|
|
DESTINATION "DESTINY" DREADMOOR "- Magad mondtad, hogy a holtakat el kell temetni…
– Úgy van – helyeselt Alyr. – Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alapokjelszó || l'esprit de l'escalier
nem || férfi
születési hely, idő ||Amman, Jordánia; 1984, augusztus, 14.
kor || 21
vér || arany
iskola || augusztusban jelentkezik felsőoktatásba
szervezet || Noctua Tenebrosa
A múltFigyelmeztetés: holttest részletes leírása, boncolási részletek, rendhagyó kapcsolatok, a halál fetisizálása, szokatlan asszociációk Az első boncolás az Újvilágban, ami régi már, de miután az életének első 20 esztendőjét az emberiség bölcsőjében töltötte Jordániába, ahol minden kőnek több évezredes története van legalább, egészen újnak tűnik minden, amit az Egyesült Államok nyújtani tud, még az ilyen patinás, réginek számító udvarházakban is, mint ahova beköltöztek, mert állítólag az övék, megőrizte számukra a Dreadmoor család, felújították az igényeik szerint és felavatják azt ma, apa és ő.
Apa a leghidegebb jelenlét a gondosan hűtött boncoló szoba sarkában, Destination fájón hiányolja a halotti kamrák önmagától tiszta és zárt légkörét, a visszhangokat, amiktől hátborzongatóvá válik a leghalkabb dúdolás is és a kőasztalokat, amiknek kopásai száz és ezer kéz munkájáról tanúskodtak, ahol a vércsatornák irányvonalát ősi bölcsesség szabta meg és ahol mindennek megvolt a helye.
Most egy ultramodern boncasztal mellett állva figyeli, ahogy a pumpás eszköz a sötét, szinte alvadt vért szívja ki az élettelen testből, egy nagy üvegtartályban gyűjti össze későbbi felhasználásra. A mágia és a gép szerelemgyermeke, időt spórol meg nekik és apa egyre inkább hajlik rá, hogy gyorsabb és hatékonyabb eszközöket és eljárásokat alkalmazzon ahogy az ő ideje fogy. Egy kattanás jelzi, hogy végzett az utolsó cseppel is, eljött az idő, hogy kitakarja a testet, amit korábban rituálisan lefedtek apa teremtményei, akik idehozták a holtat. A lepel anyaga kendervászon helyett ultravékony sárkánybőr, a Felsőház ajándéka, egyszerű lesz lemosni, ha beszennyeződik, de Krisztus arcmása sem ivódna bele, hogy izgalomba tarthassa a muglikat évezredeken keresztül.
- Ki is ő? - kérdezi csendesen, nem ismerve fel a tisztességben megöregedett arcot, a tágra meredt szemeket, az ősz haj koronáján nyílt seben át látható agyszövet barázdáit.
- Siofra nénéd nagyanyja. Három éve halt meg, de nem temették el, mert nem tudott elszakadni a saját testétől - mintha apa szavai vonzanák oda, a fehér fényben megmozdul egy halovány alak és a fekvő halott emlékmása sápadt, csillogó, vibráló kísértetként lebben a holttest fölé, nyűgös mammogással tiltakozva a pucér, vékony vénasszony alakjának felfedése ellen, de a szavai artikulálatlanul szólnak. - Mit gondolsz róla?
Destination legyező mozdulatot tesz a kezével, de a kísértet megmakacsolja magát, ezért kénytelen belehajolni az anyagtalan lénybe, hogy a hüvelykujját a koponyacsont élén végighúzza. A test hideg és merev, a korábbi vérfoltok alvadéka alatt sápadt és kivérzett hús fekszik.
Egy felnőtt nő agya maximum egy kiló harminc dekát nyom, ezt 12 évesen tanulta meg, amikor egy már szemre is óriási koponyát kapott az apja ajándékba egy üzletfelétől, amibe akár egy két kilós agy is könnyedén elfért volna. A gyanúsan éneklő hangú török varázsszőnyegszövő mágus azt állította róla, hogy az illető életében a 15. század legnagyobb máguskirálya volt a környéken, de apa szerint az ilyen eltorzulás nem okozza a varázserő növekedését és minden esetben az ember értelemi képességeinek csökkenéséhez vezet.
Mindenesetre a koponya elég nagy volt ahhoz, hogy Elegy heteken át kígyótojásokat rejtsen el a belsejében, amik aztán kikeltek és elárasztották a koponyagyűjteményüket. Még hetek múlva is kerültek elő kis kígyók a polcok közül. Anya azt mesélte, hogy ilyen a karácsony kelet-európában ahol felnőtt, mert a tűlevelek még nyáron is ott vannak mindenhol, elrejtőzve a takarító bűbájok és házimanók szorgos kezei elől.
- Baltacsapásnak tűnik. Az agyfelszín normálisan barázdált, a hűtve tartósítás fagynyomait mutatja, de a felolvadás után is - az ujja behatol az üregbe a csontperemről, óvatosan belemélyed a szervbe a kísértet gurgulázó rosszallásától kísértve - megtartotta a rugalmasságát.
- Végtére is, Siofra nénéd is Dreadmoor, még ha rosszul is bánik az örökségével, egypár a holttest megtartását szolgáló bűbáj még neki sem esik nehezére.
A fiú lapos pillantást vet a sarokban ülő férfire, de visszaszívja a nyelve hegyén billegő szeleburdi állítást arról, hogy a Dreadmoor család Felsőháza éppenséggel úgy véli, ők az igazi örökösei a névnek. Néhány éve még sem a pillantást nem engedte volna meg magának, sem a titok megtartását arról, hogy távol apa és anya füleitől ezek a rokonok éppenséggel telesúgták a húga és az ő fülét arról, hogy ők lehetnek az a generáció, akik visszakormányozzák az Alsóházat is holtvidék mezsgyéjéről és újra a varázslótársadalom elismert tagjai lehetnek, akiket többet nem illetnek olyan nevekkel, mint hullakufárok, nekrofil nekrofágok és Szekta.
Elegyt nem érdekelte ez a beszéd és kissé meg is rémítette, Destination figyelt, megjegyezte a szavakat, elviccelte azokat, de végső soron semmi mást nem akart akkor sem, most sem, mint rátenni a kezét valami nyugodt, halott dologra, aminek csontjaiban az elmúlás énekelt felé csendes, búgó, kriptamélyi visszhangokkal teli altató-siratót.
Requiem öníró pennát helyez egy pergamenre, így nem marad más választási lehetőség, mint lediktálni annak a test jellemzőit, mindazt, amit a vizuális és palpációs vizsgálata során fel tud tárni, megtippelve a korát kilencven és száz esztendő közé.
Apa szórakozottan javítja ki a fiát, mert a megboldogult néni mindösszesen hetvenöt esztendős volt és mindketten tudják, hogy Destination nem a kort mérte fel rosszul, egyszerűen nem akart egy nagymamát fiatalabbnak látni, mint a saját apját, azt az öregen is a szemében délceg és erőteljes férfit, akitől mindent megtanult.
A néni méltatlankodása fagyos suttogásként tapad Destination tarkójára.
- Megkezdem a bontást - jelenti ki, miközben azon töpreng, hogy a nagy család miért akarja őket megváltoztatni, amikor minden, amit tesznek hasznos, fontos, anya szerint szent, apa szerint sérthetetlen. A pálcájával finom vonalat húz a kulcscsont alól a szegycsont irányába, de a perifériáján Requiem felemeli a kezét így mielőtt a vágó átkot aktiválná a nyomvonalon felnéz és a keze megremeg a várakozástól, az izgalomtól, a feszültségtől, mert ilyen közel a húshoz már csillapíthatatlanul vágyik arra, hogy lássa, mi van benne.
Kíváncsiság. Mondja ő.
Megszállottság. Mondja Siofra néni.
Jó munkamorál. Mondja apa.
Tehetség. Mondja Elegy.
- Nem a halál okát keresed most Destination, a balta volt, ahogy megállapítottad. Azt kell megtalálnod, ami a testhez köti a szellemet. Vedd le az emlőket előbb, hogy megvizsgáld.
A néni keblei egykor kívánatosan dúsak lehettek, feszes, telt idomok, azonban az idő az anyagukat elkoptatta, a bőr és zsírtartalom arányát megváltoztatta és a mirigyállomány a kezében már minden irányba elfolyó képlet miközben óvatosan felfejti a bordakosarakról előbb a jobb, majd a bal oldalon is. Gondosan méri az 554 és 592 grammokat.
