Dona Allyway

DONA ALLYWAY

   Alapok

jelszó || "Sok száz kis élet még őrzi rég elbukott harcunk nyomát."
teljes név || Dona Allyway
becenév || Fairy (apja adta neki)
nem || nő
születési hely, idő || Edinburgh, 1982. április 23.
kor || 15
vér || félvér
iskola || Edinburgi mugli általános iskola, majd a Roxfort
évfolyam || 5.

   A múlt

Mielőtt belevágnánk az életrajzom pszichológiai elemzésébe, érdemes megismerkedni a szüleim történetével, hisz mi más gyakorol nagyobb hatást egy gyerek életére, mint ők? Ígérem nem térek ki a nagyszüleim, dédszüleim hősi tetteire, mert akkor beszélnünk kellene az unokatestvéreimről, ilyen-olyan nagybácsikról, nénikről, és annak az lenne az eredménye, hogy a legfontosabbra nem maradna hely: RÁM.

Leonard Allyway (varázsló – volt hugrabugos - félvér) szülei megrökönyödésére a Roxfort elvégzése után mugli egyetemre ment, történész szakra. A célja ezzel az volt, hogy a varázslók történelmét a muglik szemszögéből is megvizsgálja, összehasonlítsa a két világot. Ez már azért is szép teljesítmény, mert azt jelenti, hogy vette az első akadályt: nem aludt el Binns óráin, sőt meg is szerette őket.
Ott az egyetemen találkozott anyámmal, Sophie-vel, aki kereskedelem és reklám-menedzserszakra járt. Nála földhözragadtabb, karierristább embert nem ismerek, rejtély, hogy találtak egymásra.
Apa az esküvő után sem mondta el, hogy varázsló, annyira szerette anyámat, hogy lemondott a mágiáról a kedvéért. Mielőtt a szívünkhöz kapva piedesztálra emelnénk, fontos tudni, hogy nem volt kiemelkedő varázsló, a könyvek jobb barátai voltak, mint a bűbájok, a mugli világot pedig jobban kedvelte a varázslók zárt hierarchiájánál.
A szüleim csendesen éldegéltek, apa híres (mágia)történész lett, otthon dolgozott a kutatóútjaitól eltekintve, anyám pedig jól menő reklámcéget vezetett.
Amikor már senki, ők maguk sem számítottak rá, megtörtént a „baleset”, ami alapjaiban rázta meg a megszokott, nyugodt életüket. Anyám 40 (!) évesen teherbe esett, s ha ez már megtörtént, meg is szült engem. Három nappal apám 46. születésnapja előtt.

Gyerekkor

Tehát világra jöttem én, Dona Allyway, az anyám szerint gyönyörű kisbaba (erről biztosan valami anyai hormon tehet).
Az első éveimről nem sokat (értsd: semmit) tudok mondani, kép sem készült (csak egy – többször valamilyen okból nem működött a fényképezőgép). Tejben-vajban voltam fürösztve, ajnározva, ölelgetve. Négy éves koromban változott egy nagyot az életem: mágikus képességeket mutattam (lebegtettem a tárgyakat, magamhoz hívtam az eldugott csoki szeleteket, rendszeresen megváltoztattam a babám hajszínét). Apám nem hallgathatott tovább, leültette hát anyámat és beavatta a nagy titokba: varázslók márpedig léteznek, és ami a legrosszabb a lányod is az.
Két héttel később anyám kijöhetett a kórházból, de a kapcsolatunk megváltozott. Egy ideig tudomást sem vett a létezésemről, később javult ugyan a helyzet, de a munkájába menekült. Soha többet nem varázsoltam előtte.

Akkortól kerültem közelebbi kapcsolatba apámmal, aki megpróbálta pótolni a kieső anyai gondoskodást. Sokat mesélt a varázsvilágról, meg persze a kutatásairól és a történelemről, sőt tanítgatni kezdett egyszerűbb bűbájokat is. Anya szerint tőle örököltem a könyvszeretetemet, a logikai érzékemet és a fejlett igazságérzésemet. Na meg persze azt, hogy szeretek a háttérben maradni.

