+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Kayla Tate
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kayla Tate  (Megtekintve 918 alkalommal)

Kayla Tate
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 10. 29. - 20:22:26 »
+2

KAYLA KATARINA TATE


 

Mikor nektek odalent pirkad még,
Nekem egy karnyújtás a hold
       Alapok

jelszó || Egy seprű a boldogság ára
így ejtsd a nevemet || Kéjla Katarina Tét
nem ||
születési hely, idő || Szaratov; 1980. 10. 26.
horoszkóp ||Skorpió
kor || 20
vér || fél
munkahely || nincs
 


         A múlt

- Nem hiszem el! Most löksz be a busz alá gyerekestől, te gerinctelen féreg? – ez a mondat az első emlékem. Ahogy anyám elküldi oroszul az apámat a picsába. Aztán anyám kirángat, érzem a füst szagát. Az első emlékem apám halála. Látom az égő házat, látom anya szemében a könnyeket. Mai napig nem vagyok biztos abban, hogy mi történt azon az estén, tizenhat évvel ezelőtt. Tizenhat év telt el azóta, apámról egy darab emlékem nincs, fogalmam sincs, mi volt a neve. Annyit tudok, hogy valami orosz kisvárosban éltek, mikor ő csatlakozott a Bratvahoz, és ez okozta a halálát. Anya először Amerikába akart menekülni, úgy, ahogy azt az ő szülei tették, de nem engedtek ki minket az egyik határon. Ez az időszak nekem zavaros, nem emlékszem sok mindenre. Zavaros repülőutak és hoppanálgatások tömkelege él az emlékeimben. Aztán valahogy, fogalmam sincs hogyan, egy Sligo nevű ír kisvárosban telepedtünk le, aztán jött a papírok után rohangálás. Mire betöltöttem az ötöt, már új nevem lett, megkaptam az ír állampolgárságot, és szinte el is felejtettem mi történt Oroszországban. Szinte.
Minden nap rémálmok gyötörnek, egészen kis koromtól fogva. Apám egy olyan figura lett az életemben, akitől igazából rettegek, pedig nincsenek emlékeim róla. Na jó, ez nem igaz, egy emlékem van. Ahogy odalép hozzám és a vállamra teszi a kezét, majd halkan megszólal.
-Irina, szerintem hagyd békén azt a szekrényt. – ennyi, ez az egy mondat. Semmi fenyegető nem volt a hangjában, semmi olyan, amire azt mondanám, hogy ijesztő lenne, és mégis, az apám ismeretlen alakja, lehet, hogy pont a misztériuma miatt lett a mumusom.
Hozzá kapcsolódott a gyerekkorom egy visszatérő rémálma is. Egy sötét folyosón sétáltam, füst borította be az egész teret.
- Irina...- hallottam a suttogást.
- Igen? - hangom szinte elveszett az egyre erősödő robajban.
- Irina! - hallom az üvöltést, ami megrengeti a folyosó ablakait, és elkapja valami a bokámat. A fejem koppan a padlón és sikítani kezdek, ahogy végigrángat valami a folyosón.
- Ne, ne kérem, ne, NEM CSINÁLTAM SEMMIT! - hiába kiabálok, a bokámnál fogva húznak be az egyik szobába. Apám egy bőrfotelben ül, a sötét valami, ami behúzott ott hagy a fotel előtt. Az egész szék lángokba borul, apám pedig felrángat az ölébe.
- Irina, nem mész te sehova, itt maradsz velem.
Általában ez volt az a pont, ahol felriadtam, vagy anya felkeltett.
Aztán anya megunta, az éjszakánkénti üvöltésemet, és pszichomedimágushoz kezdett járatni. És én minden egyes porcikámmal elleneztem, gyűlöltem, utáltam az egészet. A medimágus megállapította, hogy alvászavarom van, kaptam rá valami bájitalt, amitől minden jobb lett. Egy időre.
A rémálmaim nem múltak el teljesen, ritkán még voltak, de legalább nem keltem üvöltve két óránként, már végigaludtam az éjszakákat. Anya örült, én örültem, minden úgy tűnt rendben lesz.
Helyre állt a világ rendje, aztán amikor jött a bagoly Roxfortból, mindketten örültünk, hogy milyen jó lesz ott nekem. Megkaptam a baglyomat, Seraphinet, aki egy uhu, megkaptam a pálcámat, szabattunk talárt, imádtam az Abszol Úton a sürgést-forgást, és alig vártam, hogy eljöjjön a szeptember, és végre belevethessem magam a Roxfort világába.
Az első évem szinte teljesen zavartalanul telt, tökéletes volt, pont annyira izgalmas és új, amennyire csak kell, imádtam minden egyes percét, még azt is, amit Piton professzor óráin töltöttem. Tudnék rosszakat mondani, elvégre mégis csak egy iskola, és mégis csak tizenéves kölykökkel van tele az épület, de hiába kaptam meg az általános szivatásokat, hogy Friccsel riogassanak, és egyéb roppant érett nyalánkságok. Egyszerűen beleszerettem a Roxfortba és kész. És imádtam oda járni.
És végre kivertem a fejemből apám rémképét, igazán felszabadító érzés volt nélküle élni a világban.

