+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Déli szárny
| | | | | |-+  Könyvtár
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 14 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Könyvtár  (Megtekintve 63447 alkalommal)

Davis Perry
Öröktag
***


6. évfolyam - Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2008. 05. 07. - 20:18:10 »
0

{ Julia Woodrow }

A Perry család ivadékának legelső, a csuklón látható hegre ejtett mondatára alig hallható, mondhatni leheletnyi válasz érkezett csak. Woodrow hangja olyan volt, mint egy, a távolban elhaló fuvallat…amely erőteljesnek indul létéből fakadóan, de mire célját érné, teljesen elenyészik a végtelenségben. A Mardekár Malazár alapította házat öregbítő fiatal természetesen azonnal levonta a következtetést, valami olyanra tapintott rá, amire kelletlen sem akart jelen helyzetben…mert igen, ha most más üldögélt volna a vele szemközti széknek vetve hátát, már minden bizonnyal kihasználta volna a témából fakadó fájdalmas emlékek életre keltését, ezzel is jelezvén az Ő megtörhetetlenségét, erejét, és egyértelmű dominanciáját a helyzet felett. Persze ez jobbára akkor következhetett volna be, ha Woodrow helyén egy sárvérű heverészik…bár tény, akkor a beszélgetés már eleddig sem jutott volna el. Valóban nem állt szándékában az előtte dolgozatát készítő aranyvérű lányt a porba tiporni. Egyrészt származása tette valamelyest mássá a Davis szemében…és valami megfoghatatlan, szavakkal ki nem fejezhető valami. Tovább fűzvén a gondolatmenetet emelte meg tekintetét, hogy aztán a nyakán húzódó heget látassa a másikkal. Ő nem szégyellte, hiszen miért is tette volna? A múltja része volt…akarta, vagy sem, meg kellett tanulnia együtt élni azzal, amit annakidején tett…vagy ami történt vele. Szeme sarkából figyelte a Hugrabug házába sorolt lány reakcióját, de nem azt várta, amit látott. Mintha Woodrow lélektükreiben halovány aggodalmat vélt volna felfedezni…vajon miért? Miért aggódott érte, ha nem is ismerte…eleddig a percig mindösszesen ha fél szót váltottak az évek során. Rejtelmek…az emberi lélek örökkön megfejthetetlen rejtelmei…és a nők elméjének bugyrai.

A meglehetősen termetes hosszal megáldott heg „felvillantását” követően lassan szegte ismét előre a tekintetét, egyenesen Julia Woodrow kékellő íriszeibe fúrva sajátjait. A két jeges szempár a másodperc egy töredékére egybeforrt…arra a törött pillanatra felolvadtak a jégcsapok, és láttatni engedték az azok alant húzódó, mások elől rejtegetett ént. Mindkét fél átélhette a másik szemében látott múlt egy apró érzelmét. Perry-ében nem volt más, csak kín, szenvedés, fájdalom. Woodrow szemei is megtörtségről árulkodtak. Davis ezt követően vetette pillantását ismételten a könyv lapjára, hogy folytathassa az olvasgatást, és a fontos elemek kijegyzetelését. A lány által szavait követő apró fintort éppen elkapta mozdulatából fakadón. A szenvtelen, érzelemmentes megnyilvánulás mögé rejtett valóságot akárhogy is próbálta leplezni a másik, nem sikerült neki tökéletesen…kibuggyant az a bizonyos valami…önmaga büszkeségét kérdőjelezte meg, amely egy aranyvérű ember esetében azt jelentette, valami nagy dolog van a háttérben. Neveltetés? Hiába, az aranyvér az aranyvér…kötelez…dominál…nem lehet elnyomni sehogy, és semmivel.

Perry érezte, mi több, tudta…immáron tényként kezelte, hogy megszakított a másikban valamit…azt a bizonyos rideg maszkot tépte le Woodrow arcáról, mindösszesen pár szóval törte meg a vastag jégtakarót. Nem tekintett fel, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, noha az Hugrabugos volt. Mégis, mentalitása másfelé vitte…de a Süveg eleddig soha nem tévedett. Lennie kellett benne valaminek, amely miatt csak a sárga-fekete szegély címer viselése lett nekiadományozva annakidején. Maga sem értette miért nem használja ki a gyenge pillanatokat, hiszen jó lett volna kicsit kiadni az önmagában tomboló fájdalmat…más gyötrésével talán ő is megnyugodott volna. Most azonban írt…kelletlen a pergament és a könyvet bámulta. Biztos volt benne, hogy a könyvtár ezen részére nem fog diák tévedni, így Woodrow csak előtte van kiszolgáltatva. A penna sercegő, kaparászó neszei mellett hallotta, amint a másik hevesebben kapkodja a levegőt…felforrt a benső, és kitörni készült. Perry már most tudta, ha a lányból valóban kitör valami, mert nem tudja kontrollálni önmagát, inkább pálcát rántva átkozza meg, minthogy egy aranyvérűt összeomolva lásson a diákokból álló pletykaéhes publikum…Miért? Még mindig jobban fest egy, a nevéből fakadóan többek által ismert Mardekáros pálcájától földre hullni, mint önnön fájdalmunktól itatva, jelezvén gyengeségünket…
Naplózva


Julia Woodrow
Eltávozott karakter
*****


5. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2008. 05. 07. - 21:47:59 »
0

[ Davis Perry ]

Akaratlanul gyorsan szedte a levegőt. Nem, nem fog összeomlani, főleg nem Előtte. Dacosan olvasott tovább, ujjai közt meg-megremegett a penna, hangtalanul folytatta munkáját, mélyen legbelül könyörtelenül megküzdve minden egyes szóért, mondatért, és az azokból összeálló centikért.
Nem szabad. Ki fogja használni. Biztos. –Efféle gondolatok keringőztek agyában, megakadályozva, hogy akár egy kicsit is képes legyen elvonatkoztatni. Miért kellett egyáltalán ideülnie, megzavarni a magányában, és felkavarni az eleddig tökéletes nyugalmát.
Ugyan a nyugalom vaskos hazugság volt, ezt Ő is pontosan tudta. Már a fiú érkezése előtt is zaklatott volt, az azóta eltelt idő, pedig még jobban megrendítette.

Elmerült a fiú íriszeiben. Szenvedés, fájdalom látszódott benne a pillanat töredéke alatt. Nem akarta látni, és a sajátját láttatni engedni, de mégis megtette. Jobb volt, és mégis nehezebb. Senki előtt nem érezte annyira kiszolgáltatottnak magát, mint most. Az álarc lehullott, ezzel tisztában volt. Hideg szemekkel méregette a fiút, jó előre felkészült, hogy amaz gyengének titulálja, és porig alázza. Davis ehelyett folytatta a jegyzetelést egyetlen sértő pillantás, vagy szó nélkül. A lány meglepődött. Erre számított a legkevésbé. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg benne. Miért? Miért viselkedik így vele? Célja van, vagy akaratlan? Összezavarodott, noha ennek semmi jelét nem mutatta.
 
