Arleth Gresham

ARLETH GRESHAM

alapok

jelszó || "Nocsak Lupin, sétára indultunk a holdfényben?"
teljes név || Arleth Gresham
becenév || Arl, Leth
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980. 09. 13
kor || 17
faj || ember
vér || arany
évfolyam || hatodik

a múlt

Egy átlagos, őszi napon kezdődött minden - vagyis nem minden, csak az én életem. Emlékezni nem emlékszem semmire, de elmondta az akkori bába, hogy anyám nem is volt kíváncsi rám, amikor megszülettem, nem is tartott a kezében, nem érdekeltem. Amikor ezt megtudtam, nem tudtam felfogni, hogy miért .. De mostmár mindent tudok.
Apám egy híres mágus, de örökké a sötét oldalon állt, persze csak titokban. A mágiaügyi minisztériumban dolgozik, amióta az eszemet tudom - kémként - , és akármikor fenáll annak a veszélye, hogy lebukjon, leleplezzék és az Azkabanba kerüljön. Bármikor.
Anyám egész életében gyönyörű nő volt, de be kell vallani, ember volt, és az az öregségen ő sem tudott kifogni, akármilyen jó és ügyes boszorkány is volt. A szüleim, vagyis pontosabban anyám már annak idején, a Roxfortban kinézte magának apámat, de persze apám ügyet se vetett rá. Aztán, miután elvégezték az iskolát, mégis összeházasodtak - olyan pletykákat is hallani, hogy bájitallal láncolta magához, hogy elcsábította, de én sosem tudtam meg, mi az igazság, bár őszintén nem is érdekelt.
Két bátyám van, Iwan és Jack, mindketten felnőttek már, a 20-as éveiket is túllépték, és Voldelmort nagyúrnak szolgálnak, mint hűséges halálfalói. Mindkettő levegőnek nézett engem, örökké, alig láttam őket, sosem voltak otthon.
Egy óriási lakásban élünk, nagy kúria, szolgálókkal, cselédekkel, meg mindenkivel, akiknek a segítségét lehet venni egy háztartásban. Pénzben sosem volt hiány nálunk, a leggazdagabb mágus családok közé tartoztunk, örökké. Apám dolgozott, minden áldott nap, fívéreim nem láttam, több hónapokig keresztül, anyámmal voltam otthon, aki úgy élt, mint egy királynő, de rám se nézett. Utált engem, és idővel rájöttem, hogy miért. Ugyebár, én sokkal később születtem, mint a bátyáim, és idővel, apámat már nem kezdte érdekelni anyám, úgy hallottam, hogy a válás is szóba került. De anyámnak volt esze, tudta, hogy egy gyermekkel maga mellé láncolhatja apámat, és így is lett. Tehát engem csak kényszerből szült meg, azért is utált, míg bátyáim szerette. De sikerült elérnie célját, részben. Apám nem vált el tőle, és szeretett engem, már amennyire kitelt tőle. Ő volt az, aki méltatott egy pillantásra, ő volt az, aki tudtam, hogy szeret valamennyire, hogy jelentek neki valamit. Nem láttam sokszor, de amikor hazajütt, örömmel borultam a nyakába, és öleltem meg. De anyámat nem szerette meg ezek után sem. Úgy tetették mások előtt, hogy ők egy boldog házaspár, de nem voltak azok, rá se néztek egymásra.
Aztán egyik nap, 10-11 éves lehettem, amikor kaptam egy levelet, egy felvételit, a Roxfortba. Mindaddig egy magántanár tanított, mert nem engedte meg senki, hogy mugliiskola járjak, egy aranyvérű, híres családból származó poronty. Igy, az a magántanár, Mr. Sanders megtanított több nyelven beszélni, matekozni, meg zongorázni is, de varázslatokat, átkokat és bűbájokat is tanultam tőle. De aztán, hála a levélnek, véget ért életem egyik korszaka, lezárult egy fejezet. Mehettem a Roxfortba, természetesen minden fenvalóm ott járt. Én is, mint családom minden tagja, az engem illető, jellemhez járó házba kerültem, ahonnan sok sötét mágus került ki, ahonnan apám és anyám is, és bátyáim is.
Mielőtt azonban elmentem volna a mágusképzőbe, apám figyelmeztetett - elmondta, hogy ő kém, hogy a rossz oldalon áll, hogy bátyáim mifélék, és hogy az egész család a rossz oldalon áll, és én is köteles vagyok követni ezt. Nem utáltam meg apám, felfogtam a dolgot, és akkor megszűnt számomra a kedvesség, a szeret és minden jó dolog. Az iskolában okos boszorkány voltam és vagyok, de sok tanár elítélt a szüleim miatt, és azok is, akik nem egy házban voltak velem. De nem törődöm velük, sosem foglalkoztam senkivel, barátaim sem voltak - mindenkire közömbösen pilantottam, nem érdekelt semmi, és senki, kezdtem kizárni magamat a világból. Hideg, és közömbös lettem, a tanulásba merültem el, és olyan lettem, mint egy bábu - engem nem lehetett irányítani, de nem kavarogtak érzések bennem, csakúgy, mint egy tárgyban, mintha lelkem sem lenne. De valahol, legbelűl, volt bennem vágy, vágy a szeretetre, és a boldogságra, csak mindezt elnyomta a keserűség, fájdalom és szánalom, amit sokkal jobban éreztem, mint a szeretetre való vágyást.
Jelenleg az ötödik évemet kezdem itt, a Roxfortban, barátok nélkül, egyedül, mégsem érzem magányosnak magam, mert tudom, hogy egyszer rábukkanok majd egy olyam emberre, barátra, társra, aki észhez térít - márha lesz annyi akaraterő benne.
Amióta megszülettem, céltudatos vagyok, de mégis, üresnek érzem magam. Félek, sőt, rettegek a jövőmtől. Az a tény, hogy a családomban majdnem mindenki halálfaló, rádöbbentett arra, hogy majd biztosan én is az ő nyomdokaikba kell lépjek. Apám miatt. Ő az, akit soha, semmiért és senkiért nem bántanék meg, akármit kérhet tőlem – de szerintem ő is érzi, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Én nem vagyok olyan erős, nem lennék képes kibírni mindezt, azt hiszem.