Anya melle kisebb. A gondolat olyan hangosan tolakodik be, hogy fel kell néznie apa hallotta-e, de Requiem a jegyzetet olvassa, a saját pennájával vázolva az öníró mellé a felmutatott szervek formáját, a test állapotát, a feltárult bordákat. Destination mély lélegzeteket véve kifordítja az emlőket, véres kezeit a szellemasszony dühödten csapkodja, de a hideget már megszokta és amúgy sem talál semmi rendelleneset.
- Korának megfelelő mirigyállomány, ép bimbók, egészséges nyirokcsomók.
- Akkor tovább - adja ki apa az utasítást, és a maradványok egy edénybe kerülnek, ahol már jobban hasonlítanak a kutya vacsorájára, mint az egykori örömszervekre és a csecsemőket tápláló anya eszközeire.
Milyen különös is az élet és halál természete az emberrel. Anya mellei egy cseppet sem élőbbek amikor meglátogatja az ágyában és meleg testéhez simulva csak arra kéri a fiát, hogy tartsa a karjában, tartsa őt melegen, mert kiszívta az erejét a betegség, a vámpírlét, a vér mellett azonban szeretetre és az élet melegére is sóvárog. Anya jó volt hozzájuk, táplálta őket és elkopott benne, de a halhatatlanság konzerválta testén nem látszik az a gyengeség és leapadtság, ami holtabbá teszi az előtte fekvő elhunytnál.
Szeretné tudni, hogy mit csinál most Elegy, ezért dúdolni kezdi a lány egyik kedvelt dalát, miközben végre felvágja a mellkas bőrét a két kulcscsontból induló hasításokkal és a szegycsont felett egyesítve a vágást egészen a lapos, üres has aljáig vezeti a pálcáját. Csak hat éves volt, amikor először apa megengedte, hogy szikével nyissa fel a bőrt és alá nézzen, akkor hallotta először, hogy az emberirha milyen nehéz, tíz kilót simán nyomhat.
Később egy levett gereznát magára öltve ki is próbálta, hogy akkor még csenevész testének sok az, de azért mindig, ha lehetősége nyílt rá a preparálókat előszeretettel ijesztgette a magára öltött bőrökkel.
Minden szép emléke testekhez kötődik. Minden helyre testek miatt emlékszik. Nebraskáról alighanem most fog megkeletkezni az első emléke, de az egész amerikai kontinens is most tesz majd a legmélyebb benyomást rá, mert a családi rendezvények vértelenségük miatt csak homályos, fakó nyomot hagytak benne, gyorsabban felejti el őket, minthogy bevésődhetnének, pedig egyébként kiváló a memóriája.
A pálcáját Elegy két hajgumijával fogja az alkarjára, mert a saját felszerelése még becsomagolva pihen valahol, aztán a tenyereit a szétnyíló bőr alá csúsztatva lehajtja azt két oldalra, kitakarva maga előtt a testet újra, most jobban, anyag helyett bőrtakarójától fosztva meg. Az izmok alatt a bordákon végigbukdácsoló ujjbegyei nem érzékelnek semmi mást, mint a csontok íves hajlását egyetlen rég összeforrt törés nyomát leszámítva a jobb oldalon. Az öreg boszorkány jól vigyázott magára amíg élt. 206 csontja közül csak ezt a törést találja, meg néhány forradást a lábujjcsontjain, de azok természetes mészfelhalmozódások is lehetnek, így miközben egyesével bontja ki őket a húsból, hogy megvizsgálja talál-e rajtuk valami pecsétet újra elkalandoznak a gondolatai.
Tizenéves korukban Kínában jártak és ő lecsúszott egy sziklafalon, ahova temetkeztek az emberek. Elegy hazaszaladt segítségért, bár közben besötétedett és Destination jobbnak látta elbújni az egyik koporsóban. Hogy gyorsabban teljen az idő, leszámolta az elhunyt csontjait és azok tényleg 206-an voltak. Elegy később nem hitte el, ezért együtt számolták át a csontokat, sorra nyitva fel a koporsókat. Apa még mindig szereti mesélni az esetet, pedig azóta se jutottak vissza arra a környékre, a helyi varázslók megneszelve a tevékenységüket a muglik pletykák miatt róluk elkergették őket.
Valahol tudja, hogy amit a halottakkal tesznek, az az emberek szemében visszatetsző és beleütközik valamilyen morális elvbe, ami azonban egy áthatolhatatlan fal mögött helyezkedik el a számára. A holtak itt vannak, ahogyan ők is, nem éri fel ésszel, miért lenne bűnös dolog megérinteni és felhasználni őket, hiszen az élők egymást is annyi mindenre használják fel.
- A végtagcsontok hiánytalanok, jelöletlenek.
- Tedd őket abba az üstbe és mosd meg a kezed, mielőtt a belsőségekhez nyúlsz.
Úgy tesz, ahogy apa mondja, alaposan lemosakszik, bár a vérpumpának hála csak maszatos. 4,82 liter vért szívott ki belőle, ami normális mennyiség és azt sugallja, hogy a haláleset után valaki rögtön gondoskodott a test tartósításáról, mielőtt kivérzett volna igazán, mert a veszteség elhanyagolható. Ennél többet veszít egy nő amikor megszüli gyermekét és jobban is tolerálja. Nagyjából egy fél liter, de a terhesség alatt amúgy is több a vér a testben, tehát anya betegségének nem kellett volna rosszabbodnia Elegy születése után és mégis…
Destination a mennyezetet fürkészi, valahol odafent a házban anya és a húga együtt vannak, vigyáznak egymásra, próbálják kiheverni a költözködés fáradalmait. Úgy hagyták ott Jordániát, mint a menekültek és úgy érkeztek meg Nebraskába, mint kegyelt házi kedvencek, akiknek a családja visszaadta annak a vagyonnak egy részét, amit valaha az ő sötét tudományuk szerzett meg a számukra. Sok kérdése van, amikre azonban apa nem akar válaszolni, anya nem tud válaszolni, hiszen ez a föld neki is pont annyira idegen, mint a gyermekeinek, csak abban reménykedhet, hogy megnyithatja apa hallgatását azzal, hogy büszkévé teszi.
A hasfal mögött szervek sorakoznak, hibátlan lép, szivacsos máj enyhe sápadással, ami elárulja nekik, hogy a néni nem vetette meg a jó erős párlatokat, de a belei épek. Se a húgy se az epehólyaggal nem játszik, pedig gyerekkorában felfújták őket a kecskepásztorokkal azon a száraz vidéken Petra romvárosa felett és azzal labdáztak. Kecskék hólyagjával ott, azokéval otthon, akiket a rosszul őrzött hullaházakból ki tudtak fosztani, de most fegyelmezett, ahogy apa szereti, ha végzi a dolgát.
- Tizenkettő centi hosszú a szív, és 450 gramm.
- Az sok - mondja apa és Destination bólint. Ezüsttálcára kerül a szerv, gondosan felvágja szeletekre, de némi vérnyomásbetegségen kívül mást nem tud megállapítani a részletekből, úgyhogy Requiem végül int egyet az üst felé, jelezve, hogy a maradvány nem méltó a figyelemre. - Alighanem sárkánytermészete volt.
Ami boncolásra vár már csak egy torzó. A felnyitott koponyából kivett agy szürke és élettelen, lassan morzsolja bele az üstbe, mint egy saját szakmájának mámorától megittasodott szakács, aki művészetté emelt minden mozdulatot a konyhában, de semmi nem kerül elő, ami figyelemre érdemes lenne. Átnézi a koponya üregeit, lefejti az arccsontról az egykori vonásokat, a rokon koponyára nemesedik, a szemei a tenyerén nem gurulnak, hiszen annyi minden van a szemgolyó mögött, ami miatt inkább egy hosszúkás húscsápra hasonlít a letisztított szerv. A fogait egyesével húzza ki, de egyik sem üreges, nem rejt magában semmit, amihez kötődhetne a sarokban zokogó ezüstös asszony.
- Ha ezzel végeztünk azt akarom, hogy te és Elegy menjetek le a régi pincébe - már láthatóan apa is elkalandozott az eredménytelenség láttán, olyan sok a tennivaló a költözködés után, ráadásul minden nap baglyok érkeznek hozzá, a Felsőházzal levelezik és az sürgeti a fiatalok előrelépést a varázslótársadalomban.
Rejtett kincsek ők, mint a tetem titka, de érzi, hogy turkálnak utánuk kezek és apa talán már hajlik arra, hogy szerepet vállaljanak a mágustársadalom formálódásában, noha keveset tudnak erről a világról. Akárhogy is lesz, a Noctua Tenebrosához tartozik a család, ezért ők is és ha így alakult talán a próbatétel után feltehet néhány kérdést apának.
- Fel kell hozni onnan a régi pálcám és néhány filmet. A kukoricásban vigyázzatok az inferusokkal, majd adok egy talizmánt, hogy megvédjen.
