+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Silver moon
| | | | |-+  Esmé Fawcett (Moderátor: Esmé Fawcett)
| | | | | |-+  Megvédeni, akit szeretsz
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Megvédeni, akit szeretsz  (Megtekintve 1474 alkalommal)

Esmé Fawcett
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2017. 05. 01. - 22:04:24 »
+1

          Nem kicsit lepett meg az a bagoly, amit alig néhány órája kaptam, és Phillip volt a küldője. Elliot szerencsére alszik már, így nem gond, ha egy kis időre elmegyek itthonról. Összeszedem néhány holmimat is, amikor szerelmem alszik, nyugodtan tudok alkotni, és így legalább lehet egy teljes sorozatom tőle. Az Elliot élete címet is viselhetné akár. Elmosolyodom, majd behúzom magam mögött az ajtót. De aztán visszamegyek, hogy adjak egy puszit, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatom, hogy felébresztem. Akkor végül is csak a cetli lesz felesleges, amit a konyhában hagytam az étellel kapcsolatban.
          Végül szerencsém van, és ki tudok lógni. Az Abszol úton találkozunk Madam Fortescue fagyizójában. Mr. Rowle már egy süteménnyel és töklével vár az egyik asztalnál. Kérek én is magamnak egy italt, meg egy csomagban néhány süteményt, amit vacsira hazaviszem magammal, majd leülök vele szemben. Nem tudom mi ütött belém, hogy első hívásra rohantam ide, de az biztos, hogy szerelmem nevének említése elég okot adott ahhoz, hogy ne is gondolkodjak rajta a továbbiakban, amíg ide nem érek.
          - Miben segíthetek, Mr. Rowle. Figyelmeztetnem kell, hogy a történtek ellenére még mindig nem olyan jó a viszonyunk, hogy csak úgy találkozgassunk?
          Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, és valóban int is a fejével. Elliot állapota, és a tegnap történtek, nem fognak végleg kibékíteni minket. Még úgy sem, hogy sikerült a konyhában egy rövidet beszélgetnünk. De az akkor is csak egy folyamat első lépése. Kettőnk között nagyon lassú lesz ez. A cél az, hogy az esküvőre már egész jó viszonyban legyünk. A legjobb az lenne, ha jó viszonyban lennénk.
          - Köszönöm, hogy eljött. Tudom, hogy nem volt könnyű, és pont ezért választottam ezt a helyet. Itt valamennyire már biztonságban érezheti magát.
          Ha attól félt, hogy tartok a támadásától, akkor nagyon téved. Mardekáros voltam, de nem hülye. Ha megtámadna, akkor visszatámadnék. Legutóbb csak szerelmem miatt nem tettem. Elég nagy sokk volt az neki így is, nem kellett oda még egy párbaj kettőnk között.
          - Szeretnék minél előbb visszamenni hozzá, és még haza is kell mennem. Lehetne, hogy rövidre fogjuk?
          - Megértem. Rendben.
          A zakójához nyúl, mire én idegesen megállítom a kezem. Tudom, hogy mit mondott, és azt is, hogy nem fog megtámadni, de biztos, ami biztos fel leszek készülve rá, ha mégis. Végül egy dobozt vesz elő és tolja elém. Biztos nem békülési ajándéknak szánja. De akkor mit akar vele? A dobozról rá emelem a tekintetem.
          - Mit akar ezzel? Engem nem vehet meg egy ékszerrel.
          - Nem magának szánom, hanem a fiamnak, de szeretném, ha maga adná oda neki. Tőlem nem biztos, hogy jó néven venné.
          - Nem hiszem, hogy így gondolkodna. Egész eddigi életében azt kereste, hogyan tudna közelebb kerülni magához. Miért akarja elvenni ezt tőle?
          Látom rajta, hogy gondolkodik, bizonytalanul az ékszerhez ér, de mielőtt visszavehetné, én teszem ugyanezt. Leteszem a poharamat, és kinyitom a dobozt. Egy arany medál van benne, egy arany láncon. A medálon ráadásul van egy kő, ami akár gyémánt is lehetne. Nem lennék meglepődve, Phillip megengedheti magának. Ezt szánja Elliotnak? Miért?
