+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Roxan Nox Winterbell
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Roxan Nox Winterbell  (Megtekintve 1151 alkalommal)

Roxan Winterbell
Eltávozott karakter
*****

Hatodéves griffendéles

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2009. 06. 29. - 18:50:04 »
0

ROXAN NOX WINTERBELL


          alapok

jelszó || "Csíny letudva!"
teljes név || Roxan Nox Winterbell
becenév || szüleinek Roxy, mindenki másnak Nox
nem || nő
születési hely, idő || Brackley, 1980. augusztus 27.
kor || 17
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || 6.

          a múlt

1980. augusztus 27. Jól emlékszem arra a napra. Akkor kezdődött minden. A Winterbell kastély nyugat felé néző erkélyén egy fiatal férfi állt a korlátnak támaszkodva és látszólag a lemenő napban gyönyörködött. Ám az arca nem boldog és felszabadult volt, mint az olyan embereknek általában, akik az alkonyatban gyönyörködnek. Arca feszült volt, inkább egy öregember arca volt, mintsem egy fiatalé. Egész lényéből aggodalom és nyugtalanság sugárzott. Mögötte, a hatalmas üvegajtó előtt egy hintaágyban egy kamasz lány ült törökülésben. Arcát ő is a nap felé fordította és pálcája végéből rózsaszín felhőcskéket fújt, amikből alakokat formázott. Valahányszor egy alak elkészült, a lány halkan kuncogott és egy fuvallattal útjára bocsátotta azt. Mindez félpercenként ismétlődött, a férfi vonásai megkeményedtek és végül rámordult a lányra:
- Az Isten szerelmére, Sarah, hagyd már abba! – vicsorogta, majd visszafordult a nap felé.
A lány ettől szemlátomást megszeppent, hátrahőkölt és egy ideig csendben ült a férfi hátát nézve. Majd olyan gyorsan, mint egy pislantás, macskává változott és felszökkent a férfi vállára. Egy darabig úgy látszott, az ifjú hagyja magát kiengesztelni, de egy pillanattal később vonásai ismét megkeményedtek és lesöpörte magáról az állatot. Sarah visszaváltozott és ismét – ezúttal emberi formában – odabújt a férfihez.
- Ne haragudj – suttogta az – csak annyira aggódom.
Sarah még jobban átölelte és azt suttogta:
- Minden rendben lesz, Scott. Higgy nekem!
- De Carol olyan gyenge és törékeny! – vágott vissza Scott. Erre Sarah már nem tudott mit felelni. Így álltak egy darabig, óráknak tűnő percekig, míg végül nyílt a kétszárnyú ajtó és egy izgatott ápolónő sietett ki rajta. Mindketten egyszerre fordultak meg, Sarah arcán boldog izgalom, míg Scottén feszült aggodalom tükröződött. Az ápoló végignézett rajtuk, majd közölte:
- Gratulálok, uram. Önnek kislánya született.
Scott arcán elömlött a megkönnyebbülés és Sarah-val a sarkában rohant a szülőszoba felé. A szobában egy hatalmas ágy állt, amiben egy sápadt, de boldog nő feküdt. Scott azonnal odasietett hozzá:
- Kedvesem, minden rendben?
- Persze, jól vagyunk – felelte a nő, felvillantva angyali mosolyát. – Nézd csak, ki érkezett hozzánk az égből – suttogta és felállt az ágyból. Odavezette férjét egy baldachinnal letakart babaágyhoz és elhúzta a csipkefüggönyt. Az ágyban egy gyönyörű kisbaba feküdt. Hófehér, porcelánszerű bőre bársonyos volt, arcát hullámos, rövid barnásvörös fürtök keretezték. A suttogás hangjára kinyitotta sugárzó zöld szemét és érdeklődve figyelte szüleit. Majd elmosolyodott, újra lehunyta szemeit és ismét magához szorította Sarah-t, aki macska alakjában már ott feküdt a kicsi mellett és megnyugtatóan dorombolt.
- Egy igazi angyalka – suttogta Scott.
- A mi angyalkánk – súgta vissza Carol és átölelte férjét.

