Letitia Mirol

LETITIA RAFAE’LA MIROL

alapok

jelszó || Nagini vacsora
teljes név || Letitia Rafae’la Mirol
becenév || Letitia, Rafae’la
nem || nő
születési hely, idő || Anglia; 1980 november 23
kor || 18
faj || ember
vér || arany
évfolyam || 7.

a múlt

Az emberek mind azt hiszik, hogy aranyvérűnek lenni oly könnyű feladat. S valóban, nem tagadom, a pénz sok mindenben segítségünkre van. De ez csak segítség… Nem megoldás.

Azt hiszem kívánni sem kívánhattam volna nagyobb fényűzést, mint amibe belecsöppentem. A dicső Mirol családfa egyik ága immáron az én nevemtől díszelgett mikor megszülettem. Anyámék tisztességesnek neveltek. Olyannak, aki húzza, ki magát mikor az utcán jár olyannak, ki nem áll szóba akárkikkel olyannak, aki mindig is tudja, hogy hol van az őt megillető helye. A bátyám is ilyen ember volt, sőt a mai napig az. Angelus nem akármilyen ember. Egy remek apa, egy remek báty. Mikor megszülettem ő már tíz éves volt, s mikorra betöltöttem az első évemet megkapta a várva várt levelét…

Édesanyám, Isten nyugosztalja csodálatos asszony volt. Sajnos elmémben már egyre kevesebb emlék marad meg róla azokból az időkből mikor én még apró felfedezőként tártam fel mily meglepetéseket rejt még számomra csodás birtokunk. A hatalmas ház, s a hatalmas kert mely hozzá tartozott.
Ahogyan teltek ez évek bátyám után ugyanúgy engem is oktatni kezdtek, hogy már akkor megtanuljam azt, ami egész életemben a hasznomra válik majd. Írás, olvasás, számtan… ezek sokszor csak üres szavak. Sokkal fontosabb az, amit tiszteletnek hívsz. Ahogyan beszélsz, ahogyan viselkedsz. Tudniuk kell, kikhez tartozol…

Apám, bár szigorú ember volt. mégis… talán gyávaság volt benne. Talán valami más. Mindenesetre emlékszem, hogy sokat veszekedett bátyámmal arról a bizonyos dologról. Hogy Angelus mit is akar kezdeni életével. 8 éves voltam, mikor úgy tűnt vitájuk véget ér majd. S bevallom. Bátyám mellett éreztem a helyemet. Hiszem oly nagy büszkeséggel mesélt Róla. A terveiről. Egy jövőről mely nem másé, hanem a miénk. Csak a miénk. Akkor kis naiv fejjel eldöntöttem, hogy követni fogom azt, amit talán még fel sem fogtam. Nem érdekelt. Csak akartam… Akartam!
Heves vita volt, s mégis oly hirtelen vége lett. Anyám sikoltott egyet, apám pedig a földre hullt. Saját magára mondta ki a halálos ítéletet, mit bátyám véghezvitt ellene. Én csak akkorra érkeztem meg mikor Angelus kisétált az ajtón. Vele mentem volna… de senki nem mondta el mi történt valójában.

A történtek után anyám rettenetes beteg lett. Volt, hogy naphosszat aludt, s már semmihez sem volt ereje. Ám volt, mikor egészen másként viselkedett. Vidám... ám mégis. Valami fény kialudt a szeméből. Az orvosok nem tudtak magyarázatot adni a gyengülésre, s a hirtelen hangulatváltozásokra. Bájitalokkal tömték, mert ostobák voltak. Csak még jobban tönkretették anyámat. S 10 éves gyermekként végig néztem, ahogyan napról napra gyengébb lesz, s végül elragadja a halál…
…
Gyönyörű temetés volt. Angelus végig ott állt mellettem, s végig fogta a vállamat. Azt mondta erősnek kell lennem, s én hittem neki. Elhittem minden szavát, s szememből egy percre megálltak a könnyek mikor gyámsága alá vett. Hozzájuk költöztem, igen hozzájuk. Elvett egy nőt, ki bár nem volt az anyám, mégis rengeteget segített. Emlékszem, az első napokra… nagyon nehezen teltek, viszont Angelus megajándékozott egy fekete macskával, aminek a párja az övé. Azt mondta így mindig együtt leszünk, még ha távol is vagyunk egymástól.

