+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 96/97-es tanév
| | |-+  Egyéb helyszínek
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Bucksworth Kúria
| | | | | |-+  Norah szobája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Norah szobája  (Megtekintve 2026 alkalommal)

Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 07. 13. - 22:10:40 »
0

Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 07. 14. - 00:45:59 »
+1

Úgy rohangálunk a házban, mint két eszelős, és végig el sem engedem Andy kezét, szorítom az ujjacskáit, mintha el se engedhetném. Milyen furcsa, az iskolában gyakran látjuk egymást, hiszen ugyanabba a házba járunk, itthon mégis más. Itthon nincs senki más, csak mi ketten, ő és én, meg a ház, ahol felnőttünk, a többivel pedig nem is törődünk.
Pedig igazán lenne mivel törődni.
A szülők élete olyan magányos lehet, mikor a gyerekeket elrabolja egy iskola, ahonnan évente háromszor kapják vissza a gyermeküket, de az is lehet, hogy csak egyszer, ha az ifjú boszorkányok vagy varázslók úgy döntenek, a kastélyban maradnak a téli vagy a tavaszi szünetre. Sose tudtam megérteni őket, nekik nem hiányzik a családjuk? De végtére is kiderült, hogy akik a kastélyban maradnak ilyenkor, azoknak többnyire nincs családjuk, vagy inkább nem szívesen látják egymást. Szörnyen magányos érzés lehet...
Viszont én ott sem vagyok soha magányos, és itt sem, legalábbis nem kellene annak lennem, hisz itt van nekem a drága kishúgom, nem igaz?
Akkor mégis miért kezdtem inni?
Jó mókának tűnt...
Szúrós szemmel nézek a rúzsra, aminek az imént lerántottam a kupakját, most pedig lágyan kitekerem belőle a maradékot. Odakint havazik, mi meg törölközőbe bugyolálva ülünk a szobámban. Az imént zuhanyzott le Andy is, én már egy ideje készen vagyok a hajszárítással is.
A rúzs színe vörös, akár a legszenvedélyesebb csóké.
- Ezt fogod felkenni ma - közlöm vele, és a kezébe adom. Bár korai a rúzzsal kezdeni, meghozza a kedvét az embernek. Én a körömlakkal kezdem, az is vörös, akár a rúzs.
Úgy készülődöm, mintha ez lenne életem legnagyobb problémája, mégis mikor letekerem a körömlakklemosó kupakját és megcsapja az orromat az alkohol illata, nagyot kell nyelnem, hogy ne forduljon fel a gyomrom. Ölni tudnék egy vodkáért.
Mély levegőt veszek, és miután megszáradt a lakk a körmömön (rásegítek egy bűbájjal), Andy mögé ugrom az ágyra, és felkapom a haját, szárítgatni és fésülgetni kezdem.
- Azt hiszem, fel fogom tupírozni, úgy nagyon rockos leszel kislány... - mondom, miközben nézem magunkat a tükörben és igyekszem jól szórakozni.
- Mit csináltok? - hallatszik egy vékonyka hang az ajtóból.
Egy aprócska szőke lány az, csámpásan áll a küszöbön és olyan vágyakozva néz ránk, mint mindig, csak én soha nem veszem ezt észre.
- Tűnés, Fiducia! - küldöm el, és már nem is nézek oda többé.
Ő viszont csak tétován és magányosan álldogál a szobám ajtajában...
Naplózva


Andromeda Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


VI.GRIFFENDÉL°°Andy, a vagány°°DStag°°Prefektus <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 07. 14. - 15:08:52 »
+2

Nővérkém

[még a pavilonnál]

Hú Apám! Ez volt ám a sokkolás! Még a halálfalóknál is jobban gyűlölöm a gondolatot, hogy megbántottam Noraht, de hát úgy látszik ismételten hajlandó volt megbocsátani. Hiába. A mi testvéri kapcsolatunk sok mindent kibír. Együtt már annyi mindent megéltünk, hogy hihetetlen. Igaz, néha hajba kaptunk, de hát még a legjobb családban is előfordul az ilyesmi. Nálunk ne fordulna elő? Enyhén megkönnyebbült mosollyal nyugtázom, hogy Norah hajlandó megbocsátani. Összemosolygunk, ahogy mindig is tettük a balhéink után, majd vígan elindulok Norah oldalán a ház felé, hogy nekiveselkedjünk a készülődésnek.

[Norah szobájában]

