Maya C. Leigh

MAYA CAROLINE LEIGH

   Alapok

jelszó || "Indokolatlan óra."
így ejtsd a nevemet || Maja Léig
nem || nő
születési hely, idő || Manchester; 1981,szeptember, 28
horoszkóp || mérleg
kor || 16
vér || fél
évfolyam || ötödéves

   A múlt

"Kedves Idegen!
Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor a levelem sikeresen célba ért. Tudom, manapság nem divat a palack posta, nekem mégis kézenfekvőnek tűnt ilyen helyzetben. Hát nem izgalmas? Csak úgy, szabadjára engedni egy levelet, a víz gondjaira bízni, hogy aztán ki tudja, kinek a kezébe kerüljön. Bár azért én nem bíztam teljesen a véletlenre. Tudom, hogy a következő sorok közül semmi nem fog meglepni, hiszen a palackot csak egy boszorkány vagy varázsló halászhatta ki a vízből, más észre sem vette volna.

A nevem Maya Caroline Leigh. Mint a legtöbb embernek, nekem sincs túl sok markáns emlékem gyerekkoromból, arra a napra azonban határozottan emlékszem, amikor levelem érkezett a Roxfortból. Heteken át szinte tűkön ültem, minden egyes bagolyról azt hittem, hogy hozzám jött, és nekem hozott híreket. Anyám jókat kacagott, mikor rohantam a levelekért, aztán csalódottan dobtam őket az asztalra, mert nem nekem, és nem a Roxfortból érkeztek. Az a nap azonban más volt, a címeres pecséttel lezárt pergamenen az én nevem állt. Hatalmas sikoly kíséretében rohantam be a szobámba, és már téptem is a borítékot, hogy minél előbb a levelemhez juthassak.
Hát mégis sikerült. Roxforti diák lehetek.
Így utólag be kell vallanom, komoly kétségeim voltak a felvételemet illetően. Más diákokkal ellentétben nálam a mágia nem kopogtatott véletlenszerűen, nem jelentkezett nálam semmi féle erő. Komolyan aggódtam, hogy egyáltalán van-e a varázsláshoz érzékem, vagy tehetségem. Későbbi évfolyamtársaim mind meséltek erről, a vonaton, hogy ki mikor csinált valamit véletlenül, pálca nélkül, amire a muglik rávágják, hogy varázslat, és kivételesen még csak nem is tévednek. Nem kis csalódottságomra a családot, vagyis a szüleimet is meglepte a felvételem, azt hiszem ők sem hittek abban, hogy belőlem valaha is boszorkány lehet.
Akkoriban egy nagyon kis lakásban éltünk, Manchester külvárosában. Voltak barátaim, mind muglik. Mikor kérdezték, hogy én hová fogok eztán iskolába járni, nem mondhattam meg nekik az igazat. Azt hazudtam, hogy egy meglehetősen távoli nénikém ápolásra és társaságra szorul, így a szüleim elküldenek hozzá Skóciába, oda is írattak be a következő tanévre egy átlagos, semmit mondó suliba.

Az érzés, hogy más vagyok, nem csak a mugliktól különbözöm, hanem a varázslóktól is, akkor jelentkezett először, és akkor fájt először, mikor az iskolai tanszereimet mentünk el megvenni Londonban. Azt hittem a csekély varázserőm lesz a legnagyobb gondom, de tévedtem. A levélhez mellékelt lista alapján a tanszereket sikeresen megvásároltuk. Használt könyvek, egy régi, kopott üst, minden számomra új szerzemény használt volt, régi és ócska. Nekem nem is lett volna ezzel bajom, hiszen azelőtt is ilyen holmim volt csak, az Abszol úton azonban néhány szemlátomást gazdag gyerek és diák ujjal mutogatott rám, nevettek rajtam, amiért nekem csak ilyesmikre futotta. Bántott a dolog, de próbáltam nem túl nagy jelentőséget adni ennek a dolognak. Szerencsémre anyám két dologból nem engedett: új, méret után készült talárt kaptam, aztán ellátogattunk Olivander pálcaboltjába. Az első darab, amit kezembe vettem, úgy simult bele, mintha a tenyeremhez készült volna. A szívem a torkomban dobogott, könnyes szemekkel meredtem a varázseszközre.
Az én pálcám!
Tudtam, abban a pillanatban éreztem, hogy örökké együtt leszünk, ez a pálca és én. Boldogan szorongattam, és a vonat indulásáig minden éjjel a párnám alá rejtettem, így aludtam. Egyetlen percre sem válok meg tőle, olyan nekem a pálcám, mintha az egyik ujjam lenne, vagy mintha sosem volt nővérem kezét foghatnám.