Így kezdődött Nox története. És a gyerekkora gyakorlatilag felhőtlenül boldog volt. Külsőre olyan volt, mint bármelyik mugli gyerek. Esős napokon ugyanúgy a pocsolyákban tapicskolt, imádta a havat és állandóan játszott. De bármennyire is hasonlított a mugli gyerekekre, egész lényéből csak úgy sugárzott a mágia és gyakran kviddicsezett az unokatestvéreivel. A Winterbell-birtok hatalmas volt, a kastély mögötti erdő minden nap más játéknak adott színteret.
Az egész napos játék mellett a kis Nox rengeteg időt töltött a szüleivel, annak ellenére, hogy azok aurorok voltak. De ha a szüleit elszólította a kötelesség, a kislányra a nagynénje, Sarah vigyázott. Olyanok voltak, mint két testvér, de ugyanakkor legjobb barátnők is voltak. Az évek során egy olyan erős kötődés alakult ki közöttük, hogy hosszú hallgatások után gyakran ugyanazt kezdték el mondani. Mielőtt felvették a Roxfortba, Sarah otthon tanította és már ekkor kiderült, milyen jó képességű a lány.
 Egészen 14 éves koráig a nagynénje volt a legfontosabb ember az életében. Ekkor találkozott Jay Parkerrel, aki megváltoztatta az életét.

Emlékszem arra a napra, amikor Nox megkapta az első magas sarkú cipőjét. Egy gyönyörű szandál volt, amit a bokáján kék selyempántok fogtak össze. Boldogan illegett a földig érő tükör előtt a szobájában és izgalomtól kipirult arccal leste az órát. A cipőhöz egy hosszú, selyem estélyi is társult; ezeket mind erre a különleges alkalomra vették. Mikor végre megérkeztek, Nox lelkesedése lelohadt és miután mindenki megdicsérte a ruháját, elvonult a kert egy végébe és olvasni kezdett. Sarah, aki egy ideig aggódva figyelte őt, hirtelen elvesztette szem elől. A buli végéig nem is látta. Mikor végül előkerült, kipirult, szeme furcsán csillogott és mikor megkérdezték, milyen volt a buli, csak elhalóan annyit válaszolt: „Jól.”
 
Jay is a Roxfortba járt, egy évvel Nox felett. Ezen a nyári estélyen találkoztak és azonnal fellobbant a szerelem. Igazi szerelem volt ez, mély és tökéletes. Onnantól kezdve szinte mindig együtt voltak.
Aztán 1995 decemberében egy karácsonyi esküvőre halálfalók törtek be és a társaság felét megölték, köztük Jayt is. Nox szintén megsebesült a támadás során, de hála nagynénjének, aki kiváló gyógyító volt, teljesen felépült, de Jayt azóta is gyászolja.  

          jellem

Csöndes, nehezen barátkozik, de ha egyszer valakit a szívébe fogad, azt örökké barátjának tekinti, és sosem felejti el. Nagyon ragaszkodó, számára a családja és a barátai a legfontosabbak, ezért mindent elkövet, hogy megvédje őket. Szeret egyedül lenni, ilyenkor mindig sokat gondolkodik és néha verseket ír, vagy a rajzfüzetébe rajzol, amit mindig magánál hord. Ha egyszer egy célt kitűzött a szeme elé, nem tántoríthatja el semmi és nem érdekli, milyen nehéz vagy veszélyes a sikerhez vezető út. Bár nem sokat beszél, igazi versenyszellem és vezéregyéniség, szereti, ha a kedve szerint mennek a dolgok és szereti összemérni az erejét másokkal – mind varázsló-, mind szópárbajban. Bár néha kicsit pattogós, ha valaki megbántja, azt nem felejti el egyhamar és sokáig rágódik rajta magában. Nem rendmániás, de szereti, ha rend van körülötte. Éles eszét és logikus gondolkodását (a családja szerint) az apjától örökölte, ebből adódóan jó tanuló, de nem sokat tesz ennek érdekében. Egyik legjobb tulajdonságának tartja, hogy krízishelyzetben is képes megőrizni a hidegvérét, ugyanakkor számára az élet egy kaland, nem fél nekivágni az ismeretlennek.

