+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  98/99-es tanév
| | |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | | |-+  Hertfordshire városa
| | | | |-+  Angifilus birtok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Angifilus birtok  (Megtekintve 6707 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 10. 17. - 21:35:54 »
+2


Cain Angifilius Hertfordshire-i birtoka. Rupert Angifilius (apja) meggyilkolása után mindent örökölt. A ház a New Orleansban is divatos neo-antik viktoriánus építészeti stílust követi. Az épület  előtt egy kerek mészkőszökőkút és kavicsos fövény vezet a verandáig ahol padokat találhatunk. A kapuk magasak,  fekete cirádás kovácsoltvasból készültek. Tetején Angifilus felirat olvasható. A ház két emelettel rendelkezik, a padlással és  a pincével együtt háromnak is mondható. Az épület mögött egy gazdag gyógyfüves kert és egy kisebb erdő található. A fák között egy tó is pihen, a ház mellett egy bagolyvár is épült. 

Első emelet


Előtér

Az első emeleten azonnal az előtérben találhatjuk magunkat. Minden fehér márványból és kovácsoltvasból készült, egy-két bútor is fellehető a legnemesebb faragott és pácolt fákból. A terem világos és fényűző, magas belterét egy hatalmas kristálycsillár díszíti. A falakon bézs selyemtapéta pihen. Egy két szárnyú lépcső vezet a felső emeletre.

Konyha, cselédszoba és pince

 Jobbra a lépcső alatti résznél található a hatalmas, rusztikus konyha. Minden megtalálható benne,  a bortartók roskadoznak a drága italoktól. A szobában diófából készült, fazettázott fakazetták és faragványok borítják a falakat.


Itt található a belőle nyíló cselédszoba ahol a házimanó lakik. Szobájában minden szükséges eszköz felelhető amivel önálltó életre képes. Továbbá a pincébe vezető ajtó is a konyhában található, az éléskamrán keresztül tudunk lesétálni.


A hosszú, kőből vájt pincében mindenféle lomot láthatunk és mosó, valamint szárítógépeket. A fal menti részből lógó négy darab bilincs őrzi Cain kínkeserves gyermekkorának emlékeit. A plafonban még ott van a csörlő és a belőle lógó kötél.

Könyvtár

Az előtér balra eső lépcsőrésze alatt található ajtón belépve, Cain könyvtárába érkezünk.


A kör alakú szobában rengeteg szakmai kódex, családi album és regény található. Továbbá egy házi labor is.  Hosszú munkaasztal előtt  több szék is áll, mintha egy osztályterem lenne. Ez a szoba közepén van, az asztal egyik fele üres, a másik felén mindenféle alkimista eszköz fellelhető. A könyvtár végében egy szekrény rejti az előre kikevert italokat  a vitrines részben. Alatta számtalan apró rézgombos fiók különféle szárított, vagy  friss növényeket és szerveket tartalmaz. A szoba homályos, sosem éri napfény a vörös brokátfüggönyök mindent elnyelnek. A falakat sötétzöld selyemtapéta borítja.

Ebédlő/fogadóterem



A bejárattal  szembeni lépcsősor alatt található egy hatalmas boltíves bejárat, ajtaja nincs. A szembeeső terem egy  fogadások tartására is alkalmas mediterrán hangulatú ebédlő. Fényes helység melynek közepén hosszú asztal fut.  Itt lelhető fel  egy kandalló is, előtte két karosszékkel és kis fonott dohányzóasztallal.  Balra egy vitrin is roskadozik apja drága töményitalaitól.

A második emelet

A falak színe és stílusa nem változik az alsó emelthez képest, világos és fényűző helység. Cainról készült festmények borítják a falakat, Rupertről  egyetlen képet sem találhatunk. Kiemelt részen egy édesanyját ábrázoló fotó lóg. Cain kiköpött mása, arca komor és gyönyörű. Több ajtó is nyílik, ugyan úgy mint lent.

Luxus kínzókamra és padlás


A felső emeleten középen tálalható Cain felújított szobája (ez volt eredetileg az apja hálója) pontosan az ebédlő rész felett ami kimondottan együttlétekre lett kitalálva. Mindenféle kínzóeszköz fellelhető, továbbá egy fekete bőr kanapé, felette egy hatalmas ezüstkeretes tükörrel. Van itt  egy ágy is, ha esetleg elfajulnának a dolgok (és alap, hogy elfajulnak). A szobában áll még egy deres (négy lábú, támla nélküli pad, büntetésekre és botozásokra használják) és egy burgundkereszt (diagonálisan megtervezett vallató/kínzóeszköz, melyre kifeszíthetjük azt aki nem bír magával.) A plafonból egy csörlő is lóg a biztonság kedvéért. Ebből a szobából juthatunk fel a padlásra egy csapóajtó és leereszkedő mechanikus lépcső segítségével. A padláson fölösleges lomok és családi dokumentumok halmozódnak dobozokba öntve.

Öltöző


A bdsm szoba mellett jobbra található a gardróbszoba ahol a vendégek holmijait szokta tárolni és saját garnitúrájának egy részét. Leginkább az alkalmi viseletek , kabátok és cipők foglalnak itt helyet. A bdsm szobától balra nyílik a ház éke, Cain saját bejáratú luxusfürdője.

A medencés luxusfürdőszoba


Hatalmas hatszögletű mályvaszínű márványteremben találhatjuk magunkat, körbe színezett ólomüvegekből kirakott ablakok sorakoznak, a család címerét ábrázolva. Középen a falnál egy márványból faragott több személyes medence áll. Körben több beépített,  bronzból öntött csap sorakozik . A káddal szemben van egy fekete neogótikus stílusú bőrpamlag, az egyik falat egy egész alakos tükör borítja. Éjjel a falakhoz erősített kovácsoltvas gyertyatartókban álló fekete gyertyák adják meg a kellően sejtelmes hangulatot, de ha nem éppen romantikus együttlétekre használják a fürdőt , a kád feletti csillár is tökéletesen működik. A medence mögött található egy tusoló és egy sor beépített szekrény, benne mosdókagylóval, tükörrel.

Vendégszoba férfiaknak és nőknek

Ha tovább haladunk a középső fal mentén láthatunk két ajtót balra egy beugróban. Itt található a  két különböző stílusú vendégszoba . Mindkét szobának saját fürdőszobája és vécéje van, szintén fehér márványból.


Az egyik szoba férfiasabb hangulatú. Szürke, fekete és fehér színeket kombinál. A fürdőszoba színültig tele van a legdrágább férfiaknak készült tisztálkodó és pipere szerekkel. Olyan mint egy luxus hotel, letisztult minimalista stílusú. Ez lesz Dante szobája. 


Ez a hálószoba a női vendégeknek lett dizájnozva. Pasztell lila és fehér színek uralkodnak, az ágy felet egy orchideát ábrázoló falikép csillog. Található egy fehér fésülködő asztal , telepakolva mindenféle női kozmetikumokkal, krémekkel. Mind a Chant cosmetics logóját viseli. A fürdő ugyan olyan mint a másik szobában, fehér márvány. A szobák készenlétben teljes felszereltséggel várják vendégeiket.

Egy kisebb mosdó

Most ismételten a bdsm szoba előtt állunk és balra fordulunk a másik beugró irányába. Itt található a fehér márványmellékhelység, ahova Cain rossz étkezési szokásai miatt szokott rohangálni álmából felocsúdva. Egy csap, egy vécé és egy bidé található. Mellette nyúlik a legnagyobb szoba mind közül, Cain hálója következik.

Cain hálószobája


Ez a  szoba a legnagyobb mind közül. Rengeteg ablaka van bár mindegyik előtt be van húzva a függöny. A földön fekete hajópadló fut, szőnyeget nem találhatunk. A szoba éke az ágy ami egy fehér, szőrmével fedett, két szintes platformon foglal helyet, egy pár éjjeliszekrénnyel az oldalán. Az ágy legalább három személyes. A királyi fekhely baldachinos, hetente cserélődik a dizájn. Feje felett keleties stílusú fakazetta fut, erre van ráhúzva a függöny. A szoba egyik felében található vastagon faragott íróasztala egy fényűző faszékkel. A szoba másik felében pedig beépített szekrénysor rejti alsóneműit, köntöseit és egyéb kényes ruháit. Egy gótikus stílusú tükör is helyet foglal a sarokban. A háló közepén több, vörös színű babzsák is hever, amin esetleges vendégeivel tud pihenni, társalogni. A zsáktenger középen egy alacsony japán asztal áll, így étkezésre is alkalmas a kialakítás. A plafon el van bájolva: felhős éjszakai égboltot jeleníti meg,  a szobába bele ette magát az ópium finom illata. 
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 10. 22. - 00:42:35 »
+1

Következő történetünk rögtön Cain és Tethys Fekete Kazuárban kezdett 3. játéka után folytatódik. Aznap éjjel érkeznek haza, miután  Cain és Tethys megkötötte a Megszeghetetlen Esküt. Dante is erre lett kényszerítve, imperius átok által lett befolyásolva így minden ingóságát és ingatlanját  a nővérére hagyta. Továbbá azt is megígérte, hogy hivatalos lakhelye az Angifilus birtok lesz és ha szökni próbál azonnal meghal az ígéretszegése nyomán. Cain havonta adományozott ingyenes drogellátmányt követelt és hogy Tethys  többé ne menjen a közelükbe és ne merjen se közvetlenül sem távolból ártani nekik. Tethys Caint ennek fejében arra kötelezte, hogy ne ölje meg és a pincében történt dolgokat soha se fedje fel senkinek . Harmadik eskü arra kényszeríti a nemest,  hogy vigyázzon az öccsére és tartsa el élete végéig. Ezek után Cain és a hisztérikus állapotban leledző Dante megérkeznek a villába. Történetünk innen folytatódik. Azt, hogy miért alakultak így a dolgok ITT tudjátok megtekinteni, de erősen 18-as elemeket tartalmaz.

Dante Skarsgård



Malchik gay
Malchik gay
I can be
all you need
Won't you please
stay with me
Malchik gay
Malchik gay
Apologies, might-have-been's
Malchik gay
Malchik gay
can't erase what I feel
Malchik gay, gay
Malchik gay

Cain Erősen szorította magához a vergődő kis testet, melynek karjait még mindig hátára feszítette, hogy ne szabotálja a hoppanálást. Végre otthon volt és láthatólag mindenkinek megvoltak a kezei és a lábai a kényelmetlen utazás ellenére is. Négy nap fogság után újra a luxusvillájában állt. A csillár fehéren világított a hatalmas márványteremben és kellemes ópiumos illat terjengett némi citrommal vegyülve. Végre a több napos dohosságból és nedvességből száraz, meleg és tiszta helyen tartózkodott. Az előtér ragyogott a fehérségtől, a manó bizonyára minden nap kényszeresen felnyalta a házat, ez okozta a citrusos illatot is. Természetes anyagokat kevert ki a takarításhoz, Cain mosolyogva szívta be a friss levegőt.  Most érezte csak azt, hogy mennyire fáradt és megtört a teste. Dante hangja felverte a házat, ami visszhangozva kongott sikolyai nyomán. Ezt követően egy kis zaj kíséretében megjelent a manó, könnyes szemekkel visítozva rohant feléjük. Lázas álmából ocsúdott fel úgy mint  a múltkor. Amint megpillantotta a szőke férfit megtorpant és döbbenten a nemesre nézett.

- Gazdám! Gazdám! Istenekre mondom nem bírtam volna kivárni az egy hetet! Kérem, mondja el mi történt! Jól van? Elnézést, hogy illetlen a kérdésem, de ön kicsoda? Mi történt? Minden rendben van?

Nézett Dante felé, de  a fiú halálra vált arccal forgatta a szemeit és kapkodta a fejét, miközben zihált. Megpróbálta felmérni a terepet és minél több menekülési útvonalat keresni magának. Erőtlenül vergődött a szorítás nyomán, nem volt képes válaszolni sem, annyira rettegett. Nem sokkal ezelőtt a nemes eltépte  szeme láttára a saját ínszalagjait egy dühroham következtében, amíg az őt fogva tartó láncoknak próbált ellen feszülni. Továbbá tudta róla nővére tanulmányaiból, hogy félig vámpír. Amit pedig  a pincében művelt vele… arra nem voltak szavak! Ezeket az koronázta meg amikor nővére  kisemmizte  és kidobta mint egy rühes kutyát és erre a szörnyetegre bízta egy örök életen át! Nem tudta hol vannak, nem ismerte Caint hiszen életében háromszor láthatta összesen. A sok csalódás és testi-lelki trauma elvette az eszét. Cain idegesen tartotta a fiút és közben a manóra nézett. Hangja a mocorgás és ordítás ellenére nyugodt maradt. Próbálta elfogadni a helyzetet, hogy most későbbiekben élvezendő nyugalma érdekében előbb Dantét kell valahogy helyre raknia.

- Nem tudom elmondani, hogy mi történt mert eskü köt engem és Dantét is. A lényeg az, hogy ő Tethys Skarsgard öccse és innentől ez a ház az ő otthona is. Egy életre össze lettünk boronálva Pupi és ne kérdezz részleteket, mert ha elmondom és nem figyelek  akkor  itt halok meg azon nyomban. – A manó elkerekedett szemmel nézte a gazdáját és nem akart hinni a fülének. Hol Dantéra hol Cainra meredt. Elfogadta, hogy a Megszeghetetlen Eskü köti őket és nem tudnak válaszolni. Már kérdezte is volna, hogy mit tud tenni amivel könnyít a helyzetükön de Cain magától folytatta a diskurálást.

- Minden hónap elsején pontban reggel nyolckor egy szállítmány fog érkezni, amit időben vegyen át. Ne kérdezze mi van benne értette Pupi? Csak vegye át a ládát és adja oda nekem. - A manó engedelmesen bólogatott,s  fejben jegyzetelt. Szüksége is volt rá, hiszen parancsok sora következett.

- Most arra kérem, hogy eresszen forró vizet a kedvenc narancs-mentás habfürdőmmel keverve és miután ezzel megvolt ellenőrizze le a Szürke-szobát, hogy rendben van-e. Az lesz innentől Dante szobája. Ha ezzel megvan hozzon nekem az emeleti szobámba a következő italokból: vérpótló főzet, a meghűlés elleni elixírből kettőt mert az a rohadt pince igazán dohos volt. Kérek egy üveggel az azonnali sebgyógyító főzetből is! Ha ezzel végzett kezdjen el főzni, minden olyan alapanyagot használjon fel melynek magas a vastartalma. Bélszínt kérek véresen és olyan libamájat ami szinte folyik annyira nyers! Főzzön spenótot és mellé egy kis rizst is. Ebből két adaggal lesz, de a fiúnak csinálja normálisan, kevésbé nyersen. Kérek egy bögre fekete teát az orvosságommal és egy bögre citromfű teát a fiatalúrnak! Rettenetesen zaklatott, mivel nem a saját akaratából van itt. - Miután kiadta a parancsokat, a manó úgy rohant, hogy majd kikapart a lába. Nem volt dolga négy napig, na most hirtelen lett. Annak ellenére,  hogy rengeteg feladatot kapott nagyon hálás volt az isteneknek azért, hogy Cain épségben tért haza. Nem is késlekedett mindenhez hozzálátott a kért parancssorozat szerint. Bízott gazdájában annak ellenére , hogy voltak botlásai tudta : helyén van szíve. A szőke fiú igazán szép arcú volt és apró, először azt hitte hogy lány. Szegény manó amint szorgoskodott és merengett Dante külsején el sem merte még képzelni, hogy a későbbiekben mik fognak még itt történni. Jaj szegény Pápára Pupi…

*

Dante és Cain ott álltak magukra hagyva a hatalmas előtérben. A terebélyes és túlzó kristálycsillár hidegen szórta rájuk a fényt. A két szárnyú lépcsősor az emeletre vezetett, ahol a hálószobák és a mosdóhelységek sorakoztak, Dante csak behúzott ajtókat látott mind lent és mind fent is. A félvámpír még mindig az erőtlen karokat szorította, most már szerette volna elengedni őket mert tudta,  hogy a fiúnak ez mennyire fáj. Nem akart neki több kárt okozni, de saját magát is féltette. Lehet Dante öngyilkosságot tervez és ezzel őt is a halálba veti. Cain elővette a legnyugodtabb hangot amit valaha kitudott magából csikarni és lágyan Dante feje fölé hajolt. A fiú szemben állt vele és szorosan a testéhez simult.

- Dante. Kérem, nyugodjon meg. Hamarosan megtisztálkodhat és kap vacsorát is. A sebeit én magam fogom ellátni azok után, hogy … nos …szóval érti. Szeretném magam rendbe tenni a dolgokat és ígérem, hogy többet nem  fordul elő az ami ott történt ! Ebben biztos lehet, hogy egy ujjal sem érek önhöz ilyen indulatokkal tüzelten, mert ez nem helyes és a természet ellen való!

Hahaha. Jaj istenem Cain néha olyan vicces vagy! Na szóval visszazökkenek inkább az mesélésbe mert túl hangos nevetésem megszakítja a folyamatokat. Tehát a nemes így próbált bocsánatot kérni azért amit Dantéval tett a pincében, de ez édeskevés volt. A fiú nem csak a szétpocsékolt sej-haját siratta, hanem az egész életét. Olyan mértékű csalódás és rémület érte, amit nem tud most az érzelmeivel nehezen megbirkózó, szabadkozó férfi korrigálni. Pedig igazán kedves volt tőle, ahogy a maga módján próbált javítani a helyzeten. Cainnak feltett szándéka volt rendbe tenni Dantét, mert ocsmánynak érezte azt a bánásmódot melyben Tethys miatt részesítette. Magának is megfogadta, hogy egy ujjal sem fog a fiúhoz érni, mert rettenetesen szégyellte azt ami odalent történt. Még mindig az ellen küzdött, hogy elfogadja a beállítottságát. Mindeközben lopva  a fiú haját szagolgatta.  A mocorgó kis test kellemes érzéseket keltett az ölében, ezért inkább tovább beszélt, mialatt picit hátrébb húzódott tőle.