Az iskolában (mugli iskolába jártam Edinburghban) nem volt sok barátom, talán csak Allison, aki harsány, vidám, vicceskedő – magyarul a tökéletes ellentétem – volt. Irodalomból és történelemből teljesítettem a legjobban, sokat tanultam, hogy megfeleljek apám elvárásainak. Anyának is megpróbáltam, de ez jóval nehezebben ment, hisz ő azt szerette volna, ha olyan leszek, mint ő: céltudatos, társasági, sikeres, irányító ember. Ez az elgondolás már az első próbálkozásnál elbukott, egy szavalóversenyen, ahová elcipelt, bár tökéletesen tudtam a verset, mégis teljesen leblokkoltam. Percekig csak álltam a rám szegeződő pillantások kereszttüzében, majd sírva elrohantam és elbújtam egy sarokba. Sikertelen volt az úszás- és balettórai terve, végül beíratott sakkozni, ami tökéletes volt: agymunka nulla beszéddel. Milyen boldoggá tettem, amikor egy versenyen átvehettem az aranyérmet!

Tizenegy évesen megkaptam a levelemet Roxfortból. Anyám újra kitört, nem akart elengedni, egy boszorkány nem fért bele a gyermekéről alkotott képbe. Azt akarta, hogy sikeres emberként egyetemre járjak, kövessem a példáját. Esetleg megvalósítsam az álmait. Kijelentette, hogy nem mehetek és el akarta égetni a levelemet. Azonban apám, aki békeszerető ember volt, a sarkára állt: kitört az első veszekedés az Allyway házban, amiben apám győzedelmeskedett. Egy hetes levegőnek-nézlek roham után az anyám is hajlandó volt újra szóba állni velem és elfogadta a tényt.

Varázslatos volt belépni az Abszol útra, amiről már annyit hallottam. Az első utunk Ollivanderhez vezetett, akinek nagy csalódást okoztam: már a második pálca tökéletes volt, felforrósodott az érintésemre, és amikor megsuhintottam egy doboz nekicsapódott a plafonnak és ripityára tört. Jellemző, nem? Mások szikrákat lőnek, én puszítok.
A legtöbb időt a könyvesboltban töltöttük el, apa úgy döntött bepótolja a harminc éves remeteélete alatt történt dolgokat. Nagyon megdöbbentem, amikor kiderült az is, hogy apám varázslókörökben is híres történész, az utcán is felismerték. A könyvesbolt eladója dedikálásra is fel akarta kérni, természetesen visszautasítást kapott.

Szeptember 1.-jén anyám erőt vett magán és ellenérzésekkel ugyan, de kikísért a pályaudvarra, sőt a vonat elindulásakor a kezembe nyomott egy kis dobozt, benne egy ultracukiennivaló egérkével, Abigaillel.
Utazás közben a Roxfort történetét olvasgattam, nem nagyon szóltam bele az útitársaim beszélgetésébe. Ketten voltak, két mugliszületésű boszorkány, ráadásul testvér: Rhone és Lileas Colt. Rhone már másodéves volt, Lily velem gólya. Valahogy mégis megkedveltek, sőt össze is barátkoztunk az út végére. Így utólag belegondolva a dementoros látogatás kovácsolt össze minket. Nem sokat időzött nálunk, de arra elég volt, hogy Lily az ölembe kössön ki. Nem tudom, hogy sikerült megőrizni a hidegvéremet, a hidegség, az üresség érzés ellenére nyugodt maradtam. Rhona szerint halvérű vagyok.
Persze bejöttek utána istápolni minket a felsőbbévesek, kaptunk ingyencsokit is, de ezek után a beosztás már nem is volt olyan ijesztő.

