+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Anglián kívüli részek
| | |-+  Alexandria
| | | |-+  Alexandriai varázslónegyed
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Alexandriai varázslónegyed  (Megtekintve 2053 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 06. 24. - 13:03:20 »
+3

Elliot O'Mara pennájából


A varázslónegyed egészen érdekes, egy kicsit nyugatisa, a mediterrán Európát idézi, mégis egy része az arab piac sajátosságait hordozza magán. Az üzletekben értékes dísztárgyakat, üstöt, esetleg ruhaneműt kaphat az ember, itt-ott seprűket és varázstárgyakat, ám a piacrészen néha-néha illegálisan árult repülőszőnyegekre is szert tehet az ember, esetleg egy-egy ritkább bájital alapanyagra.
Naplózva

Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 06. 29. - 20:37:15 »
+1

To: Beth

2002. július 3.



do not forget
what i am

Furcsa forróság uralkodott Egyiptomban. Nem olyan, mint egy meleg nyári nap odahaza Angliában apámék romos háza mellett az udvaron. Másképpen perzselt meg a bőrömet, sokkal jobban kipirosodtam a nap végére. Még sem bántam meg egy pillanatra sem, hogy eljöttem. Ki kellett használnom ezt a lehetőséget, ha már egyszer teljesen ingyen volt és még az iskolában is próbáltam jobban teljesíteni. Ez is egyfajta bizonyítás volt, hogy a professzorok lássák, aktív vagyok. Nem tehettem meg, hogy kicsapjanak, tanulnom kellett… bár tudtam, ha megfeszülök is, vérfarkasként elhelyezkedni maga lesz a megtestesült horror.
A mai könyvtárlátogatás és ebéd után a szabadfoglalkozás volt megint. Elhatároztam, hogy kimegyek a piacra, bár nem sok pénzem volt, érdekeltek a repülőszőnyegek. Többször is felhívták a figyelmünket, hogy a megvásárlásuk tilos és bevinni az országba. Egy kisebb vagyon volt még a tiltás ellenére is a szőnyeg ára, így hát nem sok esélyem volt megvenni, legfeljebb a híres arab édességekből tudtam volna vásárolni kisebb mennyiséggel.
- Vásárolni is, kisfiú vagy csak néz? – szólított meg az egyik eladó, mikor megálltam a standja mellett. Ékszereket árultak ott és egy szép, élénk, kék köves nyakláncon ragadt meg a tekintetem. Az jutott eszembe, hogy talán megvehetném és odaadhatnám Digby professzornak, amiért annyit segített a tanévben nélküle nem is tudtam volna befejezni a tavaszi félévet a vizsgákkal.
- Bo… bocsánat… – makogtam alig érthetően, majd egész egyszerűen csak odébb húzódtam és úgy haladtam végig a sorok között. Közben elővettem a zsebemből az úti könyvet, amit otthon vettem az antikváriumban. Régi példány volt, talán száz éves, de még voltak dolgok, amik egészen úgy néztek ki, mint ahogy ott le voltak írva. Például a piac: a szerző felhívta a figyelmet, hogyha egy eladó nagyon tukmál, akkor valószínűleg gond van az árujával.
A következő asztalnál egy csomag datolyát vettem, talán ha öt szem cukrozott gyümölcs volt benne. Ennyire futotta körülbelül naponta abból, amit magammal hoztam. Ezt is segélyként kaptam az iskolától, mert McGalagony tudta, hogy nem tudnak odahaza költőpénzt adni nekem. Már majdnem elhittem, hogy hamarosan megpillanthatom a szőnyegeket, aztán visszatérhetek a szállásra pihenni és olvasni, mikor meghallottam a sikítást és üvöltözést. A hangok irányába fordultam, ahogyan azt mindenki tette volna. Ekkora láttam meg, hogy a korábbi láncos eladó rám mutogat. Többen bunkósbottal a kezükben indultak meg felém, nekem meg már csak annyira erőm volt, hogy rohanjak.
Beleütköztem néhány emberbe, de végül egy vörös hajzuhatag tulajdonosában akadtam fel. Talán az ő könyöke, talán valaki más állt bele a bordáimba, amire csak hörögni tudtam egyet röviden, meg kicsit előre görnyedni a fájdalomtól.
- Megállni! – hallottam a tört angolt a hátam mögül. Közben azt is feldolgoztam, hogy az előttem álló lány az, akit párszor láttam Louis-vel beszélgetni, ő is velünk jött az útra. Próbáltam elkerülni, nehogy ő is meg akarjon verni, mint Baldron.
- Jaj, bocs… – motyogtam, kicsit remegve, de mivel egyre nagyobb volt a tolakodás, megfogtam a lányt és kicsit elkezdtem kifelé tolni. Az is eszembe jutott, hogy már ültem mellette valami órán és Elizabeth a neve.

Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 06. 30. - 12:58:00 »
+1

◊ Van nálad tájoló? ◊
2002.07.03

◊ Seb ◊

nem szabad, ne egyél a datolyából!


zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Mikor olvastam a faliújságon, hogy Bolton és Belby prof 2 hetes utazást tart, és ókori írásokkal ismerkedhetünk meg, majdnem sikoltottam örömömben. Két hét, az nagyiok idő, és addig sem kell otthon anyával unatkoznom teljesen egyedül! Rögtön fell is jegyeztem magam erre kis kirándulásra, az elsők között akartam lenni, nehogy lemaradjak róla. A párizsi kiruccanás is tetszett, de ez sokkal izgalmasabbnak hangzott. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy végig nem tudok majd itt lenni, 5-én nekem vissza kell utaznom, de 3 napot így is itt lehetek, és sikerült meggyőznöm midnekit, hogy nekm nagyon hasznos lesz az a 3 nap is, mert sokat tanulok, és simán visszatalálok egyedül is, okos, talpra esett lány vagyok. Így a mai buzgó jegyzetelés után még rendet is raktam a szobámban, felírtam a holnapi tenni valókat, elpakoltam szépen mindent,  aztán lejöttem kicsit körbenézni, hátha találok valami érdekes ajándékot magamnak, meg anyának. Még sosem voltam Egyiptombanszretnék kicsit körbe nézni. Mindenképp megszeretném nézni a repülő szőnyegeket. Teljesen elvarázsolódom tőlük. Jaj, mit nem adnék, hogy nekem is lehessen egy olyanom! sokkal klnyelmesebb lehet, mint a seprű. Én amúgy sem kwiddicsezek, tuti mindenhova szőnyeggel mennék. A különleges bájitalalapanyagok is érdekelnek, de nyilvén az illegális szőnyegek a lényeg. Az a legcsodásabb, ami tiltott, amit nem lehet. Óvatosan sétálok a tömegben, nehogy valami helyi tolvaj lenyúja a pénzem, és itt sírdogáljak, hogy nem tudok hazamenni se. Mivel előbb hazautazom, mint a többiek, átvállaltam a haza utam költségeit, hogy igazán ne legyek gond senkinek. Alig tudok betelni a sok látvánnyal, a szemem ide oda mozgatom, és igyekszem magamba szívni azt a sok mindent, amit odahaza nem láthatok. Az emberek öltözéke is teljesen más, nyilván az időjárás miatt. Egy kis kendőt én is a fejemre tekertm, és szép fehéret, de vörös tincseim így is itt ott kilógnak, nem tudom szépen megkötni, hogy a fejemen maradjon, de minduntalan próbálkozom vele. Valami használati utasítást igazán adhattak volna hogyan kell hijabot vagy mit csinálni belőle. Na majd otthon valahogy a fejemre rögzítem. Az édességek is pompásak, a vázák, a csicsás díszek, de aztán megpillantok pár még ezeknél is csodálatosabb szőnyeget. Úgy vonzzanak, mint szúnyogot  meleg vér. átvágok a tömegeken, és máris a szőnyegnél duruzsolok, amíg rajta nem kapnak, és rám nem sóznak egyet. Épp megsimítanám, az egyik királykék csodát, mikor valaki nagy hévvel nekem jön, és szerencsétlen lekönyöklöm. Én i majdnem elesek, és a szép kis fehér fehár kendőm a vállamra csusszan. Én rögtön felismerem azt, aki nekem jött. Az ide úton leghátul ültem könnyvet olvasva, és őszintén azt hittem, hogy nem is fog hozzám szólni, és már én se hozzá. Így hogy hirtellen majdnem letepert, csak nagyokat pislogtam Batesre.
- Jaj, bocs…
Némán bámulom a nagy kerek szemeimmel, aztán csak elkezd tolni kifelé. Igyekszem nem elbotlani, gyorsan tipegek, teszem egyik lábam a másik után, koncentrálok, nehogy rálépjek valakire. Jó messze eltaszigál, a piac másik szélére, ahol üstöket árulnak, és furcsa varázskönyveket, némelyik sustorog, meg motyorászik. Ekkor kicsit összehúzom a szemöldököm.
- Ezt most miért csináltad? -
Most akar valamit tőlem? Ha meg akar verni, vagy bármi, én nem ijedek ám meg tőle. Csak furán állok vele szemben, és bámulom.
- Talán valami rosszat csináltál? Beleettél valamelyik édességbe mi? Én is majdnem, de aztán önuralmat gyakoroltam rácsaptam a kezemre, és odébb álltam.
A tiltott szőnyegek felé, nagyon ügyes vagy Beth, tényleg. Tapsot érdemelsz.
Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 03. - 09:39:18 »
+1

To: Beth

2002. július 3.



do not forget
what i am

Hogy keverhettem magam mindig ilyen butaságokba? Most éppen azt akarták rám fogni, hogy elloptam valamit, pedig meg sem fordult volna a fejembe. Hogy is fordult volna meg? Nem voltam olyan, túl gyáva voltam még az ilyesmihez is. Néha azon is elgondolkodtam, hogyan lett belőlem egyáltalán griffendéles. Tudom… mert anyám mondta, hogy mielőtt megtörtént az, egészen más voltam. Bátrabb, kiálltam magamért, sőt ide-oda szökdöstem, hogy kalandokat keressek magamnak, ő pedig halálra aggódta magát értem.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy majd egyszer menekülnöm kell egy piacon, mert valami eltűnt, amire talán ránéztem egy pillanattal korábban. Szerencsére kicsi voltam és viszonylag gyors. Így hát könnyen osontam el az emberek között, kivéve, hogy az egyiknek éppen beleütköztem. A vörös tincsek pedig ismerős archoz tartoztak. Belegabalyodva Beth-be próbáltam tovább haladni, egészen az üstárusokig húzódva, ahol már úgy tűnt nem szúrnak ki. Remek, ide sem jöhetek többet az elkövetkezendő majd’ két hétben.
- Ezt most miért csináltad? – kérdezte a lány.
Éreztem a hangján, hogy valamit ő is gondol rólam. Igen, jóban van Louis-val, tudom én. Tudom, hogy bántottam a barátját, ahogy Aerith is kifejtette, mikor megpróbált megölni azon a bizonyos iskolai napon. A tekintetéből nem tudtam kiolvasni, hogy fél-e tőlem vagy mérhetetlenül utál és ő is el akar majd verni.
- Talán valami rosszat csináltál? Beleettél valamelyik édességbe mi? Én is majdnem, de aztán önuralmat gyakoroltam rácsaptam a kezemre, és odébb álltam. – Faggatott tovább, eddigre viszont már egészen a repülőszőnyegekhez is elértünk. Volt egy-két vadabb darab, amik még összecsavarva is ide-oda mozdultak. Mások viszont kiterítve is csak egyhelyben lebegtek. Valójában egészen mutatósak voltak az egzotikus mintáikkal.
- Nem… Mármint tényleg nem, csak… – Dadogtam és felé nyújtottam a csomag datolyát, amit korábban vettem. Nem volt sok pénzem, tényleg csak ennyire futotta, de szívesen megosztottam vele. Talán addig sem fogom tönkre tenni a fogaimat, hogy aztán anyáméknak a drága fogorvost is fizetnie kelljen. Már így is elegük van belőlem ezután a tanév után. Apám hozzám sem szólt, csak mert lefeküdtem egy sráccal. Egy nálam jóval idősebb sráccal.
- Kérsz? Csak sima datolya. – Közben én is kivettem magamnak egy darabot és azon nyamnyogtam, ahogy megálltunk egy szőnyeg árus előtt és megbámultam egy mozgolódó tekercset. - Nem vettem el semmit… tényleg - bizonygattam, bár talán Beth-t nem is érdekelte annyira. Aztán tovább sétáltam a másik szőnyeg árushoz. Végülis azt nem mondták, hogy nézni is tilos, csak haza nem vihetjük őket. Belby erről egy kisebb előadást tartott, mikor megérkeztünk. Valami törvénydolgot is emlegetett, de nem figyeltem rá, mert már azon agyaltam, hogy küldjek-e haza valami képeslapot… nem mintha a muglik látnák rajta mozgást, így a szüleimnek csak egy sima papírdarab lenne az is. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy nincs nálam annyi pénz, hogy egy majd’ egy galleonos szépséget vásároljak nekik. Valójában a varázslónegyed elég drága volt itt.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 07. 08. - 13:18:21 »
+1

