Kviddicspálya

♥ szelet kiabálunk ♥

Do it with passion or not at all

pretty : z ö l d ♥ vibe: supercut

2003. 09. 06
 p.s. mindenki

- Úgy érzem magam, mint egy házimanő ezzel az izével a kezemben - magyaráztam Lola felé fordulva, miközben vártuk, hogy elkezdődjön az óra. Közben messzire eltartottam magamtól ezt az izét, aminek még csak eszembe sem jutott az angol szava, mert hát olyan gyakran használom ezt a szót. Nem volt stílusos sem ez, sem a kviddics talár. - Az ott Ben Fraseré? Nem vagy semmi, csajszi - kérdeztem aztán elismerően el is vigyorodtam, ahogy megnéztem Lola kezében. nekem Oscar odaadta a sajátját, ami elmondása szerint egy jó minőségű darab volt. És még az angolok voltak elájulva maguktól, hogy milyen előkelőek. Persze seprűn nagyon azok voltak... Inkább csak próbálom összeszedni magam, és normálisan viselkedni az órán. Nem akarok ciki lenni Len előtt. A bemutatkozástól görcsbe rándult a gyomrom, és inkább megvártam, hogy rám kerüljön a sor. Hát azt hiszem legalább valamilyen benyomást már keltettem rá. Nem akartam rizsázni.
-  Nora Narek vagyok - mondtam azért magabiztosan, miközben hol Lenre, hol a bigyóra bámultam a kezembe. - Őrző lennék... majd...  - sóhajtottam. Az csak úgy ott volt. Meg néha arrébb ütött egy kvaffot. Inkább csak csendesen hallgattam a bemutatkozás után, ahogy Len mesélt. Nem igazság, hogy most kedvesebb volt. Na mindegy. Legalább repülni szerettem, még ha eddig csak szőnyegen ültem is. Ami eléggé menő volt. De viselkedtem, és nem akartam kínos helyzetbe hozni, úgyhogy amilyen nehéz volt inkább csak rendesen ácsorogva hallgattam végig a bevezetőt. Hátha úgy jobban leesik neki, hogy nem vagyok olyan.. ribis.
- Most mindannyian profik kviddicsjátékosok vagyok, akik szeretnék megnyerni a meccset, ám tisztelettel bánnak a másikkal. A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a távval. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Lolára néztem, aztán csak fellendültem a seprűre, és igyekeztem kiverni a gondolatot a fejemből, hogy rendkívül idétlenül néztem ki. Fura volt, hogy láttam a lábam alatt a talajt, de azért sikerült felszállnom, és Lola mellett meg is indultam megtenni a köreimet.
- Szerinted meg van fázva? - kérdeztem tőle odafent, mert már nem hallhatott minket, miközben igyekeztem belerázódni a repülésbe, mert hallottam, ahogy ott lent köszörülgette a torkát.
Az első pár körben béna voltam, még talán Lolának is jobban ment, aztán azt hiszem belejöttem, és  a végére sikerült tök jó utolsó köröket mennem. Ha szőnyegem lett volna, huszat is mentem volna... vagy huszonötöt.. sokat. Örültem a repülésnek. A szőnyegemmel nem gyakran tehettem meg, mert nem is hozhattam volna magammal, de hát a szőnyeg, az szőnyeg.
De a repülés az repülés volt, béna angolosan vagy keletiesen, és nem szólt másról, mit befogni és megszelidíteni egy kicsit a szelet.

The start of a career


2003. szeptember 6.

Örültem, hogy ennyire korán elkezdődnek a repülés órák. Kíváncsi voltam Campbell professzorra, és a kviddics tudására. Na persze, ő meg a mi tudásunkra volt kíváncsi.
Amikor a kviddics pályára értem, voltak ott már páran. Nyilván a legtöbben lányok, ők nem is a kviddics miatt voltak itt, hanem a jóképű tanár bácsi miatt. A fiúk - meg az a néhány lány, akik a csapatokban játszottak -, akik tényleg a sport miatt érkeztek. Bosszantó volt, mert a repülés órák eddig tényleg a repülésről szóltak elméletben és gyakorlatban is, most meg hirtelen nagyon népszerűvé vált ez a tanóra.
Jó, bevallom, azért tényleg vonzotta a tekintetet ez a Lennox Campbell, de ennyire azért mégsem. A kíváncsiskodók igazán megelégedhettek volna vele a reggelinél, meg a vacsoránál.
Én mindenesetre odaballagtam a pálya szélére, biztos, ami biztos magammal hoztam a DragonWingemet (nem a legújabb típust, volt egy bejáratott régi, szeretett seprűm). Nem volt szándékomban sokat repülni - az előző tanár megértette, hogy én inkább elméleti szinten űzném a repüléstant -, de ki tudja, mit várt el Lennox... vagyis Campbell professzor.
Amikor összegyűltünk, és elkezdődött a tanóra, a professzor egy bemutatkozást kért tőlünk:
-Tessa McCarthy vagyok. - Kíváncsian pillanatottam Campbell professzorra, hogy mond-e neki valamit a nevem. - Én családilag hozom magammal a repülést - mutattam fel a seprűmet. - A Griffendél csapatában nem játszom, és nem is tervezek, viszont sportújságíró szeretnék lenni, és minden érdekel, ami a kviddiccsel és a repülés elméletével kapcsolatos. Szóval, ha lehet, akkor én inkább a földön maradnék... - próbálkoztam be a professzornál.
Ha megengedte, hogy ne szálljak fel, akkor kedélyesen elnézegettem a többieket, különösen a csapatokra koncentrálva, ha pedig repülnöm kellett, akkor felszálltam, repkedtem pár kört, és amikor láttam, hogy a többiek befejezték a körözést, én is leszálltam velük.

