+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 97/98-as tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  London mugli része
| | | | | |-+  Carriage 84/b
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Carriage 84/b  (Megtekintve 9109 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 02. 15. - 18:43:15 »
0


Ez a belvárosi lakás is ugyanolyan, mint a többi. Ahogy belépünk a lakásba egy kicsi, a nappalitól nem elzárt előszobába csöppenünk. Balra fogasok és egy kisszekrény ágaskodik, jobbra egy ajtó vezet az apró fürdőbe. Ha tovább haladunk, belépünk az amerikai konyhás nappaliba, ami már kevésbé hasonlít muglikéra, az egész lakásról ordít, hogy mágusok rendezték be. A nappali bal falán, azaz azon, amelyen a fogasok is találhatók, két ajtó díszeleg, amely egy-egy hálószobához vezetnek. A jobb oldali Dantéé, a bal oldali Brandoné. A két ajtó között egy megbűvölt kandalló foglal helyet, azzal szemben két fotel, egy dohányzó asztal, és egy kisebb méretű kanapé. A kanapé mögött egy italos bárszekrény található, illetve a konyha egésze. A konyhából nyílik egy üveges ajtó egy piciny erkélyre, ahol csak egy dohánytálka, és egy szék helyezkedik el. Az erkély a Hyde Parkra néz.
A lakás színvilága ezüst, zöld, szürke árnyalatok és azon keverékei, mégis kellemes nyugtató hatású minden szoba.


Dante szobája:
Egy tipikus agglegény szobája. Hatalmas franciaágy foglal helyet középen, és a ruhás szekrények mellett még a könyveknek is van jónéhány polc fenntartva. Aki belép a szobába ízléses berendezkedést tapasztalhat, a rend is kifejezetten jellemző a helyiségre. A sarokban külön helye van Dante egerének egy hatalmas terráriumban.

Brandon szobája:
Középen egy óriási franciaágy helyezkedik el, oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel, azokon gyertyák. Bal oldalt egy szekrénysor húzódik végig a falon. A szekrénysorban van egy fiókos rész, egy bárszekrény az italoknak és dohányáruknak, egy kétajtós nagyméretű "tok" a ruháknak, és egy-két polc a könyveknek. Vele szemben a szoba másik falánál egy íróasztal áll. A fekete falakon festmények díszelegnek, köztük az egyik Emmát, a húgát ábrázolja. Bordó paplanja, és függönyei vannak. Az ágy és az ajtó között egy ókori perzsa-szőnyeg terpeszkedik.

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 02. 15. - 18:58:06 »
0


I SAW A LONG TIME AGO, GUY!


Halk pukkanás hallatszik. Sehol senki. Gondolhatta volna, hogy ma éjszaka is valamelyik bárban üti el az időt, hogy aztán egy könnyűvérű hölgyeményt cipelhessen fel ide. Nos, ha így is van, sajnos félbe fogom szakítani az éjszakai mulatságot.
Eszembe jutnak a nem is olyan régi életem. Egy évvel ezelőtt még vígan hajkurásztam a lányokat, akik majdnem kivétel nélkül fennakadtak a hálómba. Volt köztük egész szép, egész okos, vagy mindkettő egyszerre. Kihívás, és könnyed esti program - szerettem azt a játékot, ezt az életstílust. Aztán jött a háború és mindent felbolygatott. Illetve Yvette! Yvette. Hmm, nem is tudom, már mióta nem beszéltünk, talán szilveszter óta. Még, ha találkoznánk is, még akkor se lenne hajlandó szóba állni velem. De nem lesz ez mindig így, én és az idő majd megoldjuk.
Meggyújtom a gyertyákat, hiába vannak lámpák, mégiscsak hozzá vagyok szokva a gyertyafényhez, illetve a fáklyákhoz. Ledobom magam a dívány mellett álló fotelbe, és addig ülök ott csendben, míg a lakótársam, aki voltaképp az egész lakásért most felel, amíg én az iskolában dolgozom, be nem toppan, akár egyedül, akár egy nő társaságában.
Éjjel kettő.
Rég láttam, s már kijárt a találkozás, még ha nem is ilyen formában. De sajnos ez most így sikerült. Nem tudja, hogy jövök, azt se tudja majd, miért jöttem. Hiszen majd pont én fogom őt január harmadikán meglátogatni "csak úgy". Ő is tudhatja, hogy valami fontos miatt jöttem el.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:05:55 »
0