Újra a könyvre tekintett, kényszeríttette magát, hogy nyugodjon meg… Ha kell, inkább itt hagyja a fiút, és az egész nyomasztó helyzetet, de nem adja meg azt Neki, hogy lássa, amint egy aranyvérű összeomlik. Felháborító még a gondolat is. Nem, nem, az lehetetlen. Mély sóhaj, aztán halkan lapozott egyet a fiútól kölcsönvett példányban. Pennájával egy pillanatra sem szüneteltette az írást. Mások számára kissé furcsán hatott, hogy egyszerre ír, és olvas, de Davis talán felmérhette, hogy ezen tettei csakis annak szólnak, hogy leplezzék, mennyire zaklatott. Hirtelen gyorsasága a menni akarásról is árulkodott, örülhet Perry, már nem sokáig fogja rontani a levegőt. Haját gyors mozdulattal seperte a füle mögé, cseppnyi szünetet tartva. Felnézett. Davis még mindig nem szólt semmit, nesztelenül dolgozott. Tekintete annak nyaka felé vándorolt, újra le a hosszú heg mentén. Julia a sajátjára gondolt, neki is van, mert engedetlen volt, és megbűnhődött érte. Vajon Davis miképp szerezte a magáét? És az a mérhetetlen fájdalom, mely a kék lélektükrökből áradt... mi történt vele?

Felemelte a pennát, és az utolsó sorokat írta fel. Négy teljes tekercs az előírt három helyett. Már megint nem bírt magával.
Az utolsó szó után a pergamen aljára véste a nevét a megszokott módon, majd összecsukta a könyvet, és a saját kis stócára pakolta. Talán bunkóság, de nem fogja visszatenni azokat a helyükre. A szavát adta a fiúnak, hogy használhatja az övéit, mint ahogy az utolsó mondatokhoz Ő is igénybe vette a másikét. Ezt pedig, ha törik, ha szakad, de betartja. Lassú, ingatag mozdulatokkal állt fel, a legkisebb zaj nélkül, hogy a másikat ne zavarja meg.
- Ha nem haragszol, ezeket itt hagyom, hátha még szükséged lesz valamelyikre. – szólította meg Davist, miközben elrámolta a pergameneket, tintát, pennát. Nem sietett, de nem is aprózta el a pakolást. - Én mára végeztem, neked további jó munkát kívánok. – mondta kissé barátságosabb hangszínben, amin egy cseppet ismét elmerengett, hogy helyénvaló e, de mivel Perry is aranyvérű, az illem ezt követelte meg tőle. Apró biccentés, nem tudott köszönésnek mit mondani, aztán szorosan megmarkolta a táskát, és jobbját a pálcát rejtő gomb mellett tartva megindult a kijárat felé…
Naplózva

Beatrice Lestrange
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2008. 05. 20. - 15:58:13 »
0

~ Hannah Puszi ~


* Az eső szakad odakint. A szél meg csak fújdogál. A legalkalmasabb időpont arra, hogy valaki, a könyvtárban semmizze az idejét. Beának is ez jutott eszébe. Ha már a tanítási órák mindig akkor vannak, mikor kilehetne menni egyetlen röpke órára sétálni. Nem. Mikor nincs órád, véletlenül sem kedvez neked az időjárás. Bezzeg mikor tanítás van. Nah akkor hét ágra süt a nap, majd belefolysz a padba a hatalmas melegben, és mégis mikor az alvásból zsörtölődően felkelve veszed a fáradtságot, hogy kinyisd a szemed és vény egyetlen röpke pillantást az órára, akkor jössz rá, hogy még az óra felét sem szunyókáltad át. *
~ Bár szeretem, az esőt azért még sincs kedvem bőrigázni. ~

 * Így, hogy Bea végre rájött semmi értelme abban hinni, hogy a zuhogó esőnek, az egyik nem várt pillanatban vége szakad, elindult a könyvtárba, hogy elkészítse, amit el kell készítenie. Unott és jelentéktelen arccal becammog a könyvtárba, nem túl lelkesen lerohamozza a neki kellő könyvespolcot, és kiválogatja a neki kellő könyveket majd, keresvén egy zugot magának letelepedik. Persze kissé feltűnő, hogy sok-sok diák gondolkodik hasonlóképpen, mint eme botrányos nőszemély, és tölt el élete hátralevő részeiből 2 hosszú és keservesem unalmas órát, melyet másra is alkalmazhatna. Nem érdekelve más véleményét, kissé kinyitva a mellette lévő ablakot, hogy az áhított eső szag, amit mindennél jobban imád, felkészítse agyát a következményekre. Házi dolgozat…
Mint aki a világ legnehezebb súlyát húzná maga elé, nyitja ki a csupán pár dekás könyvet és kezdi el lapozgatni. *

 * Lapoz… képet néz…
Lapoz… képet néz…
Feltekint az órára… *

 * Mintha, már hosszú percek teltek volna el, de nem. A mutató nem mozdul. Mintha egyszerűen oda lenne ragasztva a másodpercek egyre lassabban telnek el, hogy végül percekké alakuljanak. Szemeit csak egy percre hunyja le, és lám meg jelennek a mindennél jobban ismert szimbólumok képzeletében, egy ördög és egy angyalka és súgják neki a megfelelő irányt. Bizony ilyenkor nehéz dönteni, hogy hajtsa csak le fejét és aludjon majd szán rá másik két igényes órát, életéből vagy pedig pacsmagoljon valamit a tintával, amit dolgozatnak és fogalmazásnak lehet nevezni, és ezek után találjon valami más borzalmasan unalmas időtöltést, vagy egyszerűen csak bámuljon maga elé, mint ahogyan azt soka teszik. Minden erejét összeszedve, visszamereszti tekintetét a hangyásan feketedő betűkre... Csupán még csak az első könyv első oldalainál tart. Kezével lassan felemeli a tömérdek lapot és hangos és gyors kattogással ereszti vissza őket, majd újra és újra… *
Naplózva

Hannah Whitney
Eltávozott karakter
*****

*4* sMiLeY bAmBiNa - Emily hugicája <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2008. 05. 27. - 16:53:46 »
0

[Beaaaaaa Puszi]

* A mai nap unalmasan indult, unalmasan folytatódott és feltételezhetően unalmasan is fog véget érni. Az ember élete oly rövid, és legjobban ezek a jelentéktelen órák, napok pazarolják el azt a pár évtizedet, melynek minden percét ki kéne élvezni. Persze ilyen körülmények között nem lehet. Az eső zuhog, Hannah pár villámot is fel vél fedezni a sötét égbolton, amely a süvítő szél káoszában rabságba esett. Nem mondhatni, hogy néma csend van, habár a tanulók úgy festenek mint akik örök hallgatásra ítéltettek. De nem. Csak ilyen pillanatokban a lehangoltság ereje fölényesebbnek bizonyul a társalgás kedvétől. A némaságot azonban megtöri a vihar iszonyatos dörömbölése minden ablak üvegén. Olyan érzést keltve ezzel mintha bármelyik pillanatban át akarná lyukasztani a vastag, áthatatlannak tűnő üveget.

