Jada Bourgh

JADA NATALIE BOURGH

Bármi jobb lenne, mint a magány.
De én csak veled tudnék táncolni igazán.

Alapok

jelszó || "A pillanat szépsége abban rejlik, hogy elillan."
így ejtsd a nevemet || dzsada börg
nem || nő
születési hely, idő || 1981. május 27. Matlock, Anglia
horoszkóp || ikrek
kor || 17
vér || félvér
évfolyam || hatodik

A múlt

- Eressz el! – Megpróbálok kiszabadulni szorításából, de jóval erősebb nálam. – Nem hallod! Eressz el! Ephram! – Mélyen nézek a szemébe és tudom, hogy most végre megértett. Már nem kiabálok, már nincs szükség rá. Még mindig erősen szorít, de mégis érzem, hogy feladta. – Egyszer az életben tedd azt, amire kérlek és engedj elmenni.
- Szakítasz? – kérdezi a legegyszerűbben.
- Te a ruhámat mindenképpen szakítod. Amúgy, nem tudom. Te, mit akarsz? Erőszakkal magad mellett tartani? Mert ez láthatóan nagyon megy.
Megsemmisülten ereszti le a karját. Kiszabadultam, mégsem indulok el. Ahogy néz rám, látok valamit a szemében, ami megdöbbent. Mintha félelem lenne…
Az nem lehet. Ephram Destain az a személy, akit soha semmi nem érdekel, aki mindenkit csak azért tart maga mellett, hogy ő neki jó legyen. A legelejétől fogva ilyen volt. De valamiért mégis mellette maradtam több mint egy évig. És nem azért mert kényszerített, hanem, mert vele akartam lenni.
Ő is csak egy Mardekáros, mondja majd Dakota, ha meglát zokogva a hálóteremben. Csakhogy a húgom nem tudja, valójában én is lehetnék az. Annyira erősen kötődtem az ikertestvéremhez, hogy a Süveg jobbnak látta, ha mellette hagy. Azt mondta, végeredményben a Griffendélben is jó helyem lesz. És én is így érzem. Boldog éveim voltak, már, amikor nem nyirbálta meg az osztálylétszámot egy-egy varázslény vagy sportesemény, vagy háború…
- Most elmegyek. Okés? – Állok szinte tehetetlenül Ephram előtt. Ő nem mozdul, meg se rezzen, csak néz. Sebhelyes arca, mint általában most is kifejezéstelen, de a szemei… még mindig az a félelem, még mindig az a vágy. És én, mintha képtelen volnék itt hagyni.
Egy zsarnok. Egy dög. Egy szemétláda barom. Egy maszk mögé bújt szerencsétlen. Egy fiú, akit szeretek. - Sokat változtál mióta ismerlek. Dakota is megkedvelt. De mindig is képes voltál egyszerre megfelelni mindenkinek. Még, ha azt is vallod, hogy nem érdekelnek mások. Most érkeztem el arra a pontra, hogy már nem tudom melyik az álarcod, a kedves, amit ritkán ugyan, de képes vagy felém megmutatni, vagy az amelyik nagy ívben szarik mindenre. Én sem érdekellek. Csak egy tárgy vagyok neked, akit birtokolhatsz. Egyre inkább úgy érzem magam melletted, mint aki nem tud a vízfelszínre úszni. Egyre szorosabban zárod össze a markod körülöttem és én egyre inkább menekülnék, mégse tudok.

Menekülnék… mégse tudok. Annyi minden elől el kellett volna már futnom, de sosem tettem meg. Szeretheti valaki, hogy béklyók tartsák fogva? Elvárások, szabályok, Dakota.
Sokáig úgy hittem a húgom csinálta jól. Tulajdonképpen hátat fordított a Boltonoknak. A legeslegelején kijelentette, hogy őt nem érdekli a fennhéjázó életmódjuk, a mágusvilágban betöltött helyük, vagy a galleonjaik. A mugli világban akart élni, apával. És anya ezt hagyta is volna… akár teljesen el is szakadhattunk volna az angol varázslótársadalomtól, ha Irene asszony, a nagyanyám nem parancsol rá. És költöztet be minket kúriájába.
Az elején anyának nyűgök voltunk, valakik, akiket sosem akart. Kisbabák voltunk, amikor simán lepasszolt minket apának és egy dadusnak, hogy vigyázzanak ránk inkább ők. Kiara Bolton élni akar még. Megváltozott. Most már látom rajta, hogy bár Dakotával még mindig minden napja küzdelem, mégis az élete árán megvédené. Őt is, engem is. Kiara Bolton megkedvelte a szerepet, melybe butasága okán belekényszerült.

