Josephine ShieldHeart

JOSEPHINE SHIELDHEART

alapok

jelszó || "A Reggeli Próféta úgyis világgá kürtölte"
teljes név || Josephine ShieldHeart
becenév || Jo, Josie
nem || nő
születési hely, idő || Cardiff, Anglia; 1979. december 10.
kor || 18
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || hatodik

a múlt
A mai napig fájdalommal tölt el, hogy nem ismerhettem meg a szüleimet, s olyan kevés idő adatott nekünk, közösen. Nem mintha nem szeretném a keresztapámat, erről szó sincsen. Rendes ember, igyekszik velem foglalkozni, amikor épp ideje engedi. Mostanság egyre kevesebbet hallok róla, ugyanis teljesen leköti őt a Halálfalók elleni szervezkedés. Én is segíteni akartam neki, de azt mondta, jobb helyen vagyok a Roxfortban, úgyhogy menjek csak szépen, és kezdjem el a hatodik évemet. Bár nem igazán füllött hozzá a fogam, visszatértem ide, de egy percnyi nyugtom sincsen. Hogy miért? Persze, hisz te ezt nem tudhatod...Még nem meséltem el...
1979. december 10-én láttam meg a napvilágot Nathan ShieldHeart és Janelle Everhart lányaként a napfényes Cardiffban.Édesapám ír származású volt, öt éves korában költöztek London vonzáskörzetébe a nagyszüleimmel. Régi, nemesi családból származott, őseik között nem egy mugli grófot lehet találni, így ez a rang rá is átöröklődött. Anyával a Roxfortban találkoztak először, ahol a Teszlek Süveg mindkettejüket a Griffendél-házba osztotta be. Az első években nem igazán szimpatizáltak egymással, ráadásul anyának - félvér származása ellenére - már egy aranyvérű Mardekáros udvarlója akadt. A sors - vagy inkább drágalátos keresztapám, Bowen Hartley hathatós közbenjárása - végül mégiscsak egymás mellé sodorta őket. Az iskola befejezése után összeházasodtak, majd nem sokkal rá megérkeztem én is a családba.
A szüleim a kezdetektől fogva részt vettek abban az időkben a Halálfalók elleni küzdelemben, ami a vesztüket okozta. Fél éves lehettem, mikor a családomra rátörtek ezek az alávaló...inkább nem is mondom ki, hogy mik, mert a végén megsértődne a pennám. Megölték a szüleimet, s csak a keresztapám lélekjelenlétén múlt, hogy mi valami csoda folytán megmenekültünk. Voldemort bukásáig Bowen bújkált velem, csak utána mert visszatérni az otthonába.
Mugliiskolába sose jártam, Bowen maga tanította meg nekem az alapokat: olvasást, írást, illetve kisebb bűbájokkal
szórakoztatott el engem. Tizenegy évesen pedig megérkezett a behívóm, hogy felvettek a Roxfortba, amitől keresztapám nagyon boldog volt. Nem mondom, okoztam neki néhány kellemetlen percet, egyszer véletlenül meggyullasztottam a szakállát, de szerencsére nem lett komolyabb baja.
A lényeg a lényeg, hogy megkezdtem a tanulmányaimat. Izgultam, mint a legtöbb elsős, nem tudtam, mire számíthatok, de szerencsére kellemesen csalódtam a légkörben. Természetemnek köszönhetően sikerült hamar beilleszkednem a többiek közé, bár elég furcsa jellemnek tartottak. Kicsit elvont az érdeklődési köröm, imádom a művészeteket, itt a suliban a leginkább a zongorám hiányzik, illetve a lovaglás. Bowennel mindig hosszú távokra kilovagoltunk a családi birtokán, miközben a régmúlt időkről mesélt nekem.
A tantárgyakkal nem volt különösebb gondom, az Átváltoztatástant és a Sötét Varázslatok kivédését egyből megszerettem, a Bájitaltant viszont egyből megutáltam. Nem tehetek róla, egyszerűen rosszul voltam az egésztől...na meg magától Pitontól is. A hideg kiráz attól az embertől, de komolyan. Ő is amúgy hasonlóképp szívlel engem, szóval panaszra semmi okom nem lehet.
Harry Potter neve ismerős volt a számomra a beosztásnál, de első hallásra nem tudtam hova tenni őt. Keresztapámmal lefolytatott bagolyváltások révén viszont megtudtam bizonyos dolgokat, mivel Bowen és a szüleim Lily és James Potter évfolyamtársai voltak, bár nem forogtak egy körben, s nem is igazán ismerték egymást.
Sajnáltam szegény Harryt, hogy mindenki úgy tekint rá, mint egy csodabogárra, s hol összesúgtak a háta mögött, hol pedig gúnyolódtak rajta. Leginkább Draco Malfoy, de azt a gyereket egyszer még úgy megcsapom...
Az évek végülis idézőjeles nyugalomban teltek az iskolában. Mert ugye azért történtek furcsa események, kezdve a Baziliszkusz támadásától Voldemort visszatéréséig. Csodáltam, s csodálom még most is Harryt, mennyi mindent képes végigcsinálni. Én igyekeztem kivonni magam valamelyest az eseményekből. Nem gyávaságból. Nem, erről szó sincs. Sokkal inkább azért, hogy figyeljek és információt gyűjtsek. Nem éreztem magam még kellően felkészültnek, be kellett ezt látnom. De belül fűt a tettvágy és a bosszú. Ugyanis nem feledtem el, kik ölték meg a szüleimet és ki áll ennek az egésznek a hátterében. S a veszteségért kész vagyok nekik visszavágni, kerüljön akár az életembe is...