[Kviddics20030906]

Kviddics
20030906



mindneki

Beletúrtam a hajamba, miközben a saját kviddics taláromban ácsorogtam a pályán. Fél füllel hallgattam magam mellett Noráékat, és igyekeztem nem röhögni azon, hogy nem jutott eszébe a seprű szó. Egy kicsit izgatott voltam, bár a szokásos nyugalmammal álltam a két lány mellett. Kíváncsi voltam, hogy mennyivel lesz ez másabb, mint Welch órája, bár azt hiszem Campbell legalább határozottan lelkesnek tűnt, nem úgy mint az elődje. Kicsit hiányzott Florian, de ha ott ücsörgött a lelátón, akkor intettem neki egyet, ha csak nem volt éppen megint valami hülyeség miatt büntetőmunkán egy bizonyos professzor miatt. Intettem egyet Henriette-nek is, amikor megérkezett.
- Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana - kezdte el az órát Campbell, én pedig amikor rám került a sor, én is a rövid bemutatkozást választottam, mint Nora. Amúgy sem volt a családomnak sok köze a repüléshez, mint annak a griffes kiscsajnak, aki még az edzést is meg akarta úszni. Meg amúgy sem voltam az a bőbeszédű gyerek.
- Jayce Hansel. Hajtó vagyok a csapatban - mondtam, miközben kicsit arra gondoltam, hogy idén fogok valószínűleg utoljára repülni. Kicsit ez lehangolt, mert szerettem a sportot, de amúgy sem voltam benne olyan őrült nagy tehetség, mint Fraser. Flor is jól játszott, csak valaki tönkretette az álmait. Mondjuk amúgy is nekem más terveim voltak. A cikesz kapásra csak elismerően hümmögtem egyet. Fogónak kemény meló volt lenni.
Amikor kikaptuk az első feladatunkat, könnyedén felpattantam a seprűmre, és megkezdtem a köröket, miközben a bizonytalanabbul repkedő többieket kerülgettem. Magabiztosan és gyorsan be is fejeztem a bemelegítő körökkel, és utána biztonságban meg is érkeztem a zöld fűre, amikor befejeztem.

[⌘ Kviddics ⌘]

⌘ Kviddics ⌘

☾ 2003. 09. 06. ☽

Izgatottan léptem be a kviddics pályára a kviddics taláromba. És a kezembe fogtam a saját seprűmet amit még nyáron kaptam, hogy tudjak gyakorolni, és majd a meccseken használjam is. Megláttam Campbell-t utána végig néztem a társaságon. Kissé csalódott voltam, hogy nem volt itt Flor mert láttam mennyire szerette. Jayce-nek vissza intettem, majd meg akadt a szemem kettő mardekáros lányon, ők voltak az utolsók akikre számítottam itt, de hát külső alapján nem szabad ítélkezni.Kissé féltem attól, hogy ő fogja tartani, de vártam hisz egy elég híres játékosról volt szó. Campbell belekezdett az órába.
– Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana. – Sorban haladtunk, mint ahogy páran én is egy röviden bemutatkoztam
- Henriette le Fay és fogó vagyok a csapatban.- Miután mindenki bemutatkozott, neki állt egy hegyibeszédnek, ami érdekellt de már seprűre akartam ülni. Reméltem, hogy megjelenik Flor a lelátón és oda integethetek neki.
- A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el! – Végre mondtam magamba, felültem a seprűre mint mindenki és neki kezdtem a köröknek. Én és néhányan kerülgettük a többieket akik még cscak most jönnek bele, mikor Jayce leszáll nekem még volt három köröm így azt, gyorsan letudtam és leereszkedtem mellé.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz vele az óra...- Mondtam Jaynek majd vártam, hogy a többiek végezzenek.

Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~


AAARRRRRRGGGG

Alig vártam, hogy végre seprűre szálljak. Végre a tanár is szimpatikus volt, és mivel imádtam a Montrose-t, nagyon örültem annak, hogy egy Campbell fog minket tanítani. Még volt pár évem a suliból, úgyhogy szerencsés voltam, hogy ilyen menő gyerekkel edzhettem. Nem úgy, mint Harpell, aki biztos vagyok benne, hogy ott ezsi meg a féltékenység, ahol van. Én tökéletes évjáratba születtem, ezek szerint, hogy az egyik legfaszább gyerek, aki valaha seprűre pattant tanít a Roxfortban. Elégedetten feszítettem hát a vöröses kviddics talárba, miközben lassan gyűltünk is az órára. Reméltem, hogy Alfot kiszúrhatom a lelátón. Bár a Nagytermes dolog szar ügy volt, legalább minden csoda három napig tartott és az emberek találtak maguknak más pletykát és botrányt. Még jó, hogy ez a csávó elég erős alapanyag volt ahhoz, hogy inkább vele foglalkozzon a tömeg, mint velem. velünk.
– Sziasztok! Örülök, hogy szép számban megjelentetek az első Repüléstan órán, ami egyben egyfajta felmérés is a kviddicscsapatok tagjaival szemben. Szeretném látni, hogy akik játszanak, milyen képességekkel rendelkeznek. Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana.
Én meg persze büszkén kidüllesztettem a mellkasomat, miközben McCarthy magyarázott előttem. Ez hülye, akkor mi a francnak jött ide? Még Narekben meg Millerben is több a repülni akarás, mint ebben a csajban. A házamba furcsa nőszemélyek járnak. Mindegy. AMikor végre sorra kerültem szélesen elvigyorodtam.
- Claus Hill jelentkezik. Terelő voltam, vagyok és remélem leszek is - rikkantottam katonás lendülettel. Szerettem a posztomat, jó fezsültség levezető volt, verni azt a gurkót, ha nem akart az ember a halott testvérére meg a körülötte lévő botrányra gondolni. Ahogy Cambell lelkesítően bézsedet mondott, füttyentettem egyet a cikeszkapásos eredményére. Legalább tudja, hogy hogyan kell az embereket motiválni.
- A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Reméltem én maradhatok terelőnek, miközben felpattanttam a seprűmre, és egy hangos kurjantással el is rugaszkodtam a talajtól. Szerettem gyorsan repülni, bár nem voltam egy fogó alkat, de a sebességet ki nem szerette? Gyorsan és határozottan körberepültem a pályát, talán még Hanselt is sikerült leköröznöm, de hát én nagyjából mindenből versenyt csináltam, és magammal roppant módon megelégedve, a körök befejezése után landoltam is a pázsiton.

[sup supp, de nem seperrrr]

sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

reptan

Sosem voltam oda a kvidiccsért, és a reprű lovaglásért sem rajongtam soha, de soha. De most mégis itt állok, kezemben a seprűvel, és csak azon jár az eszem, hányadik percben fogok majd leesni róla. Körülöttem mindenki olyan izgatott volt már az öltözőben is. Len így, meg úgy, Jaj, Mr. Camppell, jár e valakivel, meleg e, és még vagy hatszáz kérdés repült el a fejem fölött, míg én nagy nehezen átöltöztem. Nem vagyok otthon kvidiccsben, fogalmam sincs arról, ki a fickó, de az a helyzet, hogy egy szikrányit sem érdekel, ugyanis még mindig teljes sokkban tart, hogy Smith a házvezetőm. Tegnap este csak a fejemre húztam a takaróm, de még csak sírni sem tudtam, csak bűmultam a takaróm, ami ugye olyan közel volt a szememhez, hogy nem láttam semmit, pedig a szemem nyitva volt.
– Sziasztok! Örülök, hogy szép számban megjelentetek az első Repüléstan órán, ami egyben egyfajta felmérés is a kviddicscsapatok tagjaival szemben. Szeretném látni, hogy akik játszanak, milyen képességekkel rendelkeznek.
Milyen képességekkel? Jaj, ne már, én például kereken megmondom neki, hogy semmilyennel. De téynleg. Semmilyen képességgel nemr rendelkezem, nuku, lófütty, annyi se. Nem kell ahhoz seprűre ülnöm, én őszinte vagyok, nem árulok zsákba macskát. Aggódó pillantásokat vetek Norára, aztán a cipőm hegyére, de Norát annyira leköti ez a Campell, hogy szerintem észre se vesz.
– Haladjunk szép sorban, mindenki mutatkozzon be, mondja meg milyen poszton játszik. Aki nem csapattag az pedig azt ossza meg velem, milyen poszton játszana.
Végighallgatom a többieket, ki hajtó, fogó, terelő...hogy én..én mi lennék? Néző. A földön. Kíváló hely, az első sorban valahol középen. Nagyon kínosan érzem magam, legszívesebben elrepülnék innen a klubhelyiségig, és vissza se néznék, helyyes tanár ide vagy oda...
- Eh..én..Sandy Bailey vagyok, és..néző. Nagyon lelkesen tudok szurkolni..a nézőtérről. Ülve.....Közel a földhöz. Na de ha nem akarok a hugrában maradni, bátornak lenni, szóval nem kéne berezelni...Sandy, légy tökös csaj, max leesel, és midnenki kinevet. Nem gázabb azoknél, amiket eddig sikerólt alakítanom. Igazából a többiek ismernek, sok meglepetést nem okozok. Campelre nézek, aztán fojtott hangon folytatom.
- De ha muszáj választani, akkor...hajtó. 
Nem tudom, miért ezt mondtam, de mindegy, legyünk túl az órán.
A csapatok felosztását és a posztokat én osztom ki természetesen. Amíg ezt átgondolom, mindenki üljön seprűre és repülje körbe tizenötször a pályát. Szép ívesen, nem csalni a tával. Szorosan a lelátók mellett haladjatok el!
Nagy levegő, beszív, kifúj. Menni fog Bailey. Elrugszkodom a földről, és igyekszem tartani az irányt. Nem suhanok, csk óvatosan, kényelmes tempóban, ezazz...nem esünk le, szorosan fogom ezt a mahára kényelmetlen seprű nyelet. Majdnem nekimegyek a szőke mardekárosnak, de még időben sikerül visszarántanom magam. Sikerül Norát és Lolát megközelítenem, egyelőre baleset mentesen.
-Hé Noraaa...
Integetek elég félős mosollyal, és próbálok nem leesni. Egy ideig így egyensúlyozom, de az utolsó köröknél már nincs halálfélelmem, és valamelyest meg is nyugszom, a kezem sem remeg már, és azt hiszem magabiztosan repülök, Zsííír, még nem mentem neki Campelnek. Határozott fejlődés részemről. Eltelt mér vagy...12 perc és nem küldtek büntire.