          - Látom, hogy nem érti. Hermész volt…
          Ez volt a kulcsszó. Nem mintha maga a medál nem lenne elég árulkodó. Persze, hogy tudom, ki volt Hermész vagy a rómaiaknál Merkúr. A tolvajok és az utazók védőistene azon túl, hogy az istenek hírnöke. Elég ötletes ajándék, de nem tudom, mi értelme van egy ilyen ajándékot adni neki.
          - Hermész volt a tolvajok és utazók védőistene. Ezt értem, de a medál mitől olyan különleges?
          - A bűbájoktól, amiket ráhelyeztem, és amiről a fiamnak nem kell tudnia.
          - Miért akar titkolózni előtte?
          - Mert biztonságban akarom tudni. Elgondolkodtam azon, amit mondott. Nem lehetünk ott vele mindig. Eddig se tudtam mindig megmenteni, volt már korábban is, hogy későn érkeztem. Akkor nem volt ekkora a baj, de mi van, ha legközelebb nem érek oda időben? Mi van akkor, ha a maga jelenléte sem állítja meg?
          Van benne valami, de ettől még szólhatna a bűbájokról. Kivéve, ha nem akarja, hogy sérthetetlennek érezze magát a medál miatt. Mert gondolom nem lenne az, csak egy extra védelmet kapna. A mostani ügynél mégis elhiszem, hogy csak meglepték őket, nem a felkészülés hiányán múlott. Nem lenne ilyen meggondolatlan már. Ugye, hogy nem lenne? Így viszont már megérteném ennek a találkozónak a fontosságát. Becsukom a dobozkát és visszatolom az asztalon felé. Közben megette a süteményét, már csak a töklevéből maradt pár korty, ahogy az enyémből.
          - Menjünk most. Szeretném, ha ez minél előbb hozzá kerülne.
          - Nem is érdekli, milyen bűbájok vannak a láncon?
          - Nem. Csak az érdekel, hogy megvédje. Vagy legalábbis segítse az útján és épségben hazahozza.
          Felállok és a Foltozott üst felé megyek. Talán Elliot felébredt már, de ha nem, akkor sincs gond. Phillip megvárhatja ott. Talán sikerül egy kicsit beszélgetniük. Jó lenne most már rendezni a helyzetüket, kettesben, ha már tegnap nem alakult úgy az a pár perc, mikor Daniellel elmentünk pár pillanatra.
          Én először a saját lakásomra megyek, összeszedem néhány holmim. Átmenetileg tudok dolgozni a téli kertben a kincsei között, de hosszú távon nem működik majd. Meg kell nagyobbítani a lakást pár helyiséggel, ha ragaszkodik ehhez az elrendezéshez. Legnagyobb meglepetésemre Phillip inkább velem akar jönni, mintha félne hazamenni hozzá. Nem gondolom túl, megfogom a kezét, és elviszem magamhoz
          - Tehát eddig itt alkotott?
          Felix azonnal odamegy hozzá és szaglászni kezdi, majd morogni kezd. Úgy tűnik ez családi vonás. Elmosolyodom, mert Elliottal is ezt csinálta az első találkozásnál. Igaz, akkor volt egy bogár a táskáján.
          - Igen, itt. Egy perc és mehetünk is tovább.
          Az egy perc kicsit hosszabb idő lesz, de még így sem olyan nagyon sok. Az egyik képem előtt állva fedezem fel. Azt még Elliot érkezése előtt festettem, kicsit depresszív lett, de attól még a kép maga jó. Leteszem a lábam mellé a csomagom, majd
          - Van esetleg kérdése, vagy mehetünk?
          - Van önnek patrónusa?
          - Nincs és nem is…
          Hirtelen elindul felém, majd elmegy mellettem és megáll a kandalló előtt. Remélem, nem arra gondol, hogy a szárnyai alá vesz, támogatja az iskolámat, és így közelebb kerül majd Elliothoz is. Újra megfogom a kezét, majd ezúttal már Elliothoz megyünk. Remélem jól alakul majd ez a beszélgetés és nem fogom megbánni, hogy elhoztam ide. Mert ha kell, kérdezés nélkül kidobom a lakásból, még akkor is, ha ezzel megsértem szerelmem.

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 11. - 21:59:48
Az oldal 0.184 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.