Hannah úgy dönt nem támogatja a csendes leányzókat, akikkel máskor halálra neveti magát. Most valahogy mindenki vesztett az életkedvéből, de a harmadikos kis "smiley" még nem. Eképpen is próbálta megőrizni e becses tulajdonságát, mindig ilyen üde, friss és mosolygós akart maradni, de ha itt ül tovább még akár egy percig a szája széle neki is a föld felé veszi az irányt a magasságos fellegek helyett. Nem kívánta ennek a sajnálatos tényezőnek a bekövetkezését, így inkább arrébbállt és gondolkozott mit is kezdhetne tengernyi idejével. Úgy vélte ideje a könyvtár felé venni az irányt, hisz holnapra le kell adni egy házidolgozatot, melynek csak a háromnegyede van kész eddig, a maradék 3 oldalt még le kell körmölnie a szétcincált lapjaira.

Mikor belépett a terembe látta, hogy van még pár szerencsétlen diák, aki hasonló sorsa jutott mint ő éppen. Mikor azt böngészte szemeivel, hogy ki mellé is kéne ülnie egyszercsak meglátott egy nagyon ismerős arcot. Azé a Mardekáros lányé volt, akivel még télen találkozott össze az egyik udvaron, váltottak pár szót, de utána sajnos Hannahnak órára kellettt mennie, így nem tudta meg a nevét. Most úgy döntött, hogy kiszedi az ismeretlen lányból, elvégre nem hívhatja "névtelennek". Szép lassan odalépkedett hozzá, remélte nem zavarja el, majd félénken ráköszönt. *

- Áh...öhh... szia... ideülhetek? - nem látott a lány arcán nagyobb méretű ellenkezési grimaszt így helyet foglalt, mostmár kicsit élénkebben folytatta - Emlékszel rám? Télen találkoztunk egyszer... Áh...tuti nem... Nah szóval Hannah vagyok. Te? - a kíváncsiság újból erőt vett a kis Griffisen és rögtön a lényegre tért.
Naplózva

Beatrice Lestrange
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2008. 05. 27. - 17:49:01 »
0

~ Hannah Puszi  ~

* Most már azért, talán nem ártana becsuknia az ablakot. Ahogyan kitekint az említetten, teljesen elvarázsolja, ahogyan a gyenge szellőből szinte orkán a csöpögő esőből pedig zivatar képződik. És mindez a szeme láttára. Bizony talán a fellegek mögött megeshet, hogy a villám is felcsap. Az ég zeng. Végre valami izgalom is adódik ebben az unalmas órában, amikor senki nem tud semmit sem tenni. Lassan feláll, majd minden erejével azon van, hogy a széltől becsukja a csupán bukóra nyitott ablakot. Kinézve rajta, belátni az egész Roxfortot. Ahogyan a vihar megmozgat minden fát, minden fűszálat, ahogyan egy újabb villám csap fel a Kviddics pályán. *

 *De hát mégsem állhat ott gyönyörködve, bámulva az ítéletidőt, amelyet annyira kedvel, még ha másnak hányingere is van tőle. Lassan leveszi tekintetét, egy pillanatra még látja a tükörképét az ablak üvegében, majd ismét helyet foglal. Hol is tartott? Ja...igen.. Sehol. Még el sem kezdte. Pedig, már a végén kellene tartania. Vagy legalábbis a közepén. Fejét mintha ismét megtámasztaná egy pillanatra, de aztán rájön, nem teszi, mivel, hogy társaságot kap. Valami Griffendéles leányzó, aki egyébként nagyon ismerős, megszólítja őt. Leülhet-e. Hát nem látja, hogy egy hatszemélyes asztalnál egyes-egyedül ül? Úgy tűnik de igen, mivel, hogy végül helyet foglal. Végre egy olyan ember, aki nem tityi-totyizik, csavargatja a kezét és egyebeket. Már megjött a kedve, hogy szóba álljon a lánnyal. *

- Igen tudom… És bármennyire is ledöbbent emlékszem rád…Hannah.
 * Egy apró mosoly? Tényleg. Igen jól látsz, ugyanis nem egy Draco Malfoy ül veled szemben, hogy minden egyes lépésedet kidekorálja, beleértve a levegővételt. *
- A múltkor nem volt időm bemutatkozni. A nevem Bea…  * - nyújtja át a kezét az asztal fölött egy baráti kézszorongatásra. Már ha szembe ülnek. Mert ha mellé csüccsent akkor természetesen oldalra nyújtja a kezét. Ha megtörtént a kézfogás és  Hannah is viszonozza, és nem fél, hogy Pestist kap (bár kétlem, :D ) Akkor visszahúzza a kezét és tekintetét ismét ráfordítja a könyv lapjaira. *
- Na és…valami extra? Amióta nem találkoztunk?
* Kérdezi végül. Fejét nem teljesen hatja fel, csupán smintha csak szemeivel nézne fel, de arcán mégis egy ravasz mosoly húzódik. *
Naplózva

Hannah Whitney
Eltávozott karakter
*****

*4* sMiLeY bAmBiNa - Emily hugicája <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2008. 05. 28. - 20:52:59 »
0

[Beaa Puszi]

*Hannah már készülte megírni a védőbeszédét az elzavarása esetére, de ez egyáltalán nem így történt. Sőt. A Mardekáros lány bemuattkzott és kezet emelt, de nem pofonra hanem kézfogásra. A mellette helyet foglaló  Griffis gyorsan válaszolt is erre a kedves gesztusra és miközben megvolt az első lépés egy beszélgetés kezdetéhez egy széles mosolyt is eleresztett mellyel azt kívánta érzékeltetni, hogy oda van meg vissza.  Mosolyog
Utána a lány nevét is megtudta, Bea... Gondolta Beatrice lehet, más Bea-val kezdődő nevet nem igazán ismert. És a legnagyobb ledöbbenés nem is akkor történt mikor mondta a Mardis hogy emlékszik rá, hanem mikor Hannah hogyléte felől mutatott érdeklődést és a vele történtekkel kapcsolatban is. Persze rögtön választ is adott rájuk.*

- Oh... Hát nem sok minden. Ha az hírnek számít, hogy lassú és béna voltam és lemaradtam a kviddicsválogatásról akkor ez történt. Aztán méég... most hirtelen nem nagyon jut eszembe semmi... Veled történt valami izgalmas vagy maradandó? - remélte nem hatolt be a magánszférájába, de ez jó beszédtéma volt elsőnek.

