A mágia lóvá tesz - Animágia naplóm

A mágia lóvá tesz
- Animágia naplóm -

Mirabella Harpell titkos naplója, amelyben majd vezetni fogja, hogyan sikerült - vagy nem sikerült - megtanulnia az animágiát. Egy apró, natúrszínű könyvecske, megsárgult lapokkal. Láthatatlan tintával ír bele, amit csak a megfelelő varázsige tesz láthatóvá.

2003. február 16.

Kedves Naplóm!
Azért nyitottalak, hogy ne legyen ugyanaz, mint a múltkor. Jó, múltkor az történt, hogy megettem a mandragóra levelet, amit egy hónapig a számban kellett volna tartani, teliholdtól teliholdig, és ezen a problémán nem segít, ha közben feljegyzéseket készítek, de azért legalább nem vesztem el a fonalat. Ha már letanultam emiatt a projekt miatt a seggemet. Több anyagot kellett átrágnom, mint hét teljes évi átváltoztatástan anyaga.  Szóval jó sok szorgalmi házit csináltam. És most rohadtul fogok figyelni arra a nyomorult levélre.

2003. Február 21.

Picsába… Csak lement. Vajon ennyi mandragóralevél elfogyasztásának lehetnek mellékhatásai? Remélem nem… Bár lassan úgy visítok, mint egy közülük.
De nem adom fel. Mikor is lesz a következő telihold? Megyek, megkérdezem Sebet.

2003. március 18.

Na, újrakezdtem megint. Telihold van, egy nagyon apró levelet választottam, ami könnyen el tud bújni a számban. Már csak annyi a dolgom, hogy ne ijedjek meg kviddicsmeccs közben, ne küldjem le véletlenül a reggeli kakaómmal, és ne nyeljem le álmomban sem. És Luna közelébe se mehetek… Mondjuk most ez a veszély nem fenyeget. Legfeljebb levelezünk - csakis pergamen és tinta formájában, más levélváltás nem történhet.

2003. március 23.

Találtam egy gyönyörűséges kristályfiolát a bájitaltan szertárban. Aztán kicsúszott a kezemből és összetörtem. Jee… De kértem Alfredet, hogy bagolypostán küldjön egy használhatót. A levél még a számban van. Az ízét még mindig nem sikerült megszoknom, de szederlével és jéggel egész jó.

2003. Április 1.
Lovacskás! Lovacskás kristályfiolát küldött, hát nem ő a legimádnivalóbb komornyik a világon?

Április 15.
A levél még mindig megvan. Akivel levelezem… már más kérdés, de az nem tartozik erre a naplóra. De legalább erre a projektre koncentrálhatok egészen, a levél a célegyenesben, majd' egy holdciklus óta rejtőzködik a fejemben, nem nyeltem le, nem köptem ki, és a tanárok sem köpették ki velem. Alig hiszem el... Úgy megszoktam a jelenlétét, hogy néha azért ijedek meg, mert észre se veszem, hogy még mindig a számban van. De nem fog hiányozni, függő sem lettem szerintem, már csak egy nap és megszabadulok tőle. Holnap izgalmas nap lesz, lesz vele egy csomó dolgom, hogy a bájitalnak valóban nekikezdjek. Ja, és alig várom, hogy holnap végre fogat is mossak. Miért nem lehet mandragóra helyett egy eukaliptusz levelet vagy mentolt használni? Na mindegy. Már csak egy nap!!!

Április 16.
Basszus, tiszta felhő minden. Teliholdfény sehol, csak sötétség. Ez csak azért baj, mert a főzet következő lépéséhez pont kristálytiszta teliholdfény kéne. Mi a csudát csináljak??? A fiolába úgy kéne belecsuláznom a levelet, hogy közben tiszta holdfény süt rá. Mi a…. Muszáj kitalálnom valamit...

Április 16.
Oké, nem pánikoltam. Meg kellett oldanom, ahogy tudtam, szóval azt tettem. Majdnem megfagytam, a seggemet feltörte a seprű, kis híján elájultam az oxigénhiánytól, és örüljek, hogy ezek viszonylag alacsony magasságban lévő felhők voltak. Úgyhogy ne szóljak semmit, mások megmásszák a Mount Everestet is, és az nyolcezer kilométer magas. Jó, nem egy óra alatt oda-vissza, de mire nem jó a mágia, valahogy túléltem ezt is... Szóval felrepültem a  felhők fölé, ezért a fiolába köpve kicsit kopogott a cucc, meg belefagyott a levél is, a hajszálam is, de a felhők felett legalább tutira kristálytiszta Holdfényben tehettem meg mindezt. Mondjuk, lehet egyszerűbb lett volna eldöngetni egy kicsit arrébb a világban, a felhőréteg széléhez… Basszus…
Na mindegy, legalább a következő hét napra megvan a tervem.

