Livie Valenti

LIVIE VALENTI

• • •

Szeretném megérti a világ működését. Az emberi elme lényegét. Az emberi elme képességeit és csodáit. Beletemetkeztem a különböző kultúrák, filozófiák és vallások tudományaiba, a művészetekbe és a történelembe, hogy megtaláljam a válaszaimat. De érzem, hogy én még túl fiatal vagyok. Még túl keveset tudok, és minél többet tanulok, annál kevesebbnek érzem az eddig megszerzett tudást. Nagyon távol vagyok még a megvilágosodástól, de a csapás már megvan, amin elindulhatok. Követem az utat, lépésről lépésre haladok, nagyon lassan, de biztosan. És a szándékaimtól semmi el nem téríthet.
Szeretném megérteni az elmémet. Az emberek elméit. A gondolatok erejét. A titok előttünk van, de vajon elég felkészültek vagyunk-e ahhoz, hogy befogadjuk a tudást?

   Alapok

jelszó || "Gerzson, te ittál? Lehelj rám!"
teljes név || Jacklyn Livia Valenti
becenév || Liv, Livie, Jackie, J [Liv, Livi, Dzseki Dzséj]
nem || nő
születési hely, idő || Glastonbury városa, Somerset régió, Anglia; 1973. november 7. – a skorpió jegyében
kor || 25
vér || félvér
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Griffendél Godrik Akadémia
évfolyam || másodéves hallgató
szak || Átoktörő szak
munkahely || Reggeli Próféta tudósító gyakornoka (ideiglenes) + a háború alatt önkéntes ápoló

