+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Shannon Alexiel Minticz
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Shannon Alexiel Minticz  (Megtekintve 2159 alkalommal)

Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2009. 08. 02. - 16:32:48 »
+4

SHANNON ALEXIEL MINTICZ


          alapok

jelszó || "Volt családja?" "De még milyen...!"
teljes név || Shannon Alexiel Minticz
becenév || Shan, Alex, Lex, Sha, Mint, Sweety
nem || férfi
születési hely, idő || 1972. február 14. Kolozsvár
kor || 25
faj || ember
vér || arany
évfolyam || az élet iskoláját járja


          a múlt

A múltamra tulajdonképpen szót sem érdemes vesztegetni. Vagy regényt kéne belőle írni. Mondjuk a Szegény kisgyermek panaszai címszó alatt. Vagy romantikus, pajzán, de mindenképpen mítoszromboló regényt. Talán még ez sem az a tipikusan jó behatározás, de a múltamat három szóval el tudnám intézni. Túl vagyok rajta. Hozzá még egy kis szó: végre.
Beleszülettem egy olyan korba, amikor vérgőzös rettegés volt minden nap, új csillagképek ragyogtak az égen, haltak az emberek, haltak a muglik, halt mindenki, akinek nem volt szimpatikus az arca. Aztán mire gyerek lettem, nem csak egy magatehetetlen kis csecsemű ezek az idők már elmúltak. Béke volt, legalábbis nekem nagyon békésnek tűnt minden. Romlatlanul azt hittem, hogy a béke, mint olyan örökké tart. Erre most megint olyan korok vannak, mint amikor születtem. Sötét az idő, sötétedik a jelen. Csak cinizmus, mondhatnám, de nem, nem hinném, hogy így lenne. Inkább fordulat. Remélem, nem foglalja két sötét kor keretbe az én kis kurta, de bájtalan életem. Még keveset éltem ahhoz, hogy tényleg jól érezzem magam és túl sokat ahhoz, hogy azt higgyem, csak ennyiről szólt az egész.
Félre a filozófiát. Anyám angol volt, apám román. Ha valaki a Nemzetközi Mágikus Kapcsolatok főosztályán dolgozik, az ne csodálkozzon, hogyha mindenféle alakokkal kapcsolatba kerül. Anyám nem is csodálkozott, hiszen akkoriban még dúlt benne a szerelem, Románia pedig sokkal kényelmesebb volt, mint Anglia. Biztonságosabb. Apám képzett sárkányidomár volt, noha szerintem az emberekhez is úgy viszonyult, mint egy dúvad. Összeházasodtak. Gyerekeik születtek. Először a bátyám, aztán sajnos én követtem őt a vészbe. Én lettem volna a család mentőöve. Kifinomult ízlésű, csipkevirág lelkű anyám és ivós típusú, hangos, agresszív apám ugyanis nem voltak különösebben harmonikus párocska. Ez a bátyám lelkivilágára rányomta a bélyegét, elsőszülött gyermekük egy kicsit „furcsa” lett. Apámnak amúgy is forró lett a talpa alatt a föld, anyám vissza akart térni Angliába, a veszélyek ellenére, így aztán én még Romániában születtem, de aztán összecuccoltak, házat vettek és átköltöztek. Szerencsére anyagi gondjaik nem voltak, így legalább a miatt nem ment a cirkusz. A bátyám három éves volt ekkor, én nulla. Anyám azt remélte tőlem, hogy majd én rá fogok hasonlítani, a nagy elődök finom leszármazottjára. Azt remélte tőlem, hogy apám őt fogja bennem látni, így talán megszelídül. Hát, rá hasonlítottam. De mivel neki sok munkája volt Angliában, apám pedig éppen a szárnyasló tenyésztésbe ártotta magát sárkányok híján engem a bátyám nevelt. Mondjuk három évesen még nem, akkor egy szomszéd csőszködött felettünk, azaz leült, én feküdtem a kiságyba, bátyám mászkált és elvadult. Később kimentett engem az ágyamból, mondván, hogy sétáltatja a testvérét, és sétáltatott is. Be az erdőbe, a házunk pincéjébe, ami inkább kúria volt fenn északon, ahol a madár se járt és a muglik sem látták a mágikus bestiákat. Minket se láttak meg soha. Senki. Amikor kicsi voltam akkor Brayden csak leültetett, figyelő őzike szemeim előtt nagy átéléssel boncolt állatokat főleg, élőket és életteleneket, magyarázott mindenről, amiről csak egy gyerek magyaráz a testvérének, miközben véres késsel hadonászik, és