◊ Van nálad tájoló? ◊
2002.07.03

◊ Seb ◊

nem szabad, ne egyél a datolyából!


zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Ez a tetemes mennyiségű édesség igazán nagy önuralmat igényel ahhoz, hogy meg ne kóstoljak párat csak úgy feltűnésmentesen, így ha Sebnek nem sikerült a kellő önuralom, azt is megértem, hiszen ez a sok dtolya, meg a rengetek egzotikus keleti édesség engem is könnyen kísértésbe visz. Például, van itt pisztácia, nem is kevés, és imdom őket! A kedvenc sós ropogtatni valóm! Ó, hogy odahaza mennyi pisztáciát ettem! Mennyei manna, Allah is biztos kedveli, vagy izé..kedvelné, vagy..mi a nargli. Kváncsiskodom, de mintha mást várt volna tőlem. Jaj, niztos azt hiszi, én is utálom a buta marásos incidens miatt. Ú, jaj, de ciki, pedig én nem, én..én egyáltalán nem, és kedvelem sebet! Eszem ágában se lenne megdorgálni, sőt. Nem is merek rákérdezni, mert a végén egészen belepirulok. Én még soha senkivel izé...na.  A saját gondolatmenetemtől zavarba is jövök, és mindent összefogdosok, amiket az árusnál kint találok. Szőnyegek, sálak, kendők, tipi tapi, jaj de szépek...
- Nem… Mármint tényleg nem, csak…
Dadogva válaszol, mintha éppen megenni készülnék, vagy fellógatni a lábánál fogva, esetleg valami ragyás rontást akarnék ráolvasni. Aztán egy csomag datolyát tol az orrom elé. Meg is csap az az édesés illata..hmm föléhajolok, és mélyet szippantok a datolyákból.
- Kérsz? Csak sima datolya. –
MIntha a támadásom akarná elkerülni egy csomag édességgel. Mkint a kutyákat a szendviccsel a filmekben. Ezen elgondolkodom, hiszen én nem az a fajta ember vagyok, aki nekiugrik a másiknak. Hé, én csak Beth vagyok, hahóka...
Bólintok, és rögtön a számba tuszkolok három darabot. Teliszájjal köszönöm meg, mert akkor jut csak eszembe higy milyen udvariatlanul viselkedem.
- Igazsán közsi Zseb..Inomm.-
De még mennyire.Jaj Elizabeth nézz magadra, tiszta datolya lettél. MÉg a szép új fehér kendődet is ledatolyáztad. Igyekszem az ujjaimmal lesöpörni, kis dörzsölés után nagyjából eltűnik. VAgy inkább csak anniyra szétkentem, hogy színt vitt a fehér kendőben. Tök mindegy.
- Nem vettem el semmit… tényleg -
Nagyon igyekszik, pedig én hiszek neki, hittem neki elsőre is. És amúgy is, ha vitt volna belőle, esetleg kicsit megfedden, majd ráveszem hogy adjon nekem is. Nem nagy dolog, csak egy édesség, nem a trimágus kupa..
- Jól van, nem vagyok Vinzegamot tag, ne parázz. Csak Beth. -
Nevetem el magam, majd rámosolygok Sebre. A szőnyegeket csodálom, annyira kell egy ilyen! Nem lehet venni egy sima szőnyeget és otthon valahogy..megbűvöltetni? Tényleg egy seprűbűvölő tud szőnyeget is bűvölni? Vagy hogy van ez?
-Úúúúgy vinnék haza egy ilyet..anniyra szépek. És..és utazni is kényelmesebb lehet, mint a seprűkön...-
Csodás mandalás szőnyegek is vannak...de nem, nem szabad, viszont vannak itt gyönyörű üstök is. Olyat mindenképp veszek.
- Nem lehet mégiscsak szerezni legálisan szőnyeget? Mi miért nem utazhatunk ilyennel? Én nem is kviddicsezem, és amúgy sem szoktam nagyon seprűt használni.-
Szándékosan nem hozom szóba, nem tudom mit mondhatnék. Aztán valahogy csak ezen jár az agyam, és mégis kibököm ami az eszembe jut.
- Figyi, csak hogy tudd, én sajnálom az esetet. Biztos megvolt az okod a dühre, csak rossz emberen vezetted le. Ez sajnos néha megesik. Louis nem haragszik rád, és én sem.
Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 07. 14. - 15:36:41 »
+1

To: Beth

2002. július 3.



