Ethan Wilde

ETHAN WILDE

   alapok

jelszó || Szomorú időket élünk.
teljes név || Ethan Wilde
becenév || csak vakargassák a füle tövét, és bármit elvisel
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1980. április 1.
kor || tizenhét és bolond
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || hatodik

   a múlt

Az óra fél kettőt ütött. Még mindig a kulcsokat szorongatta ? hogy ebben az állapotban egyáltalán bejutott a lakásba, egyszerűen hihetetlennek tűnt. Sir Roger mellette táncolt, sáros mancsfoltokkal rakva tele a fehér márványt, ő pedig részeg volt, annyira részeg, hogy nem is emlékezett, mikor volt utoljára ennyire részeg.

Edward persze sehol, még ezen a kései órán is bűnt üldöz, gondolta, és érezte, hogy kesernyés mosoly kapaszkodik a szája szélébe. Magát is meglepte volna, ha beismeri, mennyire kötődik a jéghideg, mindig makulátlanul tiszta kezű, mindig tökéletes aurorhoz, akitől annyira rettegett tizenegy éves kölyökként, amikor a smaragdszín tintával írt hivatalos levél érkezésével egyidejűleg, egyetlen szó nélkül tűnt fel Birminghamben, és közölte, hogy magával viszi őt.
Most, hogy részeg volt, és úgy érezte, őszintének kell lennie magával, elismerte ? hangosan, jelentőségteljes szavait a hófehér bőrfoteleknek címezve ?, hogy van valami meghittség abban, hogy Edwarddal él. Meghittség a szünetekben, amikor haza kell jönnie, hogy komoly, hűvös beszélgetéseket folytasson ezzel a különös férfivel, néha sakktábla és bor, néha kivont pálcák társaságában ? micsoda irónia, hogy az auror gonddal nevelt unokaöccse a legkisebb érzéket sem mutatja a párbaj művészete iránt ?, és igen, talán még abban is, hogy ezek a szünetek rendszerint kíméletlen verésbe torkollanak, meg egy zárt ajtóba. Egyszerűen gyűlölte a zárt ajtókat.

A fogadószoba néma volt, és szinte idegen a maga előkelő, modern fehérségével, idegen, mintha még mindig az a rémült kölyök volna, aki akkor volt, mikor először lépte át a westminsterbeli ház küszöbét. Körbepillantott. A Savage családfa részletét ábrázoló, megsárgult pergamen fekete keretben, üveg mögé zárva simult a falnak, mintha nem is lenne más, mint valami antik dísz. Nem értette, miért tartotta meg ezt Edward Savage, akinek kapcsolata érzelemmentes volt a családjával életükben is, és akit sem a vér, sem a rokoni szálak nem érdekeltek.
Talán akkor döbbent rá, hogy mindez fontos volt számára, amikor egyedül maradt, hogy viselje vérfoltos, évszázadok alatt elkoptatott nevet. Mint valami bibliai keresztet. Talán őt is ezért vette magához. Elmosolyodott; nevetségesnek tűnt, hogy ő, éppen ő jelképezze ebben a házban a kipusztult aranyvérű dinasztiát, ő, akinek a fenekére tapad a farmere, és két vagy három RBF-et szerzett mindössze.

Nézte a neveket összekötő, ezüstfekete fonalakat, baloldalt legalul Edward teljes neve állt, az elsőszülötté, mellette pedig a húgáé, Salvatrice-é ? a boldog szülők, Phaedrus és Astoreth túl hamar meghaltak ahhoz, hogy kiégessék a nevét, hiába érdemelte volna meg. Salvatrice Sybella Sappheire Savage, érintette meg az üveget. Persze, Salvatrice, akit mindössze Edward emlékképeiből ismert ? még most is érezte a kimért, puszta elvből osztott ütéseket, amiket akkor kapott, mikor a férfi rajtakapta a dolgozószobájában, kirántott fiókok közt, a merengőjét szorongatva ?, és aki az emlékekben derűs volt, közvetlen és játékos, mint egy kislány, még húszévesen is. Még akkor is, amikor az első lendülettel halálfalónak állt, és megbánta azonnal. Amikor felcsináltatta magát azzal a muglival, egy muglival, hogy aztán a hatodik hónapban szüljön, és hogy a vőlegénye vérengzést rendezzen, mikor késve bár, de tudomást szerzett a dologról. Hogy ne hagyjon hátra mást magából, csak egy két lábon járó holttestet egy szűk azkabani cellában. Salvatrice az elsők közé tartozott, akiket elkaptak a Sötét Nagyúr bukása után, és akkor még nem volt szükséges, hogy mindenkinek tárgyalást rendezzenek. Dementorcsókra váltották be a karjára ütött bélyeget.