          apróságok

mindig || eső, lovaglás, zene, minden állat, olvasás, hó, mágikus édességek, fagyi
soha || petrezselyem, nyálas ömlengések, rendetlenség, keserű csoki, kenyér
dementorok || a szerelmét látja holtan összeesni.
mumus || egy névtelen, álarcos halálfaló, aki a családjára támad
titkok || nem szeret hazudni, de néhányszor már kénytelen volt, egyszer „buliból” bíborra változtatta a haját, és bosszúból piros bibircsókot növesztett egy régi riválisa alfelére.
rossz szokás || elalvás előtt a haját csavargatja, néha magában motyog.

          a család

apa || Jonathan Scott Winterbell, 40 éves, aranyvérű
anya || Carol Ann Collins, 38 éves, aranyvérű
testvérek ||  egyke
családi állapot || már egyedülálló…
állatok || egy hófehér török angóra és egy sziámi macska, Mirabelle és Istar.

          külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || 52 kg
rassz || európai
szemszín || zöld
hajszín || vöröses barna
különleges ismertetőjel || szeplős, a bőre nagyon fehér
kinézet || Hosszú haja gyakran sápadt, szeplős arcába lóg. Bőre hófehér és selymes. Ruhái általában szürke, fehér, sötétlila, sötétkék vagy fenyőzöld színűek. Szereti a sötét sminket, ami kiemeli zöld szemét. Kedveli a fehérarany és ezüst kiegészítőket, általában sok karkötőt visel.
 egészségi állapot || jó, bár sokat betegeskedik

          a tudás

varázslói ismeretek || Most hatodéves a Roxfortban. Az RBF-vizsgái nagyon jól sikerültek (úgy tervezi, ő is auror lesz, mint a szülei). Kedvenc tantárgyai a sötét varázslatok kivédése és a gyógynövénytan.
mugli képzettségek || lovaglás, fuvolázás
pálca típusa || bükkfa, sárkányszívizomhúrral, 11 hüvelyk
különlegesség || patrónusa sólyom alakú

          szerepjáték-példa

- Roxan. Roxan! Roxan Winterbell!!!!
- Tessék – rezzent fel Nox és tettetett nyugalommal és hűvös udvariassággal figyelte a vele szemben ülő nagyanyját. Becsukta rajzfüzetét, amibe éppen egy hatalmas, cirkalmas J betűt rajzolt.
- Kérem, álljanak fel a menyasszony érkezéséhez – kántálta egy unott, láthatatlan hang.
A hatalmas báltermet egy percre székcsikorgás hangja töltötte be, majd nyílt az ajtó és belépett Olivia, Nox unokatestvére, óriási szikraeső és vidám zeneszó kíséretében. Olivia vőlegénye, Felix kíséretében vidáman vonult végig a násznép sorfala közt, leült az asztal végére és a vacsora kezdetét vette.

Mikor már a desszertnél tartottak, Olivia odaperdült Noxék asztalához, csókot nyomott Nox fejére és megkérdezte:
- Na, hogy érzi magát a kedvenc koszorúslányom?
- Jól, kösz – vágta rá közönyösen Nox, de aztán még hozzátette – Tényleg. Fantasztikus volt minden; a szertartás, a hely és a kaja! Még a Roxfortban sem láttam ennyi kaját!
Olivia boldogan elpirult és eltáncolt Felix felé. Nox elnézést kért és kiment a kertbe.

Odakinn elég hideg volt (december közepén járunk), de a lányt megvédte a hosszú, prémes kabátja. Leült egy hófödte padra és tovább rajzolt. Hirtelen egy hűvös kéz simított végig az arcán, aztán valaki egészen lágyan maga felé fordította az arcát és megcsókolta.
- Jay – sóhajtotta Nox. – Azt hittem, nem jössz el.
- Úgy volt – mondta Jay, közben egy percre sem engedte el a lányt. – De hogy hagyhattam volna ki ezt?- suttogta fanyar mosollyal, de a szemében igazi érzelmek tükröződtek.
Végül hosszú hallgatás után leültek a padra, egymást átkarolva nézték a tiszta téli ég csillagait. A hallgatásuk nem rossz értelmű volt, nem hatotta át sértettség, csak mély megértés. Már szinte szavak nélkül is megértették egymást.