do not forget
what i am

Már párszor kerültem olyan kellemetlen helyzetbe, mint ez a mostani… bár lopást még nem fogtak rám. El sem tudtam képzelni milyen lenne, ha a szüleim tudomást szereznének erről az egészről. Így is totál kiakadtak, ha csak megjelent a holdfénye az ablakunkon, mintha attól aztán menten átváltoznék farkassá. Túl komolyan vettek mindent, ráadásul Nightingale óta állandóan azt hitték, hogy vaj van a fülem mögött. Talán ezért sem akartak ide elengedni, attól féltek, hogy majd megint teszek valamit… például ellopok egy méregdrága szakállfésűt a piacról.
Valójában semmit sem loptam el és éppen ezt próbáltam bizonygatni Elizabeth-nek is, miközben sétáltunk – vagyis menekültünk – végig a sorok között. Nem akartam, hogy rossz embernek tartson… mert már így is elég indok volt erre az, hogy megmartam a legjobb barátját. Még a cukrozott datolyából is adtam neki. Nem tudom miért éreztem úgy, hogy meg kéne kedveltetnem magam. Általában inkább dadogtam és nem tudtam egy szót sem kinyögni.
– Jól van, nem vagyok Vinzegamot tag, ne parázz. Csak Beth.
A szavaira sóhajtottam egyet, bár nem hittem, hogy ettől még nem bélyegez meg. Tettem valami olyat, ami miatt a legtöbb szülő azt sem akarná, hogy az iskolában legyek és bár a figyelem Morrow-ra terelődött, előbb-utóbb megint elő fognak venni. Az egy dolog, hogy vérfarkasként nehéz állást szerezni, de végzettség nélküli vérfarkasként a legnehezebb volna.
– De bántottam a barátod… – motyogtam kicsit bénán és lenéztem a kezemben szorongatott kis csomag datolyára. Már régen azon a részén voltunk a piacnak, ahol a repülőseprűket árulták. A tanárok mondták, hogy itt lehet őket használni, de nálunk be vannak tiltva. Nem csoda, elég kacifántos egy-két arab bűvölési technika, állítólag belezavarodnak maguk a szőnyegek is és meg tudnak vadulni éppen emiatt.
Egy darab datolyát dugtam a számba, mikor Beth újra megszólalt.
– Úúúúgy vinnék haza egy ilyet..anniyra szépek. És..és utazni is kényelmesebb lehet, mint a seprűkön... – magyarázta  a lány. Először rá, a vörös tincseire pillantottam, majd a szőnyegekre. Az egyik szép, mintás darab egészen olyan színben mintázott, mint annak idején Noah golymókja.
– Tényleg szépek. – bólintottam és csámcsogva bámészkodtam tovább. Ha élénk rózsaszínt nem is választanék, talán egy lilát, mint az Aladinban volt, egészen. Gyerekként nagyon szerettem azt a mesét, a szüleim megvették nekem még a zenekazettát is hozzá ajándékba. Persze akkor még teljesen mugli életet éltem. Mostanra már szinte alig maradt emlékem róla a trauma miatt, amit át kellett élnem.
– Nem lehet mégiscsak szerezni legálisan szőnyeget? Mi miért nem utazhatunk ilyennel? Én nem is kviddicsezem, és amúgy sem szoktam nagyon seprűt használni.
– Hát… a bűvölési technika miatt be van tiltva. Állítólag elég szeszélyesek tudnak lenni és rengeteg légi baleset volt belőle. Csak itt lazábban veszik a mágiára vonatkozó általános szabályokat… szóval… – Megköszörültem a torkomat. Nem akartam tudálékosnak tűnni. Sok esélyem nem is volt rá igazából.
– Figyi, csak hogy tudd, én sajnálom az esetet. Biztos megvolt az okod a dühre, csak rossz emberen vezetted le. Ez sajnos néha megesik. Louis nem haragszik rád, és én sem. – Szólalt meg hirtelen, én meg persze összerezzentem, mintha minimum rám üvöltött volna. Csak nem voltam rá felkészülve, hogy így letámad.
– Nehezen hiszem el, hogy nem haragszotok rám. Nagyon elborultam… és csak az járt az eszembe, hogy mennyire elegem van. – Túl őszinte voltam vele, de most valahogy nem bántam a dolgot. Végül is az iskola nagyrésze előtt már lebuktam a történtek miatt. Hiába próbálták a tanárok elhallgattatni ezeket a pletykákat, nem ment.
– Louis-nak nem is kellett volna megsérülnie igazából… – Sóhajtottam egy nagyot, mert igazán gondterhelt voltam a történtek miatt. Ő tényleg csak az áldozata volt a saját unokatestvére kegyetlenségeinek. Ezt Beth nagyon is jó látta… tudhatta, hogy Morrow az okat, hiszen Louis-nak elmondtam, mi történt, pedig annyira nehezemre esett. Gyanítottam, hogy tovább is adta a lánynak.
– Egyébként… – kezdtem, de mielőtt végig mondhattam volna, egy repülőszőnyeg kilőtt, egyenesen felborított, s amikor dőlni kezdtem, megkapaszkodtam Beth karjába, így egyenesen rárántottam a veszélyes „közlekedési eszközre,” ami magasba emelkedett velünk. – Jaj! – kiáltottam fel, hirtelen az az érzésem támadt, hogy lecsúszom róla, mert nem volt olyan kapaszkodója, mint mondjuk a seprűkön és pillanatok alatt méterekkel a föld felett voltunk… sőt! A piac egészen aprónak tűnt onnan nézve.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 07. 19. - 10:08:27 »
+1

◊ Van nálad tájoló? ◊
2002.07.03

◊ Seb ◊

nem szabad, ne egyél a datolyából!


zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Kevés ember érzi magát feszengve mellettem. Még senkinek sem haraptam le a fejét, az is lehet, ez a képesség hiányzik belőlem. Jó, persze, biztos van az a  szitu, mikor megorrolok valakire. Eleinte én is haragudtam rá, de ez csak az első reakcióm volt, és butaság is. Tényleg, nem vagyok Winzegamot tag, nem fogom meghurcolni, vagy bármi ilyesmi. Sőt.
– De bántottam a barátod…
Igen, bántotta. De sokszor bántunk embereket úgy, hogy igazából nem is akartuk. Vagy nem őt akartuk. ÉS Souis sem akarja, hogy rá támadjak, így nem is fogok. Nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni Louist. És Sebastiant sem. Emellett nem vagyok olyan kotnyeles, hogy beletromfoljak mások dolgaiba. Fiúk dolgába. Ha nem is értek egyet a viselkedésével, a döntésével, sőt, elismerem hogy ritka hülye ötlet volt belemarni valakibe, nem az én dolgom. Tuti, hogy van Sebnek elég baja, nincs szüksége arra, hogy még én is belé rúgjak.
- Igen, bántottad. De mindenki hibázik. Lehet hogy van varázserőnk, de...végső soron emberek vagyunk. Hát hibázunk. Sokat. -
Zavartan markolja a datolyás zacskót. Sajnálom a szitut, tényleg. Nem vagyok pszicho- medimégus, de azért azt láttam a baleset előtt is, hogy valmi nagyon bántja. Aztán Louis elmondta a Morroe dolgot. Akkor aztán kicsit ellepte az agyam a lila köd, mert az a Morroe egy ritka szánalmas alak, akinek nincsenek is érzelmei. Nem tudom, mikor romlott el az a srác, de gázos. Szemeim közben egyre csak a szuper kis szőnyegeken vannak, mert olyan szépek, színesek és..és..hát klassza na. Sokkal menőbbek, mint a seprűk. Milyen jó lenne, ha mégiscsak lenne valami extra menő engedélyem, és hazavihetnék egyet. Otthon aztán mindenhol egy ilyennel repkednék, mint Jázminék. Egy úúj élméééény...lá lá llá, már elandalít....
– Hát… a bűvölési technika miatt be van tiltva. Állítólag elég szeszélyesek tudnak lenni és rengeteg légi baleset volt belőle. Csak itt lazábban veszik a mágiára vonatkozó általános szabályokat… szóval…
Kérdésemre, hogy na de mégis miért nem lehet elvinni egy ilyyet, és nem e lehetne e hogy ...Légi balesetek. Szeszélyesek. Ugyan,  hogyan is lehetne szeszélyes egy ilyen gyönyörűséges szövésű szőnyeg? Nem vinnék a nagyibból, elég lenne nekem a kisebb méret is. Még azon is elférnénk ketten, ha nem terpeszledünk el túlságosan. Aztán hirtele, mintha valami bűbáj talált volna el, megindul a nyelvem, teljesen váratlanul leterítve Sebet. Hiába, engem annyira furdal a lelkiismeret még mindig a dolog miatt, hogy muszáj volt ráöntenem, mint egy nagy kancsó vizet. Blőő. Így.  MÉg azt is mondtam volna, hogy én kérek bocsánatot, mert láttam, hogy nincs jól, és meg se kérdeztem egyetlen egyszer sem, hogy tudok e segíteni. Pedig lehetséges hogy ha elmesélte volna, és kiadta volna magából, akkor ez az egész nem történik meg és...és...
– Nehezen hiszem el, hogy nem haragszotok rám. Nagyon elborultam… és csak az járt az eszembe, hogy mennyire elegem van. 
Nem tudom, miért kell nekem kényszeresen minden helyzetet úgy kihoznom, hogy hibásnak érezzem magam. Ez valami aattomos önostorozási módszer lehet. Hogy én mit mulaszthattam el. Tiszta ciki vagyok.
- Hát..gondolom pont azért vesztetted el az önuralmad. Mert nagyon eleged volt. A farkasoknak amúgy is nehezebben megy, nagyobb erőfeszítést igényel. Louis pedig...azt hiszem, megérti, miért voltál kibukva.  -
Sóhajtok egyet, mert nagyon szomorúnak találom, hogy mások szívnak Morrow miatt. Tényleg beleszaladhatna valami kedves kis átokba. Mindegy is, lehet jobb lenne, ha egyikőnk sem rágódna már ezen. Azt persze fontosnak tartottam elmondani, hogy ne féljen az n haragomtól, mert nincs is, szerettem volna, ha kicsit megnyugszik,de szétboncolni sem akarom, nehogy azzal megint ártsak. Látom Seb arcán, mennyire bánja, elég csak ránéznem.
– Louis-nak nem is kellett volna megsérülnie igazából…
Együttérzően pillantok rá, kezem a vállára helyezem.
- Tudom. De figyi Seb..ezen már igazán nem kell rágódni. Nem te vagy benne a hunyó. El akartam ezt mondani neked, mert gondoltam, hogy most ezt emészgeted, de nem akartam, hogy azt gondold, én is ellened vagyok. Az butaság. -
Seb egy igazán kedves farkasnfiúnak látszik, bár kevésbé ismerem. De az, hogy így bántja mindez, ez is bizonyítja, hogy nem rossz ő. Csak gondterhelt.
– Egyébként…
Épp valamibe belekezdene, de mire oda figyelnék a mondandójára, csak azt érzékelem, hogy a lábam alól megszűnik a talaj, eltűnik, és egy kéz belépkapaszkodik, majd valahogyan felránt valahova. Merlinre, a szőnyegre! Egy szőnyegen vagyok! Szent kleofás, egy igazi repülő szőnyegen vagyok!
-Jaj!
Jajaj bizony, nem tudom irányítani, akármennyire is próbálkozom. Igyekszem fogni Sebet, nehogy leessen, vagy leessünk. A piac egyre kisebbnek tűnik, és nem tudom irányítani. Tessék Beth, repülni akartál, hét pegkaptad. JAj mami, nem akarok meghalni...még nem, nem is mondtam el Hugonak, hogy
-Áááááááááá-
A szőnyeg egy mélyrepülést hajt végre. A szívem a torkomban dobog, és úgy kapaszkodom Sebbe, mint valami kapaszkodóba, aminek nincs értelme, mert így mind a ketten könnyedén leeshetünk. Hátra nézek, hogy merre is lehetünk, de...de nem tudom, hol vagyunk, és azt sem tudom, mikor akar megállni a szőnyeg. Megpróbálhatnék varázsolni, de aztz nem szabad...mit csináljuuuunk???!!!
Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 07. 26. - 13:52:17 »
0