- És mondd, te jössz az Ostara bálra? Úgyértem ez nem lehet olyan biztos, hisz a Mardekárosok legjobb tudomásom szerint nem szeretik rikító ruhába körülujjongani a tavasz eljövetelét. Ha mégis javíts ki! Nah szóval ezzel hogy állsz? - kíváncsiskodott és remélte nem lépi túl a határt. Ha Bea el kívánkozott menni az ünnepségre akkor Hannah azt is megkérdezte, hogy kivel megy, vagy van-e jelöltje, esetleg jelöltjei.

*Az eső tovább zuhogott, a szél tovább fújt, de a nap már nem volt olyan unalmas. A kis Griffis leányzó tudta, hogy jól döntött mikor kijelentette, hogy ő mindenféle ház tagjával szeretne barátkozni, akár Mardekáros, akár Griffendéles az illető. És ez a Beatrice igazán normálisnak tűnt, sőt jó barátnőnek is ígérkezett, és Hannah remélte hogy a végén az sül ki a dologból, hogy látják még egymást rendszeresebben és nem elhidegülés lesz a vége...*
Naplózva

Beatrice Lestrange
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2008. 06. 01. - 22:42:12 »
0

~ Hannah Puszi ~


* Az eső még mindig szakad odakint. Néha azt hinnéd, hogy az ablak bármely röpke és hirtelen pillanatban betörhet. Hogy éles szilánkdarabok repülnek feléd. De nem. És bár idebent vagy mégis hallod, ahogyan a szél utat tör magának a réseken. Ám, ezeket és félelmetesen gyönyörű hangokat, elnyomja a mosolygós Griffendéles lány minden szava. Bár Bea nem fordul felé, csupán a könyvet vizslatja attól hallja, amit mond, és ha nem teljesen, de azért valamennyire figyel is rá. *

- Ne bánd…  * - nyögi végül nem túl, bíztatóan. Semmi baja a sportággal és magával a repüléssel,
de jobb szereti, ha szurkolóként kell átélnie ezeket a felettébb izgalmas perceket. *
- Talán… - teszi hozzá – Talán majd legközelebb több sikerrel jársz.
 * Adja ki magából a bíztató szavakat. Azért mégis csak ne vegye el más kedvét attól, amit szeret. Ha ez neki örömet okoz… *
- Elvégre is az embernek türelmesnek kell lennie. Nem kaphat meg mindent rögtön, amit csak szeretne… Meg aztán lehet, hogy oka volt annak, hogy nem kerültél be. Lehet... többet kéne gyakorolnod…Bár nem tudom…én nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz.
 * Vonja meg kissé vállát. Na azért miközben Hannahoz beszélt ránézett, mert azért mekkora parasztság, hogy nem nézel arra, akihez beszélsz. *
- Hogy maradandó?  * – vonta fel fél szemöldökét és az épp szemébe lógó tincsét, félrefújta, majd lapozott egyet.- Nem mondanám, hogy történt volna… *

 * Ha elhiszed, ha nem, ez azért nyugtatja Beát. Valamennyire. Most, hogy az… … az tudod akinek nem mondjuk ki a nevét visszatért, igazán hálás, hogy mint édes lányát nem zaklatja. Bár nem mintha valaha félt volna is. Ő soha… Vagy csupán nem merte bevallani, és azért az utóbbi inkább elfogadhatónak tűnik. *
- A bálra? Már, hogy ne mennék… * - jelenti ki afféle, „milyen szánalmas kérdés ez?” hangnemben. A következő kijelentésre kb. ugyanez a reagálás. *
- Ha az ember nem jár rikító, neon zöld, foszforeszkálós cuccokban, akkor az már nem megy az Ostara bálra? Egyértelmű…
 * Jegyzi meg és nevet is rá egyet, mert ugye nem akar itt haragot kelteni. *
- Egy barátommal megyek. ( NJK Bibíí )  * – szól tömören erről nem is akar többet mondani, hacsak a Griffendéles diáklány nem tudakozik többet. *
- Na és Te? Beléd karol valaki az estén…   
 * Semmi személyes. De a bálon mégiscsak karöltve járnak a párok… *
Naplózva

Hannah Whitney
Eltávozott karakter
*****

*4* sMiLeY bAmBiNa - Emily hugicája <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2008. 06. 02. - 09:22:54 »
0

[Beeaaa]  :D

*Meglepő módon a kérdéseire nem olyan módon kapott választ, mint ahogy azt egy Mardekárostól elvárhatta volna. Igazából ez a lány egész rendes, bár tesz szúrós megjegyzéseket, dehát ki nem? Hannah is van úgy rossz napjain, hogy valóságos méregzsákként viselkedik, de persze ez nem túl gyakori esemény a Roxfortban, hisz a Griffis legtöbbször vidám, életteli és mosolygós. Emiatt sokszor hívják őt Smiley-nak is, amely tökéletesen átfogja a személyisége lényegét egy szóban.*

~ Hogy nem válogattak be? Azt hiszem nem értettük meg egymást teljesen Beával, hisz én nem azt mondtam, hogy nem voltam elég jó a csapatnak és igenis nagyon sokat edzettem, csakhát... sajnos kissé lassú voltam és elszalasztottam ezt a remek lehetőséget... Pedig megígértem anyának és apának, hogy biztosak lehetnek abban, hogy a hét év alatt sikerül bekerülnöm a játékosok közé. De még nincs minden veszve hisz itt áll előttem még négy egész, teljes hosszú év az intézmény tanulójaként. ~

- Nos nem a beválogatáson buktam el... nem erről van szó, bár megeshet hogy ha időben jelentkezem akkor sem kerülök be, dehát ez már örök titok marad... Itt arról volt szó, hogy az évelején nagyon sok dolgom volt, sok házidolgozat, sok egyéb külön feladat... És... és hát... nos... lekéstem a válogatást, mivel nem írtam fel a nevemet és nem adtam be a felvételi kérelmet a csapatba és mire észbekaptam már összeállította Viki a felállást és a csapattaglistát is sajnos... - nagy nyögdécselések folytán végül sikerült elhebegni a balszerencse valódi okát Hannahnak bár ez nagy feladat volt számára, hisz nagyon fájt neki az hogy ezen a késői észbekapáson múlt talán a kviddicspályafutása, de ő mint mindig, nem adta föl.