   A múlt

   - Akkor tisztázzunk valamit. Ki vagyok én?
   Majd én elmesélem. Arra jutottam, hogy ez lesz a legésszerűbb megoldás, mivel te nem ismered életed minden részletét. Én viszont igen. Megírtalak, és most mesélek neked. A szülőanyád sem tudna többet mondani a körülményekről: nem ő nevelt téged, nem volt ott az első lépéseidnél, szavaidnál, az iskolakezdésedkor vagy a szülinapjaidon. Akkor sem, amikor megkaptad a levelet a Roxfortból. Sem akkor, amikor kiküldték a RAVASZ vizsgád eredményeit. A szavaimat tényekként fogadd.
   - Kezdd.
   Egész rég, amikor Gilda és Baldo Valenti – a nagyszüleid – még Firenzében éltek, büszkén a nevükre, rangjukra és becsületükre, kitört a muglik második világháborúja, a mágusok közül pedig kiemelkedett egy baljós szándékú, nagyhatalmú varázsló, Grindelwald, aki hatalmát Európa-szerte gyakorolni kívánta. A Valentiek fenyegetve érezték magukat, meg is volt rá az okuk, hisz korábban összetűzésbe keveredtek a rettegett mágussal. Úgy vélték, az lesz a legjobb, ha egy időre Nagy-Britanniában keresnek menedéket, Dumbledore közelében, akinek nem kisebb hatalmat tulajdonított a szóbeszéd, mint a félelmetes Grindelwaldnak. Régi barátjuk, Cleveland Nelson segítette ki őket a bajból, és nyújtott számukra oltalmat a házában. Baldo és felesége örök hálával tartoztak Lord Nelsonnak a jóságáért. A Valenti házaspár hamarosan munkát talált az új országban, gyűjtögetni kezdtek, hogy egyszer visszatérhessenek majd a hazájukba, de addig is tisztes körülmények között éljenek Angliában. Egy évvel később már a saját somerseti házukban látták vendégül Lord Nelsont. Mindkét világbéli háború elhúzódott, és idővel – angol földön – megszülettek a Valenti örökösök. Előbb egy fiú, Ezio, majd hét évvel később húga, Marisa.
   Grindelwaldot akkorra már rég legyőzte a híres Dumbledore, de a család nem költözött haza. A gyerekeket házi tanítók oktatták, míg egy nap Marisa el nem szegődött Greta Corbett segédjének. Mindent, amit ma tud, azt Mrs. Corbettnek, a ravasz, de kőszívű dámának köszönheti, akinek nagy híre volt a tudós körökben. Kezdetben, mint valami kisinas, szolgált nála, de hamar bebizonyította, hogy sokkal több figyelemre érdemes, mint „tanulótársai”, akik szintén a titokzatos asszony pártfogása alatt csiszolták az elméjüket. A leány rátermettségben és ravaszságban kiemelkedett a többiek közül, a mestere nagy jövőt jósolt neki. Marisa Valenti a Robin Marlow név mögé rejtőzött. E névvel szerzett befolyást a nemesek és tudósok között, Marlowként indult a pályája, így járta be a világot, és ismerkedett meg a brit mágusok olaszországi nagykövetével. Akitől később gyermeke született.
   - Ez voltam én.
   De neked mindezt sohasem árulták el. Miss Marlow tudta, hogy az induló karrierje végét jelentené az anyaság, ezt az áldozatot pedig képtelen lett volna meghozni. Nem akart ő gyermeket, mint ahogy a nagykövet sem, a te édesapád – hatalmas botrány lett volna, ha kiderül, hogy fattya fogant egy fiatalasszonytól, aki ráadásul a felesége jó barátja. Robin mégis világra hozott téged, és a férfiból kizsarolta az eltartásodhoz szükséges pénzt (melyet a megállapodás szerint nagykorúságod napjáig fizetnie kellett), téged pedig a bátyja, Ezio gondjaira bízott. Különösen meggyőző asszony volt mindig is. Ezionak és a nejének akkor már volt egy fiuk, Raul, de csupán két évvel volt nálad idősebb, eszerint ő természetesnek vélte, hogy ti ketten édestestvérek vagytok. Így nevelkedtél jólétben, szeretetben, hazugságban, de mégis igazi Valentiként.
   - Miért gondolták, hogy boldog leszek, ha nem ismerem a saját történetemet se?
   Nem gondolták, de bíztak benne, hogy a legjobbat teszik veled. Sajátjukként szerettek, és szeretnek ma is, és ha magadba nézel, el kell ismerned, hogy szép gyerekkorod volt. Raullal térképeket készítettetek a házatokhoz, titkos utakat jelöltetek ki, közös nyelvet alkottatok, amit rajtatok kívül senki más nem értett. Reggeltől estig kincseket kerestetek és sírrablókat üldöztetek, megfejtettetek egy ezeréves titkosírást, ami elvezetett benneteket a kalózok aranyához. Mindig is szentül hitted, hogy van a világon egy hatalmas titok, amit majd te fogsz megoldani. Ezekre emlékezz.
