Rory Stone

RORY STONE

   alapok

jelszó ||"Nocsak Lupin, sétára indultunk a holdfényben?"
teljes név ||Rory Stone
becenév || Rory
nem ||Nő
születési hely, idő ||London, 1980.09.04
kor || 17
faj ||ember
vér || arany
évfolyam || hatodik

   a múlt

Egy őszi napon születtem. Pontosabban 1980. szeptember 4.-én. Esős idő volt aznap, azt hiszem. Erre nem emlékszem tisztán. Szóval megszülettem én, Rory Stone, Jennifer Archibald és David Stone második gyermekekként. Nem volt nagy közösség a mienk, és nem volt az a tipikus gazdag család sem.Hát igen, ezért is nem vagyok elkényeztetett lány. De jobb is így.
   Egy bátyám van, Justin Stone. Rendes bátty. Nem volt sok baj vele, mindig jól kijöttünk egymással. Persze történtek kisebb-nagyobb civakodások közöttünk, de ez mindenhol előfordul.
   Bátyám Justin, mikor elvégezte a roxforti tanulmányait, egy jó időre eltűnt. (Elméletileg velünk él.) Aztán mikor előkerült, anyám és én szívélyesen fogadtuk, de ő lenézve minket elzárkózott, sokkal titokzatosabb lett, nem nagyon érdekeltük már őt. Valami biztos lehetett vele, hisz azelőtt egy nemes lelkű, kedves fiú volt, akire én is felnéztem. Nem mintha most nem néznék, de tudom, hogy másképp lát már engem. Azóta nap mint nap eltűnik, néha rövidebb, néha hosszabb időre. Hogy hol van akkor, csak ő tudja, kérdeztem már róla, nem válaszolt, sokat esett a szememben. Ez olyan, mintha megint elvesztettem volna valakit, hisz bátyám már olyan, mintha nem is ismerném őt.
   Aranyvérű családból származok. Szüleim a Roxfort falai közt tanultak. A süveg mindkettejüket ugyanabba a házba osztotta, mégpedig a Griffendélbe. Az övék nem volt “első látásra beléd szeretek” szerelem sőt, ők eleinte nem is kedvelték nagyon egymást, hanem utolsó éveik alatt látták meg egymásban a “nagy Őt”. Miután befejezték tanulmányaikat, összeházasodtak. Megszületett Justin, majd én. Boldogok voltunk mi együtt, míg be nem következett a nagy szörnyűség, vagyis elvesztettük szeretett apánkat, David Stone-t. Egy balesetben halt meg. Anyám egy időre magába roskadt. Nehéz volt kiheverni a nagy tragédiát. De nem csak neki, hanem Justinnak is és nekem is. Justin nagyon szerette őt. Nehéz volt neki megérteni, hogy hogy halt meg apa. Nekem is nagy fájdalom volt feldolgozni a szörnyűséget, hiszen apával jó kapcsolatunk volt. Sok közös programunk volt. Segített nekem dolgokban, rengeteg délutánt töltöttünk együtt. Visszatérve anyára, mindannyian tudtuk, hogy ő sohasem fog új életet kezdeni egy új férfival. De ez így van rendjén…
   Makacs kisgyerek voltam én. Az biztos. Ahhoz képest, hogy lány vagyok nem szívesen mentem iskolába, pedig kedves édesanyám arról győzködött, hogy az mennyire jó hely. Anyu mugli párti volt, ezért mugli iskolába jártam. Mondta, hogy ő nagyon szeretett tanulni, és hogy ő osztályelső meg osztály-kedvenc is meg még sok-sok más minden volt egy személyben. Nekem akkor sem volt első látásra szimpatikus hely. Na de amikor eljött a tanév kezdete, valahogy mégis eltuszkoltak az iskolába. Én persze az osztályterem ajtajánál beljebb nem akartam menni. Rám is parancsolt a tanárúr, hogy ugyan már, édes lányom, ha már egyszer itt vagy, kerülj beljebb és ülj a helyedre. Én morcosan és nagyon lassan odamentem az üres padhoz. A többi gyerek meg csak nézett. Rájuk sem hederítettem. Arra gondoltam, mi lenne ha a tanítónéninek egy kicsit rövidebb lenne a szoknyája, mert ez a hosszú ruhadarab nem nagyon állt neki jól. Nekem már kiskoromban nagyon jó érzékem volt a divathoz. Már terveim is voltak, de azok sok mindennel kapcsolatosak. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy osztálytársaim és a tanítónőm nagyon sikítozik, erre észreveszem, hogy ég a szoknyája. Szerencsére az osztályban volt tűzoltó készülék és gond nélkül eloltottuk a tüzet. Hál’ Istennek a tanárnőnek nem esett baja... Hát igen, ez csupán véletlen volt, és a véletlen okozója én voltam.Ekkor eszembe jutott, hogy este egy gyufás doboz beleesett a táskámba, és én lusta voltam kivenni azt. Amikor édesanyám megtudta az iskolában történteket, mérges lett, de nem kaptam büntetést.Azért, mert azt mondta, hogy minden ember követ el kisebb nagyobb hibákat, az enyém egy nagyobb volt, de megbocsájtható tett. Így megúsztam szobafogság, vagy bármi más büntetés nélkül. Aznap nagyon szárnyalt a fantáziám és a dolgok csak úgy szép sorjában történtek. Ettől az esettől eltekintve és még másoktól is- jó gyerek vagyok. Gondolom senki se gondolná ezek után, hogy jó tanuló voltam, de mégis azt kell mondjam, hogy szorgalmasan tanultam. Beláttam, hogy a tanulás fontos dolog.

