+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Skócia
| | | |-+  A Kövér Varangy
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Kövér Varangy  (Megtekintve 861 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 16:16:25 »
0




A Kövér Varangy nem más, mint egy közismert, varázslók számára működő pub. A klasszikus vajsörtől kezdve mindenféle különlegességet megkóstolhatsz itt.
Naplózva

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 07. 11. - 15:12:13 »
+1

a korsó mélyén
2002. augusztus 3.

kedvenc sógor
You are the voice that calms
The storm inside me
Castle walls that stand around me
All this time my guardian was You

style: summer style zene: it’s awlays been you

A nyári zápor illata megült a melegben. Bár már nem is volt olyan izzasztó, mint korábban, így egészen kellemes volt odakint sétálni ezekben a szürkületi órákban. Talán kilenc óra volt, de a felhők miatt kicsit sötétebb volt a megszokotthoz képest. Engem nem zavart, vidáman sétáltam Benjamin oldalán. Csak a sérült kezemet szorítottam a testemhez, így kevésbé fájt minden mozdulat. Egy átok találta el, de annyira, hogy minden csontot összetört benne. Bár összeforrtak és meggyógyultak, egy furcsa fájdalom maradt a történtek nyomán.
Szóval kicsit feszengve, kicsit fájdalmasan időnként, de Ben mellett sétáltam a skót utcákon. Nem ez volt az első, hogy erre felé járok, legfeljebb olyan értelemben, hogy éppen senki sem akarta letépni a fejem csak azért, mert éppen megtetszett valami fényes… és lássuk be, nekem túl sokszor tetszik meg valami fényes. Persze a nyaralásunk óta leginkább az eljegyzési gyűrűmön tartottam a szememet. Lefoglalt, hogy milyen aranyos a nyuszi rajta, meg az a kis kőféleség, ami mellette van. Tökéletesen illett hozzánk, a kapcsolatunkhoz.
Egyszer le akarta vágni az ujjam egy hentes… – mutattam az egyik üzlet felé, ahogy Benjaminnal kicsit lassítottunk. Gondoltam megosztok vele egy anekdotát, hogy mégis milyen remek környéken járunk. – Elloptam a felesége gyűrűjét, az ujjáról – kacsintottam rá nagy büszkén. Aztán zsebre tettem az ép kezemet, amin amúgy az eljegyzési gyűrű is volt. – Akkoriban kicsit balhésabb voltam. – Megköszörültem a torkomat és előrepillantottam.
Ben nem tudhatott mindent az üzletről. Legalábbis tőlem semmiképpen és talán Aiden sem mondott neki semmit arról, hogy nem egészen tisztességes minden. Szóval nem akartam erőltetni a dolgot, nem vallottam be semmit arról, miképpen szerezzük az eladni való dolgokat… addig békesség volt. A kezem is a Foltozott Üstben történtek miatt sérült meg, szóval még csak magyarázkodnom sem kellett, hogy esetleg valami marha nagy szarba kevertük volna magunkat.
Szóval miért jöttünk pont ide? És hogyhogy Aident nem hívtad? – kérdeztem, ahogy feltűnt a következő cégér. Ez már egy ismerős pub volt, kicsit távolabb esett a helyi épületektől és érezhetően átjárta a mágia. A cégéren egy dagad béka böffentett, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Kellemes kis kocsma volt, hiszen jártam már itt korábban, de valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy éppen Bennel kötök ki itt. Gyanakodva pillantottam rá, hogy esetleg eltévedt-e, hiszen azt úgy még ki is néztem volna belőle.
Hmm… ide? – kérdeztem, miközben a nyakamon vakargtam meg Aiden fogainak nyomát, ami csak úgy vöröslött a fehér bőrömön. Felpislogtam a buborékot böffentő, faragott békára még egyszer. Ha Benjamin igenlő válasz adott, úgy benyitottam. A füstöt vágni lehetett persze és az alkoholtól a társaság is hangoskodni kezdett. Amúgy is beszélni akartam vele erről a csajról, akivel éppen van… mégis csak Aiden exe, ráadásul egyszer-kétszer nálunk is járt. Egyszóval: marhára zavart.
Megindultam a pult felé, a bekötött kezemet finoman szorítottam magamhoz továbbra is. Így ültem fel a bárszékre, amiről nem ért le a lábam, gyerekes módon lógtak lefelé a mélységbe.

Naplózva




Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 07. 16. - 18:03:17 »
+1

2002 augusztus 3.
● S Ó G O R ●
⭃ A kórsó mélyén ⥷
tükörképem



A szemem olyan szép, olyan szép akár a Balaton -
Ezt mondogatják, ha azt hiszik én is akarom.
Mindegy, leszarom, csak rendeljék az italokat -
Részegen futok rebbenő neonok alatt.


