+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Inferus jelöltek
| | | | |-+  Ginevra Poppy Jadisland
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ginevra Poppy Jadisland  (Megtekintve 1139 alkalommal)

† Ginevra P. Jadisland
Eltávozott karakter
*****


A firkász

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 03. 27. - 22:54:50 »
+2

GINEVRA POPPY JADISLAND

        Alapok

jelszó || ”ahova Elliot bácsi befér oda be is megy...”
így ejtsd a nevemet || Ginevra Poppi Jádiszlend
nem ||
születési hely, idő || London, 1973.01.09.
horoszkóp || bak
kor || 27
vér || mugli származású
munkahely || Reggeli Próféta
 


         A múlt

- Újságot tessék, újságot tessék! - te jószagú troll, mégis mi a szent hipogriffszarnak kell korán reggel üvöltözni? Értem én, hogy nehezen fogy a mugli hajléktalanok lapja és nincs kiépített bagolyhálózatotok sem, de aki újságot akar venni, az fog is venni, teljesen feleslegesen töröd magad. A tegnap éjjel váratlanul hosszúra sikeredett, leginspirálóbb boszorkányoknak rendezett gála után legszívesebben rád is küldenék egy könnyed ’Silenciót’, csakhogy az a szerencsétlen Cuffe épp a múlt héten vont le a béremből a - mint ő fogalmazott - szerencsétlen kihágásaim miatt, amelyeket akarata ellenére kénytelen volt elsimítani. Úgyhogy ezúttal inkább egy kiadós reggelire való muglipénzt dobok a poharadba, ama hátsó szándékkal, hogy megpróbáljalak legalább pár pillanatra elhallgattatni. Cuffe különben teljesen igazságtalanul puffogott. Mintha bizony sikerült volna másképpen bejutnom a miniszter Edinburgh-i hotelszobájába az őrök elaltatása nélkül...

Címlapsztorit várt, és megkapta. Ahogyan szinte mindig. És mégsem  volt elég neki annyi, hogy nyilvánosan megalázott a szerkesztőségben, most még azt az igen csekély fizetésemet is megnyirbálta, amiért kigüriztem a lelkemet. Tudom, tudom, a lapérdek mindenek felett, de kérdem alássan, akkor miért szerkeszthet egy ilyen impotens diszlexiás a Prófétánál? Azért nem vettem túlságosan a lelkemre a lecseszést, hiszen tudtam, hogy Cuffe véleményére senki nem ad igazán. Csak azért került oda, ahova, mert a nagyapja a megboldogult Barnabas Cuffe, aki gyakorlatilag a Próféta atyja volt... Bezzeg Jeremiah nem örökölte a nagyapja kivételes vezetői képességeit és szakmai tudását. Nem csoda, hogy az elmúlt öt évben hiába próbálta megkaparintani magának a főszerkesztői széket. Hiszen annyi fogalma nem volt a hírértékről, mint Argus Fricsnek a divatról. Gyorsan átvágtam a Foltozott üstön, keserédes szemeket meresztve az Abszol útra áteresztő fal előtt. Szóval itt vagyunk megint. Csak te és én...Először a szokott módon, egy csikiző átokkal próbáltam meg kijátszani, de ami a múltkor bevált, az most egyenlő volt egy lepkefinggel.

Mintha nem lenne elég bajom, még ezzel az anyaszomorító szeszéllyel is meg kell küzdenem minden áldott nap. Hangosan felszisszentem és óvatosan a vállam mögé sandítottam. A kocsma hátsó ajtaja csukva volt, és remélhetőleg nem hallja meg senki, ami most következik.
- Tűzben, üstben siklóvér, gyíkfarok és kígyóbél, csúnya pikkely sárkányér, Múmiából préselt lé - énekeltem a kolléganőm tanácsát követve, azon imádkozva, hogy  történjen már végre valami. - Varázs, varázs, ősi varázs, éget mint, az izzó parázs... -  mély levegőt vettem, és láss csodát, Céliának igaza volt. Átjutottam a falon. Megszaporáztam a lépteimet, nehogy elkéssek a reggeli értekezletről. A cikornyás épületben fel-alá rohangáltak a szerkesztőség tagjai. Nem csoda, hiszen Cuffe hamarosan leszedi a fejünket, ha nem vagyunk ott egy valamirevaló ajánlattal. Pókerarccal foglaltam el a helyemet, majd jobbra sandítottam, ahol már ott ült Célia. Szerencsémre nem felejtkezett meg rólam, ott volt a kezében a plusz egy kávéspohár.