- Még nem takarították el őket Siofra néniék?
- Nem értenek azok hozzá - az öreg kásásan, kissé gonoszan nevet és Destination nem tud szabadulni a gondolattól, hogyha értettek volna hozzá sem biztos, hogy sikerrel járnak, mert…
- Ssssz - a dúdolás elhal a száján, visszarántja a kezét a testből.
Az ujjbegyéből bíborpiros vér csepeg alá, rögtön a szájába is kapná, de Requiem egy pálcaintéssel elrántja a csuklóját és lassan, zörögve feltápászkodik. Destination észbe kapva leköti a sebét, a pálcáját használva megfordítja a korpusz maradékát és a bal oldali lapockát felnyitva mire az apja mellé ér már a fényre fordítja. Annak a belső oldalán egy levélbontó kés hegye látszik ki, a többire ránőtt a csont, a markolatot alighanem letörték ról és kívülről a sebet begyógyították.
- Gyerekkorában történhetett, szépen ránőttek a szervek, betokozódott további sebzés nélkül.
- Úgy van. Az anyja tehette, ismertem őket, mindig veszekedtek - bólint az öreg varázsló lassan - égess el mindent aztán gyere fel, odaadom a talizmánokat. A kést meg majd add oda Siofra nénédnek, tegye a nagymamáját oda, ahol nem okoz gondot neki. Idővonal I I 1984 - Amman, Jordánia, megszületett, mint egy ikerpár szerencsés fele, akinek kvibli testvérét a szülei eltüntették és azt állítják, hogy halott.
1987 - Elegy Dreadmoor születése Jordániában. Húgát már gyerekkorukban gyakran a rábízzák, hogy vigyázzon rá és példásan vigyáz is.
1988 - Betegeskedő édesanyja állapota rohamosan romlik harmadik gyermeke születését követően. Elegy hat hónapos, amikor Requiem kapcsolatait kihasználva vámpírrá változtattatja Luciát. A betegségből nem gyógyul fel, de megakadályozza a további állapotromlását.
1997 - Bár családi eseményeken meghívásra néhányszor meglátogatják az Egyesült Államokat, nem élhetnek ott, és nem járhatnak az Ilvermornyba. Magántanulóként kezdi meg a tanulását apjától, édesanyjától, és az általuk fizetett mesterektől. Diákévei alatt sokat ingáznak a világban.
2000 - Sikeres RBF vizsgát tesz.
2002 - RAVASZ vizsgákat tesz.
2005 - Bár a család Alsóháza apolitikus, a Felsőháztól egyre gyakrabban kapnak jelentősnek számító híreket az Államokból.
2006 - A közel-keleti helyzet miatt a MACUSA kimenti az aranyvérű családokat. A Dreadmoorok Alsóháza ismét Amerikában van. A birtokaikat a Felsőház ötven éve magáénak követelte, azonban néhányat (különösebben a veszélyesebbeket) visszakapták tőlük. Családjuk a nebraskai birtokra kerül. JellemBár az apja társaságában mérhetetlenül komornak és komolynak látszik, aki jól ismeri az tudja, hogy csak az apja kedvéért moderálja magát, amúgy egy vidám fiú. Az akasztófahumor és társaságkedvelő hajlamok nem feltétlenül képeznek jó párost együtt. Önpusztító szokásként működik az, hogy Destination egyszerűen imád emberek között lenni, pletykálkodni, társalogni, társasági életet élni és a része lenni a nagyobb közösségnek, majd amikor jól érzi magát, márpedig könnyen jól érzi magát, akkor hamar az emberi szervek szórakoztató tulajdonságaira, a sírkukacok hosszának elemzésére és a világon ismert legrosszabb viccekre tereli a szót, ami pedig gyorsan tömegoszlató fegyverré válik. De ő nem adja fel, elfogadja a vereséget, újra és újra harcba indul azért, hogy barátokat szerezzen, mert egyértelműen nincs baj sem vele, sem az emberekkel, csak még meg kell találnia a megfelelőket, márpedig hiába olyan az emberiség, mint a krumpli, azaz a java a föld alatt van, nagyon, de nagyon sokan élnek. Egyszerűen még nem találkozott a jó emberekkel. Tovább kell ásnia.
Talán barátszerzésnél nem szó szerint.
Gyakran tűnik szórakozottnak és bolondosnak, a humorérzéke kétségkívül sok kívánnivalót hagy maga után, azonban ez csak a viselkedése és a szórakozása, amivel szándéka szerint remekül szórakoztatja a társaságát. Mármint, ha majd megtalálja a megfelelő társaságot. Mivel a gyerekkora utazással és az arab világban telt ahogy a húgának is, nem fejlődtek ki jól a szociális kapcsolatteremtő képességei, de ettől nem vált zárkózottá, csak végtelenül türelmessé és elszánttá, ami tulajdonságoknak az élet más területén is hasznát veszi. Rendkívül szorgalmas tanuló az általa kedvelt irányokban, végtelen aprólékos szemlélettel képes elemezni a világon bármit. Valószínűleg azzal sem szerez barátokat, amikor a kiszemelt személyt annak mérőszámaival próbálja lenyűgözni, grammra pontosan megbecsülve a szívének súlyát. Pedig ez egy olyan kedves dolog, nem?
Hűségesen és rendíthetetlenül kötődik a családjához, főleg a húgához, csak mélységes mély szeretettel tud beszélni róla, bár mások szerint ezek lehet, hogy gonosz vicceknek tűnnek, ők felette állnak ennek. Aranyvérű arrogancia helyett a halál liberalizmusában hisz, tudván tudva, hogy mindannyiuk teste ugyanúgy bomlik el, ha nem vigyáznak, így nincsenek valódi társadalmi különbségek a szemében, bár tudja, hogy ebből a szemléletből még baj lehet, áll elébe. Merengő ||Legjobb emléke amikor felfedeztek egy teljesen érintetlen sziklasírt Elegyvel játék közben Jordánia kietlen tájain. Legrosszabb emléke amikor egy amerikai látogatásuk alkalmával néhány unokatestvére elcsalta egy mugli utcabálba és felültették a ringlispílre, majd magára hagyták. Edevis tükre || Elegyvel csak ketten lenni (később Desolationnel hármasban), megrémisztené, hogy miért nem látja a szüleit a vágyai között. Mumus || ringlispíl Apróságok
mindig || Elegy társasága, töltött padlizsán (komfortkaja), nagycsaládi összejövetelek, sírok és temetők, teremin
soha || ringlispíl, kviddics, Siofra néni új férje, gumikesztyű, tüzijáték
hobbik || hat láb mély gödröket ás
Malíciamutató || repülőszőnyeges arab mágusokat látna, akik már nem tűrik az őseik sírjait vizsgáló Dreadmoorokat
Százfűlé-főzet || Karcos, szemcsés, sűrű állagú, mintha mézet kevertek volna össze homokkal, a színe a karamella sárga, pasztell árnyalata, az illata édeskés, az íze viszont eleven, vasasan, véresen omlik el a szájban Amortentia || hideg, megnyílt föld bomlásos, mégis érett komposzttól jó aromákkal telt szaga csapná arcon, nyers, hasított bőrök sajátos, szúrós illatával felütve titkok || Sokkal jobban alszik, amikor Elegyvel tölti az éjszakát, mint amikor az anyja látogatja meg az ágyában. azt beszélik, hogy... ||… jelelés közben ő verte ki Elegy szemét… … mellesleg reggel húgom, este dugom… … amúgy meg egy nekrofil kannibál mint mindenki a családban… … az arca is azért grimaszos, mert csak felhúzta valakinek a bőrét… … és amúgy hallottad, hogy testépítő? Mármint tényleg, testeket épít össze. [/font] A család
apa || Requiem Dreadmoor; 90; aranyvérű. Destination mindenben igyekszik elnyerni az apja jóváhagyását és büszkeségét és szerinte nem is áll rosszul vele. Bár az öreg természete kiismerhetetlen és a saját kutatási ambícióinak megszállottja, Destination sokat örökölt és tanult tőle, mindketten hajlamosan elveszni a halott hús részleteiben. Még az anyja szerint is egy teljesen másik ember a fia az apja közelében, ha együtt vannak akkor olyan, mint az öreg feketemágus sötétszürke árnyéka volna és nem az a vidám és kedves, kissé morbid fiú, aki amúgy. Már érzi, hogy az apjának titkai vannak, de még ez a sejtelem nem ment a tisztelet rovására. Látszólagos szabadsága ellenére nagy döntések előtt mindig az apjára tekint.
anya || Lucia Dreadmoor (née Orlyk); 39 (20 éves kora óta vámpír; aranyvérű. Mint minden boldog, szeretetben nevelt szerelemgyerek ő is végtelenül szereti és becsüli az anyját, a kapcsolatukban azonban nem az a legfurcsább, hogy az anyja közelebb áll hozzá korban, mint a saját férjéhez, Destination apjához. A vámpírasszony éjszakai látogatásai helytelenül elmélyítették a kapcsolatukat, de melyik gyermek tagadná meg a teste melegét hideg és beteg anyjától? Csak egy hálátlan, ocsmány lelkű gyermek, de Destination hálás és kedves fiú.
testvérek ||
Desolation Dreadmoor, 21, aranyvérű kvibli - Destination halottnak hiszi a saját ikertestvérét, de egy hely mindig üres a szívében számára, az ikrek közötti erős kapcsolat olyan mágia, amit nem lehet kioltani csak egy állítással. Húgával hőstörténeteket írtak Desolationnak, "szellemét" magukkal vitték gyerekkori kalandjaikra, őt temették, ha temetőset játszottak és őt támasztották fel, amikor nekromantásat, ő volt a képzeletbeli barátjuk, ha kellett egy harmadik játszótárs és éppen mindenki más túlságosan ijesztőnek találta őket.
