+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Joshua Davis
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Joshua Davis  (Megtekintve 65 alkalommal)

Joshua Davis
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 10. 08. - 14:48:17 »
+1

JOSHUA DAVIS

        Alapok

jelszó || ”Egy seprű a boldogság ára”
így ejtsd a nevemet || Dzsosua Dévisz
nem || Férfi
születési hely, idő || Gloucester; 1957. 07. 26.
horoszkóp || Oroszlán
kor || 43
vér || Sár
munkahely || Gringotts

         A múlt

Világéletemben rajongtam a fenevadakért. Nem, nem a kicsi bújós szomszéd macskája félékre gondolok, hanem azokra a dögökre, akiket először jó erősen le kell nyomni a földre, meg kell nekik mutatni a benned rejtőző még nagyobb dögevőt, és ha elnyerted a tiszteletüket, akkor sincs vége. Folyamatosan fitogtatni kell a hatalmadat, hogy tudják, te parancsolsz. Gyerekként elképesztően oda voltam minden sárkányos meséért, le sem lehetett vakarni ezekről a könyvekről, mert amikor ezeket olvastam, tényleg úgy éreztem, minden lehetséges. Aztán úgy nyolc évesen először vitt el engem anya a londoni állatkertbe.
Azt hiszem, aznap döbbentem rá, hogy egész életemben ezekkel a vadakkal kell foglalkoznom. Akkor találtam úgy először igazán értelmet az életemnek, amikor az állatkert jó nagy vízi lovát megdögönyözhettem. Mivel anyám nagyon jóban volt az állatkert igazgatójával, ezért megengedték, hogy gyakran elmenjek az állatkertbe.
Amikor iskola volt, akkor csak hetente pár alkalommal, de nyári szünet idején minden egyes nap elmentem az állatkertbe, segítettem etetni az állatokat és kiganézni a vackukat. Számomra ez soha sem volt fáradtság, szerettem egyszerűen a közelükben lenni, velük egy levegőt szívni, nézni, ahogyan a külső szemlélő számára egész nap nem csinálnak semmit, miközben én tudtam, hogy velük is ugyanannyi fontos dolog történik, mint velünk, emberekkel.
A kedvenceim a medvék és a fekete párducok voltak, ám hozzájuk sajnos nem engedtek be, pedig én tudtam, hogy engem nem bántanának.
Valahogy olyan hatással tudtam lenni még a veszélyes állatokra is, amire a legtöbb gondozó értetlenül fogta a fejét. Egyszer egy nyilvános pónisimogatás alkalmával az idomított állatnak véletlenül rálépett a farkára egy szerencsétlen fiú. Ám mielőtt a patás megrúgta volna, én mély, megnyugtató szavakat mormoltam a fülébe, mire megnyugodott.
Idilli gyermekkorom volt, apám és anyám szerelménél őszintébbet és lángolóbbat azóta sem láttam, anyám volt a tűz, apám pedig a vas. Folyamatosan formálták egymást, játszottak egymás idegeivel, és én ezeket a jeleneteket imádtam. Nem volt olyan nap, hogy ne láttam volna őket teli torokból együtt nevetni. Ilyen mágikus hatással voltak egymásra. Bár ebben a szerető légkörben cseperedtem fel, engem mégis igen agresszív gyereknek tartottak. Pedig nem voltam az, csak egész egyszerűen nem kötöttek le az emberek. Folyton mennem kellett, először csak fákat mászni, aztán később már sziklákat is. Ilyenkor szabadnak éreztem magam. Nem volt ott senki, aki visszatart, aki hülyeséget kérdez, és akivel bájologni kell, mint az iskolában. Előfordult, hogy mászás közben olyan nagyot szökkentem, amit ha anyám látott, a szívinfarktus kerülgette, mert attól félt, lezuhanok. De sosem zuhantam le, mindig tudtam, hogy biztonságban vagyok.
Az, hogy az emberek helyett az állatok társaságát kedveltem jobban, később is megmaradt. Tíz évesen váratlanul egy bagoly kopogtatott az ablakunkon, ami annyira nem volt szokatlan jelenség, mivel természetközelben éltünk, és gyakorlatilag mi etettük a környék madarait. De ez a bagoly más volt, mint a többi.... Nem élelemért jött... Vagyis, nem elsősorban ezért, hanem egy levelet hozott, ami az én nevemre szólt. Amikor megtudtam, hogy varázsló vagyok,és szeptembertől el kell költöznöm a családomtól, nem igazán voltam boldog.
Nehezen szakadtam el a szüleimtől és láttam, hogy őket is megviselte a hír. Persze később belenyugodtunk a helyzetbe és csodás éveket töltöttem a Roxfortban, ahol leginkább a vadőrrel találtam meg a hangot. Hagrid ugyanúgy rajongott a fenevadakért, mint én, ő tökéletesen megértette, mit látok bennük. Hagrid gyakran megbízott a vadak etetésével, ha Dumbledore feladatot bízott rá és el kellett utzania... Voldemort első uralma alatt erre gyakran sor került, hiszen - bár ezt csak később tudtam meg - Hagrid is oszlopos tagja volt a Főnix Rendjének.