- Hé, Ginevra, nem fogod elhinni, mire nyitottam rá a női mosdóban Florennél... - suttogta szinte némán felém a divatszekció felelőse, miközben a kezembe nyomta az írkrémlikőrös csokis fagyival megspékelt tejeskávémat.
- Na? - kérdeztem vissza ugyancsak hangtalanul. Az évek alatt már mesterszintre fejlesztettem a szájról olvasást. Aztán akkora kortyot nyomtam le a torkomon, amekkora csak belefért. Ezen a reggelen a kávé, a likőr és a fagyi egyszerre kellett, lehetőleg intravénásan.
- Annabell és Cuffe....
- Baszki, tudtam! - válaszoltam ingerülten és majdnem félrenyeltem az isteni cukorsokk-forrást. Annabell egy húsz éves gyakornok lány volt nálunk, aki élt-halt a divatért és mindenáron meg akarta kaparintani Célia helyét a lapnál. Cuffe meg természetesen oda- és vissza volt attól, hogy egy feleannyi idős nő, mint ő érdeklődést mutat irányában. Szánalmasan viselkedett, akárhányszor csak - ahogy ő szólította - Bell közelébe került. Megpróbálta úgy előadni magát, mint egy mentort... aki valódi segítséget nyújt a beosztottjainak. Háááát.... Azzal már elkésett, hogy nekem eladja ezt a mesét. Cuffét sosem érdekelte, hogy a rovat lelkivilágával foglalkozzon, és nagyon nem állt jól neki ez a gondoskodó maszk. Hiába, a férfiak már csak ilyen hülyék. Egy szép nő látványára még azt is elfelejtik, hogy milyen a személyiségük. Legszívesebben hányást imitáltam volna, miután elképzeltem a mosdós jelenetet, ha  a szóban forgó szerkesztő nem lép be ebben a pillanatban a szobába.
- Jó reggelt Próféták! Na, ki mit hozott ma? - nézett körbe már eleve kárörvendő mosollyal az arcán Jeremiah, amit valahogy sose sikerült letörölnie a képéről.
- A szeszély újra lecsapott. Ezúttal Godric’s Hollowban! Maguktól perdültek táncra a sírok... - kezdte az a tökkelütött Ruben.
- A szeszély mi? Lejárt lemez. A héten már kétszer indultunk ilyen sztorival. Mondjatok már végre valami újat! - söpörte le a színről Cuffe azonnal.
- Sybill Trelawney megint szörnyen nézett ki az ifjúsági jósversenyen. Karmazsin talárhoz fukszia kiegészítőket vett fel... - vetette közbe Célia reménykedve.
- Ez komoly Célia? Látom, ma sem sikerült megerőltetned magad.
- De hát arról is van fényképünk, ahogy zsűrizés közben rumosteát iszik - kérte ki magának felháborodottan kolléganőm.
- Egy kis színesnek jó lesz a hetesre, de címlapnak édes kevés. Ginevra, neked mid van?

- Fleur Delacour terhes - szólaltam meg szenvtelen arccal. Ahogy vártam, erre már tágra nyíltak Cuffe szemei.
- Nocsak... és mit lehet tudni a gyerekről?
- Lány lesz és májusban fog születni - vágtam ki csípőből, amire már egy nem jól leplezett, elismerő pillantás is érkezett. Ezúttal kifejezetten örültem annak, hogy Rita nem méltóztatott bejönni a reggeli értekezletre. A szakmai tudását sosem vontam kétségbe, hiszen a mentorom volt, tőle tanultam a szakma csínját-bínját. De az évek során már elégszer ütöttem meg a bokámat vele kapcsolatban ahhoz, hogy ilyen szenzitív információt nem szívesen puffogtattam volna el előtte. Még rárepült volna a sztorimra.
- Na ez már valami. Erősíttesd meg legalább plusz két forrásból. Legkésőbb négyre az asztalomon legyen. És Ginevra... ha most mellényúlsz, akkor a perköltséget levonom a fizetésedből, abban biztos lehetsz. Érthető vagyok? - nézett rám szikrázó szemekkel a főnököm.
- Mint mindig, Főnök - bólintottam.
- Na mire vársz? Munkára... - szúrta még oda foghegyről, de fontosabb dolgom is volt annál, hogy visszafeleseljek. Sürgősen találkoznom kellett az informátorommal. Ahogy lendültem ki az ajtón, úgy érkezett meg a megkésett gyakornok lány az értekezletre. - Szia! Elszakadt a harisnyád... - szóltam neki természetesen _csakis_ jószándékból, aztán már ott sem voltam.
A szerkesztőség kandallója épp üres volt, ami kapóra jött. Beleszórtam gyorsan egy adag hopp-port, majd meg sem álltam az 1991-es véla-szépségkirálynő birtokáig.
Vetettem egy pillantást magamra a kézitükrömben, hiszen ilyen esetben a jó megjelenés már félsiker. Ezek a varázsnőszemélyek csak akkor vesznek emberszámba, ha a smink, a frizura és a szett is rendben. Ahogy sejtettem, szörnyen festett a hajam a pörgés miatt, és egy kicsit a rúzsom is elkenődött. Az égszínkék kabátom, a fekete, magassarkú csizmám és a hozzá passzoló retikül viszont továbbra is makulátlan volt. Ha apám most látott volna, büszke lett volna arra, hova jutottam. De nem adatott meg neki, hogy megélje ezt a napot.