„Félig mugli vérből vagytok ugyan, nem is akármilyenből, amerikaiból, de attól még a másik feletek Bolton. A vér nem válik vízzé. Te is és a húgod is tehetséges kis boszorkányok vagytok. Meglásd egy nap Dakota is rájön mennyivel jobban járt azzal, hogy itt született, mint járt volna azzal, hogyha egy indián sátorban hozzák a világra.” – mondta nekem anya egyszer még régebben. És én úgy érzem sikeresen megfeleltem az elvárásoknak, ahogy akaratán kívül Dakota is. Bár még mindig nem kenyere a jó modor családja irányában, de a jegyei a kívánt eredményeket tükrözik. Még ha ezeket nem is nyomás alatt érte el, hanem azért mert önmagától is megvan benne a kellő ambíció. Én viszont… versengek vele, versengek az összes Mardekáros unokatestvéremmel, az egész világgal. És, hogy minek? Elvárások. És az elismerés. Hogy igenis jó Bolton vagyok, még ha a nevem valójában Bourgh is.
Panaszkodom, de valahol mégis jól érzem magam. Különben már hagytam volna az egészet. De én valójában a Rémes Boltonokat, ahogy Dakota hívja őket, is mindig jobbnak láttam, mint ő. Szeretem a kúriát, a körülötte lévő parkot, az ottani szobámat és még engem is meglep, de szeretem anyát.

Persze apa más. Jóval kedvesebb, ahogy az amerikai unokatestvéreim is. Nem tudják, hogy boszorkány vagyok, mégis mindig különlegesként kezelnek. Valakiként, akit bár ritkán látnak, mégis szeretnek. Nekik ilyen a természetük. nincs minek megfelelni. Szépek, okosak, kedvesek. Nem csodálom hát, ha Dakota annyira ragaszkodik ahhoz a világhoz… nekem is hiányzik. A tengerpart, a kosárlabda, Los Angeles nyüzsgő hétköznapjai és minden délután a kosárcsarnokban. Mindenki azt hiszi, nekem nem jelentett annyit a kosárlabda, mint Dakotának. Híresek lehettünk volna, profik. Megdolgoztunk érte és sok mindent feladtunk, de már kezdett ismertté válni a nevünk. És minden csapatnak a legnagyobb ellenfeleivé váltunk. A leghírhedtebb lánycsapattá Kaliforniában. Mégis, hogy várható el tőlünk, hogy ez ne hiányozzon? Mikor itt a mágusvilágban voltaképp senkik lettünk? Igenis szenvedtem az elején, még ha senki nem is látta. Mert én vagyok a nővér, nekem kell erősnek lennem. Nekem kell példát mutatnom a kisebbnek.
Csakhogy Dakota az erősebb…
Persze neki én vagyok a mindene, mindig mondja. Mégis sokszor beismerem magamnak, hogy én még jobban ragaszkodom Dakotához, mint ő hozzám. Valaki, akibe kapaszkodhatok. Valaki, aki mindentől megvéd, aki nem engedi közel hozzám a rossz dolgokat, csakis a szépeket és jókat. Nem ez volna hát, az idősebb dolga? Én mégis csak remélni tudom, hogy neki is éppúgy megfeleltem testvérként az évek alatt, ahogy Kiara Boltonnak lányaként. Bár Dakota soha semmit sem kért, csakhogy legyek mellette, ha kell. És tudom, ezt megtettem. Ahogyan ő is. Egyedül ettől a Mardekáros fiútól nem tudott megóvni.

