2-es kupé

Emmeline (és még utoljára Morgan)

Mosolyogva vette át Emmeline-től a bűbájt tartalmazó pergament, és biztonságba helyezte a táskájában. Hát igen, neki is kellett már egyszer a gyengélkedőre mennie, amiért macskaszőr ment véletlen a szemébe, de hála Merlinnek, tényleg csak egyszer. Ash, az ő baglya is közbehuhog néha, miközben a fekete cica egy másik levélhordóval „diskurál”. Fura, milyen jól el tudnak beszélgetni a maguk módján az állatok… Révedezéséből azonban kizökkentette az új és a tavalyi évről szóló beszélgetés.

Olive megjegyzésére, miszerint a tavalyinál csak jobb lehet, bólintott: jó hallani, hogy mások is igyekeznek derűsen felfogni az új iskolaév kezdetét… Azonban a három másik lányon is látszott, hogy megviselte őket az elmúlt időszak, ráadásul ők maradtak is harcolni. Morgan szavaira a választási lehetőségről összeráncolta a szemöldökét és a cipőjét kezdte fixírozni.

Arról, hogy Jo maradjon, másodéves volta miatt szó sem lehetett, őt egyből hazaküldték, és valahol örült is: nem tudta, mennyire állta volna meg magát harci helyzetben. Ha ötödéves, vagy idősebb, valószínűleg ő is maradt volna, de így akkor is a könnyű kiutat kellett választania, ha nem tetszett. Mindenesetre felnézett és bólintott a fiú azon mondatára, mi szerint jó, hogy a várakozás egyikükből se veszett ki.

A hatodéves időközben felállt, és szavai alapján menni készült. Igaz, még csak delelőre járt, de Jo igazat adott neki annyiban, hogy előbb-utóbb át kell öltözniük, mugli ruhában nem lehet megjelenni az évnyitón. A kupétársai meg biztos azon töprengenek már, merre lehet… Az intést és mosolyt Jo is viszonozta.

- Most jut csak eszembe, hogy idén mehetek le először Roxmortsba -,szaladt ki a száján, mielőtt észrevette volna magát. Igazat mondott: csak akkor jutott eszébe ismét, hogy a harmadévesek lemehetnek a faluba, amikor Morgan megemlítette, hogy meghívja őket egy vajsörre, ha összefutnának- mindez annak ellenére, hogy az aláírt engedély ott lapult a táskájában.

[- Hát igen.]

Jo

Néztem ahogy Morgan kisétál a kupéból, és eltűnik a folyosón. Egyrészről igaza volt, másrészről viszont nem tudom elképzelni, hogy aki már legalább a negyedik évét taposta a Roxfortban, nem állt be a csatasorba. Jo megjegyzése oldotja a hangulatot, rámosolygok.
- Hát igen. - szólok kissé zavarodottan - Roxmorts tökéletes hely, hogy eltöltsd egyik fölös délutánodat. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod.
- Így van! - helyesel Kathrine, közben bólogat. - Ha akarod, akár egyik délután körbe is vezethetünk! Aztán ha összefutunk Morgannel, behajthatjuk rajta az ígéretét. - kacsint egyet, s elkezdi simogatni a terrárium falát. Kis varangya elégetetten brekeg. Igen szép gesztus volt Morgantől, hogy meghívott minket. Imádom a vajsört, meg a varázsvilág édességeit. Szerencsére, a szerveztem miatt nem vagyok hajlamos a hízásra. Ha nem így lenne, akkor már gurulva térnék vissza az iskolába. Már látom magam előtt, ahogy belépünk a boltocska ajtaján, s megcsap minket a sok finomság illata. Őszintén kíváncsi vagyok Jo reakciójára is. Biztos el fog ámulni, ahogy én is harmadéves koromban. A gondolatra megkordul a gyomrom. Mintha egy varázslat lenne (lehet, hogy az is), meglátom a büfés kocsit a kupé ajtajában. Itt az ebédidő! Előkotrok pár galleont a zsebemből, hogy vegyek valami tápláló finomságot.

Emmeline

Hát igen, rengetegen maradtak harcolni Jo háztársai közül is, legalábbis azok, akik ötöd-vagy hatodévesek voltak legalább, de akadt negyedéves is, aki a tanárok próbálkozásai ellenére visszaszökött- és hiába tetszett a tanároknak a kiskorú diákok jelenléte, mindenütt nem lehettek ott. Azonban szerencsére nem kellett sokat ezen gondolkodnia: Roxmortsos megjegyzése gondoskodott a téma oldásáról.