Furcsa volt megint Londonban lenni, valahogy Olaszország és Esther is teljesen elsodorta Angliáról a gondolataimat. Túlságosan is nyugodt volt a mediterráni élet, mintha kellemesen megállt volna felettünk az idő. Nagyon élveztem a tengerpart közelét, a szörfözést, a nap sugarait a testemen, és talán egy kicsit meg is látsziott, hogy lebarnultam. Aiden és anya folyton leégtek, én pedig csak vigyorogtam rajtuk apával és Chrissie-vel a tűző napon, amikor ők az árnyékban kerestek menedéket. Estherrel valahogy furcsán jól működtünk, és még szórakoztató is volt a közte és Elliot közötti furcsa feszkó. Esther valahogy tök viccesen állt ehhez az egészhez.
Mélyen belélegeztem az esti esőillatot, a nap még nem ment le annnyira, hogy mindent sötétség borítson. Hiányzott már anglia unalmas esős hangulata azért. Elliot mellett sétáltam, lazán zsebre dugott kezekkel. Néha beletrappoltam egy-egy pocsojába, miközben azon gondolkodtam, hogy nekem is itthon kellett volna maradnom a túszdrámás napon, és később kellett volna elutazni. Talán akkor nem fájt volna annyira, hogy Aiden seggét szarrá verték. Le mertem fogadni, hogy megint mindekinek az életét magára akarta válalni, és bezsopta. De mi már csak ilyenek voltunk, túl drámaiak és hősiesek.  Ki akartam egy kicsit mozdulni Elliottal, valéahogy nem volt még alkalmam gratulálni a kedvenc már-nem-ex-sógoromnak, szóval egy vagány kis legénybúcsút akartam neki csapni, ahol csak sörözünk. Az amúgy is olyan jó ötletnek tűnt és kellemesen esett a sör nyárom akkor is, ha az ember Angliában járt.
- Egyszer le akarta vágni az ujjam egy hentes… Elloptam a felesége gyűrűjét, az ujjáról Akkoriban kicsit balhésabb voltam. – hümmögtem egyet és elvigyorodtam erre. Legalább megnyugató a tudat, hogy Aiden sosem fog ELliot mellett unatkozni. Nem igazán tudtam mit dolgoztak, talán anya igen, d eén nem nagyon akartam firtatni. Azt hiszem akkor lehet kiakadtam volna, még mindig túlságosan tisztességes és igazságszerető ember voltam ahoz, hogy elviseljem Aiden fura... dolagit. Szóval inkább nem gondoltam bele abba, hogy mit csináltak.
- Faszán hangzik. Nem mintha most nem lennél balhésabb - pillantottama  csuklójára. - Ne is tagadd, felcseszted vele Aident. Olaszországban éppen akkor szörföztem Estherrel, és azt hittem én vagyokn dühös - magyaráztam. Amúgy fogalmam sem volt, miért éppen a Kövér Varangyhoz indultunk meg. Az még olyan hely volt, ahol nem jártam, és valahogy olyan röhejes neve volt a helynek is.
- Szóval miért jöttünk pont ide? És hogyhogy Aident nem hívtad? – kérdezte Elliot mire sejtelmesen rávigyorogtam.
- Meg kell ünnepelni nyugisan az eljegyzésed, nem? Gondolom nem lenne kedved az összes unokatesómmal együtt kocmsázni, szóval be kell érned nagyszerű és persze szerény személyemmel. Aiden meg egyszer tud nélkülözni - mondtam és kacsintottam rá. - Amúgy sem mondtak még erről a helyről olyan sok rosszat - vontam meg a vállamat, miközben beléptem a varangyba. A hely kicsit zsúfolt volt és furcsán ránk szegeződött a nép tekintete, de ezt szerényen betudtam a népszerűségemnek.
Ahogy leültünk a füstös helyre furán körbenéztem, mert nem erre számítottam, de már ciki lett volna felállni és ivás nélkül lelépni innen. Magamban jót szórakoztam Ellioton és a bárszéken, majd amikor rendeltem egy-egy sört magunknak, felé fordultam. Ekkor szúrtam ki a fognyomokat a nyakán. Sóhajtottam egyet miközben rákönyököltem a pultra.
- Szóval, most is kellemes búcsúcsókban részesített, hm?
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 18. - 16:03:19 »
+1

a korsó mélyén
2002. augusztus 3.

kedvenc sógor
You are the voice that calms
The storm inside me
Castle walls that stand around me
All this time my guardian was You