- Most szeretném önt elengedni. Remélem tudja, hogy ha kirohan a házból mindketten meghalunk. Én nem tervezem azt, hogy megássa a síromat mert túl tökéletes vagyok ahhoz, hogy a földben rohadjak. Ígérem, holnap mindent elkövetek annak érdekében, hogy kitaláljunk valamit arra miként bontsuk fel az esküt, vagy játsszuk ki... De addig együtt kell működnie velem! Érti amit mondok Dante?  Nem csak saját, hanem az én érdekemben is maradjon veszteg! Szóval most elengedem a kezeit rendben?

Kérdezte Cain és óvatosan elengedte Dante kicsavart karját. A fiú a nemessel szemben állt, de amint levette róla kezeit összeroskadt mint egy  kártyavár. A férfi lábai elé hullott és egyre hisztérikusabban üvöltözött és vette a levegőt.  A manó még az emeleti hálószobában is hallotta amint Dante  őrülteket meghazudtoló módon őrjöng. Cain kitágult kék szemekkel nézett a fiúra aki könnyétől, taknyától maszatosan,  kiskutya pozitúrában zokogott. Illetlen gondolatok kapták el testhelyzete láttán, legszívesebben most felment volna a hálószobájába egy negyed órára. Ezalatt Dante a drága márványt ütlegelte erőtlen kis kezeivel. Cain nem tudta hirtelen mit csináljon és hogy mi lesz ennek a kimenetele. Zavarában arca elé kapta a kezét és hátrébb lépett, teret engedve az őrületnek.
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 10. 22. - 12:56:49 »
+1

Cain Angifilius



Dante érezte, hogy a hoppanálás által érzett vákuum lassan enyhül, s hogy a csizmája alá újból padló került. De még milyen padló. Azt gondolta, hogy a shetland-szigeti kúriájuk fellengzős. Ahova most került, minden eddigi elképzelését felülmúlta a luxus tekintetében. Az első pillanatban elvakította a szemeit érő fényorkán. Az elmúlt napokban ugyanis egy gyakorlatilag fénytelen szobában rostokolt, ezután pedig a szinte félhomályban úszó pincében töltötte az idejét. Ha jobb lenne a hangulata, azonnal elindult volna felfedezni a lenyűgöző épületet, azonban jelenlegi helyzetében inkább olyan helyek után kutatott, ahová elbújhat. Most még jobban rettegett Caintól, mint eddig bármikor, itt ugyanis rajtuk kívül nem látott senki mást,aki segíthetne rajta. Félelmét újból éktelen jajveszékelés és zokogás útján adta a világ tudomására.
Nincs ennek a szörnyetegnek egy házimanója, vagy rabszolgája? Már bármit el tudott volna képzelni a nemesről, így az utóbbin sem lenne meglepődve. Bárkinek örülne, csak ne legyenek egyedül. Imái meghallgatásra leltek, mert egy aprócska, ám annál hangosabb kis házimanó döcögött elő a rejtekéből, s gyanúsan méregetve nézett végig Dantén. Ez néhány másodperc volt mindössze, majd kiömlöttek belőle a szavak, amiket napok óta magában tartott.

- Gazdám! Gazdám! Istenekre mondom nem bírtam volna kivárni az egy hetet! Kérem, mondja el mi történt! Jól van? Elnézést, hogy illetlen a kérdésem, de ön kicsoda? Mi történt? Minden rendben van?

Dante egyáltalán nem tudott erre mit reagálni, szíve ugyanis éppen a torkán akart kiugrani. Cain még mindig nem eresztette el a kezeit, a vér lassan kiment belőlük az erős szorításnak köszönhetően. Iszonyatosan koszosnak, betegnek és elveszettnek érezte magát, az éhségtől is szédelegni kezdett. Altája még mindig lüktetett és a ruha alatt továbbra is csurom vér volt, ami már kellemetlenül rászáradt és húzta a bőrét. Mindenféle szösz és kosz is ragadt már bele, így már saját magától is rosszul volt. Vélhetőleg meghűlt odalent, mert a a torka is erőteljesen kapart. Lehetőség szerint egy nyugodt szobát szeretne most, egy hatalmas bögre teát. Napokig nem akart most senkihez sem szólni, eleget kell megemésztenie már így is. Érzéseinek utat engedve újfent őrült módjára vergődni kezdett. Hallotta ugyan, hogy Cain utasításokat ad a manónak, de egyik mondatának értelme sem jutott el az agyáig. Ott folyamatosan képek pörögtek, szinte egymást kergetve. Egyáltalán nem tudott semmi mást felidézni jelen állapotában, csak az őt ért bántalmakat. Szeme előtt anyját, Tethys-t és Caint látta, kiegészülve mindenki mással, aki élete során nehéz perceket okozott számára.

Látta, ahogy a manó elszalad, vélhetőleg a rábízott feladatokat indult el teljesíteni, így újfent egyedül maradtak Cainnal, aki lágyan szólt hozzá, de szavai teljesen süket fülekre találtak. A fiú hangja lassan elment a folyamatos ordítástól, emellett a fájdalom is lassan felemésztette maradék erejét. Az agya kezdte teljesen beadni a kulcsot, így Cain a lehető legrosszabb pillanatban döntött úgy, hogy elengedi addig szorosan tartott kezét. Dante azonnal arccal előrezuhant, amint a karját biztosan fogvatartó karmok eltűntek. Nyála az ütést követően a íves sugárban a drága márványlapra fröccsent. Azonban az őrület nem maradt annyiban. Tehetetlen dühében utolsó erejét arra fecsérelte el, hogy a padlót verte. Érezte, ahogy a mellette álló mágus nem tud mit kezdeni vele és csak nézi a szenvedését.

Oh Merlin! Mivel érdemeltem ki ezt-zokogta hangosan. Agya ahelyett, hogy segítette volna, helyette visszajátszotta azt a képet, amikor anyja puszta kézzel kitépkedi a haját. A következő filmkocka az volt, amikor Cain tette ugyanezt. Ez volt az utolsó csepp... A fiú sokkot kapott és az eddigi hangerejét meghazudtolva, üvöltve zokogott. Végül Dante elhalóan sikoltott egyet, ezt követően tagjai megmeredtek és félő volt, hogy megfullad, ha valaki nem segít rajta.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 10. 22. - 21:10:12 »
+1

Dante Skarsgård



I'm over it
You see I'm falling in the vast abyss
Clouded by memories of the past
At last, I see

I hear it fading, I can't speak it
Or else you will dig my grave
We fear them finding always whining
Take my hand now, be alive

Nem tudott mást tenni, csak nézte a földön vergődő fiút. Rettenetesen megijedt. Vajon ő maga is így néz ki amikor dührohamot kap? Nem. Annál sokkal veszélyesebb volt. Amíg a fiú erőtlenül fetrengett a földön és még saját magát sem tudta szétverni rendesen, addig Cain eltörte az ujjait és eltépte ízületeit, ha úgy adódott a helyzet. Bár az utóbbira nem is emlékezett, szóval teljesen értetlenül állt Dante viselkedése előtt. Nem értette, hogy mi a hisztéria pontos oka. Bár nem kerülte el figyelmét a kvibli szépen csillogó, íves nyála  a márványpadlón. Azonnal arra gondolt, hogy leereszkedik a földre és felnyalja mint egy éhes kis állat.

~Én tényleg romlott ember vagyok , te jó ég! ~

Hörgött magában Cain, miközben tétován leguggolt egy karnyújtásnyira a fiútól. Megszeppenve nézett rá egy darabig. Nem tudta mi legyen. Igazán félelmetes volt látnia, ahogy valaki a szeme láttára sokkot kap. A márvány hűvös volt így nem kellett sokat várni,  hogy ne csak a hiszti rázza az erőtlen kis testet ,hanem a hidegtől is vacogjon.

- Dante…- Nagyon türelmes hangon szólította meg a fiút. Remélte, hogy elérik szavai az agyát. Ellenben a kvibli nem reagált. Újból belefogott a szónoklatába, szinte könyörgően.

- Dante. Nincs semmi baj! Mond mitől félsz ennyire? Már nem bánthat téged Tethys és nem kell tőlem sem félned! Mindenkit köt az eskü! Ha nem vigyázok rád akkor meghalok. Miért félsz tőlem ennyire? – Kezdte hangjában a sértettséget is érezni. Nagyon nem volt jó ez így. Amikor a fiú fájdalmasan felüvöltött olyan volt mint egy késdöfés. Azért ennyire nem rossz a helyzet. Igazán gazdag és fényűző életet élt, Dante innentől pedig a részesévé válik. Próbálta azt is észben tartani, hogy az amit Tethys művelt valószínűleg össze zúzta a szívét… de nem hagyta nyugodni a  tudat, hogy konkrétan megerőszakolta a fiút, majd mikor már kezdett volna a dolog élvezetes lenni (mindenki számára) kegyetlenül megkínozta, hogy az őket éppen meglátó Tethys rosszul legyen. Nem is sértett volt, hanem önostorozó csak efelett érzett szégyenében védekező mechanizmusba kapcsolt és elkezdett megsértődni. Átlátta az érzelmeit másodpercek alatt, ettől még jobban felidegesítette magát. De igazából a benne tomboló gondolatok és érzelmek el sem érték a kviblit. Sikoltozott és üvöltve zokogott. Cain a  guggoló pozíciójából közelebb térdelt, egészen Dante feje mellé s fél kezét a fiú hátára rakta. Érintésére megugrott az izom, mintha egy hatalmas ütéstől rettegett volna úgy rezzent össze . Ebből a gesztusából nyilvánvalóvá vált, hogy gyerekkorában rengetegszer érte testi fenyítés és lehet Tethys által is. Rettenetesen dühös volt.

- Dante. Ne félj, nem lesz semmi baj! Kérlek nyugodj meg! Ha így folytatod, sokkot fogsz kapni! Próbálj meg kicsit…

De nem tudta folytatni,  a fiú szemei üresen kitágultak és minden hang nélkül reszketett. Ez túl sok volt. Az üvöltése legalább azt jelentette , hogy még képben van. A csend sokkal zavaróbb ebben a helyzetben!   Nem vett normálisan levegőt, kihagyott a lélegzete és hasonló tüneteket produkált mint egy epilepsziás. A sokk rettenetesen veszélyes állapot, mert a keringés összeomlásához vezethet az oxigén hiány miatt. Cain ezt tanult bájitalmesterként jól tudta. Nem foglalkozva Dante véleményével fogta a fiút és hátára fordította. Rettenetes volt  a látvány. A szemei tágak és üresek voltak, szája nyitva volt és ömlött belőle a nyál, a lélegzete össze-vissza ugrált. Arca könnytől és takonytól volt retkes. Nem reagált semmire amit Cain csinált vele, így szabadon mozgatta őt. A nemes térdelve karjai és térdhajlatai alá nyúlt, majd felemelte. Rettenetesen könnyű volt, nem is gondolta volna hogy Dante ennyire súlytalan. Hosszú fehér haja koszosan és összetapadva söpörte a földet, zsíros volt és pinceszagú. Cain úgy érezte, hogy ezen javítania kell. Valószínűleg a nővére nem adott neki sosem luxus kozmetikumokat, ezért lett ilyen hamar koszos a tejfehér éke. A fahéjas illatot elnyomta az izzadsága szaga. Dante most már kimondottan bűzlött.

- Na jól van Dante, ez így nem maradhat! Nem tudom, hogy hallasz-e engem de nem lesz semmi baj, biztosíthatlak róla! A manó megengedte a fürdővizet, most oda fogunk menni és beraklak a kába mert kezdesz kihűlni. Kérlek, ne menekülj és ne üss meg, mert nem akarlak bántani! Úgy sem tudsz ellenem mit tenni. - A nemes eközben lassan elindult a felső emeletre. Bőrruhája nyekegő hangokkal kísérte mozdulatait. Dante érezhette a finom ruhája szagát és párolgó parfüm illatát. A férfi ajkait csócsálva cipelte őt,  szemöldökét gondterhelten vonta össze. Észre sem vette, hogy tegezi a kviblit. Nem tudott most modoroskodni mert megfeledkezett mindenről. Rettenetesen félt, hogy Dante meghal és ezzel együtt ő is. Cain retteget, mert a fiú hipovolemiás az-az kivérzéses sokkot kapott. Ez nagyobb vérveszteség által szokott létrejönni, Tethys a nagy igyekezetében nem látta el jól az öccsét. Ahogy karjaiban fogta érezte a lenvászon nadrágba tapadt alvadt vért. Rettenetes hangon kordult meg a gyomra , miközben ujjai között a véráztatta anyag cuncogott. Nagyon nagy önuralomra volt szüksége, amit éppen most élt fel. Legszívesebben a földhöz vágta volna , hogy aztán kizabálja a torkát mialatt újra megteszi vele azt amit  a pincében. A gondolattól kirázta a hideg és jóleső érzés öntötte el ölét. Nem bírta ezt az őrületet, ami körbelengte egész lényüket. Nem tehette meg, pedig nagyon vágyott rá, de akkor azonnal elpusztul amint Dante kileheli az utolsó lélegzetét. Cain tudta ahhoz, hogy Dante túlélje az éjszakát pótolnia kell a vért és helyre kell állítani a keringését. Mivel a pulzusa már rettenetesen alacsony volt és kezdett kihűlni arra gondolt, hogy beteszi egy kád meleg vízbe. Így nem fog kihűlni mint egy útszélen hagyott dög. A meleg víz ellazítja majd Dante izmait, így a folyamatos görcs is elmúlik ami testét rángatja és nem kell az izmainak dolgoznia a lebegése közben, ergo pihen. Tudta, hogy ehhez neki is Dantéval együtt kell a vízbe ülnie, hiszen ha nem tartja  a testét akkor valószínűleg a medence fenekére süllyed és megfullad. Még életében nem ült egy medencében egy  másik férfival de most szakemberként érezte kötelességének,  hogy segítsen. Az egy másik dolog, hogy ijedsége ellenére is nagyon izgatta ez az esemény, hiszen ő félbehagyta a dolgokat Tethys miatt. A másik pedig az, hogy perverz. Legutóbb amikor fürdött valakivel akkor a végén egy kád vérben ült ,miután kiélte Oidipuszi komplexusát. Rettegett, hogy nehogy megfeledkezzen magáról és megegye Dantét, mert akkor ő is vele együtt pusztul el. Már éppen odaértek a fürdőszoba ajtaja elé, a fiú  nem tudhatta milyen látványban fog részesülni. Bár eddig is látta a luxust amiben Cain élt, most következett csak a java. Mielőtt beléptek volna a nemes ismételten a fiúra nézett, aki szinte elfolyt a karjai között.

- Dante. Most bele foglak rakni egy kád meleg vízbe. Sokkos állapotban vagy, nem tudom mennyit hallasz abból amit mondok, de veled együtt fogok a vízbe merülni, mert különben meghalsz. Elmerülsz az alján mint egy kő. Ami most következik azért jön, hogy ne haljál meg. Érted? Hamarosan összeomlik a keringésed és megfulladsz, ha nem csinálunk valamit. A nővéred volt olyan kedves, hogy nem látott el szakszerűen, így az én dolgom lesz rendbe rakni a romjaidat. Szót kell fogadj nekem, különben mind a ketten meghalunk!

Miután megvárta mit reagál a fiú belépett a csodálatos hatszögletű mályvaszín terembe. Dante ha látott éppen vagy tudott figyelni, akkor  élete leggyönyörűbb termébe érkezett meg. Itt is szintén márványból készült minden, még a falak is. Pont olyan volt mint valami arab meséből a fürdő-helység. Mivel Cain karjaiban volt jól láthatta , hogy hatalmas a belmagasság és a szoba hatszögletű. Fent körben ólomüvegből készült ablakok álltak, melyeken a családi címer díszelgett. A falakon kovácsoltvas tartókban fekete gyertyák remegtek, eközben a homályos gőzben narancsos menta illat terjengett. A víz halk csobogása nyugtató dallamaival verte fel a kongó szobát. Cain elvitte a tehetetlen testét a szoba végén álló neogótikus bőrpamlagra és óvatosan ráfektette. Szánakozva nézte a lihegő fiú arcát.

- Dante ne ijedj meg . Előre mondom , hogy le fogok vetkőzni és utána rólad is le kell vegyem a ruhákat. Értetted? Ha tudsz beszélni kérlek jelezz, ha kezdhetjük. Ígérem semmilyen hátsó szándékom sincs… Mindezt annak érdekében tesszük, hogy  megéljük a holnapot !

Remélte, hogy kap némi bátorító visszajelzést az őrült sikolyok helyett. A medence szinte már majdnem tele volt. Amíg Dante próbálta összeszedni magát és gondolatait , hogy kicsiholjon  egy értelmes választ Cain odasétált a kádhoz, hogy elzárja a bronz csapot. A medence feletti csillár ismételten emlékeztette arra, hogy mit művelt az escorttal. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Megfordult, hogy megnézze arcát az egész falat borító tükrében. Ábrázata nyúzott volt és a haja zsíros. Már halványan látni lehetett a borostáját is. Érezte, hogy ez a fürdőzés nem egy órás program lesz. Remélte, hogy Dante képes lesz egy idő után megtartani magát amíg ő visszanyeri a régi kinézetét, mert képtelen tovább folytatni az estét addig amíg nem lesz normális és tiszta. Az pedig másik fele, hogy Dantéra is ráfér a fürdés, mert kezdett ázott kiskutya szaga lenni és az egyáltalán nem szexi.

- Nos Dante, hogyan döntöttél? Meghalunk ma éjjel mindketten pár órán belül, vagy hagyod, hogy… levetkőztesselek?

Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2015. 10. 23. - 02:14:03 »
+1

Cain Angifilius



Dante a földön térdelve próbálta saját magát eszméleténél tartani, de egyre kevesebb mindent érzékelt a külvilágból. Agya kezdett egyre inkább lekapcsolni. Érzékelte, hogy Cain letérdel mellé és tenyerét vélhetőleg megnyugtatóan a háta közepére tette. Az agya egyből emlékeket kapcsolt az érzéshez, azt érezte, amikor anyja egy ostorral a hátára sózott. Emellé beugrott neki az a kép is, amikor Tethys ugyanazzal az ostorral ájultra verte évekkel később. Ezek hatására elkezdtek rángatózni izmai Cain érintésének nyomán. A nemes teljesen kétségbe volt esve. Látni lehetett az arcán, hogy ezer örömmel segítene a fiún, ha tudna. De még azt sem tudja, mi bántja, mitől vergődik még mindig ilyen keservesen. Jobb híján bíztató szavakkal próbálta a fiú kitöréseit csillapítani.

