+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Peggy Grace Murphy
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Peggy Grace Murphy  (Megtekintve 1763 alkalommal)

Peggy Murphy
Eltávozott karakter
*****


~ ötödéves ~

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 08. 23. - 00:15:04 »
+3



Sok lúd disznót győz.



        

jelszó || Halld üvöltésem!
így ejtsd a nevemet || Pegi Grész Mörfi
nem ||
születési hely, idő || Tintagel; 1982. április. 1-én
horoszkóp || Kos
kor || 16 éves 4 hónapos 22 napos (órát nem számoltam)
vér || fél
évfolyam || ötödéves
 


        

1982. április 1-je, reggel hét óra. Mrs. Smith épp a bolt előtt állt, amikor eszébe jutott, hogy otthon, a tükör előtt hagyta a penészszínű pénztárcáját, amit Firenzében vett, miután pár helyi zsebtolvaj ellopta az övét. Visszafelé fordulva észre sem vette, ahogy a szél gyengéden felkapott pár levelet, amit tegnap délután a Mrs. Smith-szel szemben lakó család gyerekei játékból letépkedtek a közért mellett ágaskodó fáról, és pár másodpercre a levegőben felemelve, megtáncoltatta őket. A hölgy a háza ajtaja előtt állva egy ijesztő, fájdalmas sikítást hallott, amire automatikusan pislant párat, ezután pedig szemei riadtan kikerekedtek. Ebben a pillanatban, ugyanerre a hangra, Mr. Smith felrezzent és ráeszmélt arra, hogy sajnálatos módon nem az ágyában van. Pár percébe került felfogni, hogy bizonyára múlt éjjel ismét alva járt és szokás szerint átmászta a kertje kerítését, majd a szomszéd virágai között folytatta az alvást.
A sikítás megismétlődött. Mrs. Murphy ezzel adta férje tudtára, hogy a harmadik gyerekük útban van. Mivel ez volt felesége második szülése, Dexter tudta, hogy nem szabad kétségbeesnie a visítások hallatán. A férfi felkapta az ebédlő asztaláról a kocsi kulcsait és az autóba segítette feleségét, majd a korházba hajtott, olyan sebességgel, mint amilyennel az alkoholt fogyasztott, volán mögött beült tinédzserek szoktak vezetni. Két órával később, Morticia szenvedései véget értek, helyüket pedig az érzelmek vették át, amik egy kislány fülsüketítő sírásától keletkeztek. Így érkezetett tehát a világra Peggy Grace Murphy.
A kislány igen gyorsan cseperedett. A szülei minden egyes szabad percüket vele és a két idősebb bátyjával töltötték. Szeretetben és boldogságban fürösztették a gyerekeiket.
Peggy különleges kislány volt, ezért a gyerekek már a bölcsiben kiközösítették őt. Nem akartak vele játszani, mert egyfolytában pörgött, akár egy ventilátor forgója. Ijesztőnek tartották, hogy a nap 24 órájában össze-vissza pattogott és ugrált.
Pegnek nem kellett sok idő, hogy rájöjjön arra, hogy a többi gyerek nem kedveli. Az okát nem igazán érette, de a tény, hogy visszautasítják egy kicsit elszomorította, de mivel tele volt energiával barátok nélkül is mindig kitalált magának valami elfoglaltságot. Sokszor megpróbált csatlakozni a bátyjaihoz, de ők nem akarták elfogadni és szintén eltaszították maguktól, azt mondván, hogy Peggy lány, ők pedig fiús játékokat játszanak. A csöppség kénytelen volt egy saját világot felépíteni, ahol mindenki mindenkivel játszhat. Így történt az, hogy egy csomó képzeletbeli barátot talált ki, ezzel pedig kielégítette a társaság utáni szomját és megoldotta az unalom problémáját.
Az idővel a legkisebb Murphy egyre több foglalatosságot és furcsa szokást talált ki magának. Mivel a kedvenc gyümölcse a kivi és a málna volt, mindig azt kapta uzsonnára. Többnyire az utóbbi szerepelt a tálában, ugyanis mindig halomra zabálta magát kivivel, amitől később hasfájása lett. A szülei csupán meg akarták kímélni a felesleges kínlódástól. Peggy úgy szerette megenni a málnákat, hogy előtte kis kalapokként felhúzta őket az ujjaira, majd a szájába tömte az összest és egyszerre rágta meg őket. Ezután pedig kiment az erkélyre és megtartotta a délutáni buborékfújó versenyét. Általában Mr. Szókratész, a bölcs, görög Aligátor volt az ellenfele, akit gyakran legyőzött. Ha pedig nem így lett, visszavágót kért, addig, míg újra le nem verte az öreg állatot.