style: summer style zene: it’s awlays been you

Valahogy úgy éreztem, hogy ez az eljegyzés nem is igazán valósulhatott volna meg Benjamin közreműködése nélkül. Aiden nem nagyon mondott persze semmit az előkészületekről, néha még azon is elgondolkodtam, vajon mennyire volt hirtelen felindulás a gyűrű megvásárlása. Mégsem adtam volna vissza semmi pénzért. Végül is ő tette fel a kérdést, miért visszakozna? Ha nem lépett volna persze, akkor én magam teszem meg a dolgot… bár valahogy furcsább lett volna.
Útközben Bent néhány régi történetemmel szórakoztattam. Persze előtte úgy viselkedtem, mintha már nem lennék tolvaj… elvégre miért is kéne tudnia? Csak feleslegesen aggódna a bátyjáért, aki egyébként tökéletesen megállja a helyét még a Zsebpiszok köz sötét alakjai között is. Aiden okos volt, kiszámított minden lehetőséget előre. Nem érték meglepetések úgy, mint engem… én viszont igencsak ritkán rángattam bele éles akciókba, így nem sok baja lehetett. Elég volt, hogy én sérültem meg kettőnk közül.
– Faszán hangzik. Nem mintha most nem lennél balhésabb – pillantott a sérült kézfejemre. Ez mondjuk pont nem a munka áldásos eredménye volt, hanem egy durván közelről bekapott átok a Foltozott Üst elleni merényletben. Nem voltam rá büszke, hogy odamentem Esmének segíteni, miután az önző hisztije miatt kishíján mindenki életét veszélybe sodorta. – Ne is tagadd, felcseszted vele Aident. Olaszországban éppen akkor szörföztem Estherrel, és azt hittem én vagyokn dühös – folytatta.
Elhúztam egy kellemes kis mosolyra a számat, majd felszegve a fejemet Benre néztem.
Ugyanmár… tudod, hogy tök feleslegesen aggódott! – Legyintettem egyet az ép kezemmel. A sérültet szorosan a testemhez szorítottam, minden mozdulat fájt még vele. – Tökéletesen ura voltam a helyzetnek. – Húztam ki magam, aztán megpillantott a Kövér Varangy ocsmány, békás cégérét. Hümmögve állapítottam meg, hogy itt már jártam, persze akkor egészen másfajta helyzetben.
– Meg kell ünnepelni nyugisan az eljegyzésed, nem? Gondolom nem lenne kedved az összes unokatesómmal együtt kocmsázni, szóval be kell érned nagyszerű és persze szerény személyemmel. Aiden meg egyszer tud nélkülözni – mondta és rám kacsitnott, én meg széles vigyorra húztam el a számat. – Amúgy sem mondtak még erről a helyről olyan sok rosszat.
Bólintottam. Valóban elég jó híre volt az itteni italoknak, bár nem sokra emlékeztem abból, amit itt ittam. Valójában viszont egészen más fajta szórakozást tudtam volna elképzelni magamnak. Ettől függetlenül a füstös kis helyiség bárszékébe ültem, és vártam, hogy végre valaki felvegye a rendelést.
Hát azért egy pucér vikingben reménykedvem a legénybúcsúmon. – Szórakoztattam Bent, míg a bár mögött nem jelent meg valaki. Közben persze a nyakamon lévő sérülésnyomokat is piszkálgatni kezdtem. Aiden mindig kicsit túlzásba esik.
– Szóval, most is kellemes búcsúcsókban részesített, hm?
Meg kell jelölnie, nehogy véletlenül valaki lecsapjon a kezéről… tudod, hogy van ez. – mondtam, de közben a pult mögött megjelent egy testesebb boszorkány, hatásos, göndör sörénnyel. Hát egy kicsit érdekes volt, de én magam sosem értettem a hatalmas hajkoronákat. Nekem mindig gombár volt vágva, már gyerekként is.
– Mit kértek szivecskéim?– kérdezte mély, férfias hangon, mire egyenesen hátra hőköltem, de azért a székről nem estem le. Mondjuk azt legalább értettem, hogy nem az óriásvértől volt olyan furcsán nagydarab.
Egy Benjamin Fraser koktélt, sok jéggel. – Válaszoltam, ahogy kiszúrtam az itallapon a legérdekesebb italt. – A sógorom is azt kér, ugye Ben? – veregettem hátba nagy vidáman és már majdnem valami gúnyosan is hozzátettem, mikor valaki hirtelen leült mellénk. Az illata valahogy furcsán ismerős volt… és mikor odafordultam, majdnem ugrottam egyet. Nagyobbat, mint a furcsa pultostól.
Gustaf!
Felém fordult a vállas, izmos, szőke férfi. Láttam, hogy kicsit hosszabb a szakálla, mint korábban, de most nem volt rajta az út pora. Valószínűleg éppen pihenőn lehetett és nem szervezett másoknak kalandokat jó pénzért. A kék szemek kicsit elkerekedtek, ahogy felismert, majd hirtelen magához húzott és megölelt.
Elliot! – Mondta nevem és majdnem kirántott a bárszékből is olyan hevesen nyomta az orrát a nyakamhoz, hogy megszaglásszon. Csiklandozott a lehelete és furcsa érzéseket keltett bennem. – Egy év már lassan! Mit keresel itt? – Aztán Benre nézett, ahogy elhúzódott.

Naplózva




Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 07. 25. - 20:37:41 »
+1

2002 augusztus 3.
● S Ó G O R ●
⭃ A kórsó mélyén ⥷
tükörképem



A szemem olyan szép, olyan szép akár a Balaton -
Ezt mondogatják, ha azt hiszik én is akarom.
Mindegy, leszarom, csak rendeljék az italokat -
Részegen futok rebbenő neonok alatt.