- Nem kérhetem azt, hogy bocsáss meg. – Szólal meg Ephram halkan, miközben kezével arcom felé nyúl. Hagyom, hogy megérintsen. Végigsimít az orromon, arcom jobb felén, a számon, majd a nyakamon. Minden mozdulata tele van szeretettel és szenvedéssel. Minden érintésére vágyom, és mégis mindegyik megkínoz. – Egy zsarnok vagyok igaz?
- Egy aljas dög. – Suttogom egyre közeledő ajkainak.
- Még egy zsarnokot is sakkban tarthat egy királynő, ha elég ravasz. A dögöt pedig eltiporhatja.
- Talán nem én vagyok az a királynő, aki ezt megteheti.
- Szerintem pedig igen. – Egy gyors mozdulattal az ablakpárkányra emel, és szorosan magához ölel.
Egy zsarnok.
De legyen bármennyire gonosz is, annyira sosem lehet az, mint amennyire szíve mélyén jóságos. És én ezt látom benne.
Valahányszor szabadulni próbálok, mintha még erősebben vonzana magához. Ragaszkodom hozzá. Akarom őt.
- Szeretlek. – Suttogja halkan.
- Az enyém vagy. – Válaszolom.
- Nos, akkor ki is uralkodik kin?

Hittem neki.
Megbíztam benne.
Az emlékek nagyon is tiszták. Az elsuttogott szavak, az érintések. Az elmúlt közös egy évünk mindennapjai.
Még sincs már meg. Elveszett valahol félúton a gonosz és jó játszmájában. Ez is csak a háborúnak köszönhető. Ephram mardekáros. Soha nem is volt több…
Mégis…
Hittem neki.
Megbíztam benne.
És elhittem, hogy más, hogy megváltozik miattam, hogy beleférek én is a céljaiba, a jövőjébe… de úgy fest mégsem…
Van értelme sírni? Mások a szüleiket veszítették el vagy a testvéreiket. Én pedig az összetört szívem miatt sírok… Igen lehet, hogy ez szánalmas, ahogy drága jó húgom rá is vetített a lényegre, de nekem megtudni, hogy kihasználtak, majd eldobtak éppen ugyanannyira szívfájdító. És igen, szánalmas…
Mintha egy fél élet telt volna el azóta, hogy itt vagyunk, pedig csak alig egy hónapja nevezhetem ezt a szűk zugot lakhelyemnek. Van étel, víz, tudunk fűteni és szinte mindenkinek sikerült saját ízlése szerint kidekorálni némi privát részt.
És élünk. És bármennyire is fájjon a szívem, bármennyi könnyet is ejtsünk a szeretteinkért, mégis mindannyian megnyugvást találunk ebben az egyetlen tényben.

Jellem

Tulajdonképpen Jadában is megvan az a kettősség, ami a legtöbb iker jegyű emberre érvényes. Önmagával szembeni ellentmondásosság. Kiismerhetetlenség.
De Jada jóval alkalmazkodóbb, mint Dakota.

Amerikában ő is felszabadult volt, mozgékony, nyitott és kíváncsi. Kihasználta jó kommunikációs és gyors felfogó képességét, így sok barátot szerezve mindig megmaradt irányító személyiségnek. Mégis olyasvalakinek, akit mindenki kedvelt ötletességéért, kreativitásáért és kifogyhatatlan pletykaáradatáért. Megtestesítette a tipikus amerikai tinédzserideált.
Angliába költözve, mintha egyből váltott volna. És azóta Jada, mintegy két személyiséget fejlesztett ki, mindkettőt ugyanannyira szeretve és önmagáénak tartva. Ügyesen lavírozva két nagyon is más világ között.
Valakit, akit a tengerentúl ismernek és valakit, aki megfelel mindenfajta elvárásnak, amit az angol rokonság támaszthat irányában.