Attól a naptól kezdve, hogy a Roxfort diákja lettem, mintha kicseréltek volna. Rájöttem, hogy itt szorgalommal és gyakorlással elérhetek sok mindent. Sajnos azonban pontosan ezekből mindig is hiányom volt, így meglehetősen átlagos diáknak számítok mind a mai napig. Sem kiemelkedően jó, se elrettentő módon rossz. Egyszerűen átlagos. De ha őszinte akarok lenni, soha semmi másra nem is vágytam. Az a szó, hogy átlagos, számomra a legcsodálatosabb, leg boldogsággal telibb a világon. Átlagosnak lenni annyit jelent, hogy olyan vagy, mint mindenki más, nem lógsz ki a sorból.

Nem is lógtam ki, egészen harmadéves koromig. Akkor valahogy ismét minden megváltozott. Anyám addig meg nem értett művészlélekből egy szempillantás alatt elismert író lett, és hatalmas jogdíjat kapott megjelent könyvei után. A semmiből jött gazdagsággal nem tudtam mit kezdeni, sem azzal, hogy hirtelen bármit megkaphattam. Mit szeretne minden gyerek? Hát persze, hogy mindent, azonnal. Rengeteg új ruhát, könyvet kértem magamnak, szüleim pedig kérdezés nélkül megadtak nekem akármit. Abban az évben történt az is, hogy átalakultam. A felnőtté válás egyik állomása a kamaszkor, amikor az ember külsőre is kezd egyre inkább egy nőre hasonlítani, nem pedig egy kislányra. Esetemben a természet talán túl sokat adott rövid időn belül. Nyílt tekintetű, őszinte mosolyú kislányból folyton elpiruló, szégyenlős ,,nagylánnyá" váltam, pedig semmi okom nem volt szégyenkezésre. Valahogy a jegyeim is leromlottak, magam sem értem, hogy miért. Tenni akartam valamit, hogy javuljanak, hát elkezdtem rengeteg időt eltölteni a könyvtárban. Akkor meg a barátaim azt hitték, hogy stréber lettem, pedig csak egyre inkább fokozódó ügyetlenségemet és tehetségtelenségemet próbáltam valahogy visszaterelni a mostanáig olyan csodásan hangzó ,,átlagos" mezejére.

Aztán kezdetét vette a háború, a Sötét Nagyúr visszatérte és támadásai megdöbbentettek. Halálos rettegés fogott el, valahányszor csak kezembe vettem a Reggeli Prófétát, hogy vajon találok-e benne ismerős nevet, barátokét, rokonokét, bárkiét, aki valaha is fontos volt számomra vagy akár csak ismertem. A negyedik Roxforti évemet követő nyáron, júliusban történt, hogy késő éjjel hatalmas csörömpölésre ébredtem, robbanás rázta meg a házunkat, amibe idő közben a kis lakásból átköltöztünk. Nem tudtam, hogy mi történik, első rémületemben moccanni sem mertem. Aztán mégis kimásztam az ágyamból, és halk léptekkel elindultam a zajok forrása felé a pálcámat szorongatva. Anyám a nappaliban, a kandalló előtt hevert a földön. Üres, üveges tekintettel meredt felém, de ez csak véletlen lehetett, mivel akkor már nem volt életben. Nem sikítottam. Azonnal elkezdtem apám után kutatni tekintetemmel, és meg is találtam. Egy fekete ruhás, maszkot viselő halálfaló faggatta valaminek a hollétéről, vagy valami ilyesmi. Nem emlékszem mindenre tisztán. Remegő ujjakkal szegeztem a támadóra a pálcám, és megpróbáltam rá lefegyverző bűbájt küldeni, hasztalan. Aztán sötétség, semmi más csak sötétség. Elájultam.
Apámat többé nem láttam, de levelet kaptam már tőle. Azt írta, hogy fogságban tartják, mivel tudására a Nagyúrnak szüksége van. Ezért lehet még életben. Mivel egyetlen szülőm sem maradt, aki gondoskodhatna rólam, nagymamám gyámsága alá helyeztek, aki mellett hellyel közzel biztonságban érzem magam. A történtek után soha többé nem fogok tudni már nyugodtan, békésen aludni egyetlen éjszakán sem.