Elegy Dreadmoor, 18, aranyvérű - A húg, akire vigyáznia kell, mert egy testvért már elveszítettek. Kötelességnek hangzik, de a legjobb és legszorosabb kapcsolat az életében egy olyan családban, ahol minden kötelék szoros és törődő, ahol a szeretetet, még ha sajátos formában is érkezik, de nem kell koldulni és kikönyörögni, mert természetes az, hogy a távoli családtagok is válaszolnak a levelekre és hívásokra és a nagy ünnepeket együtt töltik, megismerve egymás történeteit. De Elegy minden ember közül a legkülönlegesebb a szemében, a legtöbb idejét a húgával töltötte, vele fedezte fel a világot sajátos, nomád, egyszerre zárt és nyitott gyermekkoruk alatt. Jordánia, Kína, Tibet, a Fülöp-szigetek, temetők, sírok, kripták, halottas menetek, kultuszok és eljárások között csak Elegy az örök igazán, csak ő az, akivel minden tapasztalatát megoszthatja és aki osztozik is a legtöbb tapasztalatán.
Siofra néni || Siofra Mordrake (née Dreadmoor), 35, aranyvérű - Siofra néni a Dreadmoor Felsőház prominens tagja, egy elbűvölő boszorkány, akinek a karrierje az, hogy ő egy aranyvérű boszorkány és ezt egyáltalán nem bánja. A társasági élet mestere, minden pletyka tudója, politikailag érdeklődő, szereti a kezében tartani a szálakat és az ostort. Nagy érdeklődéssel fordult a hazatérő Dreadmoor Alsóház felé, tőkét lát a tudásukban és főleg a fiatalokban, olyan kapcsolati és mágikus tőkét, amit szeretne egy kissé a maga érdekei szerint formálni. Destinationnel némileg vitás a viszonyuk, mert a fiú még jól emlékszik a nő első férjére, akit Elegyvel mindketten nagyon kedveltek és arab kultúrán nevelkedve nagyon furcsának találják, hogy a nő csak úgy elvált és egy új férjet választott. És mert anya óva intette a nőtől. Családtörténet ||A Dreadmoor család önbevallása alapján egészen a 15. század fekete mágusáig, Ekrizdisig szereti visszavezetni magát, holott az állítást igazolni és alátámasztani semmilyen módon se tudják. A mágiatörténelem jelenlegi álláspontja szerint Ekrizdis a saját magányába és a kísérleteibe őrült bele a szigetére épített erődítményében, amit ma Azkabannak neveznek. Vélhetően az állítás nem igaz, a család mégis büszkén ragaszkodik ehhez a narratívához – és kellően meggyőzőek az erre fogékonyak köreiben, akik szeretnek hinni a vérvonalak sötét dicsőségében. A Dreadmoor család első, bizonyíthatóan dokumentált tagjai a XVI. században érkeztek az Újvilágba az angol telepesekkel. A mugli történelem hajóorvosokként és írnokokként tartotta őket számon. A varázslótársadalom zártabb feljegyzései szerint azonban legalább két Dreadmoor tartózkodott a Roanoke térségben. A két testvér, Malachias és Ysoria Dreadmoor új tudás gyűjtőiként keltek át az Atlanti-óceánon, és a mai Észak-Karolina területére érkeztek. Az ikreket nem érdekelte az új föld, nem érdekelte az arany, sem az új kereskedelem. Kiélvezői és kihasználói voltak annak a helyzetnek, hogy az európai varázshatalmak nem tudták kellőképpen ellenőrizni őket, és szabadabban kísérletezhettek mágiájukkal. Tudomást szereztek egy olyan őslakos rituáléról is, amit a mára már megsemmisült jegyzetek a Visszhangjárók Rítusának neveztek. A varázslat célja nem a holtak feltámasztása volt, hanem az elhunytak emlékének és békéjének megőrzése. A Dreadmoor ikrek azonban rosszul értelmezték a rituálét. Úgy hitték, hogy a rituálé a hiányzó kulcsa lehet annak, amit Ekrizdis elkezdett, és amivel a lelkeket földi maradványaikhoz köthetnek. A szertartás egyes elemeit lemásolták, és sajátos kísérletekbe kezdtek egy olyan földön, ahol nem igazán volt semmi és senki, aki határt szabhat nekik. Felelőtlen kísérleteik így összekapcsolódtak a roanoke-i telep eltűnésével, amit a mugli történelem a mai napig az elveszett kolónia rejtélyeként ismer. A mugli telepesek 1587-ben érkeztek Roanoke szigetére a Dreadmoor ikrekkel együtt. Vezetőjük, John White hamar vissza is indult Angliába, hogy utánpótlást biztosítson a telepre. Három év múltán tért vissza, a kolóniát azonban üresen és elhagyatottan találta. Nem maradt semmi jel arra, amiből kideríthette volna, mi történt a telepesekkel, és nem maradtak holttestek sem. Csak a CROATOAN szót találta bevésve egy palánkba, és a CRO feliratot egy közeli fába. Egyedüli retorzió a XVII. századtól érte a családot a scourersek felemelkedésével és térhódításával. Veszteségekkel teli időszakot vészeltek át, a vadászok a család több mellékágát felszámolták, birtokaik, rejtekhelyeik és kutatásaik jelentős részét pedig felperzselték. A Dreadmoorok rejtőzködni kényszerültek a magnixok világában a fejvadászok elől, hogy a veszteségeket minimalizálják. A nekromágia gyakorlása persze nem szűnt meg, csupán mélyebbre húzódott olyan pincékbe és sírboltokba, ahonnan biztonságosabb körülmények között gyakorolhatják mágiájukat. A XIX. századra a család egyik ága már beépült az amerikai varázslótársadalom elitjébe. Medimágusok, politikusok, mecénások kerültek ki közülük, akik szívesen házasodtak más, régi családokkal, különösen, ha vagyonosak is voltak. Nevezhetjük őket a család úgymond nappali arcának, akik különböző alapítványokat tartanak fent, a publikum felé nemes célokat támogatnak, és mindent megtesznek azért, hogy a Dreadmoorokat ne kizárólag a nekromágiával és sötét varázslóikkal kössék össze, hanem a vagyonnal, a műveltséggel és a befolyással. A család ezen ága a mai napig polgáriasabb, de az elitbe simuló életet él, és az elsők közt voltak a Yaxley-dinasztia támogatói közül. Ezzel párhuzamban a család másik oldala egészen más útra tért. Sepulcher Dreadmoor úgy vélte, hogy a Dreadmoor-ok nem azért élték túl még a Barebone-ok véres kezeit is, hogy végül „tisztességes családdá” szelídüljenek. A családon belül egyfajta belső szakadás történt, még ha ez nem is társult se gyűlölettel, se kitagadással, és a maguk módján a két ágnak a mai napig szüksége van egymásra. Azóta a családon belüli szóhasználat szerint úgymond Felsőházról és Alsóházról beszélünk. A Felsőház a fennmaradást választotta, és a beilleszkedést a varázstársadalom nyugati elitjébe. Az Alsóház pedig az elmélyülés mellett döntött, és a Dreadmoor örökség beteljesítését. Az Alsóház Sepulcher útmutatásával saját szabályokat és beavatási szertartásokat kezdett el bevezetni. Saját magukat a Dreadmoor család valódi örököseinek vallják, akik elutasítják a vágyat az elismerésre, nem keresik a nyilvánosságot, és különösebben nem érdekli őket az sem, hogy mit gondol róluk a varázstársadalom. A hideg, egyértelmű határ ellenére nincs gyűlölet a Felsőház és az Alsóház között. Rendkívüli eseményeken továbbra is töltenek időt, ha a körülmények megfelelőek erre (például esküvők, temetések, karácsonyi ünnepségek). Requiem Dreadmoor a XIX. század végén szolgáltatott alapot az Alsóház száműzetéséhez az Államokból. A mágus túl messzire ment kísérleteivel, amit a Felsőház már nem nézett jó szemmel. Tiltott mágiahasználat, a Varázstitok Alaptörvény megszegése, holtak tiltott felhasználása és kegyeletsértés bűntettével felelhetett volna a MACUSA előtt, amennyiben a Felsőház nem lép közbe. Különösen nagy probléma volt, hogy a mágus legalább egyszer biztosan megsértette a