- Dante. Ne félj, nem lesz semmi baj! Kérlek nyugodj meg! Ha így folytatod, sokkot fogsz kapni! Próbálj meg kicsit…

Sajnos Dante agya itt adta fel a harcot és sokkos állapotba került a fiú. A nemes azonban nem esett kétségbe, mivel képzett medimágus volt, tudta mi a dolga. Látta, hogy Dante nem vesz normálisan levegőt, ezért felnyalábolta a padlóról és maga felé fordította. A hatalmas csillár csak úgy ontotta magából a fényt és így a fiú négyzetcentijét alaposan szemügyre vehette. Nincs mit szépíteni a dolgon, a fiú nem nyújtott túl épületes látványt jelenlegi helyzetében. A több napos rejtőzködés, nem alvás és mosdatlanság kiütközött az egyébként kifejezetten jólöltözött, illatos és ápolt fiún. Vélhetőleg ezt Cain is érezte már, mert hangosan valamilyen fürdőt kezdett el emlegetni, amit a manó enged. Dante nagyokat bólogatott, mintha tudná, hogy miről beszél a mágus. Cain szegény annyira zavarban volt és nem tudta, mihez kezdjen a fiúval, hogy elfelejtette magázni Dantét.
Dante érezte, hogy a mágus a karjaiban fogja. Cain érintésétől valami tompa fény villant fel az agyában, hogy félnie kéne most, de nem ment. Azt tudta egyedül, hogy még él. Ennek teljes tudatában volt.  De hogy hova viszi most pontosan a mágus, hol van ez a fürdő, azt el sem tudta képzelni. Abban is teljesen biztos volt, hogy borzasztóan fázik. Cain hideg ujjai sajnos nem sokat segítettek neki ebben.  Nem sokat fogott fel abból, ami körülötte történt. Csak elmosódott foltokat érzékelt a külvilágból, olyan érzés volt, mintha rosszul lenne beállítva a fókusz a szemén. Egyszercsak egy nagyon világos, fehér helyiségbe értek, szállítója lelassított. Dante nagyon kellemes illatokat érzett és ami a legfontosabb, meleg gőzök is megcsapták ernyedt kis testét. Testének minden sejtje szinte sikoltozott a forró vízért. Miután megálltak a fürdő közepén, Cain újból elővette legselymesebb hangját és elmondta a helyzetet a karjaiban reszkető Danténak.

- Dante. Most bele foglak rakni egy kád meleg vízbe. Sokkos állapotban vagy, nem tudom mennyit hallasz abból amit mondok, de veled együtt fogok a vízbe merülni, mert különben meghalsz. Elmerülsz az alján mint egy kő. Ami most következik azért jön, hogy ne haljál meg. Érted? Hamarosan összeomlik a keringésed és megfulladsz, ha nem csinálunk valamit. A nővéred volt olyan kedves, hogy nem látott el szakszerűen, így az én dolgom lesz rendbe rakni a romjaidat. Szót kell fogadj nekem, különben mind a ketten meghalunk!

A fiú szavakat továbbra sem tudott formálni szájával, de a szeme már megszokta a fényáradatot és figyelmesen körbenézett, hova is érkeztek. Lenyűgöző látvány tárult elé. Egy hófehér márványhelyiség közepén álltak, orrát kellemes parfümolaj csapta meg, s éppenséggel Cain karjaiban feküdt. Hiába mondta neki ezután a nemes, hogy ne ijedjen meg, ez nem volt ennyire egyszerű. A fürdőben terjengő gőz valamennyire kitisztította a fejét és újból lecsapott rá a rettegés, amit amiatt érzett, hogy a férfi megint elkapja a csuklóját és belekóstol. Vagy esetleg a nyakából harap ki egy darabot. Azokból, amiket a férfiról olvasott és amit személyesen megtapasztalt tudta, a nemes teljességgel kiszámíthatatlan. Erőteljesen vívódott, hogy megbízhat-e benne, vagy inkább el kellene szaladnia. Akármennyire is próbálkozott, izmai továbbra sem igazán akartak engedelmeskedni neki, még mindig a sokk hatása alatt voltak. Már szeretett volna a vízben ázni, mindig is hihetetlen nyugalommal töltötte el a hosszú fürdő. Még kora gyermekkorában is ez volt az a hely, ahova a könyvek mellett el tudott menekülni. Tudta, hogy ha beleegyezik abba, hogy a nemes betegye a vízbe, ő is befekszik mellé. Igaz, hogy a halálfélelem töltötte el, de mellette az izgalom is ott motoszkált a fejében. A férfi teste továbbra is végtelenül izgatta. Csak sajnos velejéig romlott volt. Hallotta, hogy Cain már türelmetlen, ezért döntött. Hosszan töprengés után bólintott egyet a nemes felé és elkezdte kigombolni az ingét.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2015. 10. 23. - 03:53:36 »
+1

Dante Skarsgård



Dante pár percig vacillált. Látszódott, hogy  némi értelem csillog végre a tompa tekintetében. Majd kisvártatva bólintott egyet. Cain ezt azonnali igennek vette. Nem tudta , hogy mit csináljon. Még életében nem vetkőztetett le senkit. Egy darabig vörös fejjel téblábolt de érezte, hogy cselekednie kell és nincs ideje a romantikus érzelmeknek és a lányos szégyennek, ugyanis értékes perceket vesztegettek el már így is egymás életéből.  Dante ezalatt remegő kezekkel a saját ingét kezdte gombolni, több-kevesebb sikerrel.

- Rendben van Dante, akkor úgy érzem tudod mi fog következni és beleegyeztél abba, hogy én most ellássalak téged. Akkor én most… Elkezdem ezt,  rendben?

Kérdezte izgatott hangon és beharapta picit az ajkát. Dante arcát nézte, miközben lassan lehúzta a fekete bőrkabátjának a cipzárját. Az anyag hangosan recsegve vált ketté, útjában felszabadultak Cain testének állatias illatai. A kabát alatt nem volt felső, csak a hófehér pőre bőre izzott a maga fehérségében. Miután lehúzta a cipzárt kettényílt ruhája a  szálkás testén ,lassan bújt ki belőle majd az a földre zuhant egy hangos csattanással. Hosszú fekete haja rátapadt izzadt bőrére,  a gőztől teljesen nedves lett a teste. Miután azt látta, hogy a fiú nem készül sikoltozni óvatosan lehúzta a sliccét, majd letolta a nadrágot a térdéig és cipőjével együtt kilépett belőlük. Annyira ügyes volt, hogy egyúttal a zoknija is lejött. Csak egy fekete, selyem Armani bokszer alsó volt rajta. Úgy érezte, hogy ha levenné a fiú visongva rohanna neki a falnak háromszor, így nem sokkolta Dantét a hatalmas farka látványával.  Magán hagyta a bokszert, hogy így mutassa nincsenek hátsószándékai.

- Rendben van, most Te jössz! Kérlek működj velem együtt és ne kezdj rúgkapálni, tényleg nem  fogok semmi olyat csinálni… amit a pincében. - Már rendesen vicces volt, hogy mennyit szabadkozott és milyen szinten izgult. Rettegett, hogy Dante hirtelen megöli mindkettőjüket ijedtében. Miután  a fiú mondhatni normálisan reagált,  látta semmit sem haladt a gombokkal. Lehajolt hozzá . Fekete hosszú haja a fiú arcára és testére borult. Még így több naposan is nagyon kellemes illata volt. Látszódott, hogy rettenetesen drága sampont használ. Fehér ujjaival óvatosan elkezdte gombolni az inget, szakadt róla a víz. Idegesen szuszogott, mialatt a haldokló fiúról hámozta le a könnyen feslő anyagokat. Még emlékeiben élénken élt amint ezt az inget azért tépte el, hogy vékony karjait hátraközözze vele. Nem érzett szégyent, hanem inkább gerjedelmet és a kemény bőrből készült nadrág már régen nem volt rajta, hogy ellent tartson férfiasságának. Azon rimánkodott, hogy Dante ne legyen annyira képben, hogy észrevegye azt ami eléggé nyilvánvaló. Gyorsan végigszaladt a gombokon és ketté nyílt az ing. Ismételten ott volt előtte a hófehér és idomtalan test, apró kis rózsaszín mellbimbókkal. Cain legszívesebben beletömte volna a saját haját a szájába és úgy visongott volna, mint egy kislány.  De ezt nem tehette meg. A fiú nem tudta magát felemelni, így  egyik kezét Dante tarkója alá tette és felhúzta. A kvibli arca Cain nyakához szorult, miközben a nemes a szabad karjával lehúzta róla a zakót és az inget. Óvatosan engedte vissza a bőrpamlagra a fejét, érezte ujjaival, hogy hajában alvadt vér darabok vannak. Úgy tépte ki belőle a selyemszalagot a pincében , hogy mozdulata mentén egy nagyobb tincs is kiszakadt. Cain szíve elszorult a bűntudattól. Ez nagyon gonosz húzás volt tőle…

- Dante… van hajnövesztő szérumom, holnapra minden rendben lesz, ígérem… Én nem vettem észre…

Nem tudott a fiú arcára nézni így a cipőkhöz nyúlt, kikötötte őket és zoknikkal együtt lehúzta. Nem foglalkozott azzal, hogy elrendezze a ruhadarabokat, ennél fontosabb dolga is volt. Minden egyes cuccuk szanaszét hevert a márványpadlón, szörnyű volt a rendetlenség. Most pedig jött a java. A nadrág. Cain ajkai kettéváltak és úgy zihált mint aki infarktust készül kapni. Ha ezt nem hagyja abba, akkor Dante biztosan megijed, így pár pillanatra lehunyta szemeit. Most nem volt ideje azzal foglalkozni, hogy őt mennyire felzaklatja  egy másik férfi intim közelsége. Igen, ebben a pillanatban számára is eldőlt: buzi. Annyira buzi, hogy buzibb nem is lehetne!  Nincs választása: egész életében Dante után fog remegni, hiába tesz ellene bármit , mert nincs rá gyógymód! Szemeiben könnyek gyűltek, rettenetesen nehéz volt a tényt feldolgoznia, de tudta az idő vészesen pereg és cselekednie kell. Amikor arra gondolt milyen volt Tethysben lenni kirázta a hideg. Soha többé nem akart vaginát látni, ebben biztos volt! Dante pedig minél előbb vízbe kellett, hogy kerüljön. Megtörölte fehér kézfejével a könnyeit és ismételten a fiú felé fordult. Szemei még mindig lázasan csillogtak és szempillái összeálltak szokás szerint.

- Ne ijedj meg.

Mondta remegő hangon és a slicc felé nyúlt. Egy gyors mozdulattal lerántotta  a formátlan, beesett csípőről a nadrágot. Rettenetes látvány tárult a szeme elé, a szürke lenvászon anyag belseje fekete volt a vértől és kőkemény. A sovány testen feszülő alsónadrág pedig vörös színben játszott pedig eredetileg fehér volt… El sem tudta képzelni mi lehet Dante alatt. A legrosszabb, hogy vérének illata ismételten felizgatta és megtelt a szája nyállal. Tudta ez csak rosszabb lesz amikor elkezd kioldódni a vízben.

- Egek… Édes Merlin én ezt nem bírom…

Nem törődött azzal, hogy nyáladzó pszichopataként beszél Dante alsó feléhez, a fiúnak valószínűleg már megvolt róla a véleménye. Nem bírta idegekkel az elé táruló látványt és szagokat. Összeszedte magát és újra felnyalábolta a kviblit. Most már nem csak Dante volt kiszolgáltatva a vámpírnak, hanem Cain is neki. Az erős és szálkás test izgatottan suhant a hatalmas és illatozó medence felé. Alakjukat ködösítette a gőz, de még így is gyönyörűek voltak. A hosszú fekete haj Cain fenekéig ért, míg a hófehér zuhatag a földet söpörte. Cain belépett a habok közé, mellkasához húzta Dantét, picit feljebb emelte, hogy ne érjen azonnal a vízbe. Amikor a nemesnek már derékig ért, lassan elkezdte bele engedni a fiút. Tág szemekkel figyelte minden egyes reakcióját. Apránként haladt, hogy ne legyen rosszul a hirtelen melegtől. A fehér és reszkető test lúdbőrözni kezdett és a kis mellbimbók megkeményedtek. Cain zavarában beszélni kezdett.

- Dante! Hogy érzed magad? Jól esik? Mondj valamit! Kivegyelek a vízből, minden rendben?- búgta  idegesen, s aggódva hajolt a fiú arca felé,aki szépen lassan centiről centire a vízbe merült. Hosszú fehér haja mint megannyi polipkar terült el a folyékony térben, egy része lágyan Cain testére csavarodott . Fehér szempillái megremegtek. A vámpírból felszakadt egy halk sóhaj. Ilyen gyönyörű dolgot még életében nem látott. Legszívesebben zokogva beszaladt volna a szobájába, de nem tehette. Karjaiban fogta szerelmét… feltehetőleg élete  utolsó és egyetlen szerelmét, hiszen örökké együtt kell maradniuk a megszeghetetlen Eskü miatt. Cain nem érette magát, hogy ha valóban szerelmes akkor miért tette vele ezt? Miért akarta megenni? S ez most is így volt, ahogy vére ázik ki belőle és színezi meg a vizet… Miért ébreszt benne gyilkos ösztönöket? Mellkasa le- fel ugrált és lelke égett a vágytól. Még ugyan ott állt a medence bejáratában, hol karjai között nyugodtan lebegett a fiú. Cain egyik tenyere a tarkóját, másik a derekát tartotta. Nem tudta, hogy mit csináljon vagy mit mondjon. Felnézett a plafon felé és szeméből egy sós könnycsepp hullott Dante arcára. Ez volt a vég. Nem varázslat, nem bájital okozta ezeket az érzelmeket, hanem Dante. Nem létezett senki más többé, csak ő. Lesújtó volt az érzés. Gyomra és torka összeszorult az éhségtől és a szenvedélytől. Dante levegőért kapkodó nedves ajkai olyanok voltak mint  a mágnes. Be akarta szívni a szájába és újra ízlelni édes nyálát. Olyan dolgokat akart vele tenni amikre még sosem vágyott egy nőnél sem. Most ebben a pillanatban az önuralom olyan magas fokát tapasztalta meg , amit valószínűleg életben nem fog többször produkálni. Nem is értette honnan merített ehhez erőt. Nem akart ott álldogálni tétlenül mert elkezdett volna hangosan sírni és akkor egy síró buzi lenne a gőzben aminél már rosszabb nincs is. Így megmozdult végre.  Dantét  a víz tetején vezetve a medence falához húzta. A kád ezen részébe volt egy ülőalkalmatosság faragva így ráült s miután elhelyezkedett, a kivblit saját testének háttal magához ölelte. A két fiú körül hosszú fekete és hófehér tincsek úsztak. A víz tetejét a sötét csonkokon izzó gyertyák fénye színezte sárgára. Dante feloldódó alvadt vére rózsaszínre festette a habokat, de  a nemes csukott szemekkel tartotta karjai között a legyengült testet. Illatai még jobban felerősödtek a forró vízben. Dante úgy lebegett a tetején, mint egy szellem. Szemei tágra nyitva meredtek a plafonra, s feje a vámpír hűvös mellkasára dőlt. A teremben egyetlen egy zaj hallatszott, Cain szívének őrült kalapálása…

Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2015. 10. 23. - 13:07:40 »
+1

Cain Angifilius



We both know the history of violence that surrounds you
But I’m not scared, there’s nothing to lose now that I've found you

Mikor fejével bólintott a nemes felé, érezte innen nincs visszaút. Tudatosodott benne, hogy valóban mindjárt mindketten meztelenek lesznek és a forró habokba fognak merülni. Kezei ettől a tudattól annyira elkezdtek remegni, hogy egy-két gombnál tovább nem jutott. Ezalatt hallotta, hogy Cain is elkezd levetkőzni. Dantét még mindig rázta a hideg, minden baja volt, de a cipzár hangjára odakapta a fejét. Így a legszebb látvány tárult felé, amit el tudott képzelni. A mágus hófehér bőre még pazarabbul csillogott, mint a fürdőben elterülő márvány. A forró gőztől apró izzadságcseppeket gurultak végig a testén, aminél faragni sem lehetne tökéletesebbet. Úgy festett, mint egy antik görög isten. Nem siette el a vetkőzést, mert hirtelen mozdulataival nem akarta még inkább megrémíteni a fiút. Dante így önkéntelenül is úgy érezte, a férfi sztriptizel neki. Ha éppenséggel nem haldokolna, zavarában most bizonyára fülig pirulna. Így azonban a vére csak egyetlen helyre tudott menni… Kapkodó légzéssel nézte, ahogy a mágus lassan a nadrágját is leveszi, s miközben előre dőlt, hasán megfeszültek az izmok.A nehéz anyag hangos csattanással érkezett a földre, mivel már az is tiszta víz volt már. Dante mohón nézte a mágus szálkás testét, de legnagyobb bánatára az magán tartotta az alsót.

- Rendben van, most Te jössz! Kérlek működj velem együtt és ne kezdj rúgkapálni, tényleg nem  fogok semmi olyat csinálni… amit a pincében.

