+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Svea Jazmine Rydberg
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Svea Jazmine Rydberg  (Megtekintve 1471 alkalommal)

Svea Rydberg
Eltávozott karakter
*****


Ötödéves - Prefekta

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 04. 10. - 15:30:06 »
+3

SVEA JAZMINE RYDBERG

"Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, de ha csak könyvekből gyűjtötted:
 legfeljebb műveltnek tarthatod magad."



         Alapok

jelszó || "S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt"
teljes név || Svea Jazmine Rydberg
becenév || Svea (későbbieken talán változik)
nem ||
születési hely, idő || Folkestone, Anglia; 1981. december 13.
kor || 15
vér || arany                
évfolyam || 5.



         A múlt

 
Gyerekkor


Hol is kezdhetném… talán a madarak és méhek részt nem kell bemutatni senkinek, így ezt ki is hagynám.
December 13-án kezdődött minden, amikor Janina és Aristid Rydberg első és végül is egyetlen csemetéje először sírt fel. A szülők meghatottan vették kézbe a pici lányt, ám akkor még nem sejtették, hogy megannyi galiba és felfordulás okozója lesz. Már a kezdetektől fogva igen mozgékony csöppség volt, s ahogyan egyre nőtt, egyre több mindenhez fért hozzá, a bajok is egyre sokasodtak. Már ekkor minden érdekelte, ami a keze ügyébe került, megpróbálta szétszedni, vagy épp összerakni. Amint megtanult járni és beszélni, mindig szülei nyomában járt, a gyógynövényes kertben, a dolgozó szobában, még a laborba is sikerült olykor besurrannia, de onnan hamar ki lett téve a szűre.
Olyan négy éves lehetett, amikor először találkozott későbbi legjobb barátnőjével, Allegrával, egy családi vacsorán, melyre szülei hívták meg a kislányt és családját. A két lány már ekkor egy húron pendült, hamar kiderült, hogy ugyanazon dolgok mozgatják őket. Imádták a csínyeket, melynek legtöbbször a cselédek voltak az áldozatai. Sokszor használták ki például az olasz leányzó metamorf mágiáját, hogy becsapják a személyzetet, sőt olykor még a szüleiket is. Hamar megmutatkozott a bájitalokhoz való természetes értése és érdeklődése, amikor nem épp valaki kiakasztásán fáradozott, akkor valahol megbújva kotyvasztott. Természetesen semmi olyan hozzávaló nem állt rendelkezésére, amivel bármit árthatott volna, ám ez soha senkit nem zavart. Szülei nagy büszkeséggel figyelték mesterkedését. Már ekkor eldöntötte, hogy ő is a bájitalkeverés nemes tudományát fogja választani. Ennek megfelelően amolyan kis segítővé léptette magát elő szülei mellett. Ugyan csak az ártalmatlanabb hozzávalókat engedték neki begyűjteni. Hamar megtanult mesteri szinten bánni a metszőollóval és a növények nagy részével, ahogyan már ránézésre felismert jó pár bájitalt és alkotóelemet.
A gondtalan gyermekévek hamar tovaszálltak, s eljött az ideje, hogy a kis szőkeség is a valódi tanulás útjára lépjen. A vér megkövetel ugyebár bizonyos viselkedési és műveltségi normákat, ezek elsajátításához pedig fogadtak mellé egy tanítót. Svea rémesen rosszul viselte a dolgot, hiszen a korábbi szabadsággal ellentétben, most szinte az egész napját kitöltötte a tanulás. Az ilyenkor szokásos hiszti rohamot követően aztán rájött, hogy tanulni nem is olyan rossz. Ekkor keltették fel érdeklődését a könyvek, és ekkor derült ki az is, hogy soha nem lesz belőle kviddicsjátékos, sem pedig sportoló. Ezzel a kötelező repülés órák kiestek az órarendből, helyettük a rúnákkal kezdett megismerkedni, ami sokkal szimpatikusabb is volt számára. Leginkább szakkönyveket és lexikonokat bújt, majd az azokból megszerzett tudását igyekezett a gyakorlatba átültetni és kipróbálni mindent, amit lehetett.