   Én is úgy kezdtem, mint a többi tizenéves. Féltem. Izgatottan vártam milyen lesz majd a Roxfort falai között. Kezdetben nem sok ismerősöm volt, csak néhány... De ahogy teltek az évek minden egyre könnyebb lett. Idővel rengeteg barátot megismertem. Én is mint mások csodálattal beszéltünk Harry Potter-ről.Elképesztő hogy egyesek mennyire talpraesettek és rendkívül ügyesek. Bevallom egy kicsit irigyeltem is őt. Merthogy imádom a kalandokat. Sokszor jár a rosszaságon az eszem. Talán ezért is volt ez az irigység. De nem vittem túlzásba. Megértettem hogy mindenki nem lehet olyan mint ő. Én is sokat ügyeskedtem eddigi éveim alatt. Szeretem a kvidiccset. Szeretek itt tanulni.Fontos, hogy mindent jól megcsináljak, persze olyanképp ahogy ez kitelik tőlem. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenben kitűnő vagyok. Ez nem így van. Vannak gyengepontjaim is. Nem csak egy, hanem számos rossz szokás és gyengeség. Ezektől a dolgoktól eltekintve imádok itt lenni.

   jellem

   Kedves és barátságos lány vagyok. Kissé egoista, de nem túlzott mértékben. Szeretek barátkozni, persze megválogatom barátaimat.Néha akadnak ellenségeim is.De ne gondoljátok, hogy rossz, szívtelen ember vagyok. Igenis egy érző személy. Nehezen tűröm a kritikát.Tudom, hogy ez nem jó de ez van. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Kíváncsi vagyok, de nem pletykás és nem ütöm bele az orromat mások dolgába. Tiszteletben tartom mások magánéletét, de ezt elvárom tőlük is.
   Nem vagyok emo-s. Nem szoktam magamba roskadni amikor valami problémám van. Inkább keresek egy megbízható barátot, akivel ezeket a problémákat megbeszélem.
   Nagyon makacs vagyok.Ez nem nagyobb koromban alakult ki, hanem már régi tulajdonságom. Szókimondó vagyok, tehát senki elől nem hallgatok el semmit, de tudok titkot tartani. Nem félek mások szemébe mondani azt amit gondolok róla vagy éppen arról amit csinál.
   Nem szeretem ha ellent mondanak nekem.(Példának jeléül: anyu) Szeretek harcolni az érdekeimért és megvédeni a jogaimat.
   Harry Potter csodálatos. Bevallom kissé irigylem őt.Nagyon ügyes és tehetséges. Mindig szembeszáll az ellenséggel és nem szalad el, ahogyan sokan tennék. Szeretnék én is olyan kalandokba keveredni mint ő.
   Szabadidőmben a haverokkal vagyok. Beszélgetünk, vásárolunk, viccelődünk meg ilyenek. Fiú meg lány barátaim egyaránt vannak. Nem tartozok azon sokak közé akik csak lányokkal, illetve csak fiúkkal barátkoznak.
   A háború szörnyű.Nem vagyok oda az ilyen dolgokért. Sokak halála következik ebből. Elképesztően rossz húzás. A sok szenvedésre, fájdalomra nem mindenki szolgál rá, remélem mi hamarabb vége lesz..