Nem is lepődtem meg, hogy mind a ketten szarabbul jöttek ki abból a túszdráműból. Aiden biztosan hősködött, persze veléem tudott veszekedni, hogy én mit miért csinálok, de ő is ugyan olyan elborultul rápöccent a témára, hogy ha olyan valaki életét fenyegették, aki fontos volt. Barom volt, és ezt ő is tudta magáról. Remélem most valami hülye unalmas játékkal szórakoztatja a hamutartóban azt a Lola nevű csajt, modnjuk varázspuzzle vagy mittom én.
– Ugyanmár… tudod, hogy tök feleslegesen aggódott! Tökéletesen ura voltam a helyzetnek. - magyarázta Elliot büszkén kihúzva magát, amire csak felvontam a szemöldököm. ismertem Aident, tudtam, hogy nem hősködött volna puszta hercegi szeszélyből, hogy ha ELliot nincsen veszélyben.
- Hát persze. A markodban volt mindenki - csóváltam a fejemet és elvigyorodtam a perverz hangzatú mondaton. Közben lassan meg is érkeztünk a Varangyhoz. kívácnsi voltam rá, hogy milyen söröket árultak. Eszembe jutott, hogy régen egészen a hetedévemig esténként belefeledkeztem az olyan semmilyne és üres bulikba, csak mert valamivel ki akartam tölteni a bennem létező maró ürességet. Űztem a régmúlt képeit az illatokat a múltamból, hogy aztán összeszedjek valami lányt egy éjszakára, vagy egyszerűen csak hányásig igyam magam.
Furcsa volt azokra az időkre visszagondolni, hogy úgy éreztem nem állok meg sehol, csak egyre inkább zuhanok bele a semmibe. És mégis valahogy megmaradtam a felszínnen, talán Esther jelenléte talán az elkeseredett próbálkozások, hogy Raylával legyek, fenn tartottak, és nem süllyedtem, Aztán egyszer csak ott voltam, közel a parthoz, mintha csak oda kellett volna úsznom, mintha csak ki kellett volbna nyújtanom a kezem. Hogy végre kivergődjek a partra és levegőt kapjak, hogy talaj legyen a lábaim alatt. Esther és anyáék mellett éreztem a talajt, éreztem, hogy kezdtem alakulni, kezdtem behozni a lemaradt éveimet, és végre én is elkezdtem lassan felnőni, legalább annyira, hogy apa rám is büszke legyen, ne csak Aidenre.
- Hát azért egy pucér vikingben reménykedvem a legénybúcsúmon - gúnyolódott Elliot mire csak felsóhajtottam és beléptem a Varanygba.
- Pedig az első verzióm az lett volna, hogy elviszlek egy sztiptíz bárba - sóhajtottam. AHogy végre lassan bevánszorogtunk és kerítettünk egy üres asztalt. Eszmbe jutott, ahogy először rohantunk egymásba és akkor csak meg akartunk a másiktól szabadulni. - Remélem kevésbé lesz romantikus ez az iszogatás, minta mikor összetapasztott minket valami hülye varázsdoboz - jegyeztem meg, majd elkezdtem böngészni az itallapot. Iagzából nem sokra jutottam vele, mert egyből megakadt a szemem a saját nevemen. Igazából el se jutottam a végéig annyira mellbevágó élmény volt a sörömmel találkozni. Mint amikor kaptam egy Bencsokit, Jaspertől. Az valahogy para. Egyszer eljut vajon valaki a plüssökig? Merlin faszára, anya biztos megvenné, basszki.
– Egy Benjamin Fraser koktélt, sok jéggel. A sógorom is azt kér, ugye Ben?
- Mi? Én nem! - háborodtam fel, de persze már késő volt, távozott a fura hangú ipse a közelünkből. - Hát ha izzadság izű lesz, akkor beszopotuk - fintorodtam el. Nem tartottam magam olyan nagy sztárnak, hogy ilyen mindenféle dolgok legyenek belőlem. Annyira elvoltam ezekkel foglalva, hogy észre se vettem,. míg le nem zuhant mellénk valami újviking fószer. Összevont szemöldökkel méregettem, majd ahogy odaszagolt Elliothoz megköszörültem a torkomat.
- Azért a seggét ne szagold meg, mint ahogy a kutyák, kellemetlen lenne - mormogtam oda. Elliotnak voltak furcsa ismerősei. Persze, hogy a kis bulinkon kellett valakibe belebotlani.
- Egy év már lassan! Mit keresel itt? - húzódott el végre Elliottól. Kicsit kötelességemnek éreztem most minden balfasztól megvédeni Aiden helyett. Elvégre a sógorom lesz, és ilyenek.
- Békét és nyugalmat keres - mondztam kissé morcos fejjel, aztán csak sóhajtottam egyet. - Benjamin Ray Fraser. - nyújtottam neki kezet bemutatkozásképpen, miközben lassan meghozzák a sörünket. Közben ez  Agustaf is rendelt valamilyet. Közben óvatosan belekortyolok a sörömbe, de Gustaf valahogy a nagy vikingszerű könyökével leveri az asztalról Elliot sörét, majd még éppen azelőtt, hogy az egész szörnyet halna a földön megfogja és visszanyújtja ELliot felé. Cöh. Nekem jobbak a reflexeim. Mintha valamit belecsempészett volna Elliot sörébe, de erről lebezsélem magam.
- Jó haveroknek tűntök, csak nem Elliot valami hülye kalandján találkoztatok? - kérdeztem tök kíváncsian. Elliotnak vicces meg izgis sztorijai voltak.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 07. 29. - 09:19:48 »
+1

a korsó mélyén
2002. augusztus 3.

kedvenc sógor
You are the voice that calms
The storm inside me
Castle walls that stand around me
All this time my guardian was You