Repüléstan
 2003. 09. 06.

    


I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky

Csakis Nora miatt vagyok itt. Repkedni a madarak szoktak. Szóval alapvetően nem alacsonyodnék (?) fel az ő szintjükre, na de itt van Nora. Így hát ez van.
Már nyáron tudtam, hogy ez lesz, ezért is hasznos, hogy Ben kicsit gyakorolt velem a nyáron. Hű, mennyi elméletet tolt, meg milyen manővereket mutatott… Na jó, ő menőbben csinálja, mint a madarak. És ezért, csakis ő láthatta az első bénázásaimat, és rá is rászóltam, hogy ne bámuljon már (és főleg ne somolyogjon olyan atyáskodóan), ahogy a seprűnek kiabálok gettó-akcentussal, hogy Fel, te kurafi, FEL!!! És az a nyavalyás bot csak vergődött a földön mint egy partravetett hal.
De most már nem ez lesz. Magabiztos voltam. Ebben is. Mint mindenben. A gyakorás adott egy stabil alapot, a seprű pedig… Ahogy megkaptam Bentől az övét, és leesett, hogy egy ilyen jót kapok… Hú, de nehéz volt lazának maradni. Azért sikerült persze, és az az érzés azóta tartott.
Még a kviddicstalárt is hajlandó voltam magamra venni (bár itt-ott egy ügyes varázslattal feltűnésmentesen csinosabbra szabtam). A fejemre biggyesztettem a védőszemüveget, mint egy cuki hajráfot, aztán pedig extra-extra-extra tartós hajlakkal fixáltam a hajamat. Akkor se leszek kócos, ha egy kviddicscsapatnyi hülyegyerek potyog rám az égből - és ennek a mai napon még volt is valós kockázata.
Szóval ott feszítettem Nora mellett, keresztbe tett karokkal, lábamnál a seprűvel, mert én ugyan nem fogok támaszkodni rá, mint valami közmunkás. Vagy Friccs.
- Úgy érzem magam, mint egy házimanő ezzel az izével a kezemben
- És arról még nem is beszéltünk, hogy lesz a lábad között is - sóhajtottam csintalan vigyorral, és vetettem egy lenéző pillantást a földön fetrengő takarítóeszközre. Vagyis jelen esetben közlekedésire. Nora felismerésére lazán bólintottam, de azért eleresztettem mellé egy kis vigyort is, hogy sejtse, mennyire örülök ennek igazából.
Fura volt ezt a “srácot” professzorként látni. Azért hallgattam, ahogy elmondja a mondókáját, aztán amikor Nora már bemutatkozott (teljesen feleslegesen, de mindegy), és a többiek voltak soron, halkan kuncogva Norának súgtam:
- És most komolyan nem fogunk hallani a karrierjéről? Meg az egy perces menetéről? Milyen szerény ember…
Aztán amikor én jöttem, kicsit kihúztam magam, hogy ne tűnjek olyan picinek, mint amilyen az egybegyűltekhez képest egyébként voltam. Hiába, még nem nőttem annyit, amennyit akartam. Fifi meg bekaphatja mind az öt centijét.
- Lola Miller vagyok, és… Nem tudom… Stylistra nincs szüksége a csapatnak? Na jó, nem tudom mi szeretnék lenni, legyen mondjuk védő...?
Kicsit nekem mindegy kifejezés ült az arcomon. De ezt válaszoltam, gondoltam, akkor játszhatok mondjuk Nora közelében. És nem kell azt a hülye fekete izét kikerülnöm folyton, mert az pont olyannak tűnik, ami lezúzná a csinos pofikámat.
Aztán kibújt a szög a zsákból, Campbell csak elregélte az élettörténetét, én pedig jelentőségteljesen gúnyos képpel, sandítva vigyorogtam Norára, hogy na ugye, hogy ugye.
– Azért kérdeztem meg, milyen poszton játszanátok, mert a mai napon kviddicsezni fogunk. Nem. Nem házak szerint lesztek szétosztva, ezért megkérném, hogy a felesleges farokméregetést a házak között mára tegyük félre.
- Persze, minek méregetni, mikor mindenki tudja, kinek megy itt egy perc alatt - kuncogtam újra Nora mellett halkan. Ezért lemaradtam egy részről az instrukciókban, de mindegy, csináltam, amit a barinőm, kinyújtottam a kezem, halkan rászóltam, mire a seprű a kezembe pattant. Na jó, Bennel ennyit tök jól begyakoroltunk, meg körbe menni biztos fog. Igazából nagyon-nagyon alaposan gyakoroltatta ezeket a mindenféléket, amíg ki nem mentettem magam azzal, hogy kezdődik a sorozatom, ami amúgy tényleg. Nála ez meg biztos szakmai ártalom lehetett, és hát jót akart. De hát én csak Nora miatt jöttem.
- De majd ne menjünk gyorsan. Nem akarom, hogy a szemembe fújjon a szél, mert akkor bekönnyezem, és elkenődik a szempillám - kértem Norát, és ez nem is volt hazugság, de jól jött alibinek azért is, hogy miért lassúzunk az első pár körben. Aztán a barinőm belehúzott, én meg kelletlen sóhajjal hajoltam rá a seprűre egy kicsit jobban. A légijármű hirtelen megugrott - az én kicsi súlyom ennek a járgánynak meg se kottyant, szóval egy kis száguldás után fintorogva visszalassítottam. Bezzeg Nora… Otthon a szőnyegén biztos olyan csodásan repked, mint Jázmin a disney meséből. A haja is olyan szépen lobogott.
- Nem bírsz a véreddel, csajszi! - szóltam be neki viccesen, ahogy egy kis idő múlva lekőrözött. De azért se vettem le a hajamból a védőszemüveget, mert sokkal cukibban áll úgy. Így aztán utolsóként értem vissza a többiek mellé, de nagyon kecsesen, és ami még fontosabb, nem kócosan. Nem mindenkinek áll az olyan szexin és sportosan, mint Norának. Akit a tanárúr nyilván kénytelen szemmel tartani…

REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.



to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

Meg sem lepett, hogy a Narek lány megint előkerült. Ha még jobban rám mászna, már a hátsómban lenne az orra… de nem kárhoztattam ezért. Remekül néztem ki, pláne kviddicstalárban. Ő még nem is rázott meg, de az a McCarthy… barna haj, jelentéktelen formák… nos ő…
– Ez egy Repüléstan óra. Fel a seprűre! Plusz tizenöt fekvőtámasz a körök végén és öt pont a Griffendéltől. – Közöltem vele szigorúan, majd belefújtam a kezemben tarott ezüst sípomba, hogy induljon már neki szépen a többiek után. A másim egh az a Bailey volt.
– Irány McCarthy után! És, hogy kicsit javítsunk a helyzeteden plusz tizenöt kör a magasban és hogy motiváljalak, nem vonok le pontot. Egyelőre. – Tettem hozzá kegyetlen mosollyal. Gonosznak tűntem és valójában nagyon élveztem a szekírozást. Azonban a magasságtól való félelem leküzdésének egyetlen módja, maga a magasban tartózkodás volt.
– Hát Lola, azt hiszem a stylistkodást egyelőre mellőznünk kell. Tetszik a stílusod, szóval akkor őrző szeretnél te is lenni? Értem. – Bólintottam, majd intettem hogy haladjon a többiekkel szépen el.
Ahogy landoltak és kellő állapotba kerültek az adrenalintól és a hideg széltől, ami arcon csapta őket, ideje volt csapatba osztani a társaságot.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó. – Húztam ki magam nagy büszkén. Norának szerencséje volt. Megkapott engem. – A cél az lesz, hogy minél többet támadjatok kapura. Mindenki legalább egyszer érjen labdához. Henriette, te pedig kapsz tőlem némi előnyt. Egy régiebbi seprűn fogok repülni, hiszen itt nem én tanulok.
Elvettem a seprűt a földről, majd intettem az egyik nézőtéren sikoltozó lánynak, aki bizonyára éppen szívrohamot kapott, mert ránéztem.
– Barbara fogja nekünk felküldeni a labdákat. – Mondtam, majd intettem  hogy reppenjünk fel. Nem tudtuk persze a klasszikus alakzatot felvenni, de Nora és Lola sikeresen a három kapu elé reppentek. Jay és Sandy éppen egymással szembe helyezkedtek el az oldalukon pedig én és Henriette, Claus és Theresa kaptunk helyett – utóbbiak már korábban elvehették az ütőt a földről. Ahogy megfújtam a sípot, Barbara kiengedett egy gurkót, az aranycikeszt és persze már a magasba is reppent a kvaff, hogy Sandy és Jay megküzdhessenek érte.

Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 8. 17:00. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.

[Kviddics20030906]