*Miután Beatrice elmagyarázta neki, hogy milyen ostobaságot kérdezett mikor a bál felől érdeklődött - persze nem ilyen szóhasználattal - Hannah partnere kiléte foglalkoztatta, de ezelőtt még a sajátjáról is mondott egy röpke mondatot, amely nem árult el a kíváncsi leányzónak túl sok mindent. Hogy ilyenkor mi a teendő? Tovább faggatás, nem más!*

- Áh na és megtudhatom a szerencsés illető becses nevét esetleg? - árasztotta el az egyébként rövidnek induló mondtatocskát megannyi melléknévvel, hogy ezzel mutassa ki szolídan mennyire érdeklődő ezügyben és mily mértékben vágyik arra a bizonyos névnek a felfedésére.

- Óh, hogy az én párom? Nos van... A neve Adam, nagyon kedves srác csak az az egyik gondom vele, hogy másodikos... meghát nem igazán érzek úgy iránta mint ő irántam. Azt hiszem tavaly mondtam neked, hogy ki az én imádatom tárgya. Ha nem akkor elárulom: Draco Malfoy. A fene se tudja miért, dehát ez van. De ezt a Mardekáros álmomat ne firtassuk tovább, se Adam Jameset. Inkább váltosunk témát... - szinte belevörösödött ebbe a pár mondatba, úgyhogy Hannah úgy látta jónak ha másról beszélgetnek tovább.

- Na és mondd... te hanyadéves vagy? Gondolom már körülbelül 5.-6. évfolyam körül lehetsz. Neked ugye már az RBF-ekre is kell készülnöd, az nem lehet valami egyszerű... Hogy állsz a rájuk való készüléssel? - tett fel egy tanulással kapcsolatos kérdést a Griffendéles, ezt a témát bőven ki lehet fejteni legalább, azért volt olyan közkedvelt az erről való társalgás a többi Roxfortos körben is talán.
Naplózva

Beatrice Lestrange
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2008. 06. 09. - 13:20:43 »
0

~ Hannah kacsint ~


* Arcára ráhullik a fakóbarna hajzuhatag, ahogyan a pergament fölé hajolva sercegteti a pennáját. Szemével követi keze minden mozdulatát, miközben figyel a lány minden egyes szavára. *
- Mint mondtam… legközelebb, majd több sikerrel jársz.
 * Tekintetét közben nem emeli fel a papírról, csupán halkan és unottan sóhajt egyet arra célozva, hogy inkább hanyagolják ezt a témát. Sosem volt oda a kviddicsért játékos szempontból. A nézői szempont már más kérdés. Egyébként is ugyan az a lényege a kettőnek. Nem jutott be a csapatba játékosnak. A beszélgetést nézve, ez az egyetlen dolog, ami hozzá kapcsolódik. Hogy miért késte le, az már teljesen más kategóriába tartozik. Bea szerint.
Így továbbra is csak a penna sercegését hallod egy adott pillanatig. A kék szemek továbbra is csak párhuzamosan követik a fekete gyöngybetűkkel készült folyóírást. A csönd továbbra is leplezetlen marad, egy darabig, még hallod az ég zengését, és ha nem az ablakot bámultad, akkor is láthattad az asztal lapjának fényén felvillanó villámot. *

- Rafael… Mardekár... hetedév… elégedett vagy?  * – szól gúnyosan. Tekintetét, még mindig nem emeli fel a papiruszról. Miért is tenné? Miért mesélgesse az nyári élményeit, amik talán mindennél fontosabbak voltak eddigi életében. De mindegy is. Jobb ezt nem firtatni. De amint hallatszik a lány kérdéséből, őt igazán érdekelné ez a fiatalember. A mosolygós leányzó, hangjában, és minden egyes megszólalásában, mondatában, ott vannak azok a kedves szavak, amiket Beatrice talán nem tud a legjobb képessége szerint viszonozni, de ahogyan tudja, megteszi. Bár lehet, hogy ez néha nem úgy tűnik, de így van. Talán egyszerűen csak azért, mert... Ezeket a géneket örökölte, és bármennyire is nem szeretné visszafogni ezeket, képtelen lenne rá. *

- Igen. Emlékszem. hogy is felejthettem volna el… * - teszi hozzá tűnődően. Tükröződően kék szemei, fordulásra indulnak, és egy pillanatra megállnak a járó kezek is, amik a határidőre elkészítendő dolgozatot próbálják elkészíteni. * 
- Malfoy az unokatestvérem…  * - szólal meg. Hogy azért értse is a lány mire ez a hatalmas utálatom. Hangja nyugodt ám mégis mintha ott lenne valami mozzanat benne, ahogyan a fiúról kellett beszélnie. Ha még csak ezt a két mondatot is. Ők ketten sosem kaptak ugyanolyan nevelést, és mégis ugyanazon vér csörgedezik valahol a vérükben. Szerencsére nem nagy mennyiségben. Bár egyeseknek ez hatalmas szerencse. A tejföl szőke, és szívdöglesztő Malfoy fiú unokatestvérének lenni. Micsoda öröm, állandóan a neki rimánkodó lányokat hallgatni. Egyébként is mit törődik ő Dracoval. Van neki elég baja. *

- Az RBF-en már túl vagyok. Pontosan egy teljes évvel  * – ugrik tovább. Következtethetsz belőle, hogy hatodéves. Egyértelmű, de ezért nem fog még egyszer bemutatkozni. *
- Nem mondtam volna nehéznek. Ha az ember tanul rá, akkor nincs miért izgulnia. Én is így tettem. De gondolom, neked van még egy éved rá… ha nem tévedek. Javíts, ki ha igen.
 * Végül egy szende mosollyal tekint a lány felé, majdújra bemártja a pennát. *
Naplózva

Hannah Whitney
Eltávozott karakter
*****

*4* sMiLeY bAmBiNa - Emily hugicája <3

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2008. 06. 10. - 19:35:10 »
0

[Beaa]  :D

*Nos hát izé… a válasz nem túl szívélyes formában jutott el a címzetthez. De sebaj. Hannah Whitney mindent kibír. Mindent átvészel. Minden eltűr. Na jó… majdnem mindent. De ezt a kedvtelen két választ biztosan. Viszont most megakad a hangtompítója azon, hogy egy bizonyos Rafael lesz a beszélgetőpartnere párja. Nem ismeri, de biztos nem rossz srác, ha ezt a leányzót meg tudta hódítani. Erről a témáról azonban már nem faggatózik többet, mert a végén még az esőn találja magát egy fájó ponttal a hátsóján. Szóval LEZÁRVA. Most inkább reagál az eközben hozzá érkező válaszok hadára.*

- Tessék?? Hogyhogy? Az unokatestvéred? Az hogy lehet? Az azt jelenti, hogy… Narcissa Black vagy Lucius Malfoy testvére az anyukád... Mondd el légyszi ki is az valójában, nem árulom el senkinek! Narcissa testvére, ugye??? – kérdezte felháborodott hangon, amely valójában meglepődöttséget tükrözött. Ez a hír nagyon meglepte. Úgy tűnt most egy ideig még ez lesz a téma. De ideje volt egy kicsit ms irányba terelődni ejtájon is… mégpedig a kedves Draco felééé…

- És milyen viszonyban álltok egymással? Szoktál vele beszélgetni? És ugye, hogy milyen egy áloom… - ez volt a dolog áradozás része, vagy ez még csak most jön… - Annyira imádom, csak tudnám pontosan miért, mármint van pár okom, de nos… érted… ha nem… az se baj… jobb ha nem érted az én megzakkant elmém őrült képzeteit!