A Roxfort után egy vándorcirkuszhoz szegődtem lényidomárnak. Rengeteget köszönhetek a mesteremnek, Theresának, aki bármilyen vadat képes volt lecsendesíteni, és még a legmakacsabb, legnagyobb egóval rendelkező vad is teljesítette a kéréseit. Hosszú évek alatt én is kitanultam a szakma csínját, bínját…
Hihetetlen, hogy minden egyes alkalommal ugyanannyira felpörgetett a vadak közelsége.
Emlékszem, egy alkalommal három sárkányt kellett egyszerre beterelni három különböző ketrecbe, ami egy magamfajta idomárnak sem volt mindennapi élmény… hiszen mindegyik gyönyörű, és a maga nemében különleges.
A nőstényt hosszas próbálkozás után sikerül becsalogatnom az óriási csapdába egy méretes kecskével, aztán egy szempillantás alatt rázártam a ketrecet. Majd megindultam a „kölyökhöz”, de azért menet közben még elkaptam az elkábított alfahím borzongató pillantását – akit máshogyan nem tudtunk megfosztani szabadságától, csakis altató varázslattal… Teljesen biztos voltam benne, hogyha nem lenne elkábítva, akkor már rég szénné égtem volna.
A második varázslóháború alatt évekig jártam a társulattal Európát, de időnként segítettem a Főnix Rendjének, amiben tudtam. Főként forró helyzetekben, sárkányok "kölcsönzésével"tudtam hozzájárulni ahhoz, hogy a sötétség ne nyelje el végleg a fényt... Voldemort és csatlósai még hatalmon voltak, amikor belefáradtam a vándor életmódba, viszont egyik mágikus lényparknál sem volt üresedés, ezért egy időre letettem az idomár hivatásról.
Úgy éreztem, ideje letelepednem, és bár nem hiszek a véletlenekben, látszólag ok nélkül esett a választásom Londonra, ahol egy kviddics-öregdiáktalálkozón futottam össze Isac-kel, régi griffendéles háztársammal. Érdekes módon süldő kamaszként vele nagyon egy húron pendültünk, olyan kapcsolat alakult ki közöttünk rövid idő alatt, ami másokkal évek alatt sem volt jellemző rám. Igazi barátokká váltunk, és bár hosszú évekig nem beszéltünk egymással, most onnan tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Szó szót követett, és mivel Isac-nek voltak kapcsolatai a Gringottsnál, nekem meg munkára volt szükségem, így beajánlott a bankba sárkánygondozónak. Isacnek meg Merlinnek hála épp elkélt két jó erős kar és a legendás lények körében szerzett tapasztalat a koboldoknak, így hamar munkát kaptam. Immár három éve, hogy itt élek és nem bántam meg egy pillanatig sem. Isac-kel mindig számíthatunk egymásra és egészen jól esik most ez a kiszámítható, napi rutinnal járó élet. Persze időről időre, ha akadnak rövidebb idomári megbízások, azokat is szívesen elvállalom, különösen akkor, ha sárkányokról van szó. Mellettük találtam meg ugyanis azt az adrenalint, ami elengedhetetlen a létezésemhez. Murphy természetesen gondoskodott arról, hogy épp egy ilyen munkán legyek Romániában, amikor Harry Potter és kis barátai kiszabadították az ukrán vashasút.
- Mr. Davis. Akadt egy kis probléma - fogadott remegő térdekkel a segédem, Oliver, miután a hívóriasztásra azonnal ott termettem a Gringottsban.
- Sejtettem. Máskülönben nem hiszem, hogy zavarni mertél volna....
- A... az ukrán zöldhasú eltűnt.
- Zseniális. Egyszer csak fogta magát és elrepült? Vagy szerzett magának egy zsupszkulcsot? Mert azt kétlem.
- Ellopták.... - mondta kínok között Oliver, mire az egyik kobold, Bogrod is odalépett hozzánk.
- Davis. Azt ugye tudja, hogy a maga dolga lesz visszahozni a sárkányt?
- Nem is számítottam másra... - feleltem a helyzethez képest meglehetősen jókedélyűen, elvégre hozzá voltam szokva, hogyha bármi gond adódik  a sárkányokkal, azt nekem kell eltussolni. Nem sokkal később is történt egy hasonló eset, amikor nem egy ártatlan látogató és járókelő megsérült egy elszabadult tüzesebb példány miatt, mi meg alig győztük befogni a fenevadat. Szerencsére ezt egy cseppet sem bántam. Az izgalom a tetőfokára hágott bennem minden alkalommal, amikor szemtől szembe találtam magam ezzel a rettegett lénnyel. Ha valamiért, ezért az érzésért megérte varázslónak születni.