Kviddics
20030906



mindneki

gyorsan végeztem a körökkel, és landoltam is Claussal szinte egy időben. Miközben vártuk a többieket, Henriette is leereszkedett mellém, én pedig egy laza félmosollyal üdvözöltem is a legjobb barátom húgát. Legalább ő még túl kicsi volt ahhoz, hogy egy ilyen csávó bűvkörébe essen, azt hiszem.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz vele az óra...- mondta én meg csak hümmögtem egyet. Én is kíváncsi voltam, na meg egy  kicsit izgatott is. Egy komolyan vett óra, ahol normális a tanár és nem engedi a lányokat gubbasztani a kispadon, mint ahogy Welch tette azzal a grifessel.
- Egész biztos vagyok benne, hogy fasza lesz - mormoltam, aztán megérkeztek a többiek is, persze Hill úgy csapódott a földbe, mintha ő maga lett volna a gurkó. De ő mindig is egy túlfűtött gurkó volt, aki végigordibálta a meccset és sokszor már azt hittem miatta süketülök meg. Ahogy a háztársaim is lehuppantak a földre feléjük fordultam, miközben a két utolsó csajra várakoztunk.
- Na milyen a szél lányok? - kérdeztem vigyorogva a kócos fejüket nézve, bár Lola még nem nézett ki olyan viccesen. Közben persze Lennox is lassan újra folytatni kezdte az órát, és kiderültek a csapatok. Mondjuk egész jól összerakta a csapatot mind a két helyen voltak jobbak és kevésbé jobbak.
- Hajrá Henriette, Claus nem olyan állat, csak kicsit a gurkóval, de azért vigyázz magadra - vigyorogtam rá, majd Loláékra néztem, és intettem nekik, miközben felpattantam a seprűmre és elhelyezkedtem. Remélem azért Nora nem fog leájulni Lennox miatt a sajátjáról.
Ahogy kiszabadultak a gurkó és feldobták a kvaffot, én nekiindulnék, hogy megszerezzem. Ha felém jön egy gurkó, az elől is próbálnék úgy elhajolni, hogy ne szedjen le. ha Sandynél volt a labda egy-két csellel megpróbáltam tőle elvenni.

♥ szelet kiabálunk ♥

Do it with passion or not at all

pretty : z ö l d ♥ vibe: supercut

2003. 09. 06
 p.s. mindenki

Lola meg csak elhúztam a számat és bólogattam.
- Persze, minek méregetni, mikor mindenki tudja, kinek megy itt egy perc alatt - kuncogott megint mellettem Lola, miközben megköszörültem a torkomat. Úgy nézhettem ki mintha most hallanék ilyeneket először, pedig hát tapasztalt is voltam, végül is.
- Hát igen micsoda teljesítmény khöm - motyogtam inkább, hogy csak ő hallja, aztán már inkább az izén repkedve szólaltam meg. Persze, Lolát rögtön kiszúrta, és még kedves is volt vele - Tudod, ha nem lennél a legjobb barátnőm, most nagyon utálnálak - céloztam rá, hogy Len hogyan ragált rá. - Én tök unalmas voltam - nyafogtam, miközben a szél a hajamba kapott. Sandynek is integettem. Igazából tényleg lassan akartam menni, de a lendület vitt előre, és így Lolát lehagytam, mert szerettem repülni. Bármilyen meglepő is volt. Persze rajtam nem volt annyi hajlakk, így kissé összekócolt a szél, és a kezemmel igyekeztem orvosolni a helyzetet. Ne mááár, nyomi leszeeek. Morcosan néztem Jayre, aki mellett egy alacsony Hugrás lány ácsorgott.
- Az én hajam legalább lát fésűt minden nap - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd Lola felé frodultam - Legközelebb adj a hajlakkodból.
Lennel leszek egy csapatban, ez meglehetősen zavarba hoz.
- Na jól van, Lola vigyázz magadra, még nem vagyok olyan ügyes gyógyító, hogy megmentselek - mondtam rendkívül drámaian fogalmazva. - Majd szurkolok - kacsintottam rá cinkosan, és próbáltam összeszedni magam, hogy rendesen felüljek a seprűmre, és igazából szívesen elátkoztam volna a sikongató lányokat a lelátón. Zavarban voltam, és csak néha bámulni, ahogy üldözi a cikeszt. Bárcsak én lennék a cikesz. Mondjuk akkor én nem szaladnék el tőle. Csak hagynám magam elkapni.
Felröppentem a seprűvel a karikás... dolgok... elé, és onnan integettem át Lolának a másik oldalra, majd lefelé néztem Lenre... mármint a többiekre. Koncentrálj Nora, koncentrálj! Inkább próbáltam a kvaffra koncentrálni meg esetleg, hogy elmeneküljek a gurkó elől. Remélem Hill megvédi a szép arcomat.

[⌘ Kviddics ⌘]

⌘ Kviddics ⌘

☾ 2003. 09. 06. ☽

Mindenki

A fiúk szokás szerint versenynek nézték a bemelegítő köröket, én azon agyaltam, hogy ki lesz a másik fogó, és titkon reméltem, hogy Campbell nem fog beállni. Mert ahogy számolgattam csak úgy jöhetett ki a csapat. Jay kedves volt leszálltam mellé és finoman megtudakoltam, hogy ő mit gondol eddig az óráról. Szerinte jó lesz sokat nem tévedhet mert eddig tényleg jól indult. Mikor mindenki megcsinálta a köröket és páran fekvőztek is. Utána Lennox kiosztotta a csapatokat.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó. – Meg állt egy pillanatra az idő, én Lennox ellen? Neem esélytelen, vajon az ér ha lelököm a seprűröl..?
-Henriette, te pedig kapsz tőlem némi előnyt. Egy régiebbi seprűn fogok repülni, hiszen itt nem én tanulok.- Elmosolyodtam és próbáltam magabiztosnak tünni, ekkor bekkattant valami és Sage megjelent a fejembe, nem is értem. Mintha bele varázsolta magát de nem tudtam elűzni. Jajj Henriette kapd össze magad.
- Hajrá Henriette, Claus nem olyan állat, csak kicsit a gurkóval, de azért vigyázz magadra - Nyeltem egy nagyot.
- Áhh nyugi utol se fog érni. De azért vigyázok.-Kacsintottam és teljesen át szellemültem.
Magasba repültek a labdák, próbáltam követni a cikeszt márha láttam, és menekülni közben egy gurkó elől ha esetleg kiszemelt volna magának. Közben néztem Campbellt és ha a közelembe volt egy kicsit megpróbáltam kibillenteni bár nem lehetett sok esélyem de egy próbát megért.