To: Beth

2002. július 3.



do not forget
what i am

Alexandria meglepően jó hatással volt rám. Talán azért, mert kicsit ki tudtam szabadulni otthonról. Nem akartam folyton anyám szomorú arcát bámulni, vagy apám csalódott sóhajait hallgatni. Tudtam, mit gondolnak rólam: nem elég, hogy szörnyeteg vagyok, még selejtes is. Nem én választottam meg, hogy kiket szereket vagy, hogy vérfarkassá tegyenek. Egész egyszerűen ebben a helyzetben nem volt választási lehetőségem. Az élet így hozta, én meg alkalmazkodtam annak reményében, hogy majd szépen túlélem a dolgot.
Meglepett Elizabeth hozzáállása ehhez az egészhez. Mármint ő tényleg nem ítélt el azért, hogy vérfarkas vagyok… kicsit meg is érthette, hogy miért engedtem ott az ösztöneimnek, bár nem avattam be. Mégis miért érdekelné, hogy szexuálisan zaklatott Louis unokatestvére? Nem tudtam, mennyire visszafogott lány, de én túl kellemetlenül éreztem magam ahhoz, hogy kibökjem a dolgot. Elég volt, hogy Louis és Jack tudta. Na meg Digby professzor.
Csendesen piszkáltam a kezemben szorongatott datolyás csomagot és inkább tovább sétáltam. Nem is tudom, kicsit engem is érdekeltek azok a repülőszőnyegek. Szépek voltak, na meg viccesek, ahogy összetekerve is ide-odarángatóztak, mintha csak azt jeleznék, repülni akarnak.
– Hát..gondolom pont azért vesztetted el az önuralmad. Mert nagyon eleged volt. A farkasoknak amúgy is nehezebben megy, nagyobb erőfeszítést igényel. Louis pedig...azt hiszem, megérti, miért voltál kibukva. – Úgy mondta, mintha tudná miről van szó. Nyeltem egyet… mert biztos voltam benne, hogy Louis elmondta neki, mi történt. Miért ne mondta volna el? Végülis jó barátok.
Valamit éppen mondani kezdtem volna valamit, hogy nem is tudom, csakhogy reagáljak, mikor hirtelen minden megbillent és csak azt éreztem, hogy valami furcsa, bizonytalan dolgon fekszem a hasamon. Egy szőnyegen. Egy repülő szőnyegen. Az egészről máris az Aladin ominózus jelenet ugrott be, amikor Jázmin és a srác repülnek. Hát nem. Ez nem volt olyan bájos, sőt éppen romantikus sem, mert úgy éreztem magam, mint aki menten rosszul lesz.
Görcsösen kapaszkodtam Beth kezébe, a másikkal a szőnyeg szélét markoltam. A datolyákat már régen elveszítettem, így sok lehetőségem nem volt, mint a túlélésért küzdeni… édességmentesen. Azt is gyorsan leszűrtem, hogy ennek semmi köze a kviddicshez. A seprűn ülés is megviselt, ha közeledett a telihold, vagy éppen csak magam mögött hagytam, de ez egyenesen ökelendezést váltott ki belőlem. Egy pillanatra elfordítottam a fejemet, nehogy Beth-t hányjam le.
– Áááááááááá.
A sikoltására összerezzentem. Én mondjuk nem estem ennyire pánikba, de a mélyrepülésre már komolyan küzdenem kellett, hogy bent tartsam a datolyákat a gyomromban. A szőnyeg hatalmas fékezéssel állt meg, kicsit fel is torlódott a vége. Csak akkor simult ki teljesen, mikor elengedtem a csücskét és megpróbáltam magam ülőpózba tornázni.
Az égről eltűnt a nap, éppen csak arany csíkot hagyott magaután az ég alján, felettünk pedig milliónyi csillag várakozott. Azok ezüstös fénye simított végig a pálmafákon, amik Alexandria határában húzódtak meg. Mesés volt a látvány innen, az egész várost be lehetett látni.
– Egyben vagy? – kérdeztem, közben a gyomrom szorítottam a kezemet. A másikat elhúztam a lánytól és megpaskoltam a szőnyeget. – Azt hiszem, csak mutatni akart nekünk valamit. Köszi szőnyeg, nagyon szép innen a látvány. – Tettem hozzá és felnéztem az égre.
Tényleg nem láttam még ilyen szépnek a csillagokat sehonnan sem. Hiába laktam vidéken, a felhők gyakran elfedték az égboltot. Ezért csak élveztem egy pillanatig ezt a csodát. Végre nyugalom vett körül. Ez valójában egészen ritka állapot volt. Valaki folyton piszkált vagy zaklatott valamivel.
– Gondolod, hajlandó lesz minket visszavinni a szállásra is majd? – kérdeztem és a lányra néztem most már. – Csak mert nagyon romantikus meg minden, csak lassan takarodó és nem akarom, hogy Belby pattogjon… tudod, majdnem kicsaptak meg minden. Most jó lenne jól viselkedni.

Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 08. 08. - 19:28:00 »
+1

◊ Van nálad tájoló? ◊
2002.07.03

◊ Seb ◊

nem szabad, ne egyél a datolyából!


zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Nem tudom, ezzel elárultam e, hogy nagyjából tudom a dolgot, ha nem is a legrészletesebben, kicsit szemérmes vagyok, meg hát izé, nekem még sose volt senkim, csak csókolóztam, és azt se olyan sokat. Könnyen zavarba lehet hozni ilyen témával. Meg hát úgy a szerelemmel alapból. Persze igyekszem nyílni, meg úgy csinálni, mintha érteném, meg minden, de sajnos csak elképzelésem van, és ...és ...szóval ha érezni kezdeném, vagy valami, akkor is elvörösödöm. Dácc it. Most is kicsit lesütött szemmel pillogok, mikor sinte egyik pillanatról a msikra egy szőnyegen találom magam. Magunkat. Mikor úgy volt, hogy idejövünk, a tanulményi kirndulásra, én már úgy képzeltem el az egészet, hogy igen, repülni fogok majd egy repülő szőnyegen, de azért nem egészen így. Azt nem tudtam, hogy egy elszabadult szőnyeg fog majd a hátán utaztatni. Azt hittem, lesz majd időm felkészülni rá, előtte elmondják, mire kell figelni a szőnyeg használata közben, stb, met hát mégis biztosan máshogy működhet, mint egy seprű. Olyan gyorsan történt minden. Összeszorítom a szemem, mikor sikoltok egy hangosat, aztán szépen lassan kinyitom a szemem. Persze még mindig görcsösen kapaszkodok. Közben Seb is belém kapaszkodik, és csak azon rimánkodom, hogy maradjunk a szőnyegen. A pániktól még azon sem tudok aggódni, hogy vajon meddig visz el a szőnyeg. Ahogy gyors mélyrepülésbe kezdünk, a fejemről leesik a fehér kendő, és a hajam úgy lobog, hogy félek, azt is elhagyom út közben. A gyomrom ugyan teljesen jól van, de én mégis azt érzem, hogy kettészakadok. VAgy a fejem esik le a nyakamról, vagy elhagyom a haja, vagy..vagy..nem tudom. A szőnyeg hirtelen satufékkel áll meg, én meg  majdnem leesve kapaszkodom a szőnyeg szélébe. Egy ideig ismét csak összeszorítom a szemem, aztán lassan, óvatosan merem kinyitni. Az ég fölöttünk már csillagos, közben a nap teljesen lement, és a halvány kis csillagok is látszani kezdenek.
– Egyben vagy?
Nos, azt hiszem, ideje megvizsglni, egyben vagyok e. Megmozgatom a karjaim, igen, megvan mind a kettő, hiszen ezzel kapaszkodom olyan görcsösen.  Bal lábujj, mozog. Jobb lábujj......igen, mozog. Kissé remegő hangon szólalok meg.
- Aaaa....azt hiszem, iiii...igeee....igen.-
Jesszum pepi, azt hittem, hogy nekimegyünk valaminek, vagy..vagy lezuhanunk, és nyekk.
– Azt hiszem, csak mutatni akart nekünk valamit. Köszi szőnyeg, nagyon szép innen a látvány.
Úgy tűnik, Seb bátrabb, mint én, meg se kottyant neki ez az út. Én a sima seprűs repülésben is béna vagyok, de úgy tűnik, ez csak újabb valami, amiben ügyetlen vagyok. Mondjuk azt azért sejthettem, hogy egy farkassal szemben a bátorság próbán elesem. Nem szégyen az. Úramatyám, ha ezt Sophienak elmesélem, hogy repültem egy szőnyegen? Szépen lassan felállok, és összeszedem a bátorságom. Körbe nézek, hol is vagyunk.
- Igen, tényleg nagyon szép. Kár, hogy nincs nálam fényképező.
Ha jó lennék asztronómiából, akkor most egy csomó mindent ki tudnék olvasni, és fitotgathatnám a tudásom, de nem vagyok jó benne.
- úú, Seb, keressünk hulló csillagokat!
Hátra vetem magam, kezem a fejem fölé tartom, és reménykedem, hogy kátunk majd egy kettőt. Nem akarok túl sokáig maradni, reggel megint indulunk és korán kell kelni az előadás miatt, de egy kicsikét...egy negyed
– Gondolod, hajlandó lesz minket visszavinni a szállásra is majd?  – Csak mert nagyon romantikus meg minden, csak lassan takarodó és nem akarom, hogy Belby pattogjon… tudod, majdnem kicsaptak meg minden. Most jó lenne jól viselkedni.-
Van benne valami...Felülök, és a szőnyegre pislogok.
- Jaj, te csodaszép szőnyeg...hogy működhetsz? Vissza viszel minket a piacra? -
De nem történik semmi. Sebre nézek, hogy most mi a szösz lesz. Lassan a szőnyeghez sétálok, megsimogatom, és visszaülök rá. INtek Sebnek, hogy üljön rá gyorsan, hátha elindul, és itt hagyja. Az nagyon nem lenne jó...
Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 08. 10. - 17:32:48 »
0

To: Beth

2002. július 3.