mókusok belét huzigálja. Nem, közel sem volt felhőtlen a gyerekkorom. Anyámnak sok munkája volt, ha hazaért, akkor apámmal foglalkozott, meg a testi kívánalmaikkal, amik az évek múltán nem csökkentek, inkább átvették a beszélgetés szerepét. Apám furcsán viselkedett, az alkalmazottai féltek tőle, minket megvert, ha elkapott, mert elvből mi voltunk a rosszak, tehát igyekeztünk nem szem előtt lenni. Hétéves koromra már született profi voltam menekülésben, lopkodásban, sunnyogásban, eltűnésben. Jobb híján a közeli mugli településeken néztünk körül Braydennel, ő ment, én meg mentem utána. Mivel nem jártunk mugli iskolába, mert kizárt volt, hogy nem örököltünk varázsképességet, ezért nem is értették csórikáim, hogy mit keres ott két sovány kölyök, ismeretlenül. Hamar megtanultuk azokban a dörgést, közel láthatatlanul emeltünk el dolgokat, többek között kaját, bár azt ínségesebb időkben az erdőben kerítettünk, szereztünk is jópár mérgezést, has elcsapást, rosszullétet, túléltük. Állatokat boncolgattunk, Brayden néha ellopta valamelyik alkalmazott pálcáját, azzal bűvölgettük is. Mondhatni aranyosan, játékos vidámsággal. Hát azért nem. Én voltam a kisinas, a fullajtár, önálló gondolatok nélküli odaadó híve a bátyámnak, aztán ő elment a Roxfortba. Felvették, persze, anyáék egy ideig megint jóba voltak, ez az eufória átjárta őket, hogy nem született kvibli két ilyen jó vérvonal egyesítéséből. Egy teljes évre magamra maradtam. Csodálkozva jártam az ismerős helyeket. Csodálkozva simogattam a pincében az asztal vérfoltos lapját. Nem, nem értettem, hogy mi folyik itt. Hogy mostantól egyedül kell lennem. Nem akartam, hogy a bátyám elmenjen. Lementünk a pincébe, megmutatta az új pálcáját, én pedig kérlelni kezdtem, könyörögtem neki, hogy ne tegye, nyolc kis évem minden kétségbeesésével próbáltam maradásra bírni. Akkor kaptam az első rohamom. Alighanem túlságosan is belelovaltam magam a kétségbeesésbe, bár a tünetek a későbbiekben nem mutattak ilyen rendszerességet, jobbára akkor jelentkeztek, ha átadtam magam a negatív érzelmeknek. Hirtelen elfehéredett minden, tompaság borult az agyamra. Amikor kivilágosodott a világ már az asztalunkon feküdtem megkötözve, ahogyan a nagyobb állatokat szoktuk. Brayden óvatos metszéseket ejtett rajtam, hiszen embert még soha nem szedett szét. Hiába hajtogattam neki, hogy én még élek azt mondta, hogy haldoklom, mert csukva volt a szemem és rángatóztam. Megszabadít a szenvedéstől. Visítottam. Őt irritálta a hangom, de mire végzetes kárt tehetett volna bennem leszaladtak és lerángatták rólam. Így került Roxfort helyett egy évig a Szent Mungóba. Én pedig egy évet kaptam arra, hogy a saját lábamon bujkáljak apám elől. Nem szerettem egyedül lenni, a mugli kölykökkel barátkoztam, ismerkedtem a világukkal, titkolva, miféle is vagyok. Bátyám hazajött a nyáron, alaposan kitanulva, hogy a titkolódzás milyen fontos. Engem furdalt a lelkiismeret, így odaadó szolgája lettem megint, kénye-kedvét kiszolgáló testvér. Még mugli barátaimat is hagytam megfélemlíteni, elriasztani. Ősszel ő elment a Roxfortba, én maradtam otthon. Boldogulj, ahogy tudsz jeligére elolvastam minden könyvet, amit csak elértem, beálltam az alkalmazottak közé, naphosszat lovagoltam, reptettem, itattam, takarítottam, szelídítettem az állatokat. Ha a bátyám hazajött a szünetekben engedelmesen féltem tőle, noha varázstehetsége nem volt lenyűgöző, félelmetes ötletekkel volt tele beteg elméje és ő ezeket mind meg is valósította. Rajtam is megvalósította pár ötletét, így aztán az iskolába már úgy mentem, hogy gyűlöltem kicsi szívem összes hidegével. Talán az akkori Roxfortosok legkeményebb versengését produkáltuk, annak ellenére, hogy egy házon belül voltunk, és ő két osztállyal feljebb járt. Szerencsémre tehetség belém szorult több, évfolyamelső lehetettem volna, ha érdekelt volna a