Hangulat zene:

Patrick Ailish Everdean professzort magabiztos, odaadó tanárnak ismerte meg. Néha kicsit szigorúnak, de máskor izgalmasnak és érdekesnek tartotta óráit. Kifejezetten boldog volt, mikor tanárnő elvállalt egy különórát vele. Megfogadta magának, hogy bebizonyítja a tanárnőnek, hogy igen is remekül ért az átváltoztatáshoz. Begyakorolta a tanult varázslatokat és képleteket. Remélte, hogy valami újat is elleshet a nevelőtől.
Eljött az idő, Patrick bement a terembe, ami most még nagyobbnak látszott mint eddig. Körbe nézett a teremben, hisz még eddig sosem volt ideje rendesen körülnézni. Az ablak mellett egy torz rajzott látott valami félresikerült kísérletről. Az ajtó mellett egy szekrény állt üresen. A kiskorú végig húzta ujját a szekrényen és egy titkos rekeszt talált. A tanárnő előtt nem akart kutakodni, de nagyon hajtotta a kíváncsiság, így eltervezte, hogy éjjel vagy nappal belopódzik és meglesi mit rejt a szekrény.
Leült az első padba és várt. Hallgatta az órák kattogását. Eszébe jutott, hogy érdemes lenne még egyszer átolvasni jegyzeteit.  
Patrick még egyszer átolvasta irományait, majd elrakta és tekintetét a tanárnőre helyezte. A professzor elmosolyodott mintha valami tréfát eszelt volna ki Patrick ellen, majd elmondta az óra menetét. – Egy új varázslat! Az nagyszerű lenne! – gondolta Patrick. Nagyon fellelkesült és várta, hogy milyen feladatot talál ki számára az oktató. A pedagógus Elkezdte írni a táblára az egyenletet, T egyenlő W szorozva C-vel, osztva V és A szorzatával.
- Gondolkozz….Gondolkozz – Próbált emlékezni a tanultakra az ifjonc. Majd hirtelen eszébe jutott. Szinte látta maga előtt a tanárnőt ahogy magyarázza és táblára írja fel a válaszokat.
- Ezt a múlt órán tanultuk! - elővett egy lapot és elkezdte leírni a táblán szereplő képletet, majd megszólalt. - Ha jól számolom W szorozva C-vel és V szorozva A-val részeknek eredménye meg kell egyeznie, de csak pozitív szám lehet. Például W=2, C=1, V=0,5, A=4. 2 szorozva 1-gyel az 2. 0,5 szorozva 4-gyel az is 2. 2 osztva 2-vel az 1. - elégedett volt magával, hogy eszébe jutottak a dolgok, már csak a tanárnő helyeselését várta.

Patrick kissé elbízta magát a professzor szavai hallátan. –~Nem véletlenül vagyok Hollóhátas. Az ilyen feladatokat könnyen megoldom, lehet még iskola első is leszek – fantáziált a nebuló. Elképzelte ahogy kezet fog McGalagony professzorral és az egész iskola megtapsolja, de amint meghallotta a kréta kopácsolását rögtön feleszmélt. Míg a tanárnő írta a feladatot, egy denevér repkedett a levegőben. A fiú figyelmét lekötötte eme csodálatos állat, így észre sem vette, hogy a feladatok felkerültek a táblára. A kis állatka súrolta Patrick kobákját repülés közben, így visszazökkentve őt feladatához.
Elkezdte lemásolni a feladatot, mialatt a tanárnő már a másik táblára jegyezte a képleteket. Az ifjú néha kitekingetett a bőregérre, de hamar vissza tért teendőihez. ~ Nos kezdjük el. Ez csak egyszerű logika, a kisujjamból kirázom.
1. feladat: ~ Ebben nincs semmi nehézség pikk – pakk kész leszek vele.
2. feladat: ~ Nem, nem, ez kerek számra sehogy sem akar kijönni, valami mást kell kitalálni. Esetleg egy 0,5 –tel megtoldva helyes lehet a megoldás. Aha! Ahogy gondoltam, így már jó lesz az eredmény.
3. feladat: ~ Ez érdekes. Ebben már van némi nehézség. Nos lássuk. Látom ez sem lesz egész esetleg 0,6 -tal kéne próbálkozni. Aha, bár ebben azért nem vagyok biztos később lehet visszatérek rá.


Lap


4. feladat: ~ Erre a lapra már nem fér rá a következő feladat. Elő veszek egy újat – elővett egy lapot a tanuló.  ~ Nos kezdjük is. Ez már kicsit bonyolultabb mint az előzök, de sikerülni fog biztosan – nyugtatgatta magát Patrick. ~ Az eleje tiszta sor nem is az a nehéz, hanem az egyéb tényezők. Mikor fogom én ennek hasznát venni, hiszen úgy sem kezdek majd neki számolgatni ha varázslásra kerül a sor. Ez csak egy rakás sületlenség amit nekünk „szegény” diákoknak meg kell tanulnunk. Legszívesebben telefirkálnám a lapot véleményem kifejezve, de nem tehetem, mert jófiú vagyok. Jaj, de butus vagyok hát ez is nagyon egyszerű csak egy kis gógyi kell hozzá. Kész is, így tutira jó lesz.
5. feladat:  ~ Micsoda!? Ez másodikos anyag nem? Jó képességű gyerek vagyok, de azért ennyire nem. Esetleg kérhetnék segítséget. Nem! Nem kérek én egyedül is megtudom csinálni, biztos nem adta volna ezt feladatot ha olyan nehéz lenne. Mi lenne ha másképp írnám fel a képletet? Ez az! Így mindjárt világos. Bármilyen számot írok oda a végeredmény 1,5 lesz. Nagyon rafinált.