Az utolsó szó hatására összerándult a gyomra és kellemetlen képek tolultak agyába, azonban nem sok ideje volt elmélkedni ezeken, mert Cain odahajolt hozzá. A mágus ébenfekete tincsei lágy hullámokként simogatták végig a teste különböző részeit és olyan csodálatos illattal birizgálták érzékeit, hogy szinte megrészegült tőle. Legyengült teste még intenzívebben reagált a szinte földöntúli kipárolgásra. Arcuk mindössze néhány centire volt egymástól, amikor Cain óvatosan megfogta a fiú kezét és eltolta az inge gombjaitól, hogy ő maga szabadítsa meg a könnyű kelmétől. Még ebben a melegben is meglepően hidegek voltak az ujjai. Olyan közel volt a mágus szája, hogy Dante hallotta, ahogy remegve fújja ki a levegőt, így kellemes meleget lehelve rá. A fiút kirázta a hideg, de immár a legkevésbé sem a félelemtől. Lassan teljesen öntudatra ébredt, s így agyának egy része továbbra is rossz ötletnek tartotta, hogy befeküdjön a kádba azzal, aki meggyalázta hátsó fertáját. Azonban elméjében most domináns fele meggyőzte arról, hogy nincs most más esélye, csak ha belenyugszik abba, hogy együtt fognak a vízbe merülni. Így úgy határozott, kiélvezi a helyzetet. Nem mintha sok esélye lett volna a további tiltakozásra jelenlegi helyzetében…
Érezte, hogy mellkasa már teljesen szabadon van, így egy pillanatra Cain hátrébb ment, s Dante számára egészen nyilvánvalóvá vált, hogy ő még jobban élvezi a helyzetet. Erre elég nyilvánvaló jelek utaltak könnyű anyagból készült alsónadrágja tájékán. A mágus kisvártatva visszahajolt, hogy lesegítse a fiúról a felsőruházatot. Ekkor Dante arca a mágus kulcscsontjára borult. Mivel pont ekkor ért hozzá Cain ahhoz a ponthoz, ahol egy nagyobb csomóban hiányzott a haja, a mágus zavartam elnézett.  Így figyelmét elkerülték Dante reakciói, aki így még mélyebben magába tudta szívni a delejező illatot, amitől pillangók kezdtek röpködni a gyomrában. Hirtelen megint megszűnt számára az éhség, a fájdalom, a szomorúság, s a korábbi boldog éterben kezdett lebegni, ezúttal azonban a vigyázó érintések és gondoskodás hatására jutott el oda. Agya racionálisabb fele úgy érezte, hogy ez őrület. A romantikus éne viszont sikongatott a gyönyörűségtől. Úgy érezte, most azonnal megcsókolná a mágust. Ám legnagyobb bánatára továbbra sem volt képes semmi konkrét mozdulatra.

Ez a fiú tényleg nem százas, én mondom. Node…

Cainon ekkor kezdett tetőzni az idegesség, a feszültség szinte tapintható volt a párás helyiségben. Dante látta, hogy a mágus annyira koncentrál, hogy mindjárt elered az orra vére. Gyorsan kapkodta a levegőt, ami teljesen érthető volt, mivel a fiú nadrágját készült éppen lehúzni. Dante magában éppen sikongatva rohangált fel-alá a szobában, s kereste önmagában a racionalitást, de ebben a pillanatban ez kilométerekre elkerülte őt. Tudta, hogy nagyon elszomorító látvány tárul most a gyönyörű férfi elé, de nem tudott tenni ellene. Csak arra vágyott, hogy végre újból tiszta legyen és illatos, s újból régi fényében ragyoghasson Cain előtt. Megszakadt a szíve, ha arra gondolt, hogy milyen lelombozó látvány lehet. Rápillantott Cain arcára, akinek könnyek voltak a szemében. Hát ennyire rútul fest most?  Most már egészen biztos volt abban, hogy a férfi csak szánalomból van még ott vele, saját lelkiismeretét akarja azzal tisztára mosni, hogy helyrehozza a károkat, amiket nagyrészt ő okozott. De neki, Danténak ez még mindig csodálatos érzés. Időközben a nemes újból karjaiba vette az erőtlen kis testet és a gyönyörű medence felé vitte. A magas páratartalom miatt pislákoltak a kád körül elhelyezett gyertyák, így úgy festettek a csodás helyiségben, mint egy látomás.


Dive in, dive deep and I blew my suede
Brushing up from the water where the ice meets
And you've been gone so long, you missed everything
The world can change in a day if you go away
But nothing could stop the two of us
If that's what we want, we could just get lost

Cain lassan fellépett a márványmedence szélére és elkezdte a vízbe ereszteni Dantét. A fiú teste hálásan fogadta az őt lassan beterítő meleg víztömeget. Egy pillanatra kirázta a hideg a hirtelen fellépett hőmérsékletváltozástól, de eközben hálásan tekintett Cainra, hogy az ne ijedjen meg még jobban. A mágus haja is beleért már a vízbe és összefonódott Dante ezüst fürtjeivel. Úgy kavarogtak a vízben, mintha egy tálba akvarellfestéket cseppentettek volna. A fiú érezte a Cainból áradó szeretetet, s látta az arcán csillogó könnycseppeket. A következő pillanatban a mágus leült a kádban kialakított kiszögellésre és magához ölelte őt, hogy ne merüljön el a magas vízben. A gyertyák halkan sercegtek körülöttük a rajtuk lecsapódó pára következtében.

Elmélázva nézte, ahogyan lassan lejön a testére száradt vér és elegyedik a vízzel. Eléggé frusztrálva kellett volna magát éreznie emiatt, de Cain arcára pillantva megbizonyosodott arról, hogy nincs baj. A mágus úgy festett fölötte, mintha most lépett volna ki egy kínai selyemfestményből. Haja nedvesen tapadt a testére és vezetett a víz alá. Dante füle alatt érezte, hogy a mágus szíve úgy kalapál, mint egy kalitkában rekedt kismadár. A meleg teljesen elbágyasztotta, így beleolvadt Cain ölelésébe. Hiába minden rossz, ami addig vele történt, most csak egyetlen egy dologra tudott gondolni. Az tartja a karjában, akiért képes lenne akár meghalni is. Ez az érzés pedig földöntúli békével töltötte el. Bárhogyan is lesz ezután. A hirtelen beállt csendben halkan motyogott maga elé. Nem gondolt bele a következményekbe, csak kiszaladt a száján.

- Szeretlek - lehelte.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2015. 10. 23. - 17:21:44 »
+1

Dante Skarsgård



A párás és gőzös, illatozó helységben a halk suttogás olyan volt mint egy robbanás. Atomrobbanás, Cain szívében.  A férfi szemei kitágultak és ajkai kettéváltak. Hangosan zihált a szavak hallatán. A fiú bizonyára haldokolt és hallucinált. Lehet nővére karjaiba képzelte éppen magát és hozzá beszélt. Tudta Cain, hogy mihamarabb el kell kezdenie a bájitalok megitatását a fiúval és némi ételt is le kell tuszkolni a torkán. Életében nem hallotta azt, hogy valaki azt mondaná neki : szeretlek. Nyilvánvalóan a vérveszteség és a sokk akkora traumaként érte Dantét, hogy azt se tudja kinek a karjaiban van. Cain mélységesen mély zavarba jött. Nem mondott semmit, hiszen úgy gondolta ez nem neki szól. Ennek ellenére kicsit erősebben magához szorította a testet.

~És, ha mégis?... Nem, az nem lehet. Retteg tőlem! Annyira félt pár perccel ezelőtt, hogy majdnem megőrült. Biztosan Tethyst képzeli a helyembe és hozzá beszél! Már nem sok lehet neki hátra... jobb lesz igyekezni.~

Nagyot sóhajtott miközben érezte,  hogy a test felmelegszik az ölében. Könnyű volt és puha, annyira férfiatlan, hogy egy pillanatra meg is feledkezett arról kit is tart karjaiban. Elmosódott a nemek közti határ a két androgün szépség között. Olyanok voltak, mint a nemtelen angyalok akik ismételten ötvözik a kettévált archetípusok egységét.

- Dante, most le foglak ültetni erre a padkára, remélem képes vagy megtartani magadat. Dőlj háttal a falnak, mert meg kell hogy fürdesselek. Szörnyen mocskos vagy. Ez így nem maradhat, különben fertőzéseket kapsz!  Varázslattal is megoldhatnám de most, hogy a kádban vagyunk jobb ha túl esünk ezen. Másfelől ez a szer több órára is fertőtlenít téged és izomlazító hatása van…

Ezzel megtörte az idilli összebújást. Nem tudta hova tenni a fiú szavait. Már így is össze volt zavarodva de az, hogy Dante azt mondta szereti még mélyebb szakadékba vetette őt . Próbálta kizárni azt a tényt, hogy ez neki szólt és arra gondolt a fiú már annak sincs tudatában kivel ül egy medencében. Ismételten a tarkója alá fúrta hosszú fehér ujjait és derekát egy lágy mozdulattal feltolta a víz tetejére. A leguruló cseppek csodálatosan csillogtak a sárga remegő fényben, az egykoron fehér nadrág rátapadt a fiú férfiasságára, kirajzolva minden egyes részletét. A testén szaladó cseppek olyanok voltak mint az igazgyöngyök. Cain felemelkedett, kicsusszant az ülőkéből és a kvibli  mellé lépett. Lágyan a medence szélének tolta a testet, hogy a finoman faragott párkánynak dőljön a szőke feje. Dante nyakig merült el a vízben, de ebben a pozícióban álla kiemelkedett belőle, hófehér nyaka megfeszült és ádámcsutkája lázasan ugrált le és fel. Cain legszívesebben átharapta volna, hogy kiigya belőle  a maradék vért is, de megpróbált uralkodni magán. Annyira vágyott Dante ízeire, hogy el sem tudta mondani emberi szavakkal.  A benne dolgozó morfium igazán sokat segített abban, hogy ne tegyen elhamarkodott lépéseket. Gyomra olyan hangot hallatott mint egy afrikai éhezőnek, ezt a kiszolgáltatott fiú is halhatta. Dante ez alatt megértette mi a feladata és leült. Karjait kiemelte a vízből és a párkányon kívülre rakta, így tökéletesen megtartotta magát. A víz most már csak a melléig ért, lábai nem érintették a medence alját mert nem volt túl magas. Cain elsétált a kád másik végébe ahol egy bronzkancsót és egy szivacsot vett magához. Mellkasa le-fel ugrált az izgalomtól. A szíve égett és gyomra lázasan remegett. Nem akarta elhinni, hogy ez következik. Próbálta úgy szemlélni az eseményeket, hogy mint medimágus segít egy betegen. Mint bájitalmester hozza rendbe a delikvenst. Bár ha így lenne, akkor nem éppen szétrepedő alsónadrágban mászkálna egy forró medencében, amiben izgató illóolajok párolognak a bőrükbe. Megfordult kezeiben a fürdetéshez szükséges kellékekkel és végignézett a fiún.  Dante félig elnyílt ajkakkal, lihegve nézte őt és látványosan ki volt pirulva. Valószínűleg túl meleg volt a víz és felment a vérnyomása. A medencébe nem került több vér, ennek a nemes nagyon örült. Mert ha a sebe még nyitott, akkor a kádban vérzik ki a kitágult erei következtében. A hófehér és megtört test gyönyörű fehérségében izzott a remegő, buja fényben. Hosszú fehér hajtincsek ölelték körül, egy része a víz tetején lebegett a többi pedig a háta mögé szorult. Cain lüktető hassal tért vissza Dantéhoz és megállt mellette. A szivacsra nyomott egy nagy adagot a  magas antibakteriális tartalommal bíró fürdőolajából. Levendulát és eukaliptuszt , teafaolajat tartalmazott. Ezt ő maga keverte ki pár héttel ezelőtt. Kicsit bizsergette a bőrt, rettenetesen kellemes hatással bírt. Nem csak fertőtlenített , hanem hosszan tartó frissességet okozott még órákon át.




Someone sang your name today
And a stranger saw me crumble
Haul my
Broken heart and shell away
Beggin', bury me beside you

The devil popped around today
Sellin' promises and potions
That could
Take a memory away
Help forget I'd ever met you

Tell me
Can't you please
Kindly take away the misery?
Give me
A baker's dozen please
Wrap me up to go away


- Dante. Most elkezdem, rendben? Szólj, ha bármi baj van! Vagy , ha nagyon megnyomnálak…

Ezt talán saját magának is mondta. Alig bírt magával annyira izgult. Szíve össze-vissza ugrált lázas mellkasában. Nem késlekedett tovább, megfogta a szivacsot és lágyan Dante karjáért nyúlt, az erőtlenül engedett a húzásnak. Lassú mozdulattal végigsimította a piszkafa kezén a szivacsot. Cain rettenetesen feldúlt volt, Dante lába közé lépett és a másik karját is megtisztította. Miután ezzel megvolt a hosszú hajáért nyúlt s tarkója mögé fogta. Egy kézzel húzta el az útból a zavaró tincseket.  Szinte teljesen a fiú öléhez nyomult, de nem direkt. Valahogy meg kellett mosni a mellkasát , a hónalját és a hasát. Lassú simogató mozdulatokat tett, közben próbált elnézni a kvibli feje mellett és a szoba izzadó falaira koncentrálni. Lelki szemei előtt látta amint nekivágja a tehetetlen testét, miközben egy nagyobb falatot harap ki belőle.  Nem tudott nem hangot adni izgalmának így hangosan sóhajtva engedte ki a levegőt. Mindene azon feszült, hogy normálisan viselkedjen és ne tegyen semmilyen erotikus vagy agresszív mozdulatot. Hogy ne érintse meg a  fiút intim részeken. Bár… most ahogy vesszük csak intim részeken érintette. Dante valószínűleg eközben a mennyekben járt. Miután felemelte  a fiú csinos lábait és egyenként azokat is átmosta nem volt más hátra, csak a háta és az arca. Az, hogy az alsó részével mihez kezdjen még nem tudta. Ott volt a legnagyobb gond és ötlete sem volt, hogy azt Dante elintézi magának vagy neki kell. Remélte, hogy nem ő lesz az aki rendezi.

~Egek! ~

A gondolattól is rosszul lett. Vagyis jól volt tőle, de mégis hülyén érintette a dolog. Éppen, hogy hazajöttek a pincéből ahol négy napig raboskodtak és körülbelül fél órája realizálta azt, hogy ő valóban kizárólag csak  a férfiak iránt tud szerelmet érezni. Retteneten sok volt ez neki, nem aludt kényelmes ágyban napokig, nem kapott elég ételt sem. Danténak ő vette el a szüzességét legalább annyira szemétláda módon, ahogy Tethys használta ki az ő testét. Míg ezeken elmélkedett fél kézzel tartott hajat előre húzta a fiú testére. A belőle kiázó vér rózsaszínre festette azt.

- Dante… most karold át a nyakamat rendben? Erősen kapaszkodj meg benne. A hátam…Előre szólok, hogy a hátam nem lesz túlságosan gusztusos…

Utasította a fiút lágyan és lehajolt, hogy a kivbli átölelhesse a nyakát. Érezhette tenyere alatt Cain összeszabdalt bőrének  textúráját. A nemes kicsit szégyellte magát, de nem foglalkozott most ezzel. Haja teljesen rátapadt a bőrére és szálkás izmai csúsztak az olajos víztől. Dante erősen fogta Caint s arca a férfi nyakába fúródott. A félvámpírból ismételten elkezdett áramlani a jól ismert energia, ami szinte kirobbant a teremben. Szája kettévált és hangosan zihált. Mellkasához szoruló meleg test is felemelkedett lélegzete nyomán, annyira el volt lazulva. Amilyen gyorsan csak bírta lecsutakolta a csontos hátat, közben összeszorított fogakkal koncentrált arra, hogy bírja idegekkel ami történik. Végre túljutott ezen is. Lecsapta az emelvényre a szivacsot majd lehámozta magáról Dante karjait és visszadöntötte ülő helyzetébe. A fiú lába között állt még mindig, nagyon figyelt rá,  hogy ne nyomja neki az ölét Dante lába közé… bár nagy volt a kísértés. Hideg fehér ujjait a fiú arcára fonta, de most nem erőszakosan és ártó szándékkal. Eközben egy tiszta rongyért nyúlt. Nem bírta ki, muszáj volt a nagyujját végighúzni a remegő rózsaszín szájon, nedves ajkak forrón és puhán nyomódtak be. Annyira izgató volt, hogy majdnem felrobbant a gyönyörtől. Egy pillanatig csak a fiú arcát bámulta, ki azt megadóan a tenyerébe fektette.

~Istenek!~

Kitágult pupillákkal nézte a vágyakozó tekintetét, melyből már nem a félelem sütött, hanem … nem is tudta megfogalmazni azt amit látott. Az biztos, hogy nem rettegett tőle. Sőt, kezdett a józan ész teljesen elpárologni a teremből. Szerencsére a házimanó ebből semmit sem vett észre, mert a konyhában ügyködött kedves dallamokat dudorászva.

- Most megmosom az arcodat…

Lehelte Cain rekedt hangon, a torkán is köszörülnie kellett egyet. Már kezdődött nála a szokásos garathang, ami vágyától és éhségétől indult útjára. A rongyot a vízbe mártotta és végighúzta a tökéletes szív alakú arcon. Dante lehunyta fehér szempilláit és ellentartott a textilnek. Olyan volt mint egy fehér perzsamacska. Cain immár hangosan lihegett a gyönyörtől. Nagyon óvatosan tisztította  meg , hogy ne menjen az orrába és a szemébe semmi kellemetlen folyadék vagy szappan. Mikor végzett már csak annyi volt hátra, hogy megmossa a haját és… a többi részét. A férfi kihátrált a ketté rakott lábak közül, mert nem akarta , hogy egy hirtelen mozdulattal elrontson mindent amit eddig felépített.

