Cassiopeia Lucinda White

CASSIOPEIA LUCNDA WHITE

„Carpe diem!”
„Imago animi sermo est - A lélek tükre a beszéd”

   Alapok

jelszó || "Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség."
így ejtsd a nevemet || Cássziopeja Luszinda Vájt
nem || nő
születési hely, idő || London; 1982. július 9.
horoszkóp || rák
kor || 16
vér || (valószínűsíthetően) félvér
évfolyam || 5

   A múlt
Egy meglehetősen hűvös nyári éjszakán láttam meg a napvilágot, akarom mondani a holdvilágot, ugyanis abban az órában a nap maximum a föld másik felén süthetett. Hogy még nem is mondtam, hol? Pedig ez fontos. Egy Londoni árvaházban. Igen, akármennyire is ellenkezik a jelenlegi családi hátteremmel, egy árvaházban születtem. Az anyámnak nem volt hova mennie, így kerültem oda. Az anyámat nem ismertem, mert két hónappal a születésem után meghalt, tüdőgyulladásban. Az árvaházban sajnos nem igazán kedveltek, mert mindig én voltam a leghangosabb, legrendetlenebb és a legnehezebb természetű gyerek. Ja, mármint a nevelőnők nem kedveltek, a többiekkel nagyon is jóban voltam; főleg egy nálam két évvel idősebb fiúval és egy velem egykorú lánnyal kerültem szorosabb barátságba. Jane, Gary és én. A furcsa dolgok körülöttem már hat évesen megkezdődtek. Eleinte csak olyanok történtek, hogy Betty néni már megmosdatott, miután a kéményből akartam kicsalogatni a macskát és így csupa hamu lettem, de nagyon nem akaródzott fürdeni, és másnap reggel az idősödő hölgy arra jött be a szobába, hogy ismét csupa hamu vagyok, holott váltig állítottam, hogy én bizony nem mentem ki a szobából. Később már sajnos néhány ablak betörése is felkerült a listára, amiért már javíthatatlan rosszcsontnak bélyegeztek.
Az igazán nagy változás a tízedik születésnapomon állt be. Mivel egy éve Jane-t elvitték egy családhoz, Garyvel ketten maradtunk, és mindketten arról álmodoztunk, hogy valaki végre ránk is lecsap. Én már kezdtem pánikba esni, hiszen Garyhez két család is jött az elmúlt három hónap alatt. Biztosak voltunk benne mindketten, hogy el fogják vinni, de nem beszéltünk róla, így jobb volt. És a szülinapomon megtörtént… hozzám is eljöttek.

Éppen a szobában játszottam, kivételesen békésen, mikor Betty néni jött be, és engem hívott.
- Cassiopeia! Gyere ide! – A hangja határozottan csengett. Odamentem, egy széles mosollyal az arcomon.
- Jól figyelj rám! – kezdte, és egy kissé lehajolva a szemembe nézett. – Látogatók érkeztek hozzád, és lehet, hogy te is kapsz egy igazi családot, de ehhez az kell, hogy rendesen viselkedj. Megértetted? – Tágra nyílt szemekkel bólogattam, majd kivételesen tűrtem, hogy egy kicsit rendbe szedje a ruhámat, ami az árvaházban megszokottan kicsit nagyobb volt rám a kelleténél. Ezek után kézen fogott, és kivezetett a folyosóra, onnan pedig az igazgatónő irodájába, ahol egy néni és bácsi tárgyalt a szigorú vezetőnővel. Betty néni odavitt, és elment. Kíváncsian tekintettem az asszonyra. Kedves arca volt, és szép, szőke haja.
- Mondja, kettesben maradhatnék a lánnyal egy pár percre? – fordult az igazgatónőhöz, mire az egy pillanatig habozott, majd egy bólintással jelezte beleegyezését, és kiment a férfival együtt. Ott maradtam az idegen, szőke asszonnyal, és bátran a szép zöld szemekbe tekintettem. Fürkésző pillantással méregetett, néma csendben. Kezdtem unni magamat, így inkább elkezdtem fel-alá sétálgatni a teremben. Míg nagy sokára – egy perc lehetett, de én éveknek éreztem akkor – megszólalt.
- Cassiopeia – furcsán mondta ki a nevem, mintha máris hozzá tartoznék. Beleborzongtam. – Nekem azt mondták, hogy te egy különleges kislány vagy, én mégsem láttam ebből eddig semmit, csak azt, hogy kifejezetten teli vagy élettel. – Na erre egyáltalán nem számítottam. Idejön ez a nő, és elkezd sértegetni. Felszegtem az állam, és úgy válaszoltam.
- Én igenis különleges vagyok, csak ki kell érdemelni, hogy megmutassam – mondtam komoly arccal, majd egyszer csak az asztalon levő csésze a teával együtt egy minimálisan nagy lendülettel az asszony előtt állt meg, épp csak egy csepp ment félre, és arról sem én tehettem, nem tudatosan csináltam.
- Óh, köszönöm. Ezek szerint én kiérdemeltem? – tette fel a kérdést, huncut mosollyal az arcán, és diadalittas csillogással a szemében.
- Igen – bólintottam egy hatalmasat az összes fogsoromat kivillantó mosollyal az arcomon.
Így kezdődött el az életem érdekesebbik része. Már a következő héten elbúcsúztam az árvaháztól, amit szerettem is, nem is, és költöztem be a White családhoz. Ferdinandnak és Annabellnek eddig csak fiúgyermekei voltak, szám szerint kettő, és szerencsémre pont egy lányra vágytak, és még az örökbefogadástól sem riadtak vissza. Ők mondtak el nekem mindent, amit a varázsvilágról tudni kell, és náluk már végre nem néztek rám ferde szemmel a furcsaságaim miatt. Ez volt a megszokott. A két fiúval – Cyrusszal és Ethannel – hamar barátságot kötöttem, és a két bátyámat a mai napig igazi testvéremnek tekintem, habár a vérünknek semmi köze egymáshoz.