Büszke a szüleire, hiszen aranyvérűségük ellenére szokatlanul lazák. A svéd gyökerekkel azonban a költözködés ellenére sem óhajtottak szakítani, így már a lány születése óta sokat utaztak „haza” hosszabb-rövidebb időre. Van egy nagyobb házuk a hegyekben, ahova akár a hajtás elől menekülhetnek, vagy egyszerűen csak alkotni. A kempingezés sem állt messze a családtól, egy ilyen alkalommal történt vele élete eddigi legrémisztőbb kalandja is. Anyjával és apjával egy növénybeszerző túrára indultak, ritka hozzávalókat kutatni. Tábort vertek egy sűrűbb erdőben, hogy a csak Svédországban honos Csónakos Holdvirágot1 be tudják gyűjteni hajnalhasadáskor. Természetesen használták a különböző védő és mugliriasztó bűbájokat, ám úgy gondolták az erdő állatai nem jelenthetnek veszélyt. Zavartalanul főzőcskéztek, s már jócskán vacsora után voltak, amikor neszezés törte meg a még alapzajoktól is szinte egészen mentes erdő csöndjét. Nem foglalkoztak vele, de hamarosan hatalmas robaj követte ezt az egészet, majd pedig hangos üvöltés.
Amikor kirohantak a sátorból, szembesültek vele, hogy egy kifejlett Svéd Sróforrú sárkány találta meg tanyájukat. A bűbájok és átkok világában járatos szülők megpróbálták felvenni a harcot, de ketten kevésnek bizonyultak, nem mellesleg Svea félelmében meglóduló varázsereje is inkább kárt okozott, mintsem hasznot. A kis család szerencséje az volt, hogy még időben érkeztek a rezervátum őrvarázslói, akik együttes erővel tudták csak megfékezni a szabadságra vágyó szörnyeteget. Mindannyian kisebb nagyobb sérüléseket szereztek, de semmi helyrehozhatatlan, ha a traumától eltekintünk. Svea esetében legalábbis ez az egyetlen, ami maradandó volt, azóta kényelmetlenül érzi magát az erdőkben, s szinte minden neszre, mordulásra összerezzen.
Hasonló véletlen sodorta útjába kis kedvencét, a kezdetben Jesse-nek nevezett mosómedvét. Ez is a svéd lakban történt meg vele. Egy különösen hideg éjszakán hangos csörömpölésre és különös hangokra riadt fel az egész család, majd leérve a konyhába találtak rá a mókás kis lényre. Szerencsétlen mosómedve éppen a zsugorító főzetes kondérba nyalakodott bele, aminek köszönhetően kölyökké zsugorodott vissza. A szőkeségnek nagyon megtetszett az állat, s egy hosszabb könyörgést követően meg is engedték neki, hogy megtartsa. Bár a biztonság kedvéért megbűbájoltáa k, hogy ne nőjön nagyra, roncsolni és nagy fennforgást így is képes okozni. A Svindli nevet később kapta, mivel hamar kiderült, hogy ez a példány egy igen okos és mindenek felett rosszcsont példány. Mintha csak tudná, mivel lehet lekenyerezni gazdáját, ha valami rosszat tesz, már megy is a lányhoz, kedveskedve bújik hozzá, és valami elképesztően bájosan viselkedik, hogy nem lehet rá haragudni. Ragaszkodó példány, nagyon megkedvelte Svea-t, így nem is volt kétséges, hogy magával viszi az iskolába is.