Másik kedvenc szokása a vacsorára reggeli volt. Ez annyit jelent, hogy vacsorára reggelit evett. Persze ez csak kivételes esetekben történt, ugyanis Morticia nem szerette, ha a gyermekei egészségtelenül táplálkoznak.
Mr. és Mrs. Murphy imádták szabadjára engedni a csemeteik fantáziáját. Gyakran olvastak nekik, sosem hagytak ki egyetlen egy esti mesét sem. Peggynek általában az apukája, a fiúknak meg az anyukájuk olvasott. Az átlagos gyerekek többnyire csendben végighallgatják és figyelik a könyvek történeteit, azonban Peggy mindig szüntelenül kérdezősködött. A mesék őt inkább felizgatták, mint álomba ringatták. Számára egy rege sosem ért véget a happy end-del, mert magában vagy az álmaiban mindig folytatta a történetet. Kereste a kalandokat, az izgalmat. Az egyetlen különbség Peggy történeteiben az volt, hogy általában ő volt a hős, és nem a királylány esett fogságban, hanem a királyfi. Pegnek pedig, mint a mese főhősének, meg kellett mentenie a bajba került herceget.
Az idővel a kisgyerekből gyönyörű lány lett, aki bűbájos, magával ragadó személyiséggel áldott meg Merlin. Annyira pozitívan állt mindenhez, hogy képtelenség volt megbántani őt. Minden rossz dologban kereste a jót, mert tudta, hogy ez a két tulajdonság együtt jár. Talán ezért volt ezen a véleményen, mert a nagymamája kiskora óta ezt mondogatta neki. Tagadhatatlan tény, hogy az évek során Peggy többször is rájött, hogy a nagyijának bizony igaza volt. Amit ezt illeti, a kislány nagyon közel állt az idős nőhöz. Ha a bátyjai nem akartak vele játszani, a szülei pedig el voltak foglalva, mindig kereste a társaságát. Egyszerűen imádta a közös beszélgetéseiket, nézni, ahogy az idős asszony remegő kézzel üdítőt önt, vagy ahogy megpróbál leülni. Az utóbbi olyan volt számára, mintha egy filmet nézne lassított felvételben, és annak ellenére, hogy egyszerre imádnivalónak és szórakoztatónak tartotta, sosem nevette ki a nagyanyját.
Peggy mindig is azt érezte, hogy az élete tökéletes. A problémák nem jelentettek gondot számára. Általában úgy állt hozzájuk, hogy majd megoldódnak. Úgy gondolta, hogy minden sötét alagút végében fény vár, azaz a bajokból általában van kiút, ha valaki elég kitartó, hogy megtalálja azt. Azonban egy nap szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet teljesen helyreállítani, vagy visszahozni. Az idősebb Mrs. Murphy hirtelenül kilépet az unokája életéből, elhunyt. Peggy nem akarta elhinni, meg nem tudta feldolgozni, hogy soha többi nem beszélhet az imádott asszonnyal, ezért inkább azt találta ki, hogy a nagyija teljesen kimerült, és úgy döntött, hogy egy huzamban alussza le előre az alvással töltendő óráit. Aztán, amikor felkel, éjjel-nappal vele lehet. Ettől a gondolattal minden sokkal könnyebb lett. Peggy tudta, hogy hosszú ideig nem fogja látni a nagyiját, mert az bizony hosszú életet fog élni, így hát muszáj rengeteget aludnia. Az elképzelés, hogy Mrs. Muprhy csupán pihen boldoggá tette a kislányt, aki a gondolatnak köszönhetően nem érzett veszteséget. Persze egy idő után szörnyen nagyon kezdte hiányolni a kedves, idős nő jelenlétét, és életében először akkoriban érezte nagyon magányosnak magát. A szülei ezt észrevették és aggódva kutattak megoldás után, míg végül úgy döntöttek, hogy vesznek a lányuknak egy kiscicát, akit gondozhat, és akivel elfoglalhatja magát. Mr. és Mrs. Murphy nem árultak el semmit a gyereküknek, mert korábban elhatározták, hogy az ötlet meglepetés lesz a kislányoknak. Amikor a szomorkodó Peggy a szobájába találta a kisállatot először megijedt és azt gondolta, hogy a bátyjai meg akarják viccelni. Egy ideig csak nézte az apró csöppséget, majd lassan kezdett rájönni, hogy az egész mögött nem a bátyjai állnak, ugyanis, ha ők lettek volna a tettesek, már rég megjelentek és jól kinevették volna a húgukat. Peggy félelme apránként eltűnt, a lány kis lépésekkel a cica felé indult, majd amikor csupán pár centinyire állt tőle, leguggolt és a kezébe vette a pici nyávogós, vöröses gombócot.  A nap végére teljesen beleszeretett a család új tagjába.
