Acton Sinclair

ACTON SINCLAIR

Ha udvariasan és megértően viselkedünk másokkal, filléreket fektetünk be, és egy vagyont kapunk vissza.

Alapok

jelszó || "Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség."
így ejtsd a nevemet || Ekton Szinkler
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1980.12.25.
horoszkóp || bak
kor || 17
vér || félvér
évfolyam || 7.

A múlt

Az életem egy téli éjjelen kezdődött el, Londonban. Mondhatni, én voltam szüleimnek a karácsonyi ajándék. A világon élő emberek többségétől eltérően, az én sorsom más volt, ugyanis egy mágus családba pottyantott be a sors. Édesanyám Edith, valamint édesapám John egyaránt varázserővel rendelkező személyek voltak. Azt mondták, hogy azon az estén csodálatos volt London, a város fényei, valamint a sűrű hóesés páratlan, csodaszép összhangot képeztek. Rengeteget bömböltem kisgyermekként, de úgy tartják, hogy aki csöppségként sokat sír, abból erős személyiség lesz felnőtt korára. Egy olyan negyedben éltünk Londonban, ahol csak mágusok laktak, ezért nekem mindig is természetesek voltak, a muglik által furcsának vélt dolgok. Goodluck nagyapámat nagyon szerettem, ő és nagymamám Godrick’s Hollowban éltek, és szinte minden hétvégén ellátogattunk hozzájuk. Az öreg rengeteget áradozott a régmúlt időkről, én pedig könyökömön támaszkodva, mosollyal arcomon hallgattam a meséket, melyekről még ma sem igazán tudom, hogy valóban megtörténtek-e, avagy az idős lókötő fantáziája szülte őket. A családom múltja azonban nem volt olyan fényes, mint amilyennek gondoltam. Nagybátyám Halálfaló volt, és a nagyúr bukása után sem zárták be az Azkabanba. Gyűlölte apámat, már az első perctől fogva, hogy találkoztak. Voldemort legyőzése után senki nem tudott nagybátyám hollétéről semmit. Családi hagyománynak számított nálunk a sok kiruccanás a hegyekbe, Anglia nagyszerű, szinte még érintetlen erdeibe. Valószínűleg emiatt kedveltem meg annyira a természetet. Ehhez hasonló napon történt, amikor már öt éves voltam, hogy ameddig a többiek a sátrat verték fel, én elkalandoztam. Egy csillogó víztükrű tóhoz értem, ahol, csupán önmagam szórakoztatása miatt, kővel kezdtem dobálni a vizet. A lágy szellő érzete, mely megsimította arcomat, még mindig él emlékezetemben. Hirtelen egy süvítő hangot hallottam, az égről, de amikor felpillantottam, csak egy szürke felhőt láttam, ami pont eltakarta a Nap korongját.
- Szóval te volnál az.- szólított meg egy hang, ijedtemben pedig majdnem belezúgtam a vízbe. Egy férfi lépett ki a fák közül, külsőre félelmetes volt, csakis szürke és fekete ruhákat viselt, azok is szakadozottak voltak. Mögötte egy seprű volt az egyik fának támasztva. Egyből rossz érzés fogott el, amikor a fickóra tekintettem, az viszont lassú léptekkel közelített felém. Arcán vigyor csücsült, de az inkább őrületet sugárzott, mintsem örömöt. Nem mertem hozzászólni, megdermedve bámultam magam elé, igazából nem sok kellett hozzá, hogy összepisiljem magam. Amint odaért leguggolt, majd megsimította az arcomat. Kezei oly ridegek voltak, mint a téli jéghártya a víz felszínén. Szürke szemeivel mélyen az enyéimbe tekintett. Vizsgálgatott.
- Azért szorult beléd némi Goodluck vér is. Nem vagy te teljesen reménytelen.- mondta.
- Ki vagy te?- nyögtem ki végül a kérdést.
- Ó, én is családtag vagyok. A nevem...
- Sebastian!- hallatszott nagyapám kiáltása, aki időközben a keresésemre indult. A kezében a pálcáját tartotta.
- Acton kisfiam, gyere ide mellém!- utasított az öreg, én pedig rohantam volna hozzá, ám akkor a sötét öltözetű alak megragadta a kabátomat, ezt követően magához láncolt kezével. Ingujjából egy másik fapálca csusszant elő, azt pedig szép lassan a papámra szegezte.
- Nos, ő inkább itt marad velem. Még olyan ártatlan, nem tömték teli a fejét a muglik és sárvérűek szeretetéről szóló marhaságokkal. Majd én megtanítom hogyan legyen igazán erős mágus!- jelentette ki a Sebastian nevű férfi.