jellem

általában higgadt és kedves, de elég hamar ki lehet hozni a béketűréséből, és olyankor jaj annak, aki a közelében van. A hozzá közelállókkal mindig segítőkészen viselkedik, bárki bármikor elpanaszolhatja neki gondját, búját, baját; ő meghallgatja és kész tanácsot is adni. Szeret időnként egyedül kóborolni és elmélkedni. Ha rossz kedve van, olyankor előjön cinikus és szarkasztikus énje és nem kímél senkit. A szeretteiért az életét is feláldozná.

apróságok

mindig || zongora
könyvek
lovaglás
Bowen
Sötét Varázslatok Kivédése
soha || Malfoy
Piton
pókok
bájitaltan
kapor
dementorok || tavaly nyáron majdnem elvesztette a keresztapját, aki súlyos sérülésekkel hoppanált el utolsó erejével egy Halálfalók elleni küzdelemből
mumus || Bowen halála
titkok || * szerelmes Bowen egyik közeli barátjába, Patrick Breslinbe, aki tíz évvel idősebb nála, de persze ezt nem mutatja ki
* varanggyá változtatta a házvezetőnőjük gonosz macskáját, Lucifert egy időre...valakin gyakorolnia kellett
* véletlenül elszakította keresztapja egyik kedvenc könyvét
rossz szokás || * ha ideges, olyankor harapdálja az ajkát és ropogtatja az izületeit
* szereti kifigurázni Piton professzort...az irományaiban rendre bohócot csinál a tanárból. Szerencsére az illetékes még nem olvasta ezeket...eddig

a család

apa || Nathan ShieldHeart, halott, félvér (ír)
anya || Janella Everhart, halott, félvér (angol)
keresztapa|| Bowen Hartley, 38, félvér (angol)
testvérek || nincs, hála a Halálfalóknak
családi állapot || egyedülálló
állatok || Brego, a lova és Cicero, a baglya

külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 60 kg
rassz || európai
szemszín || zöldes-barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || van egy sebhely a bokáján és ha nevet, két gödröcske jelenik meg a szája sarkában
kinézet || első benyomásra kellemes jelenség, aki csak a második pillantásra tűnik ki a tömegből, de akkor nagyon. Pozitív kisugárzása egyből bizalmat ébreszt az emberekben. Az öltözködése nem hivalkodó, szereti az egyszerű, kényelmes ruhákat, és ünnepélyek alkalmával is a visszafogott elegancia híve.
egészségi állapot || allergiás a csípésekre

a tudás

varázslói ismeretek || ami érdekli, azt hibátlanul megtanulja, sőt, már az órán megjegyzi, ami viszont nem
tudja lekötni a figyelmét, az veszett fejsze nyele, azzal nem is érdemes próbálkoznia. Ezért van az, hogy Sötét
Varázslatok Kivédéséből a legjobbak közé tartozik, Bájitaltanból pedig néha még Neville Longbottomnál is
katasztrofálisabb eredményeket művel. Piton egy alkalommal szimplán csak Isten verésének titulálta. Na igen, a kölcsönös "szeretet" elég intenzíven él köztük.
mugli képzettségek || kiválóan zongorázik, emellett időnként énekel is
pálca típusa || 17 hüvelykes fűzfa főnixtoll maggal
különlegesség || -

szerepjáték-példa

- Josie, figyelj rám, ha hozzád beszélek, rendben? - rángatott vissza Bowen feddése elmélkedésemből a zongora
mellé.
- Persze, ne haragudj - túrtam bele a hajamba zavartan, s a férfi felé fordultam. - Mit is mondtál?
- Szeretném, ha visszamennél Roxfortba és elkezdenéd a hatodik osztályt. Nem akarom, hogy valami bajod essék - nézett rám ellentmondást nem tűrő tekintettel.
Durcásan pattantam fel ültömből, s keresztbe font karokkal az ablakhoz sétáltam. Idegesített, hogy még mindig gyerekként kezelt, pedig idén már tizennyolc leszek. Nem, elég volt a tétlenségből, most már én is szeretnék valami hasznosat tenni.
- Megőrjít ez a tétlenség! - fakadtam ki végül. - Nem igazságos, hogy míg te és Patrick az életeteket kockáztatjátok, addig én tétlenül az iskola falai között ülök, s várom, hogy a bagolyposta mikor érkezik meg a halálhíretekkel...
A férfi felállt, odasétált hozzám és vígasztalóan megölelt.
- Elhiszem, hogy meg akarod anyádék halálát bosszulni - súgta a fülembe, majd a szemeimbe nézett. - De még nem vagy kész rá. Tanulj, ameddig tudsz és lehet. A többit pedig bízd ránk. Ha rosszra fordulna a helyzet, úgyis magam mellé vennélek, jól tudod. De most még Roxfortban a helyed.
Megadóan hallgattam végig a mondandóját, s a szívem mélyén tudtam, hogy igaza van. Az én időm még nem jött el. A sors majd úgyis megmutatja az utat, merre kell mennem.

egyéb

Josie patrónusa egy tigris