+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  K.K.E.
| | | | |-+  Ronald Weasley
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ronald Weasley  (Megtekintve 1734 alkalommal)

Ronald Weasley
Eltávozott karakter
*****


Won-Won :D

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 07. 18. - 18:05:17 »
+2

RONALD BILIUS WEASLEY




         Alapok

jelszó || "Ha az igazságra vagy kíváncsi, lapozz bele a Hírverőbe!"
teljes név || Ronald Bilius Weasley
becenév || Ron, Won-Won
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1980.március.3.
kor || 17
vér || aranyvér
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || hetedév


         A múlt


Mondhatok bármit, de azt, hogy az életem unalmas lenne, vagy egyhangú, nem. Már születésem óta nagy a felhajtás körülöttem. Egy kilenctagú családban élni nem túl egyszerű, főleg, hogy én vagyok a legkisebb fiú, az elvárás pedig nagyon sok. Próbáljak kitörni testvéreim árnyékából? Hah, lehetetlen!
Nem sokan engedhetik meg maguknak a pompát, még ha aranyvérűek, sem. Sajnos mi sem, így többnyire bátyáim levetett talárjaiban járkálok, az ő könyveiket használom, sőt, még háziállatból meg pálcából is csak az övék jutott.


*- Rendben, Ron. Térdelj le. – Fred utasítása egyértelmű volt, így hát tettem, amit kellett.
- George, te is. – bátyám vigyorogva ereszkedett térdre, velem szemben. Egy aprócska mosolyt az én arcomon is lehetett látni, de azért féltem. Hiszen most varázsolni fogunk. Leteszem a megszeghetetlen esküt! Olyan király!
George a kezét nyújtotta, én pedig tétovázva bár, de megfogtam. Tudtam, hogy ezentúl nincs visszaút. Nem csoda, hogy ujjaim remegtek. Fred ekkor a pálcát kezünkhöz tette, majd szertartásosan megszólalt.
- Ronald Bilius Weasley. Megesküdsz-e rá, hogy örökre, és a te esetedben ez azt jelenti, hogy még a sírodon túl is, minket, vagyis engem, meg George-ot fogsz szolgálni minden erőddel, legjobb tudásod szerint?
- Öhm… én azt hittem, hogy…
- Csitt, Ron, azt majd utána.
- Ja, jó.
- Akor megesküdsz?
- Nem is tudom.
- Igen. – segített ki George.
- Nem, George, neki kell kimondania.
- Ja. – helyeseltem fivéremnek.
- Na, kimondta magától is, látod. – bólintott Fred, és pálcájával bonyolult mozdulatba kezdett, de ekkor az ajtó csikorogva kinyílt. Apám meglepett tekintetétől össze tudtam volna szarni magam. Vagyis nem, ettől még nem, hanem attól, ami utána következett. Amikor felismerte a helyzetet, és dühöngve ordítozni kezdett velünk.
Sosem felejtem el. *


   Nem csak a bátyáim, de a családom összes tagja, már sok generáció óta varázsló, s a Griffendél ház tanulója, így az elvárás nálam is ez volt, ám Fred meg George biztos volt benne, hogy Hugrabugos leszek, mert olyan szerencsétlen idióta vagyok, mint a hugrabugosok. Féltem, hogy igazuk van, így félve indultam neki első roxforti utamnak. Nem csak a Hugrabugtól féltem, hanem a Mardekártól is, bár a Hugrabug még mindig jobbnak tűnt.
   Tudjátok… akkoriban még minden teljesen más volt. Tudtam, hogy a Roxfort nagy változást hoz majd az életembe, de akkoriban sosem gondoltam volna, hogy minden majd egy piszkos kupéban fog teljes, s végleges fordulatot venni. És mégis. Ez az én szerencsém.