Napokig azon gondolkozott, hogy mégis minek nevezhetné. Nem akart neki hétköznapi keresztnevet adni, mert a kicsi cica sokat jelentett számára.
Egy nap épp a TV előtt ült és a távirányítóval a csatornákat váltogatta, amikor egyszer csak megpillantotta a kedvenc filmjét – Mary Poppins-t. Épp az egyik kedvenc jelenete ment – az, amikor a dada a krétaképekbe juttatja a gyerekeket. Supercalifragilisticexpialidocious!
Ahogy meghallotta a szót, egyből tudta, hogy ez lesz a legjobb cicanév a világon. Egy szó, mely hasonló jelentéssel bír a fantasztikussal, de mégis jobbat jelent, az emberek pedig akkor használják, ha valami annyira jó és csodálatos, hogy nem találnak rá szavakat.
Örömében Peggy felpattant a foteljéről és egyenesen a szüleihez ment elújságolni, hogy végre elnevezte a cicáját. Az anyja és az apja nem találták jó ötletnek, hogy ilyen hosszú nevet adjon az állatkának, de mivel nem akarták elrontani a kislányuk jókedvét, csupán annyit tettek, hogy azt ajánlották neki, keressen a cicájának egy becenevet is. Mivel a kislány is tudta, hogy elég bonyolult macskanevet talált ki, ezért úgy gondolta, hogy becenévnek valami egyszerűt kéne kitalálnia. Így lett hát a névtelen cicából Mr. Cicc Supercalifragilisticexpialidocious.
Peggy hét éves volt, amikor mugli iskolába került. A szülei egy kicsit aggódtak érte, ugyanis a bátyjainak az ő korában már volt varázserejük. Mr. Murphy családjában még nem voltak kviblik, de muglival való házasságok sem. A vörös hajú kislány nem igazán foglalkozott ezzel. Nem volt irigy a testvéreire, és így is teljesen jól érezte magát a bőrében… De csak otthon. A mulgi iskolát gyűlölte. Úgy vélte, hogy a tanárok nem értékelik a kreativitását, a vele egykorú gyerekek nem értik meg, a nagyok pedig nem is foglalkoznak vele, ugyanis egy kis dedósnak nézik. Ennek ellenére egyfolytában próbálkozott megbarátkozni az osztály és évfolyamtársaival.
Nem sokkal azután, hogy elkezdődött az iskola, a szomszéd házba egy új család költözött be. Jacobsonéknak volt egy kislányuk, aki egyidős volt Peggyvel. A lányt Taraneenek hívták és hasonlóan fura volt, mint Murphyék legfiatalabb gyereke. Látszólag neki is kevés barátja volt, ami egy kicsit ösztönözte Peggyt, hogy próbálja meg megismerni. A két gyerek gyorsan összebarátkozott és mire észrevették, a legjobb barátnők lettek. Minden együtt csináltak. Együtt jártak suliba, közösen írták a házi feladataikat, a délutánokat egymás társaságában töltötték, miközben sokat nevettek és szórakoztak.
A barátság tizenegy éves korukig tartott, ugyanis az egyik nyár után Taranee teljesen megváltozott. Két hónapig Amerikában nyaralt, és amikor visszajött olyan volt, mintha az ottani gyerekek teljesen megváltoztatták volna. Peggy sosem gondolta volna, hogy el lehet venni valakitől a kreativitását és totál elbutítani azt, és bármennyire is tagadni próbálta, Tara tényleg más lett. Egyre többször történt az, hogy a lány elhanyagolta Peggy-t azok miatt, akik anno kicsúfolták és nem fogadták el olyannak, amilyen volt. Tara lassan elfelejtette, hogy ki állt ki érte, amikor senki sem akart a barátja lenni és bár mindenkinek azt mondta, hogy Peggy a legjobb barátnője, nem volt nehéz észrevenni, hogy ez csupán süket duma és a látszat, amit talán csak a legfiatalabb Murphy próbált fenntartani, csal.
Egyik nap a két lány közös programot tervezett. Azt beszélték meg, hogy délben az egyik közeli parkban találkoznak. Peggy rögtön azt gondolta, hogy talán semmi sincs elveszve és van arra lehetőség, hogy a Taraval való barátsága egy újabb esélyt kapjon. Remélte, hogy a barátnője olyanná válhat, mint amilyen azelőtt volt, mielőtt Amerikába utazott volna.