- Fiam, elborította az elmédet ez az ostoba vérmánia. Nem az vagy már, aki voltál. Olyan dolgokat tettél a múltban, ami miatt szégyenkeznem kell, hogy a gyermekem vagy.- nagyapámat sosem láttam még úgy azelőtt. Szavai komolyságot, szomorúságot árasztottak, nekem meg kezdett összeállni a kép, miszerint a Sebastian nevű illető, ki éppen fogva tartott, a nagybátyám volt, kiről senki nem beszélt addig túl sokat.
- Miket beszélsz?! Szégyenkezni? Te idióta, vén ökör!! A te hibád mindez! Sosem volt még a családunkban példa arra, hogy valaki sárvérűvel házasodott volna! De te megengedted a lányodnak, és ő hozzáment ahhoz a Sinclair-hez!- ordított Sebastian dühösen.
- Igazad van. Elbuktam, mint szülő... Viszont ezt nem Edith miatt mondom. John egy nagyszerű, szeretetre méltó ember, büszke vagyok rá. Azt szerettem volna, ha belőled is becsületes, igaz varázsló válik majd egy napon. Kérlek! Tedd el a pálcát fiam! Gyere haza velünk, és együtt majd kitalálunk valamit!- mondta a nagyapám, miközben könnyes szemekkel leengedte a varázspálcáját.
- Avada Kedavra!- hangzott az ige, mire a halálos mágia telibe találta a papámat, aki élettelenül terült el a talajon. Nagybátyám zavarodottsága eluralkodott rajta, s ismét rosszul döntött. Valószínűleg a fájdalom, a csalódottság kényszerítette erre. Én sosem gondoltam azt, hogy vannak velejéig romlott emberek, mert minden tett az életben, minden cselekedet egy döntés volt, amit csak kétféle módon lehetett meghozni: jól, vagy rosszul. Ezek határoznak meg bennünket, ezeknek a következményei alapján ítél majd meg minket a világ. Nagyapám, Owen Goodluck halálát a remény okozta, az igazán mélyről jövő apai szeretet, mert nem tudott gyűlölni egy fiút, aki egy olyan, hibákkal teli útra lépett, melyről nem tudták visszarángatni. A zajokra felfigyeltek szüleim, s pár másodpercre a gyilkos varázslat után, meg is érkeztek. Én megharaptam Sebastian kezét, kiszabadítva ezzel magam, édesapám és édesanyám pedig heves párbajba kezdtek a família fekete bárányával. A zűrzavarban az öregemhez rohantam, odaguggoltam hozzá, kétségbeesetten ráztam a karját, csakhogy ő nem reagált már semmit. A melegséget, nyugalmat árasztó íriszek, amikről egykoron a kandallóból felcsapó, családi tűz lángjai tükröződtek vissza, végleg kihűltek. A szüleim nem tudták időben legyőzni a bácsikámat, ugyanis az villám gyorsan seprűjéhez futott, majd elmenekült. Édesanyám zokogva rohant oda nagyapámhoz, majd a mellkasára borult, és megállás nélkül sírt. Nehéz idő következett ezek után, a családunkon belül is gyakoribbak lettek a viszályok, a szüleim sokat veszekedtek. Owen Goodluck hatalmas lyukat hagyott maga után. Viszont az élet ment tovább, én meg cseperedtem, mígnem tizenegy éves koromban egy levél érkezett, amit nekem címeztek. Sosem kaptam még azelőtt táviratot, ezért egy szinten meglepően ért a dolog, csakhogy hamar rájöttem, milyen szerencsés voltam. Tisztában voltam vele, hogy beléptem abba a korba, amikor a gyerekeket felveszik a Roxfortba, s én egy varázserővel rendelkező személy voltam.
- Anya! Apa! Levelet kaptam!- kiáltottam, miközben boldogan rohantam be a nappaliba, ahol szülém kávézott, édesapám pedig az újságot olvasta.
- Csak nem?- érdeklődött a faterom, miközben kipillantott a papírok mögül.
- Óh, édes kisfiam, én olyan boldog vagyok!- szólalt meg szerető anyukám, azután két kezét a szája elé tette, mert annyira meghatódott. Én izgalmamban már nem is tudtam mondani semmit, csupán türelmetlenül bontottam fel a papírost, amelyben leírták, hogy felvettek a különleges intézménybe. Nevelőimmel bevásárló körútra indultunk, ahol beszereztem a pálcámat, valamint minden egyéb fontos kelléket, amire szükségem volt. A tanév kezdetekor már tudtam, innentől gyökeresen meg fog majd változni az életem, s félretéve minden aggályomat, bátran szálltam fel arra a bizonyos vonatra, amelyik a 9 és ¾. vágányról indult. Útközben szinte végig a tájat csodáltam, ugyanis a lány, aki velem szemben ült, folyamatosan aludt. El is