|
|
ARES ADRASTUS MEPHISTOPHELES CARROW A múlt
Minden árasztja magából a gazdagság tudatát a londoni lakásban. Minden, kivéve a fekete nyulakkal díszített tál, amelybe a friss gyümölcsök kerültek. Emlékszem, amikor szinte pontosan tizennégy évvel ezelőtt elloptam a tálat a Zsebkoszban működő Rabbithole kocsmából, ahol még annál is pocsékabb, és annál is olcsóbb sört kínáltak, mint Tom intézményében. Szükségem volt valamire, amiből megehettem az összekotyvasztott ebédjeimet, és annyira kevés pénzem volt azután, hogy apám megvonta a támogatásomat a rohadt kurva távozása után, hogy csak úgy jöttem ki anyagilag hónap végén, hogy elloptam a tálat, nem vettem egyet. Talán az első alkalom, hogy megszegtem a törvényt, ha nem számítjuk bele azt, hogy hányszor hazudtam a koromról a Roxfort alatt különböző kocsmákban.
Hányszor összetörtem már... hányszor láttam, ahogy a falon csattan, amikor megint nem megy valami. Megint rájöttem, hogy ki kell fizetnem valamit hónap végén. Megint rájöttem, hogy még van egy adósságom. Megint „elhalasztottak” egy találkozót, mert a tökéletes Amycus Carrow már ott ült az asztalnál, ahogy elbűvölő nővérem is, és mit hozhatott volna oda egy harmadik Carrow? Összetört a tál aznap is, amikor újra összedőlt az életem, amikor Shacklebolt kényszerített rá, hogy beadjam a felmondásomat. Mintha én tehetnék róla, hogy mi a törvény... mintha nem adtam volna az egész életemet az országnak, mintha nem harcoltam volna gyilkosokkal és betörőkkel patkányszaros sikátorokban, mintha én is haszontalan lettem volna.
Akkor, amikor aláírtam a leszerelésemről szóló megegyezést, tettem utoljára bármit, mert bárki, mert a balszerencse kényszerített rá. Akkor jöttem rá, hogy Amycusnak igaza volt – persze, hihetetlenül elcseszte, amikor mindent rátett a halálfalókra, és emiatt az egész életét az Azkabanban fogja tölteni, de abban igaza volt, amit gyerekkorom óta láttam tőle. Ő soha nem kért. Ő elvett. Amikor azt az ostoba szajhát hozzá akarták adni, szerzett egy saját nőt. Én? Én elvettem. Én csak csendben lázadtam, csendben és botránymentesen töltöttem el azokat a heteket Franciaországban a szeretőmmel, csak úgy fogadtam el pénzt a munkám során apróbb szabálysértések elnézéséért, mintha valamiféle tolvaj lennék. Eszem egy falat gyümölcsöt, és végigsimítok a fekete kneazle fején a másik kezemmel.
Ez a tál emlékeztet rá, hogy egy ember bármikor, bármit megkaphat, ha hajlandó érte kinyújtani a kezét. Hajlandó érte benyúlni a sárba, a lyukakba, hajlandó érte elengedni az illúzióját annak, hogy tartozik bárkinek bármivel. Most, alig nyolc évvel később többet keresek, mint bármelyik auror – talán többet, mint a Főosztályvezető. Nemsokára, legkésőbb pár év múlva – nem, még idén! – venni fogok ehelyett az általam kinőtt lakás helyett egy kúriát, egy saját kúriát, nagyobbat annál, amit a bátyáim örököltek, nagyobbat bármelyiknél, ami valaha Carrowké volt. Nem játszom többé senki játékát, nem vagyok báb egy sakktáblán, amely bemondásra mozog, talán a saját pusztulásába, mert ez szolgálja éppen a bábmester érdekeit. Az a játék véget ért, csak az maradt, amit én játszok.
Ki tudja még, hogy másfél órát töltöttem azzal, hogy prezentálható legyen még egy hat éves talár a záróvizsgámon? Ki sejtheti, hogy a leszerelésem után két nappal elloptam tíz galleonnyi ételt egy mugli bevásárlóközpontból? Ki gondolhatja, hogy 1999-ben még eljártam üzleti vacsorákra, ahol nem tudták, hogy nincs semmim, amit ajánlhatnék, csupán az ingyen étel miatt jelentem meg? Nem számít, csak mementók, ahogy a fekete nyulakkal kirakott tál is, amiből húsz éve még a legmocskosabb részeges selejt ette a mogyorót a felvizezett sör mellé. Ma már rá sem néznék a sörre, vagy semmire, ami tíz galleon alatt volt, ma már nem járok boltokba. Ma már az enyém az a kocsma minden szempontból csak névleg nem, egyetlen üzenetembe kerülne, hogy névleg is hozzám kerüljön. Az enyém az az egész rohadt környék, ahová tolvajként tértem be fiatal koromban, az általam kitalált nevet sokan ugyanúgy suttogva említik, mint Voldemortét, aki nem méltatott figyelemre, amikor szolgálni akartam. Nos, ő a földben rohad, én pedig élek. Igazán élek. Nem tartozom senkinek bocsánatkéréssel, mert tudom, hogy ki vagyok.
