Lépcsőház, bejárat

Úgy fest a dolog Craig sikeresen felkapaszkodik a lány ölébe. Az utazási költséget már biztosan megspórolja, nem mintha gondolt jelentene, de így alakult. Most már erről ennyit. Átható melegség járja át apró testét, melybe most egész lénye szorult saját varázslata következtében. A sebeit mesteri módon gyógyítja be a lány, látható hogy ez a szakterülete. Egy hálás tekintet csupán a reakció de macskaként ennél többet aligha tehet jelen körülmények között. Esze ágában sincs visszaváltozni. Pedig túlzottan nagy feltűnést sem keltene. Alig vannak az éjszakai járaton a kocsi teljesen üres. Talán ha az egész szerelvényen van 5 ember velük együtt. Arról pedig hogy a Londoni metró tárnáiban milyen varázslények lapulnak meg nincsenek információi. A Sydneyekről annál inkább nem is biztonságos arrafelé ilyen időtájt. A lány nyugodtsága azonban elhiteti vele, hogy itt nincs félni valója. Talán itt erre a közegre más szabályok vonatkoznak. Sydneyben sem muglinak sem varázslónak nem volna biztonságos ilyenkor a föld alatt. Persze Craig érzi a közelségüket, és nyilvánvalóan jelen vannak itt is, de mutatkozni nem mutatkoznak Nem hiába macskabőrbe bizonyos érzékei felerősödnek.. A kocsi ajtaja kattan a hangosbeszélő a következő állomás nevét mondja. Craigre a lány nyugodtsága nyugodtságot erőltet. Nem forgolódik már idegesen apró szőrős fejével. Nincs tisztában a szokásokkal, a régi reflexek léptek életbe az imént. De lassan visszatér az újabb szétáradó melegség, és meghitt nyugalom. A cica lehunyj a szemeit, és csupán azon morfondírozik magában, miközben szuszogva dorombol a lány karjaiban, hogy menyire kár azért a pusziért, és orrosért.. mármint, hogy nem épen emberi alakban jutott ki neki belőle.. természetesen ő alakult át erről szó se.. ne de talán más estben egész máshogy alakult volna. A ritmusos lépések egészen andalítóan hatnak rá. Rég tapasztalta a macska perspektívát, de határozottan élvezi most is mint régen. Az osztálytársai közül magasan elsőként önszorgalomból sajátította el ezt.. és a tanárjai dicsérték érte. Azonban mikor hazament senki sem törődött vele mindenki a bátyjával volt elfoglalva, pontosabban hogy megjött a felvételi elismervénye, hogy a Roxfortba folytathatja.. értetlen, és tanácstalan volt.. senki nem volt kíváncsi rá.. pedig tehetsége testvérével szemben már akkor megmutatkozott.. el is rohant otthonról, és próbált a barátaival.. az ellentétek valahol ebben az időben kezdtek gyökeret verni közte, és a családja között. Most azonban semmi más nincs csak a lány ütemes léptei, és a meleg karok, melyekben egyre inkább elálmosodik, azonban igyekszik észben tartani a másik szavait. Csak a bejáratig. hamarosan egyre egyértelműbben közelednek egy épülethez miután maguk mögött hagyták a metrót szürreális valójában ahol az éjszaka közebén egy elbűvölő teremtés egy macskával tarkíthatja a tájat. Lassan megérkeznek a lépcsőházhoz, ahol Craig fájdalmasan ugyan de tudva a dolgát leugrik a földre. Talpra érkezik könnyedén. Látható, hogy nem most kezdte az animágiát, és a hanyagolás jelei sem látszanak. Ízig vérig macskának tettszik. A földre huppanva elérve a lány lakásának ajtaját kérdően pillant fel a másikra. Egy lanyha nyávogást is kifacsar magából, valami effélét mondva közben.
- Akkor ha jól sejtem változzak vissza..? *Miau mi mi miaúú" Hallatszik kifelé, s közben a kérdő zöld tekintet. Ha a válasz egyértelmű igen, persze ha értik a kérdést. Kénytelen visszaváltozni, és csapzottan újra a lány mellett terem, de ezúttal már bőrkabátjában, kissé leporolva magát, és várja a fejleményeket. Ha esetleg a lány inkább látná még macskabőrben akkor marad, és úgy várakozik.