        Jellem

Joshua erőssége a fizikai és mentális kitartás: sosem adja fel, amit elkezdett. Mások számára rossz tulajdonságnak tűnhet, hogy igen zárkózott, csak a hozzá nagyon közel álló embereknek nyílik meg. Szarkasztikus humora sokak számára bántónak tűnik, ráadásul olyan makacs, mint egy thesztrál, amit a fejébe vesz, arról nem lehet lebeszélni.
Csupán a szerettei és a barátai, akik jól ismerik, tudják, hogy a felszín alatt egy mély érzésű, gondoskodó férfi lakozik.


         Apróságok

mindig || Isac, sárkányok, kviddics, jó hideg sör, rock & roll
soha || kényeskedés, drámázás, előítéletek a legendás lényekkel szemben, túlzott kötöttségek, háború
hobbik || sziklát mászik, kviddics-meccsekre és rock-koncertekre jár
merengő || a legszebb élménye, amikor először engedelmeskedett neki sárkány, a legrosszabb pedig az, amikor a szeme láttára égette meg régi segéde kezét egy fenevad annyira, hogy a végtagot végül amputálni kellett
mumus || koporsóban látja a szüleit
Edevis tükre || egy hatalmas sárkányon repül
százfűlé-főzet || aranyló színű és barnasör ízű
Amortentia || füst, gyógyfüvek és friss eső illatának keveréke
titkok || még a pályája kezdetén kopaszra kellett borotválnia a haját, úgy megpörkölte egy sárkány
azt beszélik, hogy... || egyszer leitatott egy koboldot


        A család

apa || Jack Davis (75); mugli; szoros, baráti kapcsolat
anya || Alice Davis (71); mugli; szeretetteljes viszony
testvérek || -
gyermekek || -
állatok || Saját háziállata nincs, amióta Ziggy, a kutyája elpusztult, leszámítva persze imádott sárkányait

Családtörténet ||


Alice Jonesson és Jack Davis szerelme mesébe illő. A pár a gimnáziumban szeretett egymásba és azóta is háborítatlan a kapcsolatuk. Mugli származású szülőkként igencsak meglepte őket fiuk mágikus képessége, de egész hamar napirendre tértek a dolog felett. Joshua a gyerekkorától kezdve a mai napig nagyon őszinte és mély a kapcsolatot ápol a szüleivel, hálás nekik boldog gyermekkoráért és gyakran meglátogatja őket Gloucesterben. Az alma nem esett messze a fájától, hiszen anyja állatorvos, apja pedig bűvész a mugli világban.
Bár testvére nincs, unokatestvérével, Briannal rengeteg ökörséget csináltak együtt gyerekkorukban, gyakorlatilag együtt nőttek fel és azóta is testvérként tekintenek egymásra, viszont Brian Japánban él már jó pár éve, így csak nagyon ritkán találkoznak.


        Külsőségek

magasság || 203 cm
testalkat || Termetes, izmos
szemszín || Zöld
hajszín ||  Barna
kinézet ||
Masszív, férfias benyomást kelt, előfordul, hogy a kisgyerekek első ránézésre megijednek, a felnőttek pedig megilletődnek tőle. Nem izgatja a divat, és mivel gyakran pörkölik meg öltözékét a sárkányok, legszívesebben kényelmes, praktikus ruhákatt hord. Az sem zavarja, ha időnként kopottasnak, már-már elhanyagoltnak tűnik a külseje. További ismertetőjelei a tetoválásai az alkarján.


        Tudás és karrier
pálca típusa || 11 hüvelyk, vörösfenyő, sárkányszívizomhúr maggal
végzettség || A Roxfortot elvégezte, de utána nem tanult tovább, mivel sokkal inkább gyakorlatias tudásra szomjazott, mintsem elméletire.

RAVASZ eredmények

Átváltoztatástan: E
Bűbájtan: E
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: V
SVK: K
Legendás lények gondozása: K


foglalkozás || Sárkánygondozó/idomár
varázslói ismeretek ||
Leginkább a legendás lények gondozásában és idomításában jeleskedik, hogy ezt a hivatást űzni tudja, mind a Roxfortban, mind Európát járva elsajátított számos transzfigurációs varázsigét és SVK-hoz kapcsolódó átkot. Remekül ismeri a gyógynövényeket, ügyesen főz kábító és fájdalomcsillapító bájitalokat. Mivel a Roxfort óta gyakorlatilag önfenntartó, igen jártas a háztartási bűbájokban, a barátai szerint nagyon jól főz például.

        Egyéb

avialany || Jason Momoa
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 10. 08. - 21:35:04 »
+2

Kedves Joshua!

Köszönöm szépen ezt a meglepő előtörténetet, igazán érdekes volt
végigolvasni. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is, amikor te a
legkomolyabban a munkádat végzed. Bár abban se vagyok biztos, hogy
azt lehet komolytalanul végezni. Mindenesetre, remélem nem csak
ennek szenteled az életed, és ki tudsz kapcsolódni majd mondjuk egy
baráti társaság körében.
Nem is szaporítom tovább a szót, az előtörténeted ezennel



Hamarosan eligazító pm-et kapsz.
Sok jó játékot kívánok neked!

Esmé
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.038 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.