+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 97/98-as tanév
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Roxmorts
| | | | | |-+  Szellemszállás
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Szellemszállás  (Megtekintve 5925 alkalommal)

Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2012. 04. 07. - 14:35:57 »
0

Gwendolyn


Rezzenéstelen arccal hallgattam a monológját, amiből teljesen az jött le, hogy nem idegen számára a halálfalósdi. Bár manapság már senkinek sem idegen, hiszen valaki vagy a Nagyúr szolgái közé tartozik a családjából, vagy éppen közülünk ölte meg valaki az ő valakijét. De még egy csomó eshetőséget felsorolhatnék, szóval a lényeg: a halálfalók már mindenütt ott vannak. Az persze részletkérdés, hogy ez kinek mennyire jó, de annyi biztos, hogy nekem ez így kényelmes. Egyelőre.
Továbbra sem mozdultam, álltam a tekintetét. Azt akartam, hogy megingathatatlannak lásson, hogy soha többé ne merüljön fel benne a gondolat, hogy esetleg jó lennék. Mert nem így van. Hiába az a kellemetlen kis érzés, amit szüntelenül próbálok elnyomni magamban, győzedelmeskedni fogok efölött a kis mumus fölött, és nem engedem, hogy ennek a lánynak a szavai csak egy kicsit is megérintsenek.
- Ch, és abba bele sem gondolsz, hogy esetleg én nem akarom leállítani ezt az egészet? – gonosz mosollyal arcomon megcsóváltam a fejemet. Valóban nem akarom leállítani. Ezért élek, és nem érdekel senki más véleménye ezzel kapcsolatban! Főleg nem egy diáklányé. Szóval ideje lenne megmutatnom neki, hogy miért is érdemeltem ki a bal karomon a Sötét Jegyet. Nem okozhatok csalódást a Nagyúrnak. Vagy az elveimnek.
Mivel nem nyúlt a pálcájáért, ellöktem magam a faltól, s lassú léptekkel megindultam a még mindig fejjel lefelé lógó lány felé. Ha ő tudni akarja, hogy miért csinálom ezt, akkor megmutatom neki.
- Nos, ha úgy véled, hogy tudni szeretnéd, akkor meg is tapasztalhatod a saját szemeddel. – gúnyosan elvigyorodtam, majd leguggoltam a másik lány elé, és a nyakának szegeztem a pálcámat – Egyébként elárulok neked valamit. Hiába próbálsz meggyőzni arról, hogy igazad van, ez rajtam nem segít. A szavaidból megítélve van valaki, aki közel áll hozzád közülünk, de ez engem nem érdekel, mivel ő nem én vagyok. Szóval fölösleges próbálkoznod, úgy sem tudsz meggyőzni. – szavaim keményen csengtek, de valójában egy utolsó lehetőséget adtam neki, csak burkoltan. Nagyon-nagyon burkoltan, hogy ő erről ne is tudjon. Kicsit mintha megkedveltem volna ez alatt a rövidke kis idő alatt, mivel olyan elszántan próbálkozik bebizonyítani, hogy márpedig én jó is lehetnék. Ez tényleg aranyos. És ha mondataim, és a pálcám iránya megteszi a hatását, akkor most támadni fog, és még meglátjuk, hogy is alakulnak majd a dolgok. Talán még el is engedem élve. Viszont ha továbbra is csak egy helyben marad, és folytatni akarja a prédikálást, akkor a másik lány azonnal meghal. Elég kedves vagyok, nem?



Naplózva

Gwendolyn de Crasso
Eltávozott karakter
*****


the Angel.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2012. 06. 17. - 08:15:04 »
0

Dante            
name of the game, it's competition
top of the pile, net demolition.      



Igaza volt, ebbe nem gondoltam bele. Én teljes mértékben azt hittem, hogy van benne egy kis jóindulat, még ha mélyen rejtve is. De úgy látszik, tévedtem. És igen, csalódottá tesz, amit mondott nekem.
- Én csak.. Á. Igazad van. - ráztam meg a fejem. Hogyan is érhettem volna el bármit a szent beszédemmel ennél az alaknál..? Mit várok egy halálfalótól..?

Tekintetemmel követtem mozgását, majd "váratlan tettétől" hirtelen, meglepődve s kicsit meg is szédülve ugrottam talpra. Ekkor vettem újra tudomásul, miért is vagyok itt. Megállt a lánynál, pálcáját a nyakára szegezve. Nem tetszett. Az én hülyeségemért miért őt büntetné? Újra felébredt bennem a tudat, hogy védelmeznem kell ezt a fiatal lányt, nem engedhetem meghalni, hiszen előtte vannak még az élet szépségei, és egy ilyen arrogáns pasas nem foszthatja meg ezektől..!
Ha kell, inkább én halok meg helyette. Mennyivel könnyebb lenne beletörődni a halál szelének tudatába, ha elérném azt, amit akarok, ha megmenthetném az életét, és végre, elmondhatnám magamról, hogy jó vagyok valamire!
Én beletörődnék. Meghalnék egy ismeretlen lányért. Ő pedig mind a kettőnkkel könyörtelenül végezne.
Szép.

- Igen, te nem vagy Ő. - reagáltam azokra, amiket nekem mondott. - Te.. ezerszer rosszabb vagy..! - kiáltottam, majd pálcámat előrántottam, s szegeztem újra rá. Kész voltam. Nem kell ide semmiféle szent beszéd. Ha háborút akar, hát rajta. Nem veszem el tőle ezt a csöppnyi örömet is.
- Úgy látom, hiábavaló lenne  tovább társalognunk. Semmi értelme. Meggyőzni úgy sem tudlak. -[/b] rántottam meg a vállam. - Itt az ideje, hogy folytassuk a mi kis "játékunkat"! - váltottam újra a harcias amazon életmódra, s ajkaim már egy újabb varázsigét kántáltak. - Draconis flatus!
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 08. 29. - 00:15:48
Az oldal 0.088 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.