To My Best Friend

Szombat este otthon ülni? Ugyan már! Azt csak a kanapéhoz nőtt emberek teszik, akik chipset zabálva bámulják a tévét, mert jobb dolguk nem akad, de akik igazán normálisak, azok ilyenkor tuti nem otthon növesztik a seggüket. Ahogy én sem. Inkább választottam esti kikapcsolódásnak a bárpultnál ülő hölgyek egyikét. Az tény, hogy nem adta könnyen magát, de szeméből tisztán le tudtam olvasni, hogy ha kellő ideig udvarolom körbe, végül beadja a derekát. Hát így is lett. Ugyan csak éjjel kettő körül sikerült végérvényesen is becserkésznem, de mikor megadta a végső jelet, azonnal rohantam vele a lakásomra, mint valami kiskutya az új játékszerével. Pontosabban nem is az én lakásomra, hanem Brandonéra, mivel hozzáköltöztem, s mivel hogy a kastélyban játszik óvóbácsit, ezért semmi akadálya nem volt a maihoz hasonló estéknek.
Kulcs gyorsan elfordít, s miközben próbáltam szórakoztatni a hölgyet, beléptem, csakhogy különös jelenséget tapasztaltam.
- Várj meg itt, kérlek! - utasítottam, és óvatosan beljebb merészkedtem. Rablóra számítottam, de ehelyett Brandont pillantottam meg a fotelben. Nem enyhén lepődtem meg, de azonnal üdvözöltem barátomat.
- Brandon! De rég jártál erre, hogy-hogy pont most toppantál be? - sejthette, hogy nem ez a legjobb pillanat a látogatásra, de volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem érhetett rá - Muszáj elküldenem, igaz? - mutattam hátra, s meg sem várva a választ, visszakullogtam az ajtóhoz.
- Sajnos ez nem a legjobb alkalom, de majd hívlak, okés? - kacsintottam rá a megilletődött lányra, azzal be is zártam az ajtót, és visszamentem Brandonhoz. Hamar lezártam ezt a témát, de azért kicsit sajgott a szívem, hogy szegény lánynak, na meg persze szegény nekem nem úgy alakult az esténk, ahogy elterveztük. De azért így sem lesz rossz, hiszen jó rég nem láttam már Brandont.
- Valami italt? - néztem rá, mikor visszaértem.

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:09:42 »
0

I SAW A LONG TIME AGO, GUY!


Nem több, mint tizenhárom percet kellett csupán várnom, és barátom belépett a lakásba, s mivel az ajtót elég sebtében vágta be maga után, sejtésem beigazolódott. Komolyan ültem a fotelben, nem reagáltam se a gyors kérdésére, se a lánnyal kapcsolatosra. Miután elküldte a megilletődött lányt, bezárta az ajtót, és megállt előttem. Pár másodpercig rezzenéstelen arccal néztem szemeibe, majd a bárszekrény felé tekintve, halvány mosolyt megengedve magamnak leadtam a rendelést.
- Köszönöm, megkínálhatsz a 1966-os whiskeymmel! - direkten megvártam, míg a saját házamban, a saját fotelemben kiszolgál a saját italommal az egyik legjobb barátom. Természetesen Dante sose ugrott pincsikutya módjára szavamra, de a baráti gesztust szívesen fogadtam el, amit voltaképp én ajánlottam fel. Oda se neki. Ő is jól tudja, hogy ez csupán formaság a részemről.
Miután töltött nekem, és remélem magának is, egy lágy kéz mozdulattal jelzem, hogy üljön le mellém, mert beszélnünk kell. Persze úriember módjára nem térek rögtön a tárgyra. Bár gyors látogatásnak szántam a mostanit, de ahogy elnézem az agglegény életet élő haveromat, rájöttem, hogy talán meg lehet előzni az üzletet egy kisebb baráti csevejjel. Hiszen milyen törvény mondja ki, hogy nem lehet? Arcom elé emelem a poharat, és méregetem a bronzos italt.
- Nem olyan régi, de remek évjárat! - mondom, nem mintha szakértő lennék, de sok whiskeyt kóstoltam már életemben. Belekortyolok egy aprót, épp, hogy csak megízlelem. - Nem gondolod? -
Felvonva szemöldökömet néztem barátomra. Agyamon átfutott pár lényeges információ, amit külleméről vontam le. Táskás szemei elárulták, hogy az utóbbi időben elég sokat dolgozott, és bizonyára próbált eleget tenni a szabadidejének is, és szenvedélyeinek vágyainak csillapításában. Nyilvánvaló, hogy a kettő egyben nehéz, de Dante mindig is maximalista volt. Ettől függetlenül elég jól nézett ki, legalábbis a mostani helyzetekhez képest. Feltűnően lazának, és gondtalannak tűnt, de én jól tudtam, hogy ez nem így van. A Nagyúr mostanában mindenkinél bekeményített. Mindig is felszabadultabb volt, mint én. Engem így csupán két ember láthatott így. De az egyik halott, a másik meg szóba se áll velem, jelen pillanatban.
- Milyen volt a mai zsákmány? - mosolyodom el, bár nem szívből jövő volt. A mosolyaim kevése szívből jövő már.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:12:56 »
0