- Rendben van. Akkor ezen is túl vagyunk... Dante. Képes vagy magadat rendezni…lent? Mert én is szeretnék megfürödni. Nem akarlak összemocskolni…

A fiú végre érdemben is tudott reagálni, Cain elhátrált a medence másik végébe, szerette volna kicsit lenyugtatni magát. Egy hirtelen mozdulattal lebukott a víz alá és pár percig az alján maradt. Kifújta  tüdejéből az összes levegőt és a  langyos márvány aljára feküdt. Lassan kinyitotta jég kék szemeit a víz alatt. Feje felett a remegő víztükrön át a felette lógó kovácsoltvas csillárra nézett. A szoba remegett a gyertyák fényétől, a családi címer ólomüvege zöldes árnyakat vetett a plafonra. Visszatartott levegővel nézett keresztül a víz tetején és azon munkálkodott, hogy megnyugodjon végre. A szíve össze-vissza vert. Sosem törődött még senkivel, sosem ért hozzá senkihez ilyen módon. Nem értette ezeket az érzéseket és indulatokat, sem azt hogy miként volt képes ezekre a tettekre. Nem értett már semmit!  Hasa nyugtalanul remegett, V vonala ismételten úgy duzzadt hogy nem lehetett nem észrevenni. Miután már görcsösen ugrált a rekeszizma a levegő hiányától elrugaszkodott és kicsapódott  a vízből. Hosszú fekete haja előre esett így egy vad fejcsapással hátra vetette azt, a belőle repülő vízcseppek ezer felé szóródtak a térben. Dante ezt valószínűleg lassított felvételben látta, ahogy azt is amint az alabástrom testen úgy futnak lefelé  mintha versenyeznének egymással. Cain háttal fordult neki és vad mozdulatokkal megfürdött. Nem igazán húzta az időt, szeretett volna végre tiszta lenni és ezért mindent megtett. A pálcáját előre látóan a medence szélére rakta így Rado bűbáj segítségével végighúzta testén , végre teljesen sima volt mindenhol. Bokszer alsójában pironkodva turkált, hogy ott is tiszta legyen és selymes ahol nem éri a nap. Majd eljött a várva várt pillanat is: hajat mosott! Nem érdekelte, hogy ennek következtében meglátja Dante a hátát. Tudta, hogy nővérével ellentétben nem fog gonoszkodni. Élete legjobb pillanata volt éppen , hogy a négy napos koszt szépen lerobbantja róla. A sárkányvérsampon azonnal megtisztította ezzel együtt táplálta is a fekete hajzuhatagot. Mivel erős koncentrátum volt nagyon kevés is elég volt belőle, megérte az árát. Míg a fején hagyta egy másik kancsóba friss vizet eresztett és ezzel öblítette ki haját. Dantéról szinte meg is feledkezett a lázas tisztálkodása közben. El sem hitte, hogy végre makulátlan a teste és a haja . Már szőr sem csúfolta meg. Nem érezte magát egy mocskos és alantas állatnak. Nagy megkönnyebbülés volt ez számára, fel is frissült és ellazult egy kicsit. Már csak a több napos fáradtság és a szorongató éhség kínozta. Nyugodtabb lett valamicskével annak ellenére, hogy a fiú mögötte pancsolt. Mikor elültek a zajok és úgy érezte nem lát meg semmit amitől jobban kikészülne megfordult és Dantéra nézett.



- Hamarosan végzünk. Szeretném, ha a hajad is tiszta lenne Dante. Ebben a samponban van hajnövesztő szérum, ha a fejedbe masszírozod akkor pár napon belül elkezd visszanőni ami …kiszakadt. –Itt összevonta szemöldökét. Igen, kiszakította Dante fejéből a gyönyörű tincseit. Erre nem volt magyarázat, sem bocsánat. Olyan volt, mint egy dúvad. Bele sem gondolt, hogy ezzel a  mozdulattal kitépheti a szőke haját,  mert csak magával volt elfoglalva.

- Szeretnéd, hogy… én csináljam?

Hangja ismételten megremegett. Nem is gondolkodott mielőtt megkérdezte. Tudta hogy ez is az ő bűne és neki kell rendeznie. Kötelességének érezte , hogy ő vigye fel Dante fejére a gyógyító sampont. Őrület! Nem volt erre más szó csak az , hogy őrület. Amire nincs bocsánat sem magyarázat. Hát Rupert végig jól sejtette, hogy Cain a saját neméhez vonzódik. Csak szerencsétlen erre nem tudott rájönni az izolált környezetében. Valószínűleg a lányos fiúk tetszhettek neki, akik különleges szépséggel bírnak. Emiatt nem kapkodta a fejét az utcán a férfiak láttán. Úgy érezte, hogy mély kútba zuhan csapongó gondolatai és érzelmei mentén. De nem volt más választása, nem menekülhetett tovább az elől aki valójában volt.

Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2015. 10. 30. - 22:53:25 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård




A Hertfordshire-i luxuskúriában a rosszkedv egy kígyózó fekete gomolyként járt szobáról-szobára. Hogy mi volt az oka? Nos… a Skarsgard család. Cain lassan két hete élt együtt a szőke fiúval, akivel vetésforgóban használták a termeket. Hol az egyik volt jelen,  addig a másik rejtőzött a szobája mélyén, ha az egyik kiment a másik bement. Ha véletlenül összeakadtak akkor Cain direkt vállával súrolva ment neki a nála kisebb és gyengébb fiúnak, majd szobájában dühösen azon merengett hogy milyen finom az illata és milyen édes a vére. Ezt követően általában szétverte a kezét a falban , majd utána belőtte magát. Danténak igazán nehéz lehetett az elszigeteltség, bár Pápára Pupi próbált hozzá közeledni. Legtöbbször a szobájába hordta be az ételt, mert nem volt hajlandó kijönni onnan, hiába terített meg a manó az ebédlőben újra és újra. A fiú még mindig nem járta be a birtokot és nem nézett körül a házban. A nemesnek pedig esze ágában sem volt felé nyitni. Ha azt szeretnétek tudni , hogy miért dióhéjban újfent felvázolom az eddig történteket: Tethys megszeghetetlen esküvel kötötte egymáshoz a két ifjút, hogy kisemmizze meleg , kvibli öccsét aki szégyent hozott a család nevére a fent említett adottságaival. Ezek után egy mákonyos szerelmes éjszakát követően a nagy nyilvánosság előtt összeverekedtek Cainnal az Abszol úton és elüvöltözték érzelmeiket a hallgatóságuk előtt. Szétverték egy nívósabb étterem kültéri részét és az egyik üzlet öltözőjében félreérthető helyzetben találtak rájuk az alkalmazottak, így ki lettek utasítva. Az újságcikkek természetesen már másnap megjelentek róluk. Több nevesebb lapban is olvasni lehetett csodálatos párosuk botrányait. Cain siető háta és lobogó haja, mérgesen villanó arca volt mindenütt. Dantéról készült képekből többféle is le volt közölve, egyszer amint azt nyilatkozza, hogy Cain odaadó és pironkodva rebegteti a szempilláit. A másik felkapott fotó  pedig az a jelenet, mikor a nemes mellkasán ülve pofozkodott visítva. Cain az ágyban kapott reggelije mellé csúsztatott lapot idegesen tépte fel, majd miután többször végigfuttatta tekintetét a sorokon hangosan ordítva beleharapott a folyóiratba és mint egy dühödt kutya szétcincálta azt. Kezdtek kiütközni rajta az őrület jelei.

- Gazdám! Uram! Kérem, nyugodjon meg! Higgye el minden csoda három napig tart! Nem fog erre emlékezni… senki sem! Ne foglalkozzon azzal, hogy ki mit gondol. Van akkora vagyona, hogy ne kelljen rettegnie az egzisztenciája miatt! Kérem uram, béküljenek meg egymással és hallgasson szívére! Olyan régóta szenved, most végre eljött a pillanat, hogy boldogságban éljen!

- MANÓ! TAKARODJÁL KI  INNEN, VAGY MEGÖLLEK!

Ordította Cain és Pápárá Pupi egy háta mögött falhoz csapódó ágytálcát követően elszelelt a giccses ,keleties kéjbarlangból. Cain napokig nem fürdött és a takarója alatt bujkált. Nem evett rendesen  és aludni sem bírt. Ugyanis annak ellenére , hogy rettenetesen érezte magát egészséges férfi lévén kanos is volt. Egyre másra Dantéval töltött forró percei peregtek le a szeme előtt, hol a fürdőben, hol a szobájában. De még tovább tudta az agya fokozni azt is amikor az öltözőben voltak… hogy mi lett volna, ha nem szólnak rájuk és küldik ki őket. Vegyes érzelmei felett érzett értetlen dühében többször rugdosta szét bútorait, majd tette rendbe azokat, mint fél éves átlagában. Még Dante is hallotta a falnak csapódó súlyos falemezek robbanó hangját és  a nemes artikuláltan káromkodásait, ezek főként reggeli órákban voltak gyakoriak, amikor újságot olvasott. A kvibli különösen rosszul érezte magát, mert az írmag és ópium elvonási tünetei már több napja kínozták. Valójában a szent ondó hiánya okozott neki kellemetlen meglepetéseket, mert az egyszeri szívás még nem mérgezte meg annyira a szervezetét, nem úgy mint a vámpír csodálatos esszenciája. Na de! Nem is róla van szó ebben a történetben, hiszen Cain nem tudhatta mi zajlik a szőke buksijában. A nemes volt most a lényeg! Megalázottan kuporgott a babzsákok tengerében és azon gondolkodott, hogy életében először úgy érzi most szüksége van valakire , akinek elmondja a bánatát és kétségeit. Egyetlen élő rokona sincs akiknek feltárná az érzéseit. Emmeline előtt nem akart beégni mivel lány nem volt túl együtt érző. Nem gondolta jó ötletnek , hogy pont neki írjon ez ügyben. Egyetlen-egy ismerőse volt, akibe tudott némi bizalmat vetni és ő nem volt más , mint Minerva Balmoral. A lány rettenetesen kedves volt vele a vásárlásuk során is és biztosan nem nevetné ki, mint mondjuk a nála fiatalabb hölgyemény. Nem a kemény és hideg valóságra volt kíváncsi, hanem törődésre vágyott. Olyan törődésre, amit még életében egyszer sem kapott meg senkitől. Igen! Egy hölgy társaságára szomjazott, hiszen Minerva anno nagyon tetszett neki. Hát rosszul is lett, amikor megpillantotta vörös ruhájában! Nincs kétség hát afelett, hogy vonzódik-e hozzá vagy sem ! Lehet, hogy ha újra látják egymást, akkor feloldódik benne ez a sok rossz érzés és bűnös vágy. Rájön, hogy igazából mindig is hetero volt csak a sok narkótól megzápult az agya. Teljesen logikus volt minden és összeállt a kép.  Tudta, hogy nem képes normálisan elmesélni mi is történt pontosan , mert akkor belehal az esküszegésbe. Tethys ugyanis megeskette vele, hogy senkinek sem beszélhet arról ami a pincében történt. Megpróbál valami olyan hazugságot csiholni a fejében, ami hihetőnek tűnik. Valahogyan ki kell magyarázza miért és hogyan is ismerte meg Dantét . Csak még nem tudta hogyan vezesse fel.  Szörnyen kínos helyzetek elé nézett és erről sejtése sem volt, de ilyen Cain formája. Nem törődött semmivel, az ópium kellemes hatása alatt annyira nagyszerű ötletnek tűnt pennát ragadni, mint amikor valaki részegen elkezdi sorban felhívni az összes ismerősét hajnali négykor. Félmeztelenül ült le a már többször összehegesztett íróasztalához és sötétkék tintába mártotta a pennáját. Kicsit  még gondolkodott mit is írjon míg az elbájolt plafonon kergetőző felhőket nézte, majd száját rágcsálva belefogott.


„ Kedves Balmoral kisasszony!

Kérem bocsásson meg, hogy ilyen ritkán írtam önnek, de mostanában rettenetesen sok és furcsa kalandon mentem keresztül. Bár tudom nem ismer engem eléggé, de anno a szabóságban felajánlottam, hogy szívesen vendégül látnám akár egy egész éjszakára is. Tudja, kissé össze vagyok zavarodva és az ön könnyed és megértő társasága enyhítené sebeimet. Sajnos élő rokonok híján nem tudok kihez fordulni és nincs bizalmi viszonyom senkivel sem. Kérem! Megtenné értem, hogy átjönne hozzám vacsorázni? A házimanó profi  szakács és a pincém bortartói roskadoznak az antik különlegességektől! Furcsa érzések kavarognak bennem és a jó hírem forog kockán! Gondolom látta a lapokban milyen aljas rágalom tárgyává váltam Dante Skarsgard miatt. Nem tudom mitévő lehetnék, teljesen kétségbe vagyok esve! A nevem vicc tárgya lett! Tudja senkinek sem beszéltem soha az érzéseimről, de most égető szükségét érzem annak, hogy szubjektív tanácsot kapjak! Ne higgye, hogy bármilyen hátsó szándékom is lenne ön felé, bár meg kell hagyni igazán csodálatos teremtés.  A manó végig szolgálatban lesz és ha úgy dönt megtisztelne azzal,  hogy álomra hajtja a fejét a kúriám falain belül, akkor egy csodálatos: hölgyek számára fenntartott lakrészt tudok biztosítani önnek! Remélem nem voltam tolakodó sem pedig félreérthető, avagy ijesztő! Bocsássa meg nekem a bizalmas hangnemet és gyengeségemet, próbálok erős maradni, de egyedül félek nem bírom ezt a terhet tovább cipelni! Várom mihamarabbi válaszát!

Tisztelettel és csodálattal: Cain Angifilius,,

Úgy érezte, hogy ez lesz a tökéletes a megfogalmazás! Miután végzett egy pergamenborítékba helyezte  levelét, majd zöld viaszpecséttel zárta le a kuncsorgó üzenetét, ami lelkizés után epekedik. Nem tudta mit akar attól az estétől, vagy mit szeretne mondani. Félt, hogy amikor Dantéra terelődik a téma csak némán fog bámulni és hebeg-habog. De annyira szeretett volna valakivel találkozni végre aki nem Pápára Pupi, vagy a duzzogó és sértődött kvibli, hogy nem gondolkodott. Hangosan kiáltott ki az ajtón , mire a manó készségesen elé járult, hogy feladja a levelét. Cainra szegezte gülü szemeit és újfent megpróbálkozott a lehetetlennel.

- Uram! Dante nem igazán érzi jól magát… Nem mutatná meg neki esetleg a birtokot? Biztosan örülne, ha körbejárnák a kertet vagy az erdőt. Esetleg a tavat is megnézhetnék, ősszel igazán csodálatos a …

 - Ide figyeljen Pupi! Kit szolgál, hm?

- Természetesen önt, gazdám!- Sütötte le szemeit a manó és tudta, hogy jön a feketeleves. Nem is érette miért gondolta azt, hogy a nemesből bármilyen kedves gesztust kicsikarhat  az elutasító magatartáson kívül.

- Így bizony! Maga engem szolgál, nem pedig a kivblit! Nem szolidálhat azzal az alakkal, aki ilyen mocsokba taszította a nevemet! Nem érzek iránta semmit!  Értette Pupi? Dante egy férfi! Sem sajnálatot, sem pedig szerelmet nem gerjeszt bennem a lénye! Gusztustalannak tartok mindent ami vele kapcsolatos és tudja mit? Örülök, hogy nem látom napok óta! Úgy közlekedek a saját házamban mint egy szellem, hogy nehogy belebotoljak abba az önhitt, lányos képébe! A legjobb lenne, ha elnyelné a föld!

- Kérem próbáljon megnyugodni, biztosan elfelejtik a történeteket és…

-NEM nyugszom meg! Nem fogja senki sem elfelejteni azt ami történt! Ha meghallják azt, hogy Angifilus összemosolyognak majd, hogy : Ja igen! Az a mocskos, perverz,  buzeráns! Ez van! Ennyi az életem és hírnevem! Mindenhol ott vagyunk! Az összes lapban! Viccet is írtak rólunk! Nem bírom tovább!

Majd a manót nem hagyta szóhoz se jutni , mivel mérgesen becsapta rá az ajtaját. Szörnyen zaklatott volt. Dante a visszahangzó előtérből minden egyes mondatot tisztán hallott. Már két hete volt annak, ami történt és még mindig nem volt érdemi javulás kettejük viszonyában. A nemes folyamatosan drogozott és gyűlölködött. Alig evett, a gyógyszerét is úgy kellett a manónak beleerőszakolni, hogy ne bolonduljon meg és kerüljön halálközeli állapotba. Pár kilót le is adott. Tethys zacskójából csak úgy fogyatkoztak a kis fekete golyók, mintha cukorkák lennének. Cain örömmel látta, hogy azért egy-két viccesebb anyag is belekerült a kavalkádba, például a minap egy nagyobb darab gyantás marihuána rög keveredett kezébe. Sokat olvasott erről az illatos növényről és kedvező hatásairól, de még nem próbálta ki egyszer sem. Úgy érezte, hogy ez még valamikor megmentheti a napot,  így otthagyta az asztalán jól látható helyen.

*



Morning, noon and night
My thoughts run circles without any purpose
I cannot stand no more - it's like a circus
I want to repeat, there's nothing wrong I've done
She's the sun

Cain örömét nem szeghette semmi! Végre lassan egy hónapja tartó kálváriájában úgy tűnt, hogy némi szünet áll be.  Ma volt ugyanis a nagy nap! Minerva Balmoral szinte azonnali válaszlevelében biztosította hősünket, hogy tiszteletét fogja tenni a birtokon! A nemes nagy erőkkel készült a jeles éjszakára,  manónak összeírt mindenféle különleges  finomságot amit Minerva csak megkívánhat. Valamiért a listába több doboz profiterol is becsúszott. Cain biztosan nagyon be volt akkor tépve, hogy Danténak akart kedvezni, de végül kijózanodva sem  húzta ki a sorok közül a fiú kedvenc édességét. Estére sushit, onigiriket és lazac teriyakit rendelt, továbbá vajsört, hidegtálat, cézársalátát, tatár beafsteak-et és természetesen tömérdek libamájat, bélszínt és különleges koktélokat. Gyümölcsök és zöldségek is szerepeltek ott ipari mennyiségben. Minerva érkezése előtt fél órával elszívta a pipáját és csodálatos öltözetet húzott. Az ópium hatására kellemes bizsergés és nyugodtság lepte el. Dante már előtte egy nappal észrevehette a sürgölődést hiszen a manó vásárolt, rendelt és aznap már kora hajnaltól elkezdett főzni . Ezalatt Cain  hangos léptekkel rohangált a királyi fürdőhelység és szobája között, egyszer az arra járó érdeklődő fiút majdnem fellökte. Fekete selyem alsónadrágban libbent el Dante előtt, aki éppen a konyha felé poroszkált. Azért indult, hogy megnézze mi az oka annak, hogy ekkora a felfordulás. Cain annyira lelkes volt a vendége érkezése kapcsán, hogy zenekart is bérelt egész estére, akik mindenféle feldolgozást készültek játszani az előtérben. Az ebédlő, az előtér és a hálószobája plafonján ugyan az volt a téma: sötét éjszakai égbolt tekergő fellegei játszottak furcsa táncot. Ezalatt kizárólag csak a falba szerelt kovácsoltvas gyertyatartók árasztották a világosságot, rettenetesen sejtelmes és romantikus színekbe borítva a pazar termeket. Mivel már őszbe kezdett fordulni az évszak, ezért hamarabb sötétedett. Rettenetesen hangulatos volt az összkép.  Cain úgy forgolódott a tükör előtt, mint egy szupermodell. A házimanó valószínűleg Danténak is elmondta mi a helyzet, mert hasonlóan nagy készülődésekbe fogott annak ellenére, hogy a neve nem szerepelt a „listán". Cain nem ismerte Minerva ízlését, de felhozatott egy rakás bort, mellé két-három üveg drágább pezsgőt és egy üveg klasszikus összetevőkből készült fekete abstinthe-ot. Az ebédlőben csodálatosan mutattak az előre felszolgált finomságok. Az asztal közepén lenyűgöző elrendezéssel hevertek a felsorolt ételek, Dante édessége is ki volt készítve, Pupi ugyanis biztosra vette, hogy a fiú sem marad ki ebből a különleges élményből.


