+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Északi szárny
| | | | | |-+  Üvegházak és a kert
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Üvegházak és a kert  (Megtekintve 20669 alkalommal)

Megan Salaban
Eltávozott karakter
*****


Negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2009. 05. 14. - 15:26:23 »
0

MATHIAS & KAY
szív

Kicsit meglepődik, amikor a kisfiú mégsem szalad el. Hát hová lett a CSCS-től való rettegés? Elszomorító, de hát mindennek lejár egyszer az ideje, lehet, hogy lassan az övéké közeleg.
CC sem túl buzgó már, sőt, épp ellenkezőleg, bár Kay és Sat továbbra is kellően deviáns magatartást mutatnak, ám mégsem olyan már, mint tavaly volt a karácsonyi koncertkor.
- Mi? Mi az az akcentus? Én szeretnék olyat! – kérdezi barátnőjétől, mikor az Raimbourg professzorról álmodozik. Megan alapjáraton az ő óráján aludni szokott, mert a történelem sosem volt az ő tantárgya. Inkább a halál, minthogy negyven évszámot kelljen bemagoni! Nem is megy túl fényesen neki, de egy kettessel át-átbiceg a vizsgákon.
Na, de jelen helyzetben ez számít legkevésbé, hiszen néhány percen belül ők fognak sorra kerülni Bimba professzornál, és ha nincs mandragóra, akkor bukta van. De szerencsére már van egy kiszemelt mandragórájuk, mondjuk kicsit virgonc, mert épp elbújik előlük, de a megfelelő ajánlattal előállva feltehetően sikert aratnak majd újdonsült kis barátjuknál.
Olyan kis cuki kisfiúnak tűnik… csak nem akarna nekik rosszat! Vagy mégis?
- Jajjj, tééényleg! Mathias vagy. Tudtam, hogy valami M betűs, de… - a vége már annyira nem fontos, mivel Kay már elkezdte a mondandóját és bele is csapott a lecsóba. Remélhetőleg barátnője nem üldözi majd el ezzel a hirtelen nyakbazúdítós dologgal az ártatlan kisfiút, hiszen rajta kívül nincs más, akit rá lehetne venni, mert a többi elsős mind eliszkolna előlük, viszont mire elkapnák őket, sorra kerülnének az órán, az meg azért nem lenne túl előnyös számukra. Tehát, ha Mathias rendes, akkor akár életet is menthet, na jó, ez lehet, hogy kicsit túl komolynak hangzik, de ki tudja, hogy Bimba néni mivel büntetné őket?!
Miután Kay feladta a leckét a kisfiúnak, Meg úgy érzi, eljött az ő ideje.
- Figyu… - kezdi lihegve, mire utoléri barátnőjét, aki egy ideje már ott álldogál a „zsákmányuk” előtt.  –arról lenne szó, hogy… szóval… el kellene játszanod nekünk valamit. Na? –nyögi ki végül a semmit, majd felhúzott szemöldökkel és kaján vigyorral megkérdezi a kisfiú véleményét is a dologról.
Arról, hogy mit kellene eljátszani, majd csak később lesz szó, előtte fixre meg kell beszélni, hogy áll-e az alku, vagy nem, mert ha esetleg nem, akkor muszáj lesz továbbállniuk és levadászni mást (viszont ebben az esetben fennállhat annak veszélye, hogy Kay kifejezi nem együttértését a dolog kapcsán és esetleg Mathias testi épsége bánhatja a dolgot, de az amolyan apró betűs résznek minősül, hiszen nincs olyan szerződés, hogy olyan ne lenne benne).
De Mathias olyan kis kedves és együttműködő kisfiúnak tűnik, hátha rábólint az üzletre. Talán meg kellene említeni neki a jutalmat is, hisz ha más nem is, az legalább motiválhatja a döntését.
- Jutalmat is kapsz, ha együttműködsz! –ajánlja Mathiasnak még mindig az üzletet, majd Kayhez fordul: - Ami mi is?- majd megint vissza a kisfiúhoz -Amúgy Megan vagyok, ő meg itt Kay.
Naplózva

Mathias Roucus
Eltávozott karakter
*****

2. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2009. 05. 15. - 19:13:45 »
0

Kay és Meg
Visszautasíthatatlan ajánlat? Nah pont ez az amitől Mathias fél. A lányt elnézve az nem azért visszautasíthatatlan, mert olyan jó, hanem mert esetleg Mathias testi épségébe kerülhet a nemleges válasz. Meg válaszára, viszont kissé megnyugodott. Eljátszani valamit? Nem lehet olyan borzalmas, gondolja, de a vörös hajú lányt fürkészve inkább visszaszívja az imént magának tett bejelentést.
-Jutalmat is kapsz, ha együttműködsz! -Mondja a másik lány. Nah most már tényleg kezd sok lenni. Egyszer már csúnyán átverték őt így, hogy azt mondták kap jutalmat. Még a mugli iskolában történt, hogy az osztálytársai mondták neki, hogy a tanárnő lányát, aki az osztálytársa volt dobja meg vízibombával. Ezért cserébe egy Kinder Buenot - Mathias nagy kedvencét (a Marsot nem nagyon csípi  Men? ) - kapott volna. Mathias persze meg is tette, de pont akkor jött a lány anyukája, és mindketten csurom vizesek lettek. Mathias nagyon nagy büntetést kapott érte.
Ha jutalom is lesz, akkor tényleg valami zűrös dolgot kell eljátszani, de rezzenéstelen arccal hallgatja Meget.
- Először is mit kéne eljátszanom? - Mathias hangján annyira már nem hallatszott a nyugalom. - És milyen jutalomra gondoltatok? - Kérdezi gyanakodva, közben a lányok válaszán elmélkedik. Csak nem valami szörnynek akarnak öltöztetni, és mindenkit megijeszteni velem. Ezekből a lányokból ki is nézem. Már-már azt latolgatja, hogy elrohan, de gyorsan el is veti ezt az ötletet.
Naplózva