Fél háromkor a Muprhy ház csengője megszólalt. Peggy szeme kikerekedett és boldog mosoly ült ki az arcán. A lány ledobta a vízfestékes ecsetet, és a padlóra terített újságra folyt ragasztó másik részét, majd félbe hagyva a készülőben lévő vulkánját a fürdőszobájába rohant, hogy megmosakodjon. Villámgyorsasággal szaladt le a lépcsőkőn, majd a nappaliba rohant. Örömteli vigyorral nézett Tarára, majd kétszer megpördült a saját tengelye körül. Közben észre sem vette, ahogy barátnője arcán undorodó arckifejezés ült ki a reakciójára. A lány gyerekes és bugyutának tartotta a vörös hajú viselkedését, de egy szót sem szólt. Még akkor sem, amikor Peggy a nyakába ugrott, és párat szökkentet miután elengedte.
-   Látom, készen állsz – jegyezte meg Tara, amikor a lány végre abbahagyta a mozgást.
-   Ahaaaa – bólogatva, csillogó szemekkel reagált Tara mondatára Peggy.
-   Akkor induljunk! Be szeretnélek mutatni pár embernek – közölte izgatottam a vendég, majd megragadta barátnője kezét és a kijárat felé indult. A hír hallatán Peggy arcáról apránként eltűnt a mosoly és a boldogság. Csalódott volt, hisz addig, amíg Tara nem közölte vele, hogy ismeretlenek közé viszi azt hitte, hogy egymás társaságában fogják eltölteni a nap hátralévő idejét.
A játszótérre érkezve Taranee elengedte Peggy kezét, majd előrement a mászókánál ülő lányokhoz. A vörös hajú ettől egy kicsit összezavarodott és pár másodpercig tétlenül állt, messze a többiektől. Egyszer csak barátnője hátrafordult és intett egyet a bal kezével, ezzel jelezve neki, hogy merészkedjen közelebb. A lány arcára széles, kedves, boldog mosoly jelent meg, azonban titokban kellemetlenül érezte magát az idegenek társaságában. Megpróbálta kiküszöbölni a furcsa érzést, míg bogarakat számolt no meg azon is gondolkozott, hogy vajon léteznek e az umpalumpák. Elképzelte, hogy milyen vicces lenne, ha egyszer ellátogatnának hozzá és koncertet tartanának neki.
-   Peggy, figyelsz rám? – ripakodott rá Tara. A kis álmodozó pislantott párat, majd kínosan elmosolyodott. Barátnője az égnek emelte szemeit, aztán pedig újra megrázogatta Peggy előtt tartott cigis dobozát.
-   Én… -  kezdett bele a lány, de nehezére esett válaszolni, ugyanis a gondolatai teljesen más helyen jártak. Nemrég látott egy filmet, amiben egy malac volt, ami úgy röhögött, mint egy öregasszony, majd az egyik hátsó lábával előszedett a semmiből egy cigarettát és beleszívott. Ennek következtében köhögni kezdett, a szemgolyói kétszer nagyobbak lettek, mint voltak és az egész feje úgy füstölt, akár az anyja meséjében a Roxfort Express.
-   Ja nem, ezt csak álmodtam -  szólalt meg Peggy, amikor rájött, hogy a jelenet, ami eszébe jutott igazából egy régi álma volt és nem egy mozifilm.
-   Tessék? – csodálkozott barátnője, szemöldöke felszökkent és apró ráncocskák jelentek meg a homlokán. A másik három lány lenéző pillantásokkal mérték végig az elkalandozott figyelmű idegent, Peggy pedig lassan kényelmetlenül kezdte érezni magát. Tisztában volt azzal, hogy muszáj tennie valamit, hogy a lányok ne úgy tekintsenek rá, mint egy kecskére, ami szívószállal próbál boci tejet inni.
-   Sajnálom, csak elvonta a figyelmem az a nagy folt – mutatóujját a piros pólós lányra szegezte, aki két nagy izzadságfolttal büszkélkedhetett a társaságnak. Nem mintha ez olyasfajta dolog lenne, amivel dicsekedni lehetne…
A szóbahozott személy tekintete Peggy arcára szegeződött és ott is maradt. Grace teljesen más reakciót várt, azt hitte, hogy a lány elszégyelli magát, talán még el is vörösödik, aztán feláll és hazamegy átöltözni, de nem… A vele szemben ülő ismeretlen szinte felfalta a szemével. Úgy nézett ki, mint egy a dzsungelben élő vadállat, ami bármelyik pillanatban felszökkenhet és megtámadhatja az őszinte, számára ismeretlen „áldozatot” a véleménye miatt.
-   A vörös foltokról jut eszembe… - folytatta Peggy, de ahogy elkezdte, rögtön meg is állt, csakhogy felmérje a helyzetét. – amikor Tara átjött hozzánk, épp cseresznyét ettem és sajnos sikerült egy rosszat bekapnom. A konyhai pultra köptem ki, és amikor utoljára ilyet tettem, pár napig egy vörös kör éktelenkedett a pult felületén. – nevetett fel, azonban észrevette, hogy ő az egyetlen, aki viccesnek találja a történteket, ezért abbahagyta a kacagást. - Anya nem örült neki és valami azt súgja, hogy most sem fog. Haza kell mennem… De örülök, hogy találkoztunk.