Roxfortos évek

A beosztás szerencsésen végződött, Lily is ugyanabba a házba került, mint én, és ahogy az asztalhoz értünk Rhona csontropogtató öleléssel üdvözölt minket. Az órák legtöbbjét nagyon élveztem, a bűbájtanban, átváltoztatástanban ösztönös tehetségnek mutatkoztam (vagy ahogy a többiek epésen megjegyezték: kockának).
SVK-ből nem voltam valami jó, csak a védekező varázslatok mentek. Az sem tett jót, hogy mindig más és más tanár tanította a tárgyat, akit különböző mértékben szerettem/utáltam. Pitontól például rettegtem, akár a bájitaltant, akár a sötét varázslatokat tanította (hiába mondogatta Rhona vigyorogva, hogy az eltitkolt lánya is lehetnék: fekete haj, szem, sápadtság).
Jól tanultam, de az órákon inkább a háttérben maradtam (kivétel mágiatörténet - bár ott már azzal is a figyelem középpontjába kerültem, hogy nem aludtam el). Rendszeresen leveleztem apáékkal, minden újdonságról beszámolva.
Az iskola történéseiben nem vettem részt, a háttérben maradtam, el tudtam érni, hogy ne vegyenek észre, ha nem akarom. Az évfolyamtársaimnak így még nagyobb meglepetést okoztam, amikor egy veszekedésnél hirtelen kiálltam az igazság mellett, egyúttal a kedélyeket is lenyugtattam.
A vizsgákat általánosan jó eredménnyel tettem le*.

Mikor Harry Potter elmondta a világnak, hogy Tudodki visszatért, nem akartam hinni neki. Aztán ahogy egyre több eltűnés, titokzatos halálesetről számolt be az újság, megtörtem, és igazat adtam neki, mert nekem van olyan, hogy logika. Lily és Rhone komorabb lett, elmondták, hogyha Tudodki átveszi a hatalmat ők nem jönnek vissza az iskolába. A nagynénjükhez költöztek, aki a halálfalók ellen harcolt, de nem a Minisztérium színeiben.

Háború

Kitört a háború, és én egyedül maradtam. Ragaszkodtam hozzá, hogy visszatérhessek az iskolába, itt biztonságban voltam, bármit is mondott apa. Ő elmenekült, anyával együtt (másik városba költöztek, anya szerintem nem is fogta fel, hogy veszélyben vannak.) Biztonsági okokból nem tartjuk a kapcsolatot, hisz az új törvények szerint ellenőrzik őket. A halálfalóknak ugyanis nem jött be, hogy a dicső aranyvérű történelmüket egybevette a söpredékével, sőt hasonlóságokról is irkált! Megbeszéltük, hogy a vasútállomáson elém jönnek, télen pedig nem megyek haza. Nem aggódom értük, hisz apa inkognitóban élt, kép nem készült róla, ráadásul remekül megállja a helyét a mugli világban. Nem fogják felfedezni őket.
A háborúban a jó oldalon állunk, már ha van még ilyen, hisz minden olyan zavaros. Mindenhol ott a gonosz. Harcolni is fogok, ha nem is az első sorokban, hanem a háttérben. Eleve nem értek egyet a muglik kisebbrendűségével és a hatalommániával.


Jellem

Visszahúzódó (mióta egyedül maradt, még inkább), érzékeny, kerüli a feltűnést. Különleges tehetséggel képes eltűnni, nehezen találja meg az ember. Két emberrel még elbeszélget, de háromtól már szinte menekül. Alapvetően barátságos, kicsit naív is, szívesen segít, ha kérik. Szeret olvasni, szorgalmas, de az órákon nem nagyon jelentkezik. Imád zenét hallgatni, kerüli a harcot, de az igazságért kiáll. A családja miatt erős megfelelni vágyás dolgozik benne.

   Apróságok

mindig || zene, csoki, olvasás, magány, igazság, csend
soha || sóska, szereplés, karamell, magány, sport, alvás mágiatörténeten, marcipán
dementorok || üresség érzése, nincs különösebb rossz élménye, amit látna
mumus || reflektorfény vetül rá (magyarul a közszerepléstől retteg).
Edevis tükre || magabiztosan áll a tükörben elismert bűbájszakértőként és animágusként.
százfűlé-főzet || csokoládébarna, enyhén kesernyés, 90%-os étcsoki ízű
titkok || új varázslatokat próbál alkotni, be akar lépni a DS-be, pennának álcázott töltő- vagy golyóstollal ír
rossz szokás || karkötő bizerálása, hajvégrágás - ha izgul
tollvégrágás - különben

   A család

apa || Leonard Allyway – varázsló/félvér - 61
anya || Susan Allyway (született Claville) – mugli - 55
testvérek || nincs
családi állapot || egyedülálló
állatok || Agigail – egy fehéregér, fekete gombszemmel

   Külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || 58 kg
szemszín || sötétbarna, majdnem fekete
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet ||
Vékony, törékeny lány. Hosszú fekete haja keretezi a kis sápadt arcot, az értelemtől csillogó sötét szemet. Ha nem egyenruhát visel, akkor mindig feketét, egy-egy színes sállal feldobva. Csuklóján sok színes karkötő, azokat bizerálja, ha ideges.
egészségi állapot || parlagfűre allergiás, könnyen megfázik

   A tudás

varázslói ismeretek || Már ötödikesként a bűbájok, az átváltoztatás és a védelmi varázslatok szakértője, ha harcra kerül a sor, akkor is inkább ezeket használja. (Meglepő, mennyire nem számítanak rá az emberek, hogy kirepül alóluk a szőnyeg).
felvett tantárgyak ||
számmisztika, legendás lények gondozása
mugli képzettségek || sakk, filmmánia (kedvenc: A tizenkét dühös ember)
pálca típusa || 12 és fél hüvelyk, mocsárciprus, főnixtoll mag, rendkívül suhogós

   Szerepjáték-példa

- Anya! Csokit akarok! - kiabáltam teljes hangerővel, nem kímélve a dobhártyákat. A macskánk rémült nyávogással ugrott ki az ölemből és menekült a komód alá.
- Ebéd előtt nem eszünk csokoládét - mondta el nyugodtan anyám a naponta ismételgetett mondatot.
Felálltam, és amikor anyám nem figyelt, amilyen csendesen csak tudtam, odaosontam a konyhapulthoz, gyorsan felnyúlva a polcig, ahol ínycsiklandozóan kínálták magukat a Mars-szeletek. Még egy kicsit, már csak egy kicsi hiányzik.
Anya, akiben már titokzatos csokilopó hatodik érzék alakult ki, akkor fordult meg, amikor az ujjam hegye elérte a csokipapír szélét. a kezében tartott fakanállal gyengéden a kezemre koppintott.
- Ha megeszed a sóskát, kapsz egy szelet csokit - ígérte, és ellentmondást nem tűrve a kisszékemre mutatott.
- Utálom a sóskát - hisztiztem, de azért leültem a székemre - apa is evett csokit! Ha felnőtt leszek örökre csak édességet eszem, és mindig kaja előtt! -
Duzzogva ültem a helyemen, szememmel a csokikat fixírozva, míg anya nyugodtan kevergette a főzeléket. Ez nem igazságos!
Hirtelen az egyik csokiszelet fellebbent, és ingatagon ugyan, de felém reppent. Éreztem, hogy ezt én csinálom, mégis megijedtem.

Anya meglátta a szeme sarkából a mozgást, megfordult:
- Dona, ez már több... - kezdte mérgesen de a további szavak a torkára forrtak. Látta, ahogy a Mars-szelet megteszi az utolsó métereket és a kezembe köt ki, ahogy apa is, aki újra be akart osonni még egy szelet csokiért.
- Ez, hogy - anyám teljesen elhült, csak meredt rám, majd dühösen apa felé fordult - látod! Nem káprázott a szemem! Először a baba haja, meg az ágyterítő, aztán a lebegő tálak, most meg ez. Ezt már nem magyarázod ki! -
Apa töprengve meredt rám, végül anya felé fordult:
- Igazad van, már rég el kellett volna mondanom: Dona boszorkány -
Anya lerogyott egy székre, mereven maga elé bámult, a szája a varázsló szót formálta, néha idegesen felnevetett. Én szinte teljesen behúzódtam a sarokba, összeszorítottam a markomba a csokit, és magam se értem miért, elsírtam magam.
Apa, látva, hogy anyán nem segíthet, hozzám sietett, az ölébe vett:
- Mi a baj, édesem?
- Apa... nekem is... ronda bibircsókom lesz? - sírtam szaggatottan és a vállába fúrtam a fejem.


Egyéb

*Vizsgaeredményei:
   1. év 2. év 3. év 4. év
Bűbájtan | K | K | K | K
Átváltoztatástan | K | K | K | K
Bájitaltan | E | E | E | V
Sötét Varázslatok Kivédése | K | V | E | E
Gyógynövénytan | E | V | V | E
Mágiatörténet | V | K | K | K
Számmisztika | | | V | V
Legendás Lények Gondozása | | | E | E

avialany|| Ellen Page