   - Igaz. Néha tényleg furcsa kalandokba keveredtem, de Raul mindig kisegített a bajból, és tartotta a hátát, ha kellett.
   Nagyon jó bátyád volt. De sokszor úgy tűnt, mintha szándékosan keresnéd a bajt, csak hogy megnehezítsd a szüleid és szegény Raul dolgát. Zabolátlan ördög voltál, és szörnyen akaratos, mindig neked volt igazad. Persze csak szerinted. Ha mégis az orrodra koppintottak, mindig tanultál valamit az esetből, ami később kamatozott is; nem követted el kétszer ugyanazt a hibát. Emlékszel, apádék még egy nevelőtanárt is felfogadtak hozzád, de szerencsétlen nem bírta sokáig melletted.
   - Mert elüldöztem, igen-igen, emlékszem már rá. Nagyon utáltam, hogy folyton rendre intett.
   Ez volt a dolga. De idővel aztán úgy tűnt, hogy kezd benőni a fejed lágya. Beléptél a tízes éveidbe, megkaptad a roxforti felvételi leveledet, a pálcádat, a többi felszerelést… de még hónapok voltak az iskolakezdésig. Marley – Ezio felesége – ekkor vitt el az első partira, ahol a felnőttek szép ruhába bújnak és mosolyognak egész este.
   - Ó, igen, a ruha, amiben voltam, anya varrta! Imádtam. Olyan csodaszépnek éreztem magam, mint egy uralkodónő.
   És úgy is viselkedtél, hidd el nekem. De Marley kollegáit és barátait egytől egyig elbűvölted. Ettől kezdve soha többé nem voltál hajlandó melegítőt felvenni, csakis szép ruhába bújtál. Nagyon kényes voltál a megjelenésedre, harmadikos korodig mindig hordtál a talárod zsebében egy kisfésűt. Az iskolában elvártad, hogy csodáljanak, és ezért tettél is. Az akaratosságod idővel céltudatossággá csiszolódott, mivel rájöttél, hogy egy csapat, veled egykorú gyerek között nem érvényesítheted a szándékaidat toporzékolással és fenyegetőzéssel. Agyafúrtan állítottad az embereket a pártodra, és mire észbe kaphattak volna, már visszavonhatatlanul a híveiddé váltak. Ha valaki kitolt veled, azt könyörtelen bosszúban részesítetted. És mivel az éles szemedet és füledet nem kerülték el a titkok, könnyen oda tudtál vágni az ellenfeleidnek, ahol a legjobban fájt nekik. Nem is csaptak össze veled többet.
   - Eleinte azért még nem voltak ilyen kifinomult módszereim. Elsőben úgy megtéptem egy lányt, hogy a kezemben maradt egy egész tincs a hajából. Szerencse, hogy erre már senki sem emlékszik… az áldozatot leszámítva.
   Csúnya eset volt, meg is kaptad érte a büntetést a házvezető tanárodtól. Jobb is, hogy később inkább az eszedet használtad; ugyanis többé büntetőmunkát sohasem róttak ki rád. Pedig lett volna miért, viszont senki se tudott nyakon csípni. A szüleid a mai napig szentül hiszik, hogy a régi kisördögöt kinevelték belőled. Pedig csak megtanultad előadni magad, nem igaz? A tanáraid meg voltak elégedve a teljesítőképességeddel és a magatartásoddal. A diákok nagy része csak annyit tudott rólad, amennyit látott; folyton sürgő-forgó, mindig üde és naprakész lány, a tekintetében egy kis ravaszsággal. Miért is hitték volna, hogy egy vérbeli zsarnok keveri a kártyákat a szöszke-tündérke látszat mögött?
   - Azóta persze más a helyzet.
   Igen. Már vannak ambícióid, céljaid, már nem köti le a figyelmed ez a gyerekes rivalizálás és az uralkodói éhség. Vagy tévednék?
   - …
   Mindenesetre a régi szenvedélyt sosem nőtted ki; még mindig érdekelnek a titkok, a rejtélyes történetek és felfedeznivalók. Raul bátyád – jó hugrabugoshoz méltóan – higgadtabb volt nálad, őt másfelé vitte az útja. De téged nem lehetett eltántorítani a vágyaidtól. Még a roxfortos éveid alatt, a pályaválasztási tanácsadáson elhatároztad, hogy mit fogsz tanulni a RAVASZ-aid megszerzése után.
   - Átoktörő leszek.