To My Best Friend

Álltam ott, és vártam, hogy mondjon valamit itt létének miértéjről, de nem így lett. Sejthettem volna. Ismernem kéne annyira Brandont, hogy tudjam: nem fog azonnal letámadni a dolgokkal, inkább bevezeti azt különféle módokon. Olyan ez körülbelül, mint a petting. Egy kis előjáték a tényleges közlendő előtt, egy kis bevezetés, hogy rá tudjak készülni a dolgokra.
- Honnét veszed, hogy megvan-e még egyáltalán? - vigyorodtam el, de nagyon jól tudta, hogy nem gondoltam komolyan. Vele szemben soha nem lennék olyan tahó, hogy az ilyen italokat elfecséreljem holmi apró unaloműzésre. Nem, ezt nagyszabású alkalmakkor kell kihasználni, mint például akkor, amikor a legjobb barátom hazalátogat végre nagyon hosszú idő után.
Miután mindkettőnknek töltöttem az italból, hanyag léptekkel visszamentem hozzá, s helyet foglaltam a kézmozdulat után. Átnyújtottam neki a poharát, miközben a sajátomba beleittam. Nem vártam vele túl sokáig, szükségem volt erre, főként az utóbbi időben, na meg persze a ma elhalasztott esti terveim után.  Igazán kiérdemeltem ezt akárki akármit mond.
- Szerintem is. - néztem fel, de nem öntött el bűntudat, hogy jaj, most nem vártam meg őt is. Amúgy sem érdekelt különösebben, hogy milyen évjáratú, tőlem akár egy hetes is lehetett, csak az íze legyen megfelelő. Én nem az évjáratot szoktam figyelni az italoknál, engem csupán a tényleges tartalma érdekel az üvegnek. Valahogy a nőknél is így szoktam választani, nálam nem az „évjáratuk” a legeslegfontosabb szempont, noha azért megvan a felső határ nálam is, hogy mennyi idős legyen a hölgyemény. Ez általában maximum tíz év különbséget jelent az én koromtól fölfelé.
Miközben Brandon engem méregetett, ugyanígy tettem én is vele, de valahogy nem tűnt túl boldognak, és a mosolya sem volt túl őszinte.
- Egész jó, egész jó. - poharamat ismét számhoz emeltem - De bővebb kifejtést nem tudok róla mondani sajnos, ahhoz kellett volna még egy kis idő. - utalgattam, de nem szántam komolynak, inkább amolyan kis csipkelődés volt ez, de ezt ő is nagyon jól tudta.
- De gondolom nem azért jöttél, hogy leellenőrizd a kiválasztottjaimat, szóval, mi történt? - néztem mélyen a szemében, s enyhe kíváncsiság tükröződött szemeimben, mivel elképzelésem sem volt arról, vajon miért jött.