"Nem mintha félnék a haláltól, csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik." (Woody Allen)

"Ne a szépet keresd, hanem a jót, mert a jó az mindíg szép, de a szép nem mindíg jó"

"Két féle képpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat, vagy abban, hogy minden varázslat." (Albert Einstein)

Kay Scarlet
Eltávozott karakter
*****


LIVES TO GO: ♥ ♥ ♥ ♥

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2009. 05. 16. - 16:57:05 »
0

Matthy && Meg

Kay hatalmasat néz, amikor Meg közli, hogy igazából tudja a fiú nevét.
- Mivaaan?! Te ismered? - kérdi, és arcán jól látható a lesajnálás. Meg már elsősökkel bratyizik?! Most is milyen kedves! Te jó ég! Meg mostanában olyan más. Nem mindig tart velük olyan gyakran, amikor Sattal bajkeverni mennek, bosszút állni például a gonosz felsőbbéveseken, akik azt hiszik, csicskáztathatják őket, csak mert kisebbek. Hát igen, Meg nem túl nagy csapatjátékos na de ennyire...?
Épp befenyíteni akarta Kay a kisfiút, erre Meg...
Még be is mutatkozik!!!
Bah. Mint egy csodálatos teazsúr -.-
- Elmondom neked - veszi át a szót gyorsan Kay. -, még mielőtt felajánlanád a gyereknek, hogy rózsaszín cukorszirupos muffint sütsz neki - mondja kissé gúnyosan, Megre sandítva -, hogy a jutalmad nem más, mint hogy barátkozhatsz az iskola legmenőbb lányaival. Azaz velünk! Hát, te olyan kisgyereknek tűnsz akit mindig szívatnak a többiek, mi megvédünk tőlük. Kecsegtető mi?
Hát jobb nem jut eszébe mivel se csokijuk, se pénzük nem maradt már, a cigijével nem kínálja meg a kölyköt, vodkával meg pláne.
Naplózva

THEY SAY I GOTTA RESPECT A SYSTEM
but there ain't no respect in that system for me.

Shaelynn Scarborough
Eltávozott karakter
*****


Hatodéves - Renitens Mosolykirálylány; DS-tag^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2009. 05. 21. - 21:32:05 »
0

Neville egy délután, öt körül Mosolyog


Ez a nap is eljött végre, bár eléggé a tanév végére időzített, mégis mikor lehetett volna jobb időben? Hamarosan jönnek az RBF vizsgák és Shaelynn egyelőre rémesen áll gyógynövénytanból. Igaz, ami igaz neki tökéletesen megfelelne egy elfogadható vizsgaeredmény, de a családban ezzel nincs mindenki így. Szerencséje, hogy valamennyire beszélőviszonyban van a griffendéles gyógynövénytudorral Nevillel, így egy kis könyörgést követően sikeresen rá tudta venni a fiút egy-két korrepetáló foglalkozásra. Azt ugyan még nem tudja hogyan fogja ezt meghálálni neki, hiszen erről még nem esett szó, de ezt majd a fiúra hagyja, és csak reménykedik benne, hogy nem pénzt kér. Nem mintha le lenne égve, de akkor ennyi erővel megkérné Bimba professzort.
Nos, mindegy is. Délután van, az óráknak már régen vége, egy kis nasit követően máris felcsapta az előre összekészített cuccát és már újra a lépcsőkön rohan lefelé. Késésben van, miért ne lenne, ez már hozzátartozik. Az életben nem fog kinőni belőle, pedig nagyon szeretne. Nincs mit tenni azonban, ez a dolog az ő keresztje.

Talárja lazán nyitva, alatta az egyen szoknya és ing, valamint a kilazított sárga-fekete nyakkendő, vállán táska, és haja összekötve a melegre való tekintettel. Főleg az üvegházban lesz meleg, hiszen egész nap sütött a nap és még mindig fent van, de már az ereje alig érezhető. Lábait fürgén pakolgatja egymás után, míg végre eléri a megbeszélt pontot. Az órája szerint késett két percet. A hármas számú üvegház előtt álldogál, és várja, hogy felbukkanjon a fiú, és nagyon reméli, hogy nem felejtkezett el róla.
~ Talán nem ártott volna írnom neki egy levelet ~ persze csak emlékeztetésképpen. A biztonság kedvéért. Mondjuk neki aztán nem baj, ha a mérges muskátlikkal minél később kell megint kapcsolatba kerülnie, már elégszer harapták meg azok a kis szörnyetegek az ujját.

A többi diák, főleg azok, akik nem ötöd vagy hetedévesek gondtalanul sétálgatnak a birtok többi részén, még innen lát néhány helyet, ahol mászkálnak, rohangálnak a fiatalok. Ők megtehetik. Bár nekik is vizsgák lesznek, azért nem olyan súlyúak, mint az RBF. Hát ez halál. Nem izgul, ha nem jön Neville, legalább nyer egy kis időt és, ha még egyszer megbeszél vele egy időpontot már majd igyekszik percenként eszébe juttatni a dolgot. Az idő lassan telik, szóval nincs gond.
Naplózva

Neville Longbottom r.
Eltávozott karakter
*****


Hetedéves prefektus || a Gömb tulaja ^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2009. 05. 22. - 07:50:17 »
0

Shay a megbeszélt találkozó

Végre sikerült kiszabadulnom a népes klubhelyiségből, hogy nyugalmasabb, kevésbé hangos és sokkal inkább kellemes dolgokkal töltsem időmet, melyből még most is oly sok szabad, hogy néha én sem tudok mit kezdeni vele, így csak néha ülök egy széken, kezemben a Mimbulus Mimbletoniával és bambulok ki a fejemből, mintha ez lenne minden idők legjobb időtöltése. Sajnos ez a fajta jelenség hetente egyszer-kétszer látható csak rajtam, hisz oly sok házit kapunk mind SVK-ból, mind bűbájtanból, hogy alig győzöm utolérni magam, ha pedig sikerül, akkor pedig jön z újabb, számomra megerőltető adag nonverbálisan végrehajtott varázslat, bűbáj. Persze Bimba professzor sem szokott minket gyógynövénytanból kímélni, de az más tészta, ahhoz minimum fél óra kell, nehezebb feladatoknál egy, de a többihez képest még ez is röpke időnek tűnik. Remélem, gyógynövénytanból megkapom a K-t évvégén. Hát, ha rajtam múlik, akkor biztosan.