   apróságok

mindig || gitár, barátok, viccek, könyv, csoki, kvidiccs,pasik..
soha || Malfoy, pókok, dementorok, hazugság, spenót
dementorok ||hideg, rossz emlékek, szép emlékek elhomályosodása
mumus ||dementorok
titkok || Kiskorában volt egy képzeletbeli barátja.
   Van egy piercingje,amit titkol anyukája elől.
   Mindig kalandokat keres, mellesleg nem mindegyik jól sül el...
rossz szokás || Amikor ideges mindig túrja a haját. Amikor meg nem tud valamit pontosan akkor elkezd dadogni. Anyám borogass!

   a család

apa || David Stone,aranyvérű, 40 évesen hal meg 1996-ban.
anya ||Jennifer Archibald, aranyvérű, 39 éves
testvérek || Justin Stone, aranyvérű, 19 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

   külsőségek

magasság ||170 cm
tömeg || 52 kg
rassz || Európai
szemszín ||barna
hajszín ||barna
különleges ismertetőjel || Általában inget visel, és vállán táska van.
kinézet || Kedves, barátságos lány aki élete nagy részét mosolygással tölti. Mindig megnevettei barátait. Már többen mondták neki, hogy aki mellette van elfeledi gondjait, és önfeledten jól érzi magát. Mindenre tud valami érdekeset válaszolni. Magasságához képest eléggé sovány, de ő nem szeretne meghízni.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek ||Szereti a sötét varázslatok kivédését és az átváltoztatástant.
mugli képzettségek ||gitár
pálca típusa || 10 hüvelyk, tölgy , főnixtoll
különlegesség || Átváltoztatástanból ügyes és sötét varázslatok kivédséből kiemelkedő.

   szerepjáték-példa

   Esős idő volt aznap. Egy hónappal a születésnapom után volt. Reggel épp ő róla álmodtam, vagyis arról hogy Justin hazatér. Hozott nekem egy biciklit, mondván:
-Keveset sportolsz az utóbbi időben!
-Hát igen. Köszike. Figyelj mért nem jöttél haza a születésnapomra. Akár csak pár órára. Hiányzol. Hova tűnt a régi bátty, akire egész életemben felnéztem.
- Tudod változnak a dolgok. És a régi bátty is megváltozott. Most nem az a régi kedves kis Justin vagyok, akiről te beszélsz, hanem egy más ember. Felnőttem.
Reméltem, hogy valahogy megtudom győzni,hátha mégis velünk maradna, de a szívem mélyén éreztem, hogy nem. Hazaérkezett anyu. Felkiáltott:
-Ohhh! Drága kisfiam! Hogy-hogy itthon? Nagyon örülök neked.
-Hát nem maradok sokáig. Csak Rory-t akartam látni.Mivel szülinapja van.-egy enyhe mosolyt vettem észre az arcán.-Boldog születésnapot!
-Köszönöm. Na és megyünk egyet biciklizni, Justin? Még megvan a régi biciklid. Úgyis megszeretnék beszélni veled pár dolgot.
-Jól van.
   És mi szépen elindultunk, anyánkat egyedül hagyván.
-Várjatok!- kiáltott utánunk anyu.- Még semmit sem ettetek.
-Ne már!- örjöngtünk rá- Majd ha visszajöttünk!
   És végre elindulhattunk. Kimentünk az ajtón, be a garázsba. Elvettük a bicikliket, majd elindultunk. Elbicikliztünk a legközelebbbi parkba.
-Na jó. Álljunk meg itt egy kis időre, hogy elmondjam mondandómat.
Leültünk egy padra.
-Szóval arról lenne szó, hogy... Miért is hagytál itt bennünket?Vagyis engem és anyut.
-Van pasid?-kérdezte.Gondolom azért, hogy nem kelljen válaszolnia nekem.
-Most mért térsz el a tárgyról? Azt kérdeztem miért hagytál el bennünket?-kérdeztem fennhangon.
-Van pasid?-motyogta.
-Nincs ..de ..-és nem folytattam.Tudtam hogy ez a pillanat megszűnt tökéletes lenni beszélgetésünkhez.
   Mindketten felálltunk és hazamentünk.
   Egész útón hazafele nem szoltunk egymáshoz. Amikor hazaértünk anyu kérdezte, hogy mi történt.
-Semmi...-válaszoltuk.
   És szép csendben megebédeltünk.

   egyéb
Nincs...