Peggy elindult, és annak ellenére, hogy hallotta a felháborodott lányok minden egyes, gonosz szavát, ami felé irányult, úgy tett, mintha egyetlen egy szó sem jutott volna el a füléig. Párszor még hátra is nézett és mosolyogva integetett Tarának és a társaságnak.
Ahogy hazaért, egyből a konyhába ment, nem azért, mert kupit csinált és ki kell takarítania, hanem azért, mert a cseresznyés kitalációja miatt tényleg megkívánta a pici gyümölcsöt.
Megállt a pult mögé, ahol a cseresznyés tál helyezkedett, egyik kezével az egyik fülcimpáját, a másikkal meg a másikat vizsgálta meg. Bólogatott párat, mert arra tippelt, hogy a fürdőben hagyta a fülbevalóját és igaza is volt. Fogott két-két cseresznyét és a fülére akasztotta, egy-egy maréknyit a virágmintás szoknyája zsebébe rakott és mielőtt felment volna a szobájába, párat a pólójába is pakolt.      
Épp felfelé tartott a lépcsőn, amikor egy női hang szólt hozzá a nappaliból.
-   Peggy?
-   Most nem akarok beszélni – reagált egyszerű válasszal a lány, majd egyenesen a szobájába ment. A cseresznyét az üres zsebkendős kartondobozába rakta, majd az íróasztalához rohant és elővett egy alkoholos filcet. Hallotta, ahogy édesanyja felfelé igyekszik a lépcsőn, ezért gyorsan kellett cselekednie. Mivel a lány balkezes, a jobb keze mutatóujja oldalára két szemet és egy felsőajkat, a hüvelyujjára pedig egy alsóajkat rajzolt. Épp akkor fejezte be a rajzát, amikor az ajtaja kinyílt.
-   Mi történt, Grace? – kérdezte aggódottan Mrs. Murphy.
-   Beszélj a kezemmel, én már mondtam, hogy nincs kedvem csevegni – válaszolt Peggy és az anyjához fordította a tenyerét, fejét pedig az ellenkező irányba.
-   Akkor az sem érdekel, hogy megérkezett a roxforti leved? – kíváncsiskodott tovább Morticia.
-   Bizony ám! Én nem megyek oda – makacskodott Peggy, miközben a barackszínű tapétát nézte.
-   Hát akkor lőttek a repülésnek – mondta befejezésül Mrs. Murphy a lányának, és pont becsukni készült maga mögött az ajtót, amikor a szoba tulajdonosa megszólalt.
-   Hol a levelem? – Peggy szemei csillogtak az örömtől, a hangneme megváltozott és a makacs énjének nyoma veszett.  
-   Lent a kandalló tetején.
Grace óvatosan elolvasta a küldeményt, majd megkérte apját, hogy másnap menjenek el vásárolni. Izgatottan várta az iskolát és a tanórákat. Szörnyen nagyon vágyott arra, hogy más környezetbe kerüljön, ennek ellenére egy kicsit tartott a változástól. Ezen a szülei nem lepődtek meg, hisz ők is tudták, hogy milyen érzés sok ismeretlen közé kerülni, messze a rokonoktól és a megszokott rutintól, de mind a kettőjük tisztában volt azzal, hogy mennyire okos és ügyes a lányuk, így hát egyikük sem aggódott.
Peggyt nagy csalódást érte, amikor rájött, hogy a Roxfort nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Bár a szülei meséi hamisaknak tűntek, nem gondolta, hogy az anyja és az apja hazudtak neki. Világos volt számára, hogy az iskola tényleg olyan lenne, mint amilyennek elmondták, ha a varázsvilágban nem dúlna a háború. Végre megértette, hogy apja miért volt olyan sokat távol otthonról az utolsó két évben és csak most lett igazán tiszta számára az auror szó jelentése. A gondolat, hogy édesapja a rosszak ellen küzd megijesztette és aggódni késztette, de ugyanakkor büszkeséggel töltötte el.
Az egyetlen, ami nagyon zavarta, az volt, hogy sokszor azt érezte, hogy a diákok elnyomás alatt élnének, főleg a muglik és a félvérek. De ahogy lenni szokott, egy csokis keksz minden baját megoldotta…
Peggy követte szülei utasításait és a nagyokra hagyta a csatát. Sosem hozta szóba a varázsvilág helyzetét, ha pedig mások az ő jelenlétében megtették, csupán arrébb állt vagy random kitalált magának valami fontos, elintézni való ügyet.
 



