk. Legfontosabb az ügyfél kényelme. Éppen ezért a lehető legkevésbé kell a kiszolgálószemélynek láthatónak lennie. Hacsak nem épp az maga a kívánság… Igen a Blue Velvet minden igényt kielégít…
Nat végigsimít a lány nyakának selymes bőrén, majd egy laza mozdulattal vonja maga köré a lány lábait, s kapja ölébe. Éppen mielőtt az érmét egy nyílásba csúsztatja, s a szoba ajtaja feltárul előttük. Az arany szoba éppen olyan, amilyennek Nat megrendelte. Gazdagságot és eleganciát sugároz, egy csipetnyi játékossággal. Az egyik szekrényen ott vannak a Chant Cosmetics termékei. Egy másikon pedig a legdrágább ételek és italok válogatása.
De Nathaniel figyelmét jelenleg egyik sem tudná túlságosan lekötni. Ajkaihoz végre egy csókra vonja Rosa ajkait. S csak az egyszerűséggel, mellyel ölébe is kapta, dobja most az aranytakarós ágyra.
– Ha udvarias férfi lennék, most megkérdezném, te mivel kezdenéd? Esetleg egy vacsora? Vagy egy kellemes fürdő? De jelenleg nekem te vagy a főfogás és a desszert egy személyben. Én pedig rendkívül mohó ember vagyok… - Persze pajkos mosoly költözik a férfi arcára, s úgy hajol Rosa fölé.
– Na, tudod mit! Ma már úgyis elkápráztattál a nagyszerű padlástúrával. Engedek a hölgyválasznak…