   Nem veszélytelen állás, és annál nehezebb bekerülni a szakra. De már az RBF-eknek úgy indultál neki, hogy pontosan tudtad, miből milyen szintet kell elérned a továbbjutáshoz. Szörnyű év volt az a számodra, a stressz egészen kikészített, te pedig láncban adtad tovább a feszültséget a társaidnak. Különösen vérszomjas voltál, ha valaki csak egy rossz szót ejtett, már küldted az ultimátumot.
   - De végül is megérte a nagy felhajtás, sok RBF-et szereztem, szép eredménnyel.
   Való igaz. Nem ismertél lehetetlent, mint ahogy ma sem létezik számodra ez a szó. Persze ötödév után rád fért a lazítás – ekkor ismerted meg odahaza a szomszédotok fiát, aki csak a nyarait töltötte az anyjánál és az ő családjánál, egyébként a tengeren túlon élt az édesapjával.
   - Cameron Colt.
   Otthon mindig is könnyebben feloldódtál, így nem olyan meglepő, hogy végül ti ketten egész jó barátok lettetek. Persze eleinte őt is sokat maceráltad, de Cameron állta a sarat. Megtetszett neked. Minden nyáron ott volt a szomszédságotokban, aztán a téli szünetekben is, és egyszer, amikor még a húsvéti szünetet élvezted otthon, neki pedig már iskolában kellett volna lennie, egy egész hetet lógott el csak a te kedvedért. Elkerülhetetlenül szerelembe estetek egymással.
   - Sajnos. Már bánom az egészet. Túlságosan elengedtem magam mellette.
   Hülyeség, sose bánd! Jó volt, amíg tartott, méghozzá elég sokáig tartott.
   - Csúnya vége lett. Egyszerűen itt hagyott. Voltaképp még én sem tudom, hogy miért. Igencsak tisztességes…
   Azért ne átkozd el őt. Jön még kutyára Grimbusz. De gondolj bele, ha ő nem lett volna, nem vágsz bele abba a gyakornoki képzésbe a Prófétánál. Most nem mehetnél különféle izgalmas helyszínekre tudósítani és… lássuk be, a hobbidnak élsz; kutathatsz, nyomozhatsz, vájkálhatsz mások titkaiban.
   - Életem célja... Mentem volna helyette a Godrikra, már egy éve ott tanulhatnék.
   Nem késtél le semmiről. A szakodra kért RAVASZ-okat mind megszerezted, és talán még a kollégiumban is el tudsz helyezkedni.
   - Ami nagyon jó volna, mert nem fogok ingázni, és otthon sem maradhatok.
   Amióta a Minisztérium belátta, hogy ideje tényként kezelni Voldemort visszatértét, az óvintézkedések megnehezítették mindenkinek az életét. Az emberek még emlékeztek a régi félelmükre, de a pánik így is futótűzként terjedt egyik városról a másikra. Az Abszol út üzletei majd’ mind egy szálig bezártak, ugyanígy Marley Valenti előkelő ruhaüzlete is. És persze ezekben az időkben nem sokan keresték fel Ezio híres cikeszkészítő műhelyét sem. A családod anyagi helyzete akkor volt utoljára ilyen rossz, mikor anno a nagyszüleid letelepedtek Angliában. Talán ha Ezioék visszatérnének az anyaföldre, hogy újra egyesülni tudjon a nagy család, kilábalhatnának a csődből.
   - Felvetették az ötletet, de én egyelőre nem megyek sehova. Épp most, mikor belevágnék az élet sűrűjébe. Kizárt, hogy most itt hagyjak mindent. De ha kollégista lennék, az megoldaná a szállás problémáját. Egy időre.
   Ezért nem hagytad még ott a Reggeli Próféta gyakornoki állását. Szerinted meddig bírod a munkát az Akadémia mellett? Ez csak költői kérdés volt. De azért csak vigyázz magadra, ne vállalj el minden ostoba megbízatást, mert megütheted még a bokádat.
   - Van eszem. Vigyázok én magamra. És a saját lábamra kell állnom valahogy, mert apáéknak kisebb gondjuk is nagyobb az én anyagi helyzetemnél. Raul iskolája drága ám. Ha meg tudom oldani egyedül is, akkor megoldom.
   Ez derék dolog tőled. Csak ne imádnád annyira költeni a pénzt. Szóval mihez kezdesz? Felkutatod Robin Marlowt?
   - Mire mennék vele? Egyébként se kéne túl sokáig kutakodnom utána; elég híres ember lett. De engem nem érdekel.
   És az apád? Az a nagykövet?
   - Nem tudom. Nekem van családom, mi dolgom lenne egy vadidegennel?
   Sokszor hallgatsz a jobbik eszedre, de én azért ismerlek. Hogyha egy gondolat gyökeret ereszt a fejedben, akkor azt képtelenség kiirtani onnan. Hideg fejjel ravasz terveket sző a vágy, de a szellemed akkor is kicsúszik néha az irányításod alól: a kíváncsi, kutakodó láz hajt előre mindig és örökre.