merengtem rajta, vajon miféle módon volt képes annyit szundítani? Amikor odaértünk, hatalmas vacsora fogadott bennünket a kastélyban, szerény személyem meg annyira degeszre tömte magát, hogy egész éjjel forgolódott az ágyában. Persze az enyhe gyomorrontást csak azután szenvedtem el, miután a Teszlek Süveg beosztott minden elsőévest a négy házba. Ideje volt barátokat szerezni, ami elég egyszerűen ment, ugyanis mindenkivel rendesen viselkedtem, szerettem volna minél több emberrel jóban leni. Természetesen, ez nem minden esetben sikerült, ugyanis egyeseknek különleges adottságuk volt ahhoz, hogy állandó jelleggel magasabb fokokra emeljék a gyökérségüket. A tanulással nem igen akadtak gondjaim, mindig odafigyeltem az órákon, habár a repüléssel meggyűlt a bajom, a tanárnő négyszemközt meg is jegyezte a bénaságomat.
- Mr. Sinclair, magának nem kell attól tartania, hogy kviddics bajnok lesz.
- Köszönöm Madam Hooch! Az igazat megvallva, nem is nagyon terveztem.- jelentettem ki, miközben elég kínosan megvakartam a tarkómat. Ahogy telt az idő, úgy fejlődött az én személyiségem is. Sok mindenen keresztülmentem, s a Roxfort szinte már az első számú otthonommá vált, hiszen ott töltöttem majdnem az egész évet. Még Karácsonykor sem sokszor mentem haza, de a szüleim megtartották azt a rossz szokásukat, hogy a születésnapomra is, meg Karácsonyra is csupán egy ajándékot kaptam, mivel a kettő szinte teljesen egybeesett. Olyankor mindig jókat nevettem, amikor olvastam a mellékelt levelüket, amiben többszörösen halmoztak el jókívánságokkal. A sulinkba járt egy Harry Potter nevű srác is, akinek Voldemort az eltűnését köszönhette. Egyesek nagyon furának találták Harryt, néhányan nem szimpatizáltak vele. Nekem semmi bajom nem volt a fiúval, a haverokkal általában kimentünk kviddics meccseket nézni, mert ahhoz még nem kellett repkedni, de a kölyök nagyon ügyes fogó volt, a Griffendél sokat köszönhetett neki. Gyakori foglalatosságaim közé tartozott a tóhoz elbattyogni, ugyanis ott mindig jól éreztem magam, ha meg még társaságot is találtam személyem mellé, az pláne bearanyozta a napomat. A lustaság egyre inkább kezdte rám nyomni a bélyegét, néha előfordult, hogy diáktársaim ébresztgetése ellenére sem voltam hajlandó reggelente felkelni az ágyból, emiatt voltak alkalmak, mikor lekéstem az órákról. Igyekeztem pótolni a hiányosságokat legjobb tudásom szerint. A kastély falai között találkoztam először a szerelemmel, habár a dolog nem úgy sült el, ahogyan terveztem. Szomorú véget ért... Néha vad és nagy bulikat csaptunk, amiket személy szerint imádtam, viszont az elegáns estek is pozitív emlékekként maradtak meg az emlékezetemben. Mikor már abban a korban voltunk, hogy kimozdulhattunk Roxmortsba is, onnantól sokszor megfordultunk a Három Seprűben. Mosolyogva gondolok vissza a vicces hazautakra, amikor vállon karolva egymást, énekelve indultunk el haza, abban reménykedve, hogy senki nem lát majd meg bennünket. Sötét időkkel is szembe kellett ám néznünk, amikor az iskola tanulói nem számíthattak csak egymásra. Az ilyen akadályokat sajnos nem mindenki tudta legyűrni.
Háború
Én félvér vagyok, de soha semmi bajom nem volt a mugli születésű emberekkel. Mindannyian egyenértékűek vagyunk, attól függetlenül, hogy honnan származunk. Éppen ezért nem szimpatizáltam azokkal, akik Voldemort pártját fogták. Az az ember, már ha lehet annak mondani, egy közönséges gyilkos. A célja hamis, a tettei gonoszak. Azt mondják, a gonosz győzelméhez az is elég, amennyiben a jók nem tesznek semmit... Éppen ezért a sarkamra kellett állnom, összeszednem magamat, s csatlakoznom az ellenálláshoz. Ezt éreztem helyesnek, ezt diktálta a szívem, habár legbelül féltem egy kicsit a következményektől, viszont úgy hittem, nem voltam vele egyedül. A szüleimről nem hallottam egy ideje, reménykedek benne, hogy jól vannak. Talán ők is a saját háborújukat vívják valahol, messze a fiuktól, aki sokat gondol rájuk ezekben a nehézkes napokban.