*Harry Potter a Roxfort Expresszen van. Ettől hangos az egész vonat. Istenem, ez tök jó, Harry Potter az évfolyamtársam lesz! Ha ezt Ginnynek elmesélem. Majd biztos kérni fog lesifotókat is, meg minden.
   Ajh, ez már a harmadik teli kupé. Miért vannak ilyen sokan! Idegesít, hogy nem tudok leülni, Makesz nem nyugszik, a bőröndöm kereke meg gyengélkedik. Nem akarom, hogy most, a vonat közepén törjön ki. Hogy miért nem ülök be Fredékhez? Mert Lee Jordannek van egy bazinagy pókja. Nos, én nem leszek egy kupéban azzal a döggel!
- Ül ott valaki? – nyitok be a következő kupéban, ami látszólag üres, de aztán meg sosem tudni. Egy fekete hajú srác ül benne, körülbelül egyidős lehet velem. – Minden fülke tele van. – vonok vállat a kupé ajtajába kapaszkodva, és elfintorodok.
   A fiú a fejét rázza, így cuccostul, mindenestül helyet foglalok, vele szemben. Makeszt magam mellé rakom, a táskának meg jó helye lesz az ülés alatt. Lopva útitársamra pillantok, majd kinézek az ablakon. Tükörképemen látom, hogy orrom hegye még mindig vörös, nem igaz, hogy anyunak mindig a legfontosabb élethelyzetekben kell totál beégetnie!
   A kupé ajtaja nyílik, és Fredék dugják be fejüket.
- Hé Ron! – fejem feléjük fordítom, kicsit kínosan érzem magam. – Figyusz! Előremegyünk megnézni Lee Jordan óriás tarantuláját.
- Jó… - motyogom kissé szégyenlősem.
- Harry – fordul a fiú felé George. -, még be se mutatkoztunk. Fred és George Weasley vagyunk. Ő meg az öcsénk, Ron. Szia, majd még jövünk. – alig észrevehetően megcsóválom fejem, és egy dühös pillantást küldök bátyáim felé. Erre azért magam is képes lettem volna, minek kell folyton tolmácsolni. Már vagyok annyira önálló, hogy ismerkedjek!
   Tekintetem elszakítom a távozó ikrektől, s Harryre pillantok.
- Te tényleg Harry Potter vagy? – bukik ki belőlem a kérdés. Jó, lehet, hogy udvariatlan, vagy tapintatlan vagyok, de Fred meg George annyi baromságot összehordanak, nem csoda, hogy nem hiszek nekik. De aztán bólint. Ööö… jó.
- Oh… Már azt hittem, hogy Fred meg George megint ugratnak. – most tuti totál hülyének tart – És tényleg van egy olyan… tudod, egy olyan… - sosem voltam a szavak embere, és ha zavarban vagyok, nem igazán tudom rendesen kifejezni magam, így inkább csak homlokára mutatok, mire ő megmutatja, és tényleg! Wooooow!
- Tudodki ezen a helyen… - vonom le a nagyszerű következtetést. Bravó Ron!
- Igen – felelte Harry – De nem emlékszem rá.
- Semmire? – faggattam. Tök érdekes. Húú… azt hiszem még nem teljesen fogtam fel… Harry Potter!
- Csak egy nagy zöld fényre, semmi másra.
- Fúúú… - anyám, ez tök menő! Nekem sosem lesz ilyen sebhelyem, sőt, a családom egyik tagjának sem. Még Charlie gomba alakú sebhelyét is körözi. Vajon megengedné, hogy lefotózzam.
   Tekintetem találkozik az övével, s zavaromban elpirulok, fejem elfordítom az ablak felé. Talán mégsem jó ötlet az a fotó…
- A családod minden tagja varázsló? – kérdezte Harry, mire én kicsit meglepődtem. Ilyet még nem nagyon kérdeztek tőlem, hisz a varázslók között mindenki ismeri a családunkat. Jó, nyilván Harry más.
   Harry Potter!!
- Hát… igen, azt hiszem. – bólintok bizonytalanul. Van pár bizonytalan rokonom, de róluk nem igazán beszélünk. Sötét foltok, ha lehet ilyet mondani. – Úgy tudom, anyának van egy másod-unokatestvére, aki egyszerű könyvelő, de róla nem nagyon beszélünk. – felelem tök őszintén. Miért is hazudnék, hisz úgy tűnik egész jó barátok leszünk.*