- És, és, és és mondd csak… nos hogy érzed számára milyen érzés, hogy te vagy az unokatesója? És neked? És összességében?? – eléggé kíváncsi még etéren pár dologra, melyet reméli, hogy kérdezősködés nélkül is megosztanak vele. Ha nem akkor rákérdez, és ez már megszokott tőle, tehát nincs gond. ^^

*Már nincs más hátra, egy kicsikét befogja azt a nagy lepcses száját és felemésztheti a termet a csönd abban az esetben, ha Beatrice nem kíván válaszolni a kissé tolakodó kérdések halmazára. Reméli, hogy nem így lesz és lankadhat ébersége azáltal, hogy a várt információk a birtokába kerülnek. Ez persze csak feltételezés, jobbanmondva inkább csak egy ábránd volt, de valóságalapja is volt elég, tehát érdekes és szaftos pletykákhoz juthat frissen megismert barátnője által. Ezekkel a kérdés-viszontkérdésekkel talán oldódik a feszültség még egy csöppet köztük, legalábbis a Mardekáros irányából Hannah felé és talán Bea is megkedveli annyira a Griffist mint fordítva történt.*
Naplózva

Griff Liman
Eltávozott karakter
*****


Wie ein Löwe

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2008. 06. 19. - 23:25:27 »
0

[Megan]


Kip-kop
A lépések hangja visszhangozva verődik vissza az üres folyosók faláról. A legtöbb szorgos és lusta nebuló ilyenkor órán van. Csak néhány szerencsés kiválasztott kapta meg azt a hatalmas elismerést, hogy nem kell órán ülnie. Igazából ez nem is elismerés, csak az adott diáknak nincs órája. A szerencsés kiválasztottak közé tartozik ő is, ám valahogy nem tud örülni a hirtelen jött szabadságának. Szívesebben tekeregne Roxmortsban, vagy inkább repkedne a birtok felett esetleg a , barátaival szórakozna a tóparton, de nem. Neki a könyvtárban kell ülnie a hülye vizsgák miatt. Minden ötödéves életében eljön a pillanat mikor le kell tennie az RBF vizsgákat, de csak azok szokták komolyan venni akik valami vezetői beosztást akarnak maguknak. Bár ő nem tartozik közéjük, hiszen a legszívesebben kviddicsjátékos lenne. De a Főnix Rendje miatt muszáj kiválóra megírnia minden dolgozatát, Hiszen csak a legjobbakat veszik be a Voldemort elleni harcba, és ő meg akarja mutatni, hogy a legjobbak közé tartozik. Bár a szíve mélyén fél, hogy mire ő oda kerül a Sötét Nagyurat, le fogják győzni.

*Ehh mindig csak ezek a hülye vizsgák. Nem tudom, hogy mit esznek a tanárok ezekben a vizsgákban, hiszen sok más módja is van, hogy az ember megmutassa a tudását. Például egy, párbajban mutatja meg az ember igazán a tudását. Vagy a bájitaltan vizsgán itathatnának mérget a, diákkal és neki kellene elkészíteni az ellenszert. Ha stressz helyzetben is el tudja készíteni az, ellenszert akkor tud valamit. Persze ha nem jönne össze a szer akkor sem lenne semmi probléma, hiszen a vizsgáztatóknál készenlétben lenne egy üveg az ellenszerrel  minden eshetőségre felkészülve. Persze erről a diáknak nem kellene tudnia.*

Hát igen, elég drasztikus módszereket tud kitalálni, de ő már csak ilyen. Közeledve a könyvtárhoz meggyorsítja a lépteit. Szeretne minél hamarabb túlesni a tanuláson és utána csak üldögélni egy sötét sarokban egy kancsó vajsört iszogatni és a többiek bohóckodását bámulni.
A könyvtár csöndjét, még a légy zümmögése sem töri meg. Hogy is merne zümmögni ha tudja, hogy Madam Cvzikker ezért is elintézi. A csendet egyedül a székek nyikorgása és a bent tartózkodók lélegzetvétele töri csak meg. Ebbe a földöntúli csendbe szinte ágyúlövésként hangzott az ajtó idétlen nyikorgása. Mivel Madam Czvikkertől gyilkos pillantásokat kapott megpróbálta a lehető leghalkabban bezárni, ám ez nem okozott teljes sikert. Hogy eltűnjön a kíváncsi pillantások elől gyorsan elindult megkeresni a polcot ahol a számára fontos, könyveket találja.

*egy
kettő
három*
Számolt magában, miközben óvatos, lassú munkával leszedte a könyveket a polcról. Nem volt könnyű dolga hiszen amit már leszedett a lábán egyensúlyozva kellett megtartsa, és ezek a könyvek bizony több mint 600 oldalasak vagyis súlyosak voltak.
*Ha két hónapig minden nap ilyen könyvekkel fogok mászkálni a vizsgákra már igazi vasgyúró lesz belőlem.*

Szerzeményeit amilyen gyorsan csak tudta egy asztalhoz vitte. Már, már boldogan tette le őket. Ám boldogsága elúszott mikor belelapozott az egyik könyvbe. Még számára is tele volt halandzsával, pedig azért soha nem volt rossz tanuló. Mindig szorgalmasan megtanulta a leckét. Néha stréberkének nevezték az osztálytársai de mikor segített nekik megoldani a leckét már imádták. Később mindenki megszerette, kivétel aki nem. De kevés olyan ember akadt aki ne váltott volna vele egy pár kedves szót. Talán csak a mardekárosok magja volt ilyen. Igen még a mardekárosokkal is szokott beszélni. Sőt elég sok mardis pajtija van akikkel nem csúfolják egymás hovatartozását, hanem értelmes témákról beszélgetnek. Mint mondjuk a csajok vagy a kviddics. De most kisebb-nagyobb gondja is van mint a szép emlékeken gondolkozni. Dühében becsapta a könyvet nem foglalkozva a kíváncsi pillantásokkal és a tenyerébe temette az arcát.
Bárcsak jönne valaki akivel elbeszélgethet, az talán feldobná a hangulatát a padlóról.
Naplózva