Tizenegy éves koromban történt mg az olyan régóta várt dolog. Felvettek a Roxfortba; már igazán untam magam otthon, egyedül, hiszen mindkét bátyám odajárt, így egy éve unatkoztam. De ennek vége lett, hiszen a szüleim nagy örömére én sem szakítottam a hagyományokkal (még akkor sem, ha csak nevelt gyerek voltam), és engem is felvettek. Így kezdődött meg az éltem eddigi legérdekesebb része. Ha elkezdeném ecsetelni, hogy mi mindent csináltam a suliban, akkor soha nem végeznék, így igyekszem röviden összefoglalni.
Nos, első évben nem történt túl sok izgalmas beosztottak a házamba, és akaratomon kívül máris sikerült egy-két ellenséget szereznem, akiket az évek során sajnos meg is tartottam. Én tényleg nagyon jó szándékú voltam, de úgy tűnik vannak olyanok, akik ezt nem tudták elviselni. A kellemesebb oldalát is sikerült megismernem az iskolának, ugyanis hamar barátokra is leltem, April és Eric személyében. Másodikos koromban történt, hogy a suliban megrendezésre került a Trimágus Tusa. Mivel ehhez még jócskán kicsi voltam, így csak szemléltem az eseményeket, és szurkoltam a suli bajnokainak. Ja, igen, az egyikük (Harry Potter, ki ne tudná, kicsoda ő), azt állította, hogy Tudjukki visszatért. Sosem beszéltem a sráccal, nem tudom neki milyen érzés, hogy elég sokáig ajnározták, és akkor, annyi idősen azt sem tudtam, higgyek-e neki, avagy sem. De azt tudom, hogy a hugrabugos bajnok meghalt. Ezek után az élmények után érkezett el a harmadik évem. Ebből csak annyi maradt meg, hogy kínszenvedés volt, és inkább mielőbb túlestem volna rajta, egyszerűen ez az év nem lett a szívem csücske, már csak azért sem, mert a nevelőszüleim elég sokat veszekedtek, és így a kedvenc ünnepem a Karácsony, kissé fagyos hangulatban telt el. Aztán jött a negyedév, a Roxfort megannyi izgalmával, az ostrommal és a többivel. Az egyik legmeghatározóbb történés az volt, amikor rájöttünk arra, hogy Eric apja halálfaló. A karácsonyi szünet egy részét April és én Ericnél töltöttük, és akkor történt, hogy kihallgattuk egy beszélgetését, amiből rövid nyomozás után rájöttünk az igazságra. Eric viszonya az apjával sosem volt felhőtlen, de most még jobban megromlott. Fél tőle, hogy az apja megtudja, hogy Ric tudja az igazat, még az anyjának se merte elmondani. Úgy érzi nem tud mit tenni, és ez a mai napig így van.
Az életem megváltozott a háborút követően. A nevelőszüleim csatlakoztak a Rendhez, Ethan szintén, így az egész családnak titkok szövik át az életét, és a nevelőapám minden nap megjátssza magát a Minisztériumban, az anyám egyre többet aggódik, nekem és Cyrusnak meg csak azt mondják, hogy legyünk jók, ne keltsünk feltűnést, és viselkedjünk jól az iskolában… ezzel meg már tele van a hócipőm.