   Háború

   Jó nevű családból származik, így őt és rokonait nem fenyegeti közvetlen veszély – hacsak a Sötét Nagyúr nem nehezményezi a család vérének fokozatos hígulását. De miért is törődne ilyesmivel, nem igaz? A szülők hamarosan Olaszországba költöznek (jobb félni, mint megijedni), de Livie és Raul nem követi őket.
   Közvetlen veszteséget még nem szenvedtek el a háború miatt, leszámítva az anyagi problémáikat. Az édesanya kénytelen volt bezárni az Abszol úti dísztalár-kereskedését, és az édesapának is jelentősen visszaestek a megrendelései (ő a híres Kétszikű Cikesz műhely mestere). Pacifisták.

   Jellem

A skorpió jellem:
   A skorpió jegy szülötteit a legtitokzatosabb egyéneknek tartják. Miközben magáról nem szeret túl sokat elárulni, másokat képes nagyon hamar kiismerni, és eltalálni a másik legfájóbb pontját. Erős akaratú, kitartó, törekvő, és többnyire fontos számára a hatalom. Látszólagos nyugalma és keménysége mögött nagyon sérülékeny és finom érzésű. Kissé önfejű, olykor a végletekig ragaszkodik a véleményéhez. Hihetetlenül erős regenerációs képessége van, minden helyzetből képes talpra állni. Jó érzéke van a kutatómunkához, a titkok feltárásához, általában érdeklik a misztikus, elvont dolgok. Gyakran nagyon karizmatikus személyiség, aki nagy hatással van másokra. Hatalmas önfegyelme van, viszont abban mértéktelen, hogy képes az önpusztításig kiállni a számára fontos ügyek mellett. Vonzódik a válsághelyzetekhez, egyáltalán nem nevezhető konfliktuskerülőnek.
   Nyughatatlan és szeszélyes, kritikus, de alkalmazkodó. Módfelett kíváncsi. Tudatos és imád sikereket felhalmozni. Lázba hozza a verseny. Ügyesen improvizál. Jó megfigyelő, összegyűjti és osztályozza az információkat. Energiája, gyors gondolkozása mindig új és új irányokba hajtja őt. Az élni akarás, a kihívások elfogadása - ezek motiválják a győzelem felé vezető úton.
   Jelmondata: "Ami nem öl meg, az erősít."

   Apróságok

mindig ||
titkok, rejtélyek, talányok
művészettörténet, rúnák, szimbolika
divat, illatok, a haja
likőrös csoki, hajnal, animágia
ravasz fiúk, siker, Godrik Akadémia

soha ||
„Nem!”, érdektelenség, értelmi zsákutcák
tanácsok, tervszerűtlenség, türelem
tapintatlan emberek, ha lebecsülik, bizalom
kosztümök, zsíros ételek, eső
„szexi francia duruzsolás”, kudarc, nippek

dementorok || átéli, ahogy eldobják a szerelmét + a dementorok jelenlétével járó torokszorító, jeges rémület
mumus || egy gúnyolódó, gyalázkodó embertömeg, ami köréje zárul, egyre szorosabban és szorosabban…
Edevis tükre || Robin Marlow sikere az övé; a háttérben a családjával és egy csomó igaz baráttal, és persze régi szerelmével. Aztán a kép változik, és ő ünnepelt régészként látja magát, felfedezett kincsek és elveszettnek hitt városok romjai fölött. Megint másik képen a Mágiaügyi Miniszter tünteti ki őt munkássága és egy államcsíny megakadályozása végett. (És további hasonló, fennkölt víziók.)
százfűlé-főzet || színtelen, vízszerű; íze a friss kókusztejé
titkok ||
mindig is irigyelte Amythia Lixfiset a nagyszerű barátai miatt
mindig rosszat álmodik, ha kihagyja az esti fogmosást
szeretne bekerülni a mágus és mugli történelemkönyvekbe
retteg attól, hogy az emberek egyszerűen megfeledkeznek majd róla, vagy láthatatlan lesz, elszürkül, kiég
legnagyobb félelme, hogy belebukik a saját vállalkozásaiba
rossz szokás ||
belevág más mondataiba
bosszúálló és hamar ítélkezik
mindenhol titkokat sejt

   A család

biológiai apa || x; x; mágusvér
biológiai anya || Robin Marlow (Marisa Valenti); 43 év; félvér

apa || Ezio Valenti; 50 év; félvér
anya || Marlene (Moseley) Valenti; 47 év; félvér
testvérek || Raul Valenti; 23 év
családi állapot || túl az első nagy szerelmen és csalódáson, kissé bizalmatlan, de szabad szívvel…
állatok || van egy cicája, Éber

Családtörténet ||

   A firenzei Mediciektől származtatják magukat, vagyis sikerült egészen a 13. századig visszavezetniük a családfájukat. Régen a Mediciek Firenze uralkodói voltak, orvosok és bankárok, később a művészetek legfőbb mecénásai. Így kerülhetett a család birtokába számos híres könyv, drágakövek, értékes érmék és mindenfajta válogatott ritkaság. A 16. században három pápa is a Medici családból került ki (X. Leó, VII. Kelemen és IV. Pius). Anna Maria Ludovica de Medici volt a család utolsó sarja, vele 1743-ban megszakadt a vérvonal, a Medici-ház – színleg – kihalt.
   Valójában Anna Maria két gyermeknek is életet adott, két fiúnak, akik közül az egyiket bölcsőhalál érte, de öccse, Vörös Tammaro – akit bizonytalan források szerint egy szicíliai katona nemzett – megérte a felnőttkort. S még mielőtt méreggel kioltották az ő életét is, továbbörökítette a hígult, ám mágiával gazdagodott vérvonalat. Egyes források szerint már a Mediciek is boszorkánymesterek voltak, de az erre utaló bizonyítékok hitelessége megkérdőjelezhető, olyannyira a régmúltba nyúlik vissza a család eredete. Mindazonáltal a szicíliai kétséget kizáróan varázsló volt, így a hivatalos számítás szerint Vörös Tammarot kiáltották ki a mágusatyának.
   Az ő fia, Settimio magas kort ért meg, és sok gyermeket nemzett, köztük a híres „Sárkánymester” Flavia de Florencat is. A későbbi leszármazottakról jegyzék is készült; a firenzei mágusakadémia tanulói voltak a Rucellai, az Amaldo és bő száz évvel később a Valenti-ház tagjai is.

   Külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || x kg
szemszín || zöldeskék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || képes ügyesen elvegyülni a tömegben, hogyha kell, ezért örül is neki, hogy nincs különösebb ismertetőjegye
kinézet ||
   Járása táncos, lágy léptű; macskaszerű mozgása első benyomásra könnyeddé teszi, mintha valami sugárzó jelenés lenne – és ő ezzel teljesen tisztában van. Gyakran a saját hasznára fordítja a külcsínt. Valójában mindig… Nem kifejezetten egy rubensi alkat, az öreganyja folyton azzal bosszantja, hogy csontlevest lehetne főzni belőle, de azért szemrevaló. Fiatalkora óta úszik (és pár éve jógázik), ami megalapozta az izomzatát, teste formáit. Egyébként elég hiú, ha a külsejéről van szó.
   Középtermetéhez általában magas sarkú cipőket visel (egy kis cselt is bevet: megbűvöli a cipői sarkát, hogy a zavaró kopogást a minimálisra csökkentse), ezzel nyerve pár plusz centit.
   Egyik legbecsesebb kincsének a haját tartja; sok gondod fordít a megfelelő ápolására – a balzsamjait maga keveri ki csupa természetes anyagból –, s az hálás is a törődésért. Livie akkor a legelégedettebb, amikor a haja üdén és ragyogva öleli körbe az arcát, enyhe kókusztej illatát árasztva.
   Megjelenésére mindig nagyon ügyel; mivel imádja a divatot és a stílusosságot, ruháit is eképp válogatja meg. Rajong a mugli öltözékekért. (Leszámítva az üzletasszonyos kosztümöket, azoktól a hideg rázza.) Szereti a laza sminket és a légies, virágos parfümöket. A földszínek, a mályva, a kék és a zöld árnyalatai a kedvencei. Nem hord túl sok ékszert.
   Az arcjátékát nehéz megfejteni, mert általában figyel rá, hogy az adott helyzetre a megfelelő mimikával reagáljon. Nem szereti, ha mások az arcán keresztül olvasnak a gondolataiban. Zöld szemei valami rejtélyességet takarnak, és egy csepp ravaszság mindig játszik bennük.
   Retteg az öregedéstől, még inkább az elhízástól, ezért megválogatja, mit eszik és hogyan bánik a testével.

egészségi állapot || aránylag egészséges

   A tudás

varázslói ismeretek ||
   Sohasem ment számára könnyen a tanulás – a magolásba valósággal bele tudott őrülni –, de ha kitűzte maga elé a céljait, akkor nem lazított, míg el nem érte őket. Az ötödéve a Roxfortban borzalmasan telt, az RBF-ekre való felkészülés meggyötörte őt idegileg és fizikailag egyaránt (négy kilót fogyott a stressztől, és a hajvége olyan töredezett lett, mint az elhasznált ecsetpemzli!). De hét RBF-et szerzett jó eredménnyel. Ekkor már képes volt patrónust idézni, és a vizsgái után fogott bele az animágia elsajátításába.
   Otthon minden nyáron művészettörténetet és nyelveket tanult (tanárral…), persze csak módjával. Hetedikben szerezte meg a hoppanálási jogosítványt, bár nem sűrűn utazik ilyenformán, mert rosszul lesz tőle („de még mindig jobb, mint a seprűnyélen való közlekedés, vagy az őrült forgás a kandallóban!”).
   Elméleti szinten érdeklődött a sötét varázslatok iránt is, de sohasem tanulta. Célirányosan szerezte meg az átoktörő szakra kért felvételi tárgyakból a RAVASZ-okat (SVK, átváltoztatástan, bájitaltan, bűbájtan, rúnaismeret – bár az SVK gyakorlati vizsgáján vétett pár csúnya hibát, de bájos pillantásainak és rózsás orcájának hála megkapta a várakozáson felüli értékelést a vidám kedvű, középkorú vizsgáztatójától).
   Hetedik után azonban szüksége volt egy lazább évre, hogy összeszedhesse magát, ezért megpályázta a Reggeli Próféta riporter-tudósító szakképzését, ahol később gyakornoki állást is kapott. Ez évben fejezte be animágiai tanulmányait, s egy évvel később jelentkezett a Griffendél Godrik Akadémiára, átoktörő szakra.