Úti célom a hármas számú üvegház, melynél már több mint valószínű, hogy egy csinos, hugrabugos leányzó várja érkezésem.
Hogy lehetek ilyen béna? Néha még saját ügyetlenségemen is elcsodálkozok.
A találkozó ötre volt lebeszélve, most pedig negyed hat van, legalábbis karórám szerint annyi. Negyed hat én pedig még mindig ezekkel az idióta lépcsőkkel kínlódok, melyek abszolút másfele vezetnek, mint én akarom.
Ki a franc találta ki, hogy ezek mozogjanak?
Nagy nehezen leérek a bejárati csarnokba, honnan már csak egy rövid kis ösvény vezet az üvegházakhoz.
Zsebemhez kapok, hol pénztárcám lapul.
Már megint! Már megint azt éreztem. Mindig ez van, mindig képzelgek! Akárhányszor valami megrezzen, vagy kissé megszúr, egyből azt hiszem a régi ál-galleonok újra egy megbeszélt DS találkozót hirdetnek. Pedig nem.
- Szia Shay- köszönök a lánykának, távolról, majd nyomatékot adva szavaimnak lelkesen integetek neki, minek következtében lábam beleakad egy göcsörtös, kiálló gyökérbe és a „nagy belépőmet” majdnem megfűszerezem egy hatalmas bukfenccel, melyet az utolsó pillanatban, egy kis egyensúlyozással sikerült megakadályoznom. Persze azért a művelet elég látványos lehetett a csaj számára, aki mint mindig, most is jól néz ki. Az a szokványos laza csaj stílus tükröződik róla. Félig leengedett nyakkendő, nyitott talár, alatta az előírt rövid kis szoknya és hófehér ing.  Egész lényében önbizalmat és vidámságot sugároz, akár egy fénylő csillag az éjszakai égen, soha nem veszít ragyogásából.
Egy ideig elmélázok Shay külsején, szememmel alaposan végigmérem, talán még az olyan helyeket is meg-megnézegetem, melyeket nem igazán szabadna, vagy ha a lány tudna róla, akkor tuti nem lenne jó vége a dolognak.  Hirtelen észbe kapok, majd talárom ujjából „elővarázsolom” az üvegház kulcsát, becsúsztatom a kulcslyukba, majd elfordítom balra és kattan a zár. Kinyitom az ajtót a csaj előtt, hisz az udvariasság még nem tűnt el teljesen a világról, majd kiveszem a kulcsot az ajtóból és belépek Shaelynn után az üvegházba, mely a jól ismert, finom illatot árasztja magából.
Naplózva


Shaelynn Scarborough
Eltávozott karakter
*****


Hatodéves - Renitens Mosolykirálylány; DS-tag^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2009. 05. 22. - 08:51:06 »
0

A gyógynövénytudor Neville


A türelem nagy erény, és ehhez tartja magát ez a hugrás leányzó is. Nem az az ideges fajta, legalábbis a várakozással nincs semmi gondja, főleg, ha az ő osztályzata múlik ezen. Az a pár perc, amit itt kell eltöltenie semmi ahhoz képest, hogy mennyi álmatlan éjszakát spórolhat meg így. És nem mellesleg hálás Neville-nek, hogy rászánja a szabadidejét, amelyet hasznosabban is el tudna tölteni, de talán neki sem árt egy kis ismétlés.
A falnak dőlve, kissé elkalandozva figyeli környéket, legalábbis ezt feltételezhetnénk az ábrázatából, de ez csak ügyes álcája annak, hogy gondolatai egészen máshol járnak. És itt most nem a gyomokra gondolok. Fogalma sincs mennyi ideje lebeg már pár méterrel a föld felett, meg egy egészen másik helyen, talán egy párhuzamos dimenzióban, ahol minden máshogy van. Na jó azért ne gondoljunk olyan egetrengető különbségekre az ég nála is kék a fű is zöld. A távoli világból egy kissé mutálódott lassan férfiassá váló hang zökkenti ki. Néhányat pislog és kissé még a fejét is megrázza, hogy visszazuhanjon a valóságba. Neville a rá jellemző kis ügyefogyottsággal közeledik felé, de most egy ügyes manőverrel azért elkerüli a zakózást.

- Szia Neville! - köszönti vigyorogva a fiút. Egy része az iménti akciónak szól a másik meg természetesen a griffendélesnek. - Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél. - jegyzi meg kissé talán nehezteléssel a hangjában, de természetesen nem komoly, csak a drámai hatás növelése miatt csinálja. Szemeivel is tesz rá egy apró lapáttal, aztán persze kuncog. Bár, ha azt vesszük nem ok nélkül mondja, de talán a fiú nem feledkezik meg arról, hogy gyomtan korrepetálást vállalt.