A hó birodalmából kilépve megnyugtató, szívet melengető érzés volt belépni a meleg, kellemes hőmérsékletű házba. Miután megváltunk olvadt latyaktól nedves cipőinktől, és kabátjainktól kellemes volt a zuhany az átfagyott testnek, és léleknek. miután átmelegedtem a zuhany alatt. Hajamat egy praktikus bűbájjal megszárítom, és törölközőbe csavarva rohanok át Norah szobájába, ahol Ő is hasonló állapotban vár Engem, hogy elkezdjük a készülődést az esti rock koncertre. Vidáman huppanok le Norah ágyára, és érdeklődve figyelem mivel játszadozik az ujjai között. Norah egyik rúzsa az. Aminek a tégelyéről eltávolítja a kupakot, majd közli Velem, hogy ezt fogom ma használni. Igazándiból nem szerettem sosem a harsány sminket, de a változatosság kedvéért miért ne próbálnám ki?
-Rendben. Nagyon szexi színe van.
-Jegyzem meg röhögve zavartan, akár valami tizenpár éves kislány. Ezekkel a női dolgokkal alaphangon mindig bajban voltam. Mert hát. Nem is akadt igazán, aki megtanítson rá. Sajnos. A legtöbb lánnyal ellentétben Nekünk meg kellett hamar tanulnunk Anya nélkül boldogulni. A legtöbb lány életében természetes, hogy pizsipartyk keretében anyukájuktól tanulnak meg sminkelni, szépítkezni, de.. Nálunk ez nem így működött. Kettőnk közül Norah értett jobban az ilyen csajos dolgokhoz, Én már örültem, hogy ha a szemceruzát meg tanultam használni Önmagamtól. Norah e tekintetben is afféle pótanyaként funkcionál a szemeben. Régen nem testvériség a mi kapcsolatunk, hanem valami sokkal jobb, nagyszerűbb annál. Igazi kötelék, ami csak igazán jó testvérek között alakulhat ki.  A tükör elé lépek hogy felkenjem a rúzst, majd amikor végeztem játékosan csücsörítgetek ajkammal tükörképemre. És nagy lelkesen visszarohanok az ágyhoz. Ekkor Norah ugrik mögém, kezelésbe veszi a hajamat, fésülgetni kezdi, és szárítgatni ki belőle a maradék vizet. A tükörképet figyelem, vagyis inkább Norah tükörképét.
-Az tök rock&roll lesz. De utána ugye megcsinálhatom Én is a Te frizkódat?!
-Vigyorgok, mint a vadalma, és megfordulok kissé Norah felé. Majd hagyom, hogy kezelésbe vegyen. Ekkor egy másik hang is megüti a fülem, majd annak az irányába fordulok. Fiducia áll az ajtóban, oldalát nekitámasztva az ajtófélfának, és vágyakozva érdeklődik. Norah persze azonnal rendre utasítja. Az Én szemeim közben pedig, ha lehet, gyilkosabbá válnak a maró sósavnál is. Simán lyukat égethetnének az aprócska testbe. Ám Ő Norah utasítására sem hajlandó tovább állni, és elmenni máshová, mondjuk játszani a szobájába. Miért ilyen kitartó? Mi tarthatja benne a bátorságot, hogy Nővérei szeme elé mer kerülni? Bár csak eltűnne, és békén hagyna minket. Olyan, akár egy rossz ómen, aki szüntelenül kísérti a békés házunkat. Tényleg. Fiduval mi lesz? Ki vigyáz rá, amíg mi koncerten vagyunk? Na nem mintha érdekelne, de alkalomadtán gondom lesz rá, hogy rákérdezzek Norahnál a dologra.
Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2011. 07. 14. - 19:37:40 »
+1

FOR THEN, NEVER TO KNOW...
NEVER TO KNOW


Tulajdonképp egész jól elvagyunk, igen, mint két igazi testvér, mintha minden rendben lenne, csak egy szokásos előkarácsonyi koncertre megyünk... Nincs a világban háború, nem vagyok alkoholista, Andynek nem lóg a kicsapás kardja a feje fölött, Anya még él, és nincs pióca húgunk.
Csakhogy Mindez sajnos igaz, Fidu pedig még mindig ott áll az ajtóban. Nem veszek róla tudomást. Szóra se méltatom, hogy besompolyog és leül arra a lila puffra az ajtó mellett, amelyikre ledobtam a melltartómat zuhany előtt. Odasandítok rá, megszeppenten pislog vissza rám, aztán elfordulok, tovább tupírozom Meda haját, aztán bele-belefésülök, aztán összekócolom egy picit, beállítom. Egész úgy néz ki, mint a Garbage énekesnője a tavalyi koncerten... Vagy inkább az Iron Maiden egyik albumborítóján a zöldfejű rém... Na nem a zöld miatt! Hanem a frizkó miatt.
- Menő - közlöm vele aztán, és adok egy cuppanós puszit az arcára, miközben megnézem magunkat a tükörben. - Na jól van! Te jössz, de ha borzalmas lesz, kinyírlak!
Csak előbb felöltözöm. Odasietek a szekrényemhez, szélesre tárom, és beletúrok. Kiválasztom a kedvenc csőszárú nacimat, és fel is veszem. A fölső is megvan, egyszerű, szűk, fekete és egy anarchia-jel van ráfestve... persze Andytől kaptam még évekkel ezelőtt. Épp ezért feszül rajtam kissé, de hé, buliba megyünk, nem? Ledobom a törölközőmet, és szétnézek a szobában. Hová tettem a melltartót? Meg is látom.
- Mondtam, hogy menj ki, Fiducia! - ripakodom rá a lányra mérgesen, miközben odébb lököm és kiveszem alóla a melltartómat. A mellemet a kezemmel takarom el közben, most pedig a fal felé fordulva felveszem. Aztán a száját tátó húgomra meredek.
- Mi az, még mindig itt vagy?
- Én... Én csak... Hová mentek?
- Ahhoz neked semmi közöd.
- De Apa is elmegy itthonról, vacsorázni, és akkor én egyedül lennék itthon...
- Na és? Tudsz magadra vigyázni, nem?