style: summer style zene: it’s awlays been you

Pedig az első verzióm az lett volna, hogy elviszlek egy sztiptíz bárba – Sóhajtott fel, miután megtaláltuk végre az ülőhelyünket. –  Remélem kevésbé lesz romantikus ez az iszogatás, minta mikor összetapasztott minket valami hülye varázsdoboz. – Elvigyorodtam. Valójában nem bántam cseppet sem, hogy Ben nem sztriptízbárba vitt… habár határozottan meghozta volna az élményfaktort. Így voltam persze az italozással is, ha már egyszer volt Benjamin Fraser koktél. Biztosan arcba csapódó gurkó íze van… – Gondoltam és elröhögtem magam, miután megrendeltem az italt.
Pedig Aiden milyen féltékeny lenne… – sóhajtottam gondterhelten, persze csak megjátszottam. Nem akartam én Mucit féltékennyé tenni… jó ez nem igaz. Valójában egészen szórakoztató volt, mikor valamiért kiakadt. Nem sokszor emelte fel a hangját, de ha igen, azt olyan szenvedélyesen tette, hogy legszívesebben mindig összecsókoltam volna.
– Hát ha izzadság izű lesz, akkor beszopotuk – fintorgott, miután a pultost cseppet sem érdekelte, hogy mit magyaráz. Az én rendelésemet elég komolyan vette, így elmosolyodtam és kihúztam magam.
Nyugi, a koktélhoz jár egy korsó sör is. – Tettem hozzá és ráböktem az itallapon a megfelelő feliratra. – Ha Benizzadtság íze van, megígérem, hogy abból nem kell innod. – Vigyorogtam rá… de akkor megjelent egy magas, izmos, szőke alak. Nem állítom, hogy nem remegett bele a szívem az egészbe. Gustafnak volt egy olyan illata, amit az ember nem tudott csak úgy elfelejteni. Az öleléssel pedig ez egyenesen az orromba szökött.
Eljöttünk egyet iszogatni Bennel… – Mutattam a sógorra mellettem. Láttam, ahogy kiszúrja Benjamint és végig méri. Nem láthatott benne ellenfelet.
– Békét és nyugalmat keres – Felelte, mintha egy kicsit morcosabbá is vált volna a hangja. Na mondjuk az még érdekesebb lett volna, ha Aiden helyett Ben lesz féltékeny… nem, mintha sok oka lett volna rá. Gustaf sosem járt az ágyamban és ez valószínűleg így is fog maradni. Próbálkozott, éreztem, hogy nagyon akar… szóval volt ez-az… de végül sosem engedtem neki igazán. – Benjamin Ray Fraser. – Nyújtott felé kezet.
Gustaf persze elkapta az ujjait. Jó erősen szorongatta meg: – Gustaf vagyok. – Mutatkozott be, miközben megérkeztek a sörök. Jó nagy korsóban ült meg a barna, habzó ital, mellette meg ott vöröslött a koktél, amiből apró, csillámos gőz szállt fel. Belekortyoltam a piros koktélba, majd elfintorodtam… sejtettem, hogy ilyen színnel nem sok jövője van. Leginkább dinnye íze volt, amit valami alaposan kiütős alkohollal kevertek össze… talán vodka. Nem tudtam megállapítani, de végig égette a nyelőcsövemet és kicsit meg is szédültem tőle.
– Jó haveroknek tűntök, csak nem Elliot valami hülye kalandján találkoztatok? – kérdezte a kedves sógor. Majdnem kiköptem a Benkoktél és felbárodova pillantottam rá.
Nekem nem voltak hülye kalandjaim. Mindegyik kiemelkedően fontos volt. – Magyaráztam szinte bosszúsan és végig túrtam a hajamat. Oké, a féltékeny Ben fura és sértegetős… ma is tanultunk valami újat. Inkább még egyet szürcsöltem a rózsaszín szívószálon keresztül az italból. Jobb lesz beállni, hogy kiélvezhessem ezt a bulit rendesen.
Tökéletes haverok vagyunk. – Mondta Gustaf, ahogy befejezte az ivást és a söröskorsó a pultra landolt. Mutatta, hogy kér még egyet, ezután érintette meg a hátamat és simított fel, hogy az ujjait a tarkómon lévő tincsek közé fúrja. Kicsit zavartan megköszörültem a torkomat. – Elliot eljött volna velem egy kincsvadászatra, de az exférje egy kisebb jelenetet rendezett. – Folytatta és kihívóan nézett Benjamin szemébe.
De semmi oka nem volt arra a jelenetre! – vágtam közbe, mielőtt még bármi történt volna.
Naplózva




Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 07. 31. - 14:26:02 »
+1

2002 augusztus 3.
● S Ó G O R ●
⭃ A kórsó mélyén ⥷
tükörképem



A szemem olyan szép, olyan szép akár a Balaton -
Ezt mondogatják, ha azt hiszik én is akarom.
Mindegy, leszarom, csak rendeljék az italokat -
Részegen futok rebbenő neonok alatt.