A manó  már ilyen rövid idő alatt is megkedvelte, mert a fiatalabb Cainra emlékeztette. Rettenetesen szégyellte magát ura viselkedése láttán és ezt folyamatosan éreztette Dantéval. Csak fél óra volt a kisasszony érkezéséig.  Cain a szinte már hasisnak számító gyantás rögöt a zsebébe rakta. Úgy érezte , hogy lehet kelleni fog az est folyamán. Ebből a tenyérnyi nagyságú rögből még akár hármójuknak is akkora cigit tekernek, hogy a Mungóban kötnek ki az est végére. Ezt nem tudatosan tervezte mert Dantét nem akarta látni, Minervát pedig nem ismerte még annyira, hogy közös drogozásra invitálja. Arra épített, ha az ittassági szint annyira megnő, hogy minden mindegy, akkor belövi a buli patront. Kicsit óra egész előtt megszólalt a csengő. A nemes csodálatosan gyönyörű,  ám szabados öltözetben engedte be a bandát a házba. Egy híresebb zenekart hívott el hajlékába . Jobb,  ha nem is írjuk le mennyibe kerültek  annak fejében, hogy alkonyattól-pirkadatig játsszanak. Megütközve néztek végig a ház urán, hosszú fekete haja fényesen és puhán omlott kettényitott hosszú selyemköntösére, izmos mellkasának és hasának alabástrom fehérsége kihívóan izzott a félhomályban. Szemöldöke tökéletes volt, ahogyan hosszú szempillái is buján rebegtek széles mosolya során. Ajkai halványan váltak ketté és mutatták meg szemfogait, miközben beinvitálta az alternatív stílusú zenéket játszó bandát.


Saját dalokat és feldolgozásokat is játszottak, volt férfi és női vokalistájuk is. Huhogva léptek be a hatalmas fehér márványterembe és ámuldozva nézték a pazar berendezést. Míg Cain eligazította őket (megmutatta hol ehetnek és ihatnak és merre találják a mellékhelységet) , addig Dante az emeletről leselkedett lefelé. Úgy érzem hamarosan az ő drámai belépője is elérkezik. Már fentről látta , hogy mennyire tökéletes és sexy a férfi kinek mindenére úgy éhezett már, hogy arra nem voltak emberi szavak. Maximum Tethys kutatási anyagában olvashatjuk azt amin keresztül ment azóta, hogy megtörtént közöttük a… csoda. A vámpíron egy fekete és fényes vinyl anyagú nadrág volt , ami izgatóan tapadt a testére. Répafazonban végződött és tökéletesen követte illetlen vonalait, kiemelve hatalmas adottságát. Lábaira egyszerű fekete creeper volt húzva. A legdrágább parfümtől illatozva flangált úgy mintha övé lenne a világ. Macskás lépteit hullámzó , fekete selyemköntöse kísérte ami szemérmetlenül fedte fel testét. A nyakában egy fehéraranyból készült fux csillogott, ami legalább olyan vastag volt mint Dante csuklója. Zöld drágakövekkel volt kirakva, igazán csodálatos hatást keltett fekete öltözetével. A házba belépő zenekar azonnal felismerte a férfit és amikor nem figyelt halkan sutyorogtak a háta mögött. A lány énekes nem bírta levenni a szemét Cainról, elvörösödve kapta el fejét mikor a vámpír rámosolyogott. Az együttes egyébként igazán színes társaság volt. Külsőre picit a nyolcvanas évek mugli divatjában rekedtek , rikító színű ruhákba öltöztek és mindenkin volt valamiféle smink. Hajuk úgy állt, mintha megrázta volna őket az áram.  A kétszárnyú bejárati ajtót a manó végül nyitva hagyta, hogy beengedje a lenyugvó nap sugarait. A férfi kicsit úgy érzete magát, mintha végre ő is rendezett volna egy hivatalos bált, bár ez csak két-három fő részére szólt. A házimanóval azóta nem beszéltek az előtérben esett szóváltásról, elég kínos volt a sípoló kis lény szájából hallgatni, hogy ő ugyan mindent hallott ami közöttük történt és mennyire kellemetlen volt neki. Cain lehunyta hosszú fekete szempilláit , mialatt a zenekar hangolni kezdett. Minerva Balmoral nem tudhatta, hogy milyen őrült éjszakája is lesz aznap Hertfordshire-ben. A kiéhezett , féltékeny szőke herceggel és a kanos , narkós félvámpírral az oldalán…

Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2015. 10. 31. - 02:24:24 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral



Now I'm a soldier, a lonely soldier
Away from home through no wish of my own
That's why I'm lonely, I'm Mr. Lonely
I wish that I could go back home

Letters, never a letter
I get no letters in the mail
I've been forgotten, yes, forgotten

Oh how I wonder, how is it I failed
 

Dante sosem tartozott a különösen erős emberek közé. Eléggé labilis idegzettel is bírt, ám az elmúlt napok történései tökéletesen kimerítették. Mindennap úgy kelt és feküdt, hogy sírt. Lassan egy hatalmas szem lett az egész arca. Hiába élt egy fedél alatt azzal, akivel az életét is leélné, nem vidította fel a gondolat, hogy néhány hálószobányira vannak egymástól. Amióta a manó elzavarta őket a saját szobájukba, azóta úgy teltek a napjai, hogy felkelt, odaült az ablakhoz és bámult rajta kifelé. Pupi időről időre benézett hozzá, de nem tudta rávenni a fiút arra, hogy kimozduljon a szobájából. Rettegett ugyanis attól, hogy Cainba ütközne. Esténként elment tusolni és fogat mosni, de  ez volt az egyetlen amire képes volt az evésen kívül. Mikor evett, akkor is inkább tologatta maga előtt az ételt és összebarmolta az egészet, amit a manó készített számára. Hiába kapott megannyi szebbnél-szebb ruhát a mágustól, amióta hazaértek, ki sem bontotta a csomagokat. Ruhát nem is húzott fel, mindössze egy selyemköntösben és alsónadrágban mászkált, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Olykor elmélázott azon, hogy felkeresse a házban található hatalmas könyvtárat, de erről is Cain jutott eszébe. Akit egyszerre gyűlölt és imádott. Teltek múltak a napok, de a helyzet jottányit sem változott. Igaz, hogy nem látta Caint, de mindennap hallotta, ahogy durranások jönnek a szobája felől, vagy szimplán csak artikulálatlan üvöltése szűrődött át a csukott ajtókon keresztül. Eleinte még próbálkozott azzal, hogy a mágushoz szóljon, de Cain egészen egyszerűen keresztülnézett rajta.

Szenvedett a fiú. Nem lehet ezt jobban kifejezni. Fájt neki minden. A rettentő pillanatok a pincében, a nemrégiben lezajlott veszekedés, de ami a legjobban fájt, az a szép pillanatok emléke. Nem tudta, hogy ezen felül még az írmag is hiányzott neki. Szegény fiú lelkét rengeteg dolog húzta. Csoda, ha elmélázott azon, hogy be kell törnie Cain szobájába és valami drogot kell zsákmányolnia? Aligha! Néhány napja már szorgosan jegyzetelt, mikor kezdődnek a hangos csapkodások reggel, s mikor halkulnak el.Néha azt is hallotta, hogy kinyílik az ajtója, majd nagyjából fél óra múlva becsukódik. Mivel ezek alkalmával mindig kilesett saját ajtaján, tudta azt, hogy ilyenkor nem Pupi mászkál. Egyszóval van fél óra, amikor nem tartózkodik a szobájában, ez mindig pontosan délután 1-kor érkezik el.


Hosszú ideje tartott már az áldatlan lelki állapot a két ifjú között és úgy tűnt, Cain nem szeretett volna kievickélni belőle, Dante pedig tehetetlen volt. Észrevette, hogy a manó nagyon sürgölődik és süt-főz. Nem tudta mire vélni a dolgot, de miután rákérdezett és Pupi nagyon esetlen, kitérő választ adott, így tudta meg Dante, hogy jön valaki hozzájuk. Abban is biztos volt, hogy lány az illető, mert Caint egészen biztosan nem hozná most rendbe senki, aki férfi. Legalábbis így okoskodott. Tudta, hogy undorodik most tőle. Talán egy escortot hív? A gondolattól teljesen rosszul lett, így rettentő döntésre szánta el magát. Ebédje elfogyasztása után érezte, itt az idő.  Hallotta, hogy a mágus hangos dörrenéssel becsukja maga után az ajtót. Halkan lenyomta a kilincset és hallgatózott. Nem észlelt kintről mászkálást, így feltépte az ajtót és elrohant az ifjú Angifilius kéjbarlangjának bejáratához. Fülét nekitapasztotta az ajtónak bent tartózkodók után kutatva. De az eredmény teljességgel negatív lett. Ezen felbátorodva lassan lenyomta a kilincset és beosont az ajtón. Tudta jól, mit keres, így odaügetett a mágus íróasztalához, ami ezúttal megint siralmas állapotban volt. Mellette volt található a doboz, amiben a Tethys által „adományozott” drogok voltak. Kinyitotta és találomra elvett néhány fehér és szürkés port tartalmazó zacskót. A dobozban félig felnyitott és kiborult üvegcsék, mindenféle búgató és izgatópor meg volt található, a fiú remélte, hogy beletalál a tutiba.  

Bűnös kis porait zsebébe süllyesztette és már éppen indulni készült, amikor a szoba egy pontján megcsapta a nemes parfümjének illata. Nem tudni, hogy maradt egy kis lebegő foltban ott, de a fiú nadrágját hamar kényelmetlenné tette. Nagyon régóta nem történt már semmi deréktól lefelé, így eléggé ki voltak éhezve az idegei a jóra a fiúnak. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve elővette az egyik rejtélyes tartalmú apró zacskót és egy kicsit kiszedett belőle kisujjával. Mikor úgy ítélte, korrekt adagot porciózott, egy hirtelen mozdulattal befogta jobb mutatóujjával az egyik orrlyukát és felporszívózta a hófehér anyagot.  

A hatás azonnali volt. Korábbi üres, egykedvű hangulata semmivé foszlott. Átvette helyét a meleg, jóleső zsizsegés. A bőre elkezdett felmelegedni, mintha a szoba fénye radiátorként funkcionálna. Hideg izzadság jelent meg homlokán, s belül kellemes, bágyadt jókedv liftezett a gyomrában. Nem értette, miért ne lenne jókedve. Van egy szép ház, ahol lakik, egy kedves manó, aki jót akar neki. Szíve szerint megölelte volna a manót. Azonban erről eszébe jutott, miért van itt. Mohón behúzott még egy zacskónyit ugyanebből az anyagból. A világot is a keblére ölelte volna. Ettől a remek gondolattól vezérelve megint felszívott egy adagot, s ennek hatására kezdte tökéletesen elveszíteni időérzékét. Azt azonban nem felejtette el, hogy mindjárt jön Cain és nagyon megharagszik majd, ha ott találja. Lelki szemei előtt egy nagyon morcos, kicsi Caint képzelt el, aki puffog, ugrál és hadonászik. Hangosan felnevetett, majd elindult az ajtó felé. De előtte nem bírta megállni, hogy a mágus ágyához ne osonjon el és zsákmányoljon néhány fekete hajszálat. Igen… Egy kissé beteges volt… De a jelen helyzetben teljesen érthető.



Drogos mámorában elvonult a szobájába készülődni. Hallotta, hogy hangszerek csendülnek fel a házban, így tudta, hogy csodálatosan kell festenie, mert egy kis estély lesz, habár azzal még nem volt tisztában, ki lesz a vendég. De ez most nem is volt lényeges. Le kellett nyűgöznie Caint. A fehér por elhitette vele, hogy ez ennyire egyszerű lesz. Kénytelen kelletlen kinyitotta a mágussal vásárolt szatyrokat és gyönyörű anyagokat húzott elő. Egy fekete három részes szettet választott ki, amihez szorosan feszülő nadrág tartozott. Hófehér inget választott hozzá, hogy hű maradjon önmagához. Kis híján elájult, amikor az inget előhúzta, ugyanis alatta egy bársonydobozban kígyókat formázó, drágakövekkel kirakott mandzsettagombokat talált. Vélhetőleg titokban vásárolta neki Cain, amikor ő a kalapjaival volt elfoglalva. Hálás könnyek csillantak a drogtól kissé véreres szemeiben. Elképzelte, ahogy köszönetét egy forró csókkal hálálja meg a nemesnek, de emlékeztetnie kellett magát arra, hogy nincsenek beszélő viszonyban. Ennek ellenére ingét a kígyós gombokkal díszítette, remélte, hogy a mágus észreveszi majd. Ezután tejfehér tincseit a szetthez illő fekete szalaggal koronázta meg. Miután belenézett a tükörbe és elámult saját szépségétől, úgy döntött, ideje megmutatnia magát a nemesnek is.
Határozott mozdulattal feltépte a szobája ajtaját, hallotta, ahogy Cain hangja a lépcsőről szűrődik fel. Kéjes tekintettel odasétált a díszes márványlépcső tetejére és pillantását a mágusra szegezve elmosolyodott. Tudta, hogy ez elől a nézés elől senki nem tud elfutni. Különösen nem egy kanos mágus...
Naplózva

Minerva E. Balmoral
Eltávozott karakter.
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2015. 10. 31. - 07:23:42 »
+2







Az elmém épsége egy olyan téma, amiről szeretek ugyan a vicc kedvéért másokkal merengeni, azonban különösebben nem szeretem, ha nélkülem feszegetik, ilyenkor gyanúsan közel kerülök azokhoz a jelzőkhöz, amikkel nem szeretném, ha illetnének. A vakmerő az egyik közöttük, és habár az életem olykor nekem is úgy néz ki, mintha folyamatosan egy láng fölött köröznék a kezemmel, hazardírozva, ugyan mikor kap a bőrömbe a tűz, azt senki nem vitathatta el tőlem, hogy nem szoktam rosszul kijönni a furcsa szituációkból. Kivéve persze, ha azok rokoniak, esetleg a balszerencse nyilvánvaló kacsintásai, de ezek ellen meg nem lehet semmit tenni.
Álmos mosollyal intek a szobámba röppenő bagolynak, már szomorúan siratva, hogy alig két héten belül nemhogy nem aludhatok délig, de másokat kell lebeszélnem erről… ha kell, a pontlevonással fenyegetés fegyverével. Azért bőven eléggé meglepődtem a feladót olvasva, és kissé tanácstalanul néztem a levél kihozójára, aki nyilván annyit tudott a dologról, mint én magam. Gyors válasz körmöltem, mert ugyan a köszönő levelem odaért Mr. Angifiliushoz, a vacsorának eddig nem tettem eleget, mert egyrészt nem voltam itthon, másrészt a furcsa, háttérben suhanó rossz megérzésem nem múlt el azóta sem vele kapcsolatban. De hogyan is mondhatnék nemet egy ilyen kétségbeesett kérésre…? Ezt fogják a síromra írni, most már biztos vagyok benne.

A Kóbor Grimbuszon utazás sosem tartozott azok közé az élmények közé, amiket remegő térddel vártam, inkább a gyomrom viszonyult így a témához – az utasok sikoltozását és a lámpaoszlopok félreugrálását kizárta ezúttal a fülemben zúgó zene, amiről hamarosan le kell mondanom, mert az iskola erőtere tönkreteszi az összes elektronikát. Felsóhajtok, amikor a mellettem elzuhanó kalauz vélhetően ráönti a mögöttem utazóra a kakaóját, és elmormolok néhány imát, hogy ennél a pontnál a balszerencsémnek jusson eszébe, hogy otthon nyitva felejtette a gázt, és rohanjon haza ellenőrizni…
- Hertfordshire következik!
Megkísérelek leszállni, lehetőleg még egyben, anélkül, hogy bárkinek bármilyen végtagja is törne a művelet közben – komolyabb kihívásnak tűnik, mint részegen felmászni egy lépcsőn, pedig az is úgy marad meg az emlékeim között, mint a lehetetlen, amit legyőztünk. Vajon Willow már felvette azt a bizonyos talárt, és lelkesen készül a tanévre…?
- További szép napot! – indít útnak lefelé a kalauz egy talán barátságosnak szánt vállra mért ütéssel, de én ennek hatására kis híján állal tompítok a járdára érkezve. Válogatott káromkodások jutnak eszembe, amelyek után a kedves édesanyja órákig csuklana… de magamra erőltetem a derűlátásomat, elvégre valakinek nyilván komolyabb problémái vannak annál, minthogy én pofára estem e egy lépcsőn, vagy sem – és én ennek a valakinek akarok segíteni leginkább.
Elgondolkozva indulok el a megadott útvonalon, remélve, hogy eltévedni mégsem fogok, de nem valószínű, elég pontos értesüléseim vannak arról, hol is található az Angfiliusok háza. Újabban szeretnek cikkezni Cainról, és bár nem teljesen értem, hogy bírja ezt a figyelmet, mikor a betegségére hivatkozva legutóbb is hazasietett, de ezt a remek kérdést megtartom akkorra, amikor már feltehetem neki. Átteszem a másik oldalamra a táskámat, és halkan dúdolgatva sétálok az úton, egy idő után magam mögött hagyva a mugli városrészt is. A dallistám tökéletesen passzol egy vadonban való csatangoláshoz, de nem hiszem, hogy sokat kellene gyalogolnom, a bűbájok anélkül is elrejthetnek egy épületet a hívatlanok elől, hogy azt messzire kelljen helyezni a településektől. Kivétel ez alól persze maga Balmoral, de annak tulajdonosai soha nem voltak normálisak, így nem is érdemes még nagyítóval sem a logikát keresni a döntéseikben.
Cain emlegetett egy manót is, gondolom, mint az erény apró kis védőjét, de rögtön mellébiggyesztette, hogy nincs hátsó szándéka. Ha igazán gonosz lennék, jót röhögtem volna rajta, elvégre csak egy kezdő sorozatgyilkos mond ilyesmiket, amikor még nem jött bele igazán az iparba, de a meglepő vádak, amikkel mostanában néhány újságíró dobálózott a nevével kapcsolatban, meggyőztek arról, hogy lehet, hogy ezúttal tényleg egy lelkizésre számíthatok mindenféle egyéb helyett. Ha komoly gondba kerülök, legfeljebb hivatkozom valakire, mint megmentő lovagomra, bár szeretem magam megharcolni a megharcolnivalókat, de az utóbbi időben rájöttem, teljesen felesleges pálcát rántani, amíg a diplomácia is eredményes lehet.
Szörnyen elpuhultam, mondjuk ki. Francba.