A háború betett mindennek, elég keményen. Ott voltam, végignéztem, végigcsináltam. Elvesztettem barátokat, elvesztettem a szerelmemet, akire azt hittem ő lesz a nagy Ő, elvesztettem tanárokat. Elveszettem az anyámat.
Sosem fogom elfelejteni azt a találkozásomat a halálfalókkal. Anya kért, hogy menjek haza, amilyen gyorsan csak tudok, és én, mint igazi szófogadó gyermek azonnal rohantam. Éreztem a zsigereimben, hogy baj lesz. Ahogy hazaértem, éreztem, valami nem oké. Egész éjjel nem aludtam, fel s alá mászkáltam anyu lakásának folyosóin. Reszkettem a félelemtől. A konyhában voltam, amikor betörtek. Hárman voltak. Az egyikük azonnal nekem esett. Teljesen lefagytam, ő pedig ezt kihasználta. Megkínzott, amíg berángatták az anyámat a konyhába. Előttem ölték meg. Későn kaptam észbe, már eltalálta az Avada Kedavra, mire reagálni tudtam. Azt, amelyik megölte anyámat, azonnal megöltem. Amelyik megkínzott, felgyújtottam. Az utolsó elmenekült sértetlenül, megégett partnerét vitte magával. Két holttest között zokogtam végig a hajnalt, és nem tudtam kitől kérhetnék segítséget. Azt hittem megpusztulok. A halálfalóval nem emlékszem mi történt. Lehet berugdaltam a csatornába, nem tudom, nem emlékszem. Anyut befektettem az ágyába. Napokig éltem úgy a lakásban, hogy anyu bent feküdt az ágyában, mire jött valaki. Egy tőlem tán egy évvel idősebb srác kopogtatott az ajtón, a Roxfortból ismertem. Mesélt nekem az ostromról, és elmondta mi történt Vele. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, teljesen összeomlottam, még emlékszem, hogy berongyolok a konyhába és elkezdek őrült módjára dobálózni, miközben üvöltök és zokogok.
A következő emlékem, hogy a Szent Mungóban ébredek, és szanaszét van szabdalva a kezem. Négy hétig terápiáról terápiára járattak, mire azt mondták, vagyok olyan állapotban, hogy visszamehetek élni az életemet. De mi maradt belőle?
Nem sok.
Anyámat eltemették, a szerelmemet eltemették, az iskolámat lerombolták. A lakásba beköltözött egy vörös macska, mire visszatértem a Szent Mungóból. Taddeusnak neveztem el a dögöt, és ő lett a legjobb barátom.
Szóval nem sok mindenem maradt. Egy lakás, egy bagoly és egy macska. És a tanulás.
Behoztam a lemaradásom, összekapartam magam, és alig vártam, hogy a Roxfort újra megnyissa kapuit, hogy elvégezzem azt.

        Jellem

Csendes, és precíz. Megtört, a szemeiből és mozdulataiból szomorúság árad. Hajlamos mindenféle elfoglaltságokkal elhalmozni magát, hogy ne kelljen gondolnia semmire. Az ostrom után a Roxfort elvégzésbe temetkezett, mostanság minden másba. Végtelenül elveszettnek érzi magát egyedül, gyakran menekül ivásba a gondolatai elől. Fél a jövőjén gondolkodni, ezért nem ment főiskolára sem. Másokkal türelmes, próbál mindig mindenkinek segíteni, ahogy tud, és igyekszik kedvesen szólni mindenkihez. De olykor türelmetlen, hirtelen haragú, könnyen elveszíti hidegvérét. Hajlamos mindenen pánikolni, könnyen felspannolja magát.

