+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Mikhail Belot
| | | | |-+  Borostyán-lak (Moderátor: Mikhail Belot)
| | | | | |-+  Nappali
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nappali  (Megtekintve 97 alkalommal)

Mikhail Belot
[Topiktulaj]
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 11. 05. - 23:47:00 »
+1



A ház nappalija legalább olyan látványos, mint a többi része. A natúr fa keveredik a fehér színek egyszerűségével. Otthonos hatású? Talán. A tulajdonosa mégsem élvezi annyira, mint az elvárható volna, ha az ember elvileg az álomotthonában él.
Naplózva


Sophie Vanheim
Hugrabug
*


rebbenő szemmel ülök a fényben

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 02. 10. - 10:02:09 »
+1

csakeggönc
I n n o c e n c e

Csúnyán rossz időzítés

Mikhail
(2001. február)


Nem hittem volna sosem, hogy valaha is hasznára leszek egy híres embernek. Én? Ugyan már. Azt gondoltam mindig is ilyen part menti egyén leszek, szép csendesen éldegélve meg ilyesmik. Viszont fogalmam sincsen, hogy mi is történt pontosan, hogy felém sodorta az élet pont őt. Bár a meglepetésein már meg sem kéne lepődni, viszont annak nagyon örültem, hogy nem raboltak ki Roxmortsban. Csak kicsit kiszellőztettem a fejem, és elgondolkodjak az élet fontos kérdésein. Például azon, miért ázik szét a pillecukor, mielőtt meginnám a forrócsokim? Vagy miért eszi Tarzan meg a ruháimat. Persze eszembe jutott anya levele is, amit nem vagyok még most sem hajlandó kinyitni. Taln igaz, hogy félek tőle, félek, ha ez a levél valami olyasmi ami utaolsó segélykérésként funkcionál. Vagy csak olyan baromság, anyám fura gondolataival. Nagyon remélem, hogy nem örököltem tőle semmi ilyen fura betegséget. Nem akarom, hogy a barátaim, hogy Mira szenvedjen a sok furcsaságom miatt, amik nek Sophie féle tipikus furcsaságok. Aznap, valami fura rikácsolást hallottam és szégyenemre mondva azt hittem nőt erőszakolnak. De nem. Akire rászálltak az nem volt más, mint Mikhail Belot. És nagyon rámászott valami diák. Sose értettem mire jó ez a hülyén elvakult rajongás. Persze, tudtam ki ő, nyilván, lány vagyok meg kíváncsi meg ilyenek, de sosem lennék képes rávetni magam egy híres emberre se. Sőt elmenekülök előlük, nehogy a porszemnyi létezésem bepiszkítsa a ragyogásukat.
Milyen drámai gondolatok. De igazából nem bírtam nézni, hogy annyira kivan attól a valakitól szóval valahogy csak kimenekítettem. És most úton vagyok Londonba, a lakására. Ez nagyon durva. Elég lett volna egy nem tudom valami izé, hogy megköszönje, sőt nem is lett volna muszáj az sem, de egyenesen meghívott magához.
Ebben a kábulatban utazok vissza a vonattal Londonig, miközben kicsit talán túl idegesen győrögetem egész úton a pulcsimat. Rástresszeltem oké? Azt se tudom mit kell egy híres emberrel csinálni. Ugyan olyan idétlen leszek, mint amilyen Miráéknél is voltam. Amúgy is nincs korán? Vagy késő van? Te jó ég, lehet hamar érek oda?
A gondoltaim kérdőjeles útvesztőibúl aztán kicibál a fékezés és az ismert vágány. Fura így megérkezni ide, és nem is hittem, hogy suli időben kiengednek, de egész szuper. Meg magányos. Amúgy biztos korán érkezem. Annyira fusztrált leszek, hogy teszek vagy két kör sétát a környékén, bár lehet a végén betörőnek leszek nézve. De abban is reménykedek, hogy lenyugodnak a gondolataim. Hát nem sikerülnek. Olyan fél 10 körül csak ébrem van nem? Na jó még öt percet várok. Meg még egyszer öt percet. Annyira ideges vagyok, hogy fel sem tűnik, hogy a hűvös szél csípi az arcomat, meg az sem, hogy megbámulnak a járókelők, hogy mégis mit keresek én ponte nnél a háznál... Aztán csak becsöngetek. Mert állnni is zavar már. Csak nem lesz baj ugye?
Alig hogy elveszem a kezem a csengőről, talán kicsit sok idő telik el. Túl sok. Ööö, mit is kell csinélni? Lehet rossz napon jöttem? Oooké, Sophie, most fordulj meg, tegyél úgy, mint aki eltévedt és sündörögj szépen el... Ekkor vágódik ki az ajtó egy magas pasi miatt aki elrobog mellettem. Lehet rosszkor jöttem? Nagyon rosszkor? Kétségbeesett fejjel kukucskálok be a nyitva hagyott ajtón.
- Öhm... - köszörülöm meg a torkom. - Jó reggelt...
Naplózva