Jellem

El lehet rólam mondani, hogy eléggé bonyolult, összetett személyiségem van. Nem sokan ismernek igazán, mert sokakat nem engedek közel a szívemhez, csalódásaimból kifolyólag, ám megpróbálok mindenkivel udvariasan, kedvesen viselkedni. Nem vagyok egy spontán alkat, ugyanis szeretek előre eltervezni lépéseket, de a változáshoz is tudok alkalmazkodni. Sajnos igen gyakran érzem meg nem értettnek magamat, ettől pedig komor gondolataim támadnak. Ilyenkor hajlamos vagyok pennát ragadni, s rímek formájában kiadni magamból az érzéseimet. Az igazságtalanságtól hányingerem támad, volt már, hogy kiálltam néhány megalázott diáktársamért. A békés megoldások híve vagyok, inkább szavaimmal simítom el a konfliktusokat, de a felfuvalkodott barmok ellen ökölbe szorítom kezeimet, ha kell. Sokan nem értenek velem egyet, de imádom a mugli rock and roll-t, viszont néhány bandát a varázsvilágból is szívesen hallgatok. Romantikus alkat vagyok.
Erősség || becsület, lelkiismeretesség, igazságérzet, hűség, bartásgágosság, szépérzet, jó rálátás, titoktartás, jó konfliktuskezelés, bölcsesség
Gyengeség || lustaság, hajlam a melankóliára, menekülés a gondok elől, hangulatingadozás, időnkénti ridegség