Elég érdekes arckifejezéssel lépek be az előkertbe, mert tény, hogy a gyerekkorom nagy része aranyvérűek házaiban telt, de azért meg kell hagyni, gyönyörű épület. Igyekeztem kompromisszumot kötni Cain cifra stílusa, és a sajátom között, remélem, ezúttal nem kapom majd meg, hogy nem igazán sikerült alkalomhoz illőnek lennem. Az ajtót nyitva találom, és először csak benézek, mert eléggé meglep a kiszűrődő zeneszó. Mintha egy egész zenekar hangolna valahol odabent…
- Jó estét kívánok! – kiabálok be a térbe, de meg kell küzdenem azzal, hogy hallható legyek – Mr. Angifilius?

Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2015. 10. 31. - 11:53:44 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård



I find myself in her room
Feel the fever of my doom
Falling falling
Through the floor
I'm knocking on the Devil's door

In the Dawn
I wake up to find
her gone
And a note says
Only After Dark

Háttal állt az emeltnek, de jól hallotta amikor kicsattant Dante szobájának ajtaja. Cain összevont szemöldökkel fordult a hang felé és meglátta a bűnét… Száját eltátva meredt a gyönyörűséges fiúra. Napok óta nem látta és legjobb formájában jött ki az ajtón, bár a tekintete kicsit furcsa volt. Mintha nem lett volna teljesen tiszta a tudata. A zenekar mivel pontosan szemben állt Cainnal félig eltátott száját látva ők maguk is felnéztek és a teljes harci díszben feszítő, nyilvánvalóan drogos állapotú Dantét szemrevételezhették , ki úgy vonaglik a korlát mellett mint egy sztriptíztáncosnő. Minden egyes lépése olyan volt , mintha kifutón menne. Copfos szőke haja légiesen ringott, a vámpír legnagyobb meglepetése az a nadrág volt rajta amit akkor húzott fel mikor berángatta őt először a fülkébe.Egy fehér, kettényitott inget öltött, fehér mellkasa szexin villant ki, ha úgy fordult még a mellbimbóját is lehetett látni, ha nagyon akarta.

- Baszdmeg! Mondtam Helen! mondtam!- Csattant fel a basszeros izgatott hangja. Elkent beszéde belátást engedett arra, hogy ő sem most nyitotta fel az első doboz sörét.

- Kussolj már, nézd a gitár nincs normálisan behangolva, inkább azzal foglalkozzál!- Rivallt rá a lány és vörös fejjel pakolt, hogy mihamarabb elkezdhessenek játszani és ne vegyenek részt a kínos közjátékban. Nem engedhették meg maguknak a tiszteletlen viselkedést, hiszen embertelen sokat keresnek azon az éjjelen. Cain idegesen arca elé csapta fehér ujjait, mert érezte, hogy a zenekar  felismerte őket. Valószínűleg eddig azon vitatkozhattak, hogy ő e az a meleg mágus akiről írtak a lapok. Úgy érezte, hogy valami kemény dolgot kell bevennie annak érdekében, hogy bírja a gyűrődést, vagy egyáltalán a zenekar szemébe tudjon nézni. És ez nem Dante farka volt. Ne asszociáljon senki illetlen dolgokra! Csak a feszültségét és zavarát szerette volna oldani , ugyanis az ópium kevéskének bizonyult. Sosem volt nagy ivó, sőt nem is igazán rúgott még be életében az apja miatt. Ma viszont… hát ma eléggé csatakra issza majd magát. Ezt biztosra veheti mindenki!

- Jó estét Skarsgard, készül valahova? –Vetette oda Cain legbarátságtalanabb hangján, amit csak kitudott magából csikarni. Az együttes egyre lassabban rakta össze a holmiját, nehogy lemaradjanak bármilyen érdekes információról. A hűvös hangulatot ők is megérezték, de Dante mit sem törődött Cain sértő kérdésével, mosolyogva és csábítóan lelépdelt a lépcsőn, kopogó csizmája hangjának kíséretében. Hosszú haja puhán ringott a lépéseire, a vámpír le se tudta venni róla a szemét.  Cain belevájta szemfogát a szájába és mérges , hideg tekintettel követte a fiú parádézását. Már nem kellett sok , hogy Minerva is ideérjen. Nem akarta úgy fogadni az ajtóban mintha friss házasok lennének, kik közösen várják a rég nem látott rokont. Nem bírta megállni, hogy ne mérje végig látványosan a fiút újra és újra. Szeme lentről felfelé és fentről lefelé lassan tapogatta le a testet amire minden nap vágyott, de a szégyentől nem akarta látni. Az énekesnő elvörösödve nézte a játszmájukat, ami jobb volt mint egy szaftos yaoi képregény. Amint Dante mozgását követte észrevette, hogy a fiú megtalálta a zsákjában az öltönyeihez választott meglepetés mandzsetta gombokat. Cain felrántott szemöldökkel nézett a fiú arcába, aki úgy tűnt minta semmit sem szenvedett volna  a szótlan két hét folyamán.

- Dante. Maga valamiféle szer hatása alatt áll, igaz? Olyan furcsán ködös a tekintete. Mégis mi a fészkes fenét parádézik itt mellettem? Ma fontos találkozóm lesz és a bál csak két személyre szól! Amint látja igazán kitettem magamért, hogy kellemesen alakuljon az éjszakám... Szóval, ha gondolja adok költőpénzt és menjen valamilyen meleg bárba… vagy tudja  a rosseb , hogy mire van szüksége… Van hopp por a felső fiókban a könyvtárszobában! Használja és takarodjon a szemem elől!

- Huhuhuhuhuh- Hallatszott  a hátuk mögött egy izgatott férfi kacaj, de utána egy hatalmas tasli is elcsattant a háttérben. A zenekar lassan mindent összerakott, hogy kellemes muzsikájukkal  kápráztassák el a csekélyke de annál gazdagabb hallgatóközönségüket. Míg Cain feszülten hallgatta  a szőke fiú válaszát, most realizálta hogy mennyire ki van éhezve rá: minden tekintetben. Igen, a vérére és egyéb más dolgaira is. Szinte alig bírta a kvibli szavat felfogni, mert végig az ajkait nézte és az illatát szaglászta. Dante jól kicsípte magát, legalább annyira volt csillogó és sugárzó mint Cain, mintha egymásra próbálnának licitálni abban, hogy ki is a ratyik királya. A mentálisan egymásnak feszülő két szépség párbeszédét (ki-ki maga okán feszengett ugyebár) egy kellemes női hang törte meg. Megannyi hónap után ott állt az ajtóban a  csodálatos Minerva Balmoral! Cain egy gyors mozdulattal fordult a lány felé, arcon csapva hajával a féltékenységtől megszólalni is alig bíró Dantét. Fekete fürtje ostorként csattantak a fiú torzuló ábrázatába. Cain odasietett kopogó léptekkel vendégéhez és egyenes háttal meghajolt. Szemeiben felvillant a szokásos élveteg fény és úgy rendezte arcát , hogy egy pillanatra lássa a lány amint beleharap ajkaiba. Festeni nem lehetett szebbet.


You're Save - Reborn
I Can See - Your Passionate Horns
Now I Know That You Don't Regret
What You'Re Doing to Me
What You'Re Doing to Me
In The Fight - Pulling Out
When The Thunder Brings You Down
You Wont Leave Me Hanging Around
When You Cry It'S Like A Butterfly
In My Heart ...


- Balmoral kisasszony! Ön csodálatos, mint mindig! Igazán tetszik az öltözete, kiváló választás! Megannyi hét után is üdítő látvány a szépsége! Szinte már el is feledtem, hogy mennyire csodálatos így élőben!- Áradozott a férfi aki nem tudta , de órákon beül magázódást elfeledve fog az előtér csillárján csimpaszkodva káromkodni. Na de ennyire nem szaladhatunk előre az időben! Koncentráljunk a jelen helyzetre!

Tökéletes japán manikűrrel készült körmei rózsaszínen csillogtak, mialatt fehér ujjaival Minerva langyos kezéért nyúlt. Hűvös ajkaival tartózkodó de szexi csókot lehelt a hölgy illatos kézfejére. Ó igen! Minerva nem tudhatta de ma ő volt a szent Grál! Cain minden reményét  a heterosága érdekében a vendégébe manifesztálta. Dante eközben premier plánban láthatta amint szerelme majomparádéba kezd, olyanba mely arról szól, hogy megmutassa ki a Hertfordhisre-i tenyészmén. Valóban ő volt az, csak a meleg közösségekben. Mert ugyan még senki sem tudhatta , hogy vámpírunk még csak nem is biszex hanem full csak a péniszt ropogtatná nulla-huszonnégy. Miután átesett mindenféle formaiságon, a manó is megjelent. Alázatosan meghajolt, majd elkérte Minerva kabátját. A zenekar kedves dallamokat játszott és ámulva nézték, hogy a várva várt vendég csak egyetlen egy fő és ráadásul női nemhez tartozik. Most már teljesen össze voltak zavarodva. Cain úgy pakolta magát, hogy látványosan érezhető volt az, amint Minervának akar tetszelegni. De akkor miért tartja a gyertyát a vörös szemű, feltehetőleg drogos állapotban leledző szőke fiú? A vámpír teljesen megfeledkezett Dantéról, be sem mutatta őt. Nem érezte mérvadónak, hiszen szent meggyőződése volt hogy a kvibli elmegy. Nem akarta látni. A lány feltehetőleg észrevette a fiút aki a háttérben fortyogott. Cain úgy érezte szépen lassan elsüllyed, nem elég hogy az újságokban megannyi ármány és rágalom (mind igaz volt) folyik ellene, de itt áll mellette az élő bizonyíték. Úgy feszített mellette a sexy ruhás copfos fiú, mintha ők lennének a legújabb Hollywood-i álompár. Cain teljesen fekete ám szellős öltözete mellett Dante fehér inge tökéletes kombináció volt. Minerva pedig fesztiválokhoz illő, csinos, kalapos szettjében csodálatosan megadta a bohém élét az előttük álló éjszakának. Mind a hárman rettenetesen stílusosak voltak. A finom ételek illatai és a friss lazac szaga az előtérben is érezhető volt. Mit hoz vajon ez az éjszaka? Vajon hőseink mibe keverednek? Cain a maga tökéletes ribancos vámpírságával, meztelen fuxos felsőtestével, hasisos fűvel a zsebében maga volt az ígéret földje. Mindene azon feszült, hogy elcsábítsa Minervát úgy ahogy eddig sosem próbálta. Dante állkapcsa folyamatosan rángott a cucctól és egyben az idegtől. Nőnemű riválisa akadt, aki igazán feltűnő jelenség volt és nem tudhatta Cain és közte milyen kapcsolat van. Az nyilvánvaló volt, hogy a vámpír ma bizonyítani akar a világnak, hogy ő igenis férfi! Dante mérges fúriaként feszült a világ legszebb vámpírja mögött , támadóállásban.  Minerva fejében  bár indulása előtt megszólalt  a riasztó, hogy lehet nem kéne ide jönnie kalandvágya  és a jó szíve miatt (ami lehet a sírba viszi) ott állt a márványterem közepén és a két egymás mellett vergődő szépséget nézte , akik között látványosan forrtak az indulatok. Roppant izgalmas éjszaka elébe nézünk, úgy hiszem!

Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2015. 10. 31. - 14:25:46 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral



A fiú tökéletesen tisztában volt azzal, hogy tökéletesen fest. Úgy lépkedett a lépcsőn lefelé, mint egy kecses manöken. Viszont legalább annyi cucc is volt benne, mint egy topmodellben. Kéjesen vonaglott csodálatos szettjében, ugyanis a szer feloldotta azt a falat, amit a józan ész határának szoktunk nevezni. Lenyűgözőnek találta magát, így séta közben erélyesen végignyalta a száját, majd lassan beharapta alsó ajkát és szemeit meregetve Cainra nézett. Érezte, ahogy vibrál közöttük a levegő, de a nemes valamiért szörnyen rideg maradt vele. Úgy érezte, ha nem ér hozzá hamarosan Cain, felrobban a teste. Ölelésre és érintésekre szomjazott. Miközben hallgatta a mágust, saját állkapcsát simogatta oda és vissza, légiesen könnyű, erotikus mozdulatokkal. Ujjai lassan lecsúsztak a mellkasára és kigombolta a felső két gombját az ingen. A lenti zene hatására lassan ringatózott, nyolcas formákat írt le vékony csípőjével. Látta Cainon, hogy erősen koncentrál arra, hogy csak az arcát figyelje, de az is teljesen zavarba ejtő volt. Dante halkan fújta ki a levegőt, majd lassan a mágustól alig kartávolságra megállt. Egyáltalán nem volt olyan hangulatban, hogy a nemes szavai megsértsék. Helyette inkább azt szerette volna, ha Cain is levetkőzik és pezsgőt locsolva a falakra és mindenhova, szoros ölelésben forrnának össze.

- Nem, nincs bennem semmi. Csak… azt hiszem egy kicsit túl sok nyugtató teát ittam ma – beszéde annyira szokatlan tempójú volt, hogy a hülye is rájött mi áll a dolog hátterében. – Hát, ha rajtam múlik, nagyon szívesen besegítek a kellemes éjszaka alakulásába – kacsintott a mágusra, mintha valami perverz lenne. – Igazán régóta nem mozdultam már ki a szobámból és jól esne egy kis szórakozás. De eszem ágában sincs elmenni innen, ha ilyen csodálatos és kívánatos társaságom van – szavai közben a haját csavargatta egyik kezével, a másikkal pedig a kulcscsontját simogatta olyan mozdulatokkal, hogy tini lányok ezrei kezdtek volna el üvöltve sírni a látványtól. Szegény teljesen rottyon volt, pedig még 6 óra sem volt.




Oh I’m lookin’
Lookin’
Searchin’ high an’low
Don’t wanna miss’a spot
Keep it on the go

Waitin’
Watchin’
This woman’s got’ta show

I need this little bitty woman
How much you’ll never know
 

Kisvártatva megjelent az ajtóban a vendég, akiért az egész hercehurca volt. Cain úgy ügetett oda hozzá, mintha a csivavák legújabb generációjának legkiválóbb tagja volna. Dante teste hirtelen elkezdett még forróbban lüktetni. Azonban itt semmi olyan nem volt benne, mint korábban. Úgy látszik a szer nem csak a vágyat fokozza fel mérhetetlenül, hanem a féltékenységet is. Nagyjából olyan arcot vághatott, mintha a szemeivel szeretné a lányt felgyújtani. Teste rángatózott a dühtől és a Cain iránt érzett szenvedélytől. Látta, hogy a mágus olyan hévvel csókol kezet a lánynak, hogy az beleborzong az érzésbe. Igazán szemrevaló teremtés volt. Vesztére. Szerencsétlen éppen egy buziparádé kellős közepébe sétált be. Ennél még az is kevésbé veszélytelen volna, ha egy lódarazsakkal teli méhkast próbálna egy szál semmiben megkörnyékezni. A fiú látta, hogy a hölgyemény nincs zavarban a mágus szépsége láttán, vagyis már nem egyszer találkoztak. Az lerítt róla, hogy nem escort, annál sokkal kifinomultabb öltözködése és stílusa volt, választékos beszédével pedig még inkább erősítette csábító kisugárzását. Mi tagadás igencsak kellemes látványt nyújtott, de Dante minél tovább nézte, annál jobban érezte, hogy a lány valami rosszban sántikál. Valamiért azt vizionálta a mozgásába és testtartásába a fiú, hogy Caint akarja elvenni tőle. Ezt pedig ugye nem engedhette meg. Úgy döntött a régi vélekedés szerint fog cselekedni, miszerint tarts közel a barátaid, de az ellenségeid még közelebb. A lány különben is nagyon ismerős volt neki, nem volt ebben egészen biztos. De a cucc azt mondta a fejében, hogy tök mindegy. Dante még jobban kigombolta a felsőjét, így annyira pucér lett a mellkasa, mint Cainnak. Lépései közben a könnyű anyag el-ellibbent, így a nemes szabad belátást nyerhetett Dante apró, rózsaszín mellbimbóira, amik a cucctól és a napok óta tartó szexuális frusztráltságtól keményen meredeztek. A csillár fényében az is látszott az alabástrom bőrfelületen, hogy a mágus illatától zihálva emelkedik és süllyed, és hideg izzadság csillog rajta. De ebből senkinek nem tűnt fel semmi. Legalábbis a fehér ködbe burkolózó agyú ifjú ezt gondolta. Még ennyire szétcsapva is csodálatos illata volt, mindent magára kent ugyanis, amit korábban Cainnal vásároltak. Úgy szaglott, mint a tavaszi rét. Miután lelibegett a lépcső aljára, csábosan eltátotta ajkait és a közöttük kiáramló forró levegővel együtt hangokat is kipréselt magából.

- Szép estét kisasszony! Bizonyára emlékszik rám, hiszen hogyan is feledhetne egy ilyen kisugárzású fiatalembert, nemde?
– kacagott fel csilingelően és közben pilláival laposakat pislogva pásztázta a hölgyemény reakcióit. Látszólag sikerült zavarba hozni. Helyes. Ez volt a célja. De ha már elkezdte, bizonyára nem áll meg itt. –Ugye milyen kellemes környék ez? Jöjjön csak, jöjjön! Már nagyon vártuk– szavai úgy tetszettek, mintha a lányról le akarta volna beszélni a bugyogót. Természetesen semmi ilyesmi nem állt szándékában, de az egyszerű halandók nem értelmezhették ezt másként. Miközben az ebédlő felé terelgette a hölgyet, határozottan Cain íriszére fókuszált. Mikor látta, hogy a mágus mindjárt felrobban az indulattól, újfent beharapta alsó ajkát, majd színpadiasan sóhajtott egyet, közben lehunyta áttetsző pilláit és miután végzett, sokat sejtetően még szemöldökét is felrántotta. Teljesen kivolt szerencsétlen fiú a drogtól. Ha ez még nem lett volna elég, csevegő hangon folytatta a társalgást a kisasszonnyal.