Hogy miért írtam meg ezt a levelet? Kérdésed jogos, kedves olvasóm. Miért is írja meg bárki azt, hogy az élete darabokra hullt, és miért ilyen formában, éppen egy idegennel osztja meg minden gondját, a történetét? Talán azért, mert senki nem érti meg, hogy mi is az, amit érzek, vagy mit miért teszek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a Roxfortban minél többet elsajátítsak a varázslás mesterségével kapcsolatban, hogy aztán bosszút állhassak anyámért, és elrabolt apámért. Nem bánom, ha ellentétes oldalon állunk Veled. Tudd, mondd el mindenkinek, hogy Maya Caroline Leigh vadászik rátok. "

   Jellem

Nem mondanám, hogy bonyolult személyiség lenne. Általában kimondja, amit gondol, nagyon ritkán hazudik bárkinek is. Csendes, visszahúzódó lány, sosem keresi a bajt; a baj találja meg őt. Nevezhetjük szerencsétlennek, ügyetlennek vagy egyszerűen csak pechesnek, mert valahogy semmi sem sikerül úgy, ahogy azt Maya elképzeli. Őszintesége és kedvessége az, ami kihúzza a csávából, valahányszor belekavarodik.
Az emberi kapcsolatokkal nincs baja, nyílt és barátságos személyiségének hála könnyedén szerez barátokat, akikkel nem csak felületes a viszonya, hanem igyekszik meg is tartani őket. Gondoskodó, nagylelkű lány, a barátaiért bármit megtenne, legyen szó szívességről vagy apró ajándékokról. Annak ellenére, hogy sokan veszik körül, gyakran magányos. Úgy érzi néha nem értik meg, hogy miért fordul időnként magába, és miért kesereg. Rettenetesen naiv, már ami párkapcsolatait jellemzi. Könnyen lesz szerelmes (vagy legalábbis ő úgy érzi, hogy az), és tiszta szívből hisz a cukormázban, és abban, hogy mindenkinek van egy tökéletes párja, akit idővel majd megtalál.
Ártalmatlan, a légynek sem tudna ártani alapvetően, csak az hozza ki a sodrából, ami szüleivel történt, és mindent megtesz azért, hogy bosszút állhasson. Nem szereti a harcot, vagy a párbajokat, de ha arra kerül sor, nem esik pánikba. Képes minden helyzetben hideg fejjel gondolkodni, és mérlegelni mielőtt ostobaságot csinálna.

Erősség || hűség, nyugalom, őszinteség, kedvesség
Gyengeség || naivitás,gyengeség, balszerencse és/vagy ügyetlenség

   Apróságok

mindig || tavasz, vadvirágok, a pálcája, macskák, pillangók, csoki, régi fényképek, barátok
soha || hazugságok, víz (nem tud úszni), bogarak, nagyképűség, kávé, sárkányok
hobbik ||
•   növényeket gyűjt, amiket leprésel, és albumba tesz a leírásukkal együtt
•   macskáját próbálja különböző trükkökre megtanítani több-kevesebb sikerrel
•   fényképeket készít iskolatársairól és a tájról
•   romantikus regényeket olvas és ír is
•   szeret és tud is énekelni

merengő ||
•   Legjobb: Két legjobb emléke is van, az egyik az, amikor megkapta a felvételről szóló levelet a Roxfortból. A másik az, amikor az anyja könyvét kiadták, és megváltozott az élete pozitív irányba.
•   Legrosszabb: A szülei elleni merénylet, amelyben elvesztette édesanyját.
mumus || halálfalók
Edevis tükre || tehetséges, nagyhatalmú varázslóként védelmezni szeretteit.
százfűlé-főzet || keserű csoki és gyógynövények ízének keveréke, főként hárs és levendula.
Amortentia || frissen szedett fűszernővények vagy gyógynövények, pergamen illata és erős, átható rózsa illat.
titkok ||
•   Titokban éjjel folyton csokit majszol, így próbálja vigasztalni magát, nap közben pedig szinte alig eszik.
•   Régebben gyakran kiszökött a tiltott rengetegbe is, hogy növényeket gyűjtsön.
•   Szereti a muglik egyik sportját a focit, és mint született Manchesteri, figyelemmel követi a "vörös ördögök" tevékenységét.
azt beszélik, hogy... ||
•   Azt beszélik róla, hogy párbajozott a halálfalóval, aki megtámadta a családját.
•   Könnyű meghódítani, szinte senki számára nem jelent kihívást – pedig de.
font]