- Hogy vagy? - érdeklődik miközben a fiú beljebb tessékeli, talán először egy kis bemelegítő társalgással kezdik, de ki tudja, Shay még nem látta milyen, amikor itt van, nem egy évfolyam, de még csak nem is egy ház. Lehet nem akarja vesztegetni az időt. Kissé ódzkodva lépi át a küszöböt, valahogy mindig elfogja az aggódás, mivel sosem tudhatja melyik húsevőnek támad esetleg kedve ma egy kicsit megkóstolni a hátsóját. Remélhetőleg ma egyiknek sem.
Táskáját lerakja, csakúgy, mintha órán lenne, előtte előveszi a kesztyűt, hátha szükség lesz rá, tapasztalatai alapján bizony nem árthat. Megáll az asztalok egyik sarkánál, tulajdonképpen ott, ahol a gyógynövénytan órákon szokott álldogálni. És ezt most szó szerint értem, ha nem muszáj nem nagyon csinál semmit, amikor párban dolgoznak is mindig az övé a könnyebb munka, szerencse, hogy eddigi párja ezt még nem vette észre.
Naplózva

Neville Longbottom r.
Eltávozott karakter
*****


Hetedéves prefektus || a Gömb tulaja ^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2009. 05. 22. - 12:15:30 »
0

Shay a megváratott

- Téged nem lehet elfelejteni Shay. – próbálok bókolni a szőkeségnek, majd szemébe nézek. A két hatalmas barna szempár boldogságot, vidámságot sugároz. Kissé elpirulok, elfordítom arcom, nehogy a csaj észrevegye vörös fejem. Helyette inkább az ajtóval szöszmötölök. – A késésért meg bocsi, remélem nem várattalak meg nagyon. – próbálom kimenteni magam a lány rivalló tekintete miatt.
- Hát, köszi, megvagyok. És te?
Ennél jobban nem is jellemezhettem volna helyzetemet, mely valóban a köztes állapotot mutatta.
- Á, látom, hoztál kesztyűt, nagyon helyes, jól fog jönni. – mosolygok, és közben próbálom kissé a gyógynövények felé terelni a témát, hisz azért vagyunk itt, vagy nem?
Még egyszer szippantok egy nagyon a levegőből, majd nagy csattanással felerőszakolom kezemre a két kesztyűt és belekezdek „tanárbácsis” mondókámba.
- No hát akkor kezdjük a mérges muskátlikkal. – mutatok az asztal szélén álló növényekre, közben pálcámat elhelyezem jobb kezemnél, netán valami baleset folytán használni kelljen.
- Először is mesélj a növényről, kérlek. Mondd el, mit tudsz róla! – mondom a lánynak, hátha ezzel sikerült kissé megfogni, hátha nem tudja választ.
Kezemmel próbálok az azstalra támaszkodni, de véletlenül rátenyerelek pálcámra, így az szikraesőt zúdítva a mandragórákra elrepül az üvegház hátsó részébe. Gyorsan pálcám után szaladok, de elbotlok egy kisebb bokorban, melyet valaki a földön hagyott. Úgy van, hagyjátok csak szanaszét az idióta bokrokat! Uhh.
Ez nagyon gáz. Itt fekszem a földön, nyakig homokban, hátam mögött egy csaj, aki valószínűleg mr fennhangon kacag magában. Igen, ez ez én formám. Hajrá Neville! Ha így folytatod, nem marad más csak Hisztis Myrtle.
Elkeseredetten tápászkodok fel, majd odacsoszogok pálcámért. Meg sem fordulok, nem is nézek hátra. Nem akarok szembekerülni a nevető Shayyel.
Naplózva


Shaelynn Scarborough
Eltávozott karakter
*****


Hatodéves - Renitens Mosolykirálylány; DS-tag^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2009. 05. 22. - 15:29:27 »
0

A másik kétbalkezes Neville


- Ó... - elmosolyodik a bókon. Talán lassan kezd megbarátkozni a korábbi évekhez képest beállt változással, hogy manapság már megjegyzik a nevét a fiúk, és még olykor bókokat is kap. Szívesen válaszolna, hogy dehogynem lehet őt elfelejteni, a nagyszülei folyton megteszik, bár az is lehet, hogy ez mind azért van, mert nem is szeretik. Nem törődik velük, nincs szüksége rájuk, van másik kettő és ott vannak a szülei, ennyi bőven elég. - Köszi... - néz egy pillanatra a barnákba mosolyogva, de aztán Neville el is fordul, ami talán nem olyan nagy baj, hiszen a lány is csöppet zavarba jött. Igen azzal már kezd kibékülni, hogy bókokat kap, de nem tudja őket kezelni, fogalma sincs mit kell ilyenkor tennie vagy mondania. Ettől még mosolyog, és megköszöni, ha esetleg olyan a helyzet még reagál is rá.
- Nem, dehogy. Tudod a türelem hugrabugos erény... - forgatja meg a szemét, miközben kimondja a szavakat. Nem szereti ugyan, ha ház alapján skatulyázzák be az embereket. Rá sem illik az összes hugrás tulajdonság, és van sok olyan tulajdonsága, ami akár más házakhoz is köthetné. De a lényeg, hogy ez éppen passzol. Különben is a 15 perc még teljesen elfogadható, főleg ha az embernek esetleg közbejött valami.

- Megvagyok, kissé ugyan izgulósan, valahogy nem érzem úgy, hogy készen állnék az RBFekre, pedig amúgy minden más egészen jól megy. Kivéve persze a bájitaltant. De ez szerintem alap dolog, ha a gyomtan nem megy nem nagyon boldogulhatok ott sem. - bár itt egy ellenpélda éppen előtte, hiszen van, akinek alapból nincs érzéke hozzá, mint a griffendélesnek, bár sokak szerint ez Piton hibája volt. Észreveszi, ahogyan a fiú egy mélyet szippant az üvegház szagából, amire képtelen elfojtani egy vigyort. Ő igyekszik minél kisebb levegőket venni, valahogy a sárkánytrágya és egyéb finomságok nem bódítják el érett illatukkal.
- Wah, dícséret, milyen jól kezdődik. - suttogja az orra elé vigyorogva, pedig ez csak egy apró megjegyzés, de na nála már ez is fél siker.
- Hú, hát felismerem őket... főleg azt a kis verekedőset, amelyiknek lila a virága. - mutogat ujjal és nem kevés fintorral az arcán az egyik cserépben mocorgó növényre. Lehetőleg ma nem vele dolgozna. Lehetőleg, de persze nem reklámozza mit összebénázott azon az órán. Azért ő sem igazán akar tovább égőzni, elég neki, hogy erre kellett kérnie a fiút, már így is meglehet róla a véleménye. - Igaz nincs nagy múltunk, ugyanis az óra felénél... nos, el kellett hagynom az üvegházat. - ... és irány a gyengélkedő. Megesik, de egynél több harapás már neki is sok volt. Azért, ha Neville figyel rájöhet, hogyan próbál a leányzó hárítani, mert nem csak, hogy ki kellett mennie, de az elején meg nem is figyelt arra, mit mond Bimba professzor.