 
Roxfortos évek

A roxforti értesítőt türelmetlenül várta már, s volt is öröm, amikor végre megérkezett vele a bagoly. A tankönyveket még iskolakezdés előtt átolvasta, persze leginkább a bájitaltan és a gyógynövénytan könyvek érdekelték.
Az első évben már mondhatni a dolgok sűrűjébe is került, hiszen az első útján a vonatot dementorok szállták meg, ekkor találkozott először a reményvesztettség fájdalmas érzésével. Szerencsére az élmény nem volt maradandó, s ahogyan az várható volt, messze társai előtt járt. Még Piton professzor sem tudott rajta kifogni, a későbbiekben Foley professzor is meg volt vele elégedve.
A többieket pedig már csak természetes információéhsége miatt is élvezettel és érdeklődéssel fogadta. A legkevésbé kedvelt tárgya a repüléstan volt, valahogy a seprűk nem szívlelik, ahogyan ő sem a seprűket. Szinte nem volt olyan óra, amikor seprűn ültek és ő nem esett le. Madam Hooch pedig volt kedves megjegyezni, hogy eddig egyetlen embert látott nála ügyetlenebbül repülni, és az is csak szegény Neville Longbottom volt. Azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy őt egyáltalán nem is érdekli ez a dolog, egy pillanatra sem kesergett emiatt, leszámítva azokat a kellemetlen perceket, amiket a zúzódások ápolásával volt kénytelen tölteni.
Nagy hatással volt rá a Trimágus Tusa, bár az első próbán a szívroham kerülgette a sárkányok láttán, s amikor a Magyar Mennydörgő elszabadult, szinte halálra vált volt.
Nem kellett rá felhívni a figyelmét, mivel jó a megfigyelőképessége ő is rájött, hogy a kastély élete nagyban függ attól, hogy a híres-neves Harry Potter miként tevékenykedik. Ő a maga részéről jobbnak látta mindig is elkerülni, olyan számára, mint a Zordó… rossz ómen. Ő pedig ragaszkodik majdnem makulátlan előéletéhez. Ellenben Fred és George Weasley korántsem hatott rá olyan riasztóan. Csodálattal nézte munkásságukat, ahogyan azokat a különböző hatású édességeket megalkották, plusz nem egyszer üzletelt velük, ha kellett valami beszerzendő anyag. Példájukon felbuzdulva, ő is megpróbálkozott a diáktársakon való kísérletezgetéssel, természetesen az engedélyükkel. Egyszer azonban néhány hugrabugoson látható jelei lettek a kísérletnek, mely miatt a gyengélkedőre kerültek. Természetesen nem volt sok idő, mire kiderült, hogy ő áll mögötte, a házától nem kevés pontot vontak le, s ennek fejében még büntetőmunkára is küldték. Kedvét ez sem szegte, az új helyzetnek köszönhetően, s aranyvérűségének hála már a büntetőmunkáktól sem kell tartania.



Háború
Svea élete mindig is a szabadságról szólt. Ha bizonyos keretek között is, de mindig azt csinálta, amihez kedve volt, amit szeretett. Szülei sem gátolták annyira, általában csak az irányt mutatták, majd figyelték ő hogyan halad az úton. Egy feltalálónak erre van szüksége.
Amióta azonban Tudjukki visszatért, az élete már korántsem a szabadságról szól. Otthon legalábbis nem. Anyja és apja is sokat változtak, leginkább a bizonyos időközönként felbukkanó kéretlen látogatók miatt. Bizonyos halálfalók visszajáró vendégek a Rydberg-birtokon, többek között azért, hogy ellenőrizzék, a család nem változtatott-e nézőpontján, nem-e kezdett szövetkezni a Nagyúr ellen. Nyílt támogatásról szó sincsen, de a család biztonsága érdekében, ha rendelnek valamilyen bájitalt, kenőcsöt és hasonló készítményeket, elkészítik. Természetesen megvolt a rábeszélés is, ennek köszönhetik, hogy még életben vannak.
A kellemetlenségek ellenére sem veszítette el önmagát és céljai megvalósításáról sem tett le, ám kissé szorosabb a gyeplő. Mivel az évek alatt többször megfordultak náluk is, a halálfalóktól nem retten meg, elért arra a szintre, hogy őket is a társadalom nem épp hétköznapi résztvevői közé építse. Muszáj neki, hiszen, ha ellenszegül azzal kivívhat valamiféle ellenszenvet, s búcsút mondhat álmainak.



         Jellem

Ambiciózus, az életéről határozott elképzelése van, a jövőjét már kicsi kora óta tervezi, s ezért komolyan tesz is. Optimista, aktív, energikus. Általában tele van ötletekkel, de ezeket nem mindig terjeszti elő, megtartja magának, ha az kell, egyedül viszi végig elképzelését.
Alapvetően hisz a békés megoldások lehetőségében, sőt kifejezetten kerüli a konfliktushelyzeteket. Viszont nagyon szereti, ha igaza van, hajlamos azt gondolni, hogy csak neki lehet igaza. Nem hisz a meggyőzésben, ha bájitalokról van szó, igazát képes akár ezernyi ténnyel is alátámasztani. Ha vitára kerül a sor hevesen áll ki igazáért.