tanároknál a nyalizás, de elvakultan csak jobb akartam lenni a bátyámnál. Őt pedig ez is irritálta. Minden módon az életem megkeserítésén dolgozott hasonszőrű barátaival, így nem néha kötöttem ki a gyengélkedőn, de mint egy rossz álom folyton visszatértem. Szünetekben otthon folytattuk, de apánk elkobozta a pálcámat szünetekre, hiszen ő mindig is Braydent imádta. Így maradtam én az áldozat továbbra is. Megszökni mégse volt bátorságom, inkább csapongtam, hogy apám vert meg szíjjal, hol a bátyám uszította rám a dühét és az elmebaját. Anyánk másodév végén meghalt váratlanul, apám teljesen beborult agyilag, a bátyám nemkülönben, de Braydenben valahol keveredett egy elméleti zsenialitás az őrültséggel, az ilyenekből válnak a muglik között a profi bűnözők. Ő csak engem terrorizált. Így esett, hogy negyedévről hazafelé menve leugrottam a Roxfort Expressről, magam után vonszoltam a ládikámat és beolvadtam Londonba. A bátyám hazament. Én a muglik közé. Illegális munkával helyezkedtem el, mosogatófiúnak egy eldugott kocsmában, néhol a vendégek kedvéért felszolgáló melót is vállaltam, semmi újdonság nem volt benne. A lényeg, amire koncentráltam az volt, hogy volt saját, koszos, szurtos kis szobám, ahol senki nem törhetett rám. Volt kajám és néhanapján kaptam egy kevés pénzt, amit galleonra válthattam, hiszen szabadidőmet az Abszol úton töltöttem, kellően óvatosan, nehogy rám ismerjenek. Nem ismertek. Szabad voltam, mint a madár, még véletlenül se érdekelt mi van apámékkal. Bátyámat legközelebb az iskolában láttam, volt néhány parázs vitánk, főleg, hogy én prefektus lettem, ő meg alig-alig bírta a tanmenetet. Félévkor messzire szaladt a keze, minden gyűlöletétől átitatva rám szórta a Cruciatus átkát. Ahhoz képest a korábbi életem könnyed táncikálásnak tűnt, második rohamom miatt nem tudom, hogyan lett vége, mire magamhoz tértem már megint a gyengélkedőn voltam. Braydent kicsapták az iskolából, tanulhattam kedvemre. Kibontakoztattam a tehetségem, üdvöske voltam a magam korában, körülrajongott, sanyarú sorsú kedvenc. Életem az összes lehetőséggel, amit az élet elém kínált, mindennel. Pechemre megtaláltak magamnak a rosszféle alakok is. Friss RAVASZaimmal a kézben, aurornak készültem, amikor egy este támadás ért. Pontosan úgy törtek rám, ahogy a nagy könyvben meg van írva, védekezésre esélyem se volt. Bátyámhoz hurcoltak ezek az alakok. Apám szimpatizált a halálfalókkal, noha Voldemort már megbukott, az eszme tovább élt az olyan beteg elmékben, mint a vérrokonaim. Egy csapásra olyan társaságban találtam magam, amiben nem akartam. Fekete elmék fekete mágiája, megszoksz, vagy meghalsz. Szerettem élni. Még most is szeretek, legalábbis szerintem. Akkoriban mindenesetre elég nehéz volt. Nem moccanhattam ki a kúriából, a pincébe zártak, hopponálni nem hagytak. Tudásomat a magukénak követelték, nem mintha ezzel bármit is megúszhattam volna, csak éppen nem volt sok választásom. Évekig voltam a foglyuk, hülye szórakozásaik statisztaszereplője, bátyám kedvenc ugráltatottja. 22 éves voltam, amikor elkapták őket az aurorok, bezárták őket tiltott tevékenységért. Én ott rohadtam volna meg északon, de szerencsésen kiszabadítottam magam és visszatértem a világba, ami, hát nem fogadott olyan tárt karokkal, mint amikor iskola első voltam. Lerongyolt csavargót látott bennem a világ, ez nem tett túl jót az önbecsülésemnek. Szükségem lett volna egy védett zugra a világban, de ilyen sem mugli körökben, se varázskörökben nem akadt. Illetve egy hely, ahogy azt mindenki szólamként hangoztatta. A Roxfort. Így nekiálltam képezni magam, hogy ne csak feketemágikus rítusokból legyek profi, hátha visszafogad az iskola. Addig se töltsem haszontalanul az időt, amíg kitalálom, hogy hőse vagy mártírja akarok-e lenni az életnek. Ez a jövő. A múltamra tulajdonképpen szót sem érdemes vesztegetni.