        

Peggy életvidám, kedves, barátságos lány. Sokszor tesz furcsa megjegyzéseket, de senkit sem akar velük megbántani, csak ami a szívén az a száján. Naiv és értetlen. Még a legkisebb dolognak is tud örülni. Csak nagy nehezen lehet őt elszomorítani, ugyanis mindig megtalálja a dolgok jó oldalát. Sokszor mondják rá, hogy valószínűleg azért mindig boldog, mert nincs esze és amiről nem tud az nem fáj neki. Ez nem igaz, ugyanis például az ehhez hasonló megjegyzések nagyon meg tudják bántani. Szörnyűnek találja, hogy egyesek képtelenek elfogadni, hogy ő mindig, bármilyen áron boldog.
Szereti a különleges, kreatív dolgokat. Spontán személyiség. Jobban tud lelkesedni a kapott feladatokért, külön órákért, saját dolgaiért, mint az átlag. Néha elbambul, de ez általában azért van, mert Peggy egy álmodozó. Óriási fantáziája és bolondos ötletei, megoldásai vannak.
Nem szereti, ha lenézik, ha késik, vagy ha rosszul teljesít. Ezek közül csak az első szomorítja el jobban, de mivel tudja, hogy azok, akik nem ismerik, rosszul ítélik meg, ezért nem veszi magára a téves, róla megalakított véleményeket.