Varázstitok Alaptörvényt; csak a Felsőház gyors reagálása mentette meg őket az incidenstől, és a felelősségre vonástól egy olyan világban, ahol ez a legnagyobb bűnök egyikének számít, amiért nem börtön, hanem kivégzés jár. Egyfajta kimondatlan alkut kötöttek Requiemmel és követőivel. Az Alsóház elhagyja az Egyesült Államokat, lemond birtokairól és kutatóhelyeik jelentős részéről, cserébe a Felsőház pedig gondoskodik arról, hogy a MACUSA ne nyomozzon utánuk, és támogatják őket anyagilag az új életükben. Hivatalosan Requiem Dreadmoor külföldi kutatóútra indult, amely során megismerte harmadik feleségét, a kelet-európai származású, nagyon fiatal Lucia Orlykot. A száműzött család némi vándorlás után végül a Közel-Keleten telepedett meg, és Jordániába költöztek. Különleges tudásuk bizonyos körökben itt üdvözlendő és támogatott volt, a helyi varázslóközösségek pedig kuriózumként tekintettek rájuk. Lucia itt hozta világra a nála jóval idősebb férfi legifjabb gyermekeit. Először az ikreknek, Destination és Desolation Dreadmoornak adott életet – bár Desolation sajnos kviblinek született, így neki másfajta felhasználást találtak, miután mindenkinek azt mondták, meghalt. Majd megszületett egy szem lányuk, Elegy Dreadmoor is. A családi feljegyzések alapján Lucia a lányukkal való várandóssága környékén kezdett gyengélkedni. Betegségére a mediatika nem adott pontos értelmezést és választ, ahogyan gyógymódot sem. Bár egész életében a Halál legnagyobb tisztelője volt, Requiem ez egyszer képtelen volt elfogadni azt. Miután meggyógyítani nem volt képes, és minden erre irányuló kísérlete kudarcba fulladt, kapcsolatai révén vámpírrá tette feleségét abban a hitben, hogy az felülírja a betegséget. Lucia az átváltozással együtt elvesztette varázslóképességét, nem képes továbbá pálcát forgatni. Teste ugyanolyan gyenge maradt, csak a betegsége nem képes tovább terjedni rajta. A vámpír-kór a végső halálát akadályozta meg. Napjai nagy részét átsötétített szobákban, behúzott függönyök mögött, ágyhoz kötve és gyengén tölti, az új táplálkozása pedig csak ideiglenesen biztosít számára erőt. Requiem Dreadmoor viszont nem olyan varázsló, aki feladná. Nem képes beletörődni a kudarcba, és semmi se elég szent neki, hogy visszaszerezze azt, ami szerinte az övé. Akár a gyermekei árán is. Külsőségek
magasság || 178 cm
testalkat || izmos
szemszín || farmerkék
hajszín || barnás szőke, gyakran napszítta
kinézet ||178 centiméter magas tömör izom a fiú, fiatal férfi, akinek szabályos vonású arca önnön halotti maszkjának mozdulatlanságával szemléli a világot, amíg valamilyen inger életre nem kelti a vonásait, hogy megmutassa elvetemültebbnél elvetemültebb mosolyainak, fintorainak, szemmeresztéseinek végtelen tárházát. Ilyenkor az arcát csak Elegy tudná elfogultan szépnek nevezni, mert ő látja, hogy ezekben a szélsőséges ráncolódásokban nincs semmi haragos vagy rosszindulatú, csak az önkifejezés túlmozgásos, fékezhetetlen vágya, és neki amúgy is pont úgy természetes, mint amikor üres arccal kézjelekkel a holtak csendjét fel nem zavarva mutogatva kommunikálnak kétségbeejtő, ijesztő némasággal.
Holott Destinationre nem jellemző a csend, vidám zümmögésel és hümmögésel, artikulálatlan hangokkal kísért a mozgása, mint a kövérkés szenderlepkéké, akik zúgva köröznek körülötte éjszakánként, ha ásni jár, márpedig igen gyakran jár. Hosszú tagjaira innen kerültek azok a félelmetes erejű, de nyúlánk izmok, amik kiadják a jó formát akkor is, ha teljesen ostoba ruhákat húz fel és feszít bennük igen elégedetten, nem törődve senki véleményével, ha Elegy barna szeme szépnek látja.
Ovális arcának főszereplői mandulavágású, kopottkék szemei. Vékony orra és érzékien megrajzolt, dús, de nem vastag ajkai sima állával és ritkás, világosbarna szőrzetével együtt finommá teszik a megjelenését és könnyen variálhatóvá, amit gátlástalanul ki is használ arra, hogy a saját, vagy a húga fantáziáját kiélje.
Általában elveti a hagyományos öltözködést, nagyra tartja a szoknya szabadságát, de a roxforti időkben alkalmazkodik.
avialany ||Max Samylin A tudásNekromágia“No spell can reawaken the dead,’ said Dumbledore heavily. ‘All that would have happened is a kind of reverse echo.”
A nekromágia, vagy nekromancia sötét tudománya azóta számot tart az emberek, boszorkányok és varázslók érdeklődésére, amióta azok képessé váltak felismerni az élet és halál közötti különbséget. A lét és nemlét közötti határt éppen ez óta a pillanat óta tapogatják kíváncsi kezek, böködik varázslatos pálcák és őrülnek bele fantasztikus elmék abba a törvényszerűségbe, hogy a halálból nincs valódi visszatérés.
Ami egyszer meghalt, nem támad már fel. Nem ugyanúgy tér vissza semmi, amit visszatérőnek, élőhalottnak, zombinak, inferusnak vagy akár kísértetnek neveznek a halál végérvényesen megváltoztatja az egykorvolt élő természetét.
Mindennek ellenére, a halál kutatása nem felesleges és meddő tudomány. Mind a varázsos, mind a varázsmentes világ sokat profitál a halál, a halottak tanulmányozásából.
A nekromancia tehát összességében az a mágiatudományi ágazat, ami a halott dolgok, legyen az hús vagy lélek, manipulálásával foglalkozik, beleértve az olyan mágiaformákat is, amik a halál elkerülését szolgálják, mint a horcrux gyártása, ami ugye nem akadályozza meg az illető halálát, de nem engedi teljesen elszakadni sem az élettől az illetőt.
Ugyanakkor nem tartozik bele az élet meghosszabbításának, az életerő és egészség fenntartásának módszertana medimágiával vagy a bölcsek köve életelixírje lévén, ami a halhatatlanságot egy egészen más módon célozza meg és nem ad mást, mint minőségi életidőt a szer folyamatos fogyasztása révén. Nem tartozik továbbá a nekromancia tudományába a halált, mint állapotot kiváltani igyekvő gyilkos módon használt átkok és bűbájok sora.
Bár a vodún, vagy ismertebb nevén a voodoo is foglalkozik halállal kapcsolatos mágiákkal, a két mágiaág pedig biztosan inspirálódott egymásból az évszázadok folyamán, a voodoo sem tekinthető nekromágiának. Képviselői megvetik azokat a fekete mágusokat, akik a mágia ezen formáját használják, zárt közösségeik pedig féltve őrzik titkaikat előlük. Vélhetően a két mágiaforma remekül működhetne egymás mellett, az elvi ellentétek azonban ellehetetlenítik, hogy a voodoo ismerői beavassák a nekromágusokat saját szertartásaikba, és mindent megtesznek azért, hogy elüldözzék az ilyen fekete mágusokat saját területeikről.
A brit és francia Mágiaügyi Minisztérium, illetve a MACUSA besorolása szerint a nekromágia feketemágiának tekinthető, ám részletes törvények taglalása szerint a felügyelet és ellenőrzés nélküli nekromanciát, az engedély nélküli nekromanta kísérleteket és az emberi testekkel való visszaélést, a békében nyugvás jogának megsértését tekintik elsősorban büntetendőnek és üldözendőnek. A nekromágiának ezen kívül vannak olyan aspektusai, amik a tűrt, és a medimágiával összefonódó, a holtak vizsgálatával foglalkozó és azokat analizáló, valamint az aurori munkát megtámogató, a testen elvégzett varázslatokat feltáró és az elhunytak emlékeit megszólító bűnfeltáró nekromágiák kifejezett támogatott kategóriába esnek.