Apróságok

mindig || szórakozás, barátok, énekelgetés, vörösbor
soha || fukarság, unalom, igazságtalanság, kötekedés, önteltség
hobbik || versírás (ritkán), úszás, séta a szabadban,
merengő || Legjobb élmény: Az első olyan beszélgetés a barátaimmal, amikor igazán meg tudtam értetni magamat velük, és kibontakoztam.
Legrosszabb élmény: Mikor láttam, hogy a lány, akibe aktuálisan totál bele voltam zúgva, összejött egy bunkó sráccal.
mumus || fehér hálóinges, ijesztően nevető kislány, lemállott arcbőrrel
Edevis tükre || Kifejezem minden mély érzelmemet egy gyönyörű lánynak, aki elcsodálkozik rajtam, és megcsókol.
százfűlé-főzet || égszínkék színű, rózsa illatú
Amortentia || egy finom női parfüm, ami azonnal megbolondítana
titkok || Végignéztem, ahogyan egy muglit halálra gázolt egy busz, de nem tettem semmit, mert féltem használni a varázserőmet iskolán kívül. Azóta sem bocsátottam meg magamnak.
azt beszélik, hogy... || Egyszer, három korsó vajsör után televizeltem a klubhelyiség mosdókagylóját.

A család

apa || John Sinclair, sárvérű, 44 éves – Édesapámmal nem ápolunk rossz kapcsolatot, rengeteg mindent tanultam tőle az életről, és sokszor halgattam a meséit saját fiatalságáról.
anya || Edith Goodluck, aranyvérű, 43 éves – Édesanyám egy odaadadó asszony, mindent megtett nekem gyermekkoromban is, sőt még most is, amire megkértem. Nem csupán a vére, de a szíve is aranyból van, neki bármikor elmondhatok bármit.
testvérek || egyke vagyok
állatok || Edgar, a skótjuhász

Családtörténet ||

Mivel édesapám sárvérű, ezért a Sinclair néven én vagy a második varázsló ismereteim szerint. Apám jó tanuló volt a Roxfortban, s a Griffendél táborát erősítette. Kedvelte a kviddicset (ebben nem őrá ütöttem), igencsak jó védőként tartották számon. Édesanyám a Hugrabug házat erősítette jelenlétével, az egyik legkiválóbb gyógyító volt, már akkor is „híres” volt nagylelkűségéről, valamint mind a hét éve alatt énekelt a varázsló kórusban, sőt egyes estéken szólóéneklésre is felkérték bársonyos hangja miatt. A Goodluck névhez még számos kiváló varázsló fűződik, de sajnos egyikük sem ért el annyira nagy, nemes, vagy dicső dolgot, amiért hosszasan éltetnék a nevüket. Nekünk van egy könyvünk a családról, amelyben szó esik szinte minden felmenőmről.

   Külsőségek

magasság || 183 cm
testalkat || ilyen korban az átlagos
szemszín || tengerkék
hajszín || sötétbarna
kinézet || Viszonylag jóképű srác vagyok. A hajstílusomra jellemző, hogy hosszabb fazona van, mivel soha életemben nem kedveltem a túl rövid hajat. Megjelenésem hangulatomtól függ, néha elegánsan, máskor lazán öltözködöm. Ackifejezésem komor lehet első ránézésre, de a haverok körében sokat vigyorgok és nevetek.

A tudás

varázslói ismeretek || Ügyes párbajozóvá szeretnék válni, emiatt igencsak érdekel a Sötét Varázslatok Kivédése, habár még mindig nem vagyok benne olyan jó, mint amennyire szeretnék. A mágiatörténetet is kedvelem, ugyanis fölöttébb izgalmasnak találom. Felvettem a Legendás Lények Gondozását, hisz kedvelem a természetet, azt pedig különösen szeretem, ha nem kell órán bent rohadni egy teremben, valamint a Számmisztikát, mivel mindenben érdekelt vagyok, ami az emberi személyiséggel foglalkozik.
felvett tantárgyak ||
- Legendás Lények Gondozása
- Számmisztika
pálca típusa || 11 hüvelyk, bükkfa, egyszarvú szőr maggal
RBF ||
Átváltoztatástan: E
Bűbájtan : K
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: V
Asztronómia: E
Mágiatörténet: K
Számmisztika: K
Legendás Lények Gondozása: V
Sötét Varázslatok Kivédése: V

Egyéb

avialany|| Jared Leto