felvett tantárgyak ||
   Rroxfortosok: rúnaismeret; alkímia; mugliismeret
   Godrik Akadémia, Átoktörő szak tárgyai; Az önvédelem alapjai; Pajzs- és védőbűbájok; Közelharc kreditért; Alapanyag-ismeret; Mágikus italok (elmélet); Mágikus italok (gyakorlat); Modern illetve tiltott varázslatok alkalmazása, használata; Általános Mágiakutatás; Bevezetés a tiltott főzetek világába
mugli képzettségek || meglehetősen jól kiigazodik a muglik világában; régen szinkronúszást tanult (csak a sport szépsége miatt), jobban ért a varrógéphez, mint a varró-bűbájokhoz
pálca típusa || 11 hüvelyk, tiszafa, magjaként sárkánykarom őrleménnyel
különlegesség ||
Patrónus: szarka formájában jelenik meg
Animágus alak: zöld szemű, fahéjszín macska alakját képes a sokévi gyakorlás után felölteni

   Szerepjáték-példa

   A Tennyson Parkban volt a legszebb a nyár. Az egész városra aranyszínű lepelként borult a napfény, az emberek közérzetén is tükröződött az angliai augusztus, de a legszebb akkor is a Tennyson Park volt ezen a mesés délutánon.
   Sok pár választotta randevúja színhelyéül a park padjait vagy egy zsebkendőnyi árnyékot a fák lombja alatt. Livie és Cameron is a lombárnyékban húzódott meg, a fűben ülve, egymás társaságát élvezve. Minden olyan tökéletes volt ezen a napon, az idő, a hely, a pillanat, de legfőképp a szerelmük. Ha a jelen örökké tartana…
   - Kezdjük akkor – duruzsolta édesen a lány Cameron fülébe a szavakat, és maga elé húzta a fűben heverő jegyzettömböt – A neved Cameron Colt, és a tengeren túlról érkeztél, igaz?
   - Livie, ez fölösleges… úgyis tudod.
   - Én tudom, de ez egy interjú, én kérdezek, te válaszolsz.
   - Tényleg szükséges ez most? – Cameron idegesen pillantott oldalra, mintha keresne valamit.
   - Cam, ez… mi van veled? Máskor nem viselkedsz így, ha…
   - Normálisan viselkedem – vágta rá a fiú kissé hirtelen és valamivel indulatosabban a kelleténél – Csak… folytassuk.
   - Jó. Jó, rendben van… öhm… közeledik az ezredforduló, és a Brit Mágusok Egyesülete egyfajta apokalipszis bekövetkeztét jósolta meg. Mit gondolsz erről? Eljön értünk a vég, vagy ez is csak reklámfogás? Talán a muglik terjesztik ezt a bizonyos jóslatot?
   - Miért fontos, hogy én mit gondolok erről?
   - Ne kérdezz vissza! A nevelőapád tagja az Egyesületnek…
   - Na és? – megint az a durva, szinte védekező hangnem – Livie, folytassuk ezt máskor, rendben? Nagyon fáj a fejem. – mondta Cameron a halántékát dörzsölgetve, és meg sem várta a lány válaszát, már fel is kelt a fűből.
   - Mi bajod van? – Livie is talpra pattant, és az idilli hangulat kezdte átadni magát valami baljós előérzetnek – Cameron, mondtam vagy tettem valamit, amivel megbántottalak?
   - Nem… Nem tehetsz róla. Csak… nincs semmi baj, csak fáj a fejem. Most inkább hazamegyek. Szia. – azzal egy gyors csókot nyomott a lány arcára és otthagyta őt a fa árnyékában, a rendkívüli Tennyson Parkban, egyedül.

   Egyéb

avialany|| Clémence Poésy //a staff engedélyével//