- Az jó lenne, köszi! -,mosolygott a felajánlásra, hogy az ötödéves lányok körbevezetik. – És azok alapján, amit hallottam, máris tetszik a hely.

Mert természetesen amellett, hogy a szülei is a Roxfortba jártak, a faluról már egy hónap után tudhatott szinte mindent elsős korában is, ha nyitva tartotta a fülét. Ódákat zengtek felsőbb évesek a Három Seprű vajsöréről, sokan a Zonko Csodabazárára esküdtek, a Mézesfalás portékái is közbeszéd tárgyát képezték. Sok felsőbb éves jócskán aratott azzal, hogy roxmortsi kirándulások előtt felvette az első-és másodévesek vagy a falusi látogatásoktól eltiltottak megrendeléseit, és megvette nekik, amit kértek, Valentin-napra készülődve pedig nem egy lány Madame Puddifoot kávézóját emlegette.

Természetesen a sok információ eredménye az lett, hogy, mint mindenki, Jo is alig várta, hogy maga is betehesse lábát a híres-neves Roxmortsba, és megnézze, tényleg olyan csodás-e az a hely, még akkor is, ha hajlamos volt igazat adni a pletykáknak ezen a téren. Többször elképzelte már a Három Seprű vagy épp a Mézesfalás belsejét, és irigykedve nézte azon kiváltságosakat, akik le is mehettek oda bizonyos napokon.

Gondolataiból a büfékocsi hangja zökkentette ki, és Emmeline-nel együtt ő is nyúlt a pénzéért, hogy bevásároljon ebédre, pár kondéros kekszből, csokibékából, mindenízű drazséból és csokipocakból.

- Ha kértek, vegyetek nyugodtan -, tette hozzá a három kupétársához fordulva.   

[- Azt hiszem én is megyek átöltözni, mindjárt jövök.]

Jo

Elégedetten nyammogom a tökpitémet, közben egymást kínálgatjuk a sok finomságból. Ahogy látom, Jo arca felderül az ötletre, hogy a kíséretünkben fedezze fel Roxmorts csodás kis világát. Biztos vagyok benne, hogy ez egy erős kis barátság kezdete, s többé nem megyünk el egymás mellett az iskola folyosóin, anélkül, hogy legalább egy biccentéssel üdvözölnénk egymást. Kár, hogy eddig nem igen sikerült alsóbb évesekkel ismerkednem. Mindig is meg voltam győződve arról, hogy az idősebb diákok tudnak valamit, amit én nem. Most már belátom, tévedtem, hisz nem hiszem, hogy lenne bennem valami, ami Jo-ban nincs meg. Plutó is érzi az étel illatát, s nyávogással adja tudtomra, hogy ez nem csak az én ebédidőm. Kinyitom ládámat, s kiemelek belőle egy adag konzerv tonhalat. Miközben a csomagolással babrálok, a nyitott ládában tökéletes rálátásom nyílik, a taláromra. Eszembe jut, hogy Morgan már átöltözött. Lerakom a dobozt az ülésre, Plutó rögtön el is kezd lakmározni. Oldalra nézek, meglátom Olive fintorát. Elmosolyodok. Sose szerette a halat. Az ebédünk teljes csöndben zajlik, csak tompa hangok szűrődnek be a többi kupéból. Amikor az utolsó falatot is lenyelem, felállok.
- Azt hiszem én is megyek átöltözni, mindjárt jövök.
A bólintásoktól megnyugodok. Felnyalábolom a talárt, s kiszökkenek az ajtón. Jó tíz percbe beletelik mire sorra kerülök. A tőlem telhető legnagyobb sebességgel vedlek át, s sietek vissza barátaimhoz. Mikor belépek a kupéba, fura látvány fogad. Kathrine borzadt arcát látom, amint Jo-t bámulja. Odasiklik a tekintetem és én is ledöbbenek. A lány fején ott csücsül Kathrine varangya, Lewis. Olive int nekem, hogy csukjam be az ajtót, s az ablakot. Kathrine egy hirtelen mozdulattal felugrik, s elkapja, az immár levegőbe ugró kétéltűt.
- Szabad tudnom, hogy mi történt?- kérdezem, mire mindenki felém fordul.

Emmeline

Mindenki evett mindenki édességhalmából, az ebéd pedig eseménytelenül és csendben, de kedélyesen telt. Jo örült az új barátoknak, és annak, hogy ilyen jól kezdődött az új iskolaév. Ezek után csak nem lehet rossz a többi része sem, nem igaz? -, gondolta magában az édességek csomagolópapírjait eltakarítva.