Másik lap


Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyű feladatokat kapok – gondolta. Az ifjonc nagy izgatottsággal várta a következő feladatokat remélve, hogy azok már gyakorlatiasabbak lesznek. Felnézett, hogy megkeresse a denevért, de az már nem repkedett, hanem gazdája vállán ült. Patrickot megmosolyogtatta a dolog, hisz szerinte furcsa dolog denevért háziállatnak tartani. Miután befejezte a bámészkodást a magasba nyújtotta kezét, ezzel jelezvén, hogy készen van a feladatokkal. Jaj ne! Az utolsó feladatot elfelejtettem – jutott eszébe a ifjúnak, viszont ezzel már elkésett mert már jelentette, hogy elkészült és elpakolta a tintát és a pennát.

Amint a tanárnő szemei végig futnak a lapon én egyre feszültebbé válok, hisz tudom, hogy hamarosan meglátja az elmaradt utolsó feladatot. Arcom színe kétségbeesésektől vált falfehérből tűzvörösbe és vissza. Annyira igyekeztem bizonyítani, hogy én igenis értek az átváltoztatástanhoz, hogy egy ilyen figyelmetlenséggel szúrtam el az egészet. A tanárnő kérdésére lehajtott fejjel válaszolok.
- Ne…nem, csak elsiettem és lemaradt.
Iszonyúan szégyellem az egész dolgot, még Ailish professzorra se merek pillantani. Az egészben még mindig az a hihetetlen és borzasztó, hogy lehet tudtam volna az utolsó feladatot, de így már nem lesz esélyem bizonyítani. Más hollóhátas biztosan ujjal mutogatna rám, hogy hogy lehetek ilyen béna és valószínűleg igazat is adnék neki. Próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, mert tudom, hogy ha ilyenekkel kínzom magam, akkor sose jutok az egyről kettőre és csak megzavarom vele a további munkámat. Nem egy szőrös szívű tanárnak ismerem Ailish professzort, így szinte biztosra veszem, hogy adni fog egy második lehetőséget is. Pillanatokon belül érkezik is a lehetőség egy kis házi egér formájában. Meglepődötten vizslatom a kis, szőrős állatot és már kezdeném felmérni külső adottságait, mikor rájövök, hogy ez most az az óra. Erősen koncentrálok a professzor minden szavára, hogy ezúttal ne forduljon elő semmi hiba. Az egérke mindeközben valóban egész nyugodtnak tűnik. Miután gondosan megjegyeztem minden utasítást, de mielőtt elpróbálnám a pálcamozdulatot, még lenne egy fontos kérdésem a professzorhoz. Jelentkezni is kezdek és, ha felszólít, akkor fel is teszem kérdésemet.
- Ugye az egérnek, Pinkynek nem eshet baja?
A legtöbbször ez a kérdés férkőzik be a fejembe, ha állat kísérletről van szó és ennek több oka is van. Először is talán, egy meghatározó élmény miatt rettegek ennyire az állatokon való kísérletezésektől. Még az iskola előtt, próbálkoztam otthon bájitalfőzéssel, persze többnyire kevesebb sikerrel, de volt, hogy valami véletlenül összejött. Volt egy eset, amikor egy bájitalomat egy fiatal orrontó furkászon próbáltam ki és a végeredmény tragikus balesetbe torkollott. A kis ártatlan lény, már amennyire ártatlannak lehet őket nevezni, hiszen folyton elcsennek minden csecsebecsét, de a lényeg az, hogy szegény szó szerint felrobbant a varázsital hatására. Borzalmas látvány volt, de azóta nem is próbálkoztam semmi ilyesmivel, kivéve, ha az órán ez volt a feladat, de előtte minidig megkérdeztem, hogy biztonságos-e az állat számára. A másik ok az lenne, hogy egyszerűen imádom az állatokat, lenyűgöznek. A talárom zsebéből lassan előrántom a pálcát, amit használat előtt kicsit megtörölgetek, hogy biztosan ne zavarjon be semmi porszemcse és elkezdem a mozdulatokat. Közben halkan mondom a következőket, hogy jobban menjen a mozdulat.
- Félkör, fel és le.
Ez alapján rajzolok is egy mintát, bár észreveszem, hogy a könyököm viszonylag egyenes maradt, de a csuklóm mozgott közben. Újból nekiállok a mozdulatnak, ami ezúttal jónak tűnik, de a mozdulatok végén a pálca hegye nem az egérre mutatott, így neki kell állnom még egyszer. Most már mindent fejben tartok és figyelek mindenre, amit eddig elrontottam. A mozdulat sorozat végén azt állapítom meg, hogy helyesen végeztem el a feladatot, így kérdőn pillantok Ailish professzorra, hogy tovább lépünk vagy volt még valami hiba. Persze, ha a gyakorlás közben tanácsokkal lát el a professzor, akkor kicsit felhagyok a művelettel és megpróbálom megfogadni tanácsait.