Cigaretta után kutatott a farmere zsebében, apró lángot bűvölt a tenyerére, és rágyújtott. A hamu a márványpadlóra hullott, a sár mellé, amit ő meg Sir Roger hordtak be, és a szédülés lassan, jólesően költözött be a halántéka mögé. Nekitámaszkodott a falnak, lecsúszott a tövébe, és a merengőből lopott emlékek közt kotorászott az elméje mélyén. Edward látta együtt az apját és az anyját, igen, ott volt az a magas, törékeny, széparcú férfi a buta, szerelmes mosollyal, aki úgy fogta kézen Salvatrice-ot, mint egy drága porcelánbabát. A rosszul fizetett szaxofonista belebotlott az önmagában bizonytalan boszorkányba, és a világtalan, nihilista Cupido kilőtte nyilait.

Tulajdonképpen jó, hogy ő itt van, Edwarddal, aki remélhetőleg hamarosan hazatér, és megbünteti, amiért részegen jött haza. Tulajdonképpen jó, hogy ha már senki más nincs, itt van neki legalább Edward. Az apja rokonainál érezte, hogy a gondoskodás ellenére voltaképpen mégsem több ő koloncnál, a birminghami iskoláért sosem volt túlságosan oda, a mugli tárgyakhoz sem fűlt jobban a foga, mint a mágiatörténethez vagy a gyógy- és gyomnövénytanhoz. Meg hát, a szája mindig nagy volt, így a beilleszkedés nem ment könnyen. Nem, egyáltalán nem ment.

Persze, ebből a szempontból a Roxfort sem volt más. Megmaradt annak a bosszantó, pimasz mosolyú senkinek, aki az órákon rendszerint meglapult leghátul, újságot olvasott, firkált vagy aludt, meg rágógumit fújt az érdeklődők arcába, maga ellen hangolta a fél tanári kart ? a másik fele mostanáig sem jegyezte meg a nevét ?, az évfolyamtársaival meg akkkor beszélt csak, ha egy-egy rossz útra tévedt barátnőt kellett kirángatni a karjaiból. Hogy mit ettek rajta, teljességgel érthetetlen, de azért természetesen a legkevésbé sem ellenkezett. A padlót aztán úgyis vele törölték fel, ez mégsem gátolta abban, hogy mindenkivel kikezdjen, nem csak ezekkel a léha barátnőkkel, de a hozzájuk tartozó felbőszült alakokkal is, meg mindenki mással is. Tulajdonképpen remekül szórakozott, az a néhány állkapocstörés, zúzódás és átokheg meg voltaképpen nem számít. Madam Pomfrey kora ellenére kiváló nőszemély, és jók a lábai.

A cigaretta leégett, a füst beitta magát a levegőbe, és a szédülés tovatűnt. Megkapaszkodott a komódban, és lassan felkelt az összemocskolt kövezetről. Maga sem tudta, miért nevetett fel, ugatva, nyugtalanul, mint egy kutya, ha kajánul vigyorog le rá a telihold. Úgy döntött, lefekszik. Támolyogva indult el a szobája felé, és lökte be az ajtót.