- Roppant csinos a ruhája, de mondja, mit szól az enyémhez? Ugye milyen lenyűgöző? Cain volt olyan figyelmes és megvette ezeket nekem. Nagyon kedves fiatalember
– hadarta csillogó szemekkel. – Node elég is a badarságokból… Hm… Azt tudta, hogy többször is megnyertem már a Szombati Boszorkány legbűbájosabb mosoly díját? Tudom, nem meglepő, de szórakoztató tény… Meséljen kérem, hogy utazott?
A lány ledöbbent a közvetlen hangon és az ifjú hófehér csillogó mellkasa sem kerülte el a figyelmét. Egyből összerakta, vagy valami nem kóser a sráccal. Érdekes lesz ez a mai nap, ez már bizonyos.
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2015. 11. 01. - 00:43:31 »
+1

Minerva Balmoral kisasszony és Dante Skarsgård



Last night I was free
Outside in the field
Where we both fell in love
Then I knew it was real
You put me outside
I was singing a song
You looked to the window,
But I was already gone!

If you wanna be free, don't think about me
Don't you look in my eyes,
Don't you hang around me
No more, oh

The thing that you want is what's killing me
Don't you dare take my hand
If you won't be free, oh no!

Nem akarta elhinni, ami történik. Azt gondolta először, hogy egy rémálomba csöppent. Dante úgy vonaglott mintha megette volna Tethys egész zsáknyi narkóját egy svungra. Rágcsálta száját és kéjesen simogatta hibátlan bőrét. Tisztán látszódott, hogy tudatmódosító szer hatása alatt áll. A férfi szeme felett megugrott az ideg. Hiába próbálta józan ésszel és logikus érvekkel bebeszélni magának, hogy ez gusztustalan és ő hetero, az érzékei teljesen mást súgtak. Pedig a Szent Grál bármelyik pillanatban megérkezhetett, hogy kimentse őt a fertőből! Talán még feleségnek is jó lenne, hiszen neves család leszármazottja. Cain tényként gondolt a következő ötletére:

~Gyerekeink lesznek.~

Erre csak azt bámulta amint a szőke és felettébb idegesítő fiú magával szexszel mindenki szeme láttára. Csípőjével lágyan ringott a zenére, amitől a vámpír még inkább megzavarodott. Rájött, hogy egyáltalán nem jó választás a nadrágja, mert könnyen meglátszódnak az ott zajló események. Ráadásul az ő eseményei XXL-es méretben történtek. A vámpír két hete nem nyúlt magához. Néha elcsábult de megszakította a folyamatokat, mert erősen harcolt azért, hogy ne tűnjön még saját maga előtt sem melegnek. Hát most úgy érezte kezd meginogni minden igyekezete, nem tudta irányítani a testét. A fiú azt állította nyugtató teát ivott, de inkább hasonlított állapotra arra amikor valaki megeszik egy levél Viagrát. Nagyon úgy tűnt hogy MDMA hatása alatt áll és Cain bájitalmester lévén felismerte rajta az összes tünetet. Tudta, hogy Dante nem tartott magánál semmit és a fiú valószínűleg lopott a szobájából.

~Na várj csak te kis nyomorult… lopni merészelsz tőlem azok után, amit érted tettem? ~

Nem találni kifejező leírási módot, amit a nemes érzett ebben a pillanatban. Rettenetesen nagyot csalódott és úgy hitte Dante elárulta őt. Az idegtől hideg veríték csordogált le a hátán, de ennek az őrületnek koránt sem volt vége. Cain fülének a fiú flörtölő mondatai szó szerint fájtak, rettenetesen mérges volt és egyben felajzott. Ha nem lenne itt a zenekar és jönne Minerva, akkor már vagy öt perccel ezelőtt a hálószobájában henteregtek volna, hogy utána újabb bútorok robbanjanak fel bűntudata nyomán. Természetesen mindezt egy alapos kínzást előzte volna meg, hogy egy életre megtanulja a kvibli:  nem léphet be a nemes hálójába engedély nélkül és nem szarunk oda ahol eszünk! Aztán hirtelen Minerva is megérkezett és útjának indult a pokol. Dante mintha Cainra akart volna licitálni meztelenségben, fogta magát és nekivetkőzött . Szégyentelenül odanyomult a beszélgetésük közepébe és a nemes  szavaiba vágott! A vámpír méltatlankodó arccal nézte a fiút. Csak azért nem kevert le neki egy hatalmas pofont, mert Balmoral kisasszony előtt nem akart rossz benyomást kelteni, bár erősen viszketett a tenyere. Dante úgy zihált, mint aki mindjárt elélvez és testét patakokban verte a víz. Cain látványosan masszírozni kezdte  a halántékát, miközben hosszú fekete szempilláit akaratlanul is lesütötte. Állkapcsán az izmok erősen rugóztak, úgy mintha szintén drogtól feszülten akarnának szétpattanni, pedig ő (MÉG) csak ideges volt . A legjobb az egészben az, hogy Dante úgy szólította meg a lányt, mintha régi ismerősök lennének! Cain eltátott szájjal figyelte az eseményeket.

- Mi a fa…

De inkább elharapta a maga elé suttogott hangulatát jól jellemző röpke mondatot. Nem sok kellett, hogy ismételten kiforduljon magából és teli pofával káromkodjon. Tegeződve! Majd meghallotta azt, a szót Dante szétcsócsált szájából, hogy: VÁRTUK. Na, itt  majdnem elkezdett ordítani. Szerencséjére a  bizarr események folyamába sodródott és meg se bírt mukkanni az őt érő sokkhatástól. Dante úgy kezdett viselkedni, mintha az övé lenne a ház! Szenvtelenül terelgette Cain vendégét, miközben úgy csinált mintha  a két hét nem is létezett volna és minden a legnagyobb rendben lenne! Úgy kísérte Minervát mintha ezer éve ismerősök lennének és közben arról zagyvált, hogy miket vett neki a nemes! A mágus alatt kezdett megnyílni a föld, kicsit lemaradt mögöttük és megsemmisülten figyelte amint a fiú az ebédlőbe sétál Balmoral kisasszonnyal. Abba az ebédlőbe ahova Danténak nem volt egyáltalán joga sem,  hogy ma belépjen! Szemeiben felizzott a színtiszta gyűlölet lángja amikor észrevette, hogy három fő részére lett megterítve.

~Szóval ő és a manó összejátszanak… Holnap ezért mindketten megbűnhődnek ez egészen biztos! Lehet Pupi lopta el neki a drogot...~

Morfondírozott a vámpír magában és erőtlenül botorkált a két lány mögött. Dante aljasan hátrasandított és kegyelemdöfésképpen kacéran beharapta az ajkát. A nemes arca először kifejezéstelen volt, majd szemöldökét lassan és szigorúan összevonta. Miután végre vicsorgott is egyet és elöntötte a forróság , nagy lendülettel Dante mögé sietett. Hirtelen mozdulattal kapta el a vállát és éles körmeit porhanyós húsába vájta. Még az ing biztonságában is erősen megvágták éles karmai. Tudta,  hogy fáj a fiúnak mert megrogyott a háta a hirtelen kín nyomán. Biztosan boldog lehetett, hogy végre Cain hozzányúlt, bár nem volt édes a pillanat. Ghouljaként még illuminált állapotában is felismerhette, hogy a nemes valamitől roppantmód ideges. Sőt, egyenesen zaklatott és a sírás szélén áll. Eközben Cain visszafogott hűvösségbe rendezte arcát és szépen Minerva felé fordult.

- Balmoral kisasszony! Megbocsájtana nekünk egy pillanatra? Dantéval akadt egy kis… elintézni valóm. Pár pillanat és jövök, elnézést a kellemetlenségekért!- S a röhögcsélő, kéjelgő fiút karon ragadta és úgy húzta maga után mint a tornazsákot. Nem romantikus értelemben szorította kezét, hanem durván. Vénájába fúrta erős körmeit és a konyha felé kezdte taszigálni. Az együttes töretlenül játszott , de közben feltartott nagyujjal jelezték a fiúknak, hogy áldásukat adják a nászukra. Felhőtlen viselkedésüket a minibár okozta, amiből ömlött a pia és a finom étel. A manó tényleg kitett magáért.  Szerencsére  a muzsika minőségén ez nem rontott. A vámpír legrondább nézésével törölte le  a mosolyt a banda képéről, akik zavartan folytatták a dolgukat. Miután a két férfi tisztes távolságba ért,  egy egészen helyzethez illő romantikus nótába fogtak , a dal a szerelemről szólt amit egyik fél sem akart felvállalni normálisan. Ezt hallva mágus azon gondolkodott , hogy kirakja őket a házból amint elintézte a kvilbit.  Dante eközben nem tudta mit reagál,  mert a zenétől szerencsére nem hallotta amit mondott. Egy erélyes mozdulattal lökte be a gyönyörű szép helység faragott ajtaját és előre penderítette a vonagló szőkeséget, ki a pultnak csapódott háttal. Cain úgy nézett rá mintha megölte volna az anyját. Kék szemeiben a harag jól felismerhető lángja lobogott, teljesen magánkívül volt. Rettenetesen haragudott, hogy a fiú meglopta őt. Nem csak haragudott, hanem fájt is neki. Úgy érezte, hogy összetörik a szíve éppen. Szemeibe különös ragyogás költözött.

- Skarsgard! Maga mégis mi a fészkes fenét művel? Mikor jutott droghoz? Komolyan azok után amit önért tettem meglop? – Ezeket a mondatait még suttogta, de aztán egyre feljebb spannolta magát és belefogott az ordítozásba.

- Látta magát hogy, hogy néz ki? Azonnal takarodjon a szobájába és mossa meg az arcát! Ha nem képes uralkodni magán vissza se jöjjön! Folyamatosan simogatja és fogdossa saját bőrét! Ilyet nyilvánosan, ennyi ember előtt nem tehet! Minerva nem olyan hölgy, aki előtt ezt a botrányos magatartást lehet folytatni! Eszénél van egyáltalán? Úgy vonaglik és nyalogatja a száját mint egy Zsebpiszok közi félbolond ribanc! Türtőztesse már magát az istenit! Mi történt, hogy nem bír nyugton maradni? Nem látja, hogy senki sem találja vonzónak amit művel? Szégyellje magát nagyon mélyen Skarsgard, hogy megint megpróbál lejáratni és azért is , hogy lopott! Komolyan... nem hiszem el, hogy ezt tette velem! A manó segített? Vagy maga tette egyedül?  Ne higgye, hogy ennek nem lesznek meg a következményei! A szobámba senki sem léphet be az engedélyem nélkül! Maga pedig ki van tiltva egy életre! Bűbájt fogok alkalmazni !Takarodjon a szobájába! Le se jöjjön, a manó majd felviszi a vacsoráját, úgyis hirtelen  legjobb barátok lettek … Hálátlan dög! Az eszem megáll, hogy nem ég le  a pofájáról a bőr! Valóban látni , hogy Tethyssel egy ágról származnak! Szégyentelen!

Majd itt kis szünetet tartott. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történik. Miközben várta, hogy a fiatalúr elszégyellje magát és bocsánatkérően visszasiessen szobájába remegő kézzel hátra túrta ébenfekete haját. Legszívesebben ököllel ütötte volna szőke fejét addig, amíg mozog. Nagy szerencséje volt Danténak, hogy az ópium és a díszes társaság megkötötte a férfi kezét. Bár nem lehetett tudni mit hoz a holnap.
Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2015. 11. 01. - 02:54:56 »
+1

Cain Angifilius és Minerva E. Balmoral



run from the light
your eyes, black like an animal
deep in the wander
and care for no one but the offspring of your might
run from the one who comes to find you
wait for the night that comes to hide

your eyes black like an animal
black like an animal

Éppen egy roppant szórakoztató anekdotát akart elmesélni a lánynak, aki láthatólag nem érezte rosszul magát, amikor éles fájdalom nyilallt a vállába. Cain állt mellette kifejezéstelen arccal, de a szemeiből parázsló düh és gyűlölet áradt. A fiú eleinte megpróbált nem tudomást venni róla, de ezután a húzó, kellemetlen érzés egyre jobban erősödött. Emellé a testében is olyan negativitás áramlott szét, hogy tudta, a mágus nemsokára millió kis Dantéra átkozza szét, ha nem működik vele együtt.  Eleinte derekasan küzdött a mágus hegyes körmei ellen, de Cain egyáltalán nem fogta vissza magát és karmait még mélyebbre süllyesztette. A lány semmit nem vett észre az esetből, mivel Dante haja pont azon az oldalon volt és takarásban maradt. Hallotta, ahogy Cain szabadkozni kezd a hölgyeménynek, majd kisvártatva a konyha felé rángatta a fiút. Dante nem annyira volt képben a dolgokkal, így a rángatást nagyjából előjátéknak fogta fel az agya, így halkan nyögdécselve adta a mágus tudomására, hogy tetszik neki a dolog. Cain azonban a legkevésbé sem vette most huncutra a figurát. Szeme szigorúan össze volt szűkülve, mint egy vadászó ragadozónak. Lendületből nekivágta Dantét a konyhapultnak és rázúdította a dühét. A fiú is érezte már, hogy ez most nem az a rész lesz, amikor dudorászva befonják egymás haját. A gyomra remegett a mágusból áradó dühtől, ami a rejtélyes kapocsnak köszönhetően az ő lelkében is tökéletesen érződött. Ám nem tiszta dühöt érzett, hanem… Fájdalmat is.
Mikor Dante felnézett, látta, hogy a mágus arca össze-összerándul a sok érzelemtől. egybefüggő folyamként zúdította Dantéra, azonban elsőként még csak óvatosan húzta végig a fiú torka előtt a képzeletbeli kést. Épp úgy fenyegette Dantét, ahogy a maffiózók szokták, amikor valaki drogdílerből használóvá válik és beszippantja az anyag. Hangjában nem düh érződött, hanem végtelen csalódottság és fájdalom. Dante hangulata itt indult meg lefelé olyan ütemben, mint amikor egy ósdi létrán egyre másra törnek le a lépcsőfokok. A drognak volt ugyanis egy olyan sajnálatos hatása – sok mással egyetemben, hogyha a használót negatív gondolatok, vagy történések érik, sokszorosan fogja fel azokat. Nem is történt ez másként Dante esetében sem, aki úgy tapasztalta, mintha hirtelen elkezdett volna süllyedni lefelé a mocsárban. Már nem táncolt, nem izzadt és nem is zihált a kéjtől. Szépen lassan arcára fagyott a korábbi kacér mosoly és szeme elkezdett kiüresedni. Olyan érzése támadt, hogy Cain a börtönőre, ő pedig újból a pincében van. Érezte mellkasán a jéghideg kő érintését. A közelmúlt eseményei újfent elkezdte feltolulni benne, de olyan erővel, mintha egy tömény, fekete, nyúlós szirupot húzott volna meg egyszerre. az pedig Cain szavainak hatására kezd megkötni a testében, eltömítve az ereiben a vér útját. A homlokán levő erei vészesen kezdtek kidagadni. Caint egyáltalán nem zavarták ezek, sőt. Azt gondolta, hogy szavai vannak ilyen hatással a fiúra és elszégyelli magát. Nos, ha úgy vesszük, tényleg azok hatottak rá ily’ módon, csak éppen nem azért amiért ő szerette volna. Úgy érezte, ha nem válaszol a nemes kérdéseire, meghasad elméje burka és a rengeteg negatív gondolat alvadt vérömlenyként fog kifolyni minden lehetséges kijáraton a testéből.

- Ó Istenek! – sipította magából kikelve. – Hát mit tettem én? Végig sem gondoltam, amit cselekszem. Nem akartam ártani neked. Egyszerűen csak nem bírtam már tovább tiszta tudattal elviselni az ittlétet úgy, hogy karnyújtásnyira fekszel és kelsz tőlem minden nap és ezek mellé meg is vetsz. eleinte nem is akartam semmit eltulajdonítani a szobádból, de utána annyira elragadtak az érzelmeim, hogy a legkevésbé sem tudtam magamon uralkodni. Kérlek bocsáss meg! Az életem egy fabatkát sem ér ebben a pillanatban, s az egyetlen embert, aki jó volt hozzám néhány pillanatig, megalázom és meglopom. Hát mi az én bajom? – a fiún az őrület csalhatatlan jelei kezdtek megmutatkozni.  Hangja hol halk, hol nagyon hangos volt. Hol magában beszélt, hogy Cainhoz. Szép lassan térdre rogyott, így nyújtva még szánalmasabb látványt. – A manó nem tehet semmiről. Én vagyok mindennek az okozója. Az egész szar életemet csak és kizárólag magamnak köszönhetem. Anyámnak volt igaza, hogy nem érek semmit. Még a családom örökségét sem tudom továbbvinni, mert egy nyomorult buzeráns vagyok. Ha ez nem lenne elég, még kvibli is vagyok emellé. Mi értelme a csodálatos szépségemnek, ha mindent tönkreteszek magam körül. Egy semmirekellő vagyok. Nem érdemlek semmit sem. De! Azt érdemlem, hogy meghaljak. Semmi mást – ezekkel a szavakkal feltápászkodott és elindult a konyha vége felé, ahol a késeket tartották. Megállt a szépen faragott fémeszközöket felsorakoztató fadoboz előtt és kihúzta a legnagyobbat mind közül. Mire ujjai érintették a tölgyfa nyelet, már torkaszakadtából bőgött. Cain nem látta, miben mesterkedik, mert a fiú ügyesen takarta agyament tervét.  A vastag kést a hasához szorította. Vélhetőleg az előtérben magára hagyott Minerva is meghallotta már a jajveszékelést és elindult feléjük.
Dante szívszaggató sírás közepette kiáltotta Cain nevét és határozott mozdulattal végighúzta a hasán a tűéles fém pengét. A csodás színű folyadék lassan, de bő hozamban kezdett folyni a padlón.
Őrület mi megy itt :O


Naplózva
Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 07. 21. - 15:58:45
Az oldal 0.188 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.