Megan Salaban
Eltávozott karakter
*****


Negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2008. 06. 20. - 11:23:28 »
0

¤ Griffin ¤

Ez az a hely, amit legszívesebben elkerül, na jó, talán még Cicus tantermét is előszeretettel hanyagolja, de oda sajnos muszáj járnia...
Mikor elsős volt talán egyetlenegy alkalommal elnézett a könyvtárba, de csak, és kizárólag azért, mert eltévedt ebben a labirintusban. Igazán tehetnének ki ilyen kis táblákat, vagy valamit, ami jelzi, hogy hol jár az ember. Mint a londoni plázában vannak a kis piktogramok amik jelzik, hogy mi merre van. Áááh... ez a varázsló nép túlságosan visszamaradott a mugli világhoz képest.
-CC? - csendül fel a tipikusan visítónak tűnő hang a könyvtár bejáratánál. Majd egy angyali tekintet Madame Cvikker felé, és halad is tovább azonnal. Hihetetlen amúgy, hogy pont akkor tűnnek el a CSCS-s lányok, mikor épp fontos próbálnivalójuk lenne a pincében. Á, mindegy, hogy már egy hete próbálják ugyanazt a dalt és még mindig nem jutottak vele semmire... á, nemgáz.
-Kay? - szól kissé halkabban immáron a polcok között lófrálva.
Szörnyű, hogy mennyi könyv sorakozik ezeken a polcokon... Csoda, hogy nem szakadnak össze ezektől a méretes lexikonoktól vagy miaszöszöktől.
-Fúj, milyen büdös könyvtárszag van itt... csak tudnám, hogy viseli el ez a sok idióta sznob ezt a borzalmas szagot. - motyogja az orra alatt, amit nyilván senki sem hall. Mintha csak ő lenne itt egyedül ebben a hatalmas terembe, de ez nyilván nem így van, mert az az idióta Granger, vagy kiafrász már szinte ide is költözhetne, mert mindig látja, hogy ide jön be.
Hmm... talán ha adnának valamit, mondjuk jó hideg sört, akkor Meg is gyakrabban benézne ide, meg szólhatna valami zene is. Ki a frász bírja elviselni ezt a csendet? Miért kell itt egyáltalán csend? Ha nem lenne itt ez a sok idegesítő polc, akkor talán még jó is lenne ennek a teremnek az akusztikája, jó koncertet lehetne adni itt. De íííígy...
-Á szóval itt asztalok is vannak! - állapítja meg és közelít az asztalok felé, amik az ablakok környékén vannak, nyilván azért, hogy ha unalmas az olvasmány, akkor legen hová bambulni. Meg is ezt szokta bűbájtanon. Kifelé bambulni az ablakon a legjobb tevékenység tanórán, persze csak az alvás után. Azt csillagászaton szokott többnyire.
-Sat? - kérdezi megint, bár már erősen nulla a valószínűsége annak, hogy itt találja a csajokat. Igazából sosem feltételezte róluk, hogy képesek lennének ide betenni a lábukat. Nem csalódott a csajaiban, ez igazán örömteli dolog a számára. Már csak az az egy dolog maradt, hogy akkor hol keresse őket? Hát mindegy, akkor ma sem fognak már próbálni...
-Némá, te sírsz? Hát elég gáz, hogy srác létedre itt potyogtatod a könnyeidet, már nem azért... - veti oda az egyik srácnak aki jelen pillanatban arcát eltakarva a világ elöl ücsörög az egyik asztalnál egy kupac könyv társaságában. - Ennyi könyv mellett én is sírva fakadnék...
Naplózva

Griff Liman
Eltávozott karakter
*****


Wie ein Löwe

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2008. 06. 20. - 19:33:41 »
0

[Meg]


Szinte mozdulatlan testtel ül a széken, mint aki elaludt. Ám ha valaki közelebbről megszemléli, az rájön, hogy nem alszik, csak bámul ki a kezébe temetett fejéből, mint a csibe, miután kikelt a tojásból. Időnként azért vesz levegőt hiszen nem szeretne megfulladni illetve mikor már nagyon kényelmetlen a helyzet gyorsan pózt vált. Viszont továbbra sem veszi el a fejét a tenyeréből. Körülötte továbbra is a lehető legcsendesebben mennek a dolgok. Ám egy hang felveri a könyvtár unalmas légkörét.

*Nocsak, valaki most jár itt először? Nem tudja, hogy ha Madame Czvikker egyszer elkapja akkor kb két hétig igen kemény büntetőmunkát kap? Mint régebben egy gyerek aki véletlenül kiabálni kezdett csak mert ráesett egy igen vaskos könyv a lábára. Utána egy hétig kellett gyíkszemeket és egyebeket kiválogatnia Piton professzornak. Védőkesztyű nélkül.*

Elmosolyodik a bakin ami még elsős korában esett meg vele, bár a mosoly a tenyere  takarása miatt nem látszik. Igen, ő volt az a srác akinek ráejtették a könyvet a lábára. Utána hetekig rémálma  volt a büntetőmunkától és csak második elején merészkedett ismét a könyvtárba. Szerencsére a könyvtárosnő már elfelejtette, különben azonnal kizavarta volna a könyvtárból. Mondván, hogy rongálja a könyveket és hangoskodik. Pedig igazán nem tehetett arról, hogy az a béna Steven elejtette a könyvet és éppen az ő lábán landolt. Utána pedig még egy jó erőset bele is rúgott a piszkos könybe.

A hang forrása egyre csak közeledik felé tehetetlenül vergődve a sors markában, mely Czvikker személyében már ott vár rá az asztaloknál, nem éppen a legbarátságosabb tekintetével. Már éppen hozzálátna egy újabb az eddigieknél sokkal kényelmesebb póz felvételéhez, mikor a majdnem pontosan a háta mögött megszólal a korábban hallott hangok gazdája.

*Miből gondolja, hogy sírok, Hát persze….. Mivel eldugtam a képem a világ elől a hülye könyv miatt. Na itt az ideje, hogy megmutassuk az igazi énünket ennek a cicababának.*

Megfordulna, hogy visszafeleseljen a csajnak, ám a fordulat abbamarad, mikor meglátja, hogy kivel áll szemben. Kapásból nem ugrik be, hogy honnan ismeri a csajt, de aztán rájön, hogy a bálon látta a NOIR vagy milyen együttes tagja.