jellem

Alapjában véve nagyon kedves, és aranyos lány – csupán nem ezt az oldalát mutatja ki másoknak, mert fél, hogy kihasználják. A szolgálókon kívűl alig foglalkoztak vele gyermekkorában, épp ezért őt is körülvette ez a nemtörődömség, nem érdeklik mások, csak azok, akiket igazán szeret. Minden vágya az volt, hogy barátokat szerezzen, de általában a diákok rettegnek tőle, a családjából kifolyólag, ő meg fél kezdeményezni – és ami a legrosszabb : fél, hogy amiért szóba áll egy idegennel, egy félvérrel, vagy esetleg egy mugli születésűvél, családja megveti, vagy esetleg kitagadja, így inkább csak konokul, és egyszer – egyszer kicsit undokul hallgat.
Tudásvágya nagy, hatalomra szomjas. Tisztelettel beszél a tanárokkal, de az is csoda, ha diáktársainak köszön. Természetesen háztársait méltatja a legtöbbre az iskolából, de a mugli születésűekkel és a félvérekkel nem nagyon áll szóba. Szeret kötözködni, de nincs ereje ahhoz, hogy ezt csinálja, mert ehhez meg kellene szólítson egy idegent, ahhoz meg túl büszke. Egyébként magabiztos, makacs és önfejű, ha valamit elhatároz, azt végbe is viszi, minden áron.

   apróságok
mindig || átkok, hatalom, komorság, apja, kedvetlenség, vihar, pasik
soha || vihogás, muglik, félvérek, kegyes hazugságok, kedvesség, hisztik, nyávogás
dementorok || egyedül van egy kihalt, fekete falú szobában, magányosan, elhagyatottan
mumus || apja halála
titkok || Lelke mélyén örökké szeretetre és kedvességre vágyott és vágyik, figyelmességre, csak sose senki nem adta meg ezt neki, esetleg egy kicsit apja.
Bátyjai sosem törődtek vele, így mindig egy egy olyan barátra, fiúra vágyott, aki megvédi őt, de idővel kezd megkomorodni, és felfogni, hogy ő is megtudja védeni magát.
Fél a szerelemtől, és mégjobban attól, hogy egy mugli, vagy egy félvér tetszeljen meg neki, mert tudja, hogy a családja akkor nagyon kiakadna.
rossz szokás || ha ideges, vagy fél, általában alsó ajkát harapdálja, és keze remegni kezd ; ha meg szégyenli magát, vagy zavarban van, ami ritkán fordul elő, örökké sápadt arcán halvány pír jelenik meg.