És az emberek is tudják. Ki mást keresnének bármivel, ha biztonságot akarnak, mint Carrowt? Igen, ez az én nevem, nem a bátyáimé, nem az apámé. Carrow. Ha ezt a nevet mondják, tudják, hogy én vagyok az. És egy napon, nem is olyan sokára el is felejtik, hogy ki volt az a Carrow, aki miatt pár ember úgy néz rám, annyira jelentéktelenek lesznek hozzám képest. Akkor majd én is elfelejtem végre.
Idővonal:
1988: Ares házasságának kezdete
1990: Ares és felesége külön költöznek, Ares apja megvonja tőle a támogatást
1992: Ares befejezi az Általános Auror képzést, és állományba kerül
1993: Ares fogad el kenőpénzt
1999: Ares házasságát visszamenőleg hivatalosan érvénytelenítik
2000: Ares átveszi a Black Rabbit Brotherhood vezetését
2004: Ares bandája az egyik legsikeresebb alvilági szervezetté válik az Egyesült Királyság területénJellem
Ares a felszínen egy nyugodt, türelmes, elbűvölő ember, akivel nem nehéz összebarátkozni. Rendkívül művelt, rendkívül nagy tudása van a szakterületén, és azok számára, akik azt hiszik, hogy a barátai lettek, nagyon szívesen mesél történeteket azokból az időkből, amikor aurorként bűnözőket vadászott. Az egyetlen talán unszimpatikus dolog benne, hogy láthatóan nem veti meg a vagyonnal és gazdagsággal járó előnyöket, sokak szerint kapzsi, hogy még többet akar annál, mint ami már amúgy is jutott neki. Persze, azokban a körökben, ahol Ares mozog, általában szintén gazdagabb emberek fordulnak elő. Carrow emellett nem habozik időnként adományozni sem saját vagy cége nevében, amely megfelelően tompítja ennek a hiányosságnak az élét.
Bár senkinek nem jutna eszébe róla, hogy a becsület megtestesülése, talán azt sem feltételeznék róla, hogy milyen keveset jelent Ares számára bármilyen ígéret, bármilyen morális gát, ha az egyszer közé és a vágyai közé kerül. Ha Ares megtartja a szavát, igazat mond, jót tesz valakivel, az szinte mindig számításból történik, egy nagyobb, későbbi haszonért cserébe. Bár létezik még valamiféle pislákoló fény a lelkiismeretéből, azt az apró lángot általában könnyen kielégíti azzal, hogy emlékezteti magát rá, hogy a világ mindig ellene volt, és megérdemli a dolgokat, amelyeket visszavesz tőle. Ares hajlamos rá, hogy jótékonyan hazudjon magának néhány dologról: annak ellenére, hogy kiváló emberismerő, és általában nagyon gyorsan meg tudja mondani, hogy ki hazudik és ki mond igazat, Ares nem veszi észre a saját hazugságait a hibáiról, a valóságról. A kifogásokból emelt fal mára szinte áthatolhatatlan.
Köszönhetően a szegényebb éveinek és azoknak az időszakoknak, amikor úgy érezte, hogy nem ő irányítja az életét, Ares betegesen vágyik arra, hogy kontrollban legyen, hozzájusson akármihez, amit akar, és tiszteljék, megbecsüljék, féljék vagy szeressék. Ezek a hibái sokszor találkoznak és ütköznek össze egyébként zseniális egyensúllyal kiépített tervein, melyek biztos meggazdagodást ígérnek minimális kockázat mellett. Ares sokszor hagyja a tényeket igazodni a vágyaihoz, például időnként lényegesen nagyobb kockázatot vállal, mint okos lenne – ez a hiányosság egyre nagyobb veszélybe sodorja őt.
Ares annak ellenére, hogy egyszer halálfaló akart lenni, nem hisz a Vérelméletben („bár a koboldokat meg a legnagyobb pofájú sárvérűeket, akik folyamatosan hangoztatják, hogy ennek ellenére értek el valamit, mindenki más is utálja, nem?”). Aranyvérű státusza csupán egy eszköz a számára, hogy elérje azt a helyet, amit a társadalomban szerinte neki el kell érnie, és amelyet megtagadott tőle a tény, hogy nem ő volt az elsőszülött. Köszönhetően borzalmas emlékeinek az első, hivatalosan visszamenőleg érvénytelen házasságából, Ares annak ellenére nem próbált megnősülni hosszú ideje, hogy tisztában van vele, milyen előnyökkel járna ez (és hogy a házasság lemosná a stigmákat, amelyeket az egész procedúra hagyott maga után). Scaremoore, a perszóna, melyet alvilági üzleteihez használ, ritkán jelenik meg mások előtt, de hajlamos rá, hogy kissé teátrálisabb legyen, mint lennie kellene.