*hehh egy újabb rockbanda. Persze nálunk sosem lesznek jobbak. Ha jól tudom csupa másodéves mardekárosból áll, akik azt hiszik, hogy konyítanak valamicskét a zenéhez, miközben nem. A Burnout azaz mi simán lemossuk őket. Bár a balhélistájukat nézve talán egy szinten vagyunk. Legalábbis nekik már megvolt a debütáló koncertjük. Nekünk meg várnunk kell még rá.*

-Jéé egy plázacica… Ugye tudod szivi, hogy itt nem lehet hangoskodni, mert a könyvtáros kicsinál? Egyéként meg nem sírtam, csak kikészültem ezektől a hülye könyvektől és eldugtam egy kicsit az arcom. Különben még lebarnulok itt.

Megpróbálja előadni a nagymenőt, több-kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy a csaj bevegye, hogy ő a nagy sztár, ami különben nem is igaz. Bár nem tudja, hogy mi értelme van azért megjátssza az agyát. Hátrafordul és lovaglóülésben üli meg a székét. Így felvéve a lehető legkényelmesebb pózt, mellyel nem kell kitekernie a nyakát feszült figyelemmel tekint a lányra.
Naplózva

Megan Salaban
Eltávozott karakter
*****


Negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #43 Dátum: 2008. 06. 23. - 10:31:04 »
0

¤ Griffin ¤

Odaér a fiú mellé, aki továbbra is eltakarja kezeivel az arcát. Most már semmi kétség. Tuti, hogy sír. Hát elég gáz, azért nyilvános helyen mégse kéne, még akkor se, ha valami olyan nyálas könyvet olvasott, ami ezt váltotta ki belőle. Na mindegy, megvan a mai hír Kayék számára.
Már előre látja, hogy fog terjedni a sírós srác híre a suliban... Poééén!
Aztán lekerül a maszk, mely eltakarta az arcot, és Meg remekül felismeri a konkurencia egyik üdvöskéjét. Névről nem ismeri, hol máár? Annyit tud hogy valami Burnakármi annak a hűdemenő zenekarnak a neve amit alapítani akartak Kay ex-pasijával.
-Plázacica az anyukád... Nekem ne mondd hogy szivi, mert rosszul jársz, hidd el! Jaaa... persze... nyilván el kell bújni a könyvek elől, igaz? Hát hogyne. Tudod kinek meséld ezt be... Talán egy Hugragubos kis p*csa elhinné, de én, én vagyok. - mutat magára önelégülten, majd indulna is tovább, de már ha itt van a konkurencia, megpróbál puhatolózni mi újság van a Burnakármi háza táján. Na nem mintha olyan hűdefontos lenne, csak... nem árt tisztában lenni az ellenség kártyáival ugyebár, különben mit sem ér a játék. Igazából az a legidegesítőbb ebben, hogy holmi kis Griffendéles nép naiv módon azt hiszi, hogy képesek felérni a fantasztikus és utánozhatatlan NOIR-hoz. Tévednek, nagyon nagyot tévednek. Na, de hát ha ily balgák, akkor így jártak.
Végülis a NOIR-nak már volt koncertje. A Burnakármicsodának még nem. Vajon összeállt már egyáltalán?
- Hé, mikor lesz debütkoncertetek? Mert majd elmennénk a csajokkal megnézni meg ezt-azt csinálni... - feszült figyelemmel tekint a fiúra, mintha valóban roppant érekelné a téma, amúgy meg komolyan rohanna már, de ezt meg kell várnia még. Nem bunkó csaj ő...
Egy bájvigyor és egy lesújtó pillantás a fiú felé, majd ismét tesz egy fájdalommentes, rövidke megjegyzést.
-Amúgy nem akarok kötözködni, de... mintha tegnap ez a szék esett volna szét, mikor Madam Cvikker ráállt... itt voltam, én raktam utána össze. Szóval vigyázz... Nézd csak, ez a lába itt... - közelebb lép, rámutat az ókori kopott szék egyik lábára, majd gondosan meghúzza azt, hogy kicsusszanjon a helyéről és ezáltal Griffin a földre kerüljön, ha minden simán megy, ahogy ő a kis fejecskéjében eltervezte. - Nah... hoppá... - mondja mintha meg lenne lepődve és picit hátrál. Szeeeegény fiú. Azonnal elkapja a röhögés.
Naplózva

Logan Lennon
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #44 Dátum: 2008. 07. 05. - 10:32:45 »
0

[Dean kisasszony számára]

*Ugyan észrevette a lányt a hídon, még sem köszönt rá hangosan, csak biccentett neki, akár csak a lány tette. Úgy tartja, hogy ha a diákjai nem köszönnek neki (ami talán azért van, mert nem szeretik) akkor ő sem fog. Viszont a biccentés talán többet jelent már. Azét még csak-csak megfűszerezi egy barátságos mosollyal ezt a biccentés.
 
Folytatja az útját, és még látja eltűnni a híd végén a lány karcsú derekát… Héé, mintha megígérte volna valaki, hogy nem lesz olyan, mint az utóbbi évek pár tanárja. Nem akar olyan balhét, hogy ráhajt a diákokra. Nem…  Megrázza a fejét, és mire visszapillant, már nem is látja a diákját.

Pár perc, és ő is eléri a híd végét. Onnan rögvest a könyvtárig gyalogol, ahol… Jéé, Dean kisasszony is ide jött. Ma ő lesz a választottja a tanárnak. De addig még dolga van Logan professzornak. Elsőnek is megkeresi azt a könyvet, amelyet keresett… *
~ Számmisztika profiknak… tökéletes. ~
*Veszi le a polcról a könyvet, majd megindul, immáron a lány asztala felé. Messziről lehet látni, hogy az rajzolgat, és azt is, hogy egész gyorsan. Bár még nem látni, hogy mi is lesz azon a pergamenen, de ez majd kiderül a későbbiek folyamán.

Leül az asztalhoz, majdnem szembe a lánnyal, kitárja a könyve elejét, elolvassa a bejegyzést, és végül nekilát az első oldalnak. Azt szereti ezekben a könyvekben, hogy kénytelenek ábrákat is belecsempészni. És ha már benne van, akkor azt egy feladat formájában rakják bele. Így a diákjainak is tud adni valami jó kis feladatot… Mármint az olyan diákjainak, akik komolyan veszik ezt az anyagot.*

- Szép rajz…
*Pillant fel, mosolyogva a lányra, és talán az is veszi a lapot, és akkor talán elkezdhetnek beszélgetni. Az utóbbi napokban, általában jól elbeszélgethetett a diákjaival, legtöbb esetben lányokkal ugyan, de azért volt pár fiú is, aki a társaságát kereste. Mint már mondtam, nem azért beszélget a lányokkal (vagy a fiúkkal), mert éppenséggel hátsó szándék vezérelné… Csupán szereti a gyerekek társaságát, próbál olyan tanár lenni, akit a gyerekek is kedvelnek, mint például Lupin professzor.*
Naplózva
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 14 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 12. 01. - 02:32:47
Az oldal 0.289 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.