Nem nagyon lehet kihozni a sodrából. A külső szemlélő akár felületesnek, nemtörődömnek látja, akit még megsérteni sem lehet. Ha cukkolják is, nyugodtan reagál, élvezi, ha élezheti a nyelvét.

Szinte mindig könyvvel a kezében látni, a könyvtárban akár órákat képes eltölteni. Élvezi a tanulást, hatalmas az információéhsége.

Szereti az erős jellemeket. Fontos számára a hűség, lojalitás, bátorság. Könnyen megfogható nyájassággal és előzékenységgel, kissé naiv, szereti a bókokat, de jobban szereti, ha valaki a felszín alá lát. Akinek ez sikerül egy igen tüzes, heves természettel találja szemben magát, aki igen kíváncsi és kalandszerető.
Az egyenesség és az őszinteség elengedhetetlen számára. Nem szereti, ha sírnak előtte, lebénul tőle, nem tud mit kezdeni a szituációban. Nem próbál vigasztalni, nem igazán empatikus, de jó hallgatóság. Nem szeret unatkozni. Kimondottan utálja, ha próbálják megváltoztatni, úgy véli, aki szereti, az hibáival, erényeivel együtt fogadja el olyannak, amilyen.
Fontos számára, hogy szabadnak érezhesse magát és szereti, ha azt éreztetik vele, ő a főnök. Ennek ellenére nem zsarnokoskodó, csak szereti, ha a dolgok úgy mennek, ahogyan ő akarja.




         Apróságok

mindig ||
bájitalok
elismerés
aszalt áfonya
könyvek
tudás
csönd
tea

soha ||
Mindenízű drazsé
céltalanság
zsibongás
sport/seprűk
tömeg
sírás
erdő

dementorok || Egyszerűen mozdulatlanságig dermed, és reményvesztettséget érez
mumus || Egy felbőszült Svéd Sróforrú sárkány
Edevis tükre ||  A bájitalok világában tett felfedezései miatt bezsebelt számos díj között feszít.
százfűlé-főzet ||  Kékes-lila, édes-savanyú áfonyaízű.
titkok ||
# Már régóta kísérletezik saját bájital kifejlesztésével.
# Néhány alkalommal, kísérletezési céllal a házukban élő alkalmazottak ételébe, italába csempészett az általa készített főzetekből. Egyszer majdnem megmérgezte egyiküket.
# Retteg a magasságtól, ezért nem nézi meg az iskolai kviddicsmeccseket sem.
rossz szokás || Hajlamos az önfejűségre, ha unatkozik, ha ideges gyakran körmeivel dobol a kemény alkalmatosságon.




         A család

apa || Aristid Njord Rydberg; 43; aranyvérű
anya || Janina Svea Löwenhjelm; 39; aranyvérű
testvérek ||  nincs
családi állapot || Kapcsolatban van Zane Worthington-nal
állatok ||  Svindli, a mosómaci

Családtörténet ||
A Rydberg család régi, nagy múltú aranyvérű család, ha lehet ilyet mondani, a rosszabbik fajtából. Több kétes történet lengi be a család múltját, melyek közül a legszörnyűbb, hogy Svea sok generációval korábbi felmenője, bizonyos Bartholomeus Rydberg addig ment el, hogy fia sárvérű menyasszonyát megölte. Görcsösen ragaszkodnak az aranyvérű vonal fenntartásához.
A Löwenhjelm ág is hasonló felfogású, jó hírű svéd família. Ám itt az évek alatt sokat lazult a felfogás a muglikhoz, sárvérűekhez, félvérekhez való viszonyulással kapcsolatosan. Ám családjukba ők sem hajlandóak nem aranyvérűt engedni. Svea anyja, Janina lazasága és modern felfogása Aristidra is hatást gyakorolt, s noha már ő sem viszolyog a nem tisztavérűektől és a mugliktól, egyes hagyományoktól ők sem szakadnak el.  
Mindkét család nagy tiszteletnek örvend északon, a különlegesség, hogy mindkét ágon sok tudóst, felfedezőt és feltalálót találunk.
A házaspár azért költözött végül is Angliába, hogy a sokszor már kiborítóan arisztokrata szülőktől elmenekülhessenek. Saját életüket élni, erre pedig pont tökéletes lehetőséget biztosított az örömhír, miszerint Ő, akit nem nevezünk nevén elbukott.
Az elmúlt években a két bájitalmesternek sikerült Angliában is elismerést kivívnia magának, néhány új bájital felfedezéséért ki is tűntették őket, egy ízben pedig a Merlin-díj ezüst fokozatát is megkapták egy átalakító főzet megalkotásáért.
A Nagyúr visszatérésekor a család vissza akart költözni Svédországba, ám mielőtt még megtehették volna, néhány halálfaló „helytartó” érkezett hozzájuk, s némi fenyegetőzés árán elérték a támogatásukat.
 