– Nyugi, a koktélhoz jár egy korsó sör is.  Ha Benizzadtság íze van, megígérem, hogy abból nem kell innod
Felsóhajtottam, mert még mindig rohadtul bizar volt ez az egész. Eszembe jutott, hogy Aiden mindig kiröhögött, amikor azt ordítottam gyerekkorunkban, hogy én leszek a legjobb kviddics strár, és amikor a világ tetején fogon állni mindenkit le fogok pisilni. Őrült egy kölyök voltam, azt hiszem, és szerintem nem csoda ha kiröhögött, hiszen ezt még akkor ordibáltam, amikor éppen kifelé hullottak a tejfogaim. Elég nevettségesen nézhettem ki, de azért miután kicsúfolt jól össze is verekedtem vele. Régi emlék volt ez, a húgunk még meg se született. Olyan távolinak tűnt minden, még az is, hogy már akkor eldöntöttem mit fogok csinálni. A világ teteje még messze volt tőlem, de azt hiszem valahogy csak haladtam oda. Legalább is rmeéltem, hogy nem csak egy felkapott szexi sztár leszek, hanem valaki olyan, aki példakép, akire fel lehet nézni. Méh mindig szerettem volna valamilyen szinten egy hős lenni. Még akkor is, ha ez az ostrom alatt nem sikerült, hiszen senkit se tudtam megmenteni. Amikor Aiden kitört az imperio hatása alól, akkor is ő védett meg minket.
- Te vagy a megmentőm - sóhajtottam fel, majd elvigyorodtam. - De lehetne győzelem íze - vigyorodtam el, miközben várakoztunk  akoktélra. Még meg se érkezett az első körben a koktélunk valami hatalmas medve ember ereszjedett le mellénk, és kibaszott irritálóan belemászott Elliot képébe. Mivel a sógorom lesz, kötelességemnek éreztem megvédeni, hogy ne környékezze meg senki. Bár nem tudtam ez kellően tekintélyparancsolóan hűvös Aiden stílusban megtenni, megtettem hát Benjamin stílusban. Ami nem hiszem hogy hosszú távon jó lesz, mert legyen akármekkora ez a hegy, esküszöm Merlin farkára, hogy megverem, ha le akarja nyúlni ELliotot és tovább flörtölget vele.
Közveb megjött a koktélunk, is amit a lehető legelevenebben hörpintettem fel, mintha ezzel is bizonygattam volna, hogy menyivel férfiasabb és vezsélyesebb tudtam lenni. A Dinnye iző koktél mondjuk nekem egészen bejött, legalább nem volt izzadság íze, de gondoltam, hogy Elliotnak nem egészen jöhetett be, amilyen arckifejezést vágott már csak arra is, hogy piros színű volt.
– Nekem nem voltak hülye kalandjaim. Mindegyik kiemelkedően fontos volt - háborodott fel Elliot, de inkább csak Gustaf vigyorgó arcát fürkésztem.
– Tökéletes haverok vagyunk.
-  Kézelem - mormogtam, majd összeszorítottam a kezemben fogott üres pohara
- Elliot eljött volna velem egy kincsvadászatra, de az exférje egy kisebb jelenetet rendezett.
Erre felvontam a szemöldökömet. Elliothoz vonzództak a masik, mintha ő lenne az egyetlen srác az egész világon, és emiatt Elliot olyan volt, mintha állandóan meg kellett volna menteni. Összehúztam a szemöldökömet, ahogy láttam Gustafot Elliot hátát simogatni. Biztos Aiden már mérges lett volna és már ezerféle megölést képzelt volna el neki, de én nem voltam olyan kreatív mint a bátyám, csak a szétvert fejét láttam magam előtt.
- Hát meg tudom érteni. Valahogy akkor sem jutott el biztos a tudatodik, hogy ELliot már foglalt - tettem rá erős célzást, és reméltem, hogy ELliot nyuszis gyűrűjét is észre fogja venni. Gustaf szeme követte az enyémet, és elidőzött Elliot ujján, amin a gyűrű fénylett.
- Óóó, ez új! - kapta a nagy medve kezei közzé ELliotét hogy közelebbről megvizsgálja a gyűrűt, majd rendelt még egy-egy kör sört Elliotnak. Én pedig figyelmeztetően ráztam felé a fejemet.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 08. 07. - 10:46:22 »
+1

a korsó mélyén
2002. augusztus 3.

kedvenc sógor
You are the voice that calms
The storm inside me
Castle walls that stand around me
All this time my guardian was You