a család

apa || William Gresham, 47, aranyvér
anya || Augusta Gresham, 45, aranyvér
testvérek || Iwan Gresham, 26
Jack Gresham, 24
családi állapot || egyedülalló
állatok || egy fehér macska, Doris

külsőségek

magasság || 167 cm
tömeg || 49 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || mivel máguscsaládban nőtt fel, így a talárokat részesíti ruhának. Az iskolában általában szoknyában és fehér ingben, laza nyakkendővel, de legtöbbször talárban látni, színszerint inkább feketében és mérgezöldben.
kinézet || egy középmagas, első látásra szép, és aranyos kislánynak néz ki, de ha belepillantasz kék íriszeibe, láthatod tekintetében a sok szenvedést, és a hidegséget. Nagyon utálja, sőt, rázza a hideg tőle, hogy ha elmegy mások előtt, főleg, ha azok nem háztársai, ujjal mutogatnak rá, és arrébb húzodnak. Nagyon senki sem figyel fel rá, mivel nem is mutatja ki azt, hogy vágyna egy kis társaságra, pedig úgy van.
egészségi állapot || krétapor allergiás, de mivel ezt inkább a muglik világában használják, így nincs nagyon kierősödve az allergiája, de ezen kívűl makk egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || a Roxfort előtt magántanára volt, aki tanított neki pár alap átkot meg bűbájt. Az ötödik éve következik A Roxfortban. Mindene a bájitaltan,és a mágiatörténet. Utálja a mugliismeretet, az LLG-t és a jóslástant, szerinte ezek felesleges tantárgyak. A kedvenc tantárgya az erőssége, valószínűleg anyjától örökölte a bájitalok által érzett szeretetét. Célja, hogy mikor elvégzi a Roxfortot, már jól értsen a legilimeciához meg az okklumenciához.
mugli képzettségek || több nyelven is beszél, tud matekozni és haladó szinten zongorázik
pálca típusa || 10,5 hüvelyk, cseresznyefa, főnix farktollával
különlegesség || minden vágya, hogy egyszer animágus legyen

szerepjáték-példa

Egy narancssárga falú szobában, reggel kilenc óra felé kopogtatott valaki, majd nyögés hallatszott, és belépett egy nő. Mintha valami egyenruha lett volna rajta, bizonyára valami cseléd volt. A szobába belépve a szokásos látvány terült a szolga elé : egy kék baldachinos ágyban egy szőke hajú kislány feküdt, de csak haja lógott ki a takaró alól, amit a fejére húzott. Valami olyasmit motyogott ki a lány a takaró alól, hogy tedd le, és hagyj békén, mire a szolgáló kelletlenül meghajolt, letett egy tálcát az éjjeliszekrényre, és dölöngélve kisétált a szobából. Ekkor a takaró lekerült a lány arcáról, aki én voltam, a szokásos, reggeli fintorommal. Ásítottam egy nagyot, miközben kikászálódtam az ágyból, és elhúztam a sötétítőt. Nyár volt, július. A tálcára pillantok, majd a gardrób felé sietek, kihalászok egy farmert meg egy fehér pólót, és kisietek a szobám ajtaján, miközbenjól bevágom magam után. Letrappolok a lépcsőn, és a nappaliba érve látom, hogy anyám olvassa a Reggeli Prófétát.
-   ‘Reggelt! – köszönök rá, de semmi válasz. Tudom, megszoktam már, de örökké reménykedem, hogy egyszer visszaköszön. De sosem … A konyhába érve a szolgákra förmedek.
-   Valaki hozza le a reggelim. Megmondtam, hogy nem kérek rántottát. Egy kakaót ... – vetem oda az egyiknek, mire nyomban el is fordul, és már készíti is az italt.
-   Jött ma bagoly? – kérdeztem még meg, mire az egész rázni kezdte a fejét. Elfintorodom újra, majd kikapom az egyik kezéből a kakaót, és felsietek a lépcsőn. Behuppanok az ágyba, és közben az ablakot pásztázom. Pár perc, és megjelent az ablakban egy kis fehér gyöngybagoly. Mintha megéreztem volna. Gyorsan felpattanok, és septében ablakot nyitok. Egy levél, pecséttel. Gyorsan kitépem a csomagolásból, és átfutom. Felvettek. Roxfort. Istenem. Most, életemben először, és lehet, hogy utoljára elmosolyodom, őszintén, miközben elengedem a baglyot. Gyorsan egy cetlire firkantok valami olyasmit, hogy : “Felvettek a Roxfortba. Most kaptam meg a levelet. Várunk haza. Arleth.” Majd egy fekete baglyot ki is vettem az ablakot, lábán ezzel a cetlivel, és egyenesen elindult a Minisztériumba, apámhoz. Én meg egy mosoly kíséretében az ágyra vetem magamat, és elképzelem az elkövetkező Roxforti éveim.

   egyéb

Semmi.