          jellem

Szételemzem a világot, verbálisan és elméleti síkon is, hajlamos vagyok kritizálni másokat és a világot is. Komoly vagyok, mint az aszfalt és rideg, mint a jégcsap, de könnyű felingerelni. Szívesen hinném, hogy én vagyok a legokosabb, legszebb,leg-leg, de az élet folyton bebizonyítja, hogy ez nem így van. Üres óráimban sokat elemezhettem önmagam, de mindig csak egy kérdőjelet tudok kiállítani az elemzés végén.


          apróságok

mindig ||
kviddics
állatok, élve és holtan, de inkább élve
lovaglás, vezetés
mugli kocsmák hangulata
léha viszonyok
mugli filmek, TV, rock

soha ||
Brayden
apám
önnön félelmeim
önnön rohamaim
zárt helyek
nagyon sötét

dementorok || Van bőven, amiből válogathatnak a kedves dementor urak, az életem filmje kész pszicho-horror.
mumus || Vagy attól, hogy imádott bátyám megtalál, mert tudom, hogy gyanúsan hamar kiengedték az Azkabanból, vagy attól, hogy kiüt rajtam a családi elmebaj.
titkok || Rohamok, család, bal alkaron levő égett, sötét folt eredete.
rossz szokás || Könnyen zavarba lehet hozni. Ilyenkor dobálódzom a szavakkal, vagy elterelésképpen más nyelven szólok. Állandóan rágózom, legalábbis legtöbbször. Éneklek fürdés közben. Szeretem a Mindenízű drazsét feloldani kávéban, aztán ezt az egyveleget bekortyolni. Másokon érdekes tüneteket látok, amikor ezt iszom. Szerintem érdekes íze lesz.


          a család

apa || Vlad Minticz, aranyvér, 58
anya || Helene Caroline Caltridge, aranyvér, elhunyt
testvérek ||  Brayden Matthew Minticz
családi állapot || megrögzött agglegény
állatok || nincs


          külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || X kg, vékony, karcsú, de izmos
rassz || európai
szemszín || zöldes
hajszín || forróbarna
különleges ismertetőjel || Mellkason és háton tele vagyok sebhelyekkel, ütési, vágási hegekkel, magyarázkodhatok. A bal alkaromon hosszú, fekete égésnyom, bátyám bélyege.
kinézet || Tökéletes vagyok, szép vagyok, csak úgy sugárzik belőlem az elfojtott energia, vonzódnak hozzám az emberek, mert van bennem valami megkapó. Pontosabban ezt szeretném. Ennek megfelelően elegánsan öltözök, bár gyakran hordok tipikusan mugli cuccokat varázslók között és szeretem a színeket. Az élénk színeket. Bőrszínem még télen is nagyon enyhén kreolos hála apámnak. Egyik barátnőm szerint karamella színem van.
egészségi állapot || Mentális problémák, enyhe epilepszia, klausztrofóbia.


          a tudás

varázslói ismeretek || Iskola elsőként végeztem, nem osztogatják az ilyen díjat a szép mosolyért, tanáraim szorgalmasnak, jó eszűnek tituláltak, kénytelen vagyok osztani a véleményüket, gyorsan tanulok. Nagyobb gyakorlatom van a sötét mágiákban, mint szeretném.
mugli képzettségek || Autó és motorvezetés, lovaglás, háztartási eszközök használata, alapvetően jól tájékozódok a mugli világban, román, francia, angol nyelvismeret.
pálca típusa || 14 hüvelyk, szőlő, sárkányszívizom
patrónus || Ló.