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:16:13 »
0

 
 
THE FACT


Csak magamban mosolyogtam, hiszen jól tudtam, hogy Dante sose volt ilyen kifinomult. Nem azt mondom, hogy barbár vagy illetlen, hanem egyszerűen nem volt olyan visszafogott és diszkrét, mint én. Érdekes, hogy mennyire különbözünk, és mégis egymás mellé sodort minket a Sors - no nem mintha hinnék benne. Eszes fiú, egyáltalán nem bugyuta, és elég jól ismer, amit már senki nem mondhat el magáról, csak ő. Irigykedve néztem. Bár magánélete neki sem olyan rózsás, mégis olyan könnyen félre tudja tenni mindezt. Zseniális.
Nagyot kortyolok az italból, hogy rávegyem magam a beszédre. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan tálaljam a szituációt, amit kénytelen lesz elfogadnia. Azt is tudtam, hogy először tetszeni fog neki, hiszen, amit ajánlok, jól hangzik, de a kikötések már nem fognak neki tetszeni. De az üzlet szempontjából sajnos majd azt kell mondanom, hogy leszarom. Ugyanis ez igenfontos, és nem tűrök ebben az ügyben ellentmondást. Azt is tudom, hogy Dante nem fog örülni a szabályoknak, amiket majd behozatok...
- Miért nem? - kérdezem mosolyogva. - Nem hagyhatom, hogy bátyád nélkülözése miatt alább add a lányoknál. Tudod, mit mondtam mindig is: minden nő nő, de csak kevés becses. - persze a becsest valamikor a személyiségre értem, valamikor a külsőre, helyzettől adódóan. A bátyád kifejezés sem lehet furcsa neki, néha használom, hiszen édesöccsemként szeretem őt, pedig három évvel idősebb nálam. De a szereposztás így passzol: az aggódó, komor, keserű, szerető bátty, és a vidám, laza, szórakoztató öccs.
Félrenézek, és érezhetően nehéz csend nehezedik a szobára. A mosoly leolvad arcomról, és elkomorodok. Vége lehet a köntörfalazásnak, pár mondatkör lefutott, a beszélgetést bármikor folytathatjuk, de ez nem várhat, mert a nyakunkban liheg. Vagyis nyakamba, de sajnos Dantera kell támaszkodnom, mint az egyetlen "rokonomra".
Lehúzom a maradék whiskeyt, de egyelőre még nem töltöm újra, csak leteszem a poharat a dohányzóasztalon álló üveg mellé. Mutató- és hüvelykujjamat erősen végighúzom állkapcsom vonalán, és magam előtt összekulcsolom kezeimet, és hátradőlök.
- Egy lány fog hozzád költözni. - egyelőre megvárom erre a reakcióját.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:21:42 »
0

To My Best Friend

Tudtam, hogy nem ezért jött, de azért még is csak jó volt azt hallani, mintha tényleg érdekelné, hogy milyen csajt szedek össze. Mint az igazi testvérek. Brandonhoz olyan kötelék fűzött, hogy talán még akkor sem lennék képes bántani őt, ha a Nagyúr kérne erre, ez pedig igen csak nagy szó. Hiszen az ő szava szent és sérthetetlen számunkra. De Brandonra nem csak egy közönséges munkatársként tekintettem, és ez így talán furcsának is tűnhet, de nevelőcsaládom meggyilkolása után apámon kívül nem maradt senkim, és hiányzott egy valódi testvér. Mint amilyen Aldis is volt. És ez is közös volt bennünk Brandonnal. Egyikünknek sem voltak már igazi rokonai, akikre támaszkodhattunk volna, csak mi ketten maradtunk egymásnak. De ez így jó is volt. Nem lógtunk folyton egymás nyakán, mégis nyugodtan támaszkodhattunk a másikra.
Brandon arcáról hirtelen eltűnt a mosoly, s én már kezdtem a legrosszabbtól tartani, amikor végre kibökte, miért van itt. Azt hittem, hogy csak viccel, vagy valami, de úgy tűnt nem, így én csak hüledeztem. Sokkal rosszabbra számítottam, azt hittem, hogy valami katasztrofális dolgot fog majd közölni velem, de ez cseppet sem nevezhető annak. Sőt, egészen kiváló lehetőségek rejlettek ebben.
- Hogy mi?! Egy lány? - elgondolkoztam, s már jöttek a különféle ötletek ezzel kapcsolatban, amikor beugrott valami - A te csajod, igaz? Ide küldöd a te barátnődet, szóval nem szabad hozzá érnem. Gondolom ez lesz. - fordultam feléje kissé csalódottan, s mélyen a szemeibe néztem. Pedig már kezdtem beleélni magam, de viszont ha nem így lenne, ahogy én gondolom, akkor ezt nem közölte volna ilyen lesújtó arckifejezéssel. Vagy talán valami más áll a háttérben? Talán félti tőlem a lányt, vagy mi? Érdekes...