Erősség || Mindig vidám, van humorérzéke.
Gyengeség || Naiv és gyakran elkalandozik a figyelme.


        

mindig ||
reggelit vacsira
piros, leprikonos zokni
szappanbuborék
Bogár Bárd meséi
kecske
mogyoróvajas-dzsemes szendvics
kakaó
csokibéka
streeler
szivárvány
esőillat
frissen nyírt fű illat
meleg homok
méhecske
muffin
tejes teát
gyurma
soha ||
fahéj
haj a mosdókagylóban
hideg
koránkelés
Grrrrrrrace
szezámmag
hideg víz
szájkosár
mumusok
lyukas zokni
csipás szem
ha a banán a késre ragad banánszeleteléskor
halat
hobbik ||
olvasni
énekelni
katicabogarakra vadászni
virágokat gyűjteni
felhőket nézni
rajzolni
énekelni
merengő ||
☼ A legjobb emlékem az,  amikor apa biciklizni tanított. Egész nap gyakoroltunk és miután végeztünk, apa vett nekem egy négy gombócos fagyit, mert sikerült pár centit magamtól mennem. A fagyi utolsó gombóca elolvadt, mire megettem a másik hármat, így hát ki kellett innom a tölcsérből. Undi volt, de guszta is.
❅ A legrosszabb emlékem a cicám, Mr. Supercalifragilisticexpialidocious, röviden Cicc halála.  Ő volt az első macskuszom és nagyon a szívemhez nőtt. Szegényem tej érzékeny volt, így a szervezete nem tudta normálisan lebontani a laktózt, viszont imádta kergetni a kerti törpéinket. Másfél éve hunyt el.
mumus || Fogtündér
Edevis tükre ||  „Ébredjen fel” a nagyi.
százfűlé-főzet ||  Húúú, de szeretem azt a hínár színű, erdőillatú, rózsacukor és csillaggyümölcs ízű trutymót.
Amortentia || Eső és frissen nyírt fű illatú.
titkok ||
Kis koromban azt hittem, hogy Ariel, a kis hableány rokona vagyok.
azt beszélik, hogy... || agyalágyult vagyok, mert a gólya a fejemre ejtett. Ha meghallom ezt, mindig megrázogatom a fejem, hogy ellenőrizzem az agyam állagát és büszkén mondhatom, hogy odabent minden rendben van. A lágy lenne, akkor valószínűleg lötyögne a fejemben.



        

apa || Dexter Murphy; 42; aranyvérű; Mivel én vagyok az egyetlen lány a gyerekek között, nem csoda, hogy különlegesebb figyelemben részesülök. A kapcsolatom apával egy igazi apa-lánya kapcsolat. Szerintem ő készíti a legfinomabb kakaót. Szeretem, ha foglalkozik velem és szörnyen hiányolom, amikor a Roxfortban vagyok. Még szerencse, hogy van egy Hakuna nevű baglyom.
anya || Morticia Wormwood; 39; mugli; Anya csak egy van a világon! Ha egyszer felnövök, olyan szeretnék lenni, mint ő. Persze, nem sietek, ugyanis hiányoznának az esti meséi, a szombati sütős délutánok, és a tavaszi kertészkedés.
Szerintem anya készíti a legjobb vacsira reggelit.
testvérek ||  
 - Laken Murphy; 17; félvér; Régebben sokat veszekedtünk, de ahogy idősebbé válunk, egyre jobb a kapcsolatunk. Egyszer azt csináltam, hogy bekentem májkrémmel a kedvenc sportcipője belsejét, mert pipacsfejűnek nevezett.
Egyébként Laken mindig védeni próbál. Mostanában egyre komolyabban veszi a nagybáty szerepét.
 - Lawson Murphy: 17; félvér; Laws Laken ikertesója, a fiatalabb bátyám. Teljesen olyan, mint Laken. Nem csak a külsőre, belsőre is. Kivétel az, hogy Laws mindig is jó fej volt velem. Vele kevesebbet veszekedtünk, és ő mindig is a kis hugicájának tartott. Az utóbbi időben, ugyanúgy, mint Laken, ő is jobban beleéli magát az idősebb báty szerepébe, de nem gond. Egyszer biztos rájön, hogy magamtól is meg tudom oldani a gondjaimat.
állatok || Egy gatyáskuvik – Hakuna