Annak ellenére, hogy évek óta bűnöző, és aurorként sem volt ellenére soha, hogy a másik irányba nézzen, miközben valaki a tenyerébe ejtett egy zacskó pénzt, Ares egyáltalán nem élvezi az erőszakot, és amennyiben nem kényszeríti rá valaki mindenképpen, elkerüli, hogy ártson másoknak. Amellett, hogy pragmatikusabbnak tartja a megfélemlítést, lefizetést és zsarolást, egyáltalán nem élvezi, ha árthat másoknak, és előfordult már, hogy „igazságot tett” számára is visszataszító bűnözőkön (bár részben azért tette, hogy tetszelegjen az egójának). Szintén részben pragmatikus okokból Ares nem szokta hátrahagyni az embereit.
Annak ellenére, hogy szüleivel gyakorlatilag nem beszél, bátyját, Amycust pedig mindig irigyelte és gyűlölte, mert úgy látta, hogy kisebb bátyjának megadatott minden, amit akart az életben, Ares kifejezetten kedveli (talán szereti) unokaöccsét, a fiatalabb Amycus Carrowt, akiben egyrészt azóta börtönbe került bátyjának azt a részét látja, amit irigyelt tőle tinédzserként, másrészt magát látja benne (igaz, ez utóbbi dolognak nincs túl sok valóságalapja, Ares tinédzserként dühös, agresszív és irigy volt).
Ares szabadidejét leginkább a drága dolgoknak szenteli: drága ruhákat gyűjt, értékes tárgyakat, művészeti alkotásokat, alkoholt, és olyan dolgokat tesz, melyeket régen nem engedhetett meg magának. Kifejezetten szeret mások tiszteletében sütkérezni, ezért sok időt tölt az ő résztulajdonában lévő mágustéri bárban, ahol az üzleti megbeszélések mellett órákat el tud tölteni azzal, hogy számára egyébként semmit nem jelentő boszorkányokkal és varázslókkal beszélget felszínes dolgokról. Szereti a felszínes kapcsolatot is olyan fiatal nőkkel, akik vonzódnak hozzá, bár a gondolat, hogy talán a státuszát akarják, meggátolja benne, hogy bármelyikükhöz túlzottan kötődjön.
Annak ellenére, hogy már nem aktív auror, és ez az ajtó minden bizonnyal örökre bezárult előtte, Ares őszinte örömet érez a saját mágikus képességei fejlesztése iránt. Néhány bonyolultabb mágikus kihívást (például egy bonyolult mágikus védelem felállítását vagy feltörését) szívesen vállal személyesen, még mindig jár párbaj klubokba, és néha, függetlenül mindentől lekötik az olyan boszorkányok és varázslók, akik a személyiségüktől függően valódi, valóban kiemelkedő varázserővel, tudással, tehetséggel rendelkeznek. Viszonylag érzékeny arra, ha valaki lekicsinyli a képességeit, és bár elrejti a haragját, azt nehezen állja meg, hogy ne bizonyítsa be valahogy az illetőnek, hogy téved.[/justify] Kapcsolatok
Amycus Carrow – Unokaöccs
Azt beszélik…
- Azt mondják Aresról, hogy talán nem is Imperius-átok hatása alatt volt, amikor elvette a feleségét.
– Azt mondják Aresról, hogy halálfaló volt, aki megúszta a háborút.
– Azt mondják Aresról, hogy azért szerelt le, önzetlenül, hogy megőrizze a társadalom bizalmát az Aurori Kollégiumban testvérei bűnei ellenére.
– Azt mondják Aresról, hogy véres a keze a háború után. Hogy aurorként számtalan mugliszületésűt hurcolt az Azkabanba, akkor is, amikor megtehette volna, hogy nem fogja el őket.
– Azt mondják Aresról, hogy titokban kémkedett Voldemort után.
– Azt mondják Aresról, hogy zseniális varázsló, aki csak testvérei bukása után tudott kiteljesedni.
– Azt mondják Aresról, hogy talán a férfiakat kedveli, azért nem házasodott újra, miután az első házasságát érvénytelenítették.
– Azt mondják Scaremooreról, hogy mindenkiről tud mindent az országban.
– Azt mondják Scaremooreról, hogy valaki, akiről azt hiszik, hogy meghalt a Második Varázslóháborúban: egy halálfaló, Sirius Black, az idősebb Barty Kupor, Alastor Mordon.