Éppen megkérné a griffist, hogy segítse ki a dolgokkal, amikor hirtelen megindulnak az események. Szikrák, pálca repül, Neville utána megy, aztán Neville is repül, landol. Szép landolás. Eleinte tényleg nevet, valahol addig míg elrepül a pálca, aztán már inkább csak ijedten követi a történéseket. Nem várakozik sokat, de mégis eleget ahhoz, hogy a fiú feltápászkodjon. Próbálja lazán venni a dolgokat, de tényleg nem lehet ilyen helyzetben túlságosan elfojtani azt a bizonyos nevetést. Mégis lábai viszik előre, hogy a még feltápászkodó fiú karjába belekapaszkodhasson.
- Minden oké Neville? Jól vagy? - gyorsan szemügyre veszi az egyes tagjait, nem esett-e bele valamibe, vagy nem-e használta ki valami kis mocsok növény és csípte meg, bár azt talán megérezte volna a fiú is magán. A pillantását kerüli, hát ez így elég felemelő lesz. Arcán mosoly, de nem rosszindulatú, sokkal inkább azt sugározza, hogy "nincs semmi gáz."
Naplózva

Neville Longbottom r.
Eltávozott karakter
*****


Hetedéves prefektus || a Gömb tulaja ^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2009. 05. 24. - 15:15:30 »
0

Shay a kis izgulós

- Elhiszem, hogy izgulsz, én is nagyon izgultam. A gyógynövénytantól pedig nem kell félni, a vizsga elég könnyű lesz.- felelem mosolyogva, miközben a szükséges felszereléseket aggatom magamra.
A bájitaltant nem említettem neki, az a vizsga még mindig rossz emlékeket idéz fel bennem, szörnyű volt. Tudtam, hogy meg fognak húzni rajta, de ezt már az elején jeleztem a vizsgáztatónak, ám az nem igazán engedett, szóval kénytelen voltam végigszenvedni a bájitaltant is. Nem baj, a gyógynövénytanból szerzett K-m ezt kiválóan ellensúlyozza, a nagyi sem volt olyan dühös a bájitaltan miatt, ő se szerette soha.
- Ezektől nem kell félni. Ha tudod, hogy hogy kell bánni velük akkor nem harapnak meg, valószínűleg te sem jártál volna ilyen szerencsétlenül az órán, ha óvatosabban nyúlsz felé.

- Persze, persze, minden rendben, semmi bajom, nyugi. – nyugtatom Shay-t, miközben igyekszem feltápászkodni.
Miután ismét két lábbal állok a földön, nyugtalanul tekintek arra, amerre szikrát hányó pálcám pörögve elszállt. Hangosan felkiáltok, mikor észreveszem hogy néhány mandragóra és egy-két mákonybab-bokor füstölve kigyulladt, valószínűleg a pálcámból származó szikrák hatására. Tekintetemmel gyorsan végigpásztázom a földet, majd az asztal alatt rátalálok pálcámra. Gyorsan odaszaladok, két kis ördöghurok palántát látványosan kikerülve lehajolok a sárba, majd felkapom a megbűvölt kőrisfát.
Fejem hirtelen felemelem, minek következtében fejem beverem az asztal aljába, miután sajgó tarkómat tapogatva feltápászkodok a sárból, tovairamodok a lángoló növények irányába, pálcám előreszegezem és elkiáltom magam.
- Aguamenti! – gyér kis vízsugár lövell a pálcámból.
Ajj, ez sose ment.
Újabb háromszoros próbálkozás után csak annyit értem el hogy lábam körül még nagyobb lett a sár, szegény mandragórabokrok pedig egyre jobban lángolnak.
- Légyszi segíts! – kiáltok Shay felé, majd fejem visszafordítom és megpróbálkozok egy újabb varázslattal.
Erősen koncentrálok, majd kimondom a varázsigét és nagy meglepetésemre hatalmas vízsugár lövell ki pálcám végéből. Az egyik bokrot sikerült eloltani, hát akkor jöjjön a többi.
Naplózva


Shaelynn Scarborough
Eltávozott karakter
*****


Hatodéves - Renitens Mosolykirálylány; DS-tag^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2009. 05. 26. - 14:42:10 »
0