         Apróságok

mindig || esős idő, zongorázás, virágok, a Gaeilge nyelv, dohány íze, illata, tea, olvasás
soha || halálfalók, lábfejek, a hegek a kezein, Szaratov, az Irina név
hobbik || zongorázik, olvas, fest, rajzol, hímez és fut
merengő || Legjobb emlékem, amikor megkaptam a Roxfortból a baglyot, anya pedig teljes lelkesedéssel vitt el az Abszol útra beszerezni mindent. Talán az volt a legszabadabban eltöltött napjaink egyike. Ez volt a legemlékezetesebb, hiszen előtte nem sokat jártam Londonban.
A legrosszabb emlékem anya halála.
mumus || egy sötét magas alak, akit az apja címkéjével illet
Edevis tükre ||  Anyja ismét átöleli, és mindketten biztonságban vannak.
százfűlé-főzet || fehér, opálos híg ital, amely elsőre olyan mintha tiszta víz lenne, de az utóíze maró és keserű mint valami rossz vodka
Amortentia || menta és citromfű illat, némi dohánnyal keveredve
titkok || Még mielőtt a Roxfortba járt volna, egyszer megpróbált elszökni otthonról, hogy elmenjen Oroszországba, hogy megkeresse apja rokonait. Ekkor a rendőrök kapták el és mivel nem tudta igazolni magát, a fogdában töltötte az éjszakát.
azt beszélik, hogy... || Hogy egy rossz alkoholista, aki minden éjjel más pali ágyában köt ki.


        A család

apa || Nem Ismert; nem ismert; valószínűleg fél, nincs
anya || Marina Tate; 45 (elhunyt); fél, közel álltak egymáshoz
testvérek || nincsenek
gyermekek || nincsenek
állatok ||Seraphine, egy uhu bagoly és Taddeus, egy vörös macska

Családtörténet ||

Apámról és a családjáról nem tudok semmit, a vezetéknevemre sem emlékszem. Tudom, gáz, de tényleg nem maradtak emlékeim, anya pedig sosem mondott semmit. Anya szüleire sem emlékszem, de azt tudom, hogy mindketten varázslók voltak, és hogy meghaltak a születésem után nem sokkal.  Anya amennyire lehetett igyekezte elkerülni a helyzeteket, ahol halálfalókba futhat és baja eshet, de ez sem mentette meg, hiszen az eset és a halálfalók jöttek hozzá.


        Külsőségek

magasság ||171 cm
testalkat || Sportos és vékony, nincsen benne semmi különleges
szemszín || Zöldesbarna
hajszín || Barna
kinézet || Félénknek és csendesnek tűnik, ha valakit megkérdezel, mit gondol róla, valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy egy törékeny kismadár. Szeretne beolvadni, nem feltűnősködik, mozdulatai könnyedek és kecsesek.

        Tudás és karrier
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, fűzfa, egyszarvúszőr maggal
végzettség || Roxfort
Ravaszok
Bájitaltan: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Bűbájtan: V
Átváltoztatástan: E
Gyógynövénytan: K

 foglalkozás || munkanélküli
iskola || nincs
szak || nincs
 varázslói ismeretek ||

Tehetséges bájitalkeverő, és mindig jól ment neki a gyógynövénytan, szeret növényekkel foglalkozni. Járt a DS találkákra, megtanult patrónust is idézni, de az anyja halála óta nem sikerült neki teljes inkarnálódott patrónust idéznie. Különösebben sosem volt tehetségtelen semmiből, de mostanában kerüli a mágia használatát, mert a varázslatok és átkok mostanában valahogy sosem úgy sikerülnek neki, ahogy azoknak kellene.

        Egyéb

avialany || Astrid Bergès-Frisbey
Naplózva


Esmé Fawcett
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 10. 29. - 21:35:17 »
+1

Kedves Kayla!

Egy nagyon érdekes előtörténetet olvastam, remélem sok
érdekességet tudunk majd még meg rólad a későbbiekben.
Biztos vagyok benne, hogy később a nyomára tudsz bukkanni
édesapádnak, és talán az ő szüleivel jól kijössz majd.
Nincs sok dolgom csak annyi, hogy az előtörténetedet




Hamarosan eligazító pm-et kapsz, amiben minden fontos
információ le van írva. Jó játékot kívánok és üdv köztünk.

Esmé
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 07. 22. - 18:15:19
Az oldal 0.316 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.