   Oldalakat írhatnék arról, hogy mennyire megváltozott az életem, miután a varázslóvilág egyik leghíresebb alakja lett a legjobb barátom, de kétlem, hogy szükséges lenne, hiszen Harry történetét mindenki ismeri. A Griffendélbe kerültünk, mindketten, ahogy az várható volt – bár én még a beosztás előtt is nagyon féltem-, legyőztünk egy trollt, versenyt futottunk a Bölcsek kövéért, százfűlé főzetet csináltunk, jártunk a Titkok Kamrájában, Egyiptomban nyaraltunk, összefutottunk Sirius Black-kel, megnéztük a Kviddics világkupát, meg a Trimágus Tusát, féltékenykedtünk egy sort, bálaztunk egyszer, betekintést nyerhettünk a Főnix Rendjének életébe, DS-eztünk, betörtünk a Minisztériumba, kviddicseztünk, találtunk egy érdekes könyvet, majd el is rejtettük, miután csak bajt hozott ránk, jártam Lavander Brownal, bálaztunk másodszor, először védtük a Roxfortot a halálfalókkal szemben, százfűlé főzetet ittunk megint, esküvőztünk, és elindultunk kalandozni, horcruxokat irtani. Rengeteg illegális kalandunk volt.


*-Ron! Ron! – Hermione hangja elkeseredetten cseng a sötét éjszakában. Biztos vagyok benne, hogy már sír, de nem mehetek vissza. Nem is akarok! Harry bánhatja, hogy ilyen ostoba volt! Magának csinálta a bajt, hát sajnálom, én nem leszek partnere az öngyilkos akciójában. Nem, és kész, én Ron Weasley vagyok, nem pedig egy levágásra ítélt disznó! Már döntöttem, nincs hát mit tétovázni. Bármennyire is nem tetszik a lány hangja, bármennyire is úgy érzem, legszívesebben most azonnal visszamennék hozzá – és nem Harryhez – majd karjaimba zárnám, nem tehetem. Ez becsületbeli ügy! És ha most visszamennék, akkor Harry azt hinné, bármit elviselek, pedig nem. Ez nekem már sok!
- Sajnálom, Hermione. – hangom halk, egész biztosan nem hallotta, de már nem érdekel. Előre lépek, megfordulok, s elnyel a sötétség, hogy aztán az egyik dombra érkezzek, mely egész közel van az Odúhoz. Innen mentünk zsupszkulccsal a kviddics világkupára.
- Ki vagy? – a recsegő hang egyenesen a hátam mögül hallatszott, s már éreztem is a pálcát, egyenesen tarkómnak nyomva. A fenébe!
- Sta-Stan Shunpike. – mégsem mondhattam, hogy Ron Weasley, hiszen otthon fekszem ragyaszóródással, Stan neve jutott elsőre eszembe. Persze segítene, ha tudnám, ki áll mögöttem.
- Add ide a pálcád. – szólt egy másik hang. Felteszem kezeim, és lassan megfordulok. Félek, hiszen nem tudhatom, hányan vannak.
   Öten. Fejvadászok. Bill mesélt róluk. Van egy nagy, aki olyan, mint egy troll, alkatilag is, na meg messziről bűzlik, a többi pedig azokra a szerencsétlenekre emlékeztet, akik az Abszol út sikátoraiban koldulnak, vagy laknak. Elég szedett-vetett banda, és nem nézek ki belőlük túl sokat. Talán még Neville is elbánna velük, ha nem lennének létszámfölényben. Basszus, miért kellett eljönnöm?!
   Odaadtam neki a pálcám, majd az előttem álló, kigyúrt barom leeresztette az övét. Ebből is látszik, hogy hülyék. Arra nem gondolnak, hogy valami mugli eszközzel támadok rájuk? Most már azt hiszik, veszélytelen vagyok?
- Biztos, hogy nem egy szökött mugliivadék vagy?
- Már miért lennék? – tárom szét karjaim. – Mondtam, hogy Stan Shunpike vagyok. – barmok.