Jada Angliában látszólag tökéletes; okos, szorgalmas, pedáns, mindenkivel aranyos és kedves. Mindig képes az elvárásoknak megfelelően viselkedni, szinte sosem hibázik, sosem engedi el magát. Még, ha nagyon rossz is a kedve, akkor is képes arcán tökéletes mosollyal elviselni bármit és bárkit. Igyekszik nem kimutatni érzelmeit, bár ezt Ephram bosszantásainak köszönhetően egyre nehezebben megy.
Szereti a háztársait, de úgymond tisztes távolból. Viszont ha kell, bármikor a segítségükre siet vagy kiáll értük, mellettük, függetlenül attól, kiről mit gondol vagy kivel milyen a viszonya.
Valójában erősebb természetű, nagyra vágyóbb és jóval ravaszabb is, mint ikertestvére. De a Dakotához fűződő erős ragaszkodása némiképp korlátozza. Viszont ez is teszi teljes mértékig a Griffendél ház tagjává.
Jadát senki sem ismerheti igazán ki. Van olyan arca, amit még Dakotának sem mutat meg. Mindig erős és határozott és nem képes veszíteni.
Erősség || ravasz, intelligens, jó alkalmazkodó
Gyengeség || öntelt, kiismerhetetlen, törekvő

Apróságok

mindig ||
mindenféle mugli sport
a madara; Hanta
vaníliás capuccino
hallgatni a zongoraszót
a testvére
utazás
Sequoia Nemzeti Park
soha ||
betegség
korlátoltság
csalódás valakiben
gomba, mint étel
különféle szagok
csend
Petrificus totalus
hobbik || Sokan úgy vélik Jada csak azért jár kirándulni, mert az kötelező program az édesapjával. Igen, Jada nem mesél sokat az átélt kalandokról. Az érdekes történetek elbeszélését meghagyja Dakotának. De ettől még számára is ugyanannyit jelent mindez.
Jada szereti azt mutatni a világ felé, mennyire művelt és világot látott. Talán sznobságnak tűnik, mikor megemlíti milyen képgalériában fordult meg. Viszont valóban szeret órákat eltölteni egy-egy érdekesebb kiállításon vagy kulturális eseményen, legyen az akár mugli, akár mágikus…
merengő || Az ő számára is megrázó élmény volt Dakotával közös barátjuk; Kike elvesztése. De Jada talán mégis azt sajnálja leginkább, hogy egy szétszakadt családban kellett felnőnie. Ingázni két különböző ország és életforma között. Mindeközben átélni a családi vitákat, elfogadni a tényt, hogy az anyádnak nem igazán kellenél. Mégis úgy tenni, mintha minderről nem tudnál és/vagy nem is érdekelne, mert ezt szeretnék látni tőled.
Jada és Dakota apja híres kosárlabdázó volt, aki még a lányok kiskorában aktív játékosként vett részt a meccseken. Félig-meddig kosárlabda pályákon és stadionokban nőttek fel. Jada imádta azt a nyüzsgést, a meccseken megforduló híres emberek történeteit, a labdák pattogását. Jada úgy érezte, azért mert idősebb, nem engedheti meg önmagának azt a dacos ellenkezést, amit húga. Ezért mélyen elrejtette az érzést, mennyire boldog is volt ő akkor, és elfogadta mindazt, ami következett. Igazából még meg is szerette Angliát és a Boltonokat.
mumus || Halott Dakota. Sokan úgy gondolják, hogy Dakota a ragaszkodóbb, valójában Jada sokkal inkább függ Dakotától, mint fordítva.
Edevis tükre || Hátrahagyva minden kötelezettséget és azokat az embereket, akik korlátozzák, csak utazni és menni és többet sohasem visszajönni.
százfűlé-főzet || Az állaga, illata és színe, olyan akár egy ínycsiklandó szirup. De annak ragadós édessége helyett tulajdonképpen egy savanykás italt kóstolunk.
Amortentia || Faforgács, citromfű és a méz illata.
titkok || Tulajdonképpen a Süveg erősen gondolkodott a Mardekár házon, de Jada megkérte, hogy inkább a Griffendélbe ossza, ahová a húgát, Dakotát is. Ezt húgának sem mesélte el, mivel az szinte rögtön felvette háztársainak Mardekár ellenes hangulatát. Félt, hogy e miatt csalódna benne.
Tanulhatott volna a Sarah Good Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, hiszen akkor még hivatalosan Los Angelesben élt. Ezt azonban az anyja nem akarta, ő és Bolton asszony ragaszkodtak a Roxforthoz. A két boszorkány ellen George Bourgh nem sokat tudott vagy akart tenni. Így Dakotáék kénytelenek voltak gyorsan visszaköltözni Angliába. Erről valamiért senkinek sem beszélnek…
azt beszélik, hogy... || Ephram zsarolással tartja maga mellett… Mások meg épp fordítva vélekednek erről… Szóval ők pletykás körökben eléggé vitatott páros…