Igazából jellegtelen utuk van, a metró ilyenkor már szinte teljesen üres. Ez az utolsó előtt járat. Aztán már nehézkesen lehet csak bárhová eljutni. Serpenrosa megszokta ezt a késői járatot, szinte törzstag. A doromboló cica megnyugtatja és őt is kicsit elálmosítja a békesség szinte tapintható. Igazából pár megálló az egész. Pár perccel az érkezés után már el is indul a lakása felé, igazából egy köpésre van a ház a metrótól. Szereti ezt a környéket, mert még ilyenkor is több turista flangál errefelé. Főleg, hogy a közelben van egy hotel is. Belépve a ház kapuján, egy tévéző portás található, aki ilyenkor általában már elégé álmosan szemez a képernyővel.
-Jó estét James!- A férfi komótosan biccent.- Üdv Serpenrosa! Látom új barátot szerzett magának.- Bök a cica felé.-Óh, nos mondhatjuk így is. Jóéjt. -Jóéjt.- S mindezzel le is zárták  a beszélgetést, Serpi bepötyögi a kódot, majd felsétál a lépcsőházban, a harmadik emeletre.Aztán egy balkanyar következik. Elég impozáns a belsőtér kialakítása, inkább szállodára hasonlít, mint sima lakóháznak. Megáll az ajtó előtt, karjaiból kiszökken a macska és kérdően néz fel rá, nyávogva. Bár nem érti a lány vajon mit is akarhat mondani a másik fél. Elkezd kotorászni a kulcsa után.
-Hát, itt vége a macskalétnek. Pontosítok. Ha a macsekom megismert, már játszhatsz újból. De amúgy tényleg tombolna.
Néhány másodperc múlva gyakorlottan változik vissza a fiatal varázsló, mosolyra bírva a kulcsait előszedő hölgyeményt. Aki könnyedén nyitja az ajtót ki.
-Nem tudom eldönteni, hogy van aranyosabb: elveszett kócos idegenként, vagy poros házimacskaként.
Nyílik az ajtó, és a túloldalon egy nagydarab, hiúzkinézetű, álmosan morcos kandúr ül hangos és boldog kerregéssel üdvözölve belépő gazdáját. Majd elindulva felé, azonban mikor meglátja Craiget gyorsütemű menekülésbe kezd és felrohan a kert felé. Serpenrosa sóhajtva megcsóválja a fejét, miközben beljebbsétál.
-Nos az a menekülő valami volt a macskám, Maximus. Nagy darab állat, de nyuszi. Később talán lejön és megnéz magának. Az éhes gyomra lehúzza úgy is. Öhm...érezd magad otthon.  Feltalálod magad? Mármint nézz körbe nyugodtan. Addig adok enni ennek a vadmacskának.

"Feltalálod magad?" Visszhangzik még kissé Craig fejében, miközben felvakarva kissé szédülve a visszaváltozástól belép, és körbepillant a bámulatos elrendezésű lakótérben. Ráadásul a többi lakrész még nem is látta. Egyelőre nem igen tud szólna a szavai elakadnak a lakástól. Már attól is amit eddig látott belőle. Nem mintha otthon nem hasonló körülmények között lakott volna, már mikor még otthon lakott, de valahogy nem erre számított. Ráadásul tulajdonképpen a koncertezések közepette a hotelezgetés végett tényleg kissé elszokott az efféle komforttól. Lassan végre a szokott módon tudatosul benne a lány kérdése. Kissé zavartan, és kócosan fordul a másikhoz.
- Hát nem is tudom találjam..? Kérdez vissza bizonytalanul, miközben még mindig csak körbe körbe bámul, és a nappali felé tekintget, nem akar udvariatlanul megindulni semerre, bárt a lány utasítása "érezd otthon magad" egyértelműnek tűnt. Kissé még mindig tanácstalanul áll, aztán erőt vesz magán, és tesz pár lépést.
- Ez a lakás eléggé nagynak tűnik.. Ennyi jön ki belőle egyelőre. Mintha fura zavartság kezdene úrrá lenni rajta. Talán most kezd tudatosulni benne az egész helyzet súlya. Lassú pálcamozdulatot végez maga körül, és hamarosan ismét a bőrkabátja díszeleg rajta, melyet kissé tétovázva levesz magáról a fekete pulóverével együtt A kabát alatt V kivágott nyakú szürke pólót viselő srác karjai bőre tulajdonképpen most válik láthatóvá ekkora terjedelemben először a másik előtt. A bőr szinte várhatóan fehér, még eben agyér megvilágításban is szinte világít. Craig eszméletlenül szűken érzi magát, pedig már maga ez az előtér is hatalmas. Nem igazán találja a helyét azt sem tudja le vegye e a cipőjét vagy sem. Csak bámul tanácstalanul a másikra, és szinte annak szavait lesi várva, hogy vagy ripakodjon rá, vagy kérjen netalán adjon instrukciókat. Végül mentő ötletként a következő dolgok buknak ki belőle.
- Izé körbevezetnél.. Inkább?? Végül is mégis te vagy itthon.. Süti le bágyadtan nedves szemeit a srác, fura mód most még talán macskásabb mint az imént macskabőrben. A korábban elfutott sokat emlegetett házi kedvencet ráadásául ideje sem volt szemügyre venni. lassan újból felnéz kezében a kabátját, és a pulóverét szorongatva várva, hogy a másik beljebb invitálja, és körbevezesse. Remélhetőleg Craignek csak a kezdő lökés hiányzik ebben az ismeretlen, de határozottan hívogató, és befogadó közegben.