[- Nem kell semmi fancy. Csak odamegyünk, kidekoráljuk azt a... hát nem tudom, „Le pékséget,” azután lelépünk.]

Victory breaks the French line

Locket Grimmstark- 2005.08.28.

TW: homofóbia

 Dühös vagyok Avelinere, amiért nem jött ma éjjel velünk. Hádész fekete kutyájának három feje van, és szánalmas indokokat talált ki. „Nyehehe, a-a-app-appa gyühös lesz brühüh...” Lányok... mégis mit gondol, ki bűvölte a csigákat a gurigákra, amelyek majd kijönnek a papírból, hogy összenyálkázzák a falakat? Bón á petit, rohadt szarevők! Mosolygok a kapucni alatt.

 Legalább Locket velem jött. Igaz, neki talán nincs félnivalója, mert néha, amikor hátranézek, megáll a szívem egy pillanatra, hogy ki a faszom követett, mégis ki ez? Az a bukás végeredményben segített neki, és nem csak azonosíthatóság szempontjából. Esik még egyet, és nem én leszek a legjóképűbb Grimmstark, be kell érnem majd a legerősebb varázsló, legnagyobb alkotó, és Certamen Volantis bajnok titulusokkal. Ha találok végre egyet a békazabálók közül, aki hajlandó kiállni ellenem.

 - Nem kell semmi fancy. Csak odamegyünk, kidekoráljuk azt a... hát nem tudom, „Le pékséget,” azután lelépünk.- egy pillanatra újra összerándulok, ahogy hátranézek, és nem az a megszokott arc néz vissza rám. Oké, ezt direkt kellett csinálnia, gondolom mert a plasztikai műtét buzis, legalábbis apám szerint, de ha lekötöznek egy helyreállító műtéthez... az nem lehet buzis, nem?

 Godric's Hollow utcái az augusztusi szürkületben egyre nehezebb látási viszonyokat biztosítanak, ami jó. Maszkolja a tervünket- anyám nem örülne, hogy ezt csinálom, de annak sem örült, amikor az a de Lys nő elé vágott tegnap a boltban húsz kiló áruval, hiába cseszett le érte, amikor megmondtam neki, hogy előbb voltunk itt, húzzon vissza mögénk, ahová a fajtája való. Össze is vesztek apámmal, amikor elmondtam otthon... apám tudja, hogy ez a küldetés fontos. És ha elvégzem, megint behív majd a dolgozószobájába, és együtt isszuk a Lángnyelvet, és beszéljük meg a család jövőjét, mint férfi a férfival. Ezúttal nem fogok berúgni.

 - Ccccss, vigyázz... ott van Oakley!- a falhoz lapulok, ahogy észreveszem a professzort, akit hosszú ideje először látok a város utcáin. Nemsokára elkezdődik újra a tanítás, talán elment valahová nyárra Liliya Romanovval, aki amúgy abban az évben végzett, amikor én pár hónap múlva kezdtem. Ezt mindig kicsit furának láttam... mindenesetre igyekszem a falnak lapulni, de így is biztos vagyok benne, hogy lát minket az arckifejezése alapján, mielőtt inkább elfordul és tovább megy.

 Ez közel volt...

 Azt nem tudom, hogy ha holnap gyanúsítottakat keresnek, megemlíti-e a két kapucnis alakot, akik a pékségnek gúnyolt francia izé felé lopakodtak, de talán nem. Oakley azok közé tartozik, akik látszólag még nem választottak oldalt, pedig végül mindenki kénytelen lesz választani Godric's Hollowban. Angolok leszünk, vagy Le Békák? Ez a kérdés, választani kell!

 - Húh... mondjuk téged úgysem ismert volna fel... soha nem kérdeztem... mármint még ma, de nem fura?- megint megborzongok kicsit, amikor meglátom Locket arcát, pedig tényleg jól áll neki a (majdnem) halál, amit kapott. Oakley biztosan nem tudná, hogy ki ez, ami egyébként jó, mert lehet, hogy engem sem ismerne fel. Csak két jóképű fiatal elindult szórakozni. Két-két nagy szatyorral, amik tele vannak csigamintás megbűvölt vécépapírral.

 Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán O'hara is normálisabb arccal tér vissza a bukása után, amikor Tavish megint legyőzte. Azt mondják, hogy bottal jár... ha nem ő lesz a kapitány, talán végre, végre bekerülök a kviddics csapatba, én lennék a tökéletes hajtó... vagy terelő... igazából semmilyen posztra nem lennék rossz, gyors vagyok, erős, és a Certamen Volantishoz képest a kviddics csak játék. Vordt Grimmstark is benne volt a válogatottban (igaz, akkor még lehetett megbűvölt buzogányt vinni a meccsre, és hiába volt hajtó, arról volt híres, hogy egyszer sem volt nála a kvaff, csak követte és ütötte az ellenfél játékosait).

 - Mindjárt megérkezünk... ugh, érzem a krásszon bűzét... ki eszik ilyen szart? És az emberek azt mondják, hogy ez a fos hely a kávézónk riválisa? Hagyjál már...- sokszor láttam már a helyet, könnyen felismerném akár a szaga alapján is. Most megfizetnek az összes bűnükért, rohadt de Lysek... de nem szabad óvatlannak lennünk, lehet, hogy tudják, hogy jövünk, és őröket állítottak. Végül is, Marcella a bolt közelében volt, amikor megvettem azt a kurva sok vécépapírt, és talán megsejtették, hogy mire készülünk. Felemelem a kezem, hogy jelezzem... óvatosan kezdjük meg a támadást.

 A végén úgyis mi győzünk. A franciák mindig veszítenek a britekkel szemben. Ez a sors, ez az élet rendje.