   A család

apa || Michael Leigh; 51;félvér, közeli kapcsolatban álltak egymással, de nem volt baráti a viszonyuk, nem beszélgettek túl sokat sosem.
anya || Megara Leigh-Carson; 49, elhunyt; félvér, szinte bármit meg tudtak beszélni egymással, sok minden van, amit az anyjától tanult.
állatok || Ashley, szürke cirmos fél perzsa macska

Családtörténet ||

Michael és Megara még a Roxfortban ismerték meg egymást. Bár nem egy évfolyamba, még csak nem is egy házba tartoztak, kialakult köztük a szimpátia a rengeteg közös vonásuk miatt. Megara gyakran felemlegette első találkozásukat a Mézesfalásban, Maya pedig még századszorra is élvezettel hallgatta őt. A lány szüleinek története egy igazi diákszerelem kibontakozása, ami túlélte a kamaszkort és a felnőtt kori nehézségeket.

A nagyszülőkkel, és a többi felmenőjével Maya nem tartotta a kapcsolatot mostanáig, sőt nem is igazán érdeklődött irántuk. Tisztában volt vele, hogy van köztük boszorkány, varázsló, mugli is, neki ez épp elég volt. Legjobb tudomása szerint nem állnak szoros kapcsolatban egyetlen aranyvérű családdal sem, a Carsonok és a Leigh-ek vérvonala olyan régóta kevert, hogy valódi kutatómunka lenne visszakeresni az első varázserővel bíró személyt a népes családfán.

   Külsőségek

magasság || 155 cm
testalkat ||telt, de mégis formás
szemszín ||azúr kék
hajszín ||szőke
kinézet ||
Az első, ami eszünkbe juthat Mayáról, amikor megpillantjuk az, hogy ,,cuki". Szereti az iskolai egyenruhát, még a Roxmorts-i kirándulásokra is abban megy. Nem is csoda, hogy szereti, hiszen kifejezetten jól áll neki ez a viselet. Telt alakját a talár pont jó helyeken takarja, így az apró puha párnácskáit nem is lehet észrevenni, csak ha valaki már többször is és alaposabban megfigyelte. Haját gyakran viseli kibontva, engedi, hogy a göndör tincsek a szemébe hulljanak. Egyfolytában mosolyog, és képtelenség nem visszavigyorogni rá. Csilingelő, kellemesen babás hangja teszi teljessé az összképet, amitől igazán pozitív a róla alkotott első benyomás. Soha nem néz gőgösen, és nagyon ritkán tekint bárkire vagy bármire dühösen.

   A tudás

varázslói ismeretek ||
Maya soha sem volt kiemelkedően jó tanuló. A kötelező feladatokat megoldotta, de nem vergődött azzal túl sokat, hogy gyakoroljon, vagy szorgalmi feladatokat készítsen. Az órákon aktív, kérdez, odafigyel mindenre. Remekül jegyzetel, éppen ezért dolgozatok előtt elég egyszer elolvasnia a jegyzeteit és a könyvet, ami nagy áldás számára, tekintve csekély szorgalmát. Kedvenc tárgyai a gyógynövénytan és a bájitaltan, ezekből ösztönösen jól teljesít. Mágiatörténetből és legendás lények gondozásából egyszerűen csapnivaló, a számmisztikához pedig szinte semmi érzéke nincs. A többi tantárggyal nincs baja, teljesíti a kötelezőt, és valahogy mindig átevickél az év végi vizsgákon.
felvett tantárgyak || számmisztika, repüléstan

pálca típusa || Fűzfa, egyszarvúszőr maggal, tíz és fél hüvelyk hosszú, közepesen rugalmas pálca.



avialany|| Reese Witherspoon