A keze belemarkol a pulóvere aljába, és megremeg a kis szája, nagy szemekkel néz rám, aztán Andyre...
Naplózva


Andromeda Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


VI.GRIFFENDÉL°°Andy, a vagány°°DStag°°Prefektus <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2011. 07. 15. - 14:15:38 »
+2

Nővérkém

Igazán megalapozzuk a hangulatot már a készülődésnél is. Nevetgélünk, csevegünk, mint a normális családban, normális testvérek között szokás. Igen. Azt hiszem ez a normális. Norah és Én koncertre készülődünk, Hugica beles közben hozzánk, és már várja, hogy mikor jöhet Velünk Ő is bulizni.  De nem ez van. Ehelyett Én a kicsapás szélén állok a Roxfortból a kardos balhé miatt, Norah meg anno az alkoholba menekült, Fiducia pedig egy meg sem tűrt lélek a két nővére között. Normális ez? Hát nem. De attól tartok már nem is fog ez változni. De szeretném hinni, hogy egy nap Mi így hárman még jóban lehetünk. Norah és köztem tökéletes az összhang, a testvériség, csak Fidu lóg ki a sorból. Nem nagyon próbáltam meg belegondolni abba milyen lehet Neki. Bizonyára rosszul érzi magát köztünk, pedig csak egy törékeny kislány, semmi több. Akinek annyi a végzetes hibája, hogy megszületett, és ezzel Anyánk életét követelte.  Hát ez nem elég indok arra, hogy rühelljem?
Dehogyis nem. Úgyhogy pillantásom most sem enyhül. Ugyanolyan rideg, és elutasító, mint az előbb volt. És talán már sosem fog megenyhülni a tekintetem, ha a húgomra nézek. Hiszen, ahogy Norah és Én, Ő is legnagyobb részben Anyánk génjeit örökölte. Ő is emlékeztet mindenkit ebben a házban Malin Kongen – Buckswortre. Úgyhogy inkább visszafordítom tekintetem a tükör felé, és figyelem a tükörképet, ahogy Norah fésülgeti, kócolgatja, tupírozza a hajam, hogy valami menő rockerlány formát nyerjek végre valahára. Ahogy ránézek a frizurára, elkuncogom magam. Tök úgy nézek ki, mint Eddie, az Iron Maiden együttes szörnye, amit a lemezborítókon, meg egyéb cuccokon használnak. Ahogy egyetlen Nővérkém is közli Velem. Menő lett a frizurám. Szélesen elvigyorodok, majd két karommal hátra nyúlok, és átölelem Norah nyakát. Most rajtam a sor, de előbb nem ártana felöltözni. Én is a szekrényemhez sietek, és kiveszek belőle pár rockos ruhát. Nem sokáig tűnődöm. Nem szoktam nagy ügyet csinálni az öltözködésből semmilyen berkekben.
Most is a spontanításra hagyatkozok.  Kiveszek egy halványkék térdben koptatott farmert, és egy egyszerű rock feliratú fekete trikót öltök a melltartóra. A kabalámnak tartott bőrnyakláncomat magamra öltöm, és egy bőrkarkötő is kerül a bal csuklómra. Visszaslattyogok a tükör elé, hogy megnézzem a végeredményt. Elég metál lett. Ez már döfi. Nekitámaszkodom egy pillanatra a tükör előtt lévő kis pipereasztalnak, és szétnézek rajta. Tekintetem egy kicsit Norahék felé fordul, amikor Nővérem rendre utasítja Fidut. Felkapom a parfümös üvegcsét, és néhány csepp permetet fújok nyakamra. A végszóra most már odalépek Testvéreimhez. Bár ne tenném. Fiducia ugyanis látszólag fél. Legalábbis tekintetében ezt látom. Tekintetem az égnek emelem. Hogy még csak látnom se kelljen Húgom esdeklő tekintetét. Végül Norahra pillantok.
-Vele mi lesz?
-Kérdezem Nővéremtől miközben fejemmel Fidu felé bökök, majd egy fésűt ragadok, és leülök az ágyra, amit meg is paskolok finoman kezemmel, hogy üljön le elém, amint végzett az öltözködéssel, hogy megcsinálhassam az Ő séróját is. Próbálok úgy tenni, mint akit nem izgat Fiducia sorsa. Pedig ha jobban belegondolok nem ez a helyzet. Valójában nagyon is érdekel mihez kezdünk most, hogy nincs aki vigyázzon Rá.
-Gyere G.I Jane! Igazán menő frizkót csinálok Neked. -Nevetek fel.

Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2011. 07. 18. - 00:29:35 »
+2