A helyiség tágas volt, és rendetlen, mint egy kirakodóvásár; az Edwardtól kikönyörgött tévé és a hifi mellett ott volt a szaxofon ? utoljára a téli szünetben játszott rajta, mikor a zárt ajtó ünnepélyes hangulata megihlette ?, a hat év összes szamárfüles tankönyve ? kivéve az ötödéves bájitaltant, az egy baleset keretében alaposan szénné égett, hiába, sose volt ügyes méregkeverő ?, ott a lyukas üst, a patikamérleg, néhány csodabazáros kacat, a seprűje, az a helyre kis Nimbusz ? a kviddicscsapatból akkor tették ki, mikor lefektette az egyik hajtólányt, és tömegverekedés tört ki az egyik edzésen ?, ott az összes ajándék, amit eddig Edwardtól kapott, sok sötét varázslatok kivédésével foglalkozó könyv ? amiket ki se nyitott ?, a kristályból faragott sakk-készlet ? egyszer fogadott, és veszített, de borzasztó vicces volt alsónadrágban mászkálni a harmadik emeleti folyosón ?, az üres merengő, a füzet ? amibe verseket firkált, sokat, milliót ?, és ezer más fontos vagy épp jelentéktelen tárgy, múltjának és jövőjének törött mozaikjai.

Odakinn esett az eső. Sir Roger lelkesen csóválta a farkát, és beletörölte a lábát a puha, krémszínű szőnyegbe, aztán hozzábújt gazdája lábszárához. Az rosszul koordinált mozdulattal simított végig a selymes, nedves föld- és avarillatot árasztó bundán, és vakargatta meg a kutya füle tövét. Aztán ruhástul dőlt be az ágyába. A pillái menthetetlenül le akartak ragadni; még rávette magát, hogy kitúrjon az ágyából egy odadobott könyvet, ami szúrta az oldalát. A zöld szegfű. Lehunyta a szemét.

Ez a tavaszi szünet még a szokásosnál is pocsékabbnak ígérkezett, sajgott az egész teste és már hónapok óta nem tudta kialudni magát, de valamiért ? minden bizonnyal azért, mert még mindig hihetetlen mennyiségű vér volt az alkoholjában, meg egy kicsit talán be is volt állva -, viccesnek tűnt, hogy ilyen nyomorultul érzi magát. Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá martinit. Érezte, hogy kábult mosoly ragad ajkaira.
Martiniben mindeddig nem szenvedett hiányt...

   jellem

A Kos csillagzata alatt született; nyugtalan természet, meggondolatlan, határozott, makacs. A sors elkövette azt a hibát, hogy neveltetésében szoros korlátok közé fogták, így addig tépte a gyeplőt, míg el nem szakadt ? ezt a játszmát játssza azóta is. Szkeptikus, tiszteletét, csodálatát nehéz kivívni, és rendszerint akkor sem tart soká; túl intelligens és igényes ahhoz, hogy könnyen le lehessen nyűgözni, és túl büszke ahhoz, hogy ha mégis így történik, ki tudja fejezni.
A konfliktuskeresés, a szarkasztikus hozzáállás és az adrenalin élvezete határozza meg jellemének főbb vonalait; legtöbbször úgy tűnik, semmi más nem érdekli, csak a szórakozás, egyszerűen élni akar, és élvezni az életet. Elég dörzsölt ahhoz, hogy amit akar, meg is szerezze, de az csak addig jelent értéket, amíg új. Minden csupán játék számára, néha az érzések is, az emberek is, önmaga is. Minden kihívást elfogad, a veszély, kockázat vagy kudarc hidegen hagyja; lehetetlen, hogy egyszer elessen, és ne keljen fel többé, sokat érő tulajdonsága ez. Bármi történik, a humoros oldalára tekint, szinte semmi nincs, amiből ne csinálna viccet, semmi sem szent, s alig van, amit képes valóban komolyan venni.
Noha keveseket tart érdemesnek saját magára, és nem épp csapatjátékos alkat, erősen igényli a társaságot. Azonnal megtalálja a közös hangot, ösztönösen tud bánni az emberekkel, általában kezdeményez, nyílt és nagyon közvetlen. Az, hogy ő maga nem bízik senkiben, és cinikusabb, mint maga Antiszthenész, nem akadályozza meg abban, hogy nevessen csak, miközben kiszórja titkait, mint az aprópénzt, és felkínálja a hátát egy tőrdöfésre, ha éppen úgy tartja kedve.