          szerepjáték-példa

*Az ágy rugói barátságtalan nyikorgással honorálták azt, hogy dúvad módjára felpattantam róluk. Nem hibázatom őket. Én is fájdalmasan nyikorognék, ha hosszadalmas kínlódás, fetrengés után valaki felpattanna rólam. Begorombulnék. De hiába voltam fürge és szökdécs, az ég világon semmi nem fenyegetett. Szúnyog sem döngicsélt a londoni utca neonsárga fényében fürdő kis szobámba. Semmi nem moccant, csak a fényreklámok árnyai rajzoltak táncoló alakokat a bútorokra és rám.
Nyeltem néhányat.
Kiballagtam a mosdóba.
Leültem egy székre.
Elgondolkodtam.
Ezek után kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy nem szedhetem pontokba az életem. Az élet egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy rendszerezni lehessen. Az egyik cselekedet nem követi a másikat logikusan, hanem az elme teljesen véletlenszerűen dobja be a reakciókat, álmokat, törölközőt. Visszafeküdtem volna, ha nem féltem volna attól, hogy álmodok valamit, így inkább főztem egy erős kávét, és kibámultam a hajnalba. A kutyát se érdekeltem. Még magamat sem. Megreggeliztem, közben rájöttem, hogy a konzervnyitó melyik fele nyitja a konzervet, tehát megpróbáltam azzal kinyitni a fincsi halas-tyúkos masszát, amivel a szomszéd macskáját etettem, mivel ők nyaralta. Csekély véráldozat után pálcát ragadtam, tálkába szedtem a drága dög kajáját, lenyalogattam a vért az ujjamról, kiraktam a tálkát a folyosóra, ahol a macska korzózott éhesen, közben tovább nyalogattam az ujjam, hátha begyógyul. Begyógyult. Közben lépteket hallottam, arra járt a szomszéd, a pálcám a hátam mögé rejtve intettem neki, mire ő megajándékozott a tudással, hogy a Merlin nevű ló nyert Derbyn, udvariasan nevettem vele, aztán visszaszivárogtam a lakásba. Egy újabb nap, amikor semmi nem történik. Nem különösebben izgalmas besegíteni a Patzába. Főleg, hogy voltam én már hullamosó, modell, söprögető, pultos, fagyis, könyvelő, mint most, beszállító, lovas oktató. Igen, azt hiszem a muglik közötti lovas oktatóskodás állt hozzám a legközelebb, bár némelyek szerint kicsit furcsán tartom a lábaim. Istenem! Ha egyszer ezeknek nincs szárnyuk?! Én meg mindig szeretném.
Ennyi volt a reggel. Kimentem az utcára, elsétáltam a Foltozott üstig. Menet közben lehazudtam az égről a csillagokat, amikor az egyik szomszéd a fia után érdeklődött. Csak nem köpöm be szegény srácot, hogy ott dohányzik a sarkon, majd meg tanulja, hogy nem kéne még ezzel is rontani az amúgy is kemény életen.
Pár koppintás és már a másik világban vagyok. Ide tartozom és mégsem. Érdekes érzés. Egy kicsit skizo.*

---------------------------------------------------------------------------

          egyéb

Szeretném, ha a karakterem a Roxfortban lehetne, csak nem tudom milyen tanárként vagy segédtanárként, esetleg korrepetítorként volna lehetséges.
Naplózva

Seyala Foley
Eltávozott karakter
*****


acsargós dög, negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2009. 08. 02. - 17:12:44 »
0

Az előtörténetet ELFOGADOM.

Nagyon szép munka, jó történet.  kacsint Öröm volt olvasni. A többit pm-ben.
Naplózva

Multik: Cedrah Lupen, Gabriel Mirol, Loreena Rainey, Cellar Door

"Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok.."



Shannon A. Minticz
Eltávozott karakter.
*****


Cukrosbácsi

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2009. 08. 02. - 17:19:51 »
0

Köszönetem:)
Naplózva

Seyala Foley
Eltávozott karakter
*****


acsargós dög, negyedév

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2009. 08. 02. - 17:31:27 »
0

Megkérnék egy moderátort, vagy admint, aki látja, hogy helyezze át a megfelelő mappába, ha tudja, mert nekem valamiért nem akarja az igazat az oldal. Amennyiben nem sikerül, idővel a helyére kerül majd.
Naplózva

Multik: Cedrah Lupen, Gabriel Mirol, Loreena Rainey, Cellar Door

"Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok.."


Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 10. 29. - 08:03:10
Az oldal 0.164 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.