Időközben Emmeline is megetette a cicáját, és bejelentette, hogy elmegy átöltözni- erről a hugrabugosnak is eszébe jutott, hogy bizony ruhát kéne cserélni, de úgy döntötte, még várhat egy picit, miután látta az óráján, hogy még csak négy órára jár.

A kisállat-etetést viszont nem halogathatta sokáig: Ash is hangosan követelte a bagolycsemegéjét, amit hamarosan meg is kapott, és Olive is kedveskedett a levélhordójának némi elemózsiával. Erről Kathrine-nek is eszébe jutott a miniterrárium lakója, és kinyitotta a fedelét, hogy megetesse a varangyot, az azonban kiugrott, mielőtt még annyit mondhattak volna, Merlin.

Egyenest Jo fejére, mintha csak az lenne a legkényelmesebb tavirózsalevél (vagy gomba vagy bármi más, amin varangyok és békák pihennek, mióta világ a világ) a világon.

Első gondolat: Most mondjam azt, hogy szerencsére nem a macska volt?
Második: Hát, legalább az ablak nincs nyitva…
Harmadik: Csak kapja el valaki hamar, mielőtt megszökik…

A kupé legfiatalabb utasa igyekezett mozdulatlan maradni, hogy adandó pillanatban Kathrine elkaphassa a szökevényt, ám szerencsére nem sokáig kellett szobroznia- alig egy perc múlva Emmeline visszatért, és a varangy visszakerült a helyére, megkönnyebbült sóhajt csalva ki Jo-ból.

- Semmi különös… mi is megpróbáltuk etetni a kedvenceinket, és a brekusz a nyitott üvegtető csábításának nem tudott ellenállni. -, mondja apró mosollyal Emmeline jogos kérdésére, miután lenyugodott. 

[- Én is valami ilyesmire gondoltam.]

Jo

Jo válaszán megnyugodok. Még csak az kellett volna, hogy máshogy történjen, mondjuk Jo arcára ugrik. Lewis mindig is arról volt, híres, hogy minden adandó alkalommal megszökik. Ha belegondolunk, ez nem is olyan különleges, elvégre minden varangy így tesz. Azonban Lewis sportot űz ebből. Nem egyszerűen elmenekül, hanem megvárja amíg üldözője közel ér. Ilyenkor szemtelenül brekeg, majd egy gyors mozdulattal tovább ugrál. Számos kellemetlen esetet tudnék felsorolni, amikor a kis breki szórakozott velünk. Kathrine azonban ennek ellenére is nagyon szereti.
- Én is valami ilyesmire gondoltam. - mosolygok vissza Jo-ra, majd elfoglalom megszokott kis helyemet, az egyik ülésen. Talárom egész kényelmes, a megszokotthoz képest. Érzem ahogy a szemei elnehezülnek. Egyre lejjebb kúsznak, míg végül becsukódik mindkettő. Valahonnan még hallom Jo hangját, ő is megy átöltözni.
A vonat hirtelen fékez. A sikító hangra kinyitom a szemem, felpattanok, a többiek ugyanígy tesznek. Jo már vissza is ért, észre sem vettem. A lámpák elsötétülnek, hirtelen este lett. Kilépünk mindhárman a folyosóra, ahogy látom, a többi diák is így tesz. Látok ismerős arcokat. Mögöttünk ott van Caelius Edevane, és a nővére, akivel az Abszol úton találkoztam. Még hátrébb a fiú, akit a Merlin Könyvtárban ismertem meg. Arca kissé beesett. Aztán meglátom Morgant is. Arca eltorzul a meglepődéstől, valamint a félelemtől. Előre nézek. Mindenki egy pontra mered. És meglátom őket. A halálfalókat. Fekete köpenyükben lassan haladnak előre. Maszkuk, akár a sötét jel. Egyre közelebb és közelebb érnek, a diákok arcára fagyasztva a jeges félelmet. Már csak pár lépésnyire vannak tőlünk, magamban reménykedek, hogy tovább mennek. Már csak három lépés. Kettő. Egy. Az egyikük megáll, pont előttem. Előhúzza pálcáját, s rám szegezi. Én a sajátom után tapogatok, de nem találom sehol. Kétségbeesek. Maszkja mögül hallom a szavakat, amik számos varázslóval és boszorkánnyal végeztek.
Kiáltva ébredek fel, talárom verejtékben ázik. Jobbra nézek, majd balra. Oké, még mindig a kupéban vagyok. Itt van Kathrine és Olive. Engem bámulnak. Tekintetem felkúszik az ajtóba, s megpillantom Jo alakját.