Egy kis idő múlva, benn a lebegő lampionok fehérből pirosra színeződtek át, meghitt fénybe vonva a báltermet és halványpiros derengésbe vonta a hófödte kertet is. A zenekar egy érzelmes, szerelmes dalt kezdett el játszani.  Most kezdődött a menyasszonytánc. Nox szemét behunyva, együtt dúdolt a dallal, Jay pedig belefúrta a fejét a lány selymes hajába és ő is énekelni kezdett.
- Jay – kezdte Nox fojtott hangon.
- Tessék – dünnyögte Jay bele a hajába.
- Szeretlek – suttogta Nox fojtott hangon és minden érzelmét beleadta ebbe az egy szóba.
- Én is téged – mondta a fiú és ismét megcsókolta.
Abban a percben Nox teljesen és tökéletesen boldognak érezte magát.

Hirtelen pukkanás hallatszott, amit sikoltozás követett és a bálteremben kihunyt minden fény. Aztán átkok sorozata dörrent és valaki a „Halálfalók!” szót ordította. Jay és Nox azonnal felpattantak a padról, de még be sem értek a terembe, mikor három köpenyes halálfaló rontott ki a kertbe.
- Stupor!- ordította Jay és elkábította az egyik halálfalót. A másik kettő azonban megállíthatatlanul közeledett. Az egyik nekilökte Noxot az egyik kőszobornak és a lány érezte, ahogy kiugrik a válla. A halálfaló kikapta kezéből a pálcáját, amíg a földön fetrengett kínjában. Elmosódottan hallotta Jay dühödt kiáltását. Átkok dördültek és Nox érezte, ahogy Jay mellézuhan a hóba. Végre sikerült összeszednie magát, felállt, kikapta a varázsló kezéből a pálcát és már ordította is:
- Capitulatus! – a halálfalót hason találta el az átok, átrepült a kerten és nagyot puffant a hóban. Majd kábán feltápászkodott, visszarohant hozzá és elordította magát:
- Crucio! – a kín hulláma végigsöpört Noxon, aki elesett és beverte a fejét egy szoborba. Érezte, ahogy a fejébe belehasít a fájdalom. Vércseppek hullottak a szemébe, ami pirosra színezte a havat, ahogy megrázta a fejét. Jay felordított és a halálfalóra vetette magát.
- Ebből elég! Öld meg a lányt! – ordította oda társának, aki Noxra szegezte a pálcáját.
- Ne! – ordította Jay és Nox elé ugrott.

- Avada Kedavra! – kiáltotta a halálfaló.
Zöld fény villant…
- NEEE!! – sikoltotta Nox…

És Jay holtan rogyott a hóba.

Ezután egy átok hátba találta Noxot, aki összeesett a hóban. A vérveszteségtől kába volt, de annyi ereje még maradt, hogy szerelme felé forduljon.
Jay nyugodtan feküdt a hóban, arca kisimult. Mézszínű hajára ráhullott a hó, szikrázó kék szeme örökre lecsukódott, szempilláin már hópelyhek csillogtak. Nox még közelebb vonszolta magát és ráfeküdt halott kedvese mellkasára. A távolból már hallotta szülei rémült kiáltásait, de nem törődött vele.

Addig nézte Jay gyönyörű, de már élettelen arcát, míg a világ el nem sötétedett előtte és a végén boldogan süllyedt az öntudatlanságba.


          egyéb

nincs
Naplózva

Emily M. Dean
Adminisztrátor
***


■ leendő medimágus ■ ex-mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2009. 06. 29. - 19:30:53 »
0

Üdv közöttünk!  :D

Ööööööö... *_______*

Imádnivaló.
*szereti a soha-részt*

Tetszik, nagyon ügyes, elfogadva, házad aaaaaaa....
GRIFFENDÉL!

Sok sikert a játékhoz, és... Gratulálok! *-*

//Kérlek, titulusként írd be az évfolyamodat, jelentkezz a Népszámlálásnál, illetve vegyél fel Fakultatív tantárgyakat is. Az avatarodat itt foglalhatod le.//
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 01. - 11:31:12
Az oldal 0.125 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.