style: summer style zene: it’s awlays been you

Cseppet sem bántam, hogy eljöttem Bennel iszogatni ma. Szeretek Aidennel lenni éjjel-nappal, mégis kellett néha egy kicsit külön is lennünk. Néha egyedül volt a boltba, néha én voltam egyedül – ami nem is tudom kinek volt a díjnyertes ötlete, hiszen mindenkit elüldözök, aki venni akart valamit. Na mindegy, szóval jó volt néha Bennel lógni vagy éppen Seannal együtt bámulni a varázstárgyakat a raktárban. Élveztem a társaságokat.
– Te vagy a megmentőm. – Sóhajtott fel egy vigyorral. – De lehetne győzelem íze.
Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy vajon milyen lehet az. Sosem győztem igazán semmiben, habár általában ezt próbáltam elhitetni magammal, mikor elloptam az áhított varázstárgyat, ékszert, pénzt és egyebet. Az leginkább szánalmas kis küzdelem volt, aminek a végén elvettem valamit, amihez nem sok jogom. Kis győzelemnek könyveltem el ezeket, de sosem elégítettek ki igazán… az már inkább, ha a tulajdonosuk mérges volt.
Reménykedj benne. – Kacsintottam rá. A sör mellé megérkeztek a híres koktélok is. Szép, piros, sőt egyenesen bordó színe volt és egy kevés aranycsillám is volt benne, mintha tényleg valami győzelmi ital volna. Kár, hogy az íze nem olyan volt, mint amilyenre számítottam. A diadalittas ízkombináció helyett inkább valami ócska gyümölcsös vacak volt, túl kevés alkohollal. Ütni ütött, csak nem eléggé ahhoz, hogy le akarjam nyelni a maradékot.
A kis fintoromat az időközben csatlakozó Gustaf is észrevehettek. Szerencsére nem tette szóvá, inkább az ismerettségünkről beszélt ő Benjaminnak. Talán nem kellett volna hozzá tenni, hogy Nat féltékeny volt rá, mert azért sejthető volt, hogy nem ok nélkül. Igen, egy kicsit élveztem Gustaf figyelmét, nem csak azért, mert rendkívül férfias volt, egyszerűen sokszor úgy éreztem hozzá kell menekülnöm, hogy azt a régi kis darabot, ami megmarad Elliot O’Marából még életre tudjam kelteni. Nem vágytam rá egyfolytában, de szerettem vele kimenni a természetbe vagy kincseket keresni, az sem érdekelt, hogy eközben szerelmes belém… sőt csak előny volt, mert jobban ki tudtam használni.
–  Hát meg tudom érteni. Valahogy akkor sem jutott el biztos a tudatodik, hogy ELliot már foglalt – jegyezte meg Ben. Sejtettem, hogy érzi, Gustaf nem egyszerűen barátként tekintett rám. Még mindig nem… bár nem egészen így akartam az orrára kötni, hogy megint eljegyeztek. Igazság szerint biztos voltam benne, hogy ezután nem találkozunk hosszú ideig megint. Gustaf olyan ember volt, aki felbukkant, aztán eltűnt hónapokra kalandozni valahova északra, ha nem éppen a mesés keletet fedezte fel. Mondjuk Grönland volt az egyik elsőszámú célja mostanában, ahova mentem volna vele szívem szerint, csakhogy én Aident választottam és azt, hogy boldogok legyünk kettesben.
– Óóó, ez új! – mondta, aztán hirtelen elkapta a kezemet, hogy megnézze a nyuszis gyűrűt. – Erre innunk kell, Elliot. Csapos, kérünk egy sört a mi kis vőlegényünknek. – Mondta és közben összeborzolta a hajamat.
Éppen akkor pillantottam Benjaminra, mikor láttam, hogy megrázta a fejét.
Nem egészen így akartam bejelenteni… – kezdtem és morcos képet vágtam Benre. – Csak valakinek túl nagy a szája. – Tettem hozzá kissé nyafogós hangon. Közben megérkezett az újabb söröm is.
– Érthető, hogy féltékeny. Mégis csak a világ egyik legszebb pasiját veszi el. – Mondta és átnyúlva, kicsit rám dőlve vállba veregette szó szerint rajtam keresztül Bent. – Vigyázz erre a gyönyörűségre, haver.
Nem… ő nem… – kezdtem, de addigra Gustaf megemelte a korsót és a számba nyomta. Csak egy nagyot kortyolni tudtam a sörből, de attól meg majdnem megfulladtam, szóval próbáltam nagy nehezen összeszedni magam, míg ő magyarázott.
– A fülét imádja… ott nyalogasd. Legyen ez a nászajándékom. – Kacsintott Benre. Közben Gustaf ujjai a tarkómon rövidebbre vágott hajszálakat kezdték piszkálni.
Naplózva




Benjamin R. Fraser
Varázsló
*****


Someday we will foresee obstacles

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 08. 16. - 15:51:26 »
+1

2002 augusztus 3.
● S Ó G O R ●
⭃ A kórsó mélyén ⥷
tükörképem



A szemem olyan szép, olyan szép akár a Balaton -
Ezt mondogatják, ha azt hiszik én is akarom.
Mindegy, leszarom, csak rendeljék az italokat -
Részegen futok rebbenő neonok alatt.


A koktél kifejezetten bejött, egészen menőn nézett ki, ez azért megnyugtató volt, hogy nem pacsuli állagú vagy egyéb ilyen szarság dizájnja volt. kicsit simogatta az egómat, hogy azétr Benjamin Fraser is vitte valamire, még annak ellenére is, hogy csak egy sportoló volt. A családom minden egyes tagja valahogy méltó helyet foglalt el a közéletben és úgy éreztem nbekem is oda bele kellett robbannom, mintha ez egy szent kötelességem lett volna. Nem voltam jó kifejezetten semmiben, anyámék álma az volt, hogy auror legyek, mert egyedül a párbajozásban remekeltem, akér csak Aiden. Modnjuk ő minden másban is. Olyan sok lehetőség állt előtte is, neki mindene megvolt ahhoz, hogy eldöntse hova is menjen. Nekem csak a kviddics maradt, abba kapaszkodtam, mert imádtam a repülést a veszélyt és a meccseket, a győzelmet. Aidennre féltékeny volta,, hogy neki több lehetősége lett volna választani. De aztán minden olyan rohadtul máshogy alakult. Azt sem tudtam mit csináltak Elliottal. valahogy éreztem, hogy volt valami rejtegetni valójuk, de inkább nem kérdeztem semmit. Még akkor sem, amikor Elliottal voltam kettesben. Megtaláltuk mind a ketten azt, ami illett hozzánk, és ez volt a lényeg.
Elliotnak csalódást okozott a koktél, de nekem ízlett. Bár nem égetett úgy az alkohol, tudtam, hogy a koktél ezért veszélyes. Sokat iszik belőle az ember mert nem érzi rajta, aztán egyszer csak úgy kiüti, hogy azt se tudja, hogy ki vagy micsoda. De ha tudtam vonla ki támad le minket nem ittam vona meg a koktélomat. A fickó észrevejetően nyomult Elliotram nekem meg meg kellett védenem. pár napon belül összeházadott Aidennel, és utáltam a gondolatát annak, hogy ennyire gyökerekkel van tele a világ, hogy nem képesek magukat visszafogni, ha látják, hogy valaki foglalt. talán túslágosan basztatta az igazságérzetemet, vagy Aiden miatt éreztem ezt.
– Nem egészen így akartam bejelenteni… Csak valakinek túl nagy a szája.
- Vagy valainek a nyulas gyűrűje - forgattam meg a szememet, mert azért nem volt egy kifejezetten észre se vehető gyűrű. Főleg, hogy nyulas volt, ami azért nem volt túl gyakori. Ez a segffej meg biztosan eleve kiszúrta. De már meg is érkezett a következő kör a rendelésével. Én nem féltettem magam, bírtam az alkoholt, de Elliotért aggódtam egy kicsit.
– Érthető, hogy féltékeny. Mégis csak a világ egyik legszebb pasiját veszi el. Vigyázz erre a gyönyörűségre, haver.
Csak pislogtam egy párat, majd a kezemet az arcomba temettve sóhajtottam egyet drámaian. Elliot hasonlóan hülye fejet vágott, de a csávónak nem esett le, hogy nem én vagyok vele.
– A fülét imádja… ott nyalogasd. Legyen ez a nászajándékom.
- Nekem felőlem mondhatod - kortyoltam nagyot a sörből kicsit összeszűkült szemekkel bámulva Gustafot. - Nem én fogom nyalogatni, hanem a bátyám. Szóval örülnék neki, ha kicsit kevésbé másznál rá. Vedd úgy, hogy a testőre vagyok - vigyorogtam rá, kissé fenyyegetően, de még nem tartottam ott, hogy mondjuk verekedjek is vele.
DE Gustaf keze valahogy a másik is egy szemtelenebb mozdulatott tett, mire én csak nem bírtam a fenekemen maradni, elkaptam a kezét és mérgesen rájuk néztem.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 08. 24. - 16:17:55 »
+1