   Jellem

Cassie jelleme igen lobbanékony, de emellett vidám, játékos, tettre kész, és kalandvágyó. Nagyon szeret társaságban lenni, és ilyenkor be nem áll a szája. Nem adja fel egykönnyen, ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi, nevezhetjük makacsságnak, de én inkább a kitartóval jellemezném. Általában az optimista szemlélet az uralkodó az életében, de nem él a fellegek között, reálisan látja a dolgokat. A körülmények ellenére nagyon is sokat nevet és mosolyog, úgy érzi csak így lehet túlélni. Nyílt személyiség, van bátorsága odamenni egy magányos diákhoz, és spontán bevonni őt a társaságba. Ha van valami, ami viszont előhívja a harci kedvét az az, ha a barátait, szeretteit kell megvédeni, értünk mindig minden helyzetben kiáll. Szereti az igazságot, de néha mégis füllent, viszont a tetteinek mindig vállalja a következményeit. Alapvetően inkább benne van a harcokban, semmint kívülről szemléljen egy vitát.
Időnként hajlamos a lustaságra, és elfelejteni fontos dolgokat, néha pedig nem tudja mikor kell hallgatni. Nem éppen jellemző rá a pedáns rend, inkább a szétszórtság felé hajlik, és hajlamos az egész szobáját feltúrni egy könyvért. Szeret olvasni, imádja a könyveket, de az emberi kapcsolatok kedvéért mindig félre tudja tenni őket. Időnként van, hogy akaratlanul is megbánt embereket egy-egy túl őszinte megjegyzésével, de ha ezt észreveszi, sosem szégyell bocsánatot kérni. Egy kicsit amolyan „sosem növök fel igazán” lányka, de ha kell tud komoly is lenni, csak ne vigyük túlzásba.

Erősség || kitartó, nyílt, egyenes, vidám
Gyengeség || lobbanékony, rendetlen, szétszórt, gyerekes

   Apróságok

mindig ||
♦ csoki
♦ Roxfort
♦ kviddics
♦ család
♦ Eric, April
♦ történetek, mesék
soha ||
♦ halálfalók
♦ dementorok
♦ túlzott hőség
♦ tökfőzelék
♦ beképzelt emberek
hobbik || síelés, írás, nevetés
merengő || legjobb emlék: mikor elvitték az árvaházból (nem volt ott olyan rossz, de jó sem)
legrosszabb emléke: mikor az árvaházban nem kapott egy hétig csak kenyeret és vizet.
mumus || Cassie alakját ölti magára, de nem tud megszólalni, és nincs körülötte senki
Edevis tükre || boldogan megöleli az igazi apját, megtalálja, hogy ki az.
százfűlé-főzet || hófehér színű és kókusztej ízű
Amortentia || frissen hullott hó
titkok || bár a szüleinek megígérte, hogy nem teszi, még mindig kutatja az igazi apját.
azt beszélik, hogy... || egyszer kiszökött a faluba, és miután tetemes mennyiségű alkoholt fogyasztott, az asztalon táncolt a férfi vendégekkel a Három Seprűben, mígnem McGalagony professzor hozta vissza az iskolába (természetesen ez nem igaz… na jó, lehet, hogy a faluba tényleg kiszöktem, de más nem volt!!!)

   A család

apa || ismeretlen | nevelőapa: Ferdinand White; 45; félvér; néha ugyan összevesznek, de ettől függetlenül ő a nevelőapja és szereti, még akkor is, ha időnként nem tudja az apjának tekinteni.
anya || Lucinda Jhonson; 20 évesen elhunyt; mugli | nevelőanya: Annabell White; 43; félvér; jóban vannak, de néha inkább a barátnője, mint az anyja, hiszen mindig is tudta, hogy nem ő hozta világra.
testvérek || mostohatestvérek:
♦ Ethan White; 20; bátyja, aki mindig, bárhol, bármikor megvédené őt, tud vele beszélni bármiről, a bátyái közül a komolyabbik.
♦ Cyrus White; 17; a másik bátyja, akivel bármilyen bolondságba bele tudnak menni, őt gyakran inkább a barátjának tekinti, mint testvérének.
állatok || Snow, a kis hófehér cica.

Családtörténet ||

Mivel a valódi apám ismeretlen, róla nem tudok mesélni, de anyámról azt mondják szép volt, ám teljesen varázstalan. A Cassiopeia nevet még apám mondta neki, és ő ebben engedett is.
A nevelőszüleim jómódú családból származnak, mindketten félvérek, ahogy a mostohatestvéreim is.

   Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || átlagos, de inkább vékony, arányos
szemszín || kék
hajszín || gesztenyebarna
kinézet || Mosolygós, vidám lány, gesztenyebarna haja lágy hullámokban keretezi az arcát, amiben csak úgy csillognak a kék szemek. Első pillantásra látszik, hogy kedves. Általában sosincs egyedül, ha mégis, akkor egy könyvet is találhatsz nála. Előnyben részesíti a kényelmes ruhákat, de mégis igényesen öltözik.

   A tudás

varázslói ismeretek || Nem mondanám, hogy betéve tudja az elmúl négy év anyagát, sőt mágiatörténetből szerintem még a legutóbbi órát se tudná felidézni, de Átváltoztatástanból még az elsőéves első órát is. Kedvece még az SVK és a Bájitaltan is. Szeretne megtanulni patrónust idézni, mert fél a dementoroktól, de eddig csak kudarc koronázta próbálkozásait, talán, ha segítséget kérne, jobb lenne a helyzet…
felvett tantárgyak || Repüléstan, Rúnaismeret
pálca típusa || 10,5 hüvelyk, cseresznyefa, főnixtoll maggal
RBF || -

   Egyéb

avialany|| Georgie Henley