A brit Mágiaügyi Minisztérium sajátságos álláspontjának legékesebb bizonyíték a Halál Kamrája és a Függöny, amin keresztül a Hallhatatlanok tanulmányozzák a halál misztériumait.
A nekromágiát három alfajtára lehet bontani, amik azonban nem átjárhatatlan kategóriák, jellemzően aki elmélyed ezekben az egyik ismeretében, az nem tudja mindegyiket hasznosítani, és specializálódik valamelyik ágra. Segíteni segíthet a másik terület rítusaiban, de nem lehet mestere.
Halott hús feltámasztása
A legtöbb laikus ezzel kapcsolja össze ezt a mágiaágat. Muglit és mágust mindig hajtott az a vágy, hogy visszakapja amit elveszített, és amíg világ a világ soha nem fogják feladni, hogy ezzel próbálkozzanak.
A halottfeltámasztás elmélete szerint nincs semmi más dolga a mágusnak, mint az elhunyt lelkét visszaemelni a meggyógyított, elhalt testbe. A testnek alapvetően alkalmasnak kell lenni a lélek tárolására, ezért már a korai idők nekromantái is elmélyültek a sebek gyógyításában, végtagok megforrasztásaiban. Mindent, amit lehetett megtudtak a halott testek folyamatairól, a bomlás ritmusáról és annak lelassításáról, hiszen senki sem akarta a szeretett gyermekét vagy feleségét egy kentaurhorda által széttaposott, törött testbe kényszeríteni.
A halottak lelke azonban soha nem tért vissza a testbe, vagy ha bele is kényszerítettek egy szellemet az soha nem kapcsolódott össze a testtel.
Törvényileg elfogadott feltámasztással foglalkozó varázslásformák, amiket a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotályban is oktatnak:
Holtak megszólítása - Az adott varázsló képes az elhunytat a hullamerevség beállta előtt (első 24 óra alatt valamikor, a körülményektől függ) viszonylag egyszerű, a Stimulával megegyező szóalakú, de hosszabb mozdulatot igénylő varázslattal felébreszteni. Ez esetben a kísértetekhez hasonló emlék-lenyomatot szólítja meg, ami képes mozgásra bírni a még nem megmerevedett testet, hogy rámutasson a gyilkosára, vagy beszámoljon rövid kérdésekre. A varázslat rövid hatású, a friss halott negyed óra alatt elhasználja a testben maradt összes energiát és elhanyatlik. A válaszok jellemzően lassan, darabosan érkeznek, de előnye, hogy a halott nem tesz fel kérdéseket. Éppen ezért etikátlan a varázslatot 10 percnél rövidebb ideje halott személyen elvégezni, mert akkor az agytörzs még nem halt el teljesen, így a rémület és a személyiség is aktiválódik, a halálfélelem és küzdelmi mechanizmus gyakran lehetetlenné teszi a vallatást. Fontos: akit egyszer megszólítottak ily módon, az később már nem beszél, nem tér vissza, a lenyomata eltűnik az erőfeszítéstől.
Holtak vallatása - Az elhalás első 24 órája alatt valamikor beáll a hullamerevség, az állkapocs görcse miatt értelmetlen a halottakat beszéltetni. Nagyjából 72 óra múlva, ha a hullamerevség kioldódik a nekromanta megpróbálhatja a holttest vallatását. Első lépésnek mágikus vizsgálatokkal az ereket és életvonalakat tanulmányozva az adott test igényeihez igazítva melegítő köveket vagy mágikus hőjeleket helyez el a bőrön, hogy a testet fellangyosítsa mielőtt kísérletet tenne a testben maradt emlékmás megszólítására. Ez elvégezhető egészen addig, amíg a test le nem bomlik teljesen, még a rothadó hús is kikérdezhető, mert az elhunyt hátramaradt lenyomata már nem érzékeli annak állapotát, és nem is törődik vele. A válaszok persze a hangszalagok és állkapcsi izmok roncsolódása miatt nehezen érthetőek lehetnek, ezért a holt-test gyógyítása elengedhetetlen, amiben a nekromágusnak képzettnek kell lennie. Valódi medimágusok nem szívesen forrasztanak holttesteket, mert azok belső mágiája már nem támogatja meg a gyógyító mágiáját, egészen máshogy reagál az élettelen test.
A vallomás így ugyanúgy szóban hangzik el, de sokkal kevesebb, öt percnyi idő áll a vallató rendelkezésére, ami elnyújtható akkor, ha több nekromanta dolgozik egyetlen testen. A kérdezőn kívül ilyenkor a többiek feladata az, hogy energiával lássák el a bomló testet, hogy a személy emlékezete fel tudjon szakadni. Érhető módon ez egy elég népszerűtlen eljárás, gyakran mocskos és kellemetlen módja az ismeretek megszerzésének.
Rendkívül jó agy-állapot esetén, ha mondjuk egy fagyás konzerválta a testet merengőbe való emlékek is lehúzhatóak az elhunyt tudatából, de mert az illető elméje már halott, ez legfeljebb három emlék lehet: az egyik mindig a halál élményének emléke, a második mindig az, ami a legfontosabb volt az adott személynek, a harmadik pedig egy olyan emlék, ami, ha szerencséje van a vizsgálógnak segít a halál okának kiderítésében.
Holtak vizsgálata - A vizsgálati medimágia eszköztárához tartozó mágiák alapvetően élő emberek sérüléseinek vizsgálatával foglalkoznak, így egy eltorzult, összeégett végtagból a legtöbb medimágus ki tudja vizsgálni azt, hogy pontosan miféle tűz okozta a sebeket, mert más kezelést igényel egy sárkánytűz és mást egy sötét átok mardosása. Az ilyen varázslatok azonban rendszerint kudarcot vallanak a halott húsban, mintha az az adott test mágikus szerkezetét is megváltoztatná, ekkor érdemes a nekromágia eszköztárához nyúlni. Ebbe a kategóriába olyan feltáró bűbájolások tartoznak, amik a holt hús mélyebb megértésében segítik a varázslókat. Jellemzően kétkezi munkát igényelnek ezek és pálca nem marad vértelen közben, de szükség lehet rá, hogy el lehessen dönteni az adott halottat a saját félresükerült bűbája juttatta-e a függöny mögé, vagy egy durrfarkú szurcsók tűztámadásának áldozata lett. A sebek és sérülések jellemzően reagálnak a nekromancia szavaira, sajátos mintázatban újrarendeződő szövetek tárják fel a forrásának titkait, ami mintázatokról vaskos, képes útmutatók várják a medikai nekromancia után érdeklődő erős gyomrú személyeket.
Tűrt feltámasztásformák:
Bábok - Tágabb értelemben ez a zombigyártás folyamatát érinti, de tűrt kategóriába csak az állati testből készített halott-bábok kerülhetnek a Mágiaügyi Minisztérium igazgatási területén. A nekromágia által készített bábok nagyon hasonlítanak a thesztrálokhoz, ám mert azok természetes lények, biológiai adottságokka, így képesek maguktól szaporodni, amire a nekromágia által készített bábok sohasem.
A bábok készítésének menete: a nekromanta vesz egy elpusztult állatot, és annak testét újra működésre bírja. Ehhez az egész testét átszövi a saját mágiájának finom fonalaival főleg az idegrendszere mentén, ezért a nekromágusnak nagyon jól kell ismernie a test működését. Minél kifinomultabb ez a huzalozás, a báb annál jobban fog mozogni. Ebbe a huzalozásba oltja bele a szándékát és akaratát a báb funkciójának megfelelően. Ezek után gondoskodik a hús konzerválásáról szándékainak megfelelően, ami egy jó minőségű, tartós báb esetén több hetet is igénybe vehet szemben a huzalozás viszonylag gyors metódusával szemben, mert ezeket a tartósító mágiákat szimbólumok formájában a bábon rögzíteni kell. Rosszul tartósított bábok a huzalozás időtállósága ellenére egyszerűen szétesnek és a mágia, ami mozgatta őket elillan.