A napok először egyre nehezebbek, majd egyre könnyebbek lettek. Lassan betöltöttem a 11. életévemet s alig vártam, hogy megkapjam a levelemet. Türelmetlenségem persze hamar gazdára talált, s nem sokkal később, már vonaton ültem Roxfort felé. Minden olyan csodálatos volt ám hirtelen, mintha kirekesztettek volna.
Azon az estén melynek oly csodásnak kellet volna lennie… Mikor a süveg a fejemre került… Mikor azt vártam Mardekár, a süveg a Griffendélbe osztott. A Griffendélbe... nem.. az nem lehet.
Kétségbe estem. Első dolgom volt, hogy levelet írjak haza. Olyan volt, mintha mindenki ujjal mutogatott volna rám. De nem tették. Csak a szemüket meresztgették. Egy Mirol lány a Griffendélben...

Bár Angelus elsőre nem is, ám utána tudatosította velem, hogy nem örül a történteknek. Hirtelen megtörtek azok az álmok melyeket, titokban Angellel szövögettem. Megtörtek az ábrándok, megszűnt az, amivé lenni akartam. Akivé lenni akartam. Elhidegültünk egymástól. Nagyon is. Amit elsőként úgy gondoltam az én hibám, azt mostanra már nem tartom sajátomnak. Hiszen nem én döntöttem így…

Harmad, vagy negyedévemben járhattam, mikor megtudtam az igazat apám haláláról. Akkor úgy döntöttem, nem maradhatok tovább Angellel. Nem gyűlöltem meg. Máig sem gyűlölöm, csak valahogy képtelen voltam a szemébe nézni. Az utóbbi időben, már csak szinte Vestát látom. De őt is egyre ritkábban. Tudom, hogy Angel sok mindenre képes lenne, hogy információt szerezzen rólam, így igazán neki sem mondok semmit. Jobb híján nem is tud a dolgaimról. Hogy mit teszek, hoyg kivel teszem. Hogy hol hajtom nyaranta álomra a fejemet.

Nem kell sok idő, hogy az ember rájöjjön arra: A Griffendél valójában, egy nagy család. Itt mindenki mindenkivel próbál közös pontra jutni, és legtöbbünknek sikerül is. Az évek során úgy éreztem magam, mintha nem is a tanulás miatt járnék a Roxfortba. Egyre több éjszakai beszélgetés követte egymást, párnacsaták amik persze sokszor hatással voltak a másnap reggeli órákra. Veronica ki házon belüli évfolyamtársam, a legjobb barátnőmmé vált, és én is az övévé. Ő az egyetlen ember, aki pontosan tud mindenről, és mindenkiről, aki hozzám tartozik. Ő volt az, akivel átéltünk minden olyan élményt amit csak az igaz barátok képesek, akivel kisutyorogtuk a fiúkat a hátuk mögött, akivel elszívtuk az első szál ciginket, és akivel olyan bizalmat építettünk fel, melyet név már nem tör össze. Mikor megtudta, az igazat az apámmal kapcsolatban, írtam neki egy levelet. Persze nem lehetett túl bő, hiszen akárki átveheti a postát. Megértem, hogy hagy maradhassak ott náluk, a szülei pedig beleegyeztek. Olyan mesével álltunk elő, hogy a szüleim messze elutaztak, és nem akarták, hogy egyedül maradjak. Azóta velük élek, és jobb híján bevagyok avatva a mugli világ működésébe is.