A család

apa || George Bourgh (42) mugli, amerikai kosárlabdázó, igazi apa-lánya viszony van köztük, szeretik egymást, de azért megy a civakodás
anya || Kiara Bolton (38) félvér, volt kviddics játékos, kissé merev a kapcsolatuk, de ha nem figyelnek kényszeresen a viselkedésükre és elengedik magukat, még egész jókat is tudnak beszélgetni
testvérek || Dakota Paloma (ikertestvér, 17) mindennél és mindenkinél jobban ragaszkodnak egymáshoz a nővérével, még akkor is, ha ez sokszor nem látszik rajtuk
állatok || A saját háziállata egy Hantaywee /jelentése: hűséges/, röviden Hanta névre hallgató gyurgyalag, amit Orendától, a Sequoia törzs sámánasszonyától kapott tizenötödik születésnapjára. De amúgy anyja és apja felőli családjának is sok és sokféle háziállata van.
Családtörténet || A Boltonok felmenőiket egészen a középkorig tudták visszavezetni. Úgy tartják, olyan emberek leszármazottai, akik részt vettek a különböző kontinensek felfedezésében és meghódításában. Az akkori vagyonukat tehát javarészt kereskedelemből és hódításokból származó bevételekből szerezték. Mai viszonylatban is kitűnő üzletemberek, akik mind befektetőkként, mind adományozókként jelen vannak a varázslótársadalom életének különböző területein. Vagyonosak, sikeresek és közszeretetnek örvendők. Nem nyílt politikai hatalomra törekednek, de igyekeznek mindent szemmel tartani, ami az angol mágustársadalomban történik. A háttérből pedig próbálnak befolyást gyakorolni az eseményekre. A család tagjai igyekeznek titokban tartani a Sötét Nagyúr elleni ténykedéseiket, de ez a dolgok előrehaladtával és Dumbledore halálával egyre nehezebben megy. Sokan kémként vesznek részt a Főnix Rendjének munkájában, mások csak az anyagiakban vagy szervezésben segítenek.
A Bourgh család átlag amerikai életet élt. Törekedtek a jólétre, de sosem voltak különösebb ambícióik. Nem voltak sem becsvágyók, sem anyagiasak. Csupán kellemesen szerették volna leélni az életüket Greenfield béli házukban, körülvéve magukat azokkal, akiket a legjobban szerettek. Mikor két fiúgyermekük kosárlabdázni kezdett, hamar kiderült, hogy számukra az élet sokkal többet tartogat az átlagos életnél. George és Damian, bár kemény munka árán, mégis meglehetős gyorsasággal Los Angeles élsportolói között és Amerika kedvenc kosárlabdázói között találták magukat. Hírnevük még ma is töretlen, köszönhető ez részben az aktív sportolóként elért sikereknek és a George által alapított egyesületnek, amelyben mindhárom testvér közreműködik.