Mikhail Belot
[Topiktulaj]
*****


a táncos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 02. 13. - 17:49:26 »
+1

t e m e g m i t k e r e s e l i t t?
20010210

to: Sophie

o u t f i t

Nehéz este volt… nem azért, mert nem volt jó Holdennel összebújni. Az lényegében kicsit be is ragyogta a szörnyű órákat, amit a kínzó bokafájás okozott. Rosszul léptem a próbán és a korábban túlzottan is összetört csontjaim borzalmas fájdalommal jelezték, hogy ezt nem kellett volna. Így hát a délután a kanapén, bőgve, ordítva töltöttem. Nem foglalkoztam azzal, hogy a fekete szín éppen aznap olvadt le a hajamról. Nem számított, mert tudtam, hogy Holden úgyis szeret, ha nem vagyok tökéletes.
Éjszaka csak bújtam hozzá, élveztem az illatát és megkértem, hogy olvasson fel egy verseskönyvből. Ócska, koszos példány volt, amit egy parkban találtam. Valaki a padon felejthette, miután sietve távozott. Bizonyos verseket bejelölt benne, csupa olyat, amiben furcsa, mély gondolatok voltak és épp ezért ragadták meg a figyelmemet. Lehunyt szemmel hallgattam Holden szavait, koncentrálva a tartalmukra és nem gondolva a fájdalomra. Aztán egyszer csak elaludtam. Furcsa, nyúzós álmaim voltak, amiktől hol felébredtem, hol forgolódtam… mindenesetre reggel hétkor az ágy közepén találtam magam és csak figyeltem, ahogy Holden készülődik. Biztosan megint nyomozgatni akar, mostanában azt szokta, de nem sokat mesélt még róla. Talán várja az áttörést és a szenzációt.
– Jön hozzám valami gyerek… – morogtam félálomban és az államat a párnára támasztottam, ahogy a hasamra fordultam. A szemem megint lehunytam, de azért minden erőmmel azon voltam, hogy ne aludjak ma vissza. – Segített megszabadulni egy halom őrült rajongótól és gondoltam meghívom egy kávéra és megnézheti a házam… ha már a Szombati Boszorkány szerint az én házam a legízlésesebb a hírességek közül… – Magyaráztam, habár ez a kijelentés csak álmomban szerepelt az újság hasábjain. Igen, közvetlenül azelőtt olvastam, hogy egy csomó bérgyilkos csiga megpróbált betörni a házamba, hogy halálra nyálkázzanak.
Elaludtam és hallottam a saját szuszogásom, mert Holden készülődését, majd azt is ahogy távozik… és visszajött? Valami motyogást hallottam kintről, így nagy nehezen felálltam, hogy totálisan meztelenül kisétáljak. Előtte nem kellett rejtegetnem semmit – nem azért, mert olyan csúnya lett volna a testem, sőt –, mert valahogy ez természetessé vált. Minden porcikámat ismerte és én is ismertem minden porcikáját.
– Mi a fene?! – kiáltottam fel, mikor megpillantottam a vörös hajkoronát. – Merlin szaros valagára, hány óra van?! Hány óra van?! – Üvöltöztem és felkaptam a földről a tegnap ott hagyott nadrágomat, hogy gyorsan belebújjak. Még jó, hogy szokásom eldobálni a ruháimat, így legalább mindig van mit gyorsan felvenni. Aztán Holden pulcsiját is felvettem, ami közvetlenül mellette volt és azt is magamra húztam.
– Bassza meg, ne törj így rám… – magyaráztam és kanapéhoz vánszorogtam, hogy lehulljak rá, mint valami hulla. Még fel sem fogta, hogy a gyerek meglátta az igazi hajszínemet. – Nem látod valahol a pálcám? Olyan furcsán bumszliszerű egy pálcához képest… – tettem hozzá, mikor megint megéreztem a lüktetést a bokámba és beleüvöltöttem a ház csendjébe: – A KENTAÚR HÁGJA MEG!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.067 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.