Neville a bátor tűzoltó


- Könnyű úgy, hogy már túl vagy rajta. - dünnyögi zöldjeit forgatva. Ez végül is teljesen így van, és sajnos teljesen fölösleges ilyenkor nyugtatni a delikvenst, hiszen amíg nem tudja ő maga is, tapasztalatból, hogy milyenek a vizsgák, addig úgyis izgulni fog. Ujjait tördeli, a száját rágja, már amikor a vizsgákra gondol görcsbe rándul a gyomra és nem is nagyon akar múlni ez az érzés. Arca kicsit elszürkül, de annyira nem feltűnő kreol bőrén, hogy azt hihesse a másik, hogy rosszul van. Nagyokat szusszan, vállai felemelkednek, majd lesüppednek ahogyan kicsit a semmibe révedve kúsznak be szemei elé a vizsga képei. Valami kihallgatás képe ez inkább, ahol marcona, vén varázslók és boszorkányok bombázzák kérdésekkel, akik ha nem válaszol jól, különböző átkokkal sújtják. Talán ennyire azért nem lesz vészes, hiszen belehalni még nem haltak bele a vizsgákba, vagy legalábbis nem számolnak be ilyesmikről.
- Na igen itt a probléma, valahogy képtelen vagyok rá. Mármint egy állattal oké, gondozom, etetem, szeretgetem, kivéve, ha nem valami olyan. – nyomja meg az olyan szót kissé. Ez sok mindent takar nála, először is kizár néhány teremtményt, mint a bogarak, a galambok és a denevérek. Bár Hagrid órái megtették hatásukat, hiszen annyira nem tart a veszélyesnek nevezhető lényektől, mint a hipogriff, és hasonlók.  Nem sokan vélekednek hasonlóképpen, sajna. De a növények, ezek a kis koszos, harapdálós, szurkálós kis teremtmények nem akarnak szimpatikussá válni számára.
- De ezek. Olyan kis, nem is tudom. – felhagy a megfelelő szó keresésével, nem tudja milyenek, csak egyszerűen nem szereti őket, és ezt rendszerint meg is érzik, azért kötnek bele állandóan. Megrántja a vállát és egy fintorral próbálja kifejezni gondolatait.

- Rendben… - mosolyodik el, ahogy ő is felegyenesedik és már csak reflexből porolja le ruháit bár a koszhoz annyi köze volt, amit esetleg Nevilletől szedhetett össze. Kiáltásra kapja fel a fejét, és amit lát az cseppet sem tetszik neki. Ijedten lép hátra a tűztől, mert hát inkább a növények, mint ő. A girffendéles eltűnik mellőle, egy pillanatig azt gondolja, hogy menteni szeretné magát, ami tök érthető is lenne, ha nem lenne túl egyértelmű, hogy ők voltak itt. Az ő pálcája is előkerül, mikor látja Neville szorult helyzetét és gyengécske vízsugarát. Bátortalanul lép előrébb néhányat és ér oda a fiú mellé, hogy besegítsen neki a tűzoltásban. A második próbálkozás már sikeresebb a részéről, így neki marad a maradék.
- Aguamenti! – suhint a mandragóra irányába, és, ha nem is azonnal, de pillanatokkal később erős vízsugár robban ki a galagonya pálca végéből és mivel a célzással nem lehet gondja telibe locsolja az égő bokrot, persze a tűz nem alszik el olyan könnyen és nem kellene, hogy tovább terjedjen. Szemei elszántan pásztázzák a mandragórákat és figyelik, hogy hol kell oltani.
Naplózva

Neville Longbottom r.
Eltávozott karakter
*****


Hetedéves prefektus || a Gömb tulaja ^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2009. 05. 26. - 18:36:06 »
0

Shay a mandragórák védőszentje

A varázslatom még tart, ami meglepő, mert még sosem tartott ki huzamosabb ideig egyik Aguamenti-m sem, mind ilyen kis 20-30 másodperces, gyenge vízsugarak voltak, de ez, ez egy erős, határozott sugár, mely úgy oltja a lángoló tüzet, hogy csak na. Nem tudom hogy sikerült, ha Shay megkérdez róla, amit kétlek, akkor nem tudom mit mondok neki. Lehet hogy a tét, az égő mandragórák sikolya volt az, ami buzdított és ami erőt adott, hogy létrehozhassam eme fantasztikus varázslatot.
Egy félénk mosollyal üdvözlöm a mellém érkező lányt. Nem igazán merek másfelé nézni, mert félek, hogy megszakad a koncentráció és a varázslatnak és egyben a mandragóráknak is annyi, így hát csak két kezemmel szorítom a pálcát és szomorú ábrázattal figyelem a sikítozó mandragórabokrokat.
Az elsőn kívül még három mandragóra eloltásával jeleskedhetek, mikor erőm elfogyott. Nem tudom tovább tartani a pálcát, így a varázslatot megszakítva leengedem a különleges fapálcát.
- Bocsi, de nem bírtam tovább. – nyögöm a lánynak, majd egy darabig koncentrálok és újra a növényekre tekintek. Kettő maradt. Nem hagyom, hogy elpusztuljanak!
Újdonsült erővel emelem fel a pálcát, majd kimondom a bűbájt és a varázslat újból hat, bár tudom, most nem fogom olyan sokáig bírni, de remélhetőleg ez a kevés is elég lesz a tűz eloltásához.
Kész!
Fáradtan dőlök neki az asztalnak, pálcámat visszarakom zsebembe, majd szuszogva hálálkodni kezdek Shaynek.
- Köszi, igazán köszi a segítséget.
Kezemmel ellököm magam a kemény asztaltól, így lendületet nyerve a járáshoz. Odabotorkálok a megégett mandragórákhoz, és alaposan megvizsgálom őket.
Semmi komolyabb sérülés. Pár karcolás, pár levél-átégés, de semmi komoly, kivéve az utolsónak eloltott mandragórát, az „fejét” lehajtva kuporgott a repedt cserépben.
- Shay, légy szíves hozd már ide a muskátli-kivonatot. Ez a mandragóra megsebesült és ha még most kenek rá egy keveset a kivonatból, akkor talán még megmenthetem. – kiáltom a lánynak, majd visszafordulok imádott növényeimhez, melyek rosszkedvűen, motyogtak egymásnak, valamiféle érthetetlen nyelven. Szerencsére egyik cserép sem tört össze. Te jó ég! Mi lett volna akkor. Bele se merek gondolni.
- Semmi baj, mindjárt jobb lesz, ne félj. –suttogom a növénynek, mely nem hall és nyilván ha hallana, akkor sem értenél meg beszédemet.
Naplózva


Shaelynn Scarborough
Eltávozott karakter
*****


Hatodéves - Renitens Mosolykirálylány; DS-tag^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2009. 05. 28. - 08:08:10 »
0