Április 17.
Szóval a fiolába kéne tennem egy ezüst kiskanállal némi párát, egy olyan helyről, amit sosem érintett sem emberi talp, sem napfény. Sima ügy. Gondolom, senki se járta össze a Roxfort környékén meghúzódó balangrendszer a plafonját. Oda a napfény meg aztán pláne tuti nem talált be. Mondjuk én is csak nehezen, de azért az ostrom meg Potterék óta tudjuk, hogy ez nem lehetetlen. Szóval lementem oda, és még hat napig ez lesz a program. Kanalazgatom a cuki ezüstkanalammal a pincenyirkot minden este. De legalább már nem mandragóra-szagú a lehelletem.

Április 22.

Az utolsó kanálnyi cucc mellé beleküldtem a halálfejes szendermoly, alias Acherontia atropos bábját. Amúgy ennek a jószágnak olyan latin neve van, hogy eskü megpróbáltam azzal elővarázsolni. De nem, ezt is berendeltem Alfrednél, de panaszkodott is, hogy sokba lesz ez nekem… Szerintem amúgy tudja, miben sántikálok. De amíg nem őt teszem lóvá, ne zavarja.

Szóval most magára hagyom ezt az üveget itt, a Titkok kamrájának random, félig beomlott, halálfaszántúli barlangjában, úgy kábé pontosan… ki tudja mennyi időre. Nem vagyok időjós, se semmilyen más jós, hogy a következő villanyos vihar időpontját előre tudjam. Persze. Pont ezért szenvedtem ezzel a kutyulékkal ennyit, hogy aztán itt hagyjam, és még csak rá se nézzek. Pedig a mandragóra levéllel annyi közös emlék és intim együttlét után úgy összenőttünk… Szerintem neki ugyanolyan rossz ez a búcsú. De legalább minden napkeltekor és napnyugtakor megemlékezem majd róla.

Április 23.

Bezzeg most tiszta az ég, viharnak semmi jele. A hajnalhoz viszont rohadt korán kell kelnem, hogy a nap első sugarának megjelenésekor mondjam el, hogy amato animo animato amino amanimano… A MI A MANÓ?!?!... Áh mindegy, leírni nem tudom, de élőszóban simán megy. Napnyugtakor is szívem fölé teszem a pálcám hegyét, és elmondom ezt a varázsigét. Addig kell minden reggel az első hajnali sugárnál, meg este az utolsónál elismételnem, míg nem lesz mennydörgős ménykűs vihar. Remélem éjjel vihar lesz.

Április 24.

Amato Animo Animato Animagus.

Egy. Rohadt. Bárányfelhő. Se.

Na jó, talán csak egy. De nem hiszem, hogy abból az egyből hirtelen leszakad egy vödör víz, meg legalább egy villám. De érdekes, hogy minél többször mondom el a varázsigét, annál inkább megy leírni is. Amúgy nyelvtörőnek se rossz.

Amato Animo Animato Animagus.

Április 26.

Hát ez már kibírhatatlan! Már négy napja várok a mennydörgős menykős viharra, mert aznap kell befejezni a főzetet, meg az animágiát is akkor lehet megtanulnom! Nem bírooom...

Beszereztem a környék összes mugli időjárás előrejelzését egy hónapra előre, elmentem megjósoltatni az időjárást a jóslástanra járó végzősökhöz, még egy békát is kölcsönkértem, és egy üvegbe raktam, még létrát is kapott, de meg se moccan. Ha ez így megy tovább, Skócia sivatag lesz.

Május kitérdekelhányadika
Eső az volt, de sehol egy villám. Még egy kis kisülés sem. Viszont itt a pályaválasztás. Meg minden más nyomorom, amiről szintén vezethetnék naplót, de tollvégig koptatnám vele a pennám, úgyhogy inkább nem. Miért kel a Nap egyre korábban?? Ez a hajnali ébredés, ha még sokáig tart, ki fog csinálni. Álmomban vajon ér, ha elmondom a mondókám? Miért nincs ezen a recepten egy figyelmeztetés, hogy célszerűbb a téli hónapokra időzíteni az animágussá válást, mert akkor későb kel a Nap és nem kel hozzá olyan rohadt korán kelni? És közben annyi sok a tanulni való, de mire? Azt se tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Lehet, hogy ló.