A modern időkben ezeket főleg elriasztó szándékkal, őrző-védő funkcióban használják e lényeket olyan helyeken, amik élő testőrségnek óhatatlanul szenvedés okoznának, vagy egyszerűen más módon megközelíthetetlenek, például a messzi északi sarkvidéken kutató boszorkányok és varázslók után is sokkal egyszerűbb egy báb-baglyot elküldeni, mint egy élőt, mert a fagy, a táplálék és pihenéshiány, vagy éppen a viharok az ilyen bábokat kevésbé befolyásolják. A Gringotts mély tárnáiban is előfordulnak őrállatok, de manapság egyre kevesebb báb készül, noha a Mágiaügyi Minisztériumnak nincsenek kifejezett állattest-kegyeleti törvényei, modern szemléletű fiatal varázslók már nem szívesen látnak ilyen lényeket maguk közül, főleg a Sötét Nagyúr rossz emlékű emberi bábjai után.
Fontos: jelen ismeretek szerint nincsenek olyan bűbájok, amik segítségével a holt hús ellenállhatna a tűz perzselésének. Sok nekromanta úgy véli teljesen meddő tűzálló rúnákkal, vagy nedvesítő varázslatokkal felruházni a bábokat, mert a tűz harapása a holt testeken belül az azokat irányító mágiafonatot perzseli ki, minden húsvédelmi erőfeszítés ellenére elpusztítva a testet.
Csontváztáncoltatás - A brit hagyomány a nekromágiának ezt a formáját leginkább a halloweeni játékokhoz kapcsolja, noha gyakran kiszabnak miatta bírságot, ha egy csínytevő varázsló muglik szeme láttára táncoltatja meg a csontvázakat. A teljesen csontra csupaszodott emberi test csak ritkán őriz meg valamit az emberi emlékezetből, ezért a mozgásra bírása már nem ütközik etikai aggályokba. A nekromanta néhány órára elengedő energiával látja el a saját mágikus erejét átmenetileg megcsappantva az adott csontvázakat, egyszerű bűbájszalagokkal pótolva az elveszített kötőszöveteket, amik összetartják a csontos részeket, amik lehetnek láthatatlanok is a hatás kedvéért. Egyszerű bájolással elérhető a csontvázak mozgatása, ám olyankor a mozgásnak nincs természetes hatása, ha nekromanta végzi a bájolást, abban az esetben a csontok emlékezetébe őrzött egykori mozdulatokat "támasztja" fel bennük, mint egyfajta megcsontosodott emléket. Ennek megfelelően vannak jobban és rosszabbul táncoló csontvázak, a képességük függ az elhunyt egykori mozgásképességeitől is.
Élőholtak irányítása - Bár a nekromágiával foglalkozó mágusok mélyen megértik a halott hús természetét, a pusztulás folyamatait és a konzervált halál formájában tartott bábszerű testeket, az élőholtak irányítása elég komoly erkölcsi és etikai aggályokat vált ki. A nekromágia komoly eszköztárat ad arra, hogy a halott testeket a varázsló akarata szerint behuzalozza a saját mágikus erejének fonalaival, de annak használata morálisan megkérdőjelezhet egy értelmes, törvénytisztelő vámpír esetében, ezért csak nagyon komoly indokokkal esnek tűrt kategóriába az ilyen eljárások.
Mindesetre ez nem főbenjáró átok. A nekromágus nem egy Imperióval hajtja az uralma alá a vámpír, zombi vagy múmia testét (vagy más élőholtét, ha ilyenek előkerülnek, hanem a testét célozza meg a saját mágiájának kibocsátott hálójával, ami átszövi a halott testet és annak eredeti akarata fölé telepszik, de nem oltja ki azt. A vámpír tudatában van annak, hogy irányítják és ha elég erős, akkor néhány perc vagy pillanat alatt megtörheti ezt az irányítást, így megvadult vérszívóknál megelégszenek egy-egy halott végtag ártalmatlanná tevésével a nekromágiát alkalmazók. A vámpír gyorsabban és hatékonyabban szabadul ki, ha már előzőleg fogyasztott a nekromágus véréből, ez a fajta kapcsolat negálja a nekromágus erejét és tapasztalatát, mert a vére révén a vámpír éppen úgy kiismeri a mágiájának természetét, mint a nekromancia alkalmazója a halott testet.
A zombik és múmiák bár őriznek valamennyit valaha volt énjükből, általában nem tiltakoznak az irányítás ellen. A voodoo avatott képviselői és az egyiptomi mágusok ellenben, akik e teremtményeket létrehozzák, gondozzák és irányítják rendkívüli módon zokon veszik, ha egy nekromanciát használó mágus a halottaikhoz nyúl, mert nézetük szerint ez a fajta mágia manipulálás, ami nem tiszteli és nem érti a holtak mozgatása mögötti spiritualitást. Ugyanígy a nyugati nekromancia jellemzően tart némi érzelmi távolságot a halottakkal, így azokban a mágia egy eszközét látják, amivel óvatosan kell bánni, mert a túlzott elmerülés ebben a sötét művészetben a sötét nekromancia felé sodorhatja az embert.
Tiltott feltámasztásformák:
Halottak emlékeiben elmerülés - A Mágiaügyi Minisztérium törvényileg tiltja annak megkísérlését, hogy egy legilimentor a nekromágusok által az emlékmás-visszahangra képes test elméjébe hatolva célzottan kutasson információk után. Ezt még soha senki nem úszta meg mentális sérülés nélkül, bár a történelemben szép számmal akadtak példák. A bosszúszomjas szerelmesek legendás hőstette ez, amivel elpusztított kedvesük tudatába hatolva attól megkapják a választ, hogy ki a felelős a vesztükért.
Inferius készítése: "The Inferius is a corpse that has been reanimated by a Dark wizard's spells. It is not alive, it is merely used like a puppet to do the wizard's bidding."
A közerkölcs mély és gusztustalan megsértésének számít, ha valaki embertársa testéből halhatatlan, bomlásra, pusztulásra, önálló akarat megformálására képtelen tehetetlen játékszert készít, márpedig az inferus éppen ez. Egy már halott ember, aki nem nyugodhat békében, bár a lelke talán továbblépett a halál nagy kalandjába, a testét már nem a saját akarata mozdítja meg. Technikailag az inferius ugyanúgy készül, mint a nekromanták állati bábjai, a nekromanta varázsló egy finom mágiaszállal szövi át a testet, így annak idegrendszerét a saját akaratával írja felül. Egy inferiust nem lehet átprogramozni, az elhalt idegek helyén lüktető pókfonálnyi mágia nem felülírható, az nem elszakítható, a jelenlegi ismeretek szerint csak a tűz pusztítja el az ilyen teremtményeket.
Halott lelkek manipulálása
"A ghost, as I trust that you are all aware by now, is the imprint of a departed soul left upon the earth . . . and of course, as Potter so wisely tells us, transparent."
A muglik kezdetben a nekromanciát halottidézésnek hívták. Különleges szerepet tulajdonítottak az olyan embereknek, akik képesek voltak halottak szellemeivel beszélni, azoktól tudást szerezni. Számtalan kóklert nem számítva ezek a személyek természetesen olyan varázslók és boszorkányok voltak, akik a halál küszöbéről visszahátrált varázslók és boszorkányok szellemeivel beszélgettek el némi rituális körítéssel, amíg a létrejövő varázstitok-védelmi törvények ezt meg nem szüntették, átadva a területet a mugli sarlatánoknak. Ők természetesen nem voltak nekromanták, hiszen a legtöbb boszorkány és varázsló tisztán látja a szellemeket. Jellemzően a nekromancia területére tartozó varázslatokat olyan szellemek ellen vetnek be, akik nem hajlandóak alávetni magukat a Mágiaügyi Minisztérium rendelkezéseinek.
A kísértet olyan emlék-lény, amiben már nincs meg az illető lelke. Bár ezt a kísértetek nem szívesen hallják.
Fontos: ezek a mágiaformák kopogószellemekre, mint Hóborc nem vonatkoznak, mert a kopogószellemek nem halottak emléklenyomataiból lesznek, hanem bestiák, így őket mindenféle egyéb átokkal is meg lehet célozni, ha kellemetlenkednek, míg egy kísértetre ezek nem hatnak valójában.
Törvényileg elfogadott, DE! szigorú engedélyhez kötött kísérteteket célzó varázslásformák
Kísértetek elűzése/megkötése - Ha egy szellem renitens viselkedést mutat, például nem fogadja el az egykorvolt házának új lakóit a hivatalos, törvényes felszólítás ellenére sem, valamint nem hajlandó egy kellő tisztelettel és körültekintéssel kiválasztott másik helyen kísérteni lehetőség van arra, hogy az adott helyről a kísértet elűzzék. Ez egy hosszadalmas folyamat, ami alatt meg kell vizsgálni az adott hely minden pontját, ahova a halott valamiért kötődik, abból eltávolítani az egykor ott élt személy lenyomatait, hogy azokhoz a problémás kísértet ne kötődhessen tovább. Kellő gyakorlással a nekromágus felfedő mágiákat alkalmaz, amik ezüstöt kísértet-nyomokat mutatnak meg neki. A kísértet megkötéséhez ezek után egy erősen mágikus tintával felírják a nevét az új helyen és gyakran ellenőrzik, hogy nem szökött-e meg. Sokkal könnyebb egy szellemet az új helyére kötni, ha annak valami személyes tárgyát áthelyezik oda. Gyakori tévhit, hogy az elhunyt csontmaradványai is segítenek, de a kísértet-kutatások kimutatták, hogy az emlékmások jobban kötődnek a tárgyakhoz, amikre emlékeznek, mint a húsától megfosztott csontokhoz, amik már nem illeszkednek időben megkötött személyiségükhöz.