A Mirol név, mintha lassan megszűnt volna létezni. Mintha már nem is számított volna annyira, mint azelőtt. Olyanokkal barátkoztam, kiket anno az ellenségeimnek kellett nevezzek. De nem bánom.
Persze először furcsa volt. Nem csak nekem, nekik is. Ám azután kezdtek rendbe jönni a dolgok. Már amennyire lehetett.
Ellentéte lettem annak a Mirol lánynak – persze van, amit nem lehet kitörölni - akivé válni akartam,s egy szókimondó Griffendéles vált belőlem. Eljött egy olyan időszak, mikor egyszerűnek élvezhettem az életemet. Eljött a változás éve, és már nem is akartam arra hasonlítani, akinek eleve szántak engem. Így, lassan elfeledtem ki is vagyok. Mindaddig a napig, míg Voldemort vissza nem tért. Megalakult a DS… Tudtam róla, hogy létezik, de ennyi bőven elég is volt. Valami taszított tőle. Valami belső, mély és utánozhatatlan érzés. Mintha csak a szerelem ellentétje lenne.

Az évek során olyasvalakivé váltam, akire álmomban sem gondoltam volna. Mégis, most újra itt vannak ezek az érzések. Eszembe jut a múlt. Angelus… és Voldemort. A Mirol név, mintha ismét bekebelezni kívánna. Kiderült, hogy Vikitria a rokonom. Viki, aki az egyik legjobb barátnőim közé tartozott. S most Ő is belekerült egy olyan családba, hol a név többet ér, mint egy élet. Nem tudom, mennyit tud a dolgokról, de hamarosan tudni fog, és azt hiszem rám is vadásznak. Furcsa, de néha teljes testemben érzem, hogy közéjük tartozom. Mikor alszom, mikor álmodom. Mikor csak elbambulok az órán… ám, mégis. A szívem kétfelé húz. Valami éget. Egy apró, láng, egy szikra. A vágy, hogy lépnem kell valamit. Valamerre.
Akármerre!

jellem

Egy igazán bohém, és temperamentumos jellemet képvisel, melyről nem hiányoztak a csipetnyi szemtelenség megfűszerezése sem. Bár sokat változott, mégis megmaradt benne valami azokból az időkből, mikor még igazán Mirolként viselkedett. Ez a tényező valamilyen szinten, még mindig szerepet játszik viselkedésében. Valójában egy megértő ember, aki teli van érzelmekkel annak ellenére, ahogyan nevelték. Anyatigrisként képes védelmezni a hozzá közelállókat. Az élénk helyzetek nem a gyengéi, nem szokása lefagyni, valami kifogást, ürügyet mindig talál. Tudja a kötelességét, ám azoktól a dolgoktól, mik kevésbé érdeklik, könnyen ellehet szakítani, mondhatjuk, hogy harap a mézesmadzagra. A komoly témáknál saját bevallása szerint sosem akarja, hogy más azt tegye, amit Ő mond. Nem kötekedő típus, nincs oka a feltűnéskeltésre. Nem rendelkezik semmilyen szuperhősi képességgel csak, mert Mirolként a Griffendélbe került. Egyesek, még fent akadtak ezen a témán, de többnyire ez már lényegtelen. A kötekedés persze akkor már más tészta, ha az emberbe kötnek bele. Egyáltalán nem olyan alkat, aki hagyja, hogy nyíltan sértegessék, sőt visszavág, és ezt ugyanúgy megteszi, ha kiderül, hogy valaki a háta mögött sunnyog. Nem szereti a kétszínű embereket. Mimikája igen mozgékony, szemei pedig árulkodóak, ergo azonnal kibökni rajta, ha valami nincs rendben. Ha valami olyan ügyet vesz a fejébe, amire képtelen rájönni, képes napokig agyalni, míg végül megoldást nem talál. Megtiszteli az embereket bizalmával, nincs a listáján, hogy bárkit is átverjen. Nem haragtartó, kibékül, ám ezekkel az emberekkel, már csöppet sem olyan, mint a többiekkel. Megtartja a barátságot, ám láthatóan tart mindig egyetlen lépésnyi távolságot. Tudja mikor kell hallgatni, és tudja mikor kell közbeszólnia, persze mint minden embernél, nála is megesik, hogy betelik a pohár. Nem hisz a kegyes hazugságban, a véleményét mindig őszintén megmondja másoknak, még ha ezzel bajba is kerülhet. Alapvetően nyitott természet, ám nem áll bárki szolgálata előtt.