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:26:56 »
0

 
THE STATEMENT


Érdekes - azt hittem első kérdése az lesz, hogy "dögös?". De tévedtem. El akartam mosolyodni, de arcizmaim elfagytak a keserűségtől, ami már régóta átjárt.
- Nem. Yvette a kastélyban marad még egy darabig. - nem említettem neki őt, de majd hamarosan annak is eljön az ideje. Alapból nem szerettem hirdetni, főleg, mert titokban találkozgattam vele (most már meg nem is találkozunk), de sosem akartam mutatni, hogy bárki iránt is érezhetek többet, mint holmi közönyt. Ez lehetetlen, mindenki tudja. De a gondolat illúziója gyakran elhomályosítja ezt a hitet, így az emberekkel el lehet hitetni, hogy márpedig van olyan ember, aki érzéketlen, és nincs semmilyen érzelme. Persze ez nagy baromság. Ilyen nincs - az egy gépezet lehetne. Az ember mindig is ember volt, és az is marad, márpedig az ember érző lény bárki is tagadhatja, attól még az. Még én is. De tudjátok... azzal a bizonyos illúzióval sok mindent el lehet érni. Csak ki kell használni.
- Nem, ilyenről szó sincs. - mondom, majd felállok, abban a reményben, hogy ő ülve marad.
Lassan járkálni kezdek a szobában fel-alá. Nyugodtan, nem sietve.
- Sabrina Joanna Wilder, született Strood, 1980. május 19-én. Tizenhét éves, félvér vérmérsékletű. Szüleiről semmi lényeges információ. Edward Wilderről, bátyjáról nem lehet túl sokat tudni, egy jelentéktelen, hétköznapi mágus. Alyson Wilder - hangsúlyozom ki a női nevet. -, a Nagyúr szolgálatában áll 1996. február 22. óta, ismerheted is akár. Sabrina egy életvidám lány, sok baráttal, van egy barátja, Christian Ashmore. Mindketten a Roxfortba járnak, pár hónapja bimbózódott ki szerelmük. Sabrina szereti a bátyját, a szüleit, elég jó tanuló, kiváló RBF eredményekkel, és RAVASZ vizsgáira is keményen készül. Pálcája 10 és fél hüvelyk, vörösfenyő, főnixtollal bélelve. Szabadidejében gitározik. 172 centiméter magas, 59 kilogramm, sötétbarna haja és szeme van, vékony testalkatú, arca gömbölyű, gyermekded. - ekkor megállok az andalgásban, felé fordulok, hagyok egy leheletnyi szünetet, és a szemeibe nézek. - Szűz. -
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:27:56 »
0

To My Best Friend

Nem barátnő. De akkor mégis miért érdekes neki ez a lány? Vagy mi célból kellhet neki? Figyeltem a reakcióit, próbáltam leolvasni róla, hogy mire is megy ki ez a dolog, de nem jutottam előrébb. Brandon olyan volt, mint valami páncéllal bevont katona, akiről csak kevés ember tudhatja, hogy mi, vagy ki rejtőzik ott bent. Persze én már elég jól ismertem, de jelen pillanatban fogalmam sem volt arról, hogy mi járhat a fejében. Továbbra is csak annyit tudtam, hogy az a lány ide fog költözni, de jelen pillanatban halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miért.
Szememmel követtem, ahogyan fel-alá járkált, nem tűnt túl nyugodtnak, s mikor meghallottam a lány nevét hirtelen beugrott valami. Olyan ismerős a neve, talán már hallottam róla?
Kérdésemre a választ hamar megkapom, ugyanis a felsorolásban hirtelen felbukkan Alyson Wilder neve.
- Óó Alyson, hogyne ismerném. - merengek el a közös emlékekre gondolva, de tulajdonképpen semmi érdekes. Mondjuk úgy, hogy csak majdnem megvolt, mivel akkor is éppen megzavartak.
Ábrándozásomból Brandon szakított ki, ahogyan mondta tovább az adatokat a lányról. Csupa, csupa felesleges információ. Van barátja? Nem akadály, az ilyen kapcsolatokat hamar fel lehet szakítani, nekem meg pláne, hogy sikerülhet. Roxfort. Mi más? Jegyei kit érdekelnek, a többit is csak elengedtem a fülem mellett, de az utolsó szón hirtelen megakadtam. Szűz. Úszott be elém a kép, teljesen megfeledkezve arról, hogy épp Brandon szemeibe bámulok bele. Szóval a kicsike még nem tudja, mi a jó neki. Ezen változtatni kell feltétlen!
- Nem sokáig. - vigyorogtam bele Brandon arcába - Hogy néz ki a drága? Csinos? - érdeklődtem, teljesen beleélve magamat a helyzetbe. Ha ez így lesz, akkor jó nagyon jó kilátásaim vannak.

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2012. 02. 15. - 19:46:32 »
0

  
THE RULES


Nem túlságosan lepődök meg azon, hogy ismeri Alysont. Alysonnak hiába nincs nagy tekintélye, mégis, a Halálfalók között nagyon sokan ismerik. Alapból is feltűnő jelenség, és elég... érdekes. Meglepő, hogy igencsendes, az ember nem is hinné, hogy egy hidegvérű gyilkos. Csak akkor szól, ha kérdezik, de ha mégis magától szólal meg, hangja mindig nyugodt, kiegyensúlyozott, és halk, kellemes tónusú -
roppant vonzó.
De amikor kitör belőle a vadállat, nem lehet megállítani, bárkit képes lenne megölni, egy csettintésre. Kevés ilyen pillanatban lehet látni, küldetéseit mindig hidegvérrel oldja meg, de ha egyszer bepöccen. Egyszer láttam úgy, és bnem lennék a férje, aki elfelejti az évfordulójukat...
Elég könnyűvérű, bár meglehetősen elegánsan csinálja, nincs rossz híre.
Dante furcsamód elég csendes volt, ami nem lenne meglepő, hiszen illedelmes, de semmi arcmimika, és érzelem nem tükröződött arcán, amit erősen furcsálltam. Barátom nem értette az utolsó szót. Az értelmével mindketten tisztában vagyunk, de én most a lány törékenységére akartam felhívni a figyelmét. Nyilvánvalóan én se úgy reagáltam volna, ahogyan én azt most várom, de nem gond, nem gond, majd én elmagyarázom neki.
Szemeim élesen
megvillanak.
- Egy ujjal sem érhetsz hozzá. - hangom cseppet sem volt fenyegető, de érződött rajta az ellent mondás nem tűrő hanglejtés. Határozott.
Vettem egy mély levegőt, szemeim lángjai kialudtak. Higgadtabban tettem két lépést felé, és megálltam előtte.
- Itt fog lakni, és meg sem szeretném hallani, hogy bármit is csináltál vele, érthető? - mondom már nyugodtan. - Ő még gyerek, érted? Azt sem tudja mi fán terem az Élet, eszik vagy isszák. Annyi idős, mint a húgom! - volt. Az utolsó szót nem mondtam ki, hiszen még midnig nem tudtam múlt időben beszélni róla.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2012. 02. 22. - 18:10:07 »
0

To My Best Friend

Meglepődtem Brandon kijelentésén. Most valamit félreértettem, vagy mi a fenére gondolt, amikor a szemembe nézve közölte, hogy a lány szűz. Tőlem amúgy is mit várt? Tudja, milyen vagyok, gondolhatta volna, hogy ha én meghallom ezt a kijelentést, akkor mi jut először az eszembe.
Nem volt se fenyegetőző, se harcias az, ahogy mondta az egészet, de még is volt benne valami furcsa. Miért óvja ennyire ezt a lányt? Ezen erősen elgondolkodtam, aztán kiejtette az utolsó szavakat a száján. Megvilágosodtam, és kezdtem megérteni, hogy miért van ez az egész.
Annyi idős mint a húga.
Ez a mondat mindent elárult, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mennyire megviselte őt a húga halála. Talán ez a másik lány rá emlékeztette, vagy nem is tudom, de már egyáltalán nem piszkos dolgok jártak a fejemben.
- Rendben van, ez a te kérésed a te lakásodban, és én ezt tiszteletben is fogom tartani. - bólintottam, majd egy darabig csak bámultam a poharamat. Kicsit elmerengtem, aztán lassan megint Brandonra emeltem a tekintetemet.
- Rá emlékeztet, igaz? - tudtam, hogy ez egy nagyon kényes téma a számára, és nem is akartam felzaklatni, de úgy éreztem, most ránk fér ez a beszélgetés, mint testvér a testvérrel. Mint a megértő öccs az összetört lelkű bátyjával. Vagy valami ilyesmi.



Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2012. 02. 22. - 18:44:55 »
0

 
   
THE RULES


Bár látszólag nem örült a ténynek, mégis elfogadta. Higadtan bólintottam, amolyan hála jeleként, majd töltöttem a poharamba még italt. Megmarkoltam a poharat, s leültem, de most nem a fotelba, hanem annak kipárnázott karfájára. Belehörpintettem a keserű nedűbe, és hagytam, hogy átjárja szám, torkom, testem minden szegletét. Éreztem az alkoholt felkúszni fejemben, aminek hatását szeme behunyásával
fokoztam. Némán ültünk egymás mellett, de ez a csend, mint máskor, most se volt zavart, vagy kellemetlen. Ahogy szemhéjaim mögé rejtettem látásom, kifinomultabb hallásom tisztán észlelte Dante halk szuszogását. Lélegzetvételei nyugodtak voltak, megfontoltak.
Bár nem voltam ideges, se mérges, egy kétes érzés mégis eluralkodott bennem, amire barátom a következő mondatával teljes pontossággal rátapint.
- Két nap múlva érkezik. - hangom agresszívan felemelkedik, akármennyire is próbálom kontrollálni. - A beavatása egy hét múlva lesz, ugyanis, mint kitalálhattad, Halálfaló lesz Alyson jóvoltából. Nem tudom, tudod-e mivel jár egy tinédzser lány társasága... - ránézek, és várom, hogy igenis most kezdje sorolni, kíváncsi vagyok, érti-e valójában, hogy mire kérem.
Gondolataimat azonnal elterelem a "rá" kifejezésről és annak hozalékairól. A düh, és az ügy lefolytatása elvette a figyelmemet róla.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2012. 03. 27. - 20:05:32 »
+1

To My Best Friend

Hogy őszinte legyek kissé meglepett Brandon reakciója, de ez nem érhetett volna váratlanul. Sejtem, mennyire kényes téma ez, nem is szoktunk erről beszélni, szóval most nem tudom mit vártam. A lényeg, hogy most sem akar erről csevegni, így vettem a lapot, és nem is firtattam ezt tovább. Ráadásul a meglepettségemet elterelte a még nagyobb megdöbbenés, mikor kijelentette, hogy a lány halálfalónak áll. Elmondása alapján nem az a tipikus „Most öldökölni fogok és kész!” típus, sőt, inkább az ellentéte, de ha a Nagyúr ebbe belement, akkor nekem édes mindegy. Csak érdekes lesz vele, bár az is lehet, hogy nem fog sokáig velünk lakni, hiszen ha valóban nem egy nagyon harcias valaki, akkor már rögtön az első küldetésen, vagy talán már a beavatáskor kihullik a sorból. Persze én nem kívánom ezt neki, csak számításba kell ezt is venni, bár ha jól néz ki, akkor valóban kár lenne érte.
Brandon kérdésére egy pillanatra elgondolkodtam, s nem azért, mert el akartam poénkodni a dolgot, csupán kicsúszott véletlenül a számon:
- Nekem kell tampont venni neki? – húztam el a számat, de amint ezt kimondtam meg is bántam, így más hangnemben folytattam – De komolyra fordítva a szót, nem tudom, mert soha nem volt húgom, és gyerekem se. Kajáról kell gondoskodni, meg nem szabad hozzányúlnom. Ennyi. Meg ha jól vettem ki, akkor nem sokára már teljesen nagykorú, szóval ő is tud gondoskodni magáról, legfeljebb az elején kell türelmesnek lennem, ha tényleg beavatják. – válaszoltam lazán, mert tényleg így gondoltam. Ennél több kellene, mert nem nagyon hiszem.

Naplózva

Brandon Gray
Eltávozott karakter
*****


a félkarú exhalálfaló és áruló • legilimentor

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2012. 04. 03. - 19:31:46 »
+1

  
 
THE MANDATE


  Lehúztam az italt, és rácsavartam az üvegre a kupakot. Míg az alkohol hatást fejtette, visszatettem vitrinbe az italt, először is, mert nem akarom, hogy elfogyjon, illetve nem kívánok a mai este lerészegedni, és ha előttem van a kesernyés nedű, nagy esély van rá.
   Visszaereszkedek most már a fotelba, és komor arccal Dantera nézek.
   Nyomás nehezedett mellkasomra, s görcsbe rándult az arcom. Felnevettem. Lábaimat átlendítettem a másikra, és kényelmesen lejjebb csúsztam a bársonyon. Mosolyogva barátomra néztem, szívesen vállon bokszoltam volna, mint gyerekkorunkban, de már felnőttek vagyunk. Na ezért lakok ezzel a marhával.
   - Végül is igen, erre gondoltam. - gondolkozok, hátha kihagyott valamit. - Ja igen, még valami. Mint rájöhettél nem a legideálisabb Halálfaló-jelölt, nem is értem Alyson miért ajánlotta fel, hiszen tudhatná, hogy hamar el fog patkolni a húga. Talán így szeretné "természetes" módon eltávolítani, és nem saját kezével megölni. - visszatérek mondanivalómhoz. - Szóval: Szeretném, ha segítenél neki. Nem kérem, hogy szeresd, hiszen tinédzserlány módjára eléggé labilis természetű, és ez a hír se tette túl boldoggá. Az is lehet, hogy arrogáns lesz, vagy semmi sem fogja érdekelni, és holmi óvódásként a sarokban fog sírni. Na ezt nem szeretném. Ismétlem: nem kell szeretned, nem kell a bátyjának lenned, nem kell a második apjának lenned. Néha alkalmam lesz lejönni meglátogatni Titeket. Ezeket az időszakokat kiképzéssel akarom eltölteni, és ehhez kérem majd a segítségedet. Nem magyarázzuk el neki, hogy mi merre és hogyan, gyakorlatban tervezek vele párbajozni. Meg szeretném tanítani, hogy hogyan ne ugorjon az átkok elé... -
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2012. 07. 01. - 21:06:38 »
+1

To My Best Friend

Meglepett, amikor Brandon hirtelen felnevetett, hiszen egészen idáig teljesen komolyan folyt a beszélgetést, de hát, mint tudjuk, az alkohol mindig oldja kicsit az embert, szóval lehet, hogy ezt is annak köszönhetjük. Engem is egy kicsit fejbevágott, mivel már Brandon érkezte előtt is ittam a bárban, szóval ez az itthoni csak rárakott egy lapáttal.
Csak mély csendben hallgattam barátomat, amint sorolta a teendőimet, s közben az járt a fejemben, hogy szerencsétlen lány valószínűleg nem ilyen jövőt képzelt el magának. Nővére valószínűleg direkt ki akarja nyíratni, vagy csak szimplán azt szeretné, ha szenvedne, de ez akkor sem egy leányálom. A kislányok mindig arról álmodoznak, hogy majd hercegnők lesznek, meg a szőke herceg jön el értük a fehér lovon, erre szegény csajt önkéntelenül beajánlották a lehető legrosszabb szerepkörbe. Az egy dolog, hogy annak idején nekem is apám miatt kellett ezt a pályát választanom, de azért az elmondottak alapján és sokkal rátermettebb vagyok Sabrinánál. Úgy érzem, hogy én teljeséggel elsajátítottam a halálfalósdi tudományát, még ha néha itt-ott hibázok is egy aprót, de soha nem szoktam elkövetni hatalmas baklövéseket, amiket utána ne tudjak helyrehozni. De majd meglátjuk, mi lesz a lánnyal.
- Szóval akkor lesz egy tinédzser lakótársam, aki lehet, hogy az elején kicsit pszichológusi eset lesz, nem érhetek hozzá, és közben ki kell képezni, hogy ne essen el rögtön az első küldetésén. Hm… - gondolkodtam el, majd mélyen Brandon szemébe néztem, és ezúttal már egy vigyor ült ki az arcomra – Szeretem a kihívásokat. Ez izgalmas lesz!


Naplózva
Oldalak: [1] 2 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 02. 24. - 05:48:08
Az oldal 0.167 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.