- Hány éves vagy?
- Tizenkilenc. – adom meg a választ. Azt hiszik a Roxfortból szöktem, és vissza akarnak vinni. Meg Stan egyébként is idősebb nálam.
- Én iskoláskorúnak nézem. – nyögi az egyik.
- Szerintem meg tényleg ő Stan. – bök a pálcájával, meg az enyémmel felém, az egyik vékony, aki talán a csapat esze, ám mégis kevesebb ésszel rendelkezhet, mint egy furmász.
- Mi? Biztos nem, nézz már rá!
- Nem hiszel nekem? -lendül bele a harmadik.
- Mi?
- Na, gyere. – löki mellbe az izmos, a másik izmosat, aki tökre olyan, mintha a testvére lenne. Verekedni kezdenek, a másik három meg csak nézi őket. Egy mögöttem áll, mondván engem őriz, a másik a pálcám markolássza, a harmadik meg a troll, aki most szájtátva tapsol. Idióta. Viszont itt az idő arra, hogy megszökjek. Könyökömmel hasba vágom a mögöttem álldogáló vékony alakot, s kicsavarom kezéből pálcáját, majd a másik felé intek vele, mire a piros fénysugár leteríti.
- Capitulatus! – Elkapom a felém repülő pálcát, majd szaladni kezdek, s megfordulok tengelyem körül. Hoppanálok, de már érzem, valami nagyon nincs rendben.
   A sós víz csípős illata erős fintort csal arcomra. Kövek közt fekszem, a tengerparton. A hullámok moraja félreérthetetlen. Sötét van, úgyhogy még nem tudom, mennyire sikerült a sátorhoz hoppanálnom, ahogyan azt sem tudhatom, Harryék itt vannak-e még, hisz már vagy egy órája elmentem. Feltolnám magam kezeimmel, de ekkor erős fájdalmat érzek.
   Észreveszem a két pálcát egymás mellet, egy nagyobb kő előtt, majdnem fejem mellett, s megmarkolom őket.
- Lumos! – suttogom, mire mindkettőn fény gyúl. Bal kezemre nézek, s ijedtemben felkiáltok. Két ujjamról eltűnt a köröm! A picsába!
   Felülök, majd saját pálcám ujjaim végére szegezem.
- Ferula!
   Nem hiszem el, hogy amputoportáltam, hogy lehetek ilyen béna?!
   Igen. Ez az én szerencsém.*

   
   Persze már bánom, hogy akkor otthagytam barátaim, mert utána sem találtam rájuk. Most pedig Billnél lakok, a Kagylólakban. Azért mindjárt más, mint hetekig a sátorban szenvedni, de aggódom Hermione miatt…


         Jellem
   Általában elfogult vagyok magammal szemben, de szerintem mindenki az. Jófej vagyok, jó a humorom, és a csajok imádnak. Ha magamat kell éltetni, abban profi vagyok, ellenben sokszor szívesebben kerülöm a rivaldafényt, eléggé lámpalázas vagyok. A csajozás terén pedig elég félénk, nem merek kezdeményezni.
   Szeretem kicsit eltúlozni a dolgokat, úgy, hogy az nekem jó legyen. Mindennél fontosabbnak tartom a barátságot, s barátaimért mindent megteszek, elég könnyen dühbe jövök, elég haragtartó vagyok, holott nem igazán szeretek összeveszni az emberekkel, de ha egyszer jól esik, hogy piszkálhatom őket?!
   Kiállok az elveim, az elképzeléseim mellett, s nem hagyom, hogy mások megpróbálják megváltoztatni azokat, vagy akár engem. Nem szeretek tanulni, én ahhoz túlságosan lusta vagyok, úgyhogy többnyire keresek valakit, aki megírja helyettem a házit. Hermione általában tökéletesen megfelel erre a feladatra.
   Féltékeny típus vagyok. Ha egy másik pasi ránéz a csajomra, annak annyi. Mármint utána számolni kell haragommal, és annak eddig nem sokan örültek.