Tiltott módjai a kísértetek/lelkek manipulálásának:
Kísértetek halott/élő testbe/bábba költöztetése - Bár néha maguk a kísértetek biztatják erre a nekromantákat, vágyakozva súgva a fülükbe, hogy tegyék meg, mert vágynak újra a föld örömeire nem szabad engedni ezeknek a kísértéseknek. Fizikailag a nekromanta egy holttestből készíthet egy bábot, amire a halott nevét írja, rosszabb esetbe egy élőlénybe vési bele ezt a nevet és azután elvégzi azokat a hosszú és bonyolult pálcamozdulatokat, amiket a bábkészítés igényel, és a kísértet elfoglalhatja azt a testet. Azonban mert a kísértet pusztán egy emlék, ami képtelen a fejlődésre és változásra, ugyanígy képtelen az új test változásait megismerni, alkalmazkodni. A mozgása groteszk, a végtagokat csak rendkívül esetlenül képes használni, a beszéde ugyanígy érthetetlen, az érzékszervek ingerei pedig nem kapcsolódnak a szellemtestre, főleg, mert a báboknak és halott testeknek nincsenek már érzékszervi képességeik. Éppen ezért vetemedik arra néhány sötét varázsló, hogy élőlénybe kösse a szellemet, akinek szolgálatába szegődik annak tudásáért, de az élő lélek és a szellem küzdelme minden alkalommal elpusztítja a kettőst és általában a nekromantát magát is.
Kísértetek visszahívása a túlvilágról - Jelenleg nem ismert ilyen mágia, bár sokan és gyakran megpróbálják kifejleszteni azt, hogy visszakapjanak valakit, akit elvesztettek, aki átlépett a függönyön soha nem lép vissza valójában.
Lélek feldarabolása - A horcrux készítés első lépése, amivel a varázsló szétszakítja a saját lelkét. Ennek eszköze egy gyilkosság, ami a legembertelenebb cselekedetek közé tartozik, ám nem minden gyilkosság vezet a lélek megszakadásához. Amikor valaki véletlenül okozza más halálát, önvédelemből, valaki más védelmében, az elvei/érdekei/népe érdekében harcol esetleg aurorként kényszerül ölni, az nem okozza a lélek darabokra válását. Ahhoz a legsötétebb szándékra van szükség, különben a varázsige csak annyira hatásos, mint azok szájából a Cruciatus átok, akik nem vágynak igazából a másik szenvedésére. A meghasított lelket azonnal egy alkalmas hordozóba kell kötni, különben a lélek elillan, erre csak percei vannak a lélekdarabolást elvégző varázslónak. A tárgyba vagy élőlénybe kötés egy bonyolult varázsigével dolgozik, amiről azonban legális forrásból lehetetlen ismeretek szerezni. A Mágiaügyi Minisztérium Hallhatatlanjai azonban részletesen megvizsgálták az igét, a feljegyzéseik szerint a lélekdarabot úgy olvasztja bele a hordozóba, mint ahogy az egyszerű bűvöléseket végzik el a tárgyakon, ezzel végleg elvéve a lélekdarab önállóságát, nem hagyva teret a személyiségnek, vagy emlékmásnak.
Nekromanta ereklyék és rítusok
"Bone of the father, unknowingly given, you will renew your son! Flesh of the servant, willingly sacrificed, you will revive your master. Blood of the enemy, forcibly taken, you will resurrect your foe."
A Regenerációs bájital holt összetevői, a Dicsőség keze vagy éppen maga a Feltámadás köve azt jelzi, hogy a nekromanciának nem csak önállóan, de más mágiaágakkal kombinálva is komoly helye van a varázslás-módszertanban.
A múmiák porított, darabolt összetevőinek használata, más élőlények tartósított szerveinek felhasználása nem számít nekromanciának, hiszen ott a halott hús összetevő, de nem maga a mágiával manipulálni kívánt anyag.
A Regenerációs bájital a holt csontból, a szolga húsából és az ellenség vérével a vérmágiával együtt egy olyan, élő testet alkot összetevőiből, ami nekromanciának minősül, ám a recept hétköznapi varázslók számára nem elérhető, bájitalos könyvekben meg nem található a maga teljességében.
A Dicsőség keze egy tolvaj tartósított keze, ami a saját zsírjából és hajából formált gyertyával csak annak világít, aki tartja. Az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban forgalomba hozott nekromanciával készített használati tárgynak számít, ami az egykori tolvaj emlékmás egy részét az elhunyt húsában, kezében megpecsételi, ezzel egy nem teljes értékű és tudatú kísértetet rögzítve benne, hanem pusztán az önző szándékát, ami továbbra is szolgálja azt, aki a kezében fogja, tévesen vélve úgy, hogy az önmaga.
A Feltámadás köve anyagában alighanem azonos a Minisztérium Halál kamrájában található boltívvel, ezért képes a Függöny túloldalán levő árnyakat megidézni annak, aki használja. Ők nem kísértetek, ők a halottak, akik azonban már soha nem jönnek vissza egészen, hogyan hogyan jelenhetnek meg pontosan az egy olyan tudás, ami a kővel együtt elveszett.
varázslói ismeretek ||
R.A.V.A.S.Z.
Leonard Leynthall Nekromágiai Kar Általános nekromágus szakra igazítva
Bájitaltan: E
Bűbájtan: V
Rúnaismeret: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Destinationt az apja, az anyja és az általuk felfogadott tanítók tanították a mágiára, még nem járt hagyományos iskolába, se varázslók se muglik között. A szociális képességei így fejletlenek maradtak, de mágikus képességek tekintetében nem marad el a kortársai mögött, bár az általános tudása nem olyan átfogó, mint azoké, így például mágiatörténetből a különbözeti vizsgákat éppen csak le tudta tenni amikor erre szükség lett. Az apjához hasonlóan az érdeklődése korán a nekromágia felé fordult, mindig szívesen foglalkozott a halott dolgokkal, nem emlékszik olyan időre, hogy ez ne így lett volna. A nekromágia szellemekkel foglalkozó ága iránt közömbös, őt inkább a testek és bábok foglalkoztatják, szívesen kutat ismeretlen betegségek, kórokozók és a halál oka után, néha elfeledkezve a biztonsági és tisztasági óvintézkedésekről is legszívesebben mohón, könyékig elmerülne a testekben. A halott hús feltámasztásának formáiban jártas igazán, kiváló bábkészítő.
Egy északi útjuk során taníttatta meg Requiem patrónust idézni, olyan nyomorúságos vidékeken, ahol dementorok akadályozták az apja kutatásait és annak éjjelilepke alakja mindenki számára haszontalannak tüntette fel, de valójában kirobbanó erővel van tele, mert a boldog lelkéhez nem férkőzhet közel a félelem. iskola || otthon oktatták mágiára, mert egyik iskola területén sem jegyezték be elszeparált lakhelyük miatt végzettség || folyamatban felsőoktatás || augusztusban jelentkezik Felsőoktatásba foglalkozás || még nem kenyérkereső Tálentum || - pálca típusa || 13,3 hüvelyk galagonya thesztrálfarok-szőr maggal, kissé merev
szak || majd elválik Egyéb
Egyéb ||
- Patrónus: folyófűbagoly
- Elegyvel gyakran jelnyelven kommunikálnak.
- Rendszerint dúdol, vagy torokhangon zümmög ha valamire koncentrál, egyetlen hangot keresve és azon rezonálva, segít neki fókuszálni. Nem kívánt hatása, hogy másokat viszont jó eséllyel halálra idegesít vele.
- Hobbija az ásás. Tökéletes hat láb mély sírgödröket ás ki szemmel méretezve azokat. Segít neki lecsillapodni, összeszedni és rendezni a gondolatait, a hűvös gödrök aztán régebben jó rejtekhelyeknek bizonyultak.
- Egészen fiatalon jó megfigyelő képességekre tett szert, ahogy a figyelme a medimágia felé fordult ez egyfajta mérés-függőséggé változott, aminek hála grammra, milliméter pontossággal képes megbecsülni anyagokat, méreteket, távolságokat. |