         Külsőségek

magasság || 170 cm
súly || 58 kg
szemszín || Kék
hajszín || Világosszőke
különleges ismertetőjel || Világítóan kék szemei.
kinézet || Semmi egetverően különleges, szemeit leszámítva. Csinos, szőke, okos. Szereti az iskolai viseletet, civilben pedig az elegáns darabokat. Gyakran hord rövid szoknyát, és imádja a kötött pulóvereket és mellényeket, azokat a tipikusan svédmintásakat. Többnyire könyveket bújva látni, vagy mosómedvéjével aszalt áfonyát rágcsálva.
egészségi állapot || Makk egészséges



         A tudás

„A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, mi elvakíthat.”



varázslói ismeretek || Alapvetően minden tantárgyból kiválóra vizsgázott eddig. Bájitaltanból különösen jól teljesít, ahogyan a Legendás Lényeket is kivételesen jól ismeri, noha érdeklődése pusztán „szakmai jellegű”, Gyom- és Gyógynövénytanból is csak ezért szorgalmas. A többi tárgyból leginkább tankönyvi tudással rendelkezik.
felvett tantárgyak || Legendás Lények Gondozása (K), Alkímia(K), Rúnaismeret(K)
mugli képzettségek || -
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, mahagóni-egyszarvúszőr
különlegesség || -



         Szerepjáték-példa

Mindenki arcán látni lehetett az idegességet, egyesek még átlapozták utoljára a jegyzeteket, bár talán már fölöslegesen. Egyedül Svea ült halálos nyugalommal a folyosón, motyogó társai gyűrűjében. Magabiztosan, hátát kihúzva, lábait elegánsan keresztezve, mintha nem csak egy tizenegy éves kis csitri lenne, várja, hogy végre behívják őt is a terembe.  Tekintetét újra és újra körbehordozza társain, akik még recepteket olvasgatnak, elkészítés meneteket motyognak. És akkor… Feltárult a bájitaltanterem ajtaja, nem lepte meg, hogy nem Piton professzor nyitott ajtót, már az írásbeli vizsgákon sem a tantárgyat tanító felügyelte a vizsgát.
-   Jöjjenek, fiatalok! – hangzott Flitwick professzor kedélyes hangja, aki mintha tudomást sem venne az elsőévesek halálra vált arcáról, mosolyogva invitálta be az aprónépet. Ma azonban nem tolakodtak a bejutásért, nem alakult ki tumultus, sőt volt, aki annyira udvarias volt, hogy mindenkit maga elé engedett…
Itt most nem igazán voltak jó helyek, hiszen mindenhol ugyanazt kellett teljesíteni. Svea az első üres  üst mögé beállt, majd tekintetét a bűbájtan professzorra szegezte. Az utasítások elhangzottak, egy órájuk lesz a főzet elkészítésére. Flitwick a tábla felé intett, melyen feltűntek az utasítások..
A Goulens bájital…
Az egyik első bájital, amit az iskolában elkészítettek, s az a tipikusan „gyerekjáték” kategória. Legalábbis a szőkeség számára. A tűz felgyulladt, majd beleöntötte a vizet az üstbe. Fejében cikáztak a gondolatok, s hamarosan már elmélyülten vagdossa, szeleteli az adalékokat. Éppen a ragadós galaj préselésébe fogott bele, amikor arra eszmélt, hogy valaki bökdösi. A mellette dolgozó lány pálcájának hegye böködte a derekát. Nem szeret kizökkenni, s most is eltart néhány pillanatig, amíg sikerül felfognia, mi is történik.
- Segíts! – hang nem jön ki a lány szájából, mindösszesen csak ajkai formálják a segélykiáltást. Svea tekintete azonnal Flitwickre kúszott, aki maga épp egy hosszú tekercs pergament bújt. A szőke lány sóhajtott egy nagyot, végül biccentett viszont. Észrevétlenül húzta maga elé a lány előtt heverő damijána bokrétát, majd gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt felaprította, s a kistányérra seperte. A saját üstjére mutatott, hogy kövesse ezután, tegye a kistányért a gőz fölé, amíg a növényaprólék megfonnyad. Kissé idegesen tolta vissza a tányért a lánynak, majd ismét a maga italával foglalkozott. Még néhányszor oldalra tekintett, remélve, hogy a lány figyeli, mit csinál, újabb tevékeny segítségre nem volt szüksége, bár volt egy pillanat, amivel majdnem lebuktatta magukat. Hirtelen kellett odakapnia, hogy a verbenát ne egyben dobja bele a főzetbe, hanem egyesével. Flitwick professzor fel is ciccent éppen, de mint kiderült, csak a nálánál háromszor hosszabb pergamentekercs kezelésével akadt gondja.