   apróságok

mindig ||
? igényes zene, zene, zene
? pszichoaktív szerek
? angol költészet
? Bogár Bárd
? tartalmas beszélgetések
? éjszakai séták
soha ||
? zárt ajtók
? tucatemberek
? széplelkek
? puszta elvek megszállottai
? bálok
? vizsgák, tanárok, iskola
? birkák
? másnaposság
dementorok || Belső üresség, elhatalmasodó magányérzet keríti hatalmába.
mumus || dementorcsók
titkok ||
? Éppen azokat a tulajdonságokat becsüli legtöbbre, amelyek létezésében elvileg nem hisz; a becsületet, őszinteséget, állhatatosságot.
? Gyakran érzi magát kellemetlenül zárt térben. Persze, ő tökéletes, szóval nem fél tőle, de... igazából igen.
? Kölyökként auror akart lenni. Hm, még két évvel ezelőtt is. Egy kicsit talán még most is. De nem lesz.
rossz szokás ||
? Mindent kimond, amit gondol, még akkor is, ha jobb volna befognia a száját. Sőt, akkor a leginkább.
? Kifejezetten keresi a bajt. Adrenalinfüggő lenne?

   a család

apa || Dorian Wilde, elhunyt, mugli
anya || Salvatrice Savage, harminchét, aranyvérű
gondviselő || Edward Savage, harminckilenc, aranyvérű
testvérek || az egész világ, főleg akiket leitatott és per vagy lefektetett
családi állapot || egyedülálló ~ házassági szándék híján lévő leendő hajléktalan
állatok || ~~az egész világ, főleg akinek a barátnőjét lefektette~~ mindig akart egy durrfarkú szurcsókot, de sajnos nem jött össze, ellenben van egy remek kutyája, Sir Roger

   külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || x kg
rassz || európai
szemszín || csokoládébarna
hajszín || sötétszőke
különleges ismertetőjel || ? az arca? Az egyentalárral ellentétben előszeretettel viseli a legszakadtabb, legbohémebb mugli göncöket. Vagy épp nem viseli őket. Hegekből egyébként birtokol néhányat, azon a csini pofin például baloldalt átszalad egy vékony, fehér karmolás.
kinézet || Még messze áll a férfitól, inkább csak egy hosszúra nyúlt kölyök, az arcában azonban van valami megragadó, talán a finom, kellemes arcvonások és a szemtelen, gunyoros félmosoly kontrasztja. Borzas, félhosszú tincsei alól meleg, intelligens tekintet villan fel, a hangja mély, rekedt, pergő. Jó kiállású, talán nem vágja mindenki hanyatt magát tőle első ránézésre, de kisugárzása senkit nem hagy hidegen ? vonzó is, édes is, meg hát jó is lenne felkenni a falra. Ritka, hogy ne tűnne szembe azonnal a jelenléte.
egészségi állapot || Noha sokan vélik úgy, hogy a következő percben már gége nélkül illenék hörögnie, szívós dög. Magas a fájdalomküszöbe, és jó az állóképessége.

   a tudás

varázslói ismeretek || A vizsgaeredmények tekintetében valahova leghátulra sikerült belőnie magát; mindössze három RBF-et kapart össze, bűbájtanból, átváltoztatástanból és legendás lények gondozásából. Kissé egyoldalú a tudása, de bűbájok terén valóban komoly tehetség (specialitása praktikus okokból a védelmi rendszerek, pajzsok, mágikus zárak, pecsétek előállítása és feltörése), ügyes seprűlovas, párbajban ellenben a legtöbb, ami elvárható tőle, hogy egyben marad. Hoppanálni tud, méghozzá legálisan.
mugli képzettségek || Szaxofonista, irodalmár, professzionális szabadulóművész? Kölyökként tanult karatézni, mostanában inkább csak freestyle ökölvív, és mióta jogosítványa van, autókat is hajlamos kölcsönvenni. Relatíve jó nyelvérzékkel rendelkezik, franciául már szinte perfektül pampog.
pálca típusa || tíz és fél hüvelyk, égerfa és egyszarvúszőr kombinációja
különlegesség || -

   egy darabka belőled

- ld. ?a múlt?, volt ez több darabka is, el tetszik fogadni, ugyeee..? -

   egyéb

Nem tervez egyik oldalra sem állni. Nem mintha különösebben értékes gyalogja lehetne bármelyiknek is. Nem küszködik mentális problémákkal, nem erőszakolták meg ? nagyon, még ?, nem ölt meg senkit ? egy igazi ennivaló mutáns az ő korában.