[Legközelebb]

Repüléstan
 2003. 09. 06.

    


I'll spread my wings and I'll learn how to fly
I'll do what it takes 'til I touch the sky

Nagy komolyan, szigorú arcot vágva hallgattam a tanár úr bókját. Ha azt hiszi, ezzel megnyer magának, vagy Norát féltékennyé teheti, akkor… Hát, azért próbálkozni lehet.
Amikor meghallottam, hogy nem egy csapatban leszünk, kiakadtam. Én azt hittem, hátvéd leszek, mint a fociban, és segíthettem volna Norának, erre tessék. Mérgemben kiöltöttem a nyelvem. Nem Campbellre azért, de helyette Jaynek válaszoltam ezzel a hülyeségeire. Meg mert egyszerűen jól esett undoknak lenni.
- Legközelebb…?! - nyomtam meg a szót kifejezvén lelkesedésem Nora kérésére, aztán egy puszit dobtam a csajszi felé a levegőbe, és hozzátettem: - Legközelebb Tiéd lehet az összes.
Azt már nem tettem hozzá, hogy majd Campbellre fújom az egész flakont. Mindegy, alig hallottam Nora intelmeit a lelátón huhogó rajongóseregtől. Ők miért nem kockáztatják az életüket mittudoménhányezer méter magasban?! A tanár bá’nak nyilván ez jön be. Nagyon ajánlom Norának, hogy így legyen.
- Na jól van, Lola vigyázz magadra, még nem vagyok olyan ügyes gyógyító, hogy megmentselek. Majd szurkolok.
- Kösz. te meg légy ügyes, és szexi! - kiabáltam utána, aztán ráérősen a három karika elé libbentem. A pillangó se száguldozik, mégis fantasztikus. Hát én se fogok. Elegánsan visszaintegettem Norának, aztán csekkoltama  körmömön a lakkot. Szép zöld csillámos, ment a mardi színeihez. Fura suhogás térített ebből magamhoz, és én ahelyett, hogy megpróbáltam volna kivédeni az érkező nagy, piros  labdát, elmenekültem előle, azt visítva, hogy:
- A körmööööm! Még mit nem!!!
Felzaklatott ez a kviddics. Micsoda barbár játék... Aztán hirtelen elém került valami arany csillámos izé. Én nem tudom, hogy valakinek a zsebéből esett-e ki egy galleon, vagy ez a cikesz volt-e, de araaany… És fényliiik… Keeeeell… Szinte öntudatlanul megpróbáltam utánakapni, aztán ha sikerült, akkor szemtelenül zsebre is tettem, aztán repültem tovább, mintha mi se történt volna, mert tudtam, hogy ez nem az én feladatom lett volna. Tudom, csak nem érdekel, mert kell és kész.

Repüléstan
~ 2003. szeptember 06.  ~


AAARRRRRRGGGG

tetszik ez a Campbell, hogy helyre teszi a csajokat, legalább végre van egy kis tökösség ezen az órán, Welch alatt megszaladt a ló, meg a szekér thesztrállal együtt, na meg a seprű is, és inkább nem is csinált semmi extrát. legalább voltak feladatok, és én se feltétlenül vágtam üvöltve seggbe a gurkót. Azt viszont még mindig nem tudtam hova tenni, hogy miért voltak itt olyanok, akik sose repültek, mint Bailey, de hát sose késő elkezdeni, bár Welch vele mégis mi a szart csinált, ha eddig is járt Repcsitanra? Bámulta a seggünket, vagy valami? Mindegy is.
Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e a beosztásnak vagy sem, de legalább Jayjel megint összemérhettük magunkat. De legalább egyenlőtlenül törekedtünk az egyenlőtlen egyenlőségre, miközben a lelátón annyira hömpölygött a tini fangörcs roham, hogy alig hallottam egyáltalán mit magyarázott a tanár. Remélem nem törik ott nekem össze valahol Baldront, mert szét fogok csapni köztük, még ha nők is. Ahogy meghallottam, hogy Tessa lesz a másik terelő, csak sóhajtottam, majd odamentem hozzá.
- Hé, csaj. Csak hogy tudd. Sose üsd a gurkót csuklóból, vállból vagy könyökből, vágod? Izomból, érted? - paskoltam meg a bicepszemet. - Ha meg nem tudsz ütni, kerüld ki - adtam neki át életem tapasztalatait, meg a józan ész tanácsát a háztársamnak, majd elhelyezkedtem. Reméltem Nora azért csinálni fog valamit odafent, Bailey úgy nézett ki, mint aki el se jutna a kapukig - Hé, Sandy, majd védelek . Meg téged is, Nora... talán - biccentettem nekik és vigyorodtam el gonoszul, majd az ütővel a kezemben megindultam, miután feldobásra került a kvaff és a gurkó is elszabadult. Én pedig akárkihez is ment, vagy éppen terelnem kellett erőteljes ordítással lendültem felé, hátha sikerül eltalálnom, valahogy így:
- AAAAArrrGGGGGGGGGGGGGGHHHHH!