Belebújok a fölsőbe, a hasam kivillan, de ha lejjebb húzom, akkor a melltartó pereme látszik ki. Hm, nem is tudom, melyik a rosszabb. Talán egyik sem előnyös, de úgy döntöttem, hogy a mai estén nem magammal, hanem Medával foglalkozom majd. Jól kell éreznie magát, hiszen ennyivel tartozom neki.
Legalább ennyivel.
A hangulat egész jó lenne, ha ez a kis köpet nem pofátlankodott volna be a szobámba. Akkor rontottam el, amikor hagytam! Most mégis mihez kezdjek vele? Az nem jó, ha úgy teszek, mintha nem lenne itt, mert ez nem tántorítja el, hanem bátorítja.
Vannak egyes emberek, akiknek hiába mondod, hogy takarodjanak el, egyszerűen mintha nem is hallanák.
Mire én felöltöm a ruhám és a hajkefémmel egy-két erőszakos mozdulatot teszek annak érdekében, hogy lebontsam, Andy is felöltözik. Szakadt farmer és bő póló. Hát nem tudom. Lehet, hogy én vagyok a lányosabb kettőnk közül, de mivel egyikünk sem tud határozott eredményt felmutatni pasizás terén, nem méltatom a külsejét. Abban jön, amiben jól érzi magát. A haja mindenesetre dögös.
Mellém áll és egy pillanatig ketten nézünk le szerencsétlen kishúgunkra, de Andy inkább elfordul, nekem hagyva meg a harcot.
- Honnan tudjam? Itthon marad és kész. Én nem fogom elvinni. Nem pesztrálom. elég idős már, nem lesz semmi baj. Különben is - okoskodom tovább a helyzeten -, Apa szólhatott volna, hogy lelép. Kétszer vagyunk itthon egy évben, igazán foglalkozhatna inkább velünk...
Miközben mindezt eldarálom (magamat is győzködve), lehuppanok az ágyra, és hagyom, hogy Andy kezelésbe vegye szőke tincseimet. Nem is merek odanézni, pont úgy ültem le, hogy nem látom magam a tükörben. Közben az ajkam rágcsálom. Mi van, ha mégis lesz Fiduciának valami baja?
Áh! Elhessegetem a gondolatokat, és megrázom a fejem is. Ez nyilván hátráltatja Andyt a munkájában, de kicsit máshol jár az eszem.
- Apa úgyis hamar haza fog érni - teszek aztán pontot saját csapongó gondolataim végére.
Amint kész a frizurám, tényleg nem törődöm többet Fiduciával. Ki kell festenem a húgomat. Mindenféle különös ceruzát, púdert, tust és spirált igénybe veszek a művelethez, mire végül Andy egészen vadítóan néz ki, mint egy igazi kis rockdémon, főleg ezzel a hajjal. Ezt követően gyorsan összekapom a saját sminkemet is. A tükörben látom, hogy Fiducia még mindig csak ott van, és... És néz.
- Áruljátok el... - szólal meg végül, az arcát könnyek áztatják, és csak bámul ránk. - Akármit teszek, mindig ennyire gyűlölni fogtok? - kérdezi aztán a vékonyka kis hang, melyet úgy gyűlölök... - Tőletek akár meg is halhatok... ugye?
Naplózva


Andromeda Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


VI.GRIFFENDÉL°°Andy, a vagány°°DStag°°Prefektus <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2011. 07. 18. - 20:52:34 »
+1

Nővérkém

Vidoran mosolyogva csapok térdemre két kezemmel, melynek egyikében egy hajkefe várja, hogy kezelésbe vehesse Nővérem selymes szőke hajtincseit. Kívülről ugyan nem utal rá semmi jel sem, pedig legszívesebben gondterhelten fújtatnék. Utálom, ha a Tesóim veszekednek. Még akkor is, ha Fiduciát történetesen a csillagvizsgáló tornyából lógatnám ki. Annyira kicsi még, és annyira védtelen. Egyik felem legszívesebben a karjaiba zárná, és csitítgatná, hogy ne féljen, nem hagyom el soha, mindig is vigyázni fogok rá, hiszen Ő a kishúgom. A másik viszont -amit most előtérbe helyezek- érzéketlenül ellenáll a heves érzelemnyilvánításnak, és kifejezéstelen tekintettel réved maga elé. Néha még magam is meglepődök, mennyire érzéketlen tudok lenni, ha akarok. Igyekszem arra koncentrálni, hogy mégis csak elvette az Anyánkat. Miatta nem egyengethet Minket a gyengéd Anyai kéz életünk útján. Csak is miatta. Inkább megragadom egyik kezemmel testhez simulós trikóm alját, és beleharapok ajkamba, hogy ha nem lenne rajta a rikító vörös rúzs, akkor talán vércseppek hullnának alá Belőle. Észre sem veszem, hogy a hajkefe időközben kihullt kezemből, csak bámulok magam elé, és egy nagyot sóhajtok. Már az sem megy, hogy egy kifejezéstelen maszkkal eltakarjam az érzést. amit mindig is el akartam takarni. A fájdalmat. Amit Anyám elvesztése miatt úgy látszik, szüntelenül megmarad.
Csak akkor fordulok teljes tekintettel imádott Nővérem irányába, amikor választ ad a költői kérdésre. Mi lesz Fiduciával? Hát egy lassan tizenkét éves kislányt mégsem vihetünk magunkkal egy súlyos rocker buliba. Mekkora sokkolás lenne már. Két rockercsaj pesztrálja a Hugicáját két pogó között. Meg kell hagyni komikus egy jelenet. De még csak a móka kedvéért sem vagyok hajlandó bevállalni Fidu pesztrálását. Apánkra sem számíthatunk ezúttal úgy tűnik. Habár végiggondolva Norahnak igaza van. Nem sokáig időzik el, és ha mázlink van tíz óra körül haza is ér. Addig csak kibírja valahogy Fiducia. Elvégre nem csecsemő már. –Milyen igaz! Addig csak nem csinál megint valami kibaszott nagy marhaságot. Habár vannak kétségeim. –Epéskedek látványosan Hugi önállóságán, majd miután Norah lehuppant elém az ágyra összeszedem magam, és felkapom a hajkefét, majd munkához látok, hogy Norah frizkója is legalább olyan menő legyen, akár az enyém. Úgy döntök, először a feje tetején feltupírozom, majd két copfba kötöm neki egy hajgumi segítségével. Bár kicsit hátráltat a munkában, hogy Norah egyszer megrázza a fejét, mint ha valami gondolatot próbálna elhessegetni, ami nem hagyja nyugodni. Miután kész a menő rocker frizura Norah vesz újfent kezelésbe Engem. Kisminkel minden féle sötét cuccal, végeredményképpen kicsit elámulva lépek a tükör elé. Egészen rockos lett a végeredmény. Elmosolyodom, majd újra Norah mellé ülök az ágyra. Fiducia pedig csak nem akar dobbantani a szobából. Aztán végül jön, amit rohadtul nem akartam. Elsírja magát, és felteszi a millió dolláros kérdést. –Telibee! –Válaszolok az első kérdésre szinte daloló hangon. A másikat pedig jobb, ha inkább nem is kommentálom. Mert úgy is nem lenne a válaszom Rá, de még nem vagyok rá felkészülve, hogy ezt a tudtára is adjam. Inkább Norah lemezlejátszójához lépek, bekapcsolom az ötletes mugli kütyüt, és a zenére teljesen elengedem magam, és őrültködni kezdek. Például léggitározok, éneklek, ugrálok meg hasonlók. Bármit, csak ne Fiduciára kelljen koncentráljak… Zene közben megragadom Norah  kezét, hogy tartson Velem az őrültségben.


Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2011. 08. 10. - 22:17:21 »
+2

Elkészül a frizurám. Remek! Elkészül Meda sminkje. Pazar! Kikenve-kinyalva állunk a szoba közepén, külsőre felkészülve a bulira, ám egyikünknek sincs kimondottan partihangulata, azt hiszem. Andy csak behúzza fülét-farkát, mintha nem is akarná közölni Fifivel, hogy húzzon el a retkes rákba. Ez is rám hárul. Jó, rendben. Leszek én a szemét. Ebben a családban úgyis én vagyok a rohadt alma, a romlott falat, a fekélyes seb. Megmar, megfertőz, elveszi az étvágyad. Minden piszkos munkát én végzek, például én küldtem el apa hitelezőit rögtön az első nap, mikor hazaértünk. Valami gáz van a vállalkozásával, de ez engem nem érdekel. Apa foglalkozzon a saját dolgaival, én is foglalkozom az enyémekkel, meg néha Andyével. Oldja meg a baját maga.
Szóval itt van most ez a kis görcs, aki nekiáll hisztériázni a szobám közepén, és bennem elpattan a cérna.
- Csak nem gondolod komolyan, hogy nekiállsz itt még bőgni is nekem? Miről beszélsz? Mi az, hogy téged nem szeret senki? Apa állandóan téged tutujgat te kis szaros! Vedd már észre magad! Szeretném, ha végre eltűnnél az életemből, de te mindenütt ott vagy, te kis vakarék! Állandóan emlékeztet a rusnya képed arra, hogy miattad nincs anyám! Mégis mit vársz, hogy majd még én is téged abajgassalak? Foglalkoztam én már veled eleget, amikor a pelenkádat cseréltem, vakarék! Most pedig takarodj a szobámból! Többet be ne merészelj lépni ide a koszos lábaddal, megértetted?! - üvöltöm, és a végére alaposan kikelek magamból. Fiducia azonban csak áll ott megszeppenve és búg tovább, én pedig hirtelen megragadom a karját és elkezdem kivonszolni a szobámból. Visít és kapálózik, hisztizik, de nem érdekel.
- Neee! Norah, kérlek, ne! - siránkozik, de ettől csak dühösebb leszek, taszítok rajta egy jó nagyot, mire elesik a küszöbön.
Nem tudom, Andy mikor kapcsolta be a magnómat. Először nem is tudatosul bennem, hogy azzal történt baj, csak akkor, mikor a robbanás következtében elhallgat a zene. Fiducia is ugyanúgy megijed, mint mi, mégis teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt ő csinálta, ő robbantotta fel mérgében vagy félelmében a hifimet. Az arcom teljesen eltorzul a dühtől, bár a sminktől már most sem igazán hasonlítok magamra. Megint megragadom a húgom karját, talpra rántom, csak azért, hogy újra ellökhessem. Ütlegelni kezdem és a haját tépni. Teljesen megvadulok. Persze ennek az is a magyarázata, hogy már nem ittam napok óta, meg az is, hogy végre kiadhatom magamból az itthon felgyülemlett feszültséget. Itthon mindig minden rémes, mindenütt emlékek, az egész ház olyan kicsi, annak ellenére, hogy a hálószobámba is kétszer beférne a hetedéves lányháló, és... És nem tudom. Nincs magyarázat arra, amit teszek, de egyszerűen eltűnnek belőlem az érvek, a jó érzés, és minden, csak a célpontot látom, és ezer apró darabra akarom őt szaggatni. Ő tehet mindenről. Arról, hogy nincs anyám, arról, hogy összesen alig lesz meg 4 RAVASZ-om, arról, hogy iszom és nem bírok leállni, arról, hogy nincsen senkim, se egy barátom, se egy pasim, és mindenről, mindenről, mindenről...
Ha Andy nem fog le vagy nem lép közbe, egész biztos, hogy komoly kárt teszek Fiduciában.
Naplózva


Andromeda Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


VI.GRIFFENDÉL°°Andy, a vagány°°DStag°°Prefektus <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2011. 08. 15. - 13:29:27 »
+1


„And I know, of the pain, that you feel the same as me.
And I dream, of the rain, as it falls upon the leaves.
And the cracks, in our lives, like the cracks upon the ground.
They are sealed, and are now, washed away.”



zene::