Szerinte **

* „Én nem tanácsolok, csupán elmondom a saját véleményemet”
* „Az embereknek joga van tudni azt, amit tudni akarnak.”
* „Ha szeretnéd azt, amit akarsz, sokkal hamarabb megkapod, mintha akarnád azt amit szeretnél”
* „Nem hiszek a kegyes hazugságban. Az olyan mintha nem akarnád bevallani magadnak, hogy direkt több cukrot tettél a banánturmixba a kelleténél”
* „Hinni mindig lehet, csak vakon bízni nem szabad.”

apróságok

mindig ||
1. gyertyfüst
2. új könyvek illata
3. a fekete hajú, sötét szemű pasik *-* ás azoknak a szép kezei *-*
4. eső
5. mosoly

soha ||
1. gyanúsan nagy csend
2. türelem
3. Angelus
4. várakozás
5. Voldemort

dementorok || Szeme előtt megjelenik édesanyja, ki utolsó szavait ejti ki száján, érzi maga körül a hideget, ami akkor is ugyanúgy szétáradt a szobában
mumus || bohóc
titkok ||

# a pasiknak általában a kezét nézi meg először ((imádja a csontos ujjakat*-* ))
#
#

rossz szokás ||

# Ha ideges, beletúr a hajába, és mintha egy lufi lenne, úgy fújja ki magából a levegőt
# Hosszú ideig készülődés

a család

apa || Theophilius Mirol; 40 ; aranyvérű, halott
anya || Milicent Whieldon; 38 ; aranyvérű, halott
testvérek || Angelus Mirol; 28 ;aranyvérű
családi állapot || nincs jegyese, legalábbis nem tud róla
állatok || egy fekete macska a neve: Rafael

külsőségek

magasság ||170 cm
tömeg || 55 kg
rassz || európai.
szemszín || kék
hajszín || mogyoróbarna-vörös
különleges ismertetőjel || Mirol medál
kinézet || A lassan felnőtt korba belépő ifjú hölgy, ki viselkedése ellenére lesem tagadhatná származását. Tartása egyenes, haja hosszú, kerekded mellei alá érő, szemei sokatmondóak. Bár családi körülményei elvárják, hogy a méregdrága ruhák rabja legyen, mégis kedveli a kényelmesebb viseleteket az olyan napokra, mikor nem kényszerül a padok közé. 15 évesen magára tetováltatott, egy békejelet fogadásból, és utána egy rózsát a bal csuklója aljára, édesanyja emlékére. Bár bohém, mégis igazán nőies öltözékeket választ magának. Nincs mit tenni, nőből van. Szereti megmutatni a bájait. A virágos mindenségit!

egészségi állapot || egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || Jelenleg a Roxfort utolsó évét tölti, az RBF vizsgái igen jól sikerültek. Ismer egynéhány sötét varázslatot amiket Angelus tanított neki, ám ezeket nem szokása hangoztatni. A bájitaltanhoz jó érzéke van, ám türelme annál kevésbé… És hogy honnan örökölhette a jóslástanhoz való kifinomult érzékét, arról fogalma sincs de valóban ért hozzá. Jó reflexszel rendelkezik a seprűlovagláshoz, bejegyzetlen animágus, alakja egy szürke farkas. Képes patrónust idézni, alakja fekete kanca
szakértelmek || beszél franciául,latinul, játszik zongorán, nyaranként sokszor lovagol
pálca típusa || Hikori fa, 12 hüvely, főnixtoll mag

szerepjáték-példa

Keith C. Mirol

egyéb

Nem igazán szeret beszélni a családi hátteréről, így a rokonairól sem. Ám nemrégiben – talán egy fél éve kiderült, hogy Vikitria a másod unokatestvére. Személy szerint, ez nem változtatott, a felé mutatott érzelmeken, ám valószínűnek tartja, hogy Viki is hamarosan rájön a család „lényeges” hátterére.