[sup supp, de nem seperrrr]

sup supp, de nem seperrrr
2003. szeptember 2

reptan

Nyilván én is mehetek a plusz körökkel Theresa után.
– Hát Lola, azt hiszem a stylistkodást egyelőre mellőznünk kell. Tetszik a stílusod, szóval akkor őrző szeretnél te is lenni? Értem.
 Egyáltalán nem szimpatikus ez a Lennox és nem gondolom, hogy Lola stylist mondata igazán megfogta volna. Nem szeretem a kivételezést, és nem Lolára haragszom, de ez a Lennox..van benne valami visszataszító. Ficsúros. A plusz köröket lenyomom egy zokszó nélkül, követek Noráékat, aztán Theresát a plusz körökkel. Ha mugli suliba járnék, én lennék a vesztes a kidobóban, akit jól mellen vág a dagi csajszi, és a többiek meg nevetnek rajta. Rémálom az egész. Némán megérkezem többiek mellé, és várom az ítéletet.
– Mivel kislétszámú a csoport, ezért nem szabályosan fogjuk játszani a kviddicst. Lola lesz az egyik csapat őrzője, a másiké pedig Nora. Lola csapatában Henriette lesz a fogó, Jay a hajtó, Theresa pedig a terelő. A másik csapatban Sandy lesz a hajtó, Claus a terelő, én pedig a fogó.
Claussal, és vele leszek egy csapatban, de hát van más választásom? Megérkezem lépcsős szomorú Jayel szemben, és arra koncentrálok, hogy legalább egyszer nálam legyen a labda. Minden igyekezetemmel próbálom megszerezni a kvaffot, de belül az is dübörög bennem, nehogy eltaláljon egy gurkó. Hallom a suhogást, és próbálom időben elkapni a fejem, és a seprűn maradni. Hallom, ahogy Claus ideszól nekem.
- Köszi, igyekszem én is magamat...
Akár hányszor hallom a labda suhogását, erősen markolom a seprűmet, és próbálok kitérni a gurkó elől. Hoszzú lesz ez a nap...

REPÜLÉSTAN I.
2003. 09. 06.



to: Mindenki
(Légy szíves olvassátok el a tudnivalókat odalent!)

A kvaff a magasba reppent és bár Sandy és Jay látszólag egyszerre mozdultak érte, a fiú kezébe került először a labda, hogy megpróbáljon vele átsuhanni a pályán Nora kapui irányába. Természetesen Mr. Hill könnyedén kivédte az őrző felé száguldó gurkót, az pedig egyenesen a pálya másik vége felé reppent. Bár először Lolát vette célba, ő visítva kikerült. A labda végül Tessát tarolta le, de annyira, hogy talán még a játékból is kiesett egy-két körre. Gyomorszájba kapta… azon sem csodálkoztam volna, hogyha menten elhányja magát. A kvaff persze érdekesebb volt, odaintettem Sandynek, hogy vegye már el Jaytől, mert így aztán tényleg nem nyerünk, csak ha elkapom a cikeszt.
Henriette arca mellett lebegett éppen az aranycikesz, ám ő ezt nem vette észre. Ő nem, de én azonnal kiszúrtam, így a lassú seprűmmel is teljes erőből megindultam felé. Ebből sejthette, hogy valami történik. A szomszédos kapunál értem be az aranygömböt, ahogy Miller megpróbált felékapni, ám sikertelenül. Láttam, ahogy a túlzottan is csillámos körmök elől elmenekül az apró labda.
– Miller, a körmöd helyett inkább az orrod elé figyelj, most, hogy kiesett a terelőtök. – Jegyeztem meg, ahogy a lány arca előtt elsiklott a gurkó, de olyan közel, hogy egy szerencsétlen bemozdulással akár az orrát is törhette volna.
– Sandy, a kvaffot, gyerünk! – Kiáltottam hátra, majd teljes sebességre kapcsolva a gyengécske iskolai seprűvel, megpróbáltam beérni a cikkeszt, tökéletes ívet írva le a pálya mentén, majd megemelkedve a magasabb kilátókhoz.

Tudnivalók:
- Maximum 300 szavas reagot írjatok. Lényegretörően!
- Amint elkezdünk kviddicsezni, a támadását/cselezését mindenki feltételes módba írja, kockákkal dobom ki ezek sikerességét majd, hogy igazságos legyen. Nem fogok hasra ütés szintjén dönteni.
- Támadjátok egymást, vegyétek el egymástól a kvaffot, mindent is lehet!
- Ennek megfelelően az első kör vége szeptember 11. éjfél. (nagyjából 3-5 napos körök lesznek)
- Az óra mulasztás -5, az órán való megjelenés +5 pontot ér.