Éneklem a szeretett dal sorait, akkor is, ha Norahm hifijének hangereje elnyomja hangomat, szinte Én magam sem hallom, amit éneklek, de azért éneklek. Próbálkozni szabad, hisz ha nem próbálom meg sosem tudom, hogy sikerülne e valami, és akkor meg felemésztene a bizonytalanság, és azt… Azt nem szeretem. Az egyszerű, egyértelmű, megmagyarázható dolgok híve vagyok. Erre most még is akad valami, amit még Én magam sem tudok megmagyarázni. Miért nem penderítettem ki magam Fiduciát? Miért? Néha még magamat sem értem. Ki kellett volna bsznom Norah szobájából, mint macskát szrni. Nem lehetek ennyire idióta. Mi történt Velem? Már a saját Húgomat sem tudom kipenderíteni a büdös francba? Hiszen Én Andy vagyok, Andy Bucksworth. Aki vonzza a bajt, mint valami rossz mágnes. Balhéról balhéra tengődöm napi szinten. Erre Fiducia „kiktatása” is nehezemre esik. Mondhatom szép. Asszem’ kezdek becsicskulni. Más magyarázat nincs erre. Kitűröm a mozgás hevében arcomba hullott pár tejföl szőke tincset. A dübörgő, testet átjáró kemény rock zene ugyan némileg feledteti Velem a bennem kavargó problémákat, de hát, ha nem veszünk tudomást a tüskéről, az attól bizony még ott van. Visszavonhatatlanul, de nem elpusztíthatatlanul. Egyszer csak szétrobban szabályszerűen drága Nővérem hifije. Apró szilánkokra hullik a mugli kütyü. Én arcom elé teszem a kezem ugyan, de pár szilánk az arcomon megkarcolja a bőrt. Pont a kedvenc részemnél, a gitárszólónál maradt abba a zene. A jó krva életbe.

De nem igazán törődöm a pár vérző karcolással, inkább odafutok a lányokhoz, akik a hangokból ítélve nem éppen kedélyesen traccsolnak. Merlin szros bugyigójára. Ez most komoly? Norah lassan péppé veri Fiduciát. Nyilván megelégelte, hogy Én tudomást sem veszek az idióta Húgunkról. Szinte belém hasít a tudat, hogy szegény Norah veszi kézbe a legtöbb kínos ügyet. Nem hagyhatom. Most Őt támogatom, mert szerintem Neki van igaza. Mi az, hogy itt Neki áll toporzékolva hisztériázni Nekünk? Ó mennyire utálom ilyenkor. Még az átlagnál is jobban. Pár pillanatig az égnek emelem tekintetem, de aztán szinte futva Norah háta mögé futok, és gyengéden, de határozottan megfogom két vállát, és eltolom onnan. –Ezt most Én elintézem. –Most az egyszer Én is kiveszem részemet a testvér balhéból, és Én is leverem sérelmeimet Fidu-n. Az ajtó előtti fal mellé kuporodott, szemöldöke fel is repedt, és szemeiből kitartóan csordogál alá a könny, de ez Engem nem hat meg. –Nah gyere csak ide… -Lehajolok, és belemarkolok pulóverébe apró mellkasánál. Megemelem egy kicsit, hogy hozzáférjek, és behúzok egyet Neki a bal öklömmel. Még láttam utoljára a révületet a kislány szemeiben, de aztán becsukja a szemeit, és eszméletlenül csuklik vissza a padlóra. De hát. Én nem így akartam. Nem akartam eszméletlenre verni, csak épp felgyülemlett Bennem a feszkó, és egy kicsit jól esett leverni valakin. Letérdelek mellé, és rázni kezdem. –Kellj már fel!! Nem hallod?  -Próbálom élesztgetni ezt a véres porcelánbabát, de egyelőre hasztalan.

Mellkasára tapasztom a fülem, hogy ellenőrizzem, dobog e a szíve, de még egyenlőre dobog. Bár halkan. De legalább él. Valószínűleg csak az ijedtség okozta sokktól esett össze, de nem bocsátanám meg magamnak, ha bármi komoly baja történne. Ó a rohadt életbe is. Miért? Miért nem tudtam magam kontrollálni? Miért van az, hogy egy pillanat alatt el tudnak rajtam uralkodni az indulataim? Miért?  Felállok, és Norah tekintetét keresem. –Mit csináljunk vele? –Teszem fel az igen csak fogós kérdést. Hát a mungóba nem vihetjük, tekintve, hogy apa is ott dolgozik, zárós határidőn belül lebuknánk, és akkor aztán lenne perpatvar. Bár nem különösebben izgat. Elviszem a balhét mindenféle teketória nélkül. Apu úgy is tudja, hogy nem vagyok szent. Sőt. Alkalmatlanként olyan vagyok, mintha hét ördög lakna Bennem. Sosem javulok meg. Mindig keresem a bajt.




Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2011. 08. 16. - 02:11:21 »
+2

What have you done now?