- Lejárt az idejük! – szólalt fel a professzor később, Svea már ekkorra rendbe is tette területét, míg főzete készre főtt. Kellemes gyógynövényillat áradt a felfelé gomolygó, halványsárgás gőzből. A nyugtató ital még így is hatásos, ha nem is annyira, mint amikor megissza az ember. Akiknek sikerült helyesen elkészíteni a bájitalt, nem csak a megkönnyebbüléstől lenyugodva hagyta el a termet, hanem a készítménye hatását is érezhette.
- Az eredményeket ebéd után meg is kapják majd! – sipította még búcsúzóul a diákok után Flitwick.

- Hé, Rydberg! Várj meg! – hallotta már a folyosón. Fejét rögtön irányba kapta, majd kissé csalódottan szusszant fel, amikor a BIT vizsgán mellette dolgozó lány széles  mosolyával találta szemben magát. – Csak meg akartam köszönni, hogy segítettél, különben biztosan Trollt kaptam volna rá.
- Na, látod ez biztos! – vigyorodott el. Nem rosszmájúságból mondta ezt, egyszerűen csak nem stílusa a hazudozás, s ez bizony valóban tényszerű megállapítás volt. – Mindenesetre nincs mit! – rántja meg végül is vállát, neki nem okozott gondot.
- Meg tudom valahogy hálálni? – kérdezi immáron egy fokkal halványabb mosollyal, talán nem számított ilyen fokú helyeslésre. A szőkeség erre kissé elfintorodott, majd azért mégis mosolyt erőltetve magára legyintett rá a lányra.
- Felejtsük el! – ám az illető lány nem igazán akarta feladni a dolgot, végül is karon ragadta Sveat, s magával húzta egészen a nagyteremig, ahol aztán a teljes ebédszünet alatt csacsogott valamiről, amire hősünk már akkor sem emlékezett, amikor elhagyták a helyiséget.
Kiderült többek között, hogy a ragadós leányzót Evelyn-nek hívták, félvér és nem szereti a bájitaltant. Ez körülbelül az első öt másodperc történése volt, a további egy órában végig a Walpurgis Leányainak tagjairól áradozott. A fizikai fájdalom ott tetőzött, amikor Evelyn felajánlotta, hogy akár máskor is ehetnének együtt, sőt barátok is lehetnének. A Hugrabugot már ekkor leírta magában.
 


         Egyéb

avialany|| Julianne Hough
Naplózva


B. Lizandra Kenneth
Eltávozott karakter
*****


VIII. GRIFFENDÉL ••

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 04. 10. - 18:17:40 »
0

Sziaa! *-*

Jó kis előtöri lett, ezért nem is váratlak meg...

Az előtörténetet elfogadom,
házad pedig a...

Hollóhát


•     •     •


Kérlek nézelődj ezeknél a topikoknál, és jelentkezz, ahol kell!
Avatarfoglalás

NÉV-sor

Népszámlálás

Fakultatív tárgyak

Hogyan ejtsd a karakterem nevét?

Faliújság


+ ha van kedved írj a Karakter Kapcsolat Nyilvántartóba,
 a Hogyan alkottad meg a karaktered?-be, és a Kviddicsbe!





Jó játékot!
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 10. 10. - 05:00:17
Az oldal 0.189 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.