Családtörténet ||
Anya egy katona és egy utazási irodában dolgozó nő családjában született. Hét éves korában tudta meg, hogy különleges, de nem merte elmondani a szüleinek, ugyanis attól tartott, hogy nem fogják komolyan venni és azt fogják hinni, hogy ismét mindenféléket talál ki, csakhogy pótolja az apja hiányát.
Tizenegy éves korában, miután megkapta a roxforti levelét, úgy döntött, hogy mindent elmond a szüleinek, ugyanis a leghűbb vágya a szakiskolába való tanulás lett. Anyukám teljesen megdöbbent a szülei reakciójától. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen fogadják, sőt! Esze agában sem volt, hogy még büszkék is lesznek rá.
Édesapám aranyvérű családból származik. A szülei mindig is azt szerették volna, hogy egy tiszta vérű boszorkányt vegyen el feleségül, de mivel nem az agy, hanem a szív diktál, hogy kibe legyünk szerelmesek, így apukám egy vicces, kedves, kreatív mugli lányt választott, akivel a Roxfortban találkozott. Dexter azt szerette Ticia-ba, hogy optimista és általában mindennek csak a jó oldalát látja. Imádta, hogy egyfolytában mosolyog, és hogy szinte sosincs rossz kedve.
Bár apám szülei jobban örültek volna egy aranyvérű lánynak, anyunak sikerült belopnia magát a szívükbe. A szüntelen mosolyával és a végtelen kedvességével nagyiék gyorsan megkedvelték.  
Miután Ms. Morticia Wormwood Mrs. Murphy lett, apával elköltöztek Tintagel-be. Apukám gyermekorvos, anyu pedig a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik. A Mugliivadék-ellenőrző Bizottság tagja.
Jelenleg dúl a háború. A szüleim mindent megtesznek, hogy megóvjanak engem és a bátyáimat. Nincs bennünk félelem. Apa és anya mindig is azt mondták, hogy bíznunk kell a sorsban, mert ha az egyszer a fejébe vesz valamit, senki sem tudja megállítani.



        

magasság || 159
testalkat || Testalkata karcsú, mindig is túl vékonyka volt. Pár éve elkezdett nőiesedni, gömbölyödni, azonban van még hova fejlődnie.
szemszín || Kék
hajszín || Szőke
kinézet || Peggy a korához képest áltagos magassággal rendelkezik. Fehér arcát szőke, néha középre, néha bal oldalra, máskor jobb oldalra fésült, csont egyenes haj keretezi, ami egészen a lapockáéig ereszkedik le. Sokszor copfba fogja a hajtincseit. A szépen ívelt szemöldöke alatt, általában fekete szempillaspirállal kifestett, sűrű szempillái, a boldogságtól és ártatlanságtól csillogó, kék szemeit védik. A mosolya kedves és szívmelengető, vigyorgáskor megjelenő gödröcskéi pedig még aranyosabbá teszik.
Bármilyen színű ruhát felvesz, viszont ez nem jelenti azt, hogy úgy néz ki, mint egy papagáj. Szereti az elegáns, mégis kényelmes ruhadarabokat.



        

varázslói ismeretek || Peggy okos lány, szeret tanulni, de mivel nagy a fantáziája, a figyelme gyakran elkalandozik az órákon. Többnyire leragad egy témánál és azon agyal, amíg más, valami érdekesebb nem hall. Rendszeresen ír leckéket és gyakorol. Jobban szereti a gyakorlatot, mint az elméletet. Problémás tantárgynak tarja a mágiatörténetet, a jóslástant. Az utóbbitól inkább fél. Nem akarja előretudni a jövőjét. Szerinte ijesztő.
Szereti a bűbájtant, a bájitaltant és a repüléstant. Az átváltoztatástan is a kedvencei közé tartozik, bár szinte sosem sikerülnek jól a próbálkozásai. Attól még viccesnek tartja a hibáit és nem adja fel.  
Idén mindent belead, hogy jó eredményeket szerezzen, és évvégén sikeresen tegye le az RBF vizsgáit.
 felvett tantárgyak ||
Rúnaismeret
Legendás lények gondozása
pálca típusa || 9 és ½ hüvelyk, rózsafa, egyszarvúszőr
RBF ||



        

avialany||  Ariana Grande
Naplózva

Emily M. Dean
Adminisztrátor
***


■ leendő medimágus ■ ex-mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 08. 23. - 11:44:11 »
+2

Hello Peggy!

Először is, nagyon örülök, hogy végre olvashatom az előtörténetedet - már kíváncsian vártam!

Másodszor, imádtam olvasni! Agyzsibbasztó, mégis imádnivaló karakter, látszik rajta, hogy alaposan ki van dolgozva. Örülök, hogy végre egy kicsit mást olvashattam, köszönöm!

Mivel semmilyen hibát sem véltem felfedezni, ezért természetesen

az előtörténetedet

!

Nem is kétséges, hogy a házad mától a...



Gratulálok, és csak ügyesen. Ne készítsd ki a Roxfort minden lakóját Hááát Kellemes játékokat! Mosolyog



Kérlek, a játék megkezdése előtt mindenképp jelentkezz az alábbi topikokban:












Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 05. 25. - 01:47:09
Az oldal 0.072 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.