        Jellem

Ginevra gyors észjárású, agilis boszorkány, aki megszokta, hogy amit akar, azt meg is szerzi. Gyerekkorában az apja szeme fényeként mindent megkapott, amit csak kért, tinédzserként viszont ez már nem volt elég neki, így szórakozásból kifürkészte a társai titkait, amikkel gyakran vissza is élt, cserébe néhány felszínes előnyért. Mikor rájött, hogy örökölte kémként dolgozó apja tehetségét, elhatározta, hogy újságíróként „lép a nyomdokaiba.” A munkán kívül valójában semmi nem érdekli, megszállottan próbálja leleplezni a legizgalmasabb történeteket, legyen szó a Mágiaügyi Minisztérium bürokrata húzásairól, a varázslósztárok magánéletéről vagy az alvilág mesterkedéseiről. Ha teheti, akkor kikapcsolódásként a legbefolyásosabb körök partijain engedi ki a gőzt. Így összekötheti a kellemest a hasznossal: ingyen ihatja a méregdrága koktélokat és közben információkat szerezhet a Prófétának is. Nagy tehetsége van a felszínes csevegésekben, és szerencsés adottsága, hogy egyáltalán nem fárasztja a smúzolás, ezért is olyan sikeres a munkájában.

A barátai a legszélesebb körből tevődnek össze, de egy dolog mindegyikükben közös: el bírják viselni Ginevra - gyakran már-már alpárian - nyers modorát és fekete humorát. Sőt, mi több, osztoznak vele a legnaturálisabb módon előadott poénokban. Az újságíró szakmából rengeteg mindent tanult az évek során, példának okáért azt, hogy soha ne bízzon mások adott szavában, ha nincs biztosítéka arra, hogy elég információja van róluk ahhoz, hogy a Wizengamot előtt is ugyanazt mondják, amit négyszemközt őneki. Egy dolog hinni valakinek, és más dolog rávenni őt arra, hogy tartsa magát a szavához. Ami a bizalmat illeti, apjának hála Ginevrának a vérében van a folyamatos kételkedés az emberekben, így elég ritkán történik vele olyasmi, ami valóban csalódást okozna neki. Lehet mondani, hogy távol tartja magát érzelmileg az emberektől, de azért ez nem teljesen igaz. Néhány igazán közeli barátjának sikerült megnyílnia az évek során, de tény, hogy ehhez nem egyszer "letesztelte", hogy valóban megbízhat-e bennük. Azokért viszont, akik bizonyították neki lojalitásukat, tűzbe tenné a kezét is.

         Apróságok

mindig || szép holmik, finom italok, elegáns férfiak, fizetésemelés és édességek minden mennyiségben
soha || a szerkesztője, halálfalók, teszetosza emberek, Hírverő, Mágiaügyi Minisztérium
hobbik || vásárolgat vagy bulizik
merengő || a legjobb az, amikor először került az írása a Próféta címlapjára.
a legrosszabb pedig, amikor édesapja halálhírét közölte vele apja kollégája
mumus || Helyreigazítást követelő rivalló fülsiketítő harsogása
Edevis tükre ||  Önmagát látja a Reggeli Próféta főszerkesztőjeként
százfűlé-főzet || Púderkék, vattacukor ízű
Amortentia || Gőzölgő forrócsoki és gyöngyvirág illatának keveréke
titkok || Egyszer részegen beletúrt Xenophilius Lovegood sörényébe és élvezte
azt beszélik, hogy... || Befolyásos férfiakkal is megosztja az ágyát bizonyos információkért cserébe. Ebből természetesen egy szó sem igaz, rafinált újságíróként nincs rászorulva ilyen alantas módszerekre.