Külsőségek

magasság || 177cm
testalkat || nagyon vékony
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjegy || A float /úszó, tutaj/ felirat van a nyakára tetoválva, pont ugyanoda, ahová a húgáé is. Ezt a tenger és a tavak szeretete miatt választották közösen az amerikai barátokkal és unokatestvérekkel. Viszont a szoros kötelékek miatt is találó; Bárhová sodorja is a víz, vagyis a jövő őket, Kalifornia mindnyájuk számára biztos pont, ahol segítő barátokra lelhetnek bármikor. Ezen kívül a kedvenc könyvéből vett idézet van körbetetoválva a bal csuklóján sequoia nyelven, ami angolul annyit tesz; „Szeretnék aludni, de neked kell a tánc”.
kinézet/benyomás || Jada testalkata éppen olyan, mint a húgáé; Túlontúl vékony, túlontúl szögletes, túlontúl magas és túlontúl lapos. Önmagában nézve mellőz mindenfajta nőiességet. Jada mégis, mintha ösztönből tudná, hogyan hozzon ki ebből a szinte semmiből nagyon is sokat. Vagyis hogyan legyen nőibb nő, egy olyan lánynál, akinek ehhez amúgy mindenfajta adottsága megvan… És hirtelen azon veszed észre maghad, hogy irigyled, vagy épp csodálod a szépségéért, pedig semmi különleges nincsen benne, vagyis nem volna… ha nem lenne az a valahogy mégis elsöprő kisugárzása. És az a mögött meghúzódó magabiztosság, amely soha, egy percig sem kételkedik önmaga külső adottságaiban.
Amúgy arca bájosabb, mint Dakotáé. Míg ez utóbbi egész lényében van valamiféle vadság, addig Jada talán kissé színpadias, kimért, mégis kellemes. Mozdulataiból is kiveszett már a kosaras évek alatti laza lendületesség. És bár még mindig sokat sportol, jó erőben van, mégis képes azt a hatást kelteni, mintha igazán törékeny volna.
Beszéde gyors és bár néha egy-egy Amerikában tett látogatás után megint érzékelni lehet benne az akcentust, amúgy szépen lassan levetkőzte az „angoltalan” kifejezéseket és kiejtést.

Jada is szereti a törzsi kultúrákat, az utazást. Neki is sok amulettje és ereklyéje van a világ számos pontjáról begyűjtve. Ugyanúgy szereti a furcsa védelmező karkötőket és nyakláncokat, vagy az érdekes háttértörténetekkel rendelkező apró kiegészítőket. De csakis a kiegészítőket. Nyílván Jada is vásárol egy-egy érdekesebb ruhadarabot innen vagy onnan, de némiképp túlzásnak és hóbortosnak tartja Dakota „törzsi ruha kultuszát”. Ő a nőiesebb darabokat kedveli. /Bár ennek ellenére a legkedvencebb ruhadarabja mégis a húgától kapott bőrdzsekije./ De amúgy igen, az ő viselete is lehet különleges, sőt annak kell lennie, mert ő is örül, ha nem csatlakozik a tucat divatholmikat hordó angol lányok közé. De azért annyira nagyon kitűnni se akar. Épp csak mindig egy kicsivel több, egy kicsivel másabb, mint iskolás társaié. Egy leheletnyivel mindig amerikaibb.

A tudás

varázslói ismeretek || Jada győzelem és verseny centrikus, de a munkájában cseppet sem gyors, mivel eléggé pedáns. Nem bírja a rendetlenséget és a félmunkát. Viszont azt sem bírja elviselni, ha a keze közül kikerülő munka nem tökéletes. Emiatt pepecselős, gondos, aprólékos. Viszont arra sarkallja, hogy minden tantárgyi tudásából a lehető legtöbbet hozza ki. Így általában véve Jada az évfolyam élvonalában helyezkedik el a jegyeit illetőleg. Kedvenc tantárgyai az Átváltoztatás- illetve a Bűbájtan, de ugyanúgy helyt áll mind az elméleti, mind a gyakorlati tantárgyakban.
Ügyesen bánik a pálcával, az elmélet elsajátítása után hamar mennek a varázslatok, bűbájok gyakorlati részei is. Ezt jól tudja önmagáról és büszke teljesítményére.

Az indiánoknál sok mindent hamarabb megtanulhatott, mint ahogy a Roxfortban tanítják, hiszen ott egyes bűbájokra és varázslatokra előbb szükség lehet, mint Angliában. E miatt korán elsajátította a patrónus használatát, melynek alakja gyurgyalag. A nagykorúság szabályai is mások, így az alkalmazásra, gyakorlásra is nagyobb a lehetőség.
felvett tantárgyak || Legendás lények gondozása, Számmisztika, Jóslástan
pálca típusa || 11 hüvelyk, ezüsthárs, egyszarvúszőr maggal
RBF ||
Átváltoztatástan: K
Bűbájtan : K
Bájitaltan: V
Gyógynövénytan: K
Asztronómia: K
Mágiatörténet: K
Számmisztika: K
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V

Egyéb

avialany|| Freja Beha Erichsen