a korsó mélyén
2002. augusztus 3.

kedvenc sógor
You are the voice that calms
The storm inside me
Castle walls that stand around me
All this time my guardian was You

style: summer style zene: it’s awlays been you

A helyzet nem is lehetett volna kellemetlenebb. Gustaf feltűnése és apró érintései felidézték azokat az időket, mikor még szomorú voltam Nat miatt és keresni akartam valakit, aki megölel, megsimogat, ad egy csókot… de valójában sosem feküdtem le vele. Csak nagyon közel voltam hozzá, hogy megtegyem, de nem tettem. Túlságosan szerettem azt a nagy mamlaszt ahhoz, hogy engedjek ennek az egésznek.
– Vagy valainek a nyulas gyűrűje – jegyezte meg Benjamin. Gustaf persze azonnal megnézte a kezemet, hogy ellenőrizze rajta a fehér nyúllal díszített eljegyzési gyűrűt. Szépen csillant meg a fényben, de én csak zavarba jöttem tőle és inkább az italomért nyúltam. Kellett egy jó nagy korty alkohol, hogy ezt a kellemetlen helyzetet kicsit elnyomjam magamban. Basszus, már éppen boldog vagyok, erre felbukkan a pasas, akivel majdnem lefeküdtem.
A helyzeten csak rontott, hogy Gustaf elkezdte Benjaminnak felvázolni, hogy hogyan kényeztessen. Nyilván azt hitte, ő lesz majd a szerencsés férj… nekem meg az jutott eszembe, mikor merev részegre ittam magam. A viking meg átölelt, odavont magához és addig nyalogatta a fülem, míg majdnem. Szóval majdnem. Inkább nem is akartam rá emlékezni, olyan furcsán zavarba ejtő emlék volt, hiába élveztem lehunyt szemekkel, sóhajtozva. Igen, O’Mara… mindenkit megcsalsz. A hang az orrom alá dörgölte azt, amit tudtam. Végül is Aidennel is megtettem valamennyire, ha ez nem is volt téma közöttünk.
Kétlem, hogy ez érdekelné Benjamint… – kezdtem.
Ugyanmár, Elliot. Nem mindenki megy el egy kis fülnyalogatástól. Édes, illik hozzád. – Mondta Gustaf és az ujjait még jobban belefúrta a hajamba. Az érintésétől furcsán libabőrös lettem. Nem hagyott hidegen, de eléggé felzaklatott a dolog.
– Nekem felőlem mondhatod – kezdte Ben és egy nagyot kortyolt. – Nem én fogom nyalogatni, hanem a bátyám. Szóval örülnék neki, ha kicsit kevésbé másznál rá. Vedd úgy, hogy a testőre vagyok. – Erre már nyelnem kellett egyet. Éreztem, hogyha nem vigyázok, akkor ennek verekedés lesz a vége. Ben valahogy Aiden helyett is féltékeny volt, ám sokkal robbanékonyabb. Nem akartam, hogy értem verekedjenek… Pedig menő lenne. Te vagy mindennek a közepén, O’Mara… A hang megpróbált megint belevinni a rosszba. A régi énem nagyon élvezte volna ezt, most viszont békességet akartam az Aidennel való kapcsolatomban. Nem akartam féltékennyé tenni.
Nyugi, nem mászik rám… – Próbáltam valamit mondani, de valójában már nagyon kellemetlenül éreztem magam. – Ugye? – Ahogy Gustaf felé fordultam, elkezdett közelebb hajolni és azt tátogata, hogy nászajándékba ad egy csókot. Lehet hangosan is kimondta, csak a fülemben lüktető szívverés elnyomta. A cuppanás előtt felpattantam, sőt majdnem leesetem a bárszékről, majd magammal ráncigáltam Bent.
Tökéletesen megünnepltük. Menjünk haza. – Aztán fogtam Bent és kirángattam a kocsmából, hogy hazamenjünk.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT.
A helyszín szabad.
Naplózva



Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 07. 21. - 10:59:24
Az oldal 0.142 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.