        A család

apa || Robert Jadisland, †49, varázstalan. Az apjával nagyon bensőséges volt a viszonya, ami talán annak is „köszönhető”, hogy anyja helyett anyja volt. A temperamentumát és a határozottságát egy az egyben tőle örökölte, valamint a végtelen kiváncsiságát és azt a bosszantó tulajdonságát is, hogy mindenbe beleüti az orrát.
anya || Tamara Banks, †34, varázstalan. Édesanyja tragikus módon Ginevra két éves korában elhunyt. Bár küzdött a gyilkos kór ellen, végül a rák győzött. Sajnos a mugli fényképeken kívül semmilyen emléke nem maradt róla.
testvérek || egyke
állatok ||nincs, és nem is tervezi, hogy lesz

Családtörténet ||
A Jadislandek generációk óta a brit felső tízezer részei a muglik között. Robert állami kémként folyamatos izgalomban élt, és esze ágában sem volt feladni kényelmes agglegény életét, amíg nem ismerte meg Tamarát, aki táncosnő volt az egyik neves Broadway-darabban. Kivételes szépségének és humorérzékének nem tudott ellenállni, így hamarosan családot alapítottak. Ginevra igazi szerelemgyerek volt, két nagyanyja után kapta keresztneveit, akik közül Poppy még ma is él. Rendkívül bensőséges kapcsolatot ápol - ahogyan ő szólítja - nagyanyóval, aki sokat mesél neki megboldogult édesanyjáról. Apja egy félresikerült bevetés során vesztette életét, amikor Ginevra 22 éves volt. Ez borzasztóan megviselte a lányt, és a tragédia hatására még inkább a munkába temetkezett. Nagyanyján kívül nincs senkije, és őt sem látja túl gyakran, mert Poppy vidéken él. Ginevra az utolsó Jadisland leszármazott, ennek megfelelően hatalmas muglivagyon birtokosa, és soha nem szenvedett hiányt semmiben. Apja maga is színes fantáziával volt megáldva, és kémként számos szürreális dologgal szembesült hivatása során, így könnyen fel tudta dolgozni azt, hogy a lánya boszorkány. Rendkívül büszke volt rá, és minden lehetséges módon támogatta, amíg élt. Ginevra jelenleg London előkelő részén él saját lakásában. Mivel van miből, szívesen jótékonykodik is, főként daganatos betegeket támogató mugli szervezetek bőkezű mecénása.


        Külsőségek

magasság || 167 cm
testalkat || nagyon vékony
szemszín || barna
hajszín || általában szőkésbarna, de előfordult már, hogy platinaszőkére vagy feketére festette, mert ahhoz volt kedve
kinézet ||
Első pillantásra egy bájos, őzike-benyomást keltő fiatal nő, aki kínosan ügyel arra, hogy mindig makulátlanul nézzen ki. Általában tökéletesre besütött loknikkal, vagy szépen fésült konttyal látható, az arca mesterien van kisminkelve, a körmei frissen festve. Megengedheti magának azt a luxust, hogy a legdrágább ruhatervezők kreációit hordja. Szinte kizárólag magassarkú cipőt hord, nem csak amiatt, mert elég alacsony, hanem azon praktikus okból is, mert egy éles sarokkal sok mindenre rá lehet venni az embereket... A szende arc tehát csak álca, aki pár szót vált vele, az hamar megbizonyosodhat arról, hogy Ginevra nem éppen visszafogott teremtés.  


        Tudás és karrier
pálca típusa || tíz hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr maggal
végzettség ||a Roxfortot csupa kiváló RAVASZ eredménnyel végezte el, mégsem akart tovább tanulni
foglalkozás || újságíró
iskola || a Roxfort után tudatos döntésként nem folytatta tanulmányait, hanem a Prófétánál helyezkedett el újságíró gyakornokként, majd folyamatosan küzdötte fel magát a mostani, megbecsült pozíciójára
varázslói ismeretek ||
Volt hollóhátas diákként kifejezetten éles észjárással rendelkezik, aminek köszönhetően rendkívül jól teljesített a logikát és a jó memóriát igénylő tárgyakban. Különösen jó érzéke van a bájitaltanhoz is, ugyanakkor ami nem érdekli, abban kevéssé mélyedt el. Ilyen tárgyak voltak például az asztronómia és az átváltoztatástan.

        Egyéb

avialany ||Ariana Grande
Naplózva


Elliot O'Mara
Varázsló
*****


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 03. 28. - 07:44:30 »
+1

Kedves Ginevra!

Húh, nehéz lenne néhány szóban összefoglalni azt a benyomást,
amit keltettél bennem. Egy talpra esett, határozott, nagyvilági nőnek tűnsz,
aki megszerzi azt, amit csak szeretne. Nem csoda hát, hogy megkaptad a
áhított pozíciót a Prófétánál. Bár a családodban bőven történt tragédia, onnan
mindig kaptál támogatást, s talán még most is, hogy édesapád nem él, benned
pislákol tovább az ő lángja, segítve téged a mindennapokban.
Az írásod csodálatos. Élveztem minden mondatot, a maga szórakoztató formájában.
Mindig öröm ilyen szépen felépített és megfogalmazott előtörténetet olvasni. Nem
kétséges, hogy a játéktéren is könnyen megállod majd a helyed.
Így hát nem is kérdéses, az előtörténetet:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2022. 05. 27. - 21:09:48
Az oldal 0.098 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.