do not forget
what i am

Nem bántam, hogy egy pillanatra megálltunk a repülésben. A szél így is a hajamba kapott, a nap peidg szép lassan alábukkant a horizonton. Egyre sötétebb lett, felbukkantak a csillagok. Tényleg gyönyörű látvány volt, főleg így, hogy nem kellett átváltozástól sem tartanom, mert a hold még közel sem volt olyan hatalmas és fényes.
– Igen, tényleg nagyon szép. Kár, hogy nincs nálam fényképező. – Elmosolyodtam a válaszára. Tényleg érdemes lett volna megörökíteni, bár nem voltam benne biztos, hogy egy fénykép vissza tudta adni ezt a látványt. – úú, Seb, keressünk hulló csillagokat! – A hátára feküdt közben Beth. Én is így dőltem el és felpillantott az égre. A sivatag szélére vitt minket a szőnyeg, így ott volt lehetőségünk kicsit körbe nézni. Jól esett eldőlni a puha homokban és csak élvezni a pillanatot. Az sem érdekelt, hogy este nehezebb lesz rendbe tenni magam.
– Nem tudom, hogy évnek ebben a szakaszában van-e hullócsillag… – magyaráztam. Nem igazán szoktam az égboltot kémlelni. Nem is vettem fel az Asztronómiát. Nem tartozott az érdeklődési körömbe. Viszont közben azon is el kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha nem tértünk vissza a szállásra időben. Nem akartam, hogy Belby elővegyen és megint azzal gyötörjön, hogy nem veszem komolyan a lehetőséget, amit a tanári kar szavazott nekem.
– Jaj, te csodaszép szőnyeg...hogy működhetsz? Vissza viszel minket a piacra? – próbálkozott Beth. Közben én magam is felültem és a szőnyeghez visszatérve, megcirógattam azt, így ültem fel rá. Szerencsére még csak éppen mocorogni kezdett, mikor mindketten elhelyezkedtünk rajta.
Megcirógattam a szőnyeget.
– Vissza kéne mennünk a varázslónegyedbe, hogy ne kerüljünk bajba… – Magyaráztam a szőnyegnek, mert az láthatóan megmakacsolta magát. Talán csak egy kis szórakozásra vágyott… amit meg tudtam érteni. Amikor otthon voltam és csak vegetáltam, annyira unalmas és jellegtelen volt minden. A napok csak teltek.
– Meg fognak büntetni a felnőttek… – mondtam és segítség kérően pislogtam Beth-re. Aztán nyeltem egy nagyot és megpróbáltam újra unszolásképpen megsimítani… ekkor valami történt. A szőnyeg megint őrült tempóban reppent fel és indultunk vissza a város felé.
A tempó megint ijesztő volt. Kapaszkodni kellett, a hajamat egészen összeborzolta a hideg szél. A cél azonban meglepett. Nem csakhogy a varázslónegyedbe, egyenesen a szállásunk elé érkezett meg a szőnyeg. Óvatosan ereszkedett, pontosan olyan magasságban, hogy könnyedén lepattanhassak. Aztán Beth felé nyújtottam a kezemet, hogy lesegítsem őt is.
– Köszönjük szőnyeg. Nagyon tetszett az utazás. – Paskoltam meg az anyagot. Ezután pillantottam a lányra. Megvártam, hogy akart e valamit mondani, aztán félve kérdeztem rá: – Szerinted elmúlt már takarodó?
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Elérhető Elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 08. 17. - 19:41:47 »
+1

◊ Van nálad tájoló? ◊
2002.07.03

◊ Seb ◊

nem szabad, ne egyél a datolyából!


zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Így, hogy az imént sikítva suhantam az égen. elismerem, talán kicsit túlreagáltam. Pedig egészen jó is lehetett volna, ha nem arra koncentrálok mindent erőmmel, hogy ne essek le mr. szőnyegről. Nagyon beön ez a keleties dolog, egzotikus, meg minden, de talán kicsit félősebb vagyok, mint gondoltam. Na de ezen itt az idő, hogy változtassak. Végülis nem akart rosszat. Az ég csodás, szinte festői, és a levegő is kellemesen meleg, bár én a londoni eső van a levegőben illatot is nagyon szeretem. Szívesen néznék hulló csillagot, annyi kívánni valóm lenne! Kezdjük a R.A.V.A.S.Z.zal, aztán ott van Hug...
– Nem tudom, hogy évnek ebben a szakaszában van-e hullócsillag…
Igaz, én sem tudom. Sőt, azt se tudom, mikor láttam utoljára hulló csillagot. Évekkel ezelőtt, az biztos. Talán három...mindenesetre, elindulok a szőnyeg felé, hogy nehogy kikapjunk, amiért elkóricáltunk. Nem szeretném, ha Sebet megbüntetnék, hiszen elég volt neki erre az évre bőven a megfeddés. Én bírom a büntit, azzal nincs gond, bár komolyabb kihágásom még sosem volt.
– Vissza kéne mennünk a varázslónegyedbe, hogy ne kerüljünk bajba…Meg fognak büntetni a felnőttek
Először azt hittem, nekem mondja, és már épp válaszoltam is volna, hogy tudom, tudom, na de hogyan, aztán rájöttem, hogy nem nekem szólt, hanem épp a szőnyeget próbálja indulásra bírni.
- Áh, nem tudom, érti e, amit mondunk. Lehet nem is tud angoluuuuuuuáááááá-
Hirtelen kell, hogy megkapaszkodjak, a szőnyeg ugyanis amilyen hirtelen fékezett le, olyan hirtelen indul el ismét. Nyilván sikerül ismételten felsikoltanom, és automatikusan behunyom a szemem. Jaj nem, Beth, legyél kicsit bátrabb, lehet hogy soha de soha többet nem repülsz majd ilyenen! Hallgatva saját magamra, óvatosan kinyitom a szemem.
- Ba...basztikuliii-
Kár lett volna végig csukott szemmel utazni, mert baromi gyönyörű. És innen minden olyan picike. Klassz. Kár, hogy nem lehet egy ilyenem. A szőnyeg meglepetésünkre nem a piacra vitt minket vissza, hanem a szállásunkra. Seb segítségével én is lekászálódok valahogy róla.
– Köszönjük szőnyeg. Nagyon tetszett az utazás.-
- Igen, és köszi, hogy ide hoztál minket. Pont, mint az Aladdinban!-
Nevettem fel, most már igazán megkönnyebbülve. Hiszen itthon is vagyunk, le sem estem a szőnyegről, és minden gészen jól alakult.
- Szerinted elmúlt már takarodó?-
Fogalmam sincs mennyi idő lehet, de talán még épp időben vagyunk. De ha a szőnyeg nem ide hoz inket, tuti elkésünk.
- Szerintem csisszre ide érhettünk. De ha gyalog kellett volna visszajönni, tuti elkaptak volna.-
Azt hiszem eészen meg is éheztem.
- Azért ez elég jó kiruccanás volt. A sikonyálós részt persze kivéve. Jaj, tényleg, bocsi, ha túl hangos voltam, remélem a füled nem sajdult bele...
Vigyorgok, persze kellően bűnbűnóan. A hasam is jó hangosan kordul egyet, jelezve, hogy most ár igazán jól esne valami vacsora féle. A datolyától nem lehet jól lakni.
- Ha sietünk, még tudunk vacsorázni is.

KÖSZÖNÖM A CSODA JÁTÉKOT, A HELYSZÍN SZABAD!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.103 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.