Minden olyan gyorsan történik. Az egyik pillanatban még Fidu aranyló haját tépem, ami olyan, mint az enyém, a következőben már Andy lök félre. Nem tudom, mi történt, de én annyira nem bántottam... Annyira nem! Csak egy pofon volt, meg a lökdösés, meg a hajtépés... Fifi nem is védekezett! Mi ütött belém?! Lehet, hogy az imént elborult az agyam, de csak egy pillanatig tartott, az első pofonig...
Félreállok, amikor Meda mellém lép, és ekkor követem el a legnagyobb hibát. Andy olyan, mint egy tank: jön, lát, üt... A szám elé kapom a kezem a csattanás hallatán. Míg az előző pillanatok borzalmasan gyorsan pörögtek, ez az egy most végtelen hosszúra nyúlik. Látom, hogy Fiduciu szemhéjai lecsukódnak, a feje hátrahanyatlik, ő maga pedig ernyedten csusszan le a földre, mint egy groteszk rongybaba. Előre lendülök, hogy elkapjam, hogy tompítsam az esést, de túl messze vagyok.
- Basszus! Basszus, Andy! - mondom el kétszer is, és a hangom olyan távoli, mintha odakintről kiabálnék, miközben rémülten hajolok én is Fiducia fölé, amint eltelik 1-2 másodperc, és magamhoz térek a döbbenetből. Fifi ekkor már a földön fekszik, Andy pedig élesztgetni próbálja. Ne... Ne!
Bármennyire is gyűlölöm ezt a kis vakarékot, nem akartam így látni. Szemei lecsukódva, arca sápadt, vér borítja, meg zúzódások, horzsolások, a haja kócos... Ujjaim közt ott egy pár szőke hajszál... És képtelen vagyok bármit mondani, csak nézem, ahogy Andy lehajol hozzá és ellenőrzi, lélegzik-e még. Elképzelésem sincs, mennyire rémült arcot vágok. Kezem remegve túr a hajamba, és bár nagy a baj, talán Fiducia élete is veszélyben van, csak arra tudok gondolni, mennyi erőt adna most az, ha egy nagy pohár izzó Tűzárnyék végigperzselhetné most a torkomat.
Levegő után kapok. Gyerünk, Norah, gondolkodj, az ég szerelmére!
Fel-alá kezdek járni, miközben a hajamba túrok idegességemben. Mindig ezt csinálom. Tekintetem hol Andyre ugrik, hol Fiduciát méregeti. Nem mozdul. Alig lélegzik. A vér lassan szivárog az ajkából. A szeme duzzadni kezd. Olyan ideges és dühös vagyok és annyira félek, hogy kicsordul egy könny a szememből.
Végül döntök. A táskámhoz sietek, amelyben a hazaérkezésünk óta ott lapul a pálcám, hozzá se nyúltam eddig. Tudom jól, hogy kizárólag pálcával együtt tudok hoppanálni.
- E... Elviszem. A kórházba - dadogom, miközben letérdelek Fiducia mellé. Nem sokat tudok az elsősegélyről, de a karomat óvatosan a háta alá csúsztatom. Közben várok, hátha Andy azt mondja, ne, de azt hiszem, ez a legjobb, amit tehetünk.
Lassan felemelem Fiducia pici testét, és felveszem. Meglepően kicsi a korához képest. Ránézek Andyre, és a nyelvemen van, hogy hozza már ide Fifi pálcáját, de rájövök, hogy ő még nem varázsolhat. Felemelem hát a pálcám, és remegő hangon így szólok:
- Invito pálca!
Pár pillanattal később már a kezemben tudom a húgom pálcáját. Beletuszkolom a zsebébe, hisz így is elég megterhelő lesz neki az utazás.
- Te maradj itt - mondom Andynek, bár a pillantásom a nappaliban levő kandalló felé siklik. Vagy visszajöjjek ére? Nem... Jobb ha itt van, mikor apa hazaér. Nem gondolok arra, mit fogunk kapni ezért, se arra, hogy talán rosszat teszek azzal, ha Fiduciával most dehoppanálok. Csak az jár a fejemben, milyen kegyetlenek voltunk vele...
Magam elé képzelem a Szent Mungót, és Fiduciával a karmban megpördülve a sarkamon, eltűnünk.
Naplózva


Andromeda Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


VI.GRIFFENDÉL°°Andy, a vagány°°DStag°°Prefektus <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2011. 08. 16. - 13:36:11 »
+1


„Vállalom a tettem következményeit!”


zene::