Neville a növényekkel suttogó

Egyszerre két növényt is tud "kezelni" és olykor még a mákonybabok is kapnak a vízsugárból. Igyekszik összpontosítani és kicsit erőlködik is már, hogy minél erősebb legyen a sugár, amellyel locsolni tud. Jó lenne, de az ő ereje sem végtelen. Szemei izgatottan csillognak, ahogyan próbálkozik és kíváncsian várja a fejleményeket, a végeredményt. Arcán látszik, hogy élvezi az akciót, még ha ez csak egy kisebbfajta üvegháztűz. Csúnyán megjárnák, ha nem sikerülne eloltani a tüzet. Mivel Neville kezelésbe vette a többi mandragórát neki már csak a mákonybabok maradnak, amelyekkel csakhamar végez is. Az izgalmaktól és a felhasznált energiától ő is szuszog, de mint általában ajkain továbbra is mosoly húzódik.
- Hát veled nem unalmas az élet, Neville… - jegyzi meg egyáltalán nem rosszindulatúan, inkább csak mint tényt állapítja meg a leányzó. Mert így van. Talán nincs fél órája, hogy itt vannak és máris sikeresen kigyújtottak néhány mandragórát és mákonybab bokrot, előbbiek egyike súlyosabb sérüléseket is szenvedett. Egy intéssel és egy mosollyal válaszol a köszönetre, majd a következő pillanatban már figyeli, hogy a griffendéles mit csinál.
- Vigyázz nehogy leálljon sikongatni, ezek már elég nagyok ahhoz, hogy belehaljunk… - miért ne aggódna, még olyan keveset élt, és még nagy tervei vannak az életben. Na jó, azt ugye tudjuk, hogy a világot nem neki kell megváltani, de attól még lehetnek tervei, nagy tervei, mondjuk maradjunk a kastély falain belül és egyelőre egyetlen fiú meghódítása a cél. Hogy ez meddig fog tartani, egyáltalán sikerül-e az más kérdés. A jövő zenéje. És most teljesen lényegtelen.
Kezei a fülére szorítva, persze ez nem sokat használna valódi vészhelyzetben, mert még Neville kiáltását is hallja. Egy pillanatra tétovázik, nem biztos benne, hogy jótól kéri a kivonatot, de sajna mástól nem lehet, így neki kell megpróbálkoznia a lehetetlennek tűnő feladattal. Egyben biztos, tudja hol vannak a különböző szerek, csak hogy valószínűleg Bimba professzoron kívül nem sokan tudhatják, hogy melyik micsoda, hiszen oda csak ő nyúl és a fiolák, üvegek sincsenek felcímkézve. Pedig lehetne rajtuk egy kis vignetta „Nézs Shaelynn ez itt a muskátli-kivonat” vagy valami hasonlóval.
~  Mit is tanultam róla? ~ próbálkozik, senki nem mondhatja, hogy nem, de egyedül a színéig és a hatóanyagaiig jut el magabiztosan. Így hát összeszedi az összes lilás színű folyadékkal teli fiolát, amiből szerencsére nincs túl sok, sőt, mintha egyesek elég hasonlóak lennének.

Bizonytalanul lépked visszafelé a mandragórák megmentőjéhez, aki most a gyógyító szerepében tetszeleg és próbál valamit kezdeni szerencsétlen növénnyel. Shayben nem igazán kelt érzéseket a gyom vergődése, csak attól tart, hogy leáll visongani és akkor majd jól megnézhetik magukat.
- Tessék… - pakolja le azt a négy üvegcsét, amit kiválogatott a szekrényből, innentől kezdve azonban Nevillere bízza a dolgot, talán ő jobban tudja, hogy pontosan melyik az.
Naplózva

Neville Longbottom r.
Eltávozott karakter
*****


Hetedéves prefektus || a Gömb tulaja ^^

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2009. 05. 30. - 20:19:39 »
0

Shay a kis tétovázó

- Ne félj Shay, egyikőjük sem fog sikoltozni, a mandragórák csak és kizárólag akkor sikoltoznak, ha kiemeljük őket cserepükből és mivel most egyikőjük cserepe sem tört össze és nekem eszemben sincs kivenni őket, nem fognak sikítani. – oktatom a lányt, hisz azért vagyunk itt, vagy nem?

Ha ez a növény most nem szenvedne itt előttem, akkor elröhögném magam a közeledő lányon, aki egyszerre négy, majdhogynem ugyanolyan színű folyadékkal teli fiolát cipel magával.
Valószínűleg nem ismerte fel melyik a muskátli-kivonat, pedig nagyon egyszerű. Az, amelyiknek a legfinomabb az illata az összes közül.
Magamhoz veszem a négy apró fiolát, majd egyenként megszaglászom őket. A második üvegcse nyerte el a muskátli-kivonat elnevezést. Az első az inkább hasonlított bubógumógennyre, sem minthogy muskátli-kivonatra, a többi háromban pedig egytől egyik egyszerű növesztő bájital volt.
- Ez lesz az! – mutatom fel neki a 2.-es számú fiolát, majd visszafordulok a halkan nyöszörgő mandragórához. – Légyszíves vidd már vissza a maradék három fiolát. – kérem meg a lányt, hátra se nézve.
Óvatosan bekenegetem a levelet a kivonattal, majd tekintetem körbefuttatom a növény többi részén és elégedetten tapasztalom a többi sérülés hiányát. Még egyszer, utoljára megdicsérem a mandragórát, amiért ilyen jól tűrte a gyógyítást, majd végtagjaimat kinyújtóztatva felállok és elindulok az üvegház túlsó oldalában tartózkodó Shaelynn felé.
Útközben visszarakom a kivonatot a többi fiola mellé, hátha még szükség lesz rá valamikor, talán egy másik, hasonló esetben, ám remélem, akkor nem én leszek a "merénylet" végrehajtója.
Bizonyára hallotta, hogy beszélek a növényekkel. Most gondolhatja, hogy bolond vagyok. Meg lenne rá minden oka. Én is azt hinném, ha valakitől ezt látnám. Nem szeretném, ha ez bekövetkezne, sokat rontana az így is kevés önbizalmamon.
- Akkor hát folytathatjuk a gyakorlást? Persze ha még van kedved egy ilyen béna sráccal gyakorolni, mint én? – kérdem a csajtól, majd elfordítom fejem, leplezve az arcomon megjelenő pírt.
Naplózva