         Apróságok

mindig ||
x Hermione, Harry
x család
x Chudley Csúzlik
x varázslósakk
x DS
x kakaó
x kviddics
x ha nekem van igazam
x ha valamit jobban tudok, mint Hermione
x barátok
x csokibéka-kártyák
x Fleur Delacour
x Luna Lovegood
x Griffendél
x Hermione illata
soha ||
x Viktor Krum
x Tudjukki
x Mardekár
x stréberek
x mágiatöri
x Malfoy, Crack, Monstro
x Piton
x pókok
x Hisztis Myrtle
x sötét, félelmetes helyek
x amikor Fred és George szívatnak
x MAJOM
x romantikázás
x tánc
x Lavander Brown
dementorok ||  Üresség, és lehangoltság. Mintha soha többé nem lehetnék boldog.
mumus || Egy hatalmas acromantula.
Edevis tükre ||  Iskolaelső vagyok, megnyertük a házkupát, a kviddicskupát, és megszabadultunk Tudodkitől.
százfűlé-főzet ||  Sűrű, égővörös, és mentolos ízű.
titkok ||
x Szerelmes vagyok Hermionéba.
x Néha azt kívánom, bárcsak ne lennék Weasley.
x A nyakláncot, amit Levandertől kaptam, odaadtam a kopogószellemünknek.
x Sokszor elegem van ebből az egész bujkálósdiból. Legszívesebben néha csak otthagynék mindent és mindenkit.
rossz szokás ||
x Nagyon rossz vagyok a romantikázásban. Ilyen helyzetekben folyamatosan bénázok, nem találom a helyem.
x Borzalmasan lusta vagyok, így többnyire sosem írok leckét. Helyette megíratom valaki mással.



         A család

apa || Arthur Weasley; 47; aranyvér
anya || Molly Prewett Weasley; 48; aranyvér
testvérek ||  
x William Weasley; 27
x Charlie Weasley; 25
x Percival Weasley; 21
x Fred Weasley; 19
x George Weasley; 19
x Ginny Weasley; 16
családi állapot || Ez elég bonyolult.
állatok || Makesz lelépett, úgyhogy azóta csak Pulipinty van.

Családtörténet ||
   A családom aranyvérű, de a többi aranyvérű szemében vérárulónak számítunk. Ez azért van, mert mi nem vetjük meg a muglikat, és szóba állunk a sárvérűekkel, na meg apám megszállottan rajong a mugli holmik iránt.
   Apu a gazdag és arisztokrata Black családból származik, Siruis Black unokatestvére, ám amiért az anyja nem egy hozzá méltó aranyvérűhöz, hanem a véráruló Septimus Weasley-hez ment feleségül, kizárták az örökségből. Apu imádja a mugli dolgokat, egyik legfőbb életcélja, hogy kideríti, mitől működik a repülőgép. A mágiaügyi minisztériumban dolgozik.
   Anyu a Prewett családból származik. Családját Tudjukki kivégezte, még régen. Nem dolgozik, ő amolyan „főállású anya”.
   A családunk nem éppen a legmegfelelőbb anyagi körülmények közt él, így elég sok boszorkány és varázsló gúnyolja ki szüleimet, akiknek fizetése nem elég ahhoz, hogy egy kilenctagú családot eltartsanak.
   Családunk tagjai már hosszú idők óta a Griffendél házba tartoznak, s már a legutóbbi háborúban is értékes szolgálatot tettünk a Főnix Rendjének, ezzel bizonyítva hűségünket Albus Dumbledore iránt.
 



         Külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || 75 kg
szemszín || kék
hajszín || vörös
különleges ismertetőjel || Vörös haj, szeplős arc, szép kék szemek, Harry Potter.
kinézet || Egy tök normális, 17 éves srác, vörös hajjal, használt, kopott talárban, vagyis már első látásra rájöhetsz: egy Weasley-vel van dolgod. Egyszerűen öltözök, nem igazán tűnök ki a tömegből.
egészségi állapot ||
x arachnofóbia



         A tudás

varázslói ismeretek ||
7 RBF vizsga, hoppanálás jogsi, kell ennél több? Egyébként egész jó vagyok az átkokban, a DS-nek köszönhetően, így a kedvenc tantárgyam is az SVK, viszont a többit nem igazán kedvelem. Nem szeretek tanulni, ami látszik is. Dolgozataim nagy részét Hermione írja, így sikerül V-vel, vagy E-vel zárnom az évet, szinte mindenből.
felvett tantárgyak ||
x LLG
x Repüléstan
x Jóslástan
mugli képzettségek || Tudok autót vezetni, és néhány apróság rám ragadt apu miatt, de semmi említésre méltó.
pálca típusa || 14 hüvelyk, fűzfa, egyszarvúszőr maggal
különlegesség || -
patrónus || Jack Russel terrier



         Szerepjáték-példa

- Micsoda?!
- Tabu van a néven.
- Ne már! Akkor már tudom, miért találtak meg minket. A fenébe! – átkozódtam bosszúsan. Szomorúan bátyámra néztem, aki csak vállat vont. Na igen, Billnek könnyű, hiszen itt hűsölhet a Kagylólakban, Fleurrel, úgyhogy neki mindene megvan. Kaja, pia, nők. Ő mindig is tudta, hogy kell élni, talán kérhettem volna néha tanácsot is, de most már mindegy. Mindent elszúrtam. Bűntudatom van? oh, igen. Nem kellett volna eljönnöm, tiszta hülye voltam!
- És ti jól vagytok? – néztem fel bögre kakaóm fölül rájuk. Fleur gyönyörű volt, mint mindig. Most Bill vállán nyugtatta kezét, s aggódva nézett rám. Hirtelen forróság öntött el belülről. Szeret. Mármint nem úgy, mint ahogyan azt pár éve reméltem, hanem családtagként. Ez sokkal jobb, mint ahogy azt reméltem.
- Igen. – bólogatott Bill. – Bujkálunk, de egész jól élünk, ha lehet így mondani. Persze nem dolgozhatunk, de ez a legkevesebb.
   Bólintottam. Bizony, nehéz időket élünk, rá kell jönnöm, hogy nem csak nekem rossz, hanem mindenkinek, csak én Harry Potter mellett vagyok, szóval a problémák felerősödnek. Igaz, ők erről mit sem tudnak. Nem tudhatnak…
- Hol voltátok? – tette fel a kérdést Fleur.
- Erdőkben, tengerparton, elhagyatott helyeken többnyire.
- És nem tálhálkoztátok fejvádászokkál?
- Hermione egyszer látott párat, de ők nem látták. Egy csomó varázslattal vettük körbe magunkat, így nehéz ránk találni. Épp ez az én bajom is. – sóhajtottam lemondón, majd belekortyoltam a forró kakaóba.
- Biztoshán megtálálod májd őket, Ron. – biztatott Fleur, mire én csak elmosolyodtam. Hát persze. Az optimizmussal nem sokra megyek.
- Igen. Biztosan. – tekintetem elkalandozott, már nem figyeltem rájuk. Csak a tengert néztem. A hullámokat. Jól esne most egy kis úszás.


         Egyéb

avialany||  Rupert Grint

Szeretném, ha szívem hölgye bírálna el. Hááát
Naplózva


Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 07. 19. - 19:49:45 »
0

Csakazértsem Mrs. Norris bőrében jelenek meg!

Hát erre csak annyit tudok mondani, hogy


AWW!

És akkor gondolom most be kellene, hogy osszalak... a Griffendélbe? Vagy talán egyenest a Rendbe? A manóba is, szép kis színed van már, irány a játéktééér!

Ezennel az előtörténeted

elfogadom!

 Puszi
Hermione Jean Granger Weasley
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 07. 08. - 22:48:02
Az oldal 0.07 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.