– Azt mondják Scaremooreról, hogy nincsen igazi arca, egy átok miatt elveszítette azt.
– Azt mondják Scaremooreról, hogy ha keresztbe teszel az üzleti ügyeinek, nyom nélkül eltűnsz, és soha nem tudja meg senki, hogy mi történt veled.
– Azt mondják Scaremooreról, hogy ha hajlandó vagy elég pénzt fizetni neki, megszerez neked bármit ezen a világon.
Pálcatípus
Tizenkét hüvelyk, Ében, Sárkányszívizomhúr mag. Majdnem teljesen merev.
Egyéb
avialany || Sean O'Pry
– Ares Carrow volt aurorként képzett okklumentor, de annak ellenére, hogy sokáig próbálkozott a megtanulásával, képtelen volt elsajátítani a legilimencia legalapszintűbb alkalmazását is. Az oktatói szerint képtelen személytelenné válni annyira, hogy teljesen elnyomja a saját gondolatait, és belelásson másokba. Mások szerint egyszerűen a tehetség hiányzott belőle.
– Ares 1988 és 1999 között egy előre elrendezett házasságban élt, miután el kellett vennie bátyja, Amycus jövendőbelijét azután, hogy ő a szülei tervei ellenére megnősült. Ares és felesége mélyen megvetették és gyűlölték egymást, olyannyira, hogy néhány év után külön költöztek – a botrány miatt Arestól apja megvonta az összes anyagi támogatást, ami miatt nélkülöznie kellett a Godric utolsó évei alatt. A házasság 1999-ben ért véget, hivatalosan visszamenőleg azzal az indokkal, hogy mindketten Imperius átok hatása alatt álltak, amikor a házasság megköttetett. Ares társadalmi reputációja jelentősen sérült mind a halálfalók között, mind általában az aranyvérű társadalomban, és a mai napig is vannak különböző, nem kezelt komplexusai és problémái.
– Ares a vezetője a Black Rabbit Brotherhood nevű bűnszervezetnek, mely főleg illegális tárgyak kereskedelmével, műkincs lopással, zsarolással és védelmi pénzek beszedésével foglalkozik, és jelentős részt uralnak a Brit Varázsvilág fekete piacából. Arest maga Scaremoore néven vezeti a bűnszervezetet, és csak hárman tudják közülük, hogy ki ő valójában. A szervezet húsz-huszonöt állandó tagot számlál, bár jelentős kapcsolataik vannak Angliában, Franciaországban, Írországban, Skóciában és Hollandiában. Ellentétben a legtöbb bűnbandával, amíg lehetőség van rá, elkerülik a nyílt erőszakot, ami miatt az aurorok viszonylag alacsony érdeklődést mutatnak feléjük, de az okosabb lakói a Varázsvilágnak tudják, hogy nem akarnak az útjukba kerülni. A banda nem hivatalos központja a Zsebkosz közben működő Rabbithole nevű, rossz hírű romkocsma. Ares soha nem mutatkozott ott.
– Ares legális üzlete az Ironvault Varázsbiztonsági Vállalat, amely megszervezi a felső réteg házainak a szokásosnál magasabb szintű biztonságát, varázstárgyak őrzését és szállítását, illetve próbabetörést biztosítanak a mágikus védelem tesztelésére. A vállalat elég sikeres hozzá, hogy külföldről is kapjon egy-egy megrendelést, ügyfélkörébe azok a varázslók és szervezetek tartoznak, akik nem sajnálnak tetemes összegeket költeni arra, hogy valami mágikusan a legjobb védelmet kapja. A vállalat irodája az Abszol úton van, távol a Zsebkosz köztől. Emellett Ares résztulajdonosa a Mágustéren működő luxusbárnak, a Golden Windnek, ahová rendszeresen jár üzleteket kötni.
– Ares jelentős varázstárgy gyűjteménnyel, illetve régiséggel rendelkezik londoni ingatlanjában, melynek védelmét saját cége biztosította. Bár ezek egy jelentős részét befektetésnek szánta, némelyik pedig valamennyire hasznos, elsősorban saját materiális vágyainak kielégítésére birtokolja ezeket a varázstárgyakat.
– Annak ellenére, hogy soha nem volt halálfaló, Ares egyértelműen sötét varázsló, aki megtanulta mindhárom Főbenjáró átkot (bár az Imperiust néhányszor, a másik kettőt pedig soha nem használta), és elméletben ismeri a Táltostüzet is (a gyakorlatban tart tőle, hogy bátyja néhai kedvenc tanítványához hasonlóan elveszítené felette a kontrollt, ha megpróbálná használni). Persze, Aresnak már évek óta nem volt szüksége rá, hogy személyesen harcoljon bárkivel, és nem is szerepel a tervei között, még ha büszke is a képességeire párbajozóként. |