Megan Salaban
Eltávozott karakter
*****


Negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #43 Dátum: 2009. 06. 05. - 10:20:47 »
0

MATHIAS & KAY
szív


- Hát aha… Mér ne ismerhetnék ezt-azt a suliban?Hö? –kérdezi barátnőjét, aki megrökönyödve tapasztalta, hogy CSCS-s sorstársa igenis ismer néhány olyan embert is, akiket a másik három leányzó talán nem. –Én nyitott szemmel járok a folyosón. –jelenti ki büszkén. Bár, amikor álmos, akkor annyira nem, de igyekszik minden pillanatban ügyelni és figyelni, mi zajlik körülötte.
Talán Kaynek a Megből áradó kedvesség sem tetszik túlzottan, de igazán megtanulhatta volna már, hogy ha el akar érni valamit az ember, azt nem féltétlenül gorombán és nyersen kell előadni, ellenkező esetben még talán a siker is garantált. Erre már rájött a majdnem két év során, ugyanis a házikat és a különféle beadandó dolgozatokat csak és kizárólag úgy lehet elkobozni másoktól, hogyha kedvesen kéri az ember. Na igen… Saték is általában azt másolják, amiket Meg elkér ettől-attól, esetleg Matttől.
Ezúttal úgy dönt, átadja Kay kezébe az irányítást, ő mégiscsak jobban ért a gyógynövénytanhoz, talán még azt is tudja, hogy mi pontosan a feladat. Meg is tudja természetesen, csak hát annyira nincs otthon a témában, sosem volt a kertészkedés az ő szakterülete. 
- Figyi már, egy csokit azért megérdemel még, ha télleg bevállalja! – böki oldalba Kayt majd suttogja oda neki. Persze a bodyguard szolgáltatás is igazán kecsegtető lehet Mathias számára, viszont az elsősöket leginkább csokival lehet megvenni. – Vagy… nem is! Inkább adjunk neki egy dedikált cédét, mit szólsz? Cédé legalább van egy csomó. Sat majd kiírja neki a legújabb dalainkat. – Mondja még mindig Kaynek, akinek remélhetőleg tetszik majd az ötlet, hiszen a csoki elfogy, a cédé legalább egy maradandó emlék lehet, amelyet számtalanszor meg lehet majd hallgatni… Feltéve, hogy mugli származású a kissrác és otthon majd talán lehetősége nyílik rá, hogy kézbe vegye a fantasztikus ajándékot.
Miután Kay vázolta a helyzetet a kisfiú előtt, csöndesen vár, hogy mi lesz a válasza a visszautasíthatatlan ajánlatra. Ez tipikusan olyan helyzet, hogy vagy elvállalja, vagy pedig elvállalja. Sajnos, nem sajnos, ez egy ilyen helyzet, jelen pillanatban életet kell menteni. Azért milyen ciki lenne már pont gyógynövénytanból megbukni… Különben is, Bimba tök jó fej, az egyik legnormálisabb tanár Piton professzor után.
Naplózva

Mathias Roucus
Eltávozott karakter
*****

2. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #44 Dátum: 2009. 06. 07. - 13:18:11 »
0

Mathias azt hitte, hogy rosszul hallotta. Az értetlenkedést lassan az öröm váltotta fel. Barátok... a barátaim akarnak lenni? Ez... Biztos lesz valami hátulütője, de olyan kedvesek (legalábbis Megan az Bibíí). Miért akarnának velem barátkozni. Velemi, akivel senki se akar. Megvédeni? Bántani nem szoktak, csak egyszerűen egy barátom sincs. De hát akkor biztos nem valami hétköznapi dolgot kell eljátszanom. De erre már nem is gondolt. Barátért bármit!
- De hát milyen dolgot kell eljátszanom? Fájni fog? És ugye nem von maga után semmi büntetést? - kérdezi Mathias. Biztos, ami biztos, nem akar beleegyezni olyan dologba, amiről semmit se tud. Bár a remény, hogy barátai lesznek annyira izgatta, hogy már az se nagyon érdekelte, ha büntetést kap. Az idő melegebbnek tűnik, mintha még nagyobb lenne a hőség. Egy kis szellő sincs, ami elkergetné a forróságot egy pillanatra. Mathias kissé émelyegni kezd. Hogy a hőségtől, vagy az izgatottságtól-e azt nem tudni. A kis szédülés nem nagyon zavarja, csak arra koncentrál nehogy eltaknyoljon. Már nagyon izgatott, csak azon gondolkozni, hogy mit csinálhatnak majd, ha együtt haverkodnak. Mert hát ők elég komoly lányok, így nemhiszi, hogy épp fogócskázni akarnának majd Mathiassal. :D És így ránézésre azt sem gondolja, hogy olyan kitűnő tanulók lennének, hogy a lenyóba segítenének neki, de hát majd lesz valahogy... Így már csak a két lány válaszára vár, s közben próbálja elnyomni az egyre jobban rátörő émelygést.
Naplózva

"Nem mintha félnék a haláltól, csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik." (Woody Allen)

"Ne a szépet keresd, hanem a jót, mert a jó az mindíg szép, de a szép nem mindíg jó"

"Két féle képpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat, vagy abban, hogy minden varázslat." (Albert Einstein)
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 15. - 23:33:49
Az oldal 0.258 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.