Végigméregetve a húgom fizikai állapotát azt hiszem lehettem volna kicsit kíméletesebb is. Szegényt majdnem halálra vertem. Pedig nem akartam, de tényleg. Csak szerettem volna egy kicsit megleckéztetni. De nem igazán úgy sült el, ahogy eredetileg terveztem. Még mindig eszméletlen, Én pedig földre pottyant kis teste előtt idegesen járkálok két kezemet a szám elé téve. Most mitévők legyünk? Mégis mivel lehetne megakadályozni, hogy Apa ne tudja meg ezt az egész nem éppen apró malőrt?  Röviden tömören azt hiszem semmivel sem. Ugyan ma nem ügyel Apu a mungóban, de holnap tuti értesítik róla, hogy a legkisebb lányát félholtan vitték be tegnap este. Nem hiszem hogy van annak módja, hogy ne derüljön ki. Ha nem is visszük be, a sérülései bizonyára holnap is meglátszódnak majd. Fizikális képtelenség hogy titokban maradjon. Az elsősegélyhez olyan szinten sajnos egyikünk sem ért, hogy az azonnali sebösszehúzó főzetet elkészítsük. Bár lehet, hogy van egy megoldás. Elektra Skouris. Az a mugli boszorka köztudottan jó bájitalfőző. Tudom, hisz egyszer vettem Tőle százfűlé főzetet.  Ha Ő segít, akkor nagy valószínűséggel megússzuk a balhét. Már csak azt kell elérnünk, hogy Fiducia hallgasson a dologról. De várjunk csak. Miért is akarom Én annyira eltusolni az ügyet? Nem is magam miatt, az biztos. Én emelt fővel szembenézek Vele, csak hát azt nem akarom, hogy Norah is szívjon emiatt. Hiszen van így is elég baja Neki. Nekem meg már úgy is mindegy. Egy büntetéssel több vagy kevesebb. Mit számít? Semmit sem nyom a latba. Azt hiszem apu lassacskám elkönyveli végre magában, hogy javíthatatlan vagyok, hogy akár hányszor is büntessen meg semmit nem használ. Ha egy mód van rá, hogy ne derüljön ki ez az egész, az csak Elektrának lenne köszönhető.
–Várj! Azt hiszem, van egy megoldás. Nem kell feltétlenül kiderülnie ennek az egésznek.  De nem akarok semmi sem megúszni, elviszem a balhét. –Torpanok meg egy pillanatra, amikor felüt az isteni szikrája a felismerésnek, hogy talán egy kis szerencsével megúszhatjuk a dolgot. Norah tekintetébe fúrom az enyémet, valami jelét keresem annak, hogy elnyerte tetszését az ötletem. Bele sem merek gondolni mit kapnánk ezért. Életfogytiglani szobafogságot minimum. De Én még lehet hogy többet is. Amennyi van a rovásomon mostanság.  Ámbár nem ártottam tisztázni a dolog lényegi részét; Eszem ágában sincs megúszni semmit sem. Pusztán Norah miatt üzletelnék azzal az őrült Macedón boszorkával. Komolyan mondom olyan üzletelni Skourissal, mint alkut kötni magával az ördöggel. Ha nem lenne mugliszületésű -mert hogy ez a szóhasználat valahogy jobban fekszik- még azt hinném halálfaló. Igen rossz híre van a csajnak, de kétségtelen, hogy tud egy s mást. És némi galleonért cserébe kikezeli Fidu sérüléseit, és talán exmemoriamot is hajlandó végrehajtani rajta ha szépen megkérjük. Micsoda bombaterv. A lebukás veszélye egyenlő lenne a nullával. Mindent a Nővéremért.
-Nah mi legyen? Bevállalom a balhét, vagy elvisszük valakihez, aki el tudja látni Fidu sérüléseit. –Nézek Nővérem szemeibe kellő komolysággal ahhoz, hogy érezze: nem viccelek. Két lehetőség áll fenn, de Én úgy érzem mindkettőt betudnám vállalni. A büntit azért, mert végül is Én tehetek az egészről. Hogy Fiducia most eszméletlenül, ernyedten fekszik a folyosói padlón. És természetesen arról is, hogy most ilyen ramaty egy helyzetbe kerültünk. De Norahnál a végső döntés lehetősége. Ha úgy dönt akkor irány a Mungó, holnap pedig szembenézhetek Apám éktelen dühével, amikor meghallja az egész történetet, Tőlem.




A 100. reagom csak Neked. ♥ Puszi



Naplózva


Norah Bucksworth
Eltávozott karakter
*****


Griffendél \ VII.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2011. 09. 11. - 00:38:15 »
0

Fiducia már a karomban van, és bár nem egy dagadt gyerek és én sem vagyok egy harmatgyenge virágszál, pokolian nehéz tartani azt a harmincöt kiló tehetetlen súlyt. Andy pedig előáll egy ötlettel, amit én fel se fogok igazán.
Ritkán veszekszünk egymással (főleg azért, mert mostanság alig vagyunk együtt az iskola miatt), de most borzalmasan ideges vagyok és halálosan rettegek, hogy a húgom a karomban fog meghalni. Nem, nem táplálok iránta különösebben erős érzelmeket a haragon és a dühön kívül, amiért az anyám, aki életem első hét évét csodálatossá varázsolta, meghalt, miközben őt világra hozta, de képtelen lennék elszámolni a lelkiismeretemmel. Képtelen lennék elszámolni vele magamnak, apának, és anyának is. Félnék szembenézni a következményekkel, és az ég szerelmére, mégiscsak a húgom! Én vagyok a legidősebb. Már elmúltam 17. Minden felelősség az enyém.
- Kiderülni? KIDERÜLNI?! A legkevésbé sem érdekel, ha mindenki megtudja, Andy, de Fifit kórházba kell vinnem! Nem érted? Ha úgy beütötte a fejét, hogy belehal, akkor nekem is annyi! Nem te fogod elvinni a balhét! Nem te, hanem én! Én vagyok nagykorú kettőnk közül!
Nos, igen, akármilyen gáláns is Andromeda ajánlata arról, hogy én majd csak lapítsak, majd ő magára vállalja a dolgot, ez sajnos nem így megy. Ez nem a Roxfort, és nem egy diákcsíny. Ez itt a valóság és ez egy súlyos bűncselekmény. Nem szobafogságról, hanem az Azkabanról van szó de azt hiszem Andy ezt nem érti. Egy pillanatig dühösen viszonzom a pillantását, majd egy apró mozdulattal megpróbálom feljebb emelni Fiduciát, aki kezd kicsúszni a karjaimból. Össze kell szorítanom a számat, hogy ne kezdjek el tovább kiabálni Medával, mert annak semmi értelme, csak időpocsékolás. Megfogom Fiducia fejét, magamhoz ölelem. Szerintem még életemben soha nem érintettem meg őt így. Átölelem a kicsi, összetört testet.
- Ha akarsz, gyere utánunk - búcsúzom Andytől, és még mindig kicsit nem tudom felfogni ezt a hozzáállást. Még ilyen hülyeséget, hogy valami félművelt rosszhírű banya kenegesse azokat a sebeket, amiket mi okoztunk, amikbe miattunk fog belehalni, ha nem sikerül - én ezt a rizikót nem vállalom.
Elszakítom pillantásom Andy szemeiről, és noha még mindig nem vagyok biztos a dolgomban, de dehoppanálok a